Előre, 1972. július (26. évfolyam, 7666-7692. szám)

1972-07-01 / 7666. szám

1972. JÚLIUS 1., SZOMBAT Az egész országot átfogó szocialista munkaversennyel köszöntjük az RKP Országos Konferenciáját és a Köztársaság kikiáltásának XXV. évfordulóját NÉGY ÉS FÉL ÉV ALATT TELJESÍTJÜK AZ ÖTÉVES TERVET A fa az összes természetadta nyersanyagoknál közelebb áll az emberhez. Magról szaporítja a csemetét, elülteti a fát, neveli míg lombja, fája lesz. Aztán ki­termeli, megint csak magának, hogy szebbé, kényelmesebbé és valahogy hangulatosabbá tegye környezetét. A fának lelke van, ezt nemcsak a fafaragók, a hal­ványsárga, vörös és éberfekete lábú mintákat, intarziákat vágó művészek és mesterek mondják, hanem az asztalos is vagy a gépi munkás, aki a fűrészs­ze­­mekben, fafeldolgozókban, bú­torgyárakban mindennap behe­lyezi a gépbe a munkadarabot. S mintha éppen ezért jobban vi­gyázna reá. A faanyag magasrendű értéke­sítése alapvető nemzetgazdasági érdek. Az ötéves terv éveiben a faipar termelése 16—20 száza­lékkal növekszik. A kitermelés sokkal kisebb arányban, mert a növekedést elsősorban a fa gaz­daságosabb kihasználásával old­ja meg nemzetgazdaságunk. A faipari dolgozók versenyének is ez az egyik alapvető célkitűzése. Másképpen dolgozik érte az er­dőművelő, a fadöntő, a gatteres, a préseltlemez-gyártó, az aszta­los, de valamennyien abban mé­rik le munkájuk eredményét, hogy mennyit értékesedett kezük alatt egy köbméter fa. A kihasz­nálási mutató ugrásszerűen meg­növekedett, mióta a hagyomá­nyos faipari vidékeken, a klasz­­szikus fafeldolgozó üzemek, bú­torgyárak mellett, megjelentek a kombinátok és komplexumok, amelyek az eddig elégetett fafor­gácsból, használhatatlan tönk­ből, fahulladékból készítik az aranyaiéra farostlemezt, préselt­­lemezt, furnért. Tavaly több mint 620 000 tonna volt az évi termelés, és jelentős hányadáért valutát kapott nemzetgazdaságunk, há­rom év múlva, az ötéves terv vé­gén, 1 100 000 tonna lesz, s a ki­vitel aránya tovább növekszik. Ha bármilyen szerény is lenne az egyes ember, a faipari dol­gozó hozzájárulása ennek a mu­tatószámnak az alakulásához, akkor is megérné küzdeni érte. A faipari dolgozók versenye azonban értékes százalékokat ad hozzá az országos mutatószám­hoz, még ott is, ahol úgy néz ki, hogy már minden létező tartalé­kot, erőforrást hasznosítottak. A FAIPARI DOLGOZÓK VERSENYE AZ IGÉNYES MÁRAMAROSI ERDŐMŰVELÉS SEGÍTI A FA KITERMELŐIT A máramarosi erdészeti fel­ügyelőség dolgozói ez év kez­detén felhívással fordultak az ország valamennyi erdészeti dogozóihoz, a tervfeladatok je­lentős túlszárnyalását tűzve ki célul. A feladataik, versenyfel­hívásaik teljesítéséről LUP­A D­IMITRU, a megyei erdészeti felügyelőség igazgatója tájékoz­tatott : " Munkaközösségünk már a tavaszi kampányban eleget tett az egész évre vállalt erdőültetés­nek. Mindegyik erdőgondnoksá­gunk teljesítette évi tervét, s a beültetett területek több mint 95 százalékát a tűlevelűek képezik, így az őszi erdősítési kampány­ban már az évi vállalásunkon felül ültetünk. Teljesítettük ugyanakkor egész évre vállalt jövedelmezőség-növelési felaján­lásunkat is, az 1972. évi beru­házásoknak pedig körülbelül 70 százalékát. Az erdészeti terme­lésre vonatkozó félévi tervünket június első napjaiban teljesítet­tük. TERVEN FELÜL... A nagybányai fakitermelő és -feldolgozó vállalat dolgozói túl­teljesítették félévi árutermelési és össztermelési előirányzatukat. Az egység dolgozói