Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)
1970-08-01 / 7071. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS TUDÁS, KÉPZELET, MUNKA Sosem láttam még szemtől szemben ilyen elevennek és ilyen megdöbbentően szépnek a nemzedékek közötti különbséget, mint a Minitechnicus kiállításon Bizakodva s örömmel nevezem szépnek, mert nem kevesebb, hanem több, gazdagabb, tágasabb a miénknél az a látókör, amit tükröz. Ezek a mai gyerekek, ezek a holnapi fiatalok már tudják azt, amiről mi, harminc év előtti gyerekek még csak nem is álmodoztunk. Rengeteg működő műszert, készüléket láttam a kiállításon, amelynek még csak a nevét sem ismerem, fogalmam sincs róla, mire szolgálhat, de szép és izgalmas, mert működik, mert tudás- és gyakorlati érzék ölt benne testet, mert hatodik-nyolcadik osztályos tervezői és kivitelezői tudják, hogy mire szolgál, miért szükséges. Felnőtt létemre nemcsak tudatlanul, de ijedten is állok a működő elektromosság csodanövényei, a száguldozó robbanómotorok között s ezeknek a kicsiknek már „kezes állat“ a gép, amely velük nevelkedett, természetes a technika és szellemi viszonyulásuk is más a technikához : nem a paszszív tudomásulvétel, hanem a beavatkozás viszonya. Mert a fejlett technika, a találmány s a gyártmány nemcsak a diplomás felnőttek privilégiuma. A gyakorlatias, célszerű gondoskodás sem. Megkapó az a kisgépesítő fantázia ,amellyel a gyerekek a hétköznapot, az otthont, a családi életet népesítik be könnyítésekkel, tehermentesítő okossággal. A programozás és távirányítás nem csak a nagyipari termelés joga, hanem az anyukáké is, akiknek a remek kis konyharobotot terveztek a nagybányai minitechnikusok. Vagy a vizsgáztatógépek. Nem az a legmegkapóbb bennük, hogy hány iskolai munkaközösség foglalkozik ilyesmivel, hanem az is, hogy milyen széleskörű és sokoldalú ismeretekre vannak programoiva, a matematikától a növénytanig s a költészetig. S az a sok szappantartóból, kompótostányérból összeszerelt robotbaba és másféle elektronikus játék ! A rengeteg vízi és légi jármű ! A különféle navigációs technikához alkalmazkodó hajótestek lendülete, esztétikája ! A galaci pionírház a galaci hajógyárat megelőzve készítette el légpárnán suhanó kétéltű járművét, amelynek prototípusát csak fantasztikus filmekben láthatták eddig a pirosnyakkendős tervezők és kivitelezők. A gyermeki álmodozás ilyenformán a gyakorlati, műszaki valóraváltás új csapásain jár. S ez talán a legtöbb, amit gyermekeink kaphatnak a szülők mostohább képzettségű világától. De az álmodozás korlátlan távlataiból hogyan tudnak letérni majd a gyerekek a tervszerűsített ipar követelményeinek meghatározott és feltérképezett útjára ? A nevelés egyik legfontosabb kérdése a mai világban az, hogy a felnövő új nemzedék otthonosan találja magát, cselekvőn nőjön fel a modern technika vívmányai között ,fölébe nőjön az egyre okosabb gépi környezetnek, eszközévé tegye a technikát, ahelyett, hogy maga süllyedjen biológiai alkatrésszé. Az ember-gép viszony egészséges, termékeny, emberközpontú alakulásának kulcsa a társadalmi rendszer, amely tíz osztályosra emelte az általános tankötelezettséget és az iparosítás megkövetelte szigorú takarékosság körülményei között is biztosítja a gyermekeknek a hasznos játékhoz szükséges nyersanyagok és késztermékek, elektronikus alkatrészek hatalmas mennyiségét. Mert azt, aminek csupán a legjava került a Minitechnicus kiállításra, azt nem lehet az otthoni lomtárból csent kacátokból