Előre, 1968. november (22. évfolyam, 6530-6555. szám)

1968-11-01 / 6530. szám

ELŐRE 2. oldal A NÉPTANÁCSOK FELÉPÍTÉSÉRE ÉS MŰKÖDÉSÉRE VONATKOZÓ TÖRVÉNYTERVEZET VITÁJA SZOROSABBÁ VÁLNAK KAPCSOLATAINK A LAKOSSÁGGAL Mindenekelőtt hidrd mondjam el, hogy Szatmár municípium néptanácsának munkatársai, képviselői nagy érdeklődéssel és megelégedéssel fogadták a néptanácsok felépítéséről és működéséről szóló törvénytervezetet. A törvénytervezet vitára bocsátása ismételten bizonyítja: mily nagy hangsúlyt helyez pártunk arra, hogy a széles néptömegek alkotó módon járulhassanak hozzá az ország, a szocialista társadalom haladását elősegítő intézkedések kidolgozásához — bizonyítja pártunk politikájának mélységesen demokratikus voltát. Az első, amit ki szeretnék emelni a tervezet kapcsán az, hogy közelebb hozza a vezető szerveket a néptömegekhez, biztosítja és állandósítja munkánk folytonosságát, megrövidíti a feladatok gyakorlati megvalósításának útját. Első olvasásra világosan kiderül, hogy minden sora messzemenően demokratikus s igen nagy hangsúlyt helyez a tömegeknek a közügyekben való szélesebb körű részvételére, továbbfejleszti a szocialista demokráciát. Külön ki szeretném emelni, hogy a törvénytervezetből is kitűnik s milyen hamar valóra válnak azok a célkitűzések, amelyeket az Országos Pártkonferencia fogalmazott meg. A néptanácsok végrehajtó bizottságának tevékenysége szempontjából mondanom sem kell, hogy minden fejezet nagy jelentőségű, mégis engedtessék meg, hogy külön foglalkozzam a VI. fejezet 43. szakaszával, mely a végrehajtó bizottságon belül létrehozandó állandó büró feladatait, hatáskörét taglalja. Az állandó büró létrehozása az eddigi munka megjavításának, az ország területi és adminisztratív felosztása tökéletesítésének követelményeiből fakad, s mindenképpen hasznos, szükséges. Az a tény, hogy a végrehajtó bizottság ülései között az állandó büró intézi a folyó ügyeket — miként ezt a törvénytervezet is előírja — növeli a néptanács vezetőinek felelősségét, meggyorsítja a közügyek intézését, lehetővé teszi, hogy mindig a legfontosabb ügyekkel foglalkozzunk. Igen helyesnek tartom az állandó büró létrehozásét azért is, mert a jövőben a közügyek intézésénél kevesebb lesz az akta, leszűkülnek a formaságok s lehetővé válik, hogy a lakosságot érintő fontosabb problémákat előzetes formaságok nélkül, mindjárt a helyszínen oldjuk meg. Hogy csak egy példát említsek az eddigi megkötöttségekre: ha valamelyik kerületből javaslat érkezett mondjuk egy utca korszerűsítésére, beadványt kellett intézni a végrehajtó bizottsághoz, véleményezéseket kellett írni az indoklásra, a gyakorlati kivitelezésre, aztán bizottságnak kellett kimennie A jövőben hasonló javaslatokat mindjárt kint a terepen vizsgálunk meg, a legfontosabb tényezők s a negyed lakosságának képviselői jelenlétében, a döntés pedig már ott kint a helyszínen megszülethet. Az állandó büró létrehozása mindenképpen emeli a néptanács vezetői által kifejtett munka hatékonyságát azért is, mert az eddigi gyakorlat szerint gyakran összetorlódtak az ügyek egy-egy végrehajtó bizottsági ülésen (volt olyan eset, amikor egy ülésen 25—30 jelentős üggyel kellett foglalkoznunk), s megtörtént, hogy fontos elintézést igénylő kérdések megoldása halasztást szenvedett. Különösen olyan esetekben, amikor a végrehajtó bizottság tagjai nem ismerték eléggéa probléma helyszíni állapotát. Az is előfordult, hogy egyik vagy másik ügyben — éppen a terep és a gyakorlati ismeretek hiányában — nem a legoptimálisabb legmegfelelőbb döntés született. Ilyesmi különösen akkor jöhetett létre, amikor az előterjesztő nem a legelfogadhatóbb javaslattal állt elő. Az állandó büró létrehozása sokkal jobb feltételeket teremt ahhoz, hogy a néptanács vezetői — az elnök és az alelnökök — mindenekelőtt a terepen tanulmányozzák a felmerülő problémákat, a beérkezett