Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)
1971-04-22 / 7294. szám
A PARTÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE VÁLLALTÁK-TELJESÍTETTÉK • A szebeni Electromontaj válla- _ , TM lat határidő előtt elkészítette Fontos szerep az ország azokat a villamosberendezéseket, amelyek segítségével átadták rendeltetésének a Vaskapu utolsó két hidrogenerátor csoportját. A 14 megyében tevékenykedő szebeni vállalat, amely jelenleg 300 munkálaton dolgozik, fontos szerepet tölt be az ország villamosításában, villamosításában • A bányászok jelentik • Újabb felszerelések • A termelés 90 százalékát exportálják • 10 000 tonna acélterven felül Mezei Lajos, a Román Kommunista Párt Bánáti és Erdélyi Területi Bizottságának küldötteként, 1934 augusztusában érkezett Kolozsvárról a Gyimesvölgyébe. Utasítása úgy szólt, hogy addig maradjon a völgyben, amíg a mozgalom érdekei ezt megkívánják. Segítsen a pártsejtek erősítésében, a mozgalom irányításában. Több hónapig élt Gyimesvölgyben. A Nyárád melléki székely parasztivadéknak könnyű volt tökéletesen beilleszkednie a gyimesi világba. És a csángók segítették is ebben. Mindjárt megérkezése után Demeter Ignác középloki házában ez volt az illegális befutóház - átöltöztették csángó ingbe, csángó „harisnyába". Akkoriban mindenki ezt viselte, most az öregek hordják csak állandóan, a fiatalabbak csak vasárnap és ünnepi alkalmakkor veszik fel. Akkor se mindegyik... Mezei Lajos nemcsak csángó ingbe öltözött, ezzel együtt néhány hónapra a csángó életmódot is magára vállalta. Járta a „patakokat“, majdnem száz megbeszélést tartott, bakancsa beázott, lába feltörött a sok gyaloglástól, hol az ebédet „felejtette el", hol a vacsorát. Nem a csángók vendégszeretete hiányzott, jobb lelkű népet aligha találni. Megható epizódokat őriz erről emlékezetében. A megbeszélések, forradalmi találkozók végén a csángó asszonyok, ifjak és öregek maguk készítette tarisznyájukból előhúzták a pityókát, a gyimesi föld csak ezt termi meg, egy vasüstben megfőzték, és az összeeszkábált deszkaasztalon feltálalták. Mindenki csak két-két pityókát vett ki, s ha még maradt, a végén testvériesen elosztották. „Többen is le akartak mondani a rájuk eső pityóka-adagról a pártküldött javára, mondván, hogy ők, ha hazamennek, még kapnak valamit, de az elvtárs ki tudja, mikor és hova megy haza..." - így őrzi ezt Mezei Lajos emlékezete-Teljesítették az RKP ötven éves fennállásának évfordulója tiszteletére tett vállalásaikat a Köpecbányai Szénipari Vállalat (Kovászna megye) bányászai. A munkaközösség 10 000 tonna energetikai szenet és 3000 tonna brikettet adott terven felül. Ugyanakkor 1000 lejnél 47 lejjel csökkentette a termelési költségeket, s csaknem 700 000 lej pótnyereséget ért el. Feldolgozta gyimesi pártküldetését újságcikkekben, még regényes alakban is megpróbálta összeírni az élményeit (egy időben egyik kiadónk biztatta is erre, most kézirata ott a családi emlékek között : hátha érték porosodik a kolozsvári ház régi irataival együtt ?). Mezei Lajosban harminchét esztendő múltán is eleven az emlék, életre szóló nyomokat hagyott benne Gyimesvölgye. - A párt küldötte voltam, s amit velem tettek, azt a pártért tették. Meg is mondták ezt. Ha járatlan ösvényeken, szakadékos partokon