Előre, 1972. április (26. évfolyam, 7589-7614. szám)
1972-04-01 / 7589. szám
ELŐRE 2. oldal NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK VACSORÁN LÁTTA VENDÉGÜL JULIUS KENYERERE ELNÖKÖT Mint jelentettük, Nicolae nöke és Elena Ceausescu elvtársnő lária Egyesült Köztársaság elnöke melyek szövegét az alábbiakban Ceausescu, Románia Szocialista szerdán vacsorát adott Dar Es Sa tiszteletére. A vacsorán a két ál- közöljük : Köztársaság Államtanácsának ellaamban Julius K. Nyerere, Tan- lamfő pohárköszöntőt mondott, a Nicolae Ceausescu elnök pohárköszöntője Elnök úr ! Hölgyeim és uraim ! Engedjék meg, hogy szívélyesen köszöntsem önöket, mint Románia Szocialista Köztársaság vendégeit ezen a baráti vacsorán, amelyet — igaz — az önök országának területén adunk. Remélem azonban elnök úr, hogy lesz alkalmam üdvözölni önt és más tanzániai vendéget Romániában, olyan hivatalos látogatáson, amiben megbeszéléseink során megállapodtunk. (Taps.) Három napja tartózkodunk Tanzániában ; sajnálatunkra az idő gyorsan eltelt. E napokban fogalmat alkothattunk arról, hogyan dolgozik, milyen eredményeket ért el a tanzániai nép új társadalmi rendszere megteremtésének, a független gazdaság fejlesztésének útján. Nagy örömmel találkoztunk a textilgyár munkásaival és csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk e fiatal munkaközösség eredményeiről. Mi nagy figyelmet szentelünk a munkásosztálynak, és örülünk, hogy az önök pártját, önt személyesen, elnök úr, foglalkoztatja az ipar fejlesztése, s következésképpen a munkásosztály fejlesztése, mert a munkásosztály az az erő, amely szavatolja az ország fejlődését a függetlenség és a szuverenitás útján. (Erős taps.) Úgyszintén rendkívül kellemes benyomást tett ránk a Dar Es Salaam-i Egyetemen tett látogatás. Megállapítottuk, hogy önök az oktatás gyors fejlesztésére, a különböző tevékenységi ágaknak szükséges nemzeti káderek képzésére törekednek. Saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy ez bármely országban egyike azoknak a lényeges tényezőknek, amelyek a fejlődést biztosíthatják , annál inkább vonatkozik olyan országra, amelynek célja a független gazdaság felépítése a szocializmus útján. Az önök országában tett látogatásunk során megismerhettük bizonyos mértékben a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló törekvéseiket, és noha nem kerestünk fel mezőgazdasági egységeket, számos földművessel találkoztunk. Mindenfelé rendkívül barátságos fogadtatásban részesültünk. Szeretném ezért e vacsora alkalmával is kifejezni köszönetemet, feleségem, a küldötteségben levő elvtársak köszönetét, városaik és falvaik összes lakosainak, a gyárak munkásainak, ,a meglátogatott egyetem" diákjainak,tanárainak. Szükségesnek tartom megemlíteni a rendkívül meleg fogadtatást és érzelemnyilvánítást, amelyben a tanzániai ifjúság részesített. Hangsúlyozom ezt, mert arról az új szellemről tanúskodik, amelyben az ifjúság nevelkedik. És ez szintén befolyásolja egy nép jövőjét, amely elindult az új élet felé. Mindezekben a népeink közötti baráti kapcsolatok kifejezését látjuk, annak az óhajnak a kifejezését, hogy minden tevékenységi területen fejleszszék ezeket a kapcsolatokat. Biztosíthatom elnök úr, hogy amikor ellátogat Romániába, megállapíthatja majd, hogy a román nép az itt tapasztaltakhoz hasonló érzelmeket táplál ön iránt, a tanzániai nép iránt (Élénk taps.) E három nap alatt megbeszéléseket folytattunk mind a kétoldalú kapcsolatokról, mind közös érdekű nemzetközi problémákról. Elmondhatom — s úgy hiszem, egyetértenek velem —, hogy megbeszéléseinken megnyilvánult az a közös óhaj, hogy fejlesszük a román-tanzániai gazdasági kapcsolatokat, a termelési és műszaki-tudományos kooperációt , ennek köszönhetően, sikerült e rövid idő alatt konkrét formába önteni egész sor kétoldalú termelési együttműködési tervet ; az aláírt jegyzőkönyvek olyan előirányzatokat tartalmaznak, amelyek — ha megvalósulnak — magas szintre