Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)

1971-04-22 / 7294. szám

A PARTÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE VÁLLALTÁK-TELJESÍTETTÉK • A szebeni Electromontaj válla- _ , TM lat határidő előtt elkészítette Fontos szerep az ország azokat a villamosberendezéseket, amelyek segítségével átadták ren­deltetésének a Vaskapu utolsó két hidrogenerátor csoportját. A 14 me­gyében tevékenykedő szebeni vál­lalat, amely jelenleg 300 munkála­ton dolgozik, fontos szerepet tölt be az ország villamosításában, villamosításában • A bá­nyászok jelentik • Újabb felszerelések • A terme­­lés 90 százalékát expor­tálják • 10 000 tonna acél­terven felül M­ezei Lajos, a Román Kommunista Párt Bá­náti és Erdélyi Területi Bizottságának küldöt­teként, 1934 augusztu­sában érkezett Kolozs­várról a Gyimesvölgyébe. Utasítása úgy szólt, hogy addig maradjon a völgyben, amíg a mozgalom érde­kei ezt megkívánják. Segítsen a pártsejtek erősítésében, a mozga­lom irányításában. Több hónapig élt Gyimesvölgy­­ben. A Nyárád melléki székely pa­rasztivadéknak könnyű volt tökéle­tesen beilleszkednie a gyimesi vi­lágba. És a csángók segítették is ebben. Mindjárt megérkezése után Demeter Ignác középloki házában­­ ez volt az illegális befutóház - átöltöztették csángó ingbe, csángó „harisnyába". Akkoriban mindenki ezt viselte, most az öregek hordják csak állandóan, a fiatalabbak csak vasárnap és ünnepi alkalmakkor veszik fel. Akkor se mindegyik... Mezei Lajos nemcsak csángó ingbe öltözött, ezzel együtt néhány hó­napra a csángó életmódot is ma­gára vállalta. Járta a „patakokat“, majdnem száz megbeszélést tartott, bakancsa beázott, lába feltörött a sok gyaloglástól, hol az ebédet „fe­lejtette el", hol a vacsorát. Nem a csángók vendégszeretete hiányzott, jobb lelkű népet aligha találni. Megható epizódokat őriz erről em­lékezetében. A megbeszélések, for­radalmi találkozók végén a csángó asszonyok, ifjak és öregek maguk készítette tarisznyájukból előhúzták a pityókát, a gyimesi föld csak ezt termi meg, egy vasüstben megfőz­ték, és az összeeszkábált deszka­asztalon feltálalták. Mindenki csak két-két pityókát vett ki, s ha még maradt, a végén testvériesen elosz­tották. „Többen is le akartak mon­dani a rájuk eső pityóka-adagról a pártküldött javára, mondván, hogy ők, ha hazamennek, még kap­nak valamit, de az elvtárs ki tudja, mikor és hova megy haza..." - így őrzi ezt Mezei Lajos emlékezete-Teljesítették az RKP ötven éves fennállásának évfordulója tiszteletére tett vállalásaikat a Kö­­pecbányai Szénipari Vállalat (Ko­­vászna megye) bányászai. A mun­kaközösség 10 000 tonna energetikai szenet és 3000 tonna brikettet adott terven felül. Ugyanakkor 1000 lej­nél 47 lejjel csökkentette a terme­lési költségeket, s csaknem 700 000 lej pótnyereséget ért el. Feldolgozta gyimesi pártküldetés­ét újságcikkekben, még regényes alak­ban is megpróbálta összeírni az él­ményeit (egy időben egyik kiadónk biztatta is erre, most kézirata ott a családi emlékek között : hátha ér­ték porosodik a kolozsvári ház régi irataival együtt ?). Mezei Lajosban harminchét esztendő múltán is ele­ven az emlék, életre szóló nyomo­kat hagyott benne Gyimesvölgye. - A párt küldötte voltam, s amit velem tettek, azt a pártért tették. Meg is mondták ezt. Ha járatlan ösvényeken, szakadékos partokon