kellett átkelnünk, láncot fontak, s kéz a kézben vezettek magukkal. Vagy éppen a hátukra vettek, megtörtént ez is. Másként eláztam volna a sebes hegyi patakban, ők megszokták az átkelést a patakok vizén, a felkapaszkodást a tetőkre. Aludtam az erdőmunkások sivár fekhelyein, a havasi kaszálók kalyibáiban, s közvetlen közelről megismertem a gyimesi nép sanyarú életét és testi gyötrelmeit. Az előkészítő megbeszélések után közös pártértekezletet tartottak egy havasi búvóhelyen, Nagy Péter- Anóka erdei házánál. Nagy Péter már nem lakik Gyímesvölgyében, egy csapat csángóval együtt még a harmincas évek végén „kirajzott" Lugos környékére. Az itthoni szegénység és a levert felkelést követő kíméletlen terror elől keresett menedéket. Nem tudtam beszélni vele, de a völgyben élő egykori lázadók mind-mind felemlegették az ő havasi tanyáját, azt a deszkaházikót a Nagyvölgytetőn, ahonnan be lehetett látni Bükkre is, Középlokra is, s ahol azokban az októberi napokban az egész Gyímesvölgy mozgását irányították. Mezei Lajos sokáig rejtőzött abban a kalyibában. A felkelés idején fegyveres csángók őrizték, csak jelszóval lehetett bejutni hozzá. — És a párt küldöttét úgy megóvták, hogy a csendőrök soha nem akadtak a nyomomra. Sejtették, vagy talán tudták is, hogy egy „idegen" is tartózkodott azokban a ha. Úsabb felszerelések gyártását kezdik meg a marosvásárhelyi könnyűipari felszereléseket gyártó vállalat szakemberei. Ezek közé tartozik a selyemszál-tekercselő gép, amelynek ipari kikísérletezése most van folyamatban. A gép működését és a munkafolyamat ellenőrzését elektromos rendszerek biztosítják, s ezáltal a gép teljesítőképessége egyenlő az importból származó gépekével. A vállalat szerelőpadjáról a napokban került le egy újabb felszerelés : a belső excenteres pamutszövő gép. A Turnu Severin-i hajógyárban TM megkezdték a Szovjetunió által rendelt 15 darab 500 köbméteres dereglye első példányának építését. Ugyanakkor készül a Lengyelország által rendelt négy 2000 tonnás te-napokban a völgyben, s hogy az az „idegen" csak a párt embere lehetett, de sem a lázadók, sem a per során a vádlottak nem árulták el a nevemet és a személyemet. Mert nem árulták el a mozgalmat, a pártot. Emlékezés közben is - mint annak idején a harc hevében - Mezei Lajos állandóan szintetizál, a felkelés kiváltó okait, a lázadás következményeit nagy, országos összefüggésekbe helyezi bele. Gazdasági válság, a vasúti és kőolajipari munkásság sztrájkharcai, Grivica, ezek voltak az előzmények. A párt eszméi számára érett volt a talaj a Gyimesvölgyben, ahol a válság elviselhetetlenné tette a szegénységet, a csendőrök, fináncok és tanítók pedig újabb meg újabb bírságokkal sújtották a lakosságot. Ugyanakkor a küzdelem, a párt eszmei és gyakorlati politikája jegyében, a nemzeti egyenjogúság kivívásáért is folyt, a kétoldalú nacionalista uszítás és a csángók jogfosztottsága ellen, azért, hogy mindenki a maga anyanyelvén tanulhasson, a maga szokásai szerint élhessen. És ezeket a követeléseket egységesen, igen testvéri összefogásban támogatták a völgy román és magyar lakói, munkások és parasztok, valamennyien, akik mindennapi életükben soha nem tettek nemzetiségi különbséget egymás között. Mezei Lajos mindezt így, elvi összegezésben említi