emelik Románia és Tanzánia kapcsolatait. Most csak annyit mondhatok, hogy a román kormány mindent megtesz e megállapodások mielőbbi megvalósulásáért. (Élénk taps.) Megvitattunk számos nemzetközi problémát is, és megelégedéssel állapítom meg, hogy szempontjaink azonosak vagy nagyon-nagyon közel állnak egymáshoz. Nem kívánok most nemzetközi problémákat érinteni, ezekről két nappal előbb beszéltem már. Mindazonáltal meg kell jegyeznem : Romániát és Tanzániát egyaránt az az óhaj vezérli, hogy fokozza erőfeszítéseit a kolonializmus, a neokolonializmus, a rasszizmus felszámolásáért, azért, hogy megszűnjék az imperialista erő- és diktátumpolitika. (Erős taps.) Azonos következtetésre jutottunk az államközi kapcsolatok alapelveit illetően is, amelyek : a jogegyenlőség, a nemzeti szuverenitás és függetlenség tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előny elvei. Románia és Tanzánia egyaránt maga kíván dönteni fejlődésének útjáról és különböző problémáinak megoldási módjáról. (Élénk taps.) És mert ezt óhajtják, országainknak elhatározása, hogy ezeket az elveket tiszteletben tartják a más államokkal való kapcsolatokban is, hozzá kívánnak járulni ahhoz, hogy új kapcsolatok honosodjanak meg a világon, amelyek szavatolják minden nép számára a törekvéseinek megfelelő fejlődés jogát. Románia — és mint tapasztaltam, Tanzánia is — egy új társadalmi rendszer megteremtésének útján halad, egy igazságosabb, mélységesen humanista társadalmi rendszer megteremtése útján, amely biztosítja minden nép széles körű részvételét saját sorsa irányításában, jövője megválasztásában. Íme miért mondhatom el, hogy látogatásunk, ha rövid is volt, rendkívül jó eredményekhez vezetett a román nép és a tanzániai nép közötti kapcsolatok szempontjából. (Élénk taps.) Még egyszer szeretném elmondani : örülünk az eredményeknek, amelyeket a tanzániai nép elér a független gazdasági és társadalmi fejlődés útján ; újabb sok sikert kívánok önöknek ezen az úton. (Erős taps.) Sajnálkozással válunk meg önöktől holnap, mert igen keveset ismerhettünk meg a tanzániai nép munkájából, országa szépségeiből. Ennek ellenére megelégedéssel távozunk, mert a látogatás és a megbeszélések jó eredménnyel folytak le és mert igen jelentős mozzanatát képezték a népeink közötti kapcsolatok minden területen való fejlesztésének. Nem mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak : ez alkalommal megbeszélések zajlottak le pártjaink között, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a jövőben tovább kell fejlesztenünk a Román Kommunista Párt kapcsolatait a Tanganyika Afrikai Nemzeti Unióval és a Zanzibári Afro- Shirazi Párttal, amelyek országaikban fontos szerepet töltenek be a nép vezetésében az új társadalmi rend megteremtésének útján. Népünket tájékoztatni fogjuk az önök eredményeiről, a meleg fogadtatásról, amelyben részesítettek és a megállapodásokról, amelyeket kötöttünk, arról, hogy a tanzániai nép jó barátunk. (Élénk taps.) Ugyanúgy szeretném biztosítani önöket arról, hogy a tanzániai nép megbízható és ,jó barátra talált a román népben. (Élénk taps.) Azzal a meggyőződéssel, hogy nemsokára viszontlátom önöket Romániában, szeretném megkérni a vacsorán jelenlevőket, emeljük poharunkat az elnök úr egészségére, Románia és Tanzánia barátságának további fejlődésére. A látogatásunk alkalmával létrejött megállapodások sikeres teljesítésére, a világ összes népei közötti együttműködésre, a békére, mindnyájuk egészségére ! (Hatalmas taps.) (Folytatás az I. oldalról) A párnapos tanzániai látogatás alkalmat nyújtott a két ország vezető pártjai, a Román Kommunista Párt, illetve a Tanganyikai Afrikai Nemzeti Unió és a Zanzibári Afro- Shirazi Párt közötti kontaktusok elmélyítésére is. Nicolae Ceausescu elnök és Julius K. Nyerere elnök ezzel kapcsolatos megbeszélésein hangsúlyozták a pártok jogát, hogy függetlenül állapítsák meg bel- és külpolitikájukat, a társadalmi fejlődés általános törvényeinek követelményeiből kiindulva, országuk konkrét feltételeinek és sajátosságainak elemzése alapján. Elhatározták, hogy folytatják és sokrétűen fejlesztik a találkozókat minden szinten, partvonalon és a tömegszervezetek vonalán egyaránt. A kétoldalú kapcsolatok különböző vetületeinek elemzése mellett a két elnök nagy figyelmet szentelt a nemzetközi eseményeknek. Mint Nicolae Ceausescu elvtárs megjegyezte, a közös problémákról beszélve nem lehet megfeledkezni arról, hogy a világon még léteznek háborús tűzfészkek, hogy az erőszak és diktátum imperialista politikája, a kolonialista és neokolonialista politika még sok sebet üt, sok szenvedést okoz az embereknek, a népeknek. Afrikában például — mutatott rá — Tanzánia határán túl, érezhető a kolonializmus, dühöng a rasszizmus. Tükrözve a két fél megállapításait, a közös nyilatkozat nemzetközi kérdésekkel foglalkozó része hangsúlyozza, hogy napjainkban növekszik a béke, a demokrácia és a haladás erőinek szerepe és befolyása. Ebben az öszszefüggésben kiemelték annak szükségességét, hogy következetesen erősítsék az antiimperialista front összes erőinek összefogását és fokozzák ezen erők együttműködését. A tárgyalások során a két elnök síkraszállt amellett, hogy az államközi kapcsolatokban egyetemes jelleggel érvényesüljenek a nemzetközi jog elvei. „Mi valamennyi nemzetközi kapcsolatunkat — emelte ki ezzel kapcsolatban Nicolae Ceausescu elvtárs — a teljes jogegyenlőségre, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartására, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveire alapozzuk. Véleményünk szerint ezek az elvek világszerte egyre nagyobb teret hódítanak, egyre több nép ismeri el őket, egyre több nép látja be, hogy csak ezek az elvek segíthetik elő a tartós együttműködés és a béke meghonosodását a világon, ezek az elvek biztosíthatják, hogy minden nemzet óhajának megfelelően fejlődhessen." Mintegy válaszul ezekre a szavakra, a vendéglátó ország elnöke kijelentette: „Örömmel tölt el bennünket, hogy alkalmunk volt hallani a román vezetőt, amint világosan és bátran hirdeti a nemzeti szuverenitásnak és a nemzetközi kooperációnak az egyenlőségen alapuló elveit. Ezekben az elvekben felismerjük más nyelven elhangzott saját szavainkat, s örülünk az emberek ekképpen megmutatkozó egységének, amely független a bőr színétől, az ideológiától és a származástól.“ A román-tanzániai magasszintű megbeszélések során érintették az afrikai kontinensen végbement folyamatokat, állást foglaltak a független afrikai államok, s általában a fiatal fejlődő államok nemzetközi szerepének növelése mellett. Részletesen taglalták a fejlődés kérdéseit, a fejlődésben való lemaradás felszámolásának, módozatait, ezen országok gazdasági és társadalmi felemelkedésének útjait, mindenekelőtt a fejlődő országok emberi és anyagi erőforrásainak fokozottabb, ezen országok érdekében történő hasznosítását. Ezen a téren — hangsúlyozták — fokozottabb szerep hárul az Egyesült Nemzetek Szervezetére. Románia és Tanzánia államfője támogatásáról biztosította azokat az afrikai népeket, amelyek fegyverrel kezükben küzdenek a gyarmati iga lerázásáért, állami függetlenségük kivívásáért. Hazánknak ebben a kérdésben tanúsított következetes elvi álláspontját tükrözték azok a találkozók is, amelyekre Dar Es Salaamban Nicolae Ceausescu elvtárs és különböző afrikai felszabadító mozgalmak — a Délnyugat-Afrikai Nép Szervezete (SWAPO), a Mocambique-i Felszabadítási Front (FRELIMO) és a Dél-Afrikában tevékenykedő Afrikai Nemzeti Kongresszus — vezetői között lezajlott. E találkozókon pártunk és államunk vezetője ismét leszögezte, hogy népünk határozottan támogatta és támogatja a jövőben is a gyarmati uralom, a fajüldözés és a rasszizmus ellen harcoló afrikai népeket. Románia és Tanzánia vezetői — s itt megint a közös nyilatkozatot idézzük — fenntartás nélkül elítélték a dél-afrikai és rhodesiai apartheid és faji megkülönböztetési politikát, s kijelentették a