javaslatokat, és hamarabb, operatívabban meghozhassák a szükséges döntést. A lakossággal, a terepsel való állandó kapcsolat egyben azt is jelenti, hogy a problémák megoldásához szükséges erőket, anyagforrásokat szélesebb körben, jobban fel tudjuk mérni. A törvénytervezet világosan és konkrétan megfogalmazza az állandó büró tevékenységét, hatáskörét. Ettől eltekintve úgy vélem, az ezzel foglalkozó 43. szakaszba helyes lenne, ha belefoglalnák: az állandó büró munkájában részt vehetnek a néptanács fontosabb osztályainak a vezetői is, mindenenekelőtt azok, akik tagjai a végrehajtó bizottságnak. Ilyen például a pénzügyi és a városgazdálkodási osztály vezetője. Az ő jelenlétük nemcsak azért indokolt, mert ezzel jobban betartjuk a kollektív munka elvét, de azért is, mert igen jelentős javaslatokkal, észrevételekkel járulhatnak hozzá a felmerülő problémák megoldásához. Ioan Foris Szatmár municípium pártbizottságának első titkára, a municípiumi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke SZÍNHÁZI ŐRJÁRAT NAGYVÁRADON Beszélgetés FARKAS ISTVÁNNAL, a nagyváradi Állami Színház magyar tagozatának főrendezőjével — Szeretném, ha a Csinál műsortervét úgy vázolnád fel, hogy közben kitérnél arra is, mire miért esett a választás. — Előre kell bocsátanom, hogy a bérletfelhívásainkon közzétett repertoár részben felborult. Ennek oka hat színészt veszített színházunk. Módosult műsortervünkben biztosra ígérünk négy darabot. Földes Mária : Rövid a nyár (ősbemutató, az én rendezésemben), Móricz Zsigmond : Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Gábor József rendezésében), továbbá Macovei: Lábatlan szék és Kállai: Csodabogár című színművét. A Földes-Macovei-Kállai darabok, hogy úgy mondjam színházunk újabb profiltörekvéseit illusztrálják. Azzal hoznám őket közös nevezőre, hogy nem szűkebb aktualitással, de tágabb kitekintéssel tárgyalják a szocializmusban élő ember problémáit. A Rövid a nyár ral nyitunk, amely Földes Mária eddigi munkáitól eltérően, merőben lírai hangvételű darab, középpontjában a boldogságkeresés gondjával. A Macovei darab érdekessége, hogy színházi ügyet ír meg a szerző, a művészi élet visszásságait. A Kállai-darabban egy 50 éves, derék, családos minisztériumi főtisztviselő a beszorult liftben, 14 órára kénytelen egyedül lenni önmagával, aminek eredményeként rájön sokmindenre , és elszegődik asztalosinasnak. Nos, ezek volnának műsorunk stabil pontjai, s ezekhez jön még legalább három bemutató, melyek felől nem döntöttünk. — Mégis, mi került a sóba ? — Három-négy, sőt több cím is. Mert terven felül is adni szeretnénk, amennyit tudunk. Majd elválik, mennyit. Bemutatnánk Goldoni Hazugját — ha a bányai színház kölcsönzi a díszleteket. Gondoltunk még egy Shakespeare-vígjátékra — a Tévedések vígjátékára. De lehet, hogy ez elmarad. Továbbá a Caligulára, mely eredetileg is szerepelt műsortervünkben. Ezt viszont műsorra tűzte szomszédunk, Szatmár, ami megkérdőjelezi bemutatónk létjogosultságát. Helyette talán Saroyan : így múlik el az életünk című darabját vesszük elő. Felmerült még Ionescu Székek című művének bemutatása, amit személy szerint nagyon szeretnék műsoron látni. Ugyancsak terven felül jönne még egy hazai ősbemutató, Sigmond István fiatal kolozsvári író Sakk-mattja , erősen groteszk ízű, sikertelen fiatalokról szóló színmű, melyet színházunk most tanulmányoz. Külön ügy a zenés műfaj, amivel kapcsolatban egyelőre csak annyit mondhatok, hogy lesz szilveszteri műsorunk. Kabaré, vagy zenés vígjáték, meglátjuk. Mindenesetre örülök annak, hogy sikerült találnunk néhány hazai szerzőt ebben a műfajban is. Jó zenés vígjátékot írt a szalontai Bagdi Sándor. Színpadra kész, ügyes zenés vígjátékkal jelentkezett a Telegdi Magda-Veress Zoltán kolozsvári szerzőpár, továbbá egy színész Szatmárról. Tárgyalunk ebben az ügyben a bukaresti Csireházaspárral is. — Mintha