kellett átkelnünk, láncot fontak, s kéz a kézben vezettek magukkal. Vagy éppen a hátukra vettek, meg­történt ez is. Másként eláztam vol­na a sebes hegyi patakban, ők megszokták az átkelést a patakok vizén, a felkapaszkodást a tetőkre. Aludtam az erdőmunkások sivár fekhelyein, a havasi kaszálók kalyi­báiban, s közvetlen közelről meg­ismertem a gyimesi nép sanyarú életét és testi gyötrelmeit. Az előkészítő megbeszélések után közös pártértekezletet tartottak egy havasi búvóhelyen, Nagy Péter- Anóka erdei házánál. Nagy Péter már nem lakik Gyímesvölgyében, egy csapat csángóval együtt még a harmincas évek végén „kirajzott" Lugos környékére. Az itthoni sze­génység és a levert felkelést követő kíméletlen terror elől keresett mene­déket. Nem tudtam beszélni vele, de a völgyben élő egykori lázadók mind-mind felemlegették az ő ha­vasi tanyáját, azt a deszkaházikót a Nagyvölgytetőn, ahonnan be lehe­tett látni Bükkre is, Középlokra is, s ahol azokban az októberi napokban az egész Gyímesvölgy mozgását irányították. Mezei Lajos sokáig rejtőzött abban a kalyibában. A felkelés idején fegyveres csángók őrizték, csak jelszóval lehetett be­jutni hozzá. — És a párt küldöttét úgy megóv­ták, hogy a csendőrök soha nem akadtak a nyomomra. Sejtették, vagy talán tudták is, hogy egy „ide­gen" is tartózkodott azokban a ha­. Úsabb felszerelések gyártását kezdik meg a marosvásárhe­lyi könnyűipari felszereléseket gyár­tó vállalat szakemberei. Ezek közé tartozik a selyemszál-tekercselő gép, amelynek ipari kikísérletezése most van folyamatban. A gép mű­ködését és a munkafolyamat ellen­őrzését elektromos rendszerek bizto­sítják, s ezáltal a gép teljesítőké­pessége egyenlő az importból szár­mazó gépekével. A vállalat szerelő­padjáról a napokban került le­ egy újabb felszerelés : a belső excente­res pamutszövő gép. A Turnu Severin-i hajógyárban TM megkezdték a Szovjetunió ál­tal rendelt 15 darab 500 köbméteres dereglye első példányának építését. Ugyanakkor készül a Lengyelország által rendelt négy 2000 tonnás te-napokban a völgyben, s hogy az az „idegen" csak a párt embere lehetett, de sem a lázadók, sem a per során a vádlottak nem árulták el a nevemet és a személyemet. Mert nem árulták el a mozgalmat, a pártot. Emlékezés közben is - mint an­nak idején a harc hevében - Me­zei Lajos állandóan szintetizál, a felkelés kiváltó okait, a lázadás kö­vetkezményeit nagy, országos össze­függésekbe helyezi bele. Gazdasági válság, a vasúti és kőolajipari mun­kásság sztrájkharcai, Grivica, ezek voltak az előzmények. A párt esz­méi számára érett volt a talaj a Gyimesvölgyben, ahol a válság elvi­selhetetlenné tette a szegénységet, a csendőrök, fináncok és tanítók pedig újabb meg újabb bírságokkal sújtották a lakosságot. Ugyanakkor a küzdelem, a párt eszmei és gya­korlati politikája jegyében, a nem­zeti egyenjogúság kivívásáért is folyt, a kétoldalú nacionalista uszí­­tás és a csángók jogfosztottsága ellen, azért, hogy mindenki a maga anyanyelvén tanulhasson, a maga szokásai szerint élhessen. És ezeket a követeléseket egységesen, igen testvéri összefogásban támogatták a völgy román és magyar lakói, munkások és parasztok, valamennyi­en, akik mindennapi életükben so­ha nem tettek nemzetiségi különb­séget egymás között. Mezei Lajos mindezt így, elvi összegezésben említi és idézi. A völgy lakói egyéni élményeiket mondják, amelyek azonban mind­mind összecsengenek ezzel az elvi összegez­éssel, a történelmi tanul­ságokkal. A felkelés leverése után harminc­két gyimesi román és csángó férfit és nőt vettek őrizetbe. Közöttük volt Petru Haineala is Gyimesbükkről. Széles vállú, nagy darab ember, a ház megtelik vele, mikor feláll a székről. Hatvanhét esztendős, hu­szonhét éves korában lépett volt be a pártba, annak éppen negyven esztendeje.