továbbiakban is erkölcsi, politikai és anyagi támogatást nyújtanak Angola, Mocambique, Bissau-Guinea és más függő területek népeinek a gyarmati elnyomás felszámolásáért. A két ország vezetői hangsúlyozták a nemzetközi biztonság megszilárdításának jelentőségét, s ennek érdekében síkraszálltak a feszültséggócok felszámolásáért. Ilyen értelemben teljes szolidaritásukat fejezték ki az indokínai népek igazságos harcával, állást foglaltak a közel-keleti konfliktus politikai rendezése mellett, sürgették az általános és teljes leszerelési intézkedések megvalósítását. A megbeszélések során érintettek európai kérdéseket is; a két államvezető ezzel kapcsolatban pozitíven értékelte a tervezett európai biztonsági és együttműködési konferencia jelentőségét. Népünk küldötteinek tanzániai látogatása jelentős mozzanata volt e két, földrajzilag aránylag egymástól távol eső, de a barátság és az egymás iránti tisztelet eszméit valló ország gyümölcsöző kapcsolatainak fejlesztésében. Mint a Dar Es Salaam-i Nationalist című lap kiemelte: „A román elnök tanzániai hivatalos látogatása .A határkő Tanzánia és Románia kapcsolataiban.“ Határkő Románia és Tanzánia kapcsolataiban Julius K. elnök pohárköszöntője Elnök úr! Ceausescu asszony! Excellenciás uraim! Hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt, elnök úr, szeretném kifejezni megelégedésemet, hogy ez alatt a két nap alatt oly szívélyes szavakkal nyilatkozott Tanzániáról. Remélem, ez nem szül bennünk önelégültséget, ami teljesen indokolatlan volna. Ettől függetlenül, biztosíthatom, hogy nagy örömmel látjuk vendégül körünkben. Igaz, látogatásuk rövid volt és nem volt lehetséges, hogy sok példával mutassuk be fejlődésünket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem fejlődünk. Azok, akik országunkat 1961-ben ismerték és most viszontlátják, meglepődnek a mezőgazdasági termelés, az ipar, a közlekedés és a távközlés, a nevelés és az egészségvédelem eredményei láttán. Statisztikai adatok is bizonyítják, hogy a függetlenség tíz esztendejében a javak össztermelése Tanzániában körülbelül 60 százalékkal gyarapodott. (Erős taps.) Nem rossz eredmény ez, ha arra gondolunk, hogy induláskor teljesen hiányzott az alap az ismeretek és a felkészült munkaerő tekintetében és az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem csupán mintegy 460 shillinget tett ki. Hozzá kell még fűznöm, hogy az eredményekkel nem vagyunk megelégedve, tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy sok még a tennivaló. Nem akarom itt hosszasan sorolni sem eredményeinket, sem feladatainkat. Mindenesetre, jónéhány sikerünk nem fejezhető ki számokban; ezek népünk bizalmában, egészségében és lelkesedésében tükröződnek, és nyilvánvaló az is, hogy sok munka vár még ránk. Reméljük azonban, elnök úr, hogy az a kevés is, amit láthatott, azt bizonyította: hozzáállásunk igen komoly, szilárd elhatározásunk, hogy országunkat gazdaságilag a szocialista társadalom építésének útján fejlesszük. Látogatásának legtöbb idejét tulajdonképpen a hivatalos és félhivatalos megbeszélések foglalták le. Rendkívül hasznos módja volt ez a rendelkezésére álló idő felhasználásának; meggyőződésünk, hogy folytatni fogjuk ezt, mert megbeszéléseink még nem zárultak le. Az a benyomásom, eszmecserénk nem ér véget azzal, hogy holnap, távozáskor búcsút intünk egymásnak. Megbeszéléseink során kitűnt, hogy országaink megértik egymást és e megbeszélések még inkább megerősítették egyetértésünket. Megtanácskoztuk a gazdasági fejlődés, a szocializmus kérdéseit, számos nemzetközi kérdést. A belpolitikai problémákhoz országaink különbözőképpen közelednek. Ez annak tulajdonítható, hogy Románia Európában van és felfogása az európai kultúrából fakad, mi viszont a szocialista építés terén csekély alapokból kiindulva teszünk erőfeszítéseket. Ennek ellenére, sok közös dologra leltünk és egyaránt hiszünk a szocializmusban. Véleménycserénk sokatmondó és hasznos volt. Legalábbis, ami bennünket tanzániaiakat illet. A nemzetközi kérdésekről rendkívül hasznos eszmecserét folytattunk. Ezen az estén is ön ismét igen világosan leszögezte, hogy Románia határozottan állást foglal a kolonializmus, a neokolonializmus és a rasszizmus ellen az egész világon. Örömmel hallottuk ismét világos állásfoglalását, noha a román kormány múltbeli akciói nyomán nem volt ilyen irányban semmilyen kétség bennünk. (Taps.) Így elnök úr, nem érte meglepetésként, hogy megbeszéléseitől alatt említést tettünk arról is, mennyire foglalkoztatja Tanzániát dél-afrikai és nyugat-afrikai testvéreink szenvedése, hiszen mi sohasem titkoltuk azt az elhatározásunkat, hogy támogatjuk Rhodesia, Mogambique, Namíbia, Guinea-Bissau, Angola népeinek harcát. Mogambique-ben, Guinea-Bissauban és Angolában a hazafiak kénytelenek voltak fegyvert fogni a portugál kolonializmus ellen, mert minden más forma hatástalannak bizonyult. Elkeseredett és elszánt harcot vívnak. Ez a harc sok szenvedéssel járt és tudjuk, hogy nem lesz gyors a győzelem, de azt is tudjuk, hogy ezeknek az országoknak a népei nem hagyják magukat leverni. Tudják, hogy felszabadítási harcuk győzelmének érdekében Tanzánia egyetlen pillanatra sem gyengíti támogatását. (Taps.) Az illető országok felszabadítási mozgalmaival együtt örülünk az eddigi harci sikereknek, annak, hogy nehézségeket okoznak ellenségeiknek, akik Afrika ellenségei. Rhodesiában és Namíbiában az elmúlt hónapokban újjászületett a felszabadítási harc. A rhodesiai tömegek bátran fegyvert ragadtak, s ez emlékeztetett bennünket és más népeket is, hogy az afrikai nép nem fogja tűrni a kolonialista uralmat. A kolonialisták azt hitték, hogy Rhodesia népét leigázták. Innen ered a vegyesbizottság abszurditása. A kolonialisták remélték, hogy eltitkolhatják az igazságot a rhodesiai nép előtt és ezzel módot nyújthatnak az elnyomóknak, hogy elérjék azt, amit óhajtottak. De tévedtek, mert akik ilyesmire építenek mindig tévednek, hiszen a nép már megtanulta saját keserű tapasztalatából, mit jelent az angolok és a rhodesiai fehérek barátsága. E bizottság megalakítása voltaképpen mézesmadzag volt a nép érdekeinek elárulásához. A rhodesiai nép ismét tanúságát adta annak, hogy minden támogatást megérdemel. A népnek Namíbiában is sikerült erőteljesen fellépni a rasszizmussal, a kolonializmussal és az apartheiddel szemben. Dél-Afrika is igyekszik felhasználni ebben, a harcban saját népének szervezeteit. Dél-Afrika sem ugyanaz ma már, mint ezelőtt. Nem vezethetnek ezek az események sem megbékéléshez, sem ahhoz, hogy az uralkodó réteg enyhítsen a nép szenvedésein. Hosszú és igen kemény harc következik. De ez bizonyítani fogja, hogy közeledik a végső győzelem — az apartheid és a kolonializmus uralma egy szép napon meg lesz döntve. Mielőtt erre sor kerülhet, az öszszes szabad népeknek hozzá kell járulniuk, sőt, valóban nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk az elnyomott népek harcához, segíteniük kell őket az egység kialakításában és abban, hogy az egységet a felszabadulásra használják fel. A földkerekségnek vannak még olyan sarkai, ahol a nemzeti szabadságot megcsorbítják, lábbal tiporják. Tanzánia és Románia bebizonyította, hogy szolidáris a szabadságharccal, mert a szabadság oszthatatlan. . Elsősorban az afrikai népek harcát karoljuk fel és nem csupán azért, mert afrikaiak vagyunk. Ezt stratégiai és taktikai szempontból egyaránt helyesnek tartjuk. Mert a kontinens népei csak akkor kaphatnak pozitív szerepet a szabadságért és az igazságért folyó világméretű harcban, ha egész Afrika szabad lesz, ha az afrikai egységmozgalom töretlen. Ez végső célunk és felelősségünk, örülünk annak, hogy a román nép az egyetemes béke összetevőjeként fogja fel Afrika szabadságát és ennél fogva nagyarányú támogatásban részesíti. Elnök úr, Ceausescu asszony, excellenciás uraim, hölgyeim és uraim !. A tanzániai kormány és nép nevében, a TANÚ párt és az Afro- Shirazi