túl sok lenne a feltételes mód, a kérdőjeles szituáció. Azt hiszem az okot abban a zilált állapotban kell keresnünk, amivel a múlt évad bezárult. — A váradi színház súlyos bírálatot kapott az elmúlt évadért. Az új évadot új igazgatóval, nívósabb, kiegyensúlyozottabb repertoárral, s mindenképpen minőségi igénnyel kezdjük. Törekvéseinkhez kérjük a közönség támogatását. Persze,néhány hét vagy hónap alatt nem lehet mindent a helyére állítani. De megindult a letisztulás... — Továbbra is nyitottnak látom a profil kérdését. Aggaszt ez a felemás prózai-zenés állapot. — A váradi közönségnek kell a zenés műfaj. Nem mondunk le róla. Viszont meg akarjuk szüntetni a felemás állapotot azzal, hogy a prózai társulatról leválasztjuk a zenés műfajt, amelyet saját repertoárral rendelkező, de természetesen a színház keretén belül maradó, önálló társulat gondjaira szeretnénk bízni a továbbiakban. A prózai társulat profilja pedig, amint erről már nyilatkoztam — főként vígjátéki lenne, jó vígjátékokra gondolunk, nem giccsekre. — Azt hiszem sok színházlátogatóban fölmerült a kérdés : ki fogja méltóképpen helyettesíteni az elvesztett hat kitűnő színészt ? Hogy segítettek a rendezőhiányon ? — Valóban elvesztettünk hat jó színészt, de helyükbe máris jött öt jó színész : Varga Vilmos, Vándor András, a Czikely-Kakuts házaspár, s a főiskoláról Rácz Marika. Számítunk arra is, hogy bár Vitályos Ildikó Kolozsvárra szerződött — ami nagy érvágás színházunkon —, azért gyakran fog nálunk vendégszerepelni. Borbáth Magdát nyugdíjazták és Gábor Józseftől megvonták a rendezői félnormát, Gábor József azonban színészként is tovább rendez, mint eddig. Természetesen hívunk vendégrendezőket , Szabó Józsefet és Tompa Miklóst, akikkel már tárgyalunk.. Vendégfellépésekre is sor fog kerülni, s mert férfigarnitúránk sokkal erősebb a nőinél, elsősorban hölgyeket fogunk kölcsönözni. Zárhatjuk tehát azzal: mégis mozog a színház. És remélhetőleg előre. Bölöni Sándor A LEGFONTOSABB TÉNYEZŐ Utóbbi időben a sajtóban több újságriport foglalkozott gyermek-öngyilkosságokkal , olyan esetekkel, amelyek szülőknek, nevelőknek nagy megrendülést, lelkiismereti és pedagógiai problémákat okozhattak. Korántsem valamilyen „elharapózó“ jelenséggel állunk szemben. Viszont hasznos lehet, ha pszicho-pedagógiai szempontból közelítjük meg a kérdést és így próbálunk egyet-mást tisztázni ezzel kapcsolatosan. Először is mi lehet az oka, mik az indítékai ennek a tragikus, de a józan ész szempontjából mindenképpen elfogadhatatlan tettnek ? A felnőtt szemszögéből keresett magyarázatok csődöt mondanak ; a felnőttnek érthetetlen, hogy egy rossz jegy, megrovás, barátokkal való összezördülés, csalódás a szerelemben, vagy akár a szülőkben, ehhez a tragikus kimenetelű megoldáshoz vezeti a serdülő gyermeket — holott a fiatal korban elkövetett öngyilkosságok indítékai zömükben ilyenek. Nos, ez az érthetetlenség sugallja azt a kérdést, hogy normiális lehetett-e az, aki ezt a tettet elkövette ? Kétségtelen, a válasz nem egyszerű. Mégis, néhány kivétellel, állíthatjuk, hogy normális állapotban senki, de főleg fiatalkorúak nem követhetnek el öngyilkosságot. Az öngyilkos gyermek tettének elkövetéséig, helyesebben a konfliktus beálltáig — és ezt hangsúlyoznám — teljesen normális lehet és ennek megfelelően viselkedik. Az abnormitás a konfliktus okozta lelki megrázkódtatás következménye, amikor a környezettel való összeütközés minden normális megoldása számára elfogadhatatlanná válik. Kétségtelen, hogy mindenki került már olyan helyzetbe, ami próbára tette lelki egyensúlyát és mégsem folyamodott végletes megoldáshoz. Létezne tehát az úgynevezett hajlamosság az öngyilkosságra ? Nézetem szerint erre tagadó választ kell adnunk. Mint ahogyan nem létezik hajlamosság a lopásra, betörésre stb. éppen úgy nem beszélhetünk öngyilkosságra való hajlamról sem. A