­­ (Folytatása a 2. oldalon) Kerhajó és a Jugoszlávia által ren­delt nyolc 1200 tonnás uszály. Elő­készületek folynak újabb tengerjáró hajótípusok gyártására a Szovjet­unió és a Kínai NK számára. A ha­jógyár idei termelésének 90 száza­lékát exportálja.­­ A vajdahunyadi kohászati kombinát acélöntői teljesítet­ték azt az ünnepi felajánlásukat, hogy a pártévforduló tiszteletére 10000 tonna acélt állítanak elő ter­ven felül. A kiemelkedő siker is bi­zonyítja, hogy Vajdahunyadon min­dent megtesznek a berendezések termelőképességének állandó növe­léséért. A 400 tonnás Martin-kemen­céknél a tűztér négyzetméterére számítva csaknem 300 kiló acéllal állítottak elő többet, mint a múlt év megfelelő időszakában. GYÍM­ES VÖLGY EMLÉKEZETE 3 CSÁNGÓ INGBEN BEKE GYÖRGY riportja 1921 1971 A 3. OLDALON Gazdasági szemle • Gépek saját erőből • Emlékeztető • Gazdasági kisszótár Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXIV. évfolyam 7294 sz. — 6 oldal ára 30 báni — 1971. április 22., csütörtök A Csíkszeredái képviselők vezeté­sével a város lakói az elmúlt esz­tendőben 84 803 lej értékű haza­fias munkát végeztek a műjég­pálya és a turista­szálló építésé­nél. Az idén a két monumentális épület külső rendezésénél 200 000 lej értékű hazafias munkát fog­nak végezni. Felvételünkön : az épülő Csíkszeredai műjégpálya és turista­szálló HOGYAN LÁTJA EL TÁRSADALMI FELADATÁT KÖZÉLETÜNK FONTOS SZEMÉLYISÉGE ? (I.) T M­­ár magából a képviselő fo­­galmának a meghatározásá­ból kiderül, hogy a képviselő nem más, mint az az állampolgárok ál­tal megválasztott személy, aki vá­lasztóit, azoknak törekvéseit, óhajait, terveit a helyi államhatalmi szervben, a néptanácsban képviseli. Mindebből az következik, hogy a képviselőnek választókerületében a következő fel­adatokat kell ellátnia: alaposan is­mernie kell azokat a kérdéseket, a­­melyek a körzet lakosságát foglalkoz­tatják; éppen ezért rendkívül fontos, hogy felderítse ezeket, valamint ezek okát, ha kell akár úgy, hogy kisebb felmérést, közvéleménykutatást szer­vezzen; a valóság alapos ismerője­ként aktív és mozgósító hatással kell lennie a körzet előtt álló feladatok megoldása érdekében. Hogyan való­sul meg mindez Csíkszeredában? A tapasztalat azt mutatja, hogy a 71 Csíkszeredái városi képvise­lő csaknem kivétel nélkül ezeknek a feladatoknak tesz a legszívesebben eleget. Csaknem valamennyien meg­értették, mennyire fontos az, hogy a képviselő állandóan jelen legyen választókerületében, sőt, felmérésünk­ből az derül ki, hogy a legtöbben itt érzik magukat leginkább elemük­ben. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy míg az elmúlt esztendőben minden egyes képviselő megtartotta találko­zóit választóival, addig megtörtént az, hogy hiányzott az ülésszakról, az állandó bizottság megbeszéléseiről, vagy ha jelen is volt, sok esetben e­­zek munkálatain ténylegesen nem vett részt.