Előre, 1969. október (23. évfolyam, 6815-6841. szám)

1969-10-01 / 6815. szám

ELŐRE 2. oldal F­iatal intézmény a Vallon Operaház. Harmadik é­­vada küszöbén látoga­tott fővárosunkba, s a vendégjátékot a Román Opera belgiumi szerep­lése követi rövidesen. Mint ismeretes Belgium kétnyelvű, két kultúrájú ország, északon a fla­­mandok, délen a franciául beszélő vallonok élnek. A nyelvi különbség a kulturális hagyomány, ízlés, orientá­ció különbségét is jelenti. A flamand városoknak régebbi, állandó szék­hellyel rendelkező operaházaik van­nak, — egy Gentben, s egy Antwer­penben. A vallon művészi erők kon­centrálása végett egyesültek 1966 de­cemberében, — a francia kultúra minisztériumának égisze alatt és liége-i állandó székhellyel — a fran­cia nyelvterületen addig több-keve­sebb rendszerességgel fellépő opera­együttesek. A vallon opera azonban továbbra sem helyhezkötött együttes, hanem Mons, Charleroi, Namur és Liége között jár körbe. Ez nyilván kihat a művészi eszközökre is : kóru­sa kis létszámú, könnyed és mozgé­kony díszletezéssel dolgozik. A kényszerhelyzetből azonban erény is kovácsolódhat. Ezt példázta eredeti bemutatójuk ,az Arani opera. De bizonyos mértékben Gounod Ró­meó és Júliájának kultúrált előadása is. Raymond Rossius igazgató-főren­dező szerint klasszikus opera korsze­rű rendezése elsősorban a színpad­képen, másodsorban pedig azon mú­lik, hogy az operaénekesek játéká­ból kiirtanak-e minden olyan kon­vencionális pózt és külsőséget, amit a mai huszonöt éves néző idegesítő­­nek, vagy nevetségesnek találhat. Nos, ez az elv nehéz helyzetbe hoz­ta Vincent Darconnat-t a Rómeó és Júlia rendezőjét. Az öt felvonásra és kilenc képre osztott librettó nehézkes és statikus, szerzői a tizenkilencedik századi ízlésnek megfelelően minden shakespeare-i vonást kilúgoztak a darabból, s csak a puszta mesevázat hagyták meg, a romantikus operab­­irodalom egysíkú, vegytisztán érzel­mes jellemábrázolásával, amelyhez illik az áradóan szép, de kevésbé drámai és még annyira sem funkcio­nális zene. A huszonöt évesekre csak úgy lehettek tekintettel, hogy unal­massá egyszerűsítették a játékot, a színpadi mozgást. Mindemellett szép, kultúrált énekével sok tapsot aratott Andrée Esposito (Júlia), Alain Van­­zo (Rómeó), Georgette Degotte (az apród) és Tadeusz Wierzbicki (Lő­rincz barát). Ennek a franciás iskola szerinti gondos, igényes, ám semmi újat nem hozó teljesítménynek sok­kal hálásabb közönsége volt, mint az eredeti bemutatónak, amely pedig túlmutat az alkalmi sikeren, az ope­raműfaj mai érvényessége és életké­pessége felé. Az Arani opera már csak azért is szenzációt kelthetett volna, mert szerzője Gilbert Bécaud a kitűnő chansonénekes, aki maga szerzi a dalait. Lehet, hogy egy önálló Bécaud­­estért emberölés lett volna. Az ope­rarajongók azon­ban úgy látszik nem bíztak a könnyűműfaj sztárjában... Pedig ez a jelenség : a chanson­szerző opera­ igénye a mélység és népszerűség újbóli egymásra találásá­­­nak járható útját, az aszfalton sar­jadt modern nagyvárosi folklór visz­­szahatását jelzi a „komoly" zenés színpadra. Kozma József Lyoni se­lyemszövők című oratóriuma is ezt ígérte már. A Bécaud-opera bíztató eredmény. Szép, dallamos, dinami­kus chanson-zene, nemesen hangsze­relve, s mivel forrása a dal, az egy­személyes, öntörvényű, teljes színház — megkapóan, erőteljesen funkcio­nális is, nagy ritmusváltozatossággal és hangulatkeltő, jellemfestő erővel. (Szinberger Sándornak, a kolozsvári magyar opera igazgatójának lapunk­ban közölt tavalyi interjúja jutott eszembe ezen az előadáson, mely az ő elveit látszik igazolni. Azt