fiatalkorúak öngyilkosságát úgy kell felfognunk, mint tiltakozást a környezeti hatásokkal szemben , s ez már az alkalmazkodási készséget is érinti. Előző cikkeinkben beszéltünk ennek részleges hiányáról a hazudós, lopós, zülléssel veszélyeztetett gyermek esetében. Ha egy serdülő öngyilkosságot kísérel meg, az a normális értelemben vett alkalmazkodás teljes hiányát jelenti, azaz olyan eset, amelyben csökkent alkalmazkodási készség ölt testet. A súlyos formát csak a körülmények határozzák meg. Az alkalmazkodni képtelen gyermek — ha időben nem térítik el ettől megfelelő nevelési hatások —, vagy a züllés, vagy pedig az öngyilkosság útjára lép. Jól bizonyítja a fentieket F. T. tizenötéves fiatalember esete. Ugyanazon a napon két tantárgyból felelt elégtelenre, bár különben jó közepes tanuló volt. Mivel szülei szigorúak — noha, bevallása szerint sohasem büntették igazságtalanul —, félt hazamenni. Ez volt az első lépés, amivel büntetését igyekezett elkerülni. Ezután hazugságokat keresett, hogy igazolhassa a történteket. Elhatározta, hogy kitépi ellenőrző könyvecskéjéből azt a lapot, ahová a két négyest a tanár beírta. A művelet nem sikerült s végül megsemmisítette az egész könyvecskét. Elhatározta, hogy otthon azt fogja mondani, hogy elvesztette és hazaindult. Idáig, mint láttuk, F. T. cselekedetei korántsem könyvelhetők el kórosnak, mert tulajdonképpen védekezni próbált a megérdemelt büntetéssel szemben. Viszont a védekezésnek ez az útja, erkölcstelen voltánál fogva, inkább elmélyítette a konfliktust. „Féltem — mondja F. T. — de nem tudom pontosan, mitől. Azt hiszem, a szégyentől.“ Közben édesanyja, akit nyugtalanított a fiú késése, telefonált az iskolába és osztályfőnökétől megtudta az eseményeket. F. T.-re rábizonyosodott a csalás. „Anyám azt mondta, hogy semmi ember vagyok és szégyelli, hogy a fia vagyok. De nem vert meg. Egész nap nem szólt hozzám, csak azt mondta, hogy majd számolok apámmal.“ Mivel minden kitudódott, a fiúnak vállalnia kellett a tényeket. Eszébe jutott, hogy az ellenőrző könyv megsemmisítése miatt kellemetlenségei lesznek az iskolában, esetleg kicsapják, osztálytársai csúfot űznek belőle. Régebbi haszontalanságai is megelevenedtek benne és felnagyítódtak. „Miután kisírtam magamat, úgy éreztem, hogy semmi sem érdekel.“ És ezen a ponton F. T. egyensúlya megbomlott. Levert lett, minden eddigi tettét negatívan, túlzóan állította be, vádolta magát olyan cselekedeteiért is, amelyeknek régebben nem tulajdonított fontosságot. Úgy érezte, neki nincs szerencséje, és bármibe is kezdene, annak csak rossz vége lehet. Beszélgetésünkkor kiderült, hogy egy adott ponton már nem is tiltakozott mindez ellen. Ekkor született meg benne az öngyilkosság gondolata. F. T. esetében tehát az indíték két négyes. Szinte elképzelhetetlen, hogy valaki ilyesmiért képes eldobni az életét. Csakhogy ez az esemény felszabadított egy egész indítéksorozatot, melyek együttesen játszottak közre lelki egyensúlyának megbomlásában, ami a tett elkövetéséhez vezetett. Sorolhatnánk fel eseteket, ahol az indítékok mások ugyan, de maga az öngyilkossághoz vezető út majdnem azonos az F. T.-ével. Ilyen például a kisdiák szerelmi csalódása, amelynek számos szülő igen helytelenül, nem tulajdonít fontosságot, de amely, ha nem is végződik tragikusan, rendszerint mély nyomokat hagy a serdülő lelkében. Van rá eset, hogy semmilyen indítékot sem találunk a tett közelében, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy az nem is létezett, csak bizonyára a lelki egyensúly megbomlása okozta depressziós szakasz hosszúra nyúlott és kevésbé viharosan zajlott le, mint az előbb elmondott esetben. Felhívnám tehát a figyelmet a gyermeknek ilyen periódusára, amelyet általános levertség, étvágytalanság, állandó egyedüllét, gyakori sírás jellemezhet. Ilyenkor melegséggel, tapintattal próbáljunk a lelkéhez