Előre, 1972. január (26. évfolyam, 7512-7535. szám)

1972-01-14 / 7521. szám

ELŐRE 2. oldal A sepsiszentgyörgyi tárlat erényeit és gyengéit egymagukban példáz­zák Plugor Sándor munkái. A ló című ké­pe az egész kiállítás legszebb alkotása. Pegazus ? Vá­gyak, hitek, remények vagy re­ménytelenségek megtestesítője ? Nem lovat látunk, hanem valami csodálatosan szép belső nosztalgiát. Egy csomó melegséget, jóságot, em­berséget. Van is, és nincs is, láto­más, és látomás szétfoszlása egy­szerre ez a benyúló fej. És­ gyö­nyörű kép is egyben. Sík foltokban, angolvörös felé hajló intim zöldek­kel, barnákkal... A másik véglet a Férfi bárányokkal. Ezzel a munká­val Plugor mintegy cáfolja ön­magát. Míg az előbb említetten át­­lényegít, itt elsődleges síkon tolmá­csolja az élményt. S mert nincs ideje arra, hogy megtalálja a mű­vészi megfogalmazás mikéntjét, ter­mészetszerűen téved „járt utakra“, a népi realizmus ezerszer és ezer­szer kiaknázott farmed eszközeihez. Egy embert ábrázol, valószínű az édesapját, aki magához szorítja két bárányát Elhiszem, hogy élmény­ből táplálkozik itt Plugor Sándor. Annál is inkább, mert ezen a tár­laton majd minden munkája ebbe a témakörbe sorolható : ember és állat Am­i­s Itt Kosztolányi De­zső érveié«« jut eszembe — : a va­lóság csak annyiban jelentős, amennyiben a mű el tudja hitetni. Mert a mű nem valóság, hanem al­kotás. Saját törvényei vannak ! Van Plugornak egy másik képe is, az Otthoni emlék, amelyik vörös szín­harmóniájával egységesnek hat de csak távolabbról, mert közelről nézve kiderül, hogy nem azonos szinten elvonatkoztatottak a tehe­nek és a köztük levő asszony meg ember. S majdnem ilyen végleteken mo­zog a másik kiváló művész-kiállító, Deák M. Ria. Egyik képe (Silók) a csak színben átfogalmazott, de szer­kezetileg fényképszerűen, a közve­títő művész lelkisége nélkül tálalt valóságot adja Második műve (Munkában) már sokkal egysége­sebb. Stilizáltan kapunk mindent, egy újszerű ritmusba átfogalmazva. A többi művész alkotásain már nem figyelhető így meg ez a pola­rizáltság. Vagy ha igen, akkor be­­helyezhetők a skála valamelyik fo­kára. Kiss Béla piros-zöld kompozí­ciója az op-art színellentét-hatá­­sainak és a pop-art fényképszerű­ségeinek a felhasználásával próbál­ja megéreztetni a munka szépségét. Műve egészében átgondolt csupán a kép jobboldalán vannak formai­lag nem eléggé tisztázott részletek. Hervay Zoltán erős szerkezetiségű, geometrizált elemekből felépített munkáin (Üzem, Tájkép) magasszin­­tű elvonatkoztató készség és kifejező erő érvényesül. Mindig szem előtt tartja, hogy képet fest, s aláveti magát műve öntörvényeinek. Hosz­­szas küzdelem eredményeként jutott el erre a színvonalra. De eljutott, mert nem akart belenyugodni ab­ba, hogy megmaradjon könnyen el­ért eredményeinél. Nemes rezgésű kék-zöld-lila harmóniái mintegy összekapcsolják a művész intimitá­sát az ábrázolt témák fenségességé­vel. A még pályája elején álló Vin­czeffy László , bár vitathatatlanul egyéninek tűnik itt, ebben az együttesben, mégis talán igen egy­síkú. Túlságosan ugyanazon a hú­ron játszik. Visszatérő motívuma a fájdalom kifejezése Munch expresz­­szionizmusának a stílusában. Kosztándi Jenő egyetlen művel