Előre, 1972. április (26. évfolyam, 7589-7614. szám)

1972-04-01 / 7589. szám

ELŐRE 2. oldal NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK VACSORÁN LÁTTA VENDÉGÜL JULIUS KE­NYERERE ELNÖKÖT Mint jelentettük, Nicolae nöke és Elena Ceausescu elvtársnő lária Egyesült Köztársaság elnöke melyek szövegét az alábbiakban Ceausescu, Románia Szocialista szerdán vacsorát adott Dar Es Sa­ tiszteletére. A vacsorán a két ál- közöljük : Köztársaság Államtanácsának el­­laamban Julius K. Nyerere, Tan- lamfő pohárköszöntőt mondott, a­ Nicolae Ceausescu elnök pohárköszöntője Elnök úr ! Hölgyeim és uraim ! Engedjék meg, hogy szívélye­sen köszöntsem önöket, mint Ro­mánia Szocialista Köztársaság vendégeit ezen a baráti vacsorán, amelyet — igaz — az önök orszá­gának területén adunk. Remélem azonban elnök úr, hogy lesz alkal­mam üdvözölni önt és más tanzániai vendéget Romániában, olyan hivatalos látogatáson, a­­miben megbeszéléseink során meg­állapodtunk. (Taps.) Három napja tartózkodunk Tan­zániában ; sajnálatunkra az idő gyorsan eltelt. E napokban fogal­mat alkothattunk arról, hogyan dolgozik, milyen eredményeket ért el a tanzániai nép új társadalmi rendszere megteremtésének, a füg­getlen gazdaság fejlesztésének út­ján. Nagy örömmel találkoztunk a textilgyár munkásaival és csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk e fiatal munkaközösség eredmé­nyeiről. Mi nagy figyelmet szen­telünk a munkásosztálynak, és örü­lünk, hogy az önök pártját, önt személyesen, elnök úr, foglalkoz­tatja az ipar fejlesztése, s követke­zésképpen a­­ munkásosztály fej­lesztése, mert a munkásosztály az az erő, amely szavatolja az ország fejlődését a függetlenség és a szu­verenitás útján. (Erős taps.) Úgyszintén rendkívül kellemes benyomást tett ránk a Dar Es Sa­­laam-i Egyetemen tett látogatás. Megállapítottuk, hogy önök az ok­tatás gyors fejlesztésére, a külön­böző tevékenységi ágaknak szük­séges nemzeti káderek képzésére törekednek. Saját tapasztalatunk­ból tudjuk, hogy ez bármely or­szágban egyike azoknak a lényeges tényezőknek, amelyek a fejlődést biztosíthatják , annál inkább vo­natkozik olyan országra, amelynek célja a független gazdaság felépí­tése a szocializmus útján. Az önök országában tett látoga­tásunk során megismerhettük bizo­nyos mértékben a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló törekvéseiket, és noha nem kerestünk fel mező­­gazdasági egységeket, számos föld­művessel találkoztunk. Mindenfelé rendkívül barátságos fogadtatásban részesültünk. Szeretném ezért e vacsora alkalmával is kifejezni kö­­szönetemet, feleségem, a küldötte­ségben levő elvtársak köszönetét, városaik és falvaik összes lakosai­nak, a gyárak munkásainak, ,a meg­látogatott egyetem" diákjainak,taná­rainak. Szükségesnek­­ tartom meg­említeni a rendkívül meleg fogadta­tást és érzelemnyilvánítást, amely­ben a tanzániai ifjúság részesített. Hangsúlyozom ezt, mert arról az új szellemről tanúskodik, amelyben az ifjúság nevelkedik. És ez szintén befolyásolja egy nép jövőjét, amely elindult az új élet felé. Mindezek­ben a népeink közötti baráti kap­csolatok kifejezését látjuk, annak az óhajnak a kifejezését, hogy min­den tevékenységi területen fejlesz­­szék ezeket a kapcsolatokat. Bizto­síthatom elnök úr, hogy amikor el­látogat Romániába, megállapíthat­ja majd, hogy a román nép az itt tapas­ztaltakhoz hasonló érzelmeket táplál ön iránt, a tanzániai nép iránt (Élénk taps.) E három nap alatt megbeszélése­ket folytattunk mind a kétoldalú kapcsolatokról, mind közös érdekű nemzetközi problémákról. Elmond­hatom — s úgy hiszem, egyetértenek velem —, hogy megbeszéléseinken megnyilvánult az a közös óhaj, hogy fejlesszük a román-tanzániai gazdasági kapcsolatokat, a termelési és műszaki-tudományos kooperá­ciót , ennek köszönhetően, sikerült e rövid idő alatt konkrét formába önteni egész sor kétoldalú termelési együttműködési tervet ; az aláírt jegyzőkönyvek olyan előirányzato­kat tartalmaznak, amelyek — ha megvalósulnak — magas szintre emelik Románia és Tanzánia kap­csolatait. Most csak annyit mond­hatok, hogy a román kormány mindent megtesz e megállapodások mielőbbi megvalósulásáért. (Élénk taps.) Megvitattunk számos nemzetközi problémát is, és megelégedéssel ál­lapítom meg, hogy szempontjaink azonosak vagy nagyon-nagyon kö­zel állnak egymáshoz. Nem kívánok most nemzetközi problémákat érinteni, ezekről két nappal előbb beszéltem már. Mind­azonáltal meg kell jegyeznem : Romániát és Tanzániát egyaránt az az óhaj vezérli, hogy fokozza erő­feszítéseit a kolonializmus, a neo­­kolonializmus, a rasszizmus felszá­molásáért, azért, hogy megszűnjék az imperialista erő- és diktátum­politika. (Erős taps.) Azonos következtetésre jutot­tunk az államközi kapcsolatok alapelveit illetően is, amelyek : a jogegyenlőség, a nemzeti szuvere­nitás és függetlenség tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előny el­vei. Románia és Tanzánia egyaránt maga kíván dönteni fejlődésének útjáról és különböző problémáinak megoldási módjáról. (Élénk taps.) És mert ezt óhajtják, országaink­nak elhatározása, hogy ezeket az el­veket tiszteletben tartják a más ál­lamokkal való kapcsolatokban is, hozzá kívánnak járulni ahhoz, hogy új kapcsolatok honosodjanak meg a világon, amelyek szavatolják min­den nép számára a törekvéseinek megfelelő fejlődés jogát. Románia — és mint tapasztal­tam, Tanzánia is — egy új társa­dalmi rendszer megteremtésének útján halad, egy igazságosabb, mélységesen humanista társadalmi rendszer megteremtése útján, a­­mely biztosítja minden nép széles körű részvételét saját sorsa irányí­tásában, jövője megválasztásában. Íme miért mondhatom el, hogy látogatásunk, ha rövid is volt, rend­kívül jó eredményekhez vezetett a román nép és a tanzániai nép kö­zötti kapcsolatok szempontjából. (Élénk taps.) Még egyszer szeretném elmon­dani : örülünk az eredményeknek, amelyeket a tanzániai nép elér a független gazdasági és társadalmi fejlődés útján ; újabb sok sikert kívánok önöknek ezen az úton. (Erős taps.) Sajnálkozással válunk meg önök­től holnap, mert igen keveset is­merhettünk meg a tanzániai nép munkájából, országa szépségeiből. Ennek ellenére megelégedéssel tá­vozunk, mert a látogatás és a meg­beszélések jó eredménnyel folytak le és mert igen jelentős mozzana­tát képezték a népeink közötti kap­csolatok minden területen való fejlesztésének. Nem mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak : ez alka­lommal megbeszélések zajlottak le pártjaink között, és arra a követ­keztetésre jutottunk, hogy a jövő­ben tovább kell fejlesztenünk a Román Kommunista Párt kapcso­latait a Tanganyika­ Afrikai Nem­zeti Unióval és a Zanzibári Afro- Shirazi Párttal, amelyek országaik­ban fontos szerepet töltenek be a nép vezetésében az új társadalmi rend megteremtésének útján. Népünket tájékoztatni fogjuk az önök eredményeiről, a meleg fo­gadtatásról, amelyben részesítettek és a megállapodásokról, amelyeket kötöttünk, arról, hogy a tanzániai nép jó barátunk. (Élénk taps.) Ugyanúgy szeretném biztosítani önöket arról, hogy a tanzániai nép megbízható és ,jó barátra talált a román népben. (Élénk taps.) Azzal a meggyőződéssel, hogy nemsokára viszontlátom önöket Ro­mániában, szeretném megkérni a vacsorán jelenlevőket, emeljük po­harunkat az elnök úr egészségére, Románia és Tanzánia barátságá­nak további fejlődésére. A látogatásunk alkalmával létre­jött megállapodások sikeres telje­sítésére, a világ összes népei közötti együttműködésre, a békére, mind­nyájuk egészségére ! (Hatalmas taps.) (Folytatás az I. oldalról) A párnapos tanzániai látogatás alkalmat nyújtott a két ország ve­zető pártjai, a Román Kommunista Párt, illetve a Tanganyikai Afrikai Nemzeti Unió és a Zanzibári Afro- Shirazi Párt közötti kontaktusok elmélyítésére is. Nicolae Ceausescu elnök és Julius K. Nyerere elnök ezzel kapcsolatos­­ megbeszélésein hangsúlyozták a pártok jogát, hogy függetlenül állapítsák meg bel- és külpolitikájukat, a társadalmi fejlő­dés általános törvényeinek követel­ményeiből kiindulva, országuk konkrét feltételeinek és sajátossá­gainak elemzése alapján. Elhatá­rozták, hogy folytatják és sokrétűen fejlesztik a találkozókat minden szinten, partvonalon és a tömeg­­s­zer­vezetek vonalán egyaránt. A kétoldalú kapcsolatok külön­böző vetületeinek elemzése mellett a két elnök nagy figyelmet szentelt a nemzetközi eseményeknek. Mint Nicolae Ceausescu elvtárs megje­gyezte, a közös problémákról be­szélve nem lehet megfeledkezni ar­ról, hogy a világon még léteznek háborús tűzfészkek, hogy az erőszak és diktátum imperialista politiká­ja, a kolonialista és neokolonialis­­ta politika még sok sebet üt, sok szenvedést okoz az embereknek, a népeknek. Afrikában például — mutatott rá — Tanzánia határán túl, érezhető a kolonializmus, dü­höng a rasszizmus. Tükrözve a két fél megállapításait, a közös nyilat­kozat nemzetközi kérdésekkel fog­lalkozó része hangsúlyozza, hogy napjainkban növekszik a béke, a demokrácia és a haladás erőinek szerepe és befolyása. Ebben az ösz­­szefüggésben kiemelték annak szükségességét, hogy következete­sen erősítsék az antiimperialista front összes erőinek összefogását és fokozzák ezen erők együttműködé­sét. A tárgyalások során a két elnök síkraszállt amellett, hogy az állam­közi kapcsolatokban egyetemes jelleggel érvényesüljenek a nem­zetközi jog elvei. „Mi valamennyi nemzetközi kapcsolatunkat — emel­te ki ezzel kapcsolatban Nicolae Ceausescu elvtárs — a teljes jog­­egyenlőségre, a nemzeti független­ség és szuverenitás tiszteletben tar­tására, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveire alapozzuk. Véleményünk szerint ezek az elvek világszerte egyre nagyobb teret hódítanak, egy­re több nép ismeri el őket, egyre több nép látja be, hogy csak ezek az elvek segíthetik elő a tartós e­­gyüttműködés és a béke meghono­sodását a világon, ezek az elvek biztosíthatják, hogy minden nem­zet óhajának megfelelően fejlőd­hessen." Mintegy válaszul ezekre a szavakra, a vendéglátó ország elnö­ke kijelentette: „Örömmel tölt el bennünket, hogy alkalmunk volt hallani a román vezetőt, amint vi­lágosan és bátran hirdeti a nemzeti szuverenitásnak és a nemzetközi kooperációnak az egyenlőségen ala­puló elveit. Ezekben az elvekben felismerjük más nyelven elhangzott saját szavainkat, s örülünk az em­berek ekképpen megmutatkozó egy­ségének, amely független a bőr szí­nétől, az ideológiától és a szárma­zástól.“ A román-tanzániai magasszintű megbeszélések során érintették az afrikai­ kontinensen végbement fo­lyamatokat, állást foglaltak a füg­getlen afrikai államok, s általában a fiatal fejlődő államok nemzet­közi szerepének növelése mellett. Részletesen taglalták a fejlődés kérdéseit, a fejlődésben való lema­radás felszámolásának­, módozatait, ezen országok gazdasági és társa­dalmi felemelkedésének útjait, min­denekelőtt a fejlődő országok em­beri és anyagi erőforrásainak fo­kozottabb, ezen országok érdeké­ben történő hasznosítását. Ezen a téren — hangsúlyozták — fokozot­tabb szerep hárul az Egyesült Nem­zetek Szervezetére. Románia és Tanzánia államfője támogatásáról biztosította azokat az afrikai népeket, amelyek fegyverrel kezükben küzdenek a gyarmati iga lerázásáért, állami függetlenségük kivívásáért. Hazánknak ebben a kérdésben tanúsított következetes elvi álláspontját tükrözték azok a találkozók is, amelyekre Dar Es Sa­­laamban Nicolae Ceausescu elvtárs és különböző afrikai felszabadító mozgalmak — a Délnyugat-Afrikai Nép Szervezete (SWAPO), a Mo­­cambique-i Felszabadítási Front (FRELIMO) és a Dél-Afrikában te­vékenykedő Afrikai Nemzeti Kong­resszus — vezetői között lezajlott. E találkozókon pártunk és államunk vezetője ismét leszögezte, hogy né­pünk határozottan támogatta és tá­mogatja a jövőben is a gyarmati uralom, a fajüldözés és a rassziz­mus ellen harcoló afrikai népeket. Románia és Tanzánia vezetői — s itt megint a közös nyilatkozatot idézzük — fenntartás nélkül elítél­ték a dél-afrikai és rhodesiai a­­partheid és faji megkülönböztetési politikát, s kijelentették a továb­biakban is erkölcsi, politikai és anyagi támogatást nyújtanak An­gola, Mocambique, Bissau-Guinea és más függő területek népeinek a gyarmati elnyomás felszámolásáért. A két ország vezetői hangsúlyoz­ták a nemzetközi biztonság megszi­lárdításának jelentőségét, s ennek érdekében síkraszálltak a feszült­ség­­gócok felszámolásáért. Ilyen értelemben teljes szolidaritásukat fejezték ki az indokínai népek igaz­ságos harcával, állást foglaltak a közel-keleti konfliktus politikai rendezése mellett, sürgették az ál­talános és teljes leszerelési intéz­kedések megvalósítását. A megbe­szélések során érintettek európai kérdéseket is; a két államvezető ezzel kapcsolatban pozitíven érté­kelte a tervezett európai biztonsági és együttműködési konferencia je­lentőségét. Népünk küldötteinek tanzániai látogatása jelentős mozzanata volt e két, földrajzilag aránylag egy­mástól távol eső, de a barátság és az egymás iránti tisztelet eszméit valló ország gyümölcsöző kapcsola­tainak fejlesztésében. Mint a Dar Es Salaam-i Nationalist című lap kiemelte: „A román elnök tanzá­niai hivatalos látogatása .A határkő Tanzánia és Románia kapcsolatai­ban.“ Határkő Románia és Tanzánia kapcsolataiban Julius K. elnök pohárköszöntője Elnök úr! Ceausescu asszony! Excellenciás uraim! Hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt, elnök úr, szeret­ném kifejezni megelégedésemet, hogy ez alatt a két nap alatt oly szívélyes szavakkal nyilatkozott Tanzániáról. Remélem, ez nem szül bennünk önelégültséget, ami telje­sen indokolatlan volna. Ettől füg­getlenül, biztosíthatom, hogy nagy örömmel látjuk vendégül körünk­ben. Igaz, látogatásuk rövid volt és nem volt lehetséges, hogy sok példával mutassuk be fej­lődésünket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem fejlődünk. A­­zok, akik országunkat 1961-ben is­merték és most viszontlátják, meg­lepődnek a mezőgazdasági termelés, az ipar, a közlekedés és a távköz­lés, a nevelés és az egészségvéde­lem eredményei láttán. Statisztikai adatok is bizonyítják, hogy a füg­getlenség tíz esztendejében a ja­vak össztermelése Tanzániában kö­rülbelül 60 százalékkal gyarapodott. (Erős taps.) Nem rossz eredmény ez, ha arra gondolunk, hogy indu­láskor teljesen hiányzott az alap az ismeretek és a felkészült munka­erő tekintetében és az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem csupán mint­egy 460 shillinget tett ki. Hozzá kell még fűznöm, hogy az eredmé­nyekkel nem vagyunk megelégedve, tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy sok még a tennivaló.­­ Nem akarom itt hosszasan sorol­ni sem eredményeinket, sem fel­adatainkat. Mindenesetre, jónéhány sikerünk nem fejezhető ki számok­ban; ezek népünk bizalmában, e­­gészségében és lelkesedésében tük­röződnek, és nyilvánvaló az is, hogy sok munka vár még ránk. Remél­jük azonban, elnök úr, hogy az a kevés is, amit láthatott, azt bizo­nyította: hozzáállásunk igen komoly, szilárd elhatározásunk, hogy orszá­gunkat gazdaságilag a szocialista társadalom építésének útján fej­lesszük. Látogatásának legtöbb idejét tu­lajdonképpen a hivatalos és félhi­vatalos megbeszélések foglalták le. Rendkívül hasznos módja volt ez a rendelkezésére álló idő felhaszná­lásának; meggyőződésünk, hogy folytatni fogjuk ezt, mert megbe­széléseink még nem zárultak le. Az a benyomásom, eszmecserénk nem ér véget azzal, hogy holnap, távo­záskor búcsút intünk egymásnak. Megbeszéléseink során kitűnt, hogy országaink megértik egymást és e megbeszélések még inkább megerő­sítették egyetértésünket. Megtanács­­koztuk a gazdasági fejlődés, a szo­cializmus kérdéseit, számos nem­zetközi kérdést. A belpolitikai problémákhoz orszá­gaink különbözőképpen közelednek. Ez annak tulajdonítható, hogy Ro­mánia Európában van és felfogása az európai kultúrából fakad, mi vi­szont a szocialista építés terén cse­kély alapokból kiindulva teszünk erőfeszítéseket. Ennek ellenére, sok közös dologra leltünk és egyaránt hiszünk a szocializmusban. Véle­ménycserénk sokatmondó és hasz­nos volt. Legalábbis, ami bennünket tanzániaiakat illet. A nemzetközi kérdésekről rend­kívül hasznos eszmecserét folytat­tunk. Ezen az estén­­ is ön ismét igen világosan leszögezte, hogy Románia határozottan állást fog­lal a kolonializmus, a neokolonia­­lizmus és a rasszizmus ellen az e­­gész világon. Örömmel hallottuk is­mét világos állásfoglalását, noha a román kormány múltbeli akciói nyomán nem volt ilyen irányban semmilyen kétség bennünk. (Taps.) Így elnök úr, nem érte meglepe­tésként, hogy megbeszéléseitől alatt említést tettünk arról is, mennyire foglalkoztatja Tanzániát dél-afri­kai és nyugat-afrikai testvéreink szenvedése, hiszen mi sohasem tit­koltuk azt az elhatározásunkat, hogy támogatjuk Rhodesia, Mogambique, Namíbia, Guinea-Bissau, Angola népeinek harcát. Mogambique-ben, Guinea-Bissauban és Angolában a hazafiak kénytelenek voltak fegy­vert fogni a portugál kolonializmus ellen, mert minden más forma ha­tástalannak bizonyult. Elkeseredett és elszánt harcot vívnak. Ez a harc sok szenvedéssel járt és tudjuk, hogy nem lesz gyors a győzelem, de azt is tudjuk, hogy ezeknek az országoknak a népei nem hagyják magukat leverni. Tudják, hogy fel­szabadítási harcuk győzelmének ér­dekében Tanzánia egyetlen pilla­natra sem gyengíti támogatását. (Taps.) Az illető országok felszabadítási mozgalmaival együtt örülünk az eddigi harci sikereknek, annak, hogy nehézségeket okoznak ellenségeik­nek, akik Afrika ellenségei. Rhode­siában és Namíbiában az elmúlt hónapokban újjászületett a felsza­badítási harc. A rhodesiai tömegek bátran fegyvert ragadtak, s ez emlé­keztetett bennünket és más népeket is, hogy az afrikai nép nem fogja tűrni a kolonialista uralmat. A ko­­lonialisták azt hitték, hogy Rhode­sia népét leigázták. Innen ered a vegyesbizottság abszurditása. A ko­­lonialisták remélték, hogy eltitkol­hatják az igazságot a rhodesiai nép előtt és ezzel módot nyújthatnak az elnyomóknak, hogy elérjék azt, amit óhajtottak. De tévedtek, mert akik ilyesmire építenek mindig tévednek, hiszen a nép már megtanulta saját keserű tapasztala­tából, mit jelent az angolok és a rhodesiai fehérek barátsága. E bi­zottság megalakítása voltaképpen mézesmadzag volt a nép érdekei­nek elárulásához. A rhodesiai nép ismét tanúságát adta annak, hogy minden támogatást megérdemel. A népnek Namíbiában is sikerült erő­teljesen fellépni a rasszizmussal, a kolonializmussal és az apartheiddel szemben. Dél-Afrika is igyekszik felhasználni­ ebben, a harcban saját népének szervezeteit. Dél-Afrika sem ugyanaz ma már, mint ezelőtt. Nem vezethetnek ezek az események sem megbékélés­hez, sem ahhoz, hogy az uralkodó réteg enyhítsen a nép szenvedésein. Hosszú és igen kemény harc követ­kezik. De ez bizonyítani fogja, hogy közeledik a végső győzelem — az apartheid és a kolonializmus ural­ma egy szép napon meg lesz döntve. Mielőtt erre sor kerülhet, az ösz­­szes szabad népeknek hozzá kell járulniuk, sőt, valóban nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk az elnyomott népek harcához, segíteniük kell őket az egység ki­alakításában és abban, hogy az egy­séget a felszabadulásra használják fel. A földkerekségnek vannak még olyan sarkai, ahol a nemzeti sza­badságot megcsorbítják, lábbal ti­porják. Tanzánia és Románia bebi­zonyította, hogy szolidáris a sza­badságharccal, mert a szabadság oszthatatlan. . Elsősorban az af­rikai népek harcát karoljuk fel és nem csupán azért, mert afrikaiak vagyunk. Ezt straté­giai és taktikai szempontból egy­aránt helyesnek tartjuk. Mert a kontinens népei csak akkor kap­hatnak pozitív szerepet a szabad­ságért és az igazságért folyó világ­méretű harcban, ha egész Afrika szabad lesz, ha az afrikai egység­­mozgalom töretlen. Ez végső cé­lunk és felelősségünk, örülünk annak, hogy a román nép az egyetemes béke összetevője­ként fogja fel Afrika szabadságát és ennél fogva nagyarányú támogatás­ban részesíti. Elnök úr, Ceausescu asszony, ex­cellenciás uraim, hölgyeim és ura­im !. A tanzániai kormány és nép ne­vében, a TANÚ párt és az Afro- Shirazi Párt nevében felkérem ven­dégeinket, tolmácsolják Románia e­­gész