férkőzni, megkeresni ennek az állapotnak az okát és föltétlenül próbáljunk segíteni rajta. Ha ez nem vezet eredményre, minden további nélkül szakemberhez kell fordulni. Mindebből az következik, hogy a fiatalkorú öngyilkosság megelőzésére nem annyira az indítékok ismerete, mint a gyermek alkalmazkodási nehézségeinek felismerése, felderítése a fontos. És ebben elsősorban a szülőkre, másodsorban a nevelőkre — tanítókra, tanárokra — hárul a felelősség. Ezekkel a gyermekekkel szemben a bánásmód természetesen nagyobb körültekintést igényel. Ha mondjuk F. T. anyja tisztában lett volna ezzel, nem rémítgeti fiát apja büntetésével, nem jósol neki szomorú véget, nem engedi szobájába bezárkózni. Ha F. T. osztályfőnöke eléggé ismerte volna tanítványát (és miért ne ismerhette volna ?) tisztában lett volna fogyatékosságával, nem elégszik meg — legkésőbb a figyelmeztető telefonbeszélgetés alkalmával ! — néhány száraz tény közlésével. F. T.-ben ugyanis nem volt nehéz fölfedezni a problematikus gyermeket s előfordult, hogy majdnem egy hétig az iskola felé sem mentkicsapást és otthon verést kapott ezért), többször nyíltan szembefordult szüleivel és tanáraival (magaviseleti jegy levonása, verés), kollégáival nem tudott kijönni, nem voltak barátai. Megannyi figyelmeztető F. T. nem halt meg, az orvosoknak sikerült megmenteniük. Nem hibáztatom őt, nem hibáztatom azokat a tanárokat, akik a négyeseket adták, de megrovom a nemtörődömséget, a felvilágosulatlanságot, a kényelmességet, a családi és iskolai előítéleteket. Nagyon sok részletkérdésről nincs itt hely szólni. Ehelyett, végezetül szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra: a fiatalok minden erőszakos cselekedetével szemben személyiségük megismerése a legfontosabb tényező. Gaál Péter gyógypedagógus PANEK ZOLTÁN Felemás oicsit Itt a téma, csak ki kell hajolnom érte az erkélyen. (Nagy Lajos mondott valami hasonlót, nem a király, az író.) Csakugyan ki kell hajolnom, nem hogy lássam, de újra eszembe jusson, mert különben naponta eljárok előtte, látom eleget — valószínűleg még sokáig ebben az állapotában fogom látni. A kolozsvári Traian utca 17-es számú házról van szó, a szomszédban lakom, a 19 szám alatt (elnézést kérek, hogy lakcímemet a nyilvánosággal is közlöm). Már az egyik szomszéd is megállított nemrégiben , tulajdonképpen nem is lakik magában a szóbanforgó házban, csak a ház mögötti házban, az udvarban. Miután megtudta, ki volnék, mint végső menedékhez, így mondta : „végső megoldáshoz" fordult hozzám, nemcsak a maga, hanem a lakók nevében is, mert ők már írtak beadványt, javasoltak, sőt tiltakoztak is — mindhiába. Egyszerűen nem értik, hogyan lehet egy házat ilyen állapotban hagyni, mondhatni a belvárosban. Bevallom : én sem értem. Elöregedett a ház, melynek sötétvörös bádogfedeléről — földszintes ház — hozzám az első emeletre, szinte besétál az eső zenéje, olykor macskák troppolnak rajta, nesztelen léptük egyszerre felhangosodik, máskor galambok adnak egymásnak találkát. Fogalmam sincs, mikor épülhetett, egy azonban kétségtelen , elöregedett, mondhatni kiöregedett; ez idestova két esztendeje igen jól látszik rajta, tudják róla a házkezelőségi hivatalban is, hogy immár csaknem lakhatatlan — pontosabban főleg az egyik fele, az utcára néző front egyik vége. Mitépítgessem : omladozik. Ezt megállapíthatták az illetékesek is, aztán telt, múlt az idő, de egyszercsak megjelentek a kőművesek, nagy dérrel-durral felállították állványaikat, megkezdődött a 17-es számú ház körül a munka. Azért mondom ilyen körülményesen, mert valóban csak a ház körül kezdődött el a munka, nem magán a házon. Pedig akkor még kevesen sejtették, mi sül ki belőle. De ne legyek igazságtalan: magán a házon is, illetve omladozó telén is segítettek. Gerendákkal NAPLÓ támasztották alá kívül-belül, mintegy mankót adtak a hóna alá, hogy rokkantságát még