­­M­ivel, mint említettük, a képvi-tVi­­selő nem szakadhat el válasz­tóitól, kötelessége ismerni igényeiket, munkájukat, életmódjukat, mindenek­előtt arra a kérdésre kerestünk fele­letet: hogyan valósul meg a kapcsolat a képviselő és a választó között? DORGÓ ALBERT szerint, ha a kép­viselő választóinak életét éli, akkor már a mindennapi kontaktus is csak­nem elég ahhoz, hogy megismerje körzetének problémáit, vágyait, ter­veit, hisz azok lényegében az ő prob­lémái, vágyai, tervei is, ami persze nem zárja ki a más természetű kap­csolatok szükségességét. — Csak egyetlen példát említsek — magyarázta meg bővebben —, Zsö­­gödön, Taplocán, Csíksomlyón az új Csíkszeredai filmszínház felépítéséig kisebb, de közkedvelt mozik működ­tek. Most azzal a megokolással, hogy nem kifizetődőek, valójában a­­zonban azért, mert az új filmszínház nem tudja pénzügyi tervét teljesíteni, egymás után szüntetik meg ezeket. A mozivállalat eljárása felháboro­dást keltett az illető választókerület­ben, mert az idősebb nemzedék nem szívesen jár be a gyéren közlekedő buszokkal a központban található moziba, és arról ne is beszéljünk, hogy az eddigi egy lej helyett né­gyért kell a bukszába nyúlniuk. A kis mozik felszámolása érzékenyen érin­tette a közeli iskolákat is, amelyek érdekes, vetítéssel egybekötött tan­órákat szerveztek itt. Mindez mind­eddig nem képezte semmiféle meg­beszélés tárgyát, onnan tudok róla, hogy egyrészt, mint iskolaigazgató, másrészt, mint mozilátogató, magam is érintve vagyok ebben az ügyben. Éppen ezért az a véleményem, hogy a városközponttól távol eső Csík­somlyón és Taplocán tartsák fenn a régi mozit, s ezért síkra is fogok szállni. Az Előre Csíkszeredái ankétja Hasonló véleményen van ANTAL ADOLF képviselő is, aki szerint, ha sikerül megoldani csupán azokat a problémákat, amelyekbe a képviselő nap mint nap belebotlik, már rend­kívül sokat tett utcájáért, amely az esetek többségében választókerületét jelenti. — Ha Csomortánban vagy képvi­selő — mondotta — lehetetlen nem tudnod például arról, hogy vasárnap reggel fél tizenegyig a közszállítási vállalat az egész falut otthonülésre ítélte, mert egyetlen reggeli járatot sem iktatott be Csíkszereda felé. Ha a képviselő ezt nem veszi észre, s nem jár közbe a helyzet megváltoz­tatásáért, nem jó képviselő. Ilyen e­­setben minden gyűlés, formaság nél­kül azonnal képviselnie kell választói érdekeit. A személyes kapcsolatok mellett feltétlenül fontos szerepet ját­szanak a szervezett formák is, bár az utóbbi időben a legeredményesebb­nek a kettő ötvöződése bizonyult. Mielőtt azonban erről a Csíkszeredai kezdeményezésről szólnánk, lássuk, hogyan tesznek eleget a képviselők törvényes feladatuknak, a választók­kal való találkozásnak. NAGY MÁRIA képviselő szerint e téren lényegbeli változás állt be az állampolgári bizottságoknak köszön­hetően. Míg az elmúlt években ezek tevékenysége többnyire csupán arra szorítkozott, hogy egyszerűen meg­rendezzék a képviselő találkozóját választóival, az idén jóval tartalma­sabb munkára vállalkoztak.