és idézi. A völgy lakói egyéni élményeiket mondják, amelyek azonban mindmind összecsengenek ezzel az elvi összegezéssel, a történelmi tanulságokkal. A felkelés leverése után harminckét gyimesi román és csángó férfit és nőt vettek őrizetbe. Közöttük volt Petru Haineala is Gyimesbükkről. Széles vállú, nagy darab ember, a ház megtelik vele, mikor feláll a székről. Hatvanhét esztendős, huszonhét éves korában lépett volt be a pártba, annak éppen negyven esztendeje. (Folytatása a 2. oldalon) Kerhajó és a Jugoszlávia által rendelt nyolc 1200 tonnás uszály. Előkészületek folynak újabb tengerjáró hajótípusok gyártására a Szovjetunió és a Kínai NK számára. A hajógyár idei termelésének 90 százalékát exportálja. A vajdahunyadi kohászati kombinát acélöntői teljesítették azt az ünnepi felajánlásukat, hogy a pártévforduló tiszteletére 10000 tonna acélt állítanak elő terven felül. A kiemelkedő siker is bizonyítja, hogy Vajdahunyadon mindent megtesznek a berendezések termelőképességének állandó növeléséért. A 400 tonnás Martin-kemencéknél a tűztér négyzetméterére számítva csaknem 300 kiló acéllal állítottak elő többet, mint a múlt év megfelelő időszakában. GYÍMES VÖLGY EMLÉKEZETE 3 CSÁNGÓ INGBEN BEKE GYÖRGY riportja 1921 1971 A 3. OLDALON Gazdasági szemle • Gépek saját erőből • Emlékeztető • Gazdasági kisszótár Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXIV. évfolyam 7294 sz. — 6 oldal ára 30 báni — 1971. április 22., csütörtök A Csíkszeredái képviselők vezetésével a város lakói az elmúlt esztendőben 84 803 lej értékű hazafias munkát végeztek a műjégpálya és a turistaszálló építésénél. Az idén a két monumentális épület külső rendezésénél 200 000 lej értékű hazafias munkát fognak végezni. Felvételünkön : az épülő Csíkszeredai műjégpálya és turistaszálló HOGYAN LÁTJA EL TÁRSADALMI FELADATÁT KÖZÉLETÜNK FONTOS SZEMÉLYISÉGE ? (I.) T Már magából a képviselő fogalmának a meghatározásából kiderül, hogy a képviselő nem más, mint az az állampolgárok által megválasztott személy, aki választóit, azoknak törekvéseit, óhajait, terveit a helyi államhatalmi szervben, a néptanácsban képviseli. Mindebből az következik, hogy a képviselőnek választókerületében a következő feladatokat kell ellátnia: alaposan ismernie kell azokat a kérdéseket, amelyek a körzet lakosságát foglalkoztatják; éppen ezért rendkívül fontos, hogy felderítse ezeket, valamint ezek okát, ha kell akár úgy, hogy kisebb felmérést, közvéleménykutatást szervezzen; a valóság alapos ismerőjeként aktív és mozgósító hatással kell lennie a körzet előtt álló feladatok megoldása érdekében. Hogyan valósul meg mindez Csíkszeredában? A tapasztalat azt mutatja, hogy a 71 Csíkszeredái városi képviselő csaknem kivétel nélkül ezeknek a feladatoknak tesz a legszívesebben eleget. Csaknem valamennyien megértették, mennyire fontos az, hogy a képviselő állandóan jelen legyen választókerületében, sőt, felmérésünkből az derül ki, hogy a legtöbben itt érzik magukat leginkább elemükben. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy míg az elmúlt esztendőben minden egyes képviselő megtartotta találkozóit választóival, addig megtörtént az, hogy hiányzott az ülésszakról, az állandó bizottság megbeszéléseiről, vagy ha jelen is volt, sok esetben ezek munkálatain ténylegesen nem vett részt.Mivel, mint említettük, a képvi-tViselő nem szakadhat el választóitól, kötelessége ismerni igényeiket, munkájukat, életmódjukat, mindenekelőtt arra a kérdésre kerestünk feleletet: hogyan valósul meg a kapcsolat a képviselő és a választó között? DORGÓ ALBERT szerint, ha a képviselő választóinak életét éli, akkor már a mindennapi kontaktus is csaknem elég ahhoz, hogy megismerje körzetének problémáit, vágyait, terveit, hisz azok lényegében az ő problémái, vágyai, tervei is, ami persze nem zárja ki a más természetű kapcsolatok szükségességét. — Csak egyetlen példát említsek — magyarázta meg bővebben —, Zsögödön, Taplocán, Csíksomlyón az új Csíkszeredai filmszínház felépítéséig kisebb, de közkedvelt mozik működtek. Most azzal a megokolással, hogy nem kifizetődőek, valójában azonban azért, mert az új filmszínház nem tudja pénzügyi tervét teljesíteni, egymás után szüntetik meg ezeket. A mozivállalat eljárása felháborodást keltett az illető választókerületben, mert az idősebb nemzedék nem szívesen jár be a gyéren közlekedő buszokkal a központban található moziba, és arról ne is beszéljünk, hogy az eddigi egy lej helyett négyért kell a bukszába nyúlniuk. A kis mozik felszámolása érzékenyen érintette a közeli iskolákat is, amelyek érdekes, vetítéssel egybekötött tanórákat szerveztek itt. Mindez mindeddig nem képezte semmiféle megbeszélés tárgyát, onnan tudok róla, hogy egyrészt, mint iskolaigazgató, másrészt, mint mozilátogató, magam is érintve vagyok ebben az ügyben. Éppen ezért az a véleményem, hogy a városközponttól távol eső Csíksomlyón és Taplocán tartsák fenn a régi mozit, s ezért síkra is fogok szállni. Az Előre Csíkszeredái ankétja Hasonló véleményen van ANTAL ADOLF képviselő is, aki szerint, ha sikerül megoldani csupán azokat a problémákat, amelyekbe a képviselő nap mint nap belebotlik, már rendkívül sokat tett utcájáért, amely az esetek többségében választókerületét jelenti. — Ha Csomortánban vagy képviselő — mondotta — lehetetlen nem tudnod például arról, hogy vasárnap reggel fél tizenegyig a közszállítási vállalat az egész falut otthonülésre ítélte, mert egyetlen reggeli járatot sem iktatott be Csíkszereda felé. Ha a képviselő ezt nem veszi észre, s nem jár közbe a helyzet megváltoztatásáért, nem jó képviselő. Ilyen esetben minden gyűlés, formaság nélkül azonnal képviselnie kell választói érdekeit. A személyes kapcsolatok mellett feltétlenül fontos szerepet játszanak a szervezett formák is, bár az utóbbi időben a legeredményesebbnek a kettő ötvöződése bizonyult. Mielőtt azonban erről a Csíkszeredai kezdeményezésről szólnánk, lássuk, hogyan tesznek eleget a képviselők törvényes feladatuknak, a választókkal való találkozásnak. NAGY MÁRIA képviselő szerint e téren lényegbeli változás állt be az állampolgári bizottságoknak köszönhetően. Míg az elmúlt években ezek tevékenysége többnyire csupán arra szorítkozott, hogy egyszerűen megrendezzék a képviselő találkozóját választóival, az idén jóval tartalmasabb munkára vállalkoztak. A három-öt tagú állampolgári bizottságok nagy része, az elmúlt évektől eltérően, ma már jelentős szerepet játszik a képviselő és választói közötti kapcsolat bensőségesebb alakulásában, az idén már túlment azon, hogy rendszeresebbé