népének meleg jókívánságain­kat, haladást és jólétet kívánunk a román népnek, abban a reményben, hogy népeink és országaink kapcso­latai tovább fejlődnek. Emeljük poharunkat valameny­­nyien a román és a tanzániai nép tartós barátságára és együttműkö­désére. (Taps.) (Folytatás az 1. oldalról)­lyet az emberi jogok védelméhez és a faji vagy gyarmati uralom alatt még sínylődő területek felsza­badításához nyújtott A tanzániai fél nagy érdeklődés­sel szerzett tudomást azokról a ta­pasztalatokról, erőfeszítésekről és eredményekről, amelyeket a román nép a Román Kommunista Párt vezetésével elért a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom építésé­nek, a dolgozók életszínvonala és szocialista tudata emelésének mű­vében, és nagyra értékeli Románia elvszerű külpolitikáját, valamint azt a szolidaritást és konkrét támo­gatást, amelyet a nemzeti felszaba­dítási mozgalmaknak és az afrikai államoknak nyújt függetlenségük el­nyeréséért és megszilárdításáért ví­vott harcukban. A két fél megelégedéssel állapí­totta meg, hogy Románia Szocialis­ta Köztársaság és Tanzánia Egye­sült Köztársaság kapcsolatai szün­telenül erősödnek és fejlődnek mindkét ország kölcsönös hasznára. A felek méltatták azt a szerepet, amelyet e tekintetben az utóbbi évek kontaktusai és cseréi, főleg Rashidi Kawawa miniszterelnök, Tanzánia Egyesült Köztársaság má­sodik alelnöke Románia Szocialista Köztársaságban tett látogatása be­töltött. Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára és Mwalimu Julius Kambarage Nye­rere, a Tanganyikai Afrikai Nem­zeti Unió párt­elnöke hangsúlyoz­ta minden pártnak azt a jogát, hogy függetlenül állapítsa meg bél­és külpolitikáját a társadalmi fejlő­dés al­onos törvényeinek követel­ménye él kiindulva, országa konk­rét feltételeinek és sajátosságainak elemzése alapján, hozzájárulva ily módon az imperializmus ellen, a békéért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért vívott harc internacionalista ügyé­hez. A látogatás folyamán a román pártküldöttség testvéri megbeszélést folytatott a TANÚ párttal és az Afr­r Shirazi Párttal. Megegyeztek a két párt és a Román Kommunista Párt közötti kapcsolatok további fejlesztésében. A két vezető úgy vélekedett, hogy a két párt közötti tájékoztatás- és tapasztalatcsere rendkívül hasznos a kölcsönös jobb megismerés, a két párt, ország és nép közötti baráti és együttműködési kapcsolatok to­vábbi fejlesztése szempontjából, és az összes antiimperialista erők érdekeit szolgálja. Elhatározták, hogy­ folytatják és sokrétűen fejlesz­tik a találkozókat minden szinten, partvonalon és a tömegszervezetek vonalán egyaránt. E célból megál­lapodtak, hogy kidolgozzák az e­­gyüttműködés, a kölcsönös tájékoz­tatás és a küldöttségcserék konkrét programját A román fél megelégedéssel fo­gadta, hogy Tanzánia Egyesült Köz­társaság kormánya nagykövetet akkreditál Romániába. Mindkét fél óhajtja, hogy a megfelelő időpont­ban nagykövetség létesüljön Bu­karestben. A két elnök megelégedéssel ál­lapította meg, hogy Románia és Tanzánia testvéri jó viszonya felfe­le ívelően fejlődik és e jó viszony megszilárdítását célzó erőfeszíté­seiknek megfelelően kifejezték kö­zös akaratukat, hogy kölcsönösen előnyös alapokon bővítik a keres­kedelmi cseréket, a gazdasági és műszaki kooperációt. A lehetőségek kiaknázása céljából megállapodtak, hogy a két ország illetékes szervei tegyenek konkrét lépéseket koope­rációs akciók megvalósítása céljá­ból minél több területen, főként a bányászat, a könnyűipar, a mező­­gazdaság, az élelmiszeripar, az é­­pítőanyagok, valamint a műszaki segítségnyújtás és a káderképzés terén. A két fél kinyilvánította óhaját," hogy különböző közös érdekű te­rületeken vegyestársaságokat léte­sítsenek, ami a két ország gazda­sági kooperációjának újabb formá­ja lesz. A látogatás során aláírták az 1972—1973. évekre szóló kulturális csereprogramot. Egyezményt írtak alá a vízumok megszüntetéséről is. Széles körű véleménycserét foly­tatva a nemzetközi helyzetről, a két elnök hangsúlyozta, hogy napjaink­ban erőteljesen növekszik a béke, a demokrácia és a haladás erőinek szerepe és befolyása. Hangoztatták, hogy következetesen törekedni kell az antiimperialista front összes e­­rőinek összefogására és együttmű­ködésük fokozására, mert ez egyik feltétele, hogy győzelemre vigyék harcukat a leigázás, a megfélemlí­tés és az agresszió politikája ellen, az erőszak alkalmazásának vagy az erőszakkal való fenyegetőzésnek a politikája ellen, azért, hogy teljesen megszűnjék a kolonializmus és a neokolonializmus, az államközi kap­csolatokban egyetemes jelleggel ér­vényesüljenek a nemzetközi jog­elvek, s biztosítsák minden nép jo­gát, hogy szabadon rendelkezzék nemzeti kincseivel és önállóan dönt­sön gazdasági és társadalmi fej­lődésének útjairól. A felek hangsúlyozták, hogy a vi­lág minden országa — tekintet nélkül nagyságára és potenciáljára —felelősséggel tartozik a béke és a nemzetközi biztonság sorsáért. Ez­zel összefüggésben leszögezték, hogy a kis és közepes országoknak tevé­keny szerepet kell vállalniuk e cél­kitűzések eléréséért. Nicolae Ceausescu elnök és Ju­lius K. Nyerere elnök hangsúlyoz­ta, országa hozzá óhajt járulni a nemzetközi béke és biztonság meg­valósításához és szavatolásához, s kidomborította, mennyire fontos, hogy az államközi kapcsolatokat a nemzeti függetlenség és szuvereni­tás, a más államok belügyeibe való be nem avatkozás, a jogegyen­lőség és a kölcsönös előnyök, az erőszak használata és az erőszakkal való fenyegetőzés kizárása elveinek szigorú tiszteletben tartására, a vi­tás kérdések békés megoldására a­­lapozzák. A felek megerősítik mélységes ragaszkodásukat az összes népek elidegeníthetetlen önrendelkezési jogához és kijelentették, hogy or­szágaik és népeik a továbbiakban is erkölcsi, politikai és anyagi tá­mogatást nyújtanak Angola, Mo­cambique, Guinea-Bissau és más függő területek népeinek a gyar­mati elnyomás felszámolásáért, a nemzeti függetlenség kivívásáért, jogos szabadság- és társadalmi ha­ladástörekvéseik megvalósításáért vívott harcukban. A felek fenntartás nélkül elítél­ték a Dél-Afrikai Köztársaság és Rhodesia apartheid és faji megkü­lönböztetési politikáját, és ismét leszögezték, hogy támogatják mind­azokat az ENSZ-határozatokat, a­­melyek követelik, hogy vessenek véget ennek az embertelen politi­kának, amely veszélyezteti a békét és biztonságot Afrikában és szerte a világon. Megerősítették továbbá, hogy mindenben határozottan támo­gatják az említett afrikai országok népeinek harcát. A két elnök megerősítette, hogy Románia Szocialista Köztársaság és Tanzánia Egyesült Köztársaság har­cos szolidaritást vállal az afrikai és a világ más térségeiben levő ál­lamok harcával függetlenségük megvédéséért és megszilárdításáért, az önálló gazdasági és társadalmi fejlődésért, a létérdekeik megvaló­sításáért. Kidomborították az afri­kai államok egyre fontosabb szere­pét a jelenkor égető problémáinak felvetésében és megoldásában, az imperialista, a kolonialista és a neo-­ kolonialista uralom politikája elleni harcban. Ilyen összefüggésben fel­említették az Afrikai Egységszerve­zet pozitív szerepét. Románia Szocialista Köztársaság és Tanzánia Egyesült Köztársaság úgy véli, hogy a fejlődő országok és a fejlett országok közötti különb­ség csökkentése és megszüntetése sürgős feladat az emberiség hala­dása, a béke megszilárdítása és a nemzetközi együttműködés kibő­vítése szempontjából. A két fél ki­fejezte meggyőződését, hogy e hely­zet megoldásához kitartó erőfeszí­tésekre van szükség minden egyes állam részéről, természeti kincsei és emberi erőforrásai hasznosítása, az államközi gazdasági kapcsola­tokban fennálló akadályok és meg­különböztetések elhárítása, valamint a nemzetközi kooperáció bővítése érdekében. Hangsúlyozták, hogy növelni kell ehhez az Egyesült Nemzetek Szervezetének hozzájá­rulását és át kell ültetni a gyakor­latba az ENSZ második fejlesztési évtizede keretében megállapított intézkedéseket, hogy társadalmi rendszerüktől vagy földrajzi öveze­tüktől függetlenül