Párt nevében felkérem vendégeinket, tolmácsolják Románia egész népének meleg jókívánságainkat, haladást és jólétet kívánunk a román népnek, abban a reményben, hogy népeink és országaink kapcsolatai tovább fejlődnek. Emeljük poharunkat valamenynyien a román és a tanzániai nép tartós barátságára és együttműködésére. (Taps.) (Folytatás az 1. oldalról)lyet az emberi jogok védelméhez és a faji vagy gyarmati uralom alatt még sínylődő területek felszabadításához nyújtott A tanzániai fél nagy érdeklődéssel szerzett tudomást azokról a tapasztalatokról, erőfeszítésekről és eredményekről, amelyeket a román nép a Román Kommunista Párt vezetésével elért a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének, a dolgozók életszínvonala és szocialista tudata emelésének művében, és nagyra értékeli Románia elvszerű külpolitikáját, valamint azt a szolidaritást és konkrét támogatást, amelyet a nemzeti felszabadítási mozgalmaknak és az afrikai államoknak nyújt függetlenségük elnyeréséért és megszilárdításáért vívott harcukban. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy Románia Szocialista Köztársaság és Tanzánia Egyesült Köztársaság kapcsolatai szüntelenül erősödnek és fejlődnek mindkét ország kölcsönös hasznára. A felek méltatták azt a szerepet, amelyet e tekintetben az utóbbi évek kontaktusai és cseréi, főleg Rashidi Kawawa miniszterelnök, Tanzánia Egyesült Köztársaság második alelnöke Románia Szocialista Köztársaságban tett látogatása betöltött. Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára és Mwalimu Julius Kambarage Nyerere, a Tanganyikai Afrikai Nemzeti Unió pártelnöke hangsúlyozta minden pártnak azt a jogát, hogy függetlenül állapítsa meg bélés külpolitikáját a társadalmi fejlődés alonos törvényeinek követelménye él kiindulva, országa konkrét feltételeinek és sajátosságainak elemzése alapján, hozzájárulva ily módon az imperializmus ellen, a békéért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért vívott harc internacionalista ügyéhez. A látogatás folyamán a román pártküldöttség testvéri megbeszélést folytatott a TANÚ párttal és az Afrr Shirazi Párttal. Megegyeztek a két párt és a Román Kommunista Párt közötti kapcsolatok további fejlesztésében. A két vezető úgy vélekedett, hogy a két párt közötti tájékoztatás- és tapasztalatcsere rendkívül hasznos a kölcsönös jobb megismerés, a két párt, ország és nép közötti baráti és együttműködési kapcsolatok további fejlesztése szempontjából, és az összes antiimperialista erők érdekeit szolgálja. Elhatározták, hogy folytatják és sokrétűen fejlesztik a találkozókat minden szinten, partvonalon és a tömegszervezetek vonalán egyaránt. E célból megállapodtak, hogy kidolgozzák az együttműködés, a kölcsönös tájékoztatás és a küldöttségcserék konkrét programját A román fél megelégedéssel fogadta, hogy Tanzánia Egyesült Köztársaság kormánya nagykövetet akkreditál Romániába. Mindkét fél óhajtja, hogy a megfelelő időpontban nagykövetség létesüljön Bukarestben. A két elnök megelégedéssel állapította meg, hogy Románia és Tanzánia testvéri jó viszonya felfele ívelően fejlődik és e jó viszony megszilárdítását célzó erőfeszítéseiknek megfelelően kifejezték közös akaratukat, hogy kölcsönösen előnyös alapokon bővítik a kereskedelmi cseréket, a gazdasági és műszaki kooperációt. A lehetőségek kiaknázása céljából megállapodtak, hogy a két ország illetékes szervei tegyenek konkrét lépéseket kooperációs akciók megvalósítása céljából minél több területen, főként a bányászat, a könnyűipar, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az építőanyagok, valamint a műszaki segítségnyújtás és a káderképzés terén. A két fél kinyilvánította óhaját," hogy különböző közös érdekű területeken vegyestársaságokat létesítsenek, ami a két ország gazdasági kooperációjának újabb formája lesz. A látogatás során aláírták az 1972—1973. évekre szóló kulturális csereprogramot. Egyezményt írtak alá a vízumok megszüntetéséről