összebarkácsolni. Az illetékesek meszszemenően gondoskodtak a pionír szakkörök anyagellátásáról, s ez a bőkezűség egyben nagyon gazdaságos is, hiszen a társadalmi adaptálásnak, a világ új követelményeibe való természetes, könnyed beletalálásának a nevelési rendszerét alapozzák meg általa. Húsz ország szakemberei tanácskoztak fővárosunkban a nevelés feladatairól, a gyermek s a modern technika jó kapcsolatának a kialakításában. Hogy az értekezletet nálunk tartották, ez is mutatja — akárcsak a hazai részvétel fajsúlya a nemzetközi Minitechnicus kiállításon —, hogy amit nálunk keresztül vitt ezen a téren az oktatás s a nevelés, annak nemzetközi jelentősége van, és nemcsak műszakilag, hanem társadalmilag is, a gondolkodás, a közéleti magatartás tekintetében is. A galaci pionírok szabadalmazott légpárnás járműve, amely megelőzte az országos ipart, nemcsak műszaki eredmény, hanem nevelés-lélektani siker. Halász Anna Ami a Filmmúzeum bérletes műsorában bevált, azt most végre a nagyközönség számára is vetíteni kezdik. Több nagy reprízciklus megy a fővárosi szakosított mozikban. A Capitol művészmozi kerthelyiségében esténként egy előadáson, kéthónapos sorozatban vetítik a harmincas évek nagy sikereit; ezekre a filmekre alkalmilag majd visszatérünk. A Donna gyerekmoziban pedig ugyancsak kéthónapos sorozatban megy a rajzfilmtörténet legjava: Disney, Max Fleischer, a szovjet Ivanov-Vano, a cseh Trnka filmjei. Popeye, Donald kacsa. Miki egér. Speidl és Hurvinek kalandjai, öt-hat filmből áll az a másfél órás műsor, amelyet a hét minden délelőttjén láthatnak a vakációzó kicsinyek. Élmény volt látni ezt a romlatlan, fogékony közönséget, amint kacag, izgul, fészkelődik, morajlik, sőt, ahogy sorban áll a jegypénztár előtt. A kicsi bukszákból vagy a feneketlen zsebből a féltve őrzött fejekre vásárolt jegyekkel diadalmasan vonultak be egyedül, mint a nagyok. Ritkán érzékeltem enynyire plasztikusan a művészet szentségét. Azt, hogy a közönségnek áldozni, az emberekre hatni, érzéseket kavarni és gondolatokat ébreszteni a legnagyobb felelősség s a legnagyobb boldogság. De — hadd álljon itt a felnőtt ünneprontó akadékoskodása — : ennyi telik csupán a filmarchívum tartalékaiból ? Miki egér, Donald kacsa, Popeye a tengerész és „rövidtávú" társaik ? Hol maradnak a mesefilm teljes műsort betöltő klasszikusai ? A kicsik élvezik Gopo mesefilmjeit, de azt nem tudják, amit Gopo minden interjúban elismétel, és a jugoszláv Dusan Vukotic és minden kortársuk, pályatársuk hangoztat örökké, hogy a rajzfilm mai nagyjai azért választották hivatásuknak éppen ezt a műfajt, mert tíz-tizennégy éves korukban a Hófehérke ébresztett bennük álmokat és ambíciókat. A rajzfilmműsorok mai törzsközönsége pedig nem látta sem a Hófehérkét, sem a Bambit, sem a Peter Pant, sem a Pinocchiót, sem a Három kismalacot, sem Max Fleischer Gulliverét, sem azt a csodák csodáját, amely a tévé képernyőjén fekete-fehéren mégsem volt az igazi. Meg aztán ott vannak a szocialista országok rajzfilmeseinek nagyszabású is nagyigényű művei a szovjet Jégkirálynő (Andersen meséje nyomán), a Púpos lovacska, meg a Poklot járt kozák, Jiri Trnka Bajaja hercege és Szentivánéji álma, Karel Zeman színészekkel kombinált remek trükkfilmjei, amelyek már a mai gyermekek tudományos kíváncsiságához fordulnak s még annyi más, rajzolt vagy színészekkel forgatott eleven mese! Ezek nem avulnak el, ezeknek évről évre új közönsége nő. Csak ki kell őket keresni az archívumból. Tán