hiszem, érdemes lenne foglalkoznia az Ara­ni operával). Aran kis halászfalu egy ír szigeten: babona és hagyomány ütközik meg itt az eleven érzésekkel, a képzelet, a bátorság s a vágy szárnyalásával. A szereplők, s a közönség viszonya a „törvénnyel" szembeforduló szerel­­mespárhoz merészen emelkedő s mindvégig nem lankadó drámai és zenedrámai konstrukciót motivál. Ki­tűnően jellemzett típusok, váratlan helyzetek, sűrű konfliktusok követik egymást, megkapó lélektani és zenei természetességgel. Az éne­kelt beszéd oly természetesen hat itt, mint — nem szentségtörés ! — a Cherbourg-i esernyők­ben, azzal a különbséggel, hogy az Arani opera nem szentimentális, ha­nem drámai, és nem egyetlen, hanem nagyon sok­ dallamra épül. Raymond Rossius fantáziagazdag rendezése nagy stílusbravúr. A ter­mészetes mozgás olyan észrevétlenül, magától értetődően megy át a tánc­ba a színpadon, hogy nem is tudjuk, melyiknek a koreográfiájára fordí­tottak nagyobb műgondot. A kocs­mában ülő halászok tespedt nyugal­ma is valóságos táncszám — mozdu­latlanul. A szereplők nemcsak éne­kelni tudnak, de játszani, mozogni, táncolni is, és viszont­­ nemcsak sok­oldalú színészek, de kitűnő énekesek is. Andrée Francois (a hősnő, Mau­reen), a fiatal Mady Urbain egy nehéz, tragikus anyóka-szerepben, Guy Fontangére, (a hős barátja, Mickey), Antoine Selva (a bárd), Giu­seppe Todaro (a főhős, Angelo) s hiánytalanul tölti be szerepe dimen­­­zióit ,és érzi a stílust. S a kórus, d­e csupán húsztagú kórus, milyen tel-­ jes, gazdag zengéssel szerepel, mi-1 lyen zavartalanul s indokoltan van s jelen a játékban is ! Jacques D'Hondt merészen kom-­ binálja színpadképében a divatos to- I tomontázs- és kollázs-technika dina-­ mikus megoldásait, a festői és építé-­­ szeti elemekkel. Meghökkentő első I látásra a háttért uraló stilizált dél-1 men mögött a színesfilmvetítéssel I megoldott, állandóan hullámzó ten-­ ger nyers naturalista képe, de hama-­­­rosan rájövünk, hogy az az állandó I hullámzás még zeneileg, koreográfi-­ ailag is funkcionális. Minden lehetsé- I ges, ha találó. Még ez a vizuális kó-­ rusként (antik drámai kórusként !) I szereplő filmezett, borús-barnás­­ Északi-tenger is. S még az is, hogy a I dráma csúcspontján, Angelo és a I hazatért vőlegény verekedésénél a I zenei háttér nem a két szereplő há- I borgó lelkiállapotának a vokális, I vagy zenekari illusztrálása, hanem I valós melodikus környezetrajz : a I templomból kihallatszó Ave Maria,­ amelybe megkapó kontraszt-hatással I sikolt bele a, két férfi közé álló I Maureen ideges-disszonáns fortisszi-­­mája. | Halász Alm­a ■ Opera a jelen talaján MŰVELŐDÉS — ............................. ........................................................­ A pipacsok halála Ősbemutató előtt Sepsiszentgyörgyön _ A sepsiszentgyörgyi színház újabb ősbemutatóra készül Tömöry Péter A pipacsok halála című színművével. Mivel a rendező, Kiss Attila éppen díszletügyekkel­ volt elfoglalva, a szerzőt kértük meg, beszélgessen el velünk darabjáról és az előadásról. Előbb mentegetőzött, hogy újság­írók nem szoktak egymásnak inter­jút adni, de mikor biztosítottuk, hogy csak beszélgetésről van szó, kötélnek állt. — A plakáton az előadást, mint a színház stúdió-színpadának pro­dukcióját láttam feltüntetve. Hogy van az, hogy egy színház ugyan­azon a színpadon, ugyanazokkal a színészekkel és műszakiakkal, ugyanolyan helyárakkal, ugyanan­nak a közönségnek mutatja be a stúdió- és a nem stúdió-előadást, a plakáton mégis megkülönböztetést tesz köztük ? — Emlékezetedbe idézem, hogy a Tükör munkatársa vagyok, nem a