szerepel, de az a kiállítás leg­érettebb, legtudatosabb alkotása (Sztrájk). Festészetének minden erényét megfigyelhetjük ezen a meglehetősen fojtott hatású képen. Lefokozott a színskála (fekete-fe­­hér-szürke), nagyfokú a stilizált­­ság, s erős a ritmus. Erő és elszánt­ság sugárzik a nem egyénített munkásarcokról, így éri el, hogy a tömeget, és nem az egyéneket lát­juk a képen. A tömeget, amint ki­bomlik a mindenségből, és részese is annak. Kár, hogy csak ezzel az egy képével szerepel, s így eleve nem gyönyörködhetünk hagyomá­nyos líraiságában. Deák Barnában is megvan a mű­vészi átfogalmazás szándéka. Képe (Hajnal) a statikus és dinamikus találkozását a vízszintesek és ívelt vonalak, a fehérek és feketék ellen­tétével fejezi ki. Talán csak a kel­lő művészi elmélyültség hiányzik belőle... És itt meg is állhatunk egy percre. Hogy ezzel is éreztessük : határ­vonalat kellene ide húznunk. Ami ezután jön, azzal már kevésbé le­hetünk elégedettek. Máttis János mélyen rangján alul szerepel. Táj­képe csak egyszerű lejegyzése egy hegy-völgyes vidéknek. Ami kevés. Csak valamennyire kárpótol az Éj­szaka Mangálián szép kompozíciója mely vitathatatlanul új útkereső törekvés jelzője. Bardócz Gyöngyi egyetlen képe is még inkább a kö­zépvonal tájékán helyezhető el Megoldott munka, de nem elég ah­hoz, hogy bizonyítson. Petrásk And­rás tájképe kissé posztimpresszio­­nisztikus, színben kellemes, de nem több ennél, ördög Zoltán pasztell­­tája sem több, mint egyszerű szí­nes lejegyzés. Bodosi Dániel Az üzem című akvarellje arra figyel­meztet, hogy a művet nem a téma teszi. Vajmi kevés köze van ennek a képnek mind az üzemhez, mind a komoly piktúrához. Bartos Gabri­ella pasztellje (Az élet ritmusa) szemléletmódjában idejétmúlt, ízlés­ben bizonytalan. Miklós Mária táj­képe mögött nem érzik eléggé az élmény, portréja pedig egyszerű le­jegyzés ... A végére hagytam Nagy Ervin képét. Három portré látható rajta. Kétségkívül dekoratív igénnyel ké­szítette, az átfogalmazást is megkí­sérli, de nem eléggé egységesen. Színben kiérleltebbnek hat a hát­tér, mint az előtérben levő arcok ... A kiállítás egy fiatal megye most izmosodó képzőművészeti életének a tükrözője. Nincsen '"egyetlen szob­rász sem. Grafikában is szegényes az anyag (mindössze három mű szerepel Plugor Sándortól és Kis­­györgy Tamástól). Legváltozatosabb a dekoratív kiállítás lehetett volna, ahonnan azonban sajnálatosan hiá­nyoztak Szilágyi Zsolt országosan ismert fémművei, ötvösmunkái... Az előbbi évekbeli szerepléshez vi­szonyítva mintha megpezsdült vol­na az élet. Mint hogyha előrevetí­­tődne valami jövő felé mutató, va­lami ígéretes. Gazda József MŰVELŐDÉS VÉGLETEK KÖZÖTT SEPSISZENTGYÖRGYI TÁRLAT Kis Béla : Plugor Sándor: A LÓ (olaj) KOMPOZÍCIO (olaj) HÓDÍTÓK (Folytatás az 1. oldalról) Megkísérlem az ő szempontjaikból megközelíteni a kérdést. Jó dolog fárasztó munkanap után elővenni, mondjuk Mikszáth valamelyik regé­nyét; olyan érzés ez, mint a­mikor beülünk egy kényelmes fotelbe, és jó zamaté bort kortyolgatunk, lanzi­­esztétikai élvezetben részesülünk, a mű megnyer bennünket, valósággal beleköltözünk a mikszáthi világba, élvezzük az anekdotákkal­ spékelt fordulatos cselekményt, melyből