többek között 1550 köbméter vékony rönköt, 500 köbméter tölgy rönköt, 2600 köbméter hasábfát, 370 köbmé­ter bányafát és 2700 tonna tűzi­fát szállítottak félévi tervükön felül. (Munkatársunktól) • Az ötéves tervet 184 nappal határidő előtt telje­sítik • Komandó július végéig a héthónapi összter­melési tervet 125 százalékra, az árutermelést 130 százalékra teljesíti • A legjobb motorfűrész-kezelők A kézdivásárhelyi faipari kom­binát pártaktívája, figye­lembe véve a dolgozók munkavállalásait, megfogadta, hogy az RKP Országos Konfe­renciája és a Köztársaság ki­kiáltásának 25. évfordulója tisz­teletére 184 nappal határidő előtt teljesíti az ötéves tervet. Ezekben a napokban a kombi­nát minden egységében felmér­ték a dolgozók a lehetőségeket, azt, hogyan termelhetnének töb­bet, hogyan értékesíthetnék job­ban a faanyagot, használhatnák ki méginkább a gépeket, beren­dezéseket, termelőkapacitásokat. De nemcsak a feldolgozó egy­ségekben bontakozott ki a szo­cialista munkaverseny. A legtá­volabbi vágterek dolgozói is mindent elkövetnek azért, hogy az eddiginél is többet adjanak, jobban dolgozzanak. Hiszen a fának, az ország e jelentős kíi­zalékra az árutermelést. Az előirányzatnál több fenyőrönköt, bükkfát, fe­nyőcellulózt, gömbfát és más termékeket szál­lítottak. A kommunis­ták kezdeményezésére megfogadták, hogy az Országos Pártkonferen­cia tiszteletére július vé­gére 125 százalékra tel­jesítik héthónapi összter­melési feladataikat és 130 százalékra az áru­tervet. A vágterek egymással verse­nyezve igyekeznek a tervet rá- KÜLDÖTTNEK VÁLASZTOTTÁK AZ ORSZÁGOS PÁRTKONFERENCIÁRA A VÁGTEREKEN KEZDŐDIK és enek megfelelő értékesítése a vágtereken kezdődik. Hogy a fa útja a feldolgozás során zavar­talan legyen, elsősorban a vág­­téri munkások, döntők, közelí­tők, rakodók, szállítók kell be­csülettel elvégezzék feladataikat, ők kell ütemesen biztosítsák a nyersanyagot. A komandói alegységhez tar­tozó vágterek dolgozói s ennek tudatában igyekeznek túlteljesí­teni előirányzataikat. Vállalták ők is, hogy az ötéves tervet négy és fél év alatt teljesítik, s eddigi eredményeik feljogosítanak arra, hogy biztosra vehessük e válla­lás sikeres megvalósítását. Az év első öt hónapjá­ban 115 százalékra tel­jesítették össztermelési feladataikat, s 132 sza­laszték szerint teljesíteni, a gé­peket jól karbantartani, csök­kenteni az üzemanyag-fogyasz­tást. A legjobb eredményeket eddig a szurdoki vágtér érte el, Varga Vilmos vágtérkezelő veze­tésével, de a ménesbérci és ku­páni vágtér dolgozói is igyekez­nek a nyomukban maradni. Ezekben a napokban adják át a tavaly legjobb eredményeket el­ért motorfűrész-kezelőknek és rakodó munkásoknak az élenjáró dolgozókat megillető jelvényt. Közöttük Rotaru Ion feketebérci motorfűrészesnek, Vitályos Já­nosnak Vadászpatakáról, Kere­kes Lászlónak és másoknak, a­­kik az idén szintén kiválóan dolgoznak. A komandói alegység dolgozói büszkék arra, és joggal látják ebben jó munkájuk szimbólumát, hogy az Intorsura Buzaului-on nemrég megrendezett motorfű­részkezelői szakmai vetélkedőn a Vadászpatakán dolgozó Palti­­neanu Gheorghe lett az első. Komandó vidékének csodála­tos erdőségeiben a rengeteg ha­mar elnyeli a fűrész zaját, még a szálfák recsegő zuhanása sem hajlik túl messze. A közelítők, szállítók is szinte megilletődő csöndben dolgoznak. A külsősé­gek nem árulkodnak tehát az er­dőmunkások nagyszerű tetteiről, szép munkájáról, csak a fűrész­telepekről, fafeldolgozó