az a baj, hogy „született felnőttek“ válogatják a gyermekműsorokat és nem volt gyermekek. Bogár András KENYÉRMORZSA, vagy mézeskalács ? Tóth Samu: A NYOMTATOTT BETŰ Tóth Samu, korán és fiatalon elhunyt könyvművészünk, tapasztalatainak és tudásának csupán a töredékét sűrítette A nyomtatott betű című könyvébe, amely előbb (1966-ban) románul jelent meg Litera de tipar címmel. Benkő Samu figyelmes és baráti gondoskodásának köszönhetjük, hogy az eredeti szöveg — bővítésekkel és kiegészítésekkel, a hagyaték teljes bedolgozásával — az elmúlt év végén magyarul is napvilágot láthatott az Irodalmi Könyvkiadónál. Egyik utolsó kiadványa volt az azóta átszervezett intézménynek, amelyet Tóth Samu hoszsza esztendőkön át támogatott munkájával, nem egy esetben nemzetközi elismerést szerezve könyveinek. Kétségtelen, hogy A nyomtatott betű kiadása a kötelező kegyelet lerovása volt a kiadó részéről Tóth Samuval szemben, amit teljes szívvel méltányolunk. Tudjuk azt is, hogy főként Bodor Pál buzgólkodása révén az egykori Irodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége egy hagyományos és jól bevált módszerhez folyamodott a könyv megjelentetése érdekében, a sajtóban nyilvános előfizetésre hívta fel azokat, akiket különösebben érdekelt a könyv, s az akció sikerét bizonyítja a nagyon szép kiállítású kiadvány, amely ilyenformán könyvespolcunkra kerülhetett. Amint említettem. A nyomtatott betű csak egy részét tartalmazza azoknak a stúdiumoknak, amelyeket Tóth Samu a könyv múltja, jelene és jövője körül folytatott. Ebben a munkájában a könyvművészetnek csupán egyetlen elemével, az antikva-típusú, azaz római származéké betűnek a kialakulásával, felhasználhatóságával és művészi tulajdonságaival foglalkozik, rengeteg szemléltető példa kíséretében, eltekintve egy rövid írástörténeti bevezetőtől. Jól emlékszem arra az időre, amikor Tóth Samu fényképezőgépet vásárolt magának, hogy apránként , hangyaszorgalommal gyűjtögesse-fényképezze össze magának a szükséges szemléltető anyagot. Szenvedélyesen érdekelte ez a munka, szívesen és részletesen KÖNYVEK beszélt róla , túl a művelődéstörténeti adalékokon, éppen ennek a szenvedélyes odaadásnak a heve a legmegkapóbb ebben a könyvben. Aki kézbe veszi és figyelmesen elolvassa — mert megérdemli és követeli is a figyelmet! —, a higgadtan megfogalmazott sorokból okvetlenül kiérezheti, hogy a hagyománytisztelet mellett a könyv jövőjének a kérdése is erősen foglalkoztatta Tóth Samut, sőt elsősorban izgatta a korszerű, modern könyv problémája. Működésének színhelye Kolozsvár volt, a kisujjában volt mindaz, amit a kolozsvári nyomdászattal kapcsolatban egy szakembernek tudnia kell, de éppen ilyen alaposan ismerte a város nemes könyvkiadási hagyományait is ; külön és sokat foglalkozott Misztótfalusi Kis Miklós működésével, hosszasan vizsgálgatta, kommentálta a régi nyomda megmaradt és szerencsésen megtalált dúcait. De feszült érdeklődéssel vett kézbe minden olyan új — belföldi vagy külföldi — kiadványt is, amelyeknek a művészi kivitelezésből tanulhatott valamit, és ujjongott, ha valami új, használható elemet fedezett fel bennük vagy rajtuk. Itt újra szeretnék felidézni egy emléket : amikor több, mint egy évtizeddel ezelőtt a kétnyelvű Aranyantológiát szerkesztettem (megjelent 1960-ban, az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál), egy angol Shakespeare-életrajzot mutattam neki, amelynek a gerincén — lekicsinyítve — a címoldalt díszítő kép ismét