tegye a képviselő találkozóit választóival, kapcsolatuknak tervszerűséget, mélységet ad. Munkaterveket dolgoznak ki, amelyek kötelezik mind a képviselőt, mind a választópolgárt vállalt kötelességeinek elvégzésére. Az állampolgári bizottságok ilyen irányú tevékenységének a 60-as választókerületben (képviselő SALAMON LAJOS) néztünk utána. A tömören megfogalmazott, de közérdekű pontokat tartalmazó munkaterv többek között kötelezi Salamon Lajos képviselőt, hogy járjon közbe az IGO-nál, valamint mindazoknál az állami vállalatoknál, amelyek járműveikkel tönkretették a Somlyó-patak utcát, hogy tegyenek eleget törvényes feladatuknak, s javítsák ki az utat. Másrészt a bizottság a választópolgárok nevében vállalta, hogy azok hazafias munkával kimélyítik a híd közelében a Somlyó-patak medrét, ahol esőzések idején a felduzzadt víz veszélyezteti az állampolgár Gyarmath János (Folytatása a 4. oldalon) A KÉPVISELŐVÁLASZTÓKERÜLETÉBEN Szocialista társadalmunk életében rendkívül fontos szerepet játszik a képviselő. Az Alkotmány 4. szakasza értelmében Románia Szocialista Köztársaságban a hatalom szuverén birtokosa a nép, de ezzel a hatalommal nem közvetlenül, hanem közvetve, választott szervei, a Nagy Nemzetgyűlés és a néptanácsok révén él. A néptanácsok — mint ismeretes — a választókerületenkéntmegválasztott képviselőkből állanak, s így — mint a hatalom letéteményesei — a legkülönbözőbb formában és területeken gyakorolhatják a néptől kapott megbízatásukat. Cikksorozatunkban ezek közül néhánnyal, pontosabban a képviselőnek választókerületében, az állandó bizottságban és az ülésszakon kifejtett munkásságával szándékszunk foglalkozni. Felmérésünk színhelyéül ezúttal Csíkszeredát választottuk. (EVELYEI LÁSZLÓ felvétele) A TÉT: HÁROMSZÁZMILLIÓ KILÓ CUKORRÉPA VETÉS UTÁN, NÖVÉNYÁPOLÁS ELŐTT A SZÖVETKEZETKÖZI TÁRSULÁSOKRÓL Maros megye két új társulása (az országban elsőként létesült két ilyen egység) túljutott az első próbatételen. A cukorrépavetés lényegében tíz nap alatt zajlott le. Az ország legnagyobb cukorrépatermelő megyéje tehát (a vetésterület közel tizenötezer hektár !) jól kezdte az évet. Dicsérhetnénk mindezért nyilván a társulást. A valósághoz tartozik azonban, hogy az idei tavaszon jól össze, is jött minden. Az idő kedvezett a munkáknak, sok volt az őszi szántás, növekedett a géppark, az érdekeltség és... a társulás tényéből adódóan modernebb volt a szervezési keret. És valljuk be, a vetés korábban sem jelentett olyan problémát, ami egymagában akár új szervezési formát is igényelne. A neheze most következik. Most éppen az egyezésnél... a ritkításnál. EGY, KETŐ... AZAZ, HOGYAN LESZ SZÁZEZER TŐ Nem új igény a répa esetében az ideális növénysűrűség. Sőt, azt sem állíthatjuk, hogy a szövetkezetek mindeddig nem törekedtek a hektáronkénti répaszám növelésére. A gyakorlat viszont újból és újból beigazolta, hogy mindez nem kizárólag a vetésnél dől el. Sőt, nem a vetésnél dől el. Eltekintve most a javadalmazási problémáktól (a munkateljesítmény mérésénél a terület volt az irányadó, tehát a kapások nem kímélték a répát), a társulásszervezés egyik nagy pozitívuma az lenne, hogy helyet találtak a répa számára. Olyan területeket, ahol jó talajmunkával biztosítható az egyenletes kelés és a szabályozható