­­ A három-öt tagú állampolgári bizottságok nagy része, az elmúlt é­­vektől eltérően, ma már jelentős sze­repet játszik a képviselő és választói közötti kapcsolat bensőségesebb ala­kulásában, az idén már túlment azon, hogy rendszeresebbé tegye a képvi­selő találkozóit választóival, kapcso­latuknak tervszerűséget, mélységet ad. Munkaterveket dolgoznak ki, ame­lyek kötelezik mind a képviselőt, mind a választópolgárt vállalt kötelessé­geinek elvégzésére. Az állampolgári bizottságok ilyen irányú tevékenységének a 60-as vá­­­lasztókerületben (képviselő SALA­MON LAJOS) néztünk utána. A tö­mören megfogalmazott, de közérdekű pontokat tartalmazó munkaterv töb­bek között kötelezi Salamon Lajos képviselőt, hogy járjon közbe az IGO-nál, valamint mindazoknál az állami vállalatoknál, amelyek jármű­veikkel tönkretették a Somlyó-patak utcát, hogy tegyenek eleget törvé­nyes feladatuknak, s javítsák ki az utat. Másrészt a bizottság a válasz­tópolgárok nevében vállalta, hogy a­­zok hazafias munkával kimélyítik a híd közelében a Somlyó-patak med­rét, ahol esőzések idején a felduz­zadt víz veszélyezteti az állampolgár Gyarmath János (Folytatása a 4. oldalon) A KÉPVISELŐ­VÁLASZTÓ­­KERÜLETÉBEN Szocialista társadalmunk életében rendkívül fontos szerepet ját­szik a képviselő. Az Alkotmány 4. szakasza értelmében Románia Szocialista Köztársaságban a hatalom szuverén birtokosa a nép, de ezzel a hatalommal nem közvetlenül, hanem közvetve, választott szervei, a Nagy Nemzetgyűlés és a néptanácsok révén él. A nép­tanácsok — mint ismeretes — a választókerületenként­­megválasz­­tott képviselőkből állanak, s így — mint a hatalom letéteményesei — a legkülönbözőbb formában és területeken gyakorolhatják a néptől kapott megbízatásukat. Cikksorozatunkban ezek közül né­­hánnyal, pontosabban a képviselőnek választókerületében, az állan­dó bizottságban és az ülésszakon kifejtett munkásságával szándék­­szunk foglalkozni. Felmérésünk színhelyéül ezúttal Csíkszeredát vá­lasztottuk. (EVELYEI LÁSZLÓ felvétele) A TÉT: HÁROMSZÁZMILLIÓ KILÓ CUKORRÉPA­ VETÉS UTÁN, NÖVÉNYÁPOLÁS ELŐTT A SZÖVETKEZETKÖZI TÁRSULÁSOKRÓL M­aros megye két új társulása (az országban elsőként léte­sült két ilyen egység) túlju­tott az első próbatételen. A cukor­répavetés lényegében tíz nap alatt zajlott le. Az ország legnagyobb cu­korrépatermelő megyéje tehát (a vetésterület közel tizenötezer hek­tár !) jól kezdte az évet. Dicsérhet­nénk mindezért nyilván a társulást. A valósághoz tartozik azonban, hogy az idei tavaszon jól össze, is jött minden. Az idő kedvezett a munkáknak, sok volt az őszi szán­tás, növekedett a géppark, az érde­keltség és... a társulás tényéből adódóan modernebb volt a szerve­zési keret. És valljuk be, a vetés korábban sem jelentett olyan prob­lémát, ami egymagában akár új szervezési formát is igényelne. A neheze most következik. Most ép­pen az egyezésnél... a ritkításnál. EGY, KETŐ... AZAZ, HOGYAN LESZ SZÁZEZER TŐ Nem új igény a répa esetében az ide­ális növénysűrűség. Sőt, azt sem ál­líthatjuk, hogy a szövetkezetek mind­eddig nem törekedtek a hektáron­kénti répaszám növelésére. A gya­korlat viszont újból és újból beiga­zolta, hogy mindez nem kizárólag a vetésnél dől el. Sőt, nem a vetés­nél dől el. Eltekintve most a java­dalmazási problémáktól (a munka­teljesítmény mérésénél a terület volt az irányadó, tehát a kapások nem kímélték a répát), a társulás­szervezés egyik nagy pozitívuma az lenne, hogy helyet találtak a répa számára. Olyan területeket, ahol jó talajmunkával biztosítható az egyenletes kelés és a