egysé­gekbe érkező jó minőségű fa bizonyítja, hogy a legtávolabbi munkahelyeken, az erdők mé­lyén is nagyobb teljesítmények­re törekszenek ezekben a napok­ban a Kovászna megyei dolgo­zók. Illés József NÉGYEN VANNAK A BRIGÁDBAN A nagyváradi Bihorul bútorgyár dolgozói vállalták: 2 millió lejjel teljesítik túl az össztermelési tervet. A felajánlásból eddig 688 000 lej értékű termelést való­sítottak meg. Árutermelési tervüket 800 000 lej ér­tékben szárnyalják túl, az eddigi megvalósítás: 634 000 lej értékű árutermelés. 500 000 valutalejjel növelik értékben az exporttermelést, eddig 142 000 valutalejhez jutott hozzá a nemzetgazdaság. Az idén a gyár termelésének közel 90 százalékát külföld kö­tötte le. N­égyen vannak a brigádban­. Négy hallgatag, kevés szóval élő ember, aki hozzáértéssel, szeretettel, becsülettel végzi mun­káját. A műhely falán gyönyörű intar­zia rajzok, minták. A szekrényben színes, egzotikus, méregdrága fur­nérok: mahagóni, citromfa, pali­szander, sziámi rózsafából hasított hajszálvékony lemezek. Ezekből Te­mes István brigádvezető, Elidesz Lajos, Beck István és Köteles Ist­ván, a híres Sheraton ebédlőberen­dezés intarzia díszítését rajzolják, vágják ki, rakják össze azzal a pon­tossággal, harmónia- és szimmetria­érzékkel, amely az igényes osztrák megrendelőt is bámulatba ejti. Hat éve, mióta először rendelt a nagy­váradi Bihorul gyár intarziás búto­rából, újra meg újra megújítja ren­delését. Műszak vége. Temesék hazaké­szülődnek. De mesterük, Illés László kérésére ismét előszedik szerszámaikat, rajzaikat, féltve őr­zött furnéraikat. Gyors kézzel, káp­rázatos biztonsággal mutatják be tudományukat, rajzolják ki, vágják fel a hajszálvékony fűrésszel, a me­részvonalú furnér darabkákat, s il­lesztik egymásba olyan pontosság­gal, mintha a virág, a levelek, a szárak és díszítővonalak úgy nőt­tek volna ki a fából. Közben keve­set szólnak. Inkább a mestertől tu­dom meg, ő számolja hirtelenében össze, hogy egy-egy ilyen minta száz meg száz finom hajlású, formájú, több színű lemezdarabkából áll ösz­­sze. És minden vonalnak, hajlásnak megvan a maga értelme, szerepe, s a kéz egyetlen bizonytalan reme­gése már elronthatja ezt a tökéletes szimmetrikus, nyugodt és mégis nyugtalanító szépséget. De a Temes-brigádban biztos kezű, jószemű, tehetséges fiúk dol­goznak. A gyár összes asztalosai kö­zül választották ki őket, és küldték el hat esztendeje Marosvásárhelyre továbbképző tanfolyamra. Azóta e­­gyütt végzik a Sheraton ebédlőbú­tor intarzia berakásait, és a hat év alatt egyetlen szó félreértés, né­zeteltérés nem volt közöttük. A munkát láncszerűen, fázisonként osztják fel egymás között, s a­­mennyit egyik dolgozik, annyit tel­jesíthet a másik, amennyit egyik keres, annyi a fizetése a társának is, majdnem egykorúak, fiatalok, így nemcsak önmaguknak, önmagu­kért, hanem egymásért is dolgoz­nak, egymás eredményéért, kerese­téért is felelősek egyenként és kö­zösen. A szocialista versenyben a bri­gád tagjai — tekintve, hogy a vál­lalat exportterve jelentős túlszár­nyalását fogadta meg — havi tervük 106 százalékos teljesítését vállalták, de májusban 108 százalékra teljesí­tették. A minőség javítását nem kellett vállalniuk, mert az intarzia minő­sége eddig is kifogástalan volt, annyira, hogy a brigád munkájában teljesen feleslegessé vált a hivatalos minőségellenőrzés. Mindenki saját munkájának ellenőre. Csupán egyetlen területen érnek el különböző eredményeket — mondja Illés László mester — a ha­lászatban. Oda is mindig együtt járnak, de valószínű nem mind o­­lyan ügyszeretettel, mint a mun­kába. Talán akad közöttük, aki csak a másik kedvéért vállalta ezt a szórakozást, az ilyent megérzi a hal, nemigen igyekszik a horog­ra... Másodszor is összeszedték, elzár­ták a szerszámokat, az értékes mun­kadarabokat és most már tényleg indulnak haza. A kedvemért ma rö­vid szakmai bemutatót tartottak, de lényegében minden nap a munka­­szeretet, a szaktudás magasszintű bemutatóját rendezik ők közönség nélkül is ... Kovács N. Erzsébet A fa gazdaságos felhasználása a vágtereken kezdődik, attól a kissé szomorú és mégis lenyű­göző pillanattól, amikor a mo­torfűrésszel percek alatt átvá­gott derekú szálfa végigzuhan az avaron... (Bariha Árpád felvétele) EGY MILLIÁRD LEJJEL TÖBBET, MINT AZ ELMÚLT ÉVBEN Az Erdőgazdálkodási és Építőanyag-ipari Minisztéri­um vállalatainak munkakö­zösségei az ötéves terv négy év alatti teljesítéséért folyó nagy versenyben újabb jelen­tős termelési sikert értek el: három nappal határidő előtt teljesítették az össztermelés és exporttermelés félévi ter­vét az egész minisztérium ke­retében. Az ebben az idő­szakban megvalósított terme­lés értéke több mint egymil­­liárd lejjel meghaladja a múlt év első felében elért termelését. Hozzávetőleges számítások szerint a terv határidő előtti teljesítése lehetővé teszi, hogy előirányzaton felül 50 millió lej értékű bútort, 3000 tonna papírt, mintegy 80 la­kás építésére elegendő vasbe­­ton-falmezőt 400 000 négyzet­­méter húzott és hengerelt táblaüveget, 730 000 négyzet­­méter vízszigetelő anyagot, hatmillió darab falazóanyagot és egyéb terméket gyártsanak, összesen mintegy 330 millió lej értékben. Az iparág munkásai, mér­nökei és technikusai elhatá­rozták, hogy további termelé­si sikerekkel köszöntik a párt Országos Konferenciáját és a Köztársaság 25. évfordulóját. ELŐRE 3. oldal ­HOL VANNAK­­A CSAVAROK ? Groza Gheorghén a sor. Csendesen lép be, halk szóval mondja el panaszát. Az öntödé­ben dolgozott éveken át, szállí­tómunkás. Órabére 5,75 lej volt. Szíve nem engedi tovább azon a munkahelyen dolgozni, az or­vos utasítására a zománcozóba helyezték, régi munkahelyére. Jó így, de az órabére miért csökkent le 4,65 lejre? Hosszú betegségére, a munkaidőre pa­naszkodik, felemlegeti a gyár­ban töltött éveket. Az igazgató kiérezte szavaiból, hogy nem lenne helyes, ha a bérezési osz­tály vezetőjéhez igazítaná. Hely­ben megoldja tehát kérését. Az idejét csak akkor sajnálja, ha már a legjobb körülmények kö­zött. Az új berendezésekkel megszűnt az, hogy egészségre ár­talmas anyagok kerüljenek a csarnok levegőjébe. Vigyázat, kénsavval dolgozunk! A táblára felfigyel az ember, de a kénsa­vat nem érzi. Nagy teljesítményű ventillátorok vonják el. Zárt kabinokban, kádakban folyik a zománcozás, a dolgozót víz­füg­göny védi, még az öntödében is, ahol pedig nagyon nehéz megfe­lelő munkafeltételeket terem­teni, eljutottak oda, hogy az em­ber biztonságban dolgozhat. De nem állnak itt meg, még nagyon távol vannak attól, hogy a for­mázó fehér köpenyben, gomb- NYEGRAI BÉLA HÉTKÖZNAPJAI notórius fogadóórások lepik meg. Ma is voltak néhányan. Rend­szerint személyes kérésükkel jönnek, lakás és más juttatások ügyében. Pedig nagyon jól tud­ják, hogy az ilyenek rendben ol­dódnak meg. De szeretik még egyszer hallani az igazgatótól, hogy nem felejtette el. Nyegrai Béla végighallgat mindenkit. Feljegyzi a kérