Előre, 1971. június (25. évfolyam, 7328-7353. szám)

1971-06-11 / 7337. szám

ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉ­S „ÉN AZ ÉLETET KERESEM AZ IRODALOMBAN“ Nemrég kedves meghívást kaptam tizenegy középiskolás tanuló­tól. Balogh Ildikó, Sarkadi Mária, Borbély Erzsébet, Szabó Zsig­­mond, Kovács Imre, Maniu Lia, Kovács Attila, Moldován Ágnes, Kovács Izabella, Salati Edit, Kovács Valéria várt el „kerekasztal­­megbeszélésre." Ők képviselték volt Bihar megyét a magyar irodal­mi diákolimpiász első kiadásának a kolozsvári döntőjén. Haton díjat hoztak haza — közöttük a KISZ különdíját —, s a megyék közötti összesített pontversenyben megszerezték Bihar megyének a második helyet. Ezt a kis találkozót a kolozsvári versenynapok él­ményeinek felelevenítésére szánták. Irodalmi vita lett belőle. Arról vallottak a diákok, hogy : 1. MIBŐL, MILYEN MAGBÓL CSÍ­RÁZOTT KI IRODALOMSZERETETÜK? „Falun nőttem fel, ahol az embe­rek nemcsak régen költöttek mesé­ket, hanem most is. Különösen a nagymamák. Az én nagymamám is ilyen meseköltő. Tőle kaptam az in­dítást. .." „Engem a feltűnési vágy vezetett el az irodalom szeretetéhez. Kisiskolás koromban utáltam min­den könyvet, egészen addig, míg el nem olvastam egy Verne-regényt. Akkor határoztam el, hogy író le­szek. És írtam egy könyvet, persze, Verne stílusában. Azóta mondhatom magamat olvasó embernek. Verne nélkül nem juthattam volna el a beat-költészetig és az egzisztencia­­listákig." „Az én szüleim különvál­tak. Tanítónő édesanyám, amikor még kicsi voltam, sokszor vitt ma­gával az iskolába. A nyelvtanórá­kon különösen jól éreztem magamat, és érdekesnek tartom, hogy akkor a nyelvtan révén szerettem meg az irodalmat.. .* 2. VAN-E IRODALMI ESZMÉNY­KÉPÜK? „Nekem nincs, mert én az iro­dalomban még nem találtam olyan pozitív hőst, akit abszolút eszményí­teni tudnék. De tanulni mindegyik hőstől tanultam valamit." „Az én irodalmi eszményképem Petőfi, a hajlíthatatlan. Mindig olyan akar­tam lenni, mint ő." „Én Adyt min­dennél jobban szeretem, azt fejezi ki a verseiben, amit én is érzek. Az osztálytársaim azzal csúfolnak, hogy Ady a Bibliám." 3. MIT JELENT SZÁMUKRA AZ IRODALOM? „A világ megismerését. Aki sokat olvas, sok életet él." „Számomra azt jelenti, hogy megismertem az ember nagyságát és megtudtam, hogy ten­ni kell valamit az életben, és akkor az élet nem válik teherré." „Bennem egy vers közérzetet teremt, mely el­válhat a verstől és más fogalmak­hoz kapcsolódhat. Amikor Adytól A Disznófejű Nagyurat olvastam, megrázott a költő félelme: éreztem — én is — megöl, ha hagyom. Ugyanez az érzés támadt fel ben­nem­, amikor a fasizmusról tanul­tunk. Az Ady-vers jutott eszembe..." „Én az életet keresem az irodalom­ban, a tiszta életigazságot. Ezért tetszett annyira­ Sütő András könyve, az Anyám könnyű álmot ígér. Azok az emberek, akikről a könyv szól, azért állnak közel hozzám, mert az író olyannak ábrázolta őket, min­den megszépítés nélkül, amilyenek a valóságban." „Én az irodalomnak és irodalomtanáromnak köszönhe­tem, hogy humán gondolkodású em­ber lettem és mindennél többre be­csülöm az emberszeretetet." Ezt az utóbbi mondatot egy vég­zős diáktól jegyeztem le, aki filozó­fiára fog felvételizni. A vita sokfelé kanyarodott, nem ment el a költészet és a matematika rokonsága mellett sem. Az irodalmi olimpiászról esett a legkevesebb szó. „Jó volt ott lenni" — ez volt az egyöntetű vélemény. S mikor föláll­tunk az asztal mellől, a vita a művé­szetek jövőjének eldöntetlen kérdé­sénél szakadt félbe. Én pedig, aki a felnőtt megfigyelő szerepét töltöt­tem be a találkozón és gyűlésekhez szokott rutinnal valami konklúziót kerestem, egy hittel­­mentem el : van az irodalomnak jövője, amíg ilyen lelkes olvasói vannak, mint ezek a diákok. S mindaddig lesznek ilyen szenvedélyes olvasók, amíg jó iroda­lomtanárok vannak. A tizenegy diák közül hat a nagy­váradi 3-as számú líceum tanulója. Sokszor hangzott el a „Mária néni"­­, az iskola egyik magyar szakos ta­nárnőjének, Péter Máriának a neve. Másnap délelőtt, a líceumban Péter tanárnőt kérdeztem meg : — MIÉRT VOLT JELENTŐS AZ OLIMPIÁSZ ? — Az olimpiász az anyanyelv és az anyanyelvű irodalom tanításában nagy segítséget nyújtott nekünk : nemcsak tanulásra, a tananyag ala­pos elsajátítására ösztönözte a ta­nulókat, hanem arra is, hogy minél többet olvassanak, hogy kapcsolatot tartsanak az élő irodalommal. A magyar irodalmi verseny jelentősége nyilvánvalóan lemérhető más szak­tárgyak szempontjából is. A peda­gógiai tapasztalat azt mutatja, hogy az a diákunk, aki jól ismeri anya­nyelve irodalmát, könnyebben sa­játítja el a román irodalmat is, job­ban meglátja a kettő közötti össze­függéseket, de logikusabban foglalja össze, adja elő ismereteit a többi tantárgyból is. Az olimpiászt tehát, amelyet az anyanyelvű irodalomok­tatás ösztönzéséért szerveztek meg, mint magyar szakos tanár nagyon melegen üdvözlöm, hasznos, jövős kezdeményezésnek tartom. Bölöni Sándor Egy rátermett, jó ízléssel és művészi érzékkel rendelkező em­ber csodákat tudna művelni itt. Hisz az egész falu fonja a for­gácsot. Több típusát állítják elő a fonatoknak. Most csak a ka­lapért. De épp ott a kiállításon lehet látni néhány táskát, s az iskolás gyermekek próbálkozásai közt egyebet is, ami már fel­csillantja a lehetőségét, hogy igazi művészi rangú háziiparrá fejlődjön ez a mesterség., ,A munka különböző szakaszai­ban részt vesz a falu lakosságá­nak minden rétege. " A férfiak járják az erdőket az északos ol­dalakon nőtt nyárfákért, ahogy ők mondják : kalapjáért. Magát az előállított terméket (forgács, kalap) legtöbbször az állami vagy szövetkezeti szektor vásárolja fel, de az anyagbeszerzésnek „kerülő úton“ kell történnie... A méteres darabokra vágott „kölöpökből“ előbb deszka ké­szül, majd abból gyalulják le a finom, vékonyszálú, fonható ka­lapforgácsot. A további munka az asszo­nyok, gyermekek dolga. Hosszú, téli estéken, vasárnap délutáno­kon, s napközben is, amikor egy szusszanásnyi idő akad, jár a sok fürge kéz. Sokan még olvas­ni, tanulni is tudnak mellette, annyira beidegződtek a moz­du­­l­­atok. A fővárosi Dalles teremben ünne­pélyes keretek között kiosztották a Román Kommunista Párt félszá­zados évfordulója tiszteletére ren­dezett második országos amatőr­filmfesztivál díjait. A fesztiválra több mint 250 fil­met küldtek be. Ezekből a zsűri a döntő szakaszra 150 filmet foga­dott el. A zsűri a következőket díjazta: Tudományos és műszaki filmek Az I. és II. díjat, valamint a fesz­tivál kitüntetett címet a bukaresti tanügyi szakszervezet Cetatea Bu­­cur filmklubja szerezte meg. III. díj : a temesvári CFR, a te­mesvári építőipari líceum filmklub­ja és a bukaresti Ecran filmklub. Dokumentumfilmek Az I. díjat és a fesztivál kitün­tetettje címet a karánsebesi Műve­lődési Ház filmklubja és a temes­vári CFR filmklub kapta. A II. díj : a pitesti-i Szakszerve­zeti Művelődési Ház és a Rimnicu Vilcea-i egészségügyi szakszervezet filmklubja. A III. díj: a suceavai Szakszer­vezeti Művelődési Ház és a Ko­­vászna megyei Alkotási Ház film­klubja. Filmriportok és ankétfilmek Az I. díjat és a fesztivál kitün­tetettje címet az aradi 7 Noiembrie vállalat szakszervezeti filmklubjá­nak ítélték oda. A II. díj : a Vörös Acél-i (Krassó- Szörény megye) általános iskola filmklubja. A III. díj : a Rimnicu Vilcea-i Vegyipari Kombinát szakszervezeti filmklubja. Játékfilmek Az I. díjat és a fesztivál kitün­tetettje címet a huti-i Művelődési Ház filmklubja kapta. A II. díj : a tep­esvári CFR és az Otelul Rom?u üzem szakszervezeti filmklubja. A III. díj: a bukaresti Cetatea Bucur filmklub, a bukaresti Ecran filmklub, a sloboziai Művelődési Ház filmklubja, a bircai — Délj me­gye — művelődési otthon, a maros­vásárhelyi Pionírház filmklubja. Rajzfilmek Az I. díjat és a fesztivál kitün­tetettje címet a kolozsvári Pionírház filmklubjának és a bukaresti tan­ügyi szakszervezet Cetatea Bucur filmklubjának ítélték oda. A II. díj: a lupényi bányakiter­melés szakszervezeti filmklubja. A III. díj : a Cimpulung Moldo­­venesc-i Pionírház filmklubja, illet­ve Zénobié Dobide nagyváradi ama­­tőrfilmes. Folklórfilmekért különdíjat kapott : A marosvásárhelyi Művelődési Ház filmklubja, a bukaresti Diák­művelődési Ház filmklubja, az ara­di 7. Noiembrie vállalat szakszer­vezeti filmklubja és a Cimpulung Moldovenesc-i Pionírház film­klubja. A Filmművész-szövetség különdí­ját a temesvári CFR filmklubnak ítélték oda. Az Országos Testnevelési és Sporttanács különdíját a bukaresti tanügyi szakszervezet Cetatea Bucur filmklubja kapta. Az Alexandra Sahia Filmstúdió különdíját a bukaresti Vulcan üzem szakszervezeti filmklubjának ítélték oda. A Turisztikai Minisztérium kü­löndíját a suceavai szakszervezeti Művelődési Ház filmklubja kapta. A Cinema folyóirat különdíjával Iosif Costina­ amatőrfilmest tüntet­ték ki a fesztiválra beküldött öt filmjéért. A Clubul folyóirat különdíját a vajdahunyadi Siderurgistus film­klubnak ítélték oda. A Népi Alkotások Központi Há­zának különdíjával a Temes megyei Népi Alkotások Házának filmklub­ját tüntették ki. A Munkaügyi Minisztérium kü­löndíját a fogarasi Vegyipari Kom­binát szakszervezeti filmklubjának adták. A KISZ KB ifjúsági díját a bu­karesti Diákművelődési Ház film­klubjának ítélték oda a diákság éle­téből merített legjobb filmért. A KISZ Arges megyei bizottsá­gának különdíját ugyancsak a bu­karesti Diákművelődési Ház film­klubja kapta. A legjobb filmösszeállításért a bukaresti tanügyi szakszervezet Ce­tatea Bucur filmklubját tüntet­ték ki. A kísérleti filmekért járó külön­­díjat a temesvári CFR filmklubnak és Gheorghe Stoica craiovai ama­­tőrfilmesnek ítélték oda. Az aradi 7 Noiembrie szakszer­vezeti filmklubja által felajánlott népszerűségi díjat, a vándorkupát, az Opelul Roșu üzem szakszervezeti filmklubja nyerte el. A fesztivál zsűrije számos filmet dicsérő oklevéllel tüntetett ki. ★ A díjkiosztás után több kitünte­tett filmet bemutattak. (Agerpres) A II. ORSZÁGOS AMATŐRFILMFESZTIVÁL DÍJAI ­ Kalapkiállítás Csomakörösön „Csináljuk, mert kell a pénz. Rosszak a földjeink, gyenge ga­bona terem rajtuk. Valamivel csak kell pótolnunk.“ Így is volt mindig. Sohasem tudta eltartani a föld a körösie­ket. Hajdan „szitakötő körösnek“ csúfolták a falut. Akkor ez volt a földművelés mellett a „mellé­kes“ mesterségük. Akkor is az asszonyok szőtték lószőrből a szi­tát, s a férfiak kéregért (a szi­ta faanyaga) járták az erdőt, így is hívták őket : kérgészek. Ezt a mesterséget kiszorította az ipar fejlődése. Mást kellett helyette találni, így kezdték el, amint a kiállítás útmutatója mondja, 1920 tájt a kalapozást. A legtöbben csak a forgácsot fon­ják. De igen sokan felszerelkez­tek a szalag összevarrásához szükséges géppel is. Egy-egy té­len családonként átlagosan 1000- 1500 kalapot állítanak elő. Vál­tozatos típusokat, különböző szá­­mozásúakat. Időnként aztán megjelenn­ek a felvásárlók. Amint Knott László tanító, a kiállítás rendezője mondja, az ország minden részé­ből jönnek. Aradról, Temesvár­ról, Szatmárról, Székelyudvar­helyről. Néhány név a kiállított mun­kák készítői közül : Szász Lajos­­né, Debreczi Irén, Déncs Ferenc­­né, Gocz Ilona, Gecse Ibolya, Szász­ Imréné és Teleki Ella... És végezetül egy kérdés: mi­kor ébrednek rá már a hivata­losságok, hogy itt egy meglehe­tősen fejlett népi iparról van szó, amit minden eszközzel tá­mogatni kellene ? ! Gazda József SPORT ® SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT HAGYOMÁNYHŰ RANGADÓK H­ogy mindjárt a dolgok lényegébe vágjunk: a fővárosi 23 August sta­dionban megtartott ket­tős rangadó megfelelt a várakozásnak, méltó volt a hagyományokhoz. Kevésbé a Steaua — Progresul mérkőzés, in­kább a rangadók rangadója, a Di­namo­­ Rapid összecsapás. Az el­ső találkozón hiányoltuk a nagy tétért folyó mérkőzések légkörét. A Progresul nagy igyekezetével szem­ben, a katonacsapat felszabadultan játszott, s ez eléggé egyoldalúvá tet­te az összecsapást. Kovács István fiai még az öltözőben belenyugodtak a döntetlen gondolatába­, s miután 2:1- es vezetésre tettek szert, érezhetően csökkentették az iramot, nyugalmu­kat nem zavarta meg az egyenlítő gól sem. A pályán a Progresul volt a hangadó, játékából azonban hi­ányzott a koncepció, nagy kár, hogy a jobb képességű csapat, a Steaua nem hajtott. De így is szembeötlő volt a két együttes közötti tudásbeli különbség. A Steaua azonban nem akart és a Progresul pontot szer­zett. Késhegyre menő küzdelmet hozott a rangadók rangadója. A Dinamo és a Rapid az idei bajnokság legdrá­maibb csatáját vívta egymással. Rit­kán látott elkeseredett küzdelem folyt a pályán. Mindkét csapat szo­ros emberfogásra rendezkedett be, a védők árnyékként követték a rájuk bízott embert, s emiatt az első fél­időben sokat vesztett a játék szép­sége. Ezzel szemben nagy volt az iram, a férfias küzdelem, a párharc. Nem hiányoztak a kemény beleme­­nések sem, amelyek azonban nem lépték túl a sportszerűség kereteit. Az egyetlen veszélyesebb beleme­­nés a második félidő közepén tör­tént, amikor Pop, a Rapid hátvédje Nelu Nunweillerrel ütközött össze és a Dinamo középhátvédjét hord­gálát kiderítette, nem volt szó tö­résről, de a népszerű játékos a hát­ralévő fordulókban már nem játsz­hat, s ez kétségtelenül nagy veszte­ség a dinamósok számára. De ez a sérülés majdnem fatálisan végződött. Hatására a Dinamo majdnem egy negyedórán keresztül nem talált ma­gára, s egy lesgyanús támadás foly­tán a Rapid megszerezte a vezetést, a bajnokság éllovasa csak az utolsó percben­­tudott egyenlíteni! A dön­tetlen hűen tükrözi az erőviszonyo­kat, s bár gólveszélyesebb volt a Dinamo, a győzelmet nem érdemelte meg, a játékosok elég fáradtnak tűntek és túl sok helyzetet kihagy­tak. Summa summárum: nagy volt a küzdelem, a színvonal rovására. De úgy látszik, a nagy tétért folyó mérkőzéseken a játék szépsége min­dig háttérbe szorul. Az első félidő­ben egyetlen szép akciót jegyezhet­tünk­ fel, szünet után, amikor nyíltab­bá vált a játék, valamivel többet. A vasutasok sokszor túl keménynek bi­zonyultak, nagyrészt az ő rovásukra írható, hogy nem vált eléggé nyílttá a mérkőzés. A nagy csata hatása alatt, sokan szemet hunynak a hibák fölött. Nem akarunk ünneprontók lenni, föltétle­nül elismerjük mindkét fél erényeit, de azért több futballt vártunk. Ha­tározottan többet. Ebből a szempont­ból a Steauától többet láttunk, mint a Dinamótól és a Rapidtól összesen. De a bajnokcsapatok Európa Kupa tornán nem a Steaua, hanem a Di­namó vagy a Rapid képviseli majd a hazai színeket. A rangadó méltó volt a hagyo­mányokhoz és a bajnoksághoz is. Hiszen az első hely sorsa továbbra is nyílt, mint ahogy nem változott a helyzet a sereghajtók táborában sem. A végső szót tehát az utolsó három fordulónak kell kimondania. A baj­noki címre továbbra is a Dinamo az esélyes, a sorsolás számára kedvező, míg a tabella alján még minden le­hetséges. ágyon vitték le a pályáról. Szeren­csére, mint az utólag végzett vizi­ TELEX • TELEX • TELEX • TELEX •TELEX • TELEX • Ma kezdődik a fővárosi Progre­sul pályán a Románia—Jugoszlávia Davis Kupa mérkőzés. A találkozó iránt nagy az érdeklődés külföldön is. A France Presse munkatársa ezzel kapcsolatban a következőket írja: „a középdöntők legizgalmasabb összecsa­pására Bukarestben kerül sor. Esélye­sek a románok, de a jugoszlávok min­dig kemény ellenfélnek bizonyultak. Sorsdöntő lehet a páros, vagy a két csapat másodembereinek a találkozó­ja"­ • A héten több mérkőzést játszot­tak le a labdarúgó Európa-bajnokság csoportmérkőzései keretében — Stockholmban: Svédország—Olaszor­szág OiO;1' Oslóban: Norvégia—Bulgá­ria 1:4; Koppenhágában: Dánia—Skó­cia 1:0. Olimpiai selejtezőn: Görögor­szág—Lengyelország 0:1. Az első ösz­­szecsapáson is a lengyelek győztek 7:0-ra, s a következő fordulóba ju­tottak • Johan Cruiff, az Ajax Amszterdam neves csatára azzal a kéréssel fordult a klub vezetőségé­hez, hogy tegyék az egyesület áthe­lyezési lajstromára. Cruiff nem ne­vezte meg azt a csapatot, ahol szer­ződése lejárta után játszani szeretne. Jól értesült forrásokra hivatkozva, egyes személyek szerint, a válogatott csatárnak esze ágában sincs otthagy­ni klubját, kérésével csupán azt sze­retné elérni, hogy felülvizsgálják ed­digi szerződését . Borisz Szpasszkij, szovjet sakkvilágbajnok szerint, a jelenlegi párosmérkőzések nagy fa­­voritja az amerikai Robert Fischer, aki a negyeddöntők keretében impo­náló győzelmet aratott a szovjet Mark Tajmanov fölött. Fölötte rit­kán történik meg — hangsúlyozta Szpasszkij —, hogy egy nemzetközi nagymester többjátszmás mérkőzésen ilyen ragyogó teljesítményt érjen el. Fischernek azonban a középdöntő­ben már nehezebb ellenfele lesz a dán Ben Larsen személyében, s ha tovább jut, Petroszján vagy Korcs­­noj nagymesterrel kerül szembe . Münchenben javában folynak az o­­limpiai előkészületek. Készül már a nagy elektronikus jelzőtábla, ame­lyen az eredmények mellett — a tervek szerint — a győztesek főbb életrajzi adatait is feltüntetik. Eddig 1200 fiatal tolmácsot képeztek ki, a­­kik a francia, angol, német, orosz és spanyol nyelvek mellett, számos kele­ti és afrikai nyelvet, sőt nyelvjárást is elsajátítanak majd. Ilyen szem­pontból a müncheni olimpia a leg­­többnyelvű olimpia lesz. S egy utol­só hír: hitelesítették az augsburgi tavat, ahol a kajak-kenu versenye­ket bonyolítják majd le. BŐVÜL ÉS ERŐSÖDIK (Folytatás az 1. oldalról) megalapra helyezi a társadalmi el­lenőrzést. Bevonja ebbe az igen fon­tos tevékenységbe mindazokat a tömegszervezeteket, társadalmi, szö­vetkezeti és szakmai szervezeteket, amelyek a Szocialista Egységfrontot alkotják. Míg az érvényben lévő rendelkezések alapján Székelyud­varhelyen például az állami keres­kedelmi tevékenységet mindössze 18, a zöldség- és a szövetkezeti keres­kedelmet 4­ 4, az egészségügyi tevé­kenységet pedig 7 csoport ellen­őrizte, addig az elkövetkezőkben al­kalmunk nyílik arra, hogy ezek szá­mát növeljük, összetételüket minden szempontból változatosabbá tegyük. Jelentős kitétele a törvénytervezet­nek, hogy a társadalmi ellenőrző csoportok tagjai jogaik és kötelessé­geik gyakorlása közben a törvény védelmét élvezik, akárcsak azok a személyek, akik az államhatalom gyakorlásában töltenek be tisztsége­ket. Miért hangsúlyozom mindezt? Azért, mert az érvényben levő tör­vények és törvényerejű rendeletek mindenekelőtt a csoportok köteles­ségeit határozzák meg, jogaikat ke­vésbé. Nem volt szabályozva pél­dául az, hogy az észlelt hiányossá­gok esetén milyen intézkedéseket tegyenek. A törvénytervezet értelmében az ellenőrzés tárgya is lényegesen vál­tozott. Míg jelen pillanatban a fi­gyelem főként a kereskedelemre és az egészségvédelemre terjed ki, a jövőben átfogja a közfogyasztási ja­vakat termelő állami és szövetkeze­ti egységek, valamint az ellátási, szolgáltatási egységek egész tevé­kenységét. Végül szeretném kiemel­ni, hogy az eddig érvényben levő törvényerejű rendeletek, miniszter­­tanácsi határozatok, és más szervek határozatai helyett egyetlen, egysé­ges törvény szabályozza ezt az igen fontos társadalmi munkaterületet. — Polgármester elvtárs, jelen pillanatban is számtalan állami szerv, intézmény foglalkozik ellen­őrzéssel. A törvénytervezet előírá­sai nem szülnek párhuzamosságo­kat ? — Nem. S azt is megmagyarázom, hogy miért. Véleményem szerint a törvénytervezet előterjesztése iga­zolja azt, hogy országunkban a la­kosság mély minőségi átalakuláson ment át. Növekedett öntudata, kul­turális színvonala. Megérett arra, hogy olyan feladatokat gyakoroljon, amelyekre mindeddig az állam volt hivatott A társadalmi ellenőrzés ki­­terjesztése ugyanakkor távolról sem jelenti a szakellenőrzés kikapcsolá­sát. A törvénytervezet ugyanis elő­írja egyrészt azt, hogy a társadalmi ellenőrző csoportok tevékenységét a Szocialista Egységfront helyi ta­nácsai hangolják egybe, másrészt pedig azt, hogy a szakszervek a leg­messzemenőbb támogatásban kell hogy részesítsék őket. El kell kö­vetnünk tehát mindent, hogy az el­lenőrzést egybehangoljuk, s a feles­leges párhuzamosságot elkerüljük. Jó szervezéssel erre megvan a le­hetőség.­­ — Milyen észrevételeket fűz ön a törvénytervezethez ? — Véleményem szerint a törvény­­tervezet nem hangsúlyozza kellő­képpen az állami mezőgazdasági vállalatokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben folyó tevé­kenység ellenőrzését. Szeretném megjegyezni ugyanakkor azt is, hogy ajánlatos lenne jobban hang­súlyozni a piacok ellenőrzését, mert mind a magántermelők, mind a szo­cialista egységek termékeinek minő­sége és sok esetben ára is sok kí­vánni­valót hagy maga után. Nem foglalkozik a törvénytervezet, pedig ajánlatos lenne, a magánműhelyek­kel, amelyek működését a 13/1968-as törvény szabályozza. És végül sze­­­­retnék egy konkrét javaslatot is tenni. A tervezet 6/b szakasza elő­írja az állami lakásalap karbantar­tásának ellenőrzését. Én hozzáfűz­ném a személyi tulajdonban lévőket is. Székelyudvarhelyen például a la­kásalap 60, falvakon pedig jófor­mán 100 százaléka van magántulaj­donban. Ezek karbantartása álla­munk szempontjából legalább oly fontos, mint a törvénytervezetben foglaltaké. Jó lenne tehát, ha az ellenőrző csoportok figyelme erre is kiterjedne. Befejezésül csz­k annyit, hogy — bár nincs benne szó szerint a tör­vénytervezetben, de szelleméből kiérezhető — a társadalmi ellenőrző csoportok tagjainak azokat a szemé­lyeket kell megválasztani, akik nép­szerűek a dolgozók körében, élvezik ezek bizalmát és szakmailag kellően képzettek egy ily jelentős társadal­mi feladat gyakorlására. Nemsokára aratunk (Folytatás az 1. oldalról) hát: a gabona betakarítása jórészt attól függ, hogyan készítették elő a rendelkezésükre álló gépeket, felsze­reléseket, s a rendbetett gépállo­mány elegendő-e az ígérkező gazdag termés learatásához, csépléséhez. Bedőlőn b­án mérnök, a szatmári mezőgazdasági gépesítési vállalat igazgatója elégedetten, derűlátóan nyilatkozik a fenti kérdésekkel kap­csolatban. S tegyük hozzá, az össze­sített adatokat tekintve, jogos az elé­gedettség: a közelgő gabonabetaka­­rítási kampány lebonyolítására ugyanis a megye 17 gépállomásán 2000 traktor, közel 800 kombájn, sok arató és szalmaprés és más hasznos gépi felszerelés áll a mezőgazdaság rendelkezésére. Más kérdés azon-­­­ban, hogy az itt felsorolt gépi felsze­­­ relés valóban rendelkezésre áll majd a mezőgazdaságnak, mire megkez­dődik a termés sorsát eldöntő nagy csata? Sajnos, erre a kérdésre már nem lehet, legalább is jelenleg nem lehet, egyértelmű igennel válaszolni! Persze, jó példát ezen a téren is szolgáltat a megye, hiszen az fel­tétlenül dicséretet érdemel, hogy a nagykárolyi, mezőteremi, szaniszlói gépállomások már befejezték a kampány lebonyolításához szükséges traktorok, kombájnok és más gépek kijavítását. Ezeken a helyeken most bőven jut idő a gépek tüzetes, új­bóli felülvizsgálására, az esetleges műszaki hibák kijavítására. A gépállomások zömében azon­ban még sok a javítanivaló felsze­relés. Június elején még 270 kom­bájn, csaknem 100 traktor és ugyan­ennyi szalmaprés javításra szorul. Különösen a kakszentmártoni, az avasfelsőfalusi, szatmári, apai, bor­válaszúti, nagymajtényi gépállomá­sokon volt , tapasztalható nagy le­maradás az említett időben. Jó lesz tehát sürgősen cselekedni. Tény, hogy az alkatrészhiány most is problémákat okoz. De engedtes­sék meg egy kérdés a cserealkat­rész miatt lemaradt gépállomások címére. A javításokkal már végzett egységekben honnan pótolták a hiányzó alkatrészeket? Ezekben a gépállomásokban nem várták hete­ken át az anyagok érkezését, hanem megpróbálták más lerakatokból, vál­lalatokból beszerezni azokat. Jóné­­hány gépállomás maga készítette el a legszükségesebb alkatrészeket, vagy pedig a már jól ismert alkat­rész-felújítási módszerhez folyamo­dott. S láttuk, a leleményesség nem volt hiábavaló. Az alföldi területe­ken nemsokára kezdődik az aratás. Végezni kell sürgősen az előkészü­letekkel. A javítások mielőbbi befe­jezése nagyobb erőfeszítést kér a gépállomásoktól, alkatrészgyártó vál­lalatoktól, mezőgazdasági szervek­től egyaránt. LABDARÚGÓ A-OSZTÁLY EREDMÉNYEK Steaua—Progresul 2—2 (2—1) ; Rapid — Dinamo 1—1 (0—0) ; Politehnica — UTA 4—1 (3—1) ; Steagul rosu — Bákói SC 0—0; Jiul — Petrolul 2—0 (0—0) ; Ko­lozsvári „U“ — Farul 3—2 (1—1) ; Craiovai „U“ — Kolozsvári CFR 1—1 (1—0) ; FC Arges — Temes­vári CFR 3—1 (1—0). A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA A KÖVETKEZŐ FORDULÓ MŰSORA Dinamo — Craiovai „TJ“, K-vári CFR — Steagul rosu, Petrolul — Steaua, Farul — UTA, Progresul — Jiul, T-vári CFR — K-vári „U“, FC Arges — Rapid, Bákói SC — Politehnica, Dinamo 27 13 8 6 42—23 34 Rapid 27 11 11 5 31—21 33 Steagul rosu 27 12 6 9 24—22 30 Farul 27 11 8 8 38—37 30 Steaua 27 10 9 8 39—30 29 Petrolul 27 10 9 8 31—31 29 Craiova­ „U“ 27 11 7 9 23—25 29 Politehnica 27 12 4 11 44—36 28 UTA 27 12 4 11 39—32 28 K-vári „U“ 27 10 8 9 32—27 28 FC Arges 27 9 8 10 36—38 26 Jiul 27 11 3 13 25—29 25 Bákói SC 27 10 4 13 31—40 24 K-vári CFR 27 8 7 12 32—42 23 Progresul 27 7 7 13 27—35 21 T-vári CFR 27 6 3 18 18—44 15 1971. JÚNIUS 11., PÉNTEK Befejeződött nemzetközi céllövő bajnokságunk A főváros melletti Tunari lőtéren befejeződött Románia nemzetközi céllövő bajnoksága, s ezzel egy­­időben a Kárpátok Nagydíjáért fo­lyó verseny, amely 19 ország leg­jobbjait állította rajthoz. — A négynapos verseny­­ megfe­lelt a várakozásnak — mondotta Gheorghe Pasat, a román szakszö­vetség elnöke — a rangos részvé­tel már eleve biztosítéka volt a si­kernek, az eredmények azonban a reméltnél is jobbak voltak. Több világcsúcs, vagy azt megközelítő e­­redmény született, ami a részvevők jó formájáról tanúskodik. A bajnokság utolsó napján ver­senyzőink két ezüstérmet szereztek Ani­soara Mátéi és Sándor Péter ré­vén. Anisoara Mátéi sportpisztoly­ban új országos csúcsot is felállí­tott. Eredmények: 30+30 tüzeléses sportpisztoly — nők : Susan Swal­low (Anglia) — 580 pont, 2. Ani­soara Mátéi — 573 pont — új orszá­gos csúcs ; Nagyöbű sportpuska (40 tüzeléses — fekvő helyzet) : V. Da­­nilcsenko (Szovjetunió) — 397 pont 3 Nagyöbű sportpuska — álló helyzet: VI. Agyisev (Szovjetunió) — 374 pont, 2. Sándor Péter — 370 pont 1 Nagyöbű sportpuska — térdeplő helyzet: 1. A. Schwartz (Csehszlová­kia) — 390 pont ; Nagyöbű sport­puska — összetett: VI. Agyisev — 1151 pont. MA AZ ELSŐ GONGÜTÉS A madridi Sportpalota szárítójá­ban ma este az első gongütéssel megkezdődik a 19. ökölvívó Európa­­bajnokság, az utóbbi hónapok legje­lentősebb nemzetközi sportesemé­nye, amelyen 27 ország 270 kemény­­öklű versenyzője indul. Az idei EB nagy küzdelmet ígér: az olimpia előtt Madridban lesz az ökölvívás nagy seregszemléje, a tulajdonkép­peni főpróba München előtt, amely ezért jogos érdeklődésre tarthat számot. Nem véletlenül esett a FIBA választása a spanyol fővárosra. Az egész országban az ökölvívás nagy népszerűségnek örvend, az évek fo­lyamán számos spanyol boxoló ví­vott ki magának világhírnevet, nyert Európa-bajnokságot, vagy küzdött a világbajn­oki címért. Jellemző, hogy az ezén­i küzdelmekre 12 ország tel­jes csapatot küldött, köztük a szov­jetek, a magyarok,­­ a bolgárok, az NDK, a lengyelek, az olaszok, az an­golok, a házigazda spanyolok és szakszövetségünk. ZENÉS ÉBRESZTŐ Az emberek általában szeretik a zenét, s a tábor megoszlik a könnyű és szimfonikus műfajt kedvelők ízlése szerint. Szeretik a marosvásárhelyi Szabadság úti háztömbök lakói is, hiszen a nap legkülönbözőbb időszakában rá­dió, tévé, magnó és lemezjátszó segítségével előállított változatos zeneműsorban a közvetlen szom­szédok is részesülnek. Arra azon­ban még nem akadt példa ebben a lakónegyedben, hogy valaki éjszaka, vagy, mondjuk, hajnal­ban áldozzon ezirányú szenvedé­lyének és zenés ébresztőben ré­szesítse legédesebb álmát alvó embertársait. Eszébe jutott viszont az épít­kezési vállalat néhány évvel ez­előtt ittfelejtett munkatelep-rak­tárait őrző éjjeliőrének, aki, ahogy derengeni kezdett, képte­len volt ellenállni a csábításnak és végtelenre kapcsolva az erő- JEGYZET sízőt, valahol az éterben talált egy harsogó zenét sugárzó állo­mást. Ezen a hajnalon — talán nagyothall az éjjeliőr — néhány jókívánság elhangzott a környé­ken. A zene pedig áradt, egyre áradt, akik éjszakai műszakból jöttek, hiába húzták fejükre a vánkost, a reggeli műszakba ké­szülők pedig sóhajtva keltek fel jókor a szokott időnél előbb, s ez így folyt, míg hét órakor sze­rencsére befutott a mindig pon­tos tisztviselőnő és elzáratta a kitűnő hangú és rendkívüli ere­jű, minden átoknak ellenálló tás­karádiót, mondván — jól elhal­latszott ez is a távoli lakásokig — „ezzel a bömböléssel felveri az egész környéket!“ Csak egy­ben tévedett : a megállapítás a múlt időre vonatkozott. Nem akadt itt már ugyanis egyetlen fel nem vert ember sehol... Úgy véljük, az éjjeliőrnek nem az a feladata, hogy zenét hall­gasson. Ha pedig mégis meg akarja szegni a szolgálati szabá­lyokat, hallgasson zenét, ha úgy tetszik, de zárt ajtóknál, hogy másokat ne zavarjon, főleg ne egy egész lakónegyed éjszakai nyugalmát. Ez irányban talán egy jó szót a marosvásárhelyi építke­zési vállalat is szólhatna a Sza­badság úti lakónegyedben élők érdekében. T. Sándor Attila

Next