visszatért. Nagyszerű ötletnek találta, fel is használta az említett kiadványon , ám a példát azért idéztem, mert rávilágít Tóth Samu könyvizűrészi elképzeléseire is. Szerelmese volt a nyomtatott betűnek és a hosszas tanulmány, amelyet most könyvalakban magyarul ,is forgathatunk, nyilván azért született, mert talán egy eredeti, egyéni típus megtervezéséről is állmodozott. De ez a távoli, nagy horderejű terv is csak azért volt, hogy eszményképét, a mi irodalmunkhoz illő sajátos könyvet megteremtse. Az a művészi szenvedély, amely — lappangva és szemérmesen bár — a könyv minden oldalán végigvonul, elsősorban azt tanúsítja, hogy Tóth Samu legelsősorban is a szép könyvet szerette és dédelgette. Munkájának és a technikai lehetőségeknek, valamint a költségviszonyoknak a határain belül ebben az irányban cselekvőleg is megtette a magáét. Jól tudta, hogy a könyv ma lakásunk dísze is, s tömegjellegénél fogva olyan dísztárgy, amely fontos eszköze az általános ízlésnevelésnek is. Sohasem felejtem el fejtegetéseit, amelyekkel azt magyarázta, hogy egyetlen könyvoldalra való rátekintő óla befolyásolja már az ízlést, egy életen át végzett olvasómunkánk pedig a szemen keresztül a harmóniának vagy az egyenetlenségnek, a méltóságnak vagy a széteső szertelenségnek ezernyi apró elemét lopja be tudatunkba. Milyen érzékletesen fejezi ki ezt egy általa elhibázott rajzú antikva-típus jellemzése kapcsán:... „arra is rámutattunk, hogy a betűformák teljes lemeztelenítése, például a talpnélküli lineáris típusok (a groteszk) esetében milyen hátrányokat eredményezett. Túlságosan leegyszerűsített, uniformizált alakjuk következtében az olvasót éppen úgy az egyhangúság és unalom keríti hatalmába, mint ahogy az utas szemét kifárasztja az egyenes, sík országút, ha nem szegélyezik fák, s kilométereken keresztül nem tűnik fel egyetlen különleges tárgy sem“. (160. o) De Tóth Samu meggyőződéses híve volt ugyanakkor a legjobb értelemben vett, korszerű praktikumnak is, mégpedig nemcsak a tartósság, megtekintések a hangulati elemek szempontjából, hanem főként a sokoldalú informálás megteremtése céljából. Egy olyan könyvtípus megteremtésére törekedett, amelynek az egyszerű kézbevétele és megtekintés — a hangulati elemek mellett — már tárgyszerűen is bevezesse a virtuális olvasót a témába, azaz tájékoztassa a kiadvány jellegéről, a szerzőről, ennek emberi és írói arcáról, az esetleges előzményekről vagy egyéb tudnivalókról, hozzákösse az elméjében elraktározott előzetes fogalmakhoz, ismeretekhez. Tudjuk, hogy mindennek a megvalósítása általában jelentős költséget is követel, főként kisebb példányszámok esetében, így Tóth Samu lassan, megfontoltan, de következetesen haladt útján. Nagy-nagy kár, hogy tervét nem tudta megvalósítani. Könyve mutatja, hogy milyen komolyan készült rá. Most már az utódokon a sor, hogy kövessék nyomdokait. Lőrinczi László ADAMO Bukarestben, a Köztársasági Palota 3400 személyt befogadó nagytermében is zsúfolt házak hallgatták meg és ünnepelték Salvatore Adamot, Európa egyik legkedveltebb könnyűzene énekesét. Fellépésein fiatal rajongói virággal halmozták el, hangverseny után pedig a kijáratnál, a szálloda előtt százával várták, hogy közelebbről láthassák és autogramot kérjenek tőle. Barátságos mosollyal, természetes közvetlenséggel fogadta az ostromot. Megszokhatta, hiszen hirtelen feltűnése óta ez a hangos hódolat kíséri. Ennek pedig már tíz esztendeje : 1960-ban, 17 éves korában, Mons-ban megnyerte a Crochet