szabályozható növénysűrűség. Ha lehet azt mon­dani, még jobban koncentrálódott a répa a két gyár körzetében, de a megye legmegfelelőbb övezetében is. A tavaly például még 146 gaz­daságban termesztettek répát, az idén viszont már csak 109 kapott tervet. A koncentrálás méretére jel­lemző, hogy az eredeti elképzelések szerint még 1975-ben is 119 gazda­ság répatermesztésével számoltak. Gyakorlatilag tehát korábban meg­­valósíthatatlannak vélt kétszáz-két­százötven hektáros répaparcellák jöttek létre, amelyek az egész gaz­dálkodás szempontjából új helyze­tet teremtettek. Úgy is fogalmaz­hatnánk tehát, hogy szükségsze­rűvé vált a társulási formát „ki­találni“. (BESZÉLGETÉS COSMA IOAN MÉRNÖKKEL, A MAROSVÁSÁRHELYI CUKORRÉPATERMESZTŐ TÁRSULÁS IGAZGATÓJÁVAL) — Tudomásunk szerint, az or­szágban itt alakult elsőnek ilyen társulás. Arra kérnek tehát, is­mertesse, lényegében miről van szó ? — A cukorról. E „gyári* néző­pont • látszólagos előtérbehelyezése Flóra Gábor (Folytatása a 3. oldalon) MÁSODIK MŰSZAK MIVEL KÖNNYÍT A DOLGOZÓ NŐ HÁZTARTÁSI MUNKÁJÁN A KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÁSI HÁLÓZAT ? A háztartás intézése-rendezése évszázadok óta a nő feladata s ezt az „előjogát“ ma sem igen igyek­szik elvitatni tőle senki. Pedig a háztartás — a be­szerzés, főzés, mosás, takarítás, hogy csak néhányat említsek alkotó elemei közül — évtizedek óta hát­rább szorult, legalábbis nálunk, a nők elfoglaltságá­nak ranglétráján: második műszak lett belőle, de semmivel sem könnyebb, semmivel sem kevesebb, mint azelőtt. Persze, segítőtársak is akadtak : első­sorban a villamos háztartási gépek. Mosógép és por­szívó, ami manapság már a legtöbb háztartásban megtalálható, sokhelyt van már konyhai robot, gyor­san főző kukta­fazék és egyéb segítőeszköz. A második műszak azért mégis az maradt, amire a neve is utal : újabb munka, újabb fáradtság a már ledolgozott nyolc óra után. Teher, amely elrabolja a jól megérdemelt pihenés, művelődés, szórakozás óráit. Nem arról akarok elmélkedni, hogy a dolgozó nő családjának tagjai — férj, felcseperedett gyer­mek — milyen részt vállal magára ebből a második műszakból. Ez az éremnek egy másik oldala. Ezúttal azt igyekszem felkutatni, hogy a szocialista állam, pontosabban a kereskedelem, a helyiipar, a kisipari termelőszövetkezetek hogyan, mivel segítenek a dol­gozó nőnek a második műszak megkönnyítésében, megrövidítésében s hogy a dolgozó nők milyen mér­tékben használják ki, veszik igénybe ezt a segítséget. Nem a szokványos élelmicikkekre (konzervek, zöld­ségfélék), nem is a szokványos szolgáltatásokra (cipő-ruhavarrás, javítás stb.) gondolok, bár az üzle­tek jó áruellátása, a szolgáltatási hálózat sűrűsége tagadhatatlan segítséget jelent, hanem olyan áru­cikkekre, olyan szolgáltatásokra, olyan kereskedelmi módszerekre, amelyek a fentieknél többet nyújtanak: a félkész­ ételekre, a különféle árucikkek hazaszállítá­sára, a gyorsmosodákra, az olyan szolgáltatásokra, mint például takarítás, gyermekfelügyelet stb. Temesváron a dolgozó nő második műszakját meg­könnyítő, azaz megkönnyíteni igyekvő fentebb emlí­tett kereskedelmi és szolgáltatási formák legtöbb­jével találkozhat az ember. Egyesek még nagyon a kezdet­ kezdetén állnak, mások már többéves hagyo­mányra tekinthetnek vissza. Másokról már le is mondtak