is. Széles körű véleménycserét folytatva a nemzetközi helyzetről, a két elnök hangsúlyozta, hogy napjainkban erőteljesen növekszik a béke, a demokrácia és a haladás erőinek szerepe és befolyása. Hangoztatták, hogy következetesen törekedni kell az antiimperialista front összes erőinek összefogására és együttműködésük fokozására, mert ez egyik feltétele, hogy győzelemre vigyék harcukat a leigázás, a megfélemlítés és az agresszió politikája ellen, az erőszak alkalmazásának vagy az erőszakkal való fenyegetőzésnek a politikája ellen, azért, hogy teljesen megszűnjék a kolonializmus és a neokolonializmus, az államközi kapcsolatokban egyetemes jelleggel érvényesüljenek a nemzetközi jogelvek, s biztosítsák minden nép jogát, hogy szabadon rendelkezzék nemzeti kincseivel és önállóan döntsön gazdasági és társadalmi fejlődésének útjairól. A felek hangsúlyozták, hogy a világ minden országa — tekintet nélkül nagyságára és potenciáljára —felelősséggel tartozik a béke és a nemzetközi biztonság sorsáért. Ezzel összefüggésben leszögezték, hogy a kis és közepes országoknak tevékeny szerepet kell vállalniuk e célkitűzések eléréséért. Nicolae Ceausescu elnök és Julius K. Nyerere elnök hangsúlyozta, országa hozzá óhajt járulni a nemzetközi béke és biztonság megvalósításához és szavatolásához, s kidomborította, mennyire fontos, hogy az államközi kapcsolatokat a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a más államok belügyeibe való be nem avatkozás, a jogegyenlőség és a kölcsönös előnyök, az erőszak használata és az erőszakkal való fenyegetőzés kizárása elveinek szigorú tiszteletben tartására, a vitás kérdések békés megoldására alapozzák. A felek megerősítik mélységes ragaszkodásukat az összes népek elidegeníthetetlen önrendelkezési jogához és kijelentették, hogy országaik és népeik a továbbiakban is erkölcsi, politikai és anyagi támogatást nyújtanak Angola, Mocambique, Guinea-Bissau és más függő területek népeinek a gyarmati elnyomás felszámolásáért, a nemzeti függetlenség kivívásáért, jogos szabadság- és társadalmi haladástörekvéseik megvalósításáért vívott harcukban. A felek fenntartás nélkül elítélték a Dél-Afrikai Köztársaság és Rhodesia apartheid és faji megkülönböztetési politikáját, és ismét leszögezték, hogy támogatják mindazokat az ENSZ-határozatokat, amelyek követelik, hogy vessenek véget ennek az embertelen politikának, amely veszélyezteti a békét és biztonságot Afrikában és szerte a világon. Megerősítették továbbá, hogy mindenben határozottan támogatják az említett afrikai országok népeinek harcát. A két elnök megerősítette, hogy Románia Szocialista Köztársaság és Tanzánia Egyesült Köztársaság harcos szolidaritást vállal az afrikai és a világ más térségeiben levő államok harcával függetlenségük megvédéséért és megszilárdításáért, az önálló gazdasági és társadalmi fejlődésért, a létérdekeik megvalósításáért. Kidomborították az afrikai államok egyre fontosabb szerepét a jelenkor égető problémáinak felvetésében és megoldásában, az imperialista, a kolonialista és a neo- kolonialista uralom politikája elleni harcban. Ilyen összefüggésben felemlítették az Afrikai Egységszervezet pozitív szerepét. Románia Szocialista Köztársaság és Tanzánia Egyesült Köztársaság úgy véli, hogy a fejlődő országok és a fejlett országok közötti különbség csökkentése és megszüntetése sürgős feladat az emberiség haladása, a béke megszilárdítása és a nemzetközi együttműködés kibővítése szempontjából. A két fél kifejezte meggyőződését, hogy e helyzet megoldásához kitartó erőfeszítésekre van szükség minden egyes állam részéről, természeti kincsei és emberi erőforrásai hasznosítása, az államközi gazdasági kapcsolatokban fennálló akadályok és megkülönböztetések elhárítása, valamint a nemzetközi kooperáció bővítése érdekében. Hangsúlyozták, hogy növelni kell ehhez az Egyesült Nemzetek Szervezetének hozzájárulását és át kell ültetni a gyakorlatba az ENSZ második fejlesztési évtizede keretében megállapított intézkedéseket, hogy társadalmi rendszerüktől vagy földrajzi övezetüktől függetlenül fokozhassák a fejlődő országoknak nyújtott támogatást. Ezzel kapcsolatosan a két fél rámutat arra a fontos szerepre, amely az Egyesült Nemzetek Chilében tartandó közelgő kereskedelmi és fejlesztési konferenciájára vár. A világ különböző részein fennálló feszültség és háborús gócokkal foglalkozva a két fél kifejezte aktív szolidaritását azzal az igazságos harccal, amelyet az indokínai népek az amerikai agresszió ellen vívnak és ismételten hangoztatta, hogy támogatja Vietnam DK és Dél-Vietnam Köztársasága ideiglenes forradalmi kormánya békejavaslatait. Hangsúlyozták, hogy feltétel nélkül ki kell vonni ebből az övezetből az USA-nak és szövetségeseinek csapatait, hogy a vietnami, laoszi és kambodzsai népek maguk dönthessenek politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésük útjáról, törvényes jogaiknak megfelelően. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban a két fél megállapította, hogy a jelenlegi helyzet fenntartása veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot és határozottan síkraszállt, hogy a konfliktust békés úton, a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata szellemében mielőbb oldják meg, vonják vissza az izraeli csapatokat a megszállt arab területekről, tartsák tiszteletben az övezet összes államainak szuverenitását és területi épségét, oldják meg a palesztinai lakosság kérdését jogos törekvéseinek megfelelően. A két elnök úgy vélekedett, hogy az általános leszerelés, elsősorban pedig a nukleáris leszerelés megvalósítása napjaink rendkívül fontos feladata és állást foglalt hatékony leszerelési intézkedések mellett. A felek egyben hangsúlyozták, az egész emberiség számára előnyös lenne, ha a ma világszerte katonai célokra felhasznált erőforrásokat békés célokra fordítanák. A két fél kifejezte meggyőződését, hogy az európai biztonság és együttműködés légkörének megteremtése pozitívan fog kihatni az egyetemes békére és enyhülésre. Kidomborították az ilyen irányban elért európai haladást, ami megteremtette a kedvező feltételeket, hogy az összes érdekelt államok egyenjogú és minden fázisban történő részvételével előkészítsék és mielőbb összehívják az összeurópai konferenciát. A felek hangsúlyozták, hogy erősíteni kell az ENSZ-nek, mint a béke és a nemzetközi együttműködés fenntartása eszközének szerepét és hatékonyságát, megelégedésüket fejezték ki a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállításával kapcsolatban, s kijelentették, hogy ez a lépés növelte a világszervezet hatékonyságát. A felek kijelentették továbbá, hogy az ENSZ és más nemzetközi szervek csak akkor teljesíthetik maradéktalanul a béke fenntartásával és az egyetemes haladás megvalósításával kapcsolatos célkitűzéseiket, ha alkalmazzák az egyetemesség elvét A két fél kifejezte meggyőződését, hogy Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének látogatása Tanzánia Egyesült Köztársaságban és megbeszélései Mwalimu Julius K. Nyererével, Tanzánia Egyesült Köztársaság elnökével, jelentősen hozzájárul a kölcsönös megismerés elmélyítéséhez, a két ország és nép baráti kapcsolatainak és kooperációjának fejlesztéséhez, valamint a nemzetközi egyetértéshez Nicolae Ceausescu elnök, Elena Ceausescu asszony, a kíséretükben levő személyek szívélyesen megköszönték a meleg vendégszeretetet, amelyben a tanzániai nép és vezetői részesítették őket Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke meghívta Mwalimu Julius K. Nyererét, Tanzánia Egyesült Köztársaság elnökét, hogy tegyen hivatalos látogatást Románia Szocialista Köztársaságban. A meghívást örömmel elfogadták, időpontjáról később döntenek. ROMÁN-TANZÁNIAI KÖZÖS NYILATKOZAT NICOLAE CEAUSESCU, JULIUS K.NYERERE, * “ Román Kommunista Párt főtitkára, Tanzánia Egyesült Köztársaság Románia Szocialista Köztársaság elnöke Államtanácsának elnöke 1972. ÁPRILIS 1. SZOMBAT