növénysűrűség. Ha lehet azt mondani, még jobban koncentrálódott a répa a két gyár körzetében, de a megye legmegfelelőbb övezetében is. A tavaly például még 146 gazdaságban termesztettek répát, az idén viszont már csak 109 kapott tervet. A koncentrálás méretére jellemző, hogy az eredeti elképzelések szerint még 1975-ben is 119 gazdaság répatermesztésével számoltak. Gyakorlatilag tehát korábban megvalósíthatatlannak vélt kétszáz-kétszázötven hektáros répaparcellák jöttek létre, amelyek az egész gazdálkodás szempontjából új helyzetet teremtettek. Úgy is fogalmazhatnánk tehát, hogy szükségszerűvé vált a társulási formát „kitalálni“. (BESZÉLGETÉS COSMA IOAN MÉRNÖKKEL, A MAROSVÁSÁRHELYI CUKORRÉPATERMESZTŐ TÁRSULÁS IGAZGATÓJÁVAL) — Tudomásunk szerint, az országban itt alakult elsőnek ilyen társulás. Arra kérnek tehát, ismertesse, lényegében miről van szó ? — A cukorról. E „gyári* nézőpont • látszólagos előtérbehelyezése Flóra Gábor (Folytatása a 3. oldalon) MÁSODIK MŰSZAK MIVEL KÖNNYÍT A DOLGOZÓ NŐ HÁZTARTÁSI MUNKÁJÁN A KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÁSI HÁLÓZAT ? A háztartás intézése-rendezése évszázadok óta a nő feladata s ezt az „előjogát“ ma sem igen igyekszik elvitatni tőle senki. Pedig a háztartás — a beszerzés, főzés, mosás, takarítás, hogy csak néhányat említsek alkotó elemei közül — évtizedek óta hátrább szorult, legalábbis nálunk, a nők elfoglaltságának ranglétráján: második műszak lett belőle, de semmivel sem könnyebb, semmivel sem kevesebb, mint azelőtt. Persze, segítőtársak is akadtak : elsősorban a villamos háztartási gépek. Mosógép és porszívó, ami manapság már a legtöbb háztartásban megtalálható, sokhelyt van már konyhai robot, gyorsan főző kuktafazék és egyéb segítőeszköz. A második műszak azért mégis az maradt, amire a neve is utal : újabb munka, újabb fáradtság a már ledolgozott nyolc óra után. Teher, amely elrabolja a jól megérdemelt pihenés, művelődés, szórakozás óráit. Nem arról akarok elmélkedni, hogy a dolgozó nő családjának tagjai — férj, felcseperedett gyermek — milyen részt vállal magára ebből a második műszakból. Ez az éremnek egy másik oldala. Ezúttal azt igyekszem felkutatni, hogy a szocialista állam, pontosabban a kereskedelem, a helyiipar, a kisipari termelőszövetkezetek hogyan, mivel segítenek a dolgozó nőnek a második műszak megkönnyítésében, megrövidítésében s hogy a dolgozó nők milyen mértékben használják ki, veszik igénybe ezt a segítséget. Nem a szokványos élelmicikkekre (konzervek, zöldségfélék), nem is a szokványos szolgáltatásokra (cipő-ruhavarrás, javítás stb.) gondolok, bár az üzletek jó áruellátása, a szolgáltatási hálózat sűrűsége tagadhatatlan segítséget jelent, hanem olyan árucikkekre, olyan szolgáltatásokra, olyan kereskedelmi módszerekre, amelyek a fentieknél többet nyújtanak: a félkész ételekre, a különféle árucikkek hazaszállítására, a gyorsmosodákra, az olyan szolgáltatásokra, mint például takarítás, gyermekfelügyelet stb. Temesváron a dolgozó nő második műszakját megkönnyítő, azaz megkönnyíteni igyekvő fentebb említett kereskedelmi és szolgáltatási formák legtöbbjével találkozhat az ember. Egyesek még nagyon a kezdet kezdetén állnak, mások már többéves hagyományra tekinthetnek vissza. Másokról már le is