nyilvánvalóbbá tegyék, ugyanakkor élettartamát is meghosszabbítsák valamennyivel. Egyébként sem a majdnem lyukas falakhoz, sem az elmállott káalaphoz nem nyúltak. Ezzel szemben azt a részét, amely még kibírta volna a később sorra kerülő tatarozást , a legnagyobb gonddal lepucolták, újravakolták, lefestették, a csatornát kicserélték, sőt az utcára néző ablakkereteket is újrafestették. A kicsi bajt eligazították, a nagyobb bajon viszont csak „átmenetileg", „ideiglenesen” segítettek, így aztán a karbantartó munkások távoztával — hogy ne mondjam „a munka" átadása után —, meglehetősen fura kép tárult az erre járók elé. A ház közepén lévő kaput beszegezték, attól jobbra egy kicsinosított ház áll, balra pedig egy olyan ház, illetve házrész, amelyről az a benyomása az embernek, hogy jó lesz elhúzódni a közeléből, mert most omlik össze. Nem tudom, kinek a zseniális ötlete alapján végezték így a munkát. Maguk az itt dolgozó munkások is csak a vállukat vonogatták, amikor puszta kíváncsiságból megkérdeztem őket: „Nekik így írták elő". Nem tartom különlegesen gonosz embernek magam, de e látványra nem egyszer jutott már eszembe, hogy én az illető munkatervezőt vagy szervezőt költöztetném a gerenda-mankókkal alátámasztott részbe. Hátha akkor mégis megtörténne a csoda : hamarosan döntenének a csúf elhagyatottságában maradt házrész sorsa felől is, véglegesen. Vagy rendbeteszik, vagy lebontják — de semmiképpen sem hagyják így, az építőmesterségből gúnyt űző módon. Arról nem is beszélve, hogy az aránylag még jó karban levő rész teljes rendbehozásával csak hangsúlyozták a „betegesebb" rész állapotát. Vajon ki lehetett az, aki ezt a munkát minősítette, aki megállapította, milyen minőségű munkát végeztek a karbantartók ? Miképpen írta be a jelentésbe : „Az egyik részt most már meg lehet nézni, de a folytatását tessék valahogy elkerülni : életveszélyes ?" Emberek, házak elöregednek, tisztességesen eltöltött szolgálat után joguk van a szép öregségre is. Nem lehet a dolgos jobbkéznek megbecsülő nyugdíjat adni, a balt pedig semmibe venni. Ilyen felemás obsitot kiállítani. Vagy ez esetben az történt a kerületi házkezelőségen, hogy a jobb nem tudta, mit csinál a bal ? Idestova egy év telt el a „javítás” óta. Egy éve semmi mozgás , az öreg ház alátámasztott része is áll egyelőre. Hihetetlenül szomorú így, felemás obsítjával. Vajon hány embernek kell még fejét csóválnia, amíg a város főépítészének is feltűnik ! JELENTŐS TALAJJAVÍTÁSI MUNKÁK folynak 13 Hunyad megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetben, amelynek a Maros árterületén árvízveszélyes földjei vannak. Marosillye környékén eddig több mint 34 kilométer árkot ástak a túltengő nedvesség levezetésére 1300 hektár földről. A laszoi és a tataresdi szövetkezeti tagok közös munkálatokat hajtanak végre a Laszo völgyének rendezésére s több mocsár lecsapolására, s ezzel megművelhetővé tesznek több mint 600 hektár földet. Az új területen gabonát, burgonyát és takarmányt termesztenek majd. SPORT 1969 BEN VILÁGKUPA A Nemzetközi Röplabda Szövetség jóváhagyta Ausztrália, Bahama, Kambodzsa, Laosz, Líbia, Panama, Dél-Vietnam, Togo és Guatemala nemzeti szövetségének csatlakozását. A nemzetközi szövetség taglétszáma így 106-ra emelkedett. A kongresszus elkészítette a főbb nemzetközi röplabda-versenyek naptárát. Ez előirányozza 1969-re a Világkupa megrendezését a Német DK-ban és az öt kontinens kupájának megrendezését Montevideóban (Uruguay). A világbajnokságot 1970- ben Szófiában tartják meg. Cépézé A Cépézé — azaz CPZ — autómárka. Igaz, híre, rangja nincs, nem is lesz soha, de én mégis érdemesnek tartom szólni róla. Mutassam hát be. A CPZ — szupertörpe. Ám nem felhúzható játékszer, amivel a legkisebbek szoktak szórakozni. Kipufogócsövén valódi motor-égéstermékek füstölögnek ki, maximális sebessége óránként 30—10 kilométer, volánja van, s egyikmásikba négy-öt emberke is belefér. Csak hat készült el eddig belőle négy év alatt. Azért ilyen kevés, mert nem futószalagon szerelik... A „márka“ első két betűje a Casa Pionerilor rövidítése, az utolsó pedig a gyártási helyet, Zilahot jelenti, akár a Fiat féje Torinót. Barta Gyula, az oktató meséli ! — Egyszer egy délután programja volt a műszaki körnek. Az egyik gyerek megkért, hogy öt óra előtt tíz perccel szóljak neki és engedjem el. Szóltam is. A fiú elrohant, de öt után vagy tíz perccel vissza is tért. Furdalt a kíváncsiság, milyen sürgős dolga lehetett, hová kellett pontosan ötre elmennie. Aztán bevallotta szépen , édesanyja csak öt órától engedte el, s azzal a feltétellel, ha addig alszik. Amikor a szülő a munkából hazatérőben ötkor belépett a házba, a gyermek az ágyban volt. Úgy tett, mintha aludnék. Miután „felébredt“ még füllentett is anyjának édesanyám, aludtam egy jót, ugye most már elmehetek a Pionírházba... Ez az eset jellemző arra, hogyan ragaszkodnak a zilahi gyerekek a Pionírházhoz, különösen pedig ahhoz a technikai körhöz, amelyet Barta Gyula vezet. Nem csoda, a hat jármű — az öt autó és a traktor — éppen ennek a körnek a műhelyéből került ki. A gépész fia, a „pályát tévesztett tanító“ — Barta Gyula nevezi így önmagát — pontosan tizenöt évvel ezelőtt került a zilahi Pionírházba oktatónak. Akkor, mint mondja, még harapófogója, kalapácsa sem volt a JEGYZET Pionírháznak, a műhelyben pedig egy rozzant x lábú asztal és három pad fogadta. Az első nyersanyag, amelyhez könnyen hozzájutottak, s amelyet felhasználtak, konzervesdobozok voltak. De ebből a nyersanyagból olyan villamosvasutat és mozdonyt szerkesztettek, hogy a tartományi kiállításon elnyerték vele az első díjat. Ekkor hívta fel először magára a figyelmet a zilahi Pionírház. Lassan aztán sok mindent beszereztek és elkészítettek maguknak az ügyeskezű kisiskolások: esztergát, gyalugépet, fúrógépet, villanyhegesztőt. Miniatűr magaskohót, aluminiumolvasztót rendeztek be. Az öntéshez maguk készítik a formákat. A kisautók és a traktor kerekeit és volánját is maguk öntötték. Valóságos diadal volt a Pionirházban, amikor 4 évvel ezelőtt „dongóval“ — kerékpármotorral — a motorházában kigördült az utcára az első autócska, amelynek volánjánál egy pirosnyakkendős fiúcska ült. A harmadik kocsi lelke már erősebb lett — „dongó" helyett Carpati-robogó motorját szerelték bele, így jutott el a zilahi pionírok híre a fővárosig, ahol aztán bemutatták ügyességüket, munkájukat. Ma mintegy 600 zilahi gyermek tudja vezetni ezeket a kisautókat. .. S nem kétséges : ők majd könnyebben megtanulják az igazi gépkocsik vezetését is. Játéknak indult. Talán még ma is annak tartják a gyerekek, amit itt, a Pionírházban csinálnak. Játékoson és játékszereken keresztül jutottak el nagyon komoly dolgokig, s a sok apró boldog izgalomban talán észre sem vették, miként. S ez nem is rossz út, nem is rossz módszer. Mert tudjuk: a gyermek, aki így közelíti meg a technika világát, a leggyakorlatibb műszaki dolgokat, abból jó mérnök, technikus, öntő, konstruktőr, gyalus, esztergályos, autószerelő, sofőr kell hogy legyen. A CPZ — a zilahi Pionírház jó „márka“. A műszaki dolgokkal való barátkoztatást pedig mindig úgy képzeltem el, ahogy Barta Gyula, ez a csendes szenvedélyű ember tizenöt év óta végzi. Gy. Szabó Gyula PRONOEXPRESSZ Az 1968 október 30-i, 44-es számú verseny eredményei I. HÚZÁS: 36 29 23 34 42 22 Nyereményalap : 460 392 lej, plusz 119 024 lej átdozat az I. kategóriától. II. HÚZÁS : 27 21 31 28 43 13 25 Nyereményalap : 366 814 lej. 1968. NOVEMBER 1. PÉNTEK INTERURBÁN Tájékoztató szolgálatunk válaszol az olvasóknak B. K. Nagyvárad A kérdéses 28x1 s/C-os külső gumit egy évekkel ezelőtt árusított kerékpár-típushoz importáltuk, jelenleg már nincs ilyen a kereskedelemben. Az illetékesektől kapott értesüléseink szerint azonban helyettesíthető hazai gyártmányú 28x1 V 1-es külsővel. Ha a helyi szaküzletben nem találja meg, írjon egy rendelő Levelet az alábbi címre : O.C.L. Tehnometal, Unitatea nr. 56, str. Brezoianu nr. 13, Bucuresti, Sectorul 6. Ez a szaküzlet utánvéttel megküldi a külsőt,és bármely más kerékpár alkatrészt) KISS ERZSÉBET BögöZ SALA STELLA Agyagfalva Az udvarhelyi Autóháza vezetősége közli, hogy tanulmányozta az Udvarhely-Agyagfalva közti autóbuszjárattal kapcsolatos észrevételeiket, és pótjáratot állított be az esti (7 óra) járat mellé. A délelőtti járat beindítására vonatkozóan javaslatot tettek felettes szervüknek, a marosvásárhelyi Autószállítási Vállalatnak, s ha megkapják a kért jóváhagyást, az érdekeltek javaslatainak figyelembe vételével állapítják meg az indulási időt (Udvarhelyről és vissza). INCZE GYULA Dicsőszentmárton Az ivóvíz minőségével kapcsolatos bejelentésére a Maros megyei Egészségügyi felügyelőség válaszolt a szerkesztőségnek. Amint a válaszból kiderült, nincs semmiféle „kolera- vagy tífuszveszély" — amint ön írta levelében. Bakteorológiai szempontból a víz mindenkor megfelelő, használható. Egyes időszakokban azonban valóban különleges, úgynevezett klórfenolos ize van a víznek. Ennek azonban nem a nem megfelelő szűrés az oka, hanem a vízben néha jelenlevő mikroorganizmusok és a víz kezelésére használt klór vegyi kombinációjából létrejövő klórfenolok. A rossz íz kiküszöbölésének módját illetően kutatás, kísérletezés folyik („marosvásárhelyiek“ tehát nem „viselkednek strucc módjára“), de a kérdés nagyon komplex és ezért megoldása hosszabb időbe telik. A víz zavarossága nem általános jelenség. Ha ittott néha zavarosabb, azt a vezeték korróziója okozza, de ez nem veszélyes a fogyasztók egészségére. AZ OLVASÓÉ A SZÓ Ha kiég a biztosíték Valamilyen oknál fogva közel két hete kialudt a villanyblokkunk lépcsőházában. Ma már mindenki tudja, hogy ilyen esetben legelőször a biztosítékokat kell ellenőrizni, de ezt nem tudjuk megtenni. Miért ? Talán Gyulakután nincs villanyszerelő, vagy a blokkban nem lakik villamossági szakember ? Ej, dehogy nem ! Még mérnök is, csak egy a baj : az, hogy a biztosíték lakat alatt van ! A lakat kulcsát pedig Segesváron őrzi a villamossági üzem „kulcsára”. Hogy miért Segesváron ? Ezt mi sem értjük, hiszen a vállalatnak Gyulakután is van egysége. Próbáltunk magyarázatot kapni a Marosvásárhelyi Villamossági Vállalattól. Magyarázatot adni nem tudtak, de kijelentették, hogy úgy van, ahogy van s így is lesz, akár tetszik nekünk, akár nem ! Értesítettük a segesvári vállalatot is, betartva a hivatalos sorrendet : az esetet bejelentettük a községi néptanácsnál, ott nyilvántartásba vet- tek. De hiába keresik (az 1431-es telefonszámon) a segesvári kulcsárt. Mi meg baktatunk a sötétben és közben egyesek megjegyzéseket tesznek a néptanácsra, hogy milyen „operatívan intézkedik". A megjegyzéseket persze úgy teszik, hogy az ott lakó (alulírott) alelnök is hallja meg, aki azonban a hiábavaló telefonálások után kénytelen a sajtóval közölni e lehetetlen helyzetet. Mert lehetetlen a helyzet, amin késedelem nélkül javítanum kell. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a Marosvásárhelyi Villamossági Vállalat vezetősége változtasson a kérdéshez való viszonyulásán, mert az „akár tetszik, akár nem"-szerű válasz nekünk bizony nem tetszik ! UDVARD RÓBERT, a G-2 sz. blokk lakója, a községi néptanács alelnöke. LOTTÓ Az 1968 október 25-i húzás eredményei : I. kategória — egy negyedes vari-l áns 83 747 lej; II. kategória — három egész variáns 31 405 lejes és négy negyedes variáns 7 851 lejes nyereménnyel; III. kategória — 65 egész variáns 1881 lejjel és 96 negyedes 470 lejjel ; IV. kategória — 274 egész variáns 546, valamint 436 negyedes variáns 136 lejjel ; V. kategória — 753 egész variáns 240, és 1 158 negyedes variáns 60 lejes nyereménnyel.