színházé. — Miről szól A pipacsok halála ? — Ijesztő a kérdés, hiszen olvas­tad a darab kéziratát. — Az Előre olvasóira és az elő­adás leendő nézőire gondolva kér­dezem. — A pipacsok halála egy három darabból álló ciklus része. A cik­lus témája : az illúziók szerepe min­dennapi életünkben. Az első rész­ben, A biciklistában az illúzió a hős belső szigete, ahova elmenekül a kisváros nyomasztó légköréből, ön­maga kicsinyes életéből. A pipacsok­ban a hős önmagát méri meg illú­zióiban, és rájön, hogy ezek rosz­­szabbak a valóságnál. — Ez így eléggé elvontan hang­zik ... — Elmondom konkrétebben. Fia­tal házasok állandóan keresik egy­másban önmaguk értelmét, majd ebbe a keresésbe belesavanyodnak. A férjben megjelenik az elvágyó­dás érzése: egy friss, fiatal, csak találkára felöltözött, vonzó nő illú­ziója. A férfi ettől kezdve a tetsze­tős nőtől felkínált lehetőségekhez méri a családi élet mindennapi, prózai ügyeit, s hamarosan felötlik benne a kérdés, vajon jól válasz­tott-e feleséget ? összeméri az illú­ziót és a valóságot: a színpadon a feleség helyét átveszi az illúzió, de mikor a férfi behelyezi ezt az esz­ményt a feleség szerepébe, kiderül, hogy nem mind arany, ami fénylik. A darab, azt a folyamatot mutatja be, ahogy a férfi eljut a kiábrándu­lásig, és egy előre nem látott fordu­lat hozzásegíti, hogy az illúziókról lemondva megtalálja a szépet a va­lóságban. — Vagyis a feleségében. Érdekes. De így, ahogy elmondtad, az derül ki, hogy sok mozgás nem lesz a színpadon. — Lesz, mert Kiss Attila szipor­kázó rendezői ötletei dinamizmussal töltik meg a­ színpadot. A hátsó fa­lon árnyképként jelenik meg az il­lúzió, a vágyott nő, persze, csak előnyös külsőségeiben, de amint kö­zeledik, és ahogy beszél erről-arról, kibomlik igazi jelleme, a tetszetős árnykép mind kisebbedik, s végül előttünk áll egy szánalmas, a fele­ségnél sokkal prózaibb, idegesítőbb lény. A rendező mellett elismeréssel és hálával kell szólnom Szabó Ti­bor világosítóról is, aki kitűnően dolgozta ki az árnyhatásokat és há­lával kell szólnom a színház veze­tőségéről is az önzetlen támogatá­sért, a­ bizalomért, melyben mint kezdő drámaírót részesített. — Az elmondottakból arra követ­keztettem, az illúziót megszemélye­sítő nőalaknak feltűnően vonzó megjelenésűnek kell lennie, ha a rendező érzékeltetni akarja a há­zasélet szürkesége és a férfi álom­világ közti kontrasztot. Sepsiszent­­györgy kicsi város, ezért kérdem, sikerült-e adekvát megszemélyesí­tőt találni ? — Sepsiszentgyörgy valóban nem nagy, de a színházban és más intéz­ményekben dolgozó nők itt sem ke­vésbé szemrevalók, mint más váro­sokban. — Kik játsszák a három szere­pet ? — Ábécé sorrendben : Borbáth Ottilia az „illúzió“, Csergőffy László a férj és Molnár Gizella a feleség. — Mikor lesz a bemutató ? — Ezekben a napokban. — Meggyőződésem, sikert hoz A pipacsok halála, hiszen mely férj nem fog sietni az előadásra, hogy megtanulja, miként találhatjuk meg a szépséget a házaséletben. S ha mégis akad ilyen sorstársunk, azt majd bizonyára elviszi a színházba a felesége. Barabás István ÖTÖDIK FAL A múlt héten két, egészen kü­lönböző műalkotást láttunk e­lsőt folytatásban. Az egyik Sha­kespeare : Ahogy tetszik-tó, a legjobb angol Shakespeare-szí­­nészek ragyogó előadásában, a másik pedig a világhírű japán film A hét szamuráj, amely rep­­rízként is magával ragadott. Két tanulság is levonható ebből: az első, hogy a remekművek min­dent elbírnak, még a kettévá­­gást is. A másik, hogy ma már a tévé­nézők nem bírnak el mindent, azaz hozzászoktak a rövid, dinamikus műfajokhoz, a maximum egy órás adásokhoz