mondtak az illetékesek. Egyeseket ismernek és ki is használnak azok,, akiknek szánták őket, másokról nem nagyon tudnak, vagy nehezen akarnak tudomást venni. „Telefonrendelésre hazaszállítjuk az árut" Temesvár utcáin, a villamosokon, a trolikon megszokott látvány — főleg a délutáni órákban — az élelmicikkekkel alaposan megrakott szatyrokat cipelő asszonynép. Munkából hazamenet, ha útjuk a városközponton vezet át, félóra, sőt egész óra eltelik azzal, hogy meg- vásárolják a családnak a másnapra szükséges élelmiszert. De a vaj, felvágott, kenyér mellett akad a bevásárlószatyrokban olajosüveg, liszt, cukor, konzerv, ami alaposan lehúzza nemcsak a szatyrot, de a cipelő karját is. Negyedbeli ismerőssel találkoztam a minap a trolibuszon, mindkét keze tele élelmiszeres csomagokkal, alig tudott felkapaszkodni s mások a csomagjaitól mozdulni a délutáni órában bizony nagyon zsúfolt járművön. Mikor leszálltunk, jobban szemügyre vettem terhét: volt ott liszt és étolaj, száraztészta és baracklekvár, féltucat konzervdoboz — semmiképpen sem egy ebédre vagy vacsorára való élelem. Csodálkozva kérdeztem, miért cipeli mindezt a belvárosból, hiszen a mi lakónegyedünknek is van élelmiszerboltja. Mert a belvárosi üzletekben nagyobb az áruválaszték — volt a határozott válasz. Igaz, lisztet, cukrot és más alapélelmiszert persze ugyanolyat kaphatna a negyedbeli boltban is, de ha már amúgyis ott járt, hát egy füst alatt elintézte az egész heti bevásárlást ... ... hogy legyen mit cipelned, mint egy málhásszamárnak — tettem hozzá gondolatban, de hangosan csak annyit kérdeztem tőle: — Miért nem veszed igénybe a házhozszállítást,ha már mindenáron belvárosi üzletben akarsz vásárolni? — Ugyan, még a szállítást is fizessem ezért a néhány semmiségért? Különben sem próbáltam még soha. Azt sem tudom, mikorra hozzák haza, azt sem, mennyibe kerül... Pedig Temesváron már elég régen, hónapok óta bevezették a házhozszállítást — kezdetnek két nagy központi élelmiszerüzletben. A módszer kiterjesztésére azonban nem került, nem kerülhetett sor. Talán a reklámozással van baj? Mindkét bolt kirakatában, eléggé feltűnő helyen, nagybetűs tábla hirdeti: „Rendelésre hazaszállítjuk az árut“, rajta a telefonszám is. — Hiába. Naponta egy-két rendelés, ha van — panaszolja Jiran Joan, az Unic önkiszolgáló élelmiszerbolt felelőse. Pedig a rendeléstől számított 24 órán belül hazaszállítjuk az árut, a város bármely sarkába, a jelzett időpontban. A szállítási költség is méltányos: öt kilós csomag tarifája öt lej, azon felül pedig kilónként 50 báni. Menynyi fölösleges cipeléstől mentesíthetné a vásárlókat, időveszteségtől a munkából hazaigyekvő asszonyokat... Azt hiszem az a baj, hogy még nem szokták meg ezt az új módszert — és egy kicsit konzervatívak. Jobban szeretik látni az árut, válogatni belőle. Pedig telefonon is elmondjuk az érdeklődőnek, milyen friss, új árucikkünk van ... Ezt a lehetőséget tehát egyelőre nem használják ki a temesvári vásárlók. Az az egy-kettő, aki mégis megteszi, ma már rendszeres megrendelő. Mert aki egyszer megpróbálta, az meg is marad e kényelmes megoldás mellett. Talán mégis jobban utána kellene nézni annak a reklámnak. Az az egy szál tábla az üzlet kirakatában úgy látszik be- Mag Mária (Folytatása a 4. oldalon)