az illetékesek. Egyeseket ismernek és ki is használnak azok,, akiknek szánták őket, másokról nem nagyon tudnak, vagy nehezen akarnak tudo­mást venni. „Telefon­rendelésre hazaszállítjuk az árut" Temesvár utcáin, a villamosokon, a trolikon megszokott látvány — főleg a délutáni órákban — az élel­micikkekkel alaposan megrakott szatyrokat cipelő asszonynép. Mun­kából hazamenet, ha útjuk a vá­rosközponton vezet át, félóra, sőt egész óra eltelik azzal, hogy meg-­ vásárolják a családnak a másnapra szükséges élelmiszert. De a vaj, felvágott, kenyér mellett akad a bevásárló­szatyrokban olajos­üveg, liszt, cukor, konzerv, ami alaposan lehúzza nem­csak a szatyrot, de a cipelő kar­ját is. Negyedbeli ismerőssel talál­koztam a minap a trolibuszon, mindkét keze tele élelmiszeres cso­magokkal, alig tudott felkapasz­kodni s mások a csomagjaitól moz­dulni a délutáni órában bizony na­gyon zsúfolt járművön. Mikor le­szálltunk, jobban szemügyre vettem terhét: volt ott liszt és étolaj, szá­raztészta és baracklekvár, féltucat konzervdoboz — semmiképpen sem egy ebédre vagy vacsorára való élelem. Csodálkozva kérdeztem, miért cipeli mindezt a belvárosból, hiszen a mi lakónegyedünknek is van élelmiszerboltja. Mert a belvá­rosi üzletekben nagyobb az áruvá­laszték — volt a határozott válasz. Igaz, lisztet, cukrot és más alap­­élelmiszert persze ugyanolyat kap­hatna a negyedbeli boltban is, de ha már amúgyis ott járt, hát egy füst alatt elintézte az egész heti be­vásárlást ... ... hogy legyen mit cipelned, mint egy málhásszamárnak — tettem hozzá gondolatban, de hangosan csak annyit kérdeztem tőle: — Miért nem veszed igénybe a házhozszállítást,­­ha már minden­áron belvárosi üzletben akarsz vá­sárolni? — Ugyan, még a szállítást is fi­zessem ezért a néhány semmisé­gért? Különben sem próbáltam még soha. Azt sem tudom, mikorra hoz­zák haza, azt sem, mennyibe kerül... Pedig Temesváron már elég ré­gen, hónapok óta bevezették a ház­hozszállítást — kezdetnek két nagy központi élelmiszerüzletben. A módszer kiterjesztésére azonban nem került, nem kerülhetett sor. Talán a reklámozással van baj? Mindkét bolt kirakatában, eléggé feltűnő helyen, nagybetűs tábla hirdeti: „Rendelésre hazaszállítjuk az árut“, rajta a telefonszám is. — Hiába. Naponta egy-két ren­delés, ha van — panaszolja Jiran Joan, az Unic önkiszolgáló élelmi­szerbolt felelőse. Pedig a rendelés­től számított 24 órán belül haza­szállítjuk az árut, a város bármely sarkába, a jelzett időpontban. A szállítási költség is méltányos: öt kilós csomag tarifája öt lej, azon felül pedig kilónként 50 báni. Meny­nyi fölösleges cipeléstől mentesít­hetné a vásárlókat, időveszteségtől a munkából hazaigyekvő asszonyo­kat... Azt hiszem az a baj, hogy még nem szokták meg ezt az új módszert — és egy kicsit konzerva­tívak. Jobban szeretik látni az árut, válogatni belőle. Pedig telefonon is elmondjuk az érdeklődőnek, mi­lyen friss, új árucikkünk van ... Ezt a lehetőséget tehát egyelőre nem használják ki a temesvári vá­sárlók. Az az egy-kettő, aki mégis megteszi, ma már rendszeres meg­rendelő. Mert aki egyszer megpró­bálta, az meg is marad e kényelmes megoldás mellett. Talán mégis job­ban utána kellene nézni annak a reklámnak. Az az egy szál tábla az üzlet kirakatában úgy látszik be- Mag Mária (Folytatása a 4. oldalon)

Next