Radiophonique nagydíját, amelyet Aznavour nyújtott át neki. A zsűri tagjai, a szakemberek, a hallgatók érdeklődve ütötték fel a fejüket, honnan került elő ez a még gyerek fiú, aki saját szövegű dalait oly természetes, póztalan őszinteséggel énekli ? Salvatore Adamo Szicíliából került Svájcba, ahová bányász apjával négyéves korában emigrált, s ahová magával vitte kedvenc játékszerét, egy gitárt, amelyet nagyapja hagyományozott reá. Tizenkilenc éves korában az Arany hanglemez-díj nyertese. Ezután nagy európai körútra indul, és ez a turné valóságos diadalát, az egyik brüsszeli hangversenye után 80 ezer néző ritmusban kiáltozza a nevét... Huszonkétéves korában sikerekben gazdag „múlttal“ a háta mögött lépett fel először a párizsi Olympia színpadán, majd amerikai, dél-amerikai, távolkeleti hangversenykörutakkal, filmekkel, a hanglemezek százezreivel tetézte meg népszerűségét. Mi a titka Adamo rendkívüli sikerének ? Elsősorban az őszintesége. Nem akar több lenni, mint ő maga, kerüli a hamis pátoszt, és a triviális érzelgősséget. Természetes érzelmek könnyed közvetlenséggel törnek fel a hangján. Szívből, teljes odaadással, átszellemültséggel énekel és rendkívül közvetlen tolmácsolásában a dallam különleges melegséget, megkapó színt csillogtat. Pedig nincs különleges hangja. De ez nem is lényeges," mert vonzó, finom romantikával átszőtt — de minden esetben választékos — előadásmódja ellenállhatatlanul eljut a hallgató szívéhez. Mentesek ezek a dalok minden hangoskodástól. Bukaresti műsorában sok olyan dalt hallottunk most tőle, amelyet hanglemezről, rádióból, televízióból már ismertünk és amelyek nem ok nélkül olyan népszerűek világszerte és nálunk is. A Dolce Paola, a Tombe la neige, a Sans toi m'amie, a Laissons dire és a többiek hatásos, szép dalok, különösen akkor, ha — mint ezúttal Adamotól — közvetlenül halljuk őket. Előadásának spontán közvetlensége (mintha csak önmagának énekelne), átható melegsége, poétikus és humánus szépsége a bukaresti közönséget is meghódította. Salvatore Adamo művészete ékesen bizonyítja, hogy az egyszerűség, az igazi őszinteség a könnyűzene területén is többet ér és hatásosabb a tartalmatlan, üres nagyo takarásánál, Adamo csupán önmagát adja és van mondanivalója. Pintér Lajos ORBÁN FERENC FŐSZEZON Nyolc óra, már hullámokban ömlik a hőség, sós tengervízben pácolt testek pirulnak a napozó beton flekkensütőjén, az elsimított homok fölött vibrál a levegő, a kétnapos nyaralók most akklimatizálódnak, izzó puskaporos hordók, az érdes szótól robbannak. — Miért adja nekem ezt a kopott napernyőt ? Bőséges a napernyő-felhozatal, vannak kopottabbak s újak is, friss, élénk színűek, a hölgy, aki osztogatja, kedélytelen, sótlan matróna, mint egy államosított bárónő, küllemével együtt a hangulata is megkopott, a nyilvánvalóan külföldinek még kijár a halk „merci" egy színtelen mosoly kíséretében, de csak úgy mint a visszajáró apró -, kelletlenül — mindkettőt legszívesebben megspórolná. A tizedik napját gürcölő nyaraló valamiféle felsőbbrendűséggel ácsorog, bölcsen hallgatja a kezdők nagyszájúskodását, beletörődéssel viseli bronzszínű barnaságát, belefásult a semmittevésbe. — Vegye uram az enyémet. Nekem megteszi a kopott ernyő árnyéka is. Cipekedés a homoksivatagon át: rabszolgakereskedő karaván, a napsugarak csattannak a csupasz hátakon, nyomukban kiserken az izzadság, a szél forró homokot markol s szembe vágja az elcsigázott málhással, belekapaszkodik a napernyőbe s cibálja