könnyen kihámozható a komoly mondanivaló. Én leszek az utolsó, aki lemond az ilyen olvasói legyő­­ztetés élvezetéről, és hajlandó va­gyok kinevetni azokat, akik nagy­képűen elavultnak, idejét múltnak nevezik a hagyományosan szórakoz­tató irodalmat. Tisztában vagyok a megszokás és a hagyományok ere­jével, de nem mellőzöm az újítás szükségességét, nem mondok le az ismeretlen vonzásáról. Olvasói élve­zetem kritériuma: igazi irodalom legyen a kézbe vett könyv; a szóra­koztató pótlékok és a formai bűvész­kedések, a manipuláció eszközei és az öncélú tartalmatlanságok kívül maradnak érdeklődési körömön. Emberek vagyunk, és nem strucc­­madarak; nem dughatjuk fejünket az irodalmi megszokások homokjába. Tudomásul kell vennünk, hogy szá­zadunk létrehozott egy olyan iro­dalmat, melyet alig, vagy egyáltalán nem sorolhatunk a megszokott szó­rakoztatás — a könnyű és mégis nemes szellemi szórakoztatás — esz­közei közé. Ez az irodalom nem is pályázik erre a szerepkörre. Joga van­­hozzá? Szerintem feltétlenül, mert reális társadalmi igényből szü­letett meg, az olvasói igények sok­féle megoszlása eddig ismeretlen változatosságot követel. Különöskép­pen nálunk, ahol a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom szellemi­leg aktív, sokoldalú érdeklődésű és fokozott kezdeményezőkészségű em­bereket nevel. Új jellegű szellemi igény hozza létre az ilyen műveket, mely nem hódolókat, hanem hódító­kat kíván kielégíteni. Szocialista iro­dalmunk egyaránt kínálja a könnyen kitárulkozó műveket és a szellemi erőfeszítést kérő olvasmányokat; az eszmei igényesség és a tudatos em­beralakító hivatás különböző módon gyakorolható. Irodalmunk egésze mindenkihez szól, mert biztosítja a válogatás lehetőségét. Megszoktuk: az irodalom hódítja meg olvasóját, és szokatlan a szere­pek megcserélődése, mellyel az ol­vasó a könyv meghódítójává lép elő. Volt, van és lesz olyan irodalom, amely legyőz, szellemi világához annektál, uralma alá rendel bennün­ket. És van, és lesz olyan irodalom, mely a kellemesen felüdítő, deko­­nektáló időtöltés helyett a hódítás örömét és elégtételét kínálja. A mi bonyolult világunkban az író rend­kívül komplex kérdésekhez is hozzá­nyúl, olyan problémákhoz, melyekre minden igyekezete ellenére sem tud határozott, végleges, szentenciózus választ adni. Csupán elindul az új igazságok felé, és invitál­­bennünket is, tartsu­­k vele felfedező útján a járatlan szellemi ösvényében, hogy ismerjük meg az igazság megszer­zésének nehézségeit. S ha vállaljuk a kényelmetlenségeket, ak­kor utunk végén, a könyv olvasása után az el­végzett munka, a megoldott feladat örömében részesülünk a szépségek élvezetének tetézéseként. Úgy érez­zük, meghódítottuk magunknak a könyvet, a szellemi világ egyik da­rabkáját. Persze, kudarcot is vonha­tunk, miként megtörténhet ez velünk más téren is. Emberi gyarlóságunk folytán inga­dozunk a megszokott és a szokat­lan között. Bízom az emberi képes­ségekben és az újatakozás erejé­ben, határozottan ajánlom tehát mindenkinek a szokatlan olvas­mánnyal való kísérletezést. Nem fel­tétlenül a formabontókat és a vég­letes próbálkozások termékeit — bár ezeket sem zárom ki az olvasható könyvek sorából —, hanem az im­már