fokozhassák a fejlődő országoknak nyújtott támo­gatást. Ezzel kapcsolatosan a két fél rámutat arra a fontos szerepre, amely az Egyesült Nemzetek Chilé­ben tartandó közelgő kereskedel­mi és fejlesztési konferenciájára vár. A világ különböző részein fenn­álló feszültség­ és háborús gócok­kal foglalkozva a két fél kifejezte aktív szolidaritását azzal az igaz­ságos harccal, amelyet az indokí­nai népek az amerikai agresszió ellen vívnak és ismételten hangoz­tatta, hogy támogatja Vietnam DK és Dél-Vietnam Köztársasága ideig­lenes forradalmi kormánya béke­javaslatait. Hangsúlyozták, hogy feltétel nélkül ki kell­ vonni ebből az övezetből az USA-nak és szö­vetségeseinek csapatait, hogy a vietnami, laoszi és kambodzsai né­pek maguk dönthessenek politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésük útjáról, törvényes jogaiknak meg­felelően. A közel-keleti helyzettel kapcso­latban a két fél megállapította, hogy a jelenlegi helyzet fenntartá­sa veszélyezteti a nemzetközi bé­két és biztonságot és határozottan síkraszállt, hogy a konfliktust bé­kés úton, a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata szelle­mében mielőbb oldják meg, vonják vissza az izraeli csapatokat a meg­szállt arab területekről, tartsák tiszteletben az övezet összes álla­mainak szuverenitását és területi épségét, oldják meg a palesztinai lakosság kérdését jogos törekvései­nek megfelelően. A két elnök úgy vélekedett, hogy az általános leszerelés, elsősorban pedig a nukleáris leszerelés meg­valósítása napjaink rendkívül fon­tos feladata és állást foglalt haté­kony leszerelési intézkedések mel­lett. A felek egyben hangsúlyozták, az egész emberiség számára elő­nyös lenne, ha a ma világszerte katonai célokra felhasznált erőfor­rásokat békés célokra fordítanák. A két fél kifejezte meggyőződé­sét, hogy az európai biztonság és együttműködés légkörének megte­remtése pozitívan fog kihatni az egyetemes békére és enyhülésre. Kidomborították az ilyen irányban elért európai haladást, ami megte­remtette a kedvező feltételeket, hogy az összes érdekelt államok egyenjogú és minden fázisban tör­ténő részvételével előkészítsék és mielőbb összehívják az összeurópai konferenciát. A felek hangsúlyozták, hogy erő­síteni kell az ENSZ-nek, mint a béke és a nemzetközi együttműkö­dés fenntartása eszközének szere­pét és hatékonyságát, megelégedé­süket fejezték ki a Kínai Népköz­­társaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállításával kapcsolatban, s ki­jelentették, hogy ez a lépés növel­te a világszervezet hatékonyságát. A felek kijelentették továbbá, hogy az ENSZ és más nemzetközi szervek csak akkor teljesíthetik maradéktalanul a béke fenntartá­sával és az egyetemes haladás megvalósításával kapcsolatos célki­tűzéseiket, ha alkalmazzák az egye­temesség elvét A két fél kifejezte meggyőződé­sét, hogy Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárá­nak, Románia Szocialista Köztársa­ság Államtanácsa elnökének látoga­tása Tanzánia Egyesült Köztársa­ságban és megbeszélései Mwalimu Julius K. Nyererével, Tanzánia Egyesült Köztársaság elnökével, jelentősen hozzájárul a kölcsönös megismerés elmélyítéséhez, a két ország és nép baráti kapcsolatai­nak és kooperációjának fejleszté­séhez, valamint a nemzetközi egyetértéshez Nicolae Ceausescu elnök, Elena Ceausescu asszony, a kíséretükben levő személyek szívélyesen meg­köszönték a meleg vendégszerete­tet, amelyben a tanzániai nép és vezetői részesítették őket Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Ro­mánia Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke meghívta Mwalimu Julius K. Nyererét, Tan­zánia Egyesült Köztársaság elnö­két, hogy tegyen hivatalos látoga­tást Románia Szocialista Köztár­saságban. A meghívást örömmel el­fogadták, időpontjáról később dön­tenek. ROMÁN-TANZÁNIAI KÖZÖS NYILATKOZAT NICOLAE CEAUSESCU, JULIUS K.­NYERERE, * “ Román Kommunista Párt főtitkára, Tanzánia Egyesült Köztársaság Románia Szocialista Köztársaság elnöke Államtanácsának elnöke 1972. ÁPRILIS 1. SZOMBAT

Next