vissza az embert. — Apú-ú-ú... Ez a bácsi lenyelt egy söröshordót ? A dagadt szomszéd pocakja az égnek áll, az érkezőkre vet egy pillantást, neki ennyi elég ahhoz, hogy végleg megutálja őket, ettől kezdve ahányszor elmennek mellette a gyermekek, tenyerével leporolja a lepedőt, akkor is, amikor nem szórnak homokot rá, ilyenkor a tekintete nyilvánosan elkövetett becsületsértés. — Te gyerek, fordulj már a hasaddal is a nap felé, így csak a hátad barnul. A gyermekek napszámos szár- NAPLÓ galommal kubikolni kezdenek a homokban, a tengerből hordják a vizet s locsolják, gyúrják, így jobban összeáll a vár. A felnőtt fél szemmel nézi az egészet, mert a másik szemébe becsurog a veríték. Végzetszerűen jelenik meg a szőkefejű német fiúcska s betalpal a várudvarra, erre üvölteni kezdenek az építők, mire jön az ugyancsak szőke papa, kiméri a szokásos fenékreverést és utána kezdetét veszi a nemzetközi enyhülés légköre. A szülők egymást túllicitálják jóindulatban, tüzes magyarázkodás, heves taglejtések, a fellángoló baráti érzelmeket a tenger vize alig tudja lehűteni, a fürdő után kissé lehiggadva kerülnek ki a testek a napra tovább pirulni. — Nem a nőt nézem, fiam. Tudod, hogy ez a lapos forma nem esetem. A tegnapi turószínű hölgy most felöltözve, gézzel összebogozva, talpig bandázsban vonul a plázson az étterem felé, olyan, mintha karambolozott volna, azzal fogja tölteni a szabadságát, hogy cseréli magán a kötéseket. Kár a férjért, aki mártírként halad mellette, ő óvatosabb volt, de hiába, mert egyszer kijelentette a néptanácsnak, hogy „jóban, rossz” Pistike köpd ki a kagylót, mert megyünk ebédelni. A dzsungel törvénye szerint, aki kevesebb celeculát hozott, az szaporábban halad, tehát első szériában falja fel az ebédet, a pincér nem is olyan ideges-fáradt és valamivel gyorsabban szabadul meg a kedves vendégtől. A második szériában már eltűnnek a teremfelelősök a panaszkönyvvel... — Jutka, ne edd a villát, a bácsi mindjárt hozza a másodikat. Egy finom úriasszony felcsavart hajjal ül szemben, látszik, hogy szeret adni magára, a csavarokról madzagok fityegnek s ezt nézni kell, mert nincs hová nézni és a nő olyan elégedetten mosolyog, hogy azt meg kell álmodni, ha beleőrül is az ember. — Na és, ha fél órája vár a másodikra, telik az idejéből, szabadságon van. A nyaraló előcsarnokában az adminisztrátor mosolyogva fogad, amiből tudni lehet, hogy valami nincs rendben, a kedves vendég egészségi állapota iránt érdeklődik, tehát fizetni kell. — Tizennyolc lett mindössze, kérem. Az önök szobájában elrepedt az egyik éjjelilámpa üvegburája. Este a mama hangja a telefonban egy óriási örömhírt közöl, hogy tudniillik, amíg mi itten lébecolunk a gyönyörű napfényben, addig otthon zuhog az eső, na, ehhez mit szóltok ... — Azért irtó úri dolog a főszezonban nyaralni, mi ? Irtó. 1970. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT SPORT » SPORT SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT. » SPORTÉ AZ ORSZÁGOS FELNŐTT ÚSZÓBAJNOKSÁG RAJTJA Július és augusztus a tipikus nyári sportok hónapja, elsősorban a vízisportoké, ahol ilyenkor jelzik a csúcsidényt. Tegnap kezdődött a kajak-kenu VB, lezajlottak az első nagy úszóversenyek, vízilabda találkozók. S a hátralévő időben egymást érik a sorozatos rendezvények. A fővárosi Dinamo sportpark medencéjében az úszók állnak rajthoz : ma kezdődik és négy napon át tart, e sportág legjelentősebb hazai eseménye, az országos felnőtt úszóbajnokság, a legjobbak részvételével. A tavalyi szomorú tapasztalatokból okulva, az idén, a szövetség megváltoztatta a műsort, a bajnokságot a nagy nemzetközi viadalok elé helyezte, hogy növelje jelentőségét, lehetőséget adjon a résztvevőknek, a befutóitoknak és a feljövőben lévőknek képességeik teljes mértékű kibontakoztatására, a bizonyításra. Mi tagadás, ilyen szempontból nagy tétje van a most kezdődő négynapos versenynek. A győztesek résztvesznek az athéni Balkán-bajnokságon, az idény legjobbjai pedig a Barcelonában sorra kerülő Európa-bajnokságra válthatják meg repülőjegyeiket. • TELEX • TELEX • • Az Indianapoli i teniszverseny nyol elődöntőjében Ion Trrise 6:4, 8:6- re nyert a amerikai McManus ellen, Nastase pedig a mexikói Marcelo Larat múlta felül 6:1, 8:4 arányban. További eredmények : Ashe—Addison (Ausztrália) 6:3, 6:4 ; Franulovics— Wardner (Ausztrália) 6:4, 6:0 ; Stone (Ausztrália)—Pasarell (Porto-Rico) 6:2, 6:4 ; Smith (USA)—R. Klodie (Ausztrália) 6:4, 3:6, 7:5 • Végetért a zágrábi teniszverseny, amelyen a román versenyzők két számban megszerezték a győzelmet. A döntők eredményei : férfi egyes : Ivancsic* (Jugoszlávia)—Stolcer (Jugoszlávia) 6:4, 6:3 ; női egyes : Koesera (Jugoszlávia)—Pipán (Jugoszlávia) 6:4, 5:7, 6:3 ; férfi páros : Santes, Boagbe( Románia)—Ivancsics, Stolcer (Jugoszlávia) 6:2, 6:3 ; vegyespáros : Santer, Batul (Románia)—Ribarcsics, Dvornik (Jugoszlávia) 6:3, 4:6, 10:6 A 1969-70 évi labdarúgó idény legjobbjai Mint csütörtöki lapszámunkban közöltük, vasárnap, a Románia Kupa torna döntője után kiosztották az 1969—70. évi labdarúgó idény legjobbjainak kijáró díjakat: az UTA-nak a bajnokot megillető trófeát, a Steauának, a Románia Kupa torna során a legjobbnak kijáró ezüstserleget, a Steagul rojunak a fair play kupát, a Bakui Dinamo utánpótlás csapatának, a tartalék bajnokság nyertesének kijáró serleget, de ugyanakkor gólkirályt is avattak, és a legjobbnak ítélt játékvezető is átvette méltó jutalmát. Most az utóbbi kettőt mutatjuk be olvasóinknak. A most befejeződött bajnoki idényben nemcsak a bajnoki címért a kiesés elkerüléséért folyt elkeseredett küzdelem, hanem a gólkirályi címért is. Közvetlenül a befejezés előtt még többen voltak versenyben, Oblemenco, Dobrin, Tataru, Neagu, Dembrovschi — döntést viszont „drámai“ párharc után csak az utolsó forduló hozott. A két legnagyobb rivális, Oblemenco (Craiova, Universitatea) és Dobrin (FC Argeș) egymás ellen játszott, s a helyzet hallatlanul izgalmasan alakult. A mérkőzés előtt Oblemenco egy góllal vezetett és a 38. percben Dobrin eredményes volt, tehát holtverseny alakult ki. Néhány másodperc múlva azonban, az újrakezdés után, a craiovai csatár is a kapuba talált, s így a helyzet nem változott, OBLEMENCO gólkirály lett... Az év legjobb játékvezetőjének GHEORGHE SIMONA, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője bizonyult. 45 éves korában, 17 évi bíráskodás után kapta a rangos kitüntetést. A labdarúgást már gyermekkorában megszerezte, később C- és B-osztályú csapatokban is játszott. 1953-ban bíráskodott először a városi bajnokságban, az A-osztályban 1965-ben, a Farul — Temesvári Irtivita mérkőzésen debütált, mint partjelző. Azóta nemzetközi jogosítványt is szerzett, ő vezette a Bulgária — NDK és a Belgrádi OFK — Zágrábi Dinamó rangadót, s mindkét esetben felsőfokban írtak róla a lapok. A legnagyobb elismerés talán mégis az idén tavasszal érte, amikor Skóciában, az UEFA tornán, kifogástalan bíráskodásával, rangot és tekintélyt szerzett magának... BAKCSY ZSIGMOND felvételei MENS SANA IN CORPORE SANO (XXVI.) K”* “■ « “ A KÉZISÚLYZÓK HASZNA Mindennapi tevékenységünkben izom- és szervrendszerünket nem érik ugyanolyan hatások. Különböző foglalkozási ágakban csak bizonyos izmokat használunk folyamatosan, így a többi rendszerint fejletlenebb marad. Sokszor láthatunk olyan embereket, akiknek izmos a felsőteste, de lábuk vékony vagy fordítva. Hasonló jelenséggel találkozunk olyan fiatalok esetében is, akik idő előtt kezdik el a versenysportot és csak azok az izmaik fejlődnek ki, amelyeket az illető sportág igényel. A labdarúgók vagy kajakozók aránytalan testalkata nemcsak a szemnek bántó, de rossz hatással lehet a szervezet fejlődésére is fiatal korban. Legutóbbi és jelen cikkünkben olyan gyakorlatokat ajánlottunk, illetve ajánlunk olvasóinknak, amelyek egész izomrendszerünk arányos fejlesztését szolgálják, tehát olyan fiatalok is igénybe vehetik tanácsainkat, akik sportolnak. Miután legutóbb olyan izomfejlesztő gyakorlatokat ismertettünk, amelyekhez nincs szükség különleges felszerelésre, ma az eddig ismert leghatásosabb módszerről, a súlyzókkal végzett erőfejlesztésről beszélünk. Kézisúlyzókat különböző méretekben olcsón lehet beszerezni a sportüzletekben, de magunk is előállíthatunk nehezebb tárgyakból (tégla, vasdarabok), vagy ideiglenesen használhatunk olyan pótszereket is, mint például vasaló, ráverő kalapács stb., csak arra vigyázzunk, hogy az ilyen rögtönzött kéziszernek jó fogása legyen, nehogy gyakorlat közben kicsússzon a kezünkből. Fiatal és kezdők számára 1—3, erős és edzett szervezetűek számára 3—5 kilós súlyzókat ajánlunk kezdetnek, később fokozatosan növelni lehet. Legcélszerűbb, ha a súlyzást délután, 2 órával étkezés után, 2 órával lefekvés előtt végezzük, miután néhány szabadgyakorlatot, bemelegítést végeztünk. Minden sorozatot 3-4-szer ismételünk meg, egy sorozaton belül az ismétlések szántát aszerint határozzuk meg, milyen nehéz a súly: egy kilóssal 50—60, kétkilóssal 40—45, hárommal 30—35, néggyel 20—25, öttel 15—20 ismétlést végzünk. A sorozatok között 3—4 perces pihenőt tartunk, de ha nem érezzük magunkat elég pi-Karizom fejlesztő gyakorlatok: 1. Mindkét kezünkben súlyzóval ülőhelyzetben, mozdulatlan felsőtesttel, könyököt a törzshöz szorítva, tenyerünket a törzs felé fordítva végezzük a karhajlításokat a fent említett sorozatokban. 2. Törpeszállásból egyszerre két kézzel karhajlítást és nyújtást végzünk az úgynevezett tricepsz izom fejlesztésére. Váll- és hátizom gyakorlatok: 1. Terpeszállás, a törzs vízszintes helyzetben (már amennyire lehet). Nyújtott karemelés oldalsó középtartásba. 2. Terpeszállás előrehajlított törzzsel. Törzsemelés karhajlítással úgy, hogy a könyököt felemeljük ameddig tudjuk. Melli és hasizom gyakorlatok: 1. Hanyattfekvésből (ágyon) a karok oldalsó középtartásban. Karemelés mellső középtartásba és vissza. 2. Hanyattfekvés földön, a lábfejeket valamibe (ágy, mosdókagyló) beakasztva, a súlyzók mellmagasságba emelve. Törzsemelés ülésbe és viszsza. Lábizom erősítő gyakorlatok: 1. Alapállásból térdhajlítás, közben a karunkat emeljük magastartásba. 2. Helybenugrás súlyzóval. Ezek mellett más gyakorlatokat is végezhetünk, de mindig tudnunk kell, milyen izmokat akarunk fejleszteni. A gyakorlást általában 2—3 hónapig végezzük, utána rátérhetünk nehezebb súlyzók használatára. Barabás Ferenc, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceum testnevelő tanára