elismert írók műveit, melyek nem adják olcsón értékeiket. Gon­dolok kezdetben Kafka, Proust, Thomas Mann, Musil regényeire, ezek nem könnyű olvasmányok, noha racionalista megalapozottságukkal távol esnek minden értelmetlen vagy érthetetlen írásműtől. Az olvasói él­vezet ezúttal csupán erőfeszítésből születik meg, a szórakozás jellege eltér attól, amit a lebilincselő, üdítő olvasmányok nyújtanak. Dehát ki állíthatja, hogy az erőfeszítés ellen­tétben áll a szórakozással és a kedvteléssel? Különösképpen cumikor hasznos erőfeszítésről, gazdagító szellemi tornáról van szó. És arról az utolérhetetlen­ érzésről, amivel a győzelem ajándékoz meg bennünket. S elvégre éppen a nehezen megkö­zelíthető, a mondanivalóért küzdésre késztető könyvek kínálják az olvasó győzelmét. A megértésért vívott küz­delem, a felfedezés, a birtokba vé­tel, a sorokba foglalt és sorok közé rejtett jelentések fölötti uralom a legszebb élmény, a legmagasabb rendű szellemi kielégülés. Kettős győzelem, mert nemcsak a művet hódítjuk meg, hanem leküzdjük sa­ját szellemi inerciánkat is. S az író legyőződként is elégedett, mert ép­pen erre törekedett: az olvasó gon­dolja tovább, folytassa művét, me­részen, alkotó módon. A győzelmes olvasó megszokott korjelenség immár, éppen úgy mint a legyőzetésre váró — és mindkét tábor nagyon jól megfér együtt. Legfennebb a kizárólagosság hívei borzolódnak fel néha; egyébként nem ritkaság, hogy a két olvasó­típus egyetlen emberben is békésen együttél. Például bennem­­. PARTJELZŐ „Kedves nézőink, a televízió­­tévéadásán­ak... stúdiónkból közve­tített műsorát közvetítjük". Van valami, amit úgynevezünke, hogy : szókincs. Na most már, a tévé magyar nyelvű adásának a gyermekműso­rában — Vass Nagy Ágnestől — egyszer a következő játékkiértéke­lést hallottuk : „Kedves gyerekek, ha sokat gyakoroljátok az ado­gatós játékot, jó adogatósjáték játszó játékosok lesztek". Hetekig nem tudtunk felocsúdni, s erre aztán a január másodiki adásban a kellemes hangszínű, fér­fias bemondó kilátásba helyezte: „Következik ... a következő cédula­­következő mű­sorszámunk". Tehát a következő műsor következik , ne­hogy azt higgye valaki, hogy az előző. Persze, ha nincs valakinek szó­kincse, nem kell erőltetni. A tévé különben is a szemnek van... He­lyesebb úgy eljárni, mint a tévé magyar szerkesztője tette egy íz­ben. Miközben egy régi harcos visszaemlékezéseit közvetítették , időnként, a szöveg hallgatása köz­ben az ő arca, s nem a beszélőé, tűnt fel, és nagyon-nagyon fino­man, de nagyon-nagyon sokat mondóan bólintott. A bemondásban is át lehet tér­ni az önkiszolgálásra. Bízzunk a nézőben, és tételezzük fel róla : ő is tudja, hogy mindig a következő mű­sorszám következik. (csom) SPORT LABDARÚGÓ HÍRADÓ Sorsoltak a labdarúgó Románia Kupa torna 32-es döntőjére. A párosí­tások : Temesvári Politehnica — Steaua ; Dragodani-i Unirea — UTA ; Bucuresti-i Metaiul — Steagul ro?u ; Nagybányai Minerul — Kolozsvári „U“ ; Zalatnai Minaur — Rapid ; Szé­kelyudvarhelyi Textila — Jiul ; Med­­gidiai elmentul — Kolozsvári CFR ; Bolde$ti-i Petrolistul — AS Armata ; Galafi-i FC — Farul ; Moine$ti-i Pet­­rolul — Dinamo ; Temesvári CFR — Bacaul SC ; Plopeni-i Metaiul — Cri­­$ul ; Rm. Sarat-i Olimpia — FC Ar­ge? ; Calafati Dunarea — Petrolul ; Brassói Tractorul — Ia?i-i Politehni­ca , Szatmári Olimpia — Craiovai „U“. Házigazdák az elől szereplő csa­patok. A mérkőzések időpontja már­cius 5. Brazíliában javában folynak az elő­készületek az ez év június 12 és jú­lius 9 között megrendezésre kerülő kis labdarúgó világbajnokságra, ame­lyet Brazília függetlenségének 150 éves évfordulója alkalmából írtak ki. A rendezők előzőleg elkészítették u­­gyan a selejtező-csoportok összetéte­lét, de mivel néhány ország időközben visszamondta a meghívást, újabb cso­portokat kellett összeállítani. A bra­zil szakszövetség a következő új lebo­nyolítási rendét készítette el . 14 csa­pat előbb előselejtezőt játszik három csoportban. Ezek: A-csoport : Argentína, Franciaország, Mexikó, Kolumbia és egy ázsiai válo­gatott. B-csoport : Szovjetunió, Portugália, Ecuador és egy afrikai válogatott. C-csoport : Jugoszlávia, Peru, Pa­raguay, Venezuela, Bolívia. A csoportgyőztesek, a kiemelt NSZK, Olaszország, Uruguay, Brazilia, Spa­nyolország, és egy Nagy-Britannia­­válogatottal együtt, újabb két csoport­ban küzdenek egymással. A csoport­­győztesek július 9-én, a Maracana sta­dionban a kupáért mérkőznek. •­ A magyar labdarúgó válogatott — ellenfelünk az Európa-bajnokság ne­gyeddöntőjében — szerdán a madridi Bernabeu stadionban, mintegy 30 000 néző előtt, ezért első formaellenőrző mérkőzését játszotta Spanyolország csapatával. Az első félidőben a hazaiak kezde­ményeztek többet, de a pályán inkább mezőnyjáték folyt, a magyar védők biztosan hárították a spanyol támadá­sokat, s ugyanakkor veszélyes ellenak­ciókat is vezettek, így a 31. percben Juhász I. jó helyzetet hagyott ki. Szü­net után emelkedett a játék színvo­nala, most is a spanyoloknál volt többet a labda, de a magyarok ellentá­madásokkal veszélyesebb helyzeteket dolgoztak ki. Már úgy látszott, gólnél­küli döntetlennel ér véget a találkozó, amikor védelmi és kapushibából Arie­­ta megszerezte a hazaiak vezető és egyben győzelmet jelentő gólját. A két csapat a következő felállí­tásban játszott : Spanyolország : Iribar — Sol, Galle­­go, Tourino, Tonono, Lico, Lora, A- mancio (Quini), Quino, Luis (Churru­­ca), Reexach (Arieta) ; Magyarország : Géczi — Fábián, Ko­vács, Juhász P., Vidáts, Szűcs, Faze­kas, Juhász I. (Szalai), Bene, Dunai II., Zámbó. A magyar válogatott Spanyolország­ból dél-amerikai portyára utazott. ★ TELEX • TELEX • Kijelölték az olimpiai labda­rúgó válogatott keretet, amely a hó­nap végén több mérkőzést játszik Ma­rokkóban. A keretben a következő játékosok kaptak helyet : Ghica, Su­­ciu — kapusok ; Pop, Mioc, Olteanu (Steagul ro?u), Vlad, Ianut, Codrea — hátvédek ; Pescaru, Simiona?, Fanea Lazar, Hajnal (középpályások) , Pet­­reanu, Radu, Domide, Kun II., Rugiu­­bei, Jercan — csatárok. A válogatottat Gh. Ola és Gh. Constantin szövetségi edzők kisérik el • A göteborgi mű­­korcsolyázó és jégtánc Európa-baj­­nokságon, párosban, a Rodnyina-Ulanov szovjet kettős megvédte bajnoki cí­mét. Férfi egyéniben, a kötelező gya­korlatok után, a csehszlovák Ondrej Nepela vezet, jégtáncban az NSZK- beli Angelika és Erich Buck testvér­pár áll az első helyen . A has­­tingsi nemzetközi sakktorna 12. for­dulójában Victor Ciocib­ea döntetlen­re játszott az angol Harstonnal, majd ugyancsak remit ért el Botteril ellen, s jelenleg 4,5 ponttal a tizenegyedik. 1972. JANUÁR 14., PÉNTEK A CSÍKSZEREDAI HELYI KERESKEDELMI SZERVEZET VEGYESKERESKEDELMI VÁLLALATA (Dózsa György u. 6. sz., Hargita megye) JOGTANÁCSOST ALKALMAZ TOVÁBBI FELVILÁGOSÍTÁST 7 ÉS 15 ÓRA KÖZÖTT A 1478-AS TELEFONSZÁMON NYÚJTANAK A SEPSISZENTGYÖRGYI LOCALPROD HELYIIPARI VÁLLALAT (Február 16 úl, 5/A sz.) AZONNAL ALKALMAZ • Főtechnikusokat és technikusokat a termelési és tech­nikai osztályokra • Áruszakértőket a beszerzési és eladási osztályra • Osztályvezetőt a minőségellenőrző osztályra • Vasöntőt és formázó! • Villanyszerelőket • Lakatosokat • Esztergályosokat • Marásokat • Szakképzetlen munkásokat a fémfeldolgozó műhelyekbe. Javadalmazás a 914/1968-as MTH-nak megfelelően. Bővebb felvilágosítással a személyzeti osztály szolgál: telefon 1672. ÓHAJT NÉHÁNY KELLEMES NAPOT FESTŐI KÖRNYEZETBEN, A TERMÉSZET ÖLÉN TÖLTENI ? A fogyasztási szövetkezetek főútvonalak menti számos vendégfogadója, motelje és menedékháza a jelen szezonban is rendelkezésére áll. Ké­nyelmes szobák központi fűtéssel s vendéglőkkel, ahol ízletes szakács­mű­vészeti készítményeket, cukrászsüteményeket és italokat szolgálnak fel. Ha szereti a természetet, a kényelmet, téli sportot űz, keresse fel az alábbi vendéglátó egységeket : • Rucar vendégfogadó — Arge? megye • Valea Ursului vendégfogadó - Arge? megye • Bran vendégfogadó - Brassó megye • Cheia vendégfogadó — Prahova megye • Slanic turisztikai komplexum • Bucsin menedékház — Hargita megye • Ursul negru vendégfogadó, Szováta —­­ Maros megye • Bucura vendégfogadó, Hátszeg - Hunyad megye • Ilise?ti szálló — Suceava megye KÖVETKEZŐ MŰSORSZÁMUNK: LÁTOGATÁS A GYÁRBAN (Folytatás az 1. oldalról) S mi más volna a művelődési há­zak és intézmények új feladata, szerepe mai életünkben, ha nem éppen ez? Csupán az elmúlt hetekben több ilyen rendezvényt, megbeszélést kezdeményezett a szatmári muni­­cípiumi művelődési ház. Az egyi­ken — amit a szaktanáccsal kö­zösen szervezett — például a ke­reskedelmi etika, a borravaló és a vásárlók érdekeinek a védelme volt a vitatéma. Szemtől-szemben állt egymással a vásárló s a társadalmi ellenőr az egyik oldalon, az üzlet­vezetők, kiszolgálók és a kereske­delmi szervek vezetői a másik ol­dalon. A három órás vita során sok kisebb-nagyobb hiányosság fel­színre került. S a találkozón el­hangzott javaslatok, észrevételek máris éreztetik hatásukat. Például bővült a péktermékek választéka, több az udvarias szó, több az előre­csomagolt áru, gondoskodnak a visszajáró aprópénzről ott is, ahol eddig „nem volt“ aprópénz, keve­sebb a „pult alatti“ kiszolgálás. Vagy említést érdemel az a ke­rekasztal-meg­beszél­és, amelyen a gyakorlati oktatást, az iskolai mű­helygyakorlatot vezető mesterek és pedagógusok vettek részt. Érde­kes problémák kerültek felszínre. Egyebek közt az, hogy az általános iskolák diákjai elég gyakran fel­ügyelet nélkül csellengenek a gyár­ban — ahol a program szerint dol­gozniuk kellene —, a felügyeletük­kel és oktatásukkal megbízott mű­szakiak egy része csak formaság­nak veszi ezt a megbízatását. De az is kiderült, hogy az iskolai tan­műhelyek gyengén vannak felszerel­ve — néhány kivételével —, jelen­tős részük rozoga, elhanyagolt épü­letben működik. Márpedig, a vita részvevői szerint — s ezzel mind­nyájan egyetérthetünk — a mun­kára való nevelésben magának a munkahelynek a rendje és esztéti­kája is befolyással van. Egy sötét pinceszerűség eleve rossz irányba terelheti a fiatalok — vagy némely fiatalok — felfogását a termelésről, hiszen ma már nem található ná­lunk gyár, amely hasonló helyiség­ben termelne. Viszont sok múlik azon is a munkára nevelésben — állapították meg a vitázók —, hogy az iskolák milyen kapcsolatot tarta­nak az üzemekkel, gyárakkal. S ilyen vonatkozásban pozitív példa­ként említették a szatmári Emi­­nescu líceumot, melynek idei ab­­szolvensei közül igen sokan válasz­tották a termelőmunkát, a lányok főleg a Tricotex kötöttáru üzemet. A választásnál sokat jelentett, hogy a fiatalok előzőleg megismerték a gyárat, az itt folyó munkát, a mun­kakörülményeket s az adott munka szépségét.­­ HOGYAN TÁJÉKOZÓDNAK egy művelődési intézménynél a la­kosságot, az embereket foglalkozta­tó gyakorlati problémákat illetően? — kérdezem Grumeza Elenától, a municípiumi művelődési ház igaz­gatónőjétől. — A válasz egyszerű: onnan, hogy rendszerint részt veszünk a néptanács, a KISZ, a szakszerve­zet, a nőbizottság és más tömeg­szervezetek s a nagyobb intézmé­nyek fontosabb munkaülésein. A városi KISZ bizottságnál, valamint a megyei munkaügyi igazgatóságnál például pontos képet kaptunk ar­ról, hogy milyen jelenségek voltak az őszön az érettségizett fiatalok el­helyezkedésénél, melyik réteg az, amelyik nem akarja a termelőmun­kát vállalni, s feltétlenül az íróasztal­­hoz ragaszkodik. Ebből kiindulva olyan találkozókat, megbeszélése­ket szervezhettünk, amelyeken konkrétan felvethettük a problé­mákat, s nem általános dolgokat vitattunk. A szaktanácsnál és a nőbizottságnál felmerült problémák közül a vásárlók érdekének a vé­delme, a kereskedelmi etika, illet­ve az e téren észlelt hiányosságok adtak ötletet egy közös, nagy akció megszervezésére, a hibák szembe­sítésére. Továbbá kimegyünk a gyá­rakba, üzemekbe is, s elbeszélge­tünk a dolgozókkal, érdeklődünk gondjaik, problémáik felől, s a magunk módján igyekszünk segíte­ni megoldásukban. A Tricotex üzem fiataljai például nemrég kérték, hogy rendezzünk vitát arról, hogy mit jelent ma kommunista módra élni és dolgozni. Megrendeztük, kint a gyárban és nagy sikere volt... Ezeken a közvetlen beszél­getéseken, találkozókon aztán annyi ötlet vetődik fel a mi tevékenysé­günk szempontjából is, hogy csak győzzük megvalósítani. (Például Hodász Szilviától, a Tricotex párt­titkárától is több ötletet kaptunk). A havi munkaterv összeállításánál így nem az a gond, hogy mi kerül­jön a tervbe, hanem, hogy mi ma­radjon ki belőle. — Megfigyeltem, hogy ezeket a hétköznapi élettel kapcsolatos meg­beszéléseket rendszerint a helyszí­nen, az üzemben, az iskolában stb. rendezik. — Abból a tapasztalatból kiin­dulva cselekszünk így, hogy az em­berek munkahelyükön általában közvetlenebbek, magabiztosabbak, reálisabban látják a problémákat és kevésbé — hogy úgy mondjam — ünnepélyesek, mint máshol, kü­lönösen egy feldíszített teremben. A helyszínen mindig könnyebb a szembesítés is, ha hibákról, hiá­nyosságokról van szó. Nagyon meg­ragadtak például azok az őszinte, keresetlen szavak, amelyek az Unió­ban tartott kerekasztal-megbeszélés alkalmával az üzem dolgozói részé­ről — különösen Matolcsi Vince mester és társai részéről — hang­zottak el a szakiskolát végzett fia­talok munkába illeszkedésével kap­csolatban. Minden mellébeszélés nélkül, az olykor kegyetlennek lát­szó valóságot mondták el, s kom­munista felelősségérzettel keresték a megoldás útjait... Különben semmiféle szabály nem írja elő, hogy csak a közönség jöhet a mű­velődési házba. Mehetünk mi is oda, ahol a „fogyasztó“ dolgozik; munkatársaim is úgy érzik: egyre gyakrabban kell gyárakban, üze­mekben találkoznunk. — Legközelebb milyen, az emlí­tettekhez hasonló rendezvényekre, megbeszélésekre kerül sor? — Januárban még egyszer talál­kozunk az iskolai tanműhelyek ve­zetőivel, valamint azokkal a meste­rekkel, akik a gyárakban oktatják gyakorlatra a diákokat, hogy lás­suk, mi valósult meg az előző ta­lálkozás óta. Megszervezzük két korosztály, a szülők és a pályavá­lasztás előtt álló fiatalok találko­zóját. Egy másik megbeszélésen csak a szülők vesznek részt, hogy gyermekeik munkára neveléséről beszélgessünk el. Továbbá napi­renden szerepel a munkahely sze­repe a szocialista nevelésben és a tudatformálásban. Több üzemben tartunk ezzel kapcsolatban kerek­­asztal-megbeszélést. Szinte mind­egyik üzemben más és más problé­mák jelentkeznek ilyen vonatkozás­ban. Az egyikben erősíteni kell a közvagyon iránti felelősséget, a má­sikban a közösségi szellemet, a harmadikban az egyén sorsa iránti felelősséget is. Megrendezzük a fia­tal szakmunkások szakmai verse­nyét, minden szakmában, hogy ezzel is segítsünk a szakmai ismeretek bővítésében, tehát a művelődési ház még a termelésre is hatással lehet. Egyszóval: tevékenységünket szeret­nénk minél jobban az élethez iga­zítani. VÉGEZETÜL nézzük meg, mit mond a másik fél, a „fogyasztó“, íme három fiatal (mindhárman a kötöttárugyárban dolgoznak) véle­ménye a szatmári művelődési ház tevékenységével kapcsolatban. Maxim Elisabeta, az üzemi KISZ- szervezet titkárnője: — A város ösz­­szes kulturális intézményei közül a művelődési házzal van a legszoro­sabb együttműködésünk. Munkatár­sai gyakran felkeresnek bennünket, kikérik véleményünket, meghívnak rendezvényeikre, segítenek a neve­lési problémák megoldásában. Bálint Mária munkásnő: — Igen jónak tartom, hogy meghallgatják véleményünket, s a tömegnevelő munkát a vállalati munkaközössé­gekben végzik. A múltkor is nagy sikere volt nálunk annak a találko­zónak, amelyet kommunista mó­don élni és dolgozni témával ren­deztek. S ami ennél is több, a si­ker érződik a munkában, a munká­hoz való hozzáállásban. Palinca? Marta munkásnő: — Munka, művelődés, nevelés — ezek a fogalmak nem választhatók el egymástól. Úgy érzem, a művelődési ház igyekszik mindent megtenni, hogy e három fogalom szoros egy­séget alkosson. Ezért érdeklik mun­katársait annyira a mi problémáink. Ma éppen arról beszélgettünk, hogy bár kicsi kultúrtermünk van, de azért színdarabot is megpróbálnak nálunk bemutatni.

Next