és így örömmel köszöntik a folytatásos adásformát. Míg né­hány évvel ezelőtt szentségtörés­nek, művészetellenes barbár tettnek kiáltották ki az ilyen el­járást, ma már a legigényeseb­bek is, igaz kissé fanyalogva, de elfogadják a kettévágást. Ugyan­is bebizonyosodott, hogy nincs olyan ragyogó színdarab vagy film, amely a tévében bizonyos időn túl ne lenne fárasztó, így honosodott meg, előbb külföldön, és most minálunk is a két részes adás. A Royal Shakespeare Com­pany előadása ugyanakkor egy új sorozatot nyitott meg, éspe­dig a legmagasabb szintű ere­deti bemutatók sorozatát. Tehát az angol klasszikusokat az angol színpad legjobbjainak előadásá­ban fogjuk látni, mint ahogy az orosz drámaművészet csúcsait a moszkvaiak, vagy leningrádiak mutatják majd be. Persze, film­szalagról, de így is köszönet jár érte. Mert akárhogy is, egészen más élményt nyújt a Royal Sha­kespeare Company színészeit lát­ni és Shakespeare nyelvén hall­gatni egy ilyen előadást, m­int fordításban követni. Igaz, a cím­feliratok ebben az esetben nagy és megoldhatatlan problémát vetnek fel, hiszen az eredeti szö­vegnek csak egy részét fordít­hatják. A színházkedvelő kö­zönség túlnyomó része azonban TV-KRÓNIKA már nem egyszer látta-hallotta ezeket a remekműveket. Egyébként a lepergett hét a nagy nevek hete volt. A két em­lített műalkotáson­­kívül Ber­­tholt Brecht, Mutter Courage-a is szerepelt a műsoron a sași-i együttes előadásában. Az őszi koncertidénynek pedig nem ki­sebb világnagyság volt a vendé­ge mint Wilhelm Kempff, aki­nek emlékezetes felléptét a tévé­nézőknek is alkalmuk volt kö­vetni szombat este. Ha ehhez még hozzászámítjuk Judy Gar­land és Gene Kelly szereplését egy három csillagos filmben, ak­kor ebből a szempontból elége­dettek lehetünk a tévé nekiru­gaszkodásával. Sajnos a nagy nevek csak részben jelentenek kellemes, vonzó, jó műsort. Eh­hez egységesebb, átgondoltabb és harmonizált program­szer­kesztés szükséges, ami annyi kí­sérlet után is, még mindig várat magára. Mire panaszkodnak le­vélben és élőszóban a tévé ra­jongói ? Arra, hogy unatkoznak. Ülnek a képernyő előtt és a program nagy része nem köti le őket, nem szól az igazán fontos kérdésekről. Nem csak a vidám adások, a tréfák, a rövid tévé­játékok hiányoznak, de szinte teljesen eltűntek a komoly viták, a kerekasztal megbeszélések. Még az ifjúsághoz szóló adások is olyan szakállasak, hogy alig követhetők. Persze kezdeménye­zésben nincs hiány, az újjászü­letett Transfocator félórája a külföldön járt szakemberekről, nem csak érdekes volt, igen ta­nulságos is, mint ahogy az esti híradó is gazdagabban jelentke­zik. De ebből is hiányoznak a külpolitikai hírmagyarázatok, az élénkebb, gazdagon illusztrált összefoglalók, vagy a nagy kül­politikai­ eseményekről szóló helyszíni filmek. A sport­rovatnak viszont az elmúlt héten is szerencséje volt, a várnai tornász világbajnoksá­got még kommentálni sem kel­lett. Dános Miklós OLÁH ISTVÁN Mindössze ketten álldogálunk a mozi előcsarnokában : Közönség meg én. Inkább az udvariasság mintsem az ügybuzgalom teszi, hogy erről-arról kérdezgessem. Természetesen, a „na, hogy va­gyunk" csak amolyan bevezető (jóideje már hogy ismerjük egy­mást, így nem feltűnő ez az érzé­sem szerint kölcsönös bizalmas­ság.) Aztán az időjárás következik — Közönség nagyon örült a nyár­nak, üdült is (értsd : esténként va­lamelyik fürdőhelység moziját tarhátta) , most öregebb csontjai erős szaggatással jelzik a közelgő változást. — No és a család, illetve a csa­ládok ? — kérdem. Köszöni szépen, néhány tagot elhozott a moziba, a maradék ott­hon ül és gyilkost nyomoz a tévé­ben. — Nem jöhettek volna ők is ? — fölényesen végigmér, csak az­tán kezd oktatni . —­ Több szem többet lát, fiam. Milyen költőien fogalmazta meg az egyszerű nép, bár akkoriban nem volt sok néznivalójuk, se film, se televízió... Gyakran mondom magamban, hihettek akármit, az aranyigazságok a költészetre is érvényesek. Nos, minden szerény­ségemet latba vetve állítom, hogy sikerült egészében gyakorlatiasí­­tanom ezt a bölcs mondást. E­­gyik szemem a mozivásznon, má­sik a tévé képernyőjén. — További tervei ? — Töretlenül folytatni amit megkezdtem. Továbbviszem a munka, illetve a figyelem meg­osztását. Ki állítaná biztosan, hogy csak a televízió, a film fog­lalkozik a krimivel ? Hátha azóta már a bűnügyi történetek terjesz­tésének új módszereit kísérletez­ték ki ? Engem régóta foglalkoz­tat, mi lenne, ha az ember estén­ként, hazafelé menet a virág­ágyásban nem estikét, hanem egy jó Angyal-filmet látna ? Vagy mondjuk, kihúzom a zsebkendő­met, s az szabályos képernyőként működik, persze csak ha világos a színe. Szóval, vannak elképze­léseim, és azok megvalósítása a NAPLÓ fizikusokra vár. Fel lehetne hasz­nálni az üresen maradt házfelüle­teket is. A kisautók teteje nem a­­jánlatos, mert : — csak az emeleten lakók lát­nák, ami mindössze egy szűk ré­teg számára biztosítaná a művelt­séget , s lehet, hogy pont a megol­dással menne el Keresztúr felé az autó, s az ember csak dühöngne. Különben is egy speciális védő­berendezést kellene ez esetben alkalmazni, mert tapasztalatból tudom, valahányszor motoros jár­­mű megy el lakásom, illetve laká­saink előtt, borul a vétel. A másik, ami a jövőben éltet, a hit. Hogy is mondta a költő ? Na mindegy, majd megmondom, ha még egyszer találkozunk. Hinni fogom ezután is, hogy viszontlá­tom az Angyalt. Lehet, kis időre szabadságolták, és valahol az Azori-szigeteken nyaral. Kicsit megerősödnek az idegei, s aztán vissza a bonyodalmak kellős kö­zepébe ! Lám, James Bond is feléledt. Feltétlen jó, ha a néző különböző stílusokat ismer meg (én már meg is jegyeztem magamban egy jó veseütést, keleti módra. Legkö­zelebb kipróbálom). Hiszem továbbá, hogy Mr. Steed nem olyan ostoba, hogy miután négy tucat folytatást vé­gigverekszik, hagyja magát ki­nyiffantani egy csúnya pisztoly­golyótól. .. S az öreg Maigret, a­­kinek pipája eddig is nemzetközi bünpereken, kivételes izgalmi­ gyilkosságokon szortyogott végig! Meg kell adni, jó sok színészt (sztárt, statisztát) foglalkoztat az ipar. S még hányat nem ismerek, de szerencsére holtág tanul az ember. Talán már holnap megáll egy ciklámen színű Rolls-Royce a kastély előtt, aztán lövések hallat­szanak, kirohan egy álarcos alak, mögötte hozzák az elalélt lányt, akinek a kedvese csak hajnalban veszi észre, hogy eltűnt az imá­dott, erre biciklin üldözi a tette­seket a tengeren túlra, mert ugye a franciakulcs nyele mérgezett és nem használhatja az autót. Az­tán verekedés a harmincadik eme­leten, és a megérdemelt győze­lem. Fiú és lány egymáséi lesznek, vérem a véreddel, mondaná a , költő. — és mit látott legutóbb ? — Ó, egy nagyon érdekes és eredeti filmet : egy fekete Buick áll meg a kastély előtt, lövések hallatszanak, kirohan egy álarcos alak, karjában az elalélt lánnyal, üldözés, aztán óriási küzdelem a magasban A végén, na, mit gondol, a lány a fiúé lesz ? Nem tudtam megválaszolni... INTERJÚ E­gy könyvben találkoztam az oktalansággal, felületes­ség vigyorgott rám a kötet oldalairól, pedig én böl­csességet vártam tőle. A „mű“ meg­lopott. Nem, nem a ráköltött pénzt sajnálom, hanem a tudást, amit el­rejtenek a magyartalan mondatok, elnagyolt pontatlan magyarázatok Miért ? — teszem fel újra és újra a kérdést. A könyvet a falunak szán­ták és a földműves embernek is kell a szép szó, a bölcs tanácsadás. Mit tanulnak belőle a sokéves ta­pasztalattal rendelkező János bá­csik, Pista bácsik, ha négy szak­ember azt írja nekik, hogy „Szapo­rodáson az állatoknak azt a tulaj­donságát (?) értjük, hogy magukhoz hasonló élőlényeknek adnak életet“, nem..tudom. Mint ahogy azokra a „bölcs tanácsokra“ is biztos elmo­solyodnak, hogy „Minden etetés után vizet is adjunk a ludaknak“, vagy „Egy másik jó trágya : a trá­gyáié." De lapozzuk csak fel a könyvet. Kapásból a 99-ik oldalra nyitot­tam ki. Itt ez áll : Az állatok sza­porítószerve a hím és nőivarú álla­toknál különbözik, eltérően a többi TALÁLKOZTAM AZ OKTALANSÁGGAL szervektől, amelyek mind a hím-, mind a nőivarú egyedeknél hason­lóak.“ A 35. oldalon pedig megma­gyarázza a gyermekkoruk óta ezzel foglalkozó szántóvető embereknek, hogy „Szárítás után a szénát elszál­lítják és szénapajtákban, színekben, istállópadlásokon, boglyákban vagy kazlakban stb. tárolják.“ Nem tartjuk érdemlegesnek, sem lehetségesnek (hiszen erre nem elég egy újságoldal sem), hogy az ösz­­szes tudománytalan, felületes, gyer­meteg „útmutatásokat, tanácsokat“ kiírjuk. Elég, ha idézzük meg a 237. oldalon lévő megállapítást, amely így hangzik : „Fertőző betegségek esetében a beteg állat nem jelent­­ veszélyt a körülötte lévő állatokra­­ nézve (?), viszont a fertőző járvá­nyos betegségekben szenvedő álla­tok mikrobákat ürítenek, amelyek e közelükben lévő állatokat megfer­tőzhetik.“ . Az állatok fertőző­­betegségekkel való megbetegedését állatjárvány­nak nevezzük ..Azt hiszem vilá­gos, nemde ? Végezetül csak annyit, a köny­­­vecskét négyen írták, hárman for­dították,­­a fordítást átnézték és­­ ketten szerkesztették. Borítólapján s sárga betűkkel ez aránylik: „Az­ állattenyésztő kézikönyve — Me­­­zőgazdasági és Erdészeti könyvki­­­adó.“­s Román Győző Restaurálták a iași-i Trei Ie­­rarhi templomot, Vasile Lupu fe­jedelem 1636—1639-ből származó alapítványát. A külső díszítőla­pok egy részét megerősítették, a templomban és a közelben levő gótikus teremben klímaberende­zést szereltek fel, amely elsősor­ban az épületfalakat hivatott óv­ni. A gótikus teremben művészi hímzéseket, Varlaam 1634-ben megjelentetett Evangéliumi ma­gyarázatait, egy Vasile Lupu idejéből származó csillár darab­jait, egykorú képeket stb. állí­tottak ki. SPORT # SPORT • SPORT # SPORT • SPORT • SPORT # SPORT + SPQ KÉZILABDA VILLÁMTORNA KOLOZSVÁROTT Egy heti szünet után teremben folytatódik az A-osztályú férfi kézi-­­ labda bajnokság. Ezzel megkezdő-­ő­dött a villámtornák időszaka, amely­nek első színhelye a Kolozsvári I Sportcsarnok lesz. A pénteken kezd­l­dődő viadal rendkívüli fontosságú a világbajnokságra készülő válogatot­tunk számára. Bár a­ válogatott ge­rince nagyrészt kialakult, még sok a megoldatlan probléma, a fogas kérdés. A szakvezetők a kolozsvári, bukaresti és tem­esvári terembaj­nokságon szeretnének választ kapni problémáikra. A három napos tor­nák során pedig együtt láthatják a teljes élmezőnyt, valamennyi együttest hibáikkal, erényeikkel együtt. Ezek a mérkőzések kell hogy a kiindulópontot képezzék a novemberben edzőtáborba vonuló válogatottunk felkészülési tervében. Ugyanakkor szakvezetők és szurko­lók egyaránt képet nyerhetnek kézi­labda sportunk jelenlegi színvona­láról.­­ Szövetségünk a legjobb játékve­zetőket jelölte ki a kifogástalan bí­ráskodás érdekében. A lista élén V. Pelenghian és P. Cirligeanu áll, nemzetközi viszonylatban is neves bírók, mögöttük a hazai közönség előtt nem kevésbé­­ ismert nevek mint Reisner, Capäfina vagy Lei­­kep.­­ A kolozsvári kézilabda rajongók bizonyára nem mulasztják majd el, hogy jelen legyenek a látványosnak ígérkező találkozókon és kedvenc csapatuknak, az U-nak szurkolja­nak, amely bizony az őszi idény el­ső fordulóiban nem igen kényez­tette el őket. Lapunk helyszíni tudósításokban számol be az eseményről. Móra László FUTBALL SZERDA 11 (Folytatás az 1. oldalról) I megengedettnél több gólhelyzetet I tolt el a háztól­ Amint tegnapi I számunkban Kovács István edző is I hangsúlyozta, nem sok reménnyel I szállnak harcba a továbbjutásért, s de minden tőlük telhetőt megtesz- I nek. I Aránylag a legjobb helyzetben a I Rapid van, amely gólt ért el a Vit- I­toria Setubal ellen. Ez a gól pedig 12:0 arányú győzelem esetén kettő- I nek számít, vagyis továbbjutást je­ j lenthet. Tehát lehetne reményked- I ni... Igen, ha a Rapid nem gyen- I gélkedne, ha csatársora többre len- I ne képes mint legutóbb Tg. Jim­ a­­ craiovai diákok ellen. A Setubal I persze nem olyan félelmetes ellen- I fél, mint például a Rangers, a por-­­­tugál bajnokságban emberemléke- s­zet óta komoly eredményt nem ért ■ el, de a két gólos előny mégis csak I előny. Legutóbb a Leixoes ellen ját­szott saját pályáján és 2:1 arányban­­ győzött.­­ A két fővárosi mérkőzést TV- és­­ rádióállomásaink közvetítik. A mérkőzések szüneteiben az USA­­Románia Davis-kupa találkozók filmjeit vetíti a TV. • Nápolyban folytatódott a férfi kosárlabda Európa bajnokság. Romá­niának harmadik mérkőzésén Izrael válogatottja volt az ellenfele. Jó já­ték után válogatottunk 75—74 arány­ban nyert és ezzel megszerezte első győzelmét. További eredmények : Lengyelország—Spanyolország 79-78, Szovjetunió—Görögország 83—63, ru- Az Előre tipp-versenye RÉSZVÉTELI SZELVÉNY Név : Lakc­ím : 1. CIMPINAI POIANA — SUCEAVAI CHIMIA (Labdarúgó B-osztályú találkozó — I. csoport, október 5-én Cimpi­­nán. A galaci bravúr után, a Poiana az első számú favorit, de nem annyira, hogy előre lejátszott mérkőzésről beszélhessünk. Nem, a Chimia védelme ugyanis eddig kitűnően helytállt, hét mérkőzésen mindössze öt gólt kapott. És ne felejtsük el, Goran, a suceavai „gól­király“ is adós, két gólt ígért a Metrom ellen, de egyet sem rú­gott ...) 2. GALACI OTELUL — GALACI POLITEHNICA (Labdarúgó B-osztályú találkozó — T. csoport, október 5-én Galacon. Helyi rangadó, még akkor is, ha a bajnoki tabellán : 2. Politehnica — 11 ponttal, 13. Otelul — 5 ponttal. S mert rangadó, nyilván három­esélyes mérkőzés előtt állunk, amely iránt nemcsak a Duna-parti városban, hanem másutt is — főleg a fővárosban, a vetélytársak tá­borában — nagy az érdeklődés, az eredmény lényegesen befolyásol­hatja a rangsor további alakulását . . .) 3. BAKÓI $TIÍNTA — MORENI FLACARA (Labdarúgó B-osztályú találkozó — I. csoport, október 5-én Bakóban. A sereghajtó bakóiak mindössze egyszer hagyták el győztesként a pályát — éppen a rajt napján, méghozzá a Bukaresti Progresul el­leni kilencven perc után —, ezt követően pedig rendszeresen megfe­ledkeztek a pontszerzésről. Vasárnap ismét vendéglátók lesznek, te­hát reménykednek, hátha sikerül Mert ha nem, méginkább lesza­kadnak a mezőnytől.. .) 4. ANINAI MINERUL — RESICAI CSM (Labdarúgó B-osztályú találkozó — II. csoport, október 5-én Aninán. Az újonc aninaiak egyelőre a második helyen állnak, vasárnap vi­szont a vezetést is magukhoz ragadhatják. Persze, csak akkor, ha az éllovas Szebeni CSM vereséget szenved Vajdahunyadon, ők pedig győznek a resicaiak ellen A resicaiakról meg annyit, hogy legutóbb kikaptak otthonukban, s ez bizonyára még nagyobb erőbedobásra készteti őket...) 5. RM. VILCEAI CHIMIA — NAGYVÁRADI OLIMPIA (Labdarúgó B-osztályú találkozó — II. csoport, október 5-én Rm. Vil­­ceán. A második sereghajtó is nehéz feladat előtt áll, a Chimia is mindössze két pontot szerzett a lehetséges tizennégyből, így hát mind jobban és jobban fenyegeti a veszély. A nagyváradiak az élmezőny­höz tartoznak, s ha nem is a győzelemre, de az egy pontra hatá­rozottan igényt tartanak. Számukra ez is siker lenne, a Chimia vi­szont nem éppen tapsolhat a döntetlennek . ) 6. TURNU SEVERINI METALUL — NAGYBÁNYAI MINERUL (Labdarúgó B-osztályú találkozó — II. csoport, október 5-én Turnu Severinben. Az utóbbi hetek eredményeiből arra következtethetünk, hogy a nagybányaiak „szívesebben játszanak“ idegenben, mint saját pályán. Az elmúlt vasárnap is csak döntetlenre futotta erejükből, miután négy pontot hoztak össze idegenben. Most újabb kiszállás előtt állnak, vajon újabb két ponttal térnek haza ?.. .) 7. DÉVAI MURESUL — ENYEDI METALUL (C-osztályú labdarúgó találkozó — VI. csoport, október 5-én Déván. A Metalul a hatodik forduló után is veretlen, a Muresul viszont már nem dicsekedhet hasonló teljesítménnyel. De nincs kizárva, hogy ép­pen Déva lesz az első sorompó az enyediek útjában. A Metasul cso­portelső, a Muresul pedig a hatodik helyen áll, amennyiben viszont megszakad az enyediek sikersorozata, a két csapat egyformán kilenc ponttal rajtol a soron következő nyolcadik fordulóban . . .) 8. NAGYKÁROLYI VICTORIA — SZATMÁRI SOMEIUL (Labdarúgó C-osztályú találkozó ) VII. csoport, október­ 5-én Nagy­károlyban. Szatmár megyei rangadó, két, az élmezőnyhöz tartozó csapat között. A nagykárolyi csatársor eddig tizenháromszor volt eredményes, ezzel szemben a Somesul védelme csak háromszor adta meg magát. A számadatok is amellett szólnak, hogy vasárnap a nagykárolyi csatársor és a szatmári védelem tölti majd be a fősze­repet . . .) 9. FOGARASI CHIMIA — SEPSISZENTGYÖRGYI ÖLTÜL (Labdarúgó C-osztályú találkozó — VIII. csoport, október 5-én Foga­­rason. 1. Öltül — 10 pont .... 4. Chimia — 8 pont. Újabb rangadó? Igen. És ki a favorit ? Háromesélyes mérkőzés, persze, a hazai pá­lya a fogarasiakat kissé előnyben részesíti. Emlékeztetjük a részvevő­ket, hogy a hatodik fordulóban a Chimia 1:0-ra győzött a Brassói Tractorul, a csoport talán legjobbja ellen. Igaz, hazai pályán az­ál­tal is felülmúlta a brassói tizenegyet...) 10. CSEHSZLOVÁKIA — ÍRORSZÁG (Labdarúgó világbajnoki selejtező — II. csoport, október 7-én, előre­láthatólag Prágában. A 3:3 arányú csoportrangadó után Jozef Marko, csehszlovák szövetségi kapitány kijelentette : „A játék egyes szaka­szában védelmünk átjáróház volt, de . . .“ , de után bizonyára az következik, hogy tanult ebből, hogy legközelebb már nem éri hasonló meglepetés. Október 7-én talán nem is érheti, ellenfele eddigi mér­lege ugyanis : 3 — 0— 0 — 3 . . .) BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: OKTÓBER 4. (Az október 5-i pecséttel ellátott leveleket már nem s­zük figyelembe. FELHÍVJUK A RÉSZVEVŐK FIGYELMÉT, HOGY CSAK AZ ÚJSÁGBÓL KIVÁGOTT SZELVÉNYEK ÉRVÉNYESEK. TELEX Boszlávia—Svédország 115—43 • Kinban és Rigában befejeződtekTal­ifjúsági röplabda Európa kupa selej­tezői. Lányaink mint előző lapszá­munkban már közöltük a 7—12-ik he­lyért mérkőznek. A fiúk jobban sze­repeltek és bejutottak a döntőbe • Várnában végetért a művészi torna VB. Egyéni összetettben a bolgár Maria Gigova bizonyult a legjobbnak 38,45 ponttal. A bolgár lányok össze­sen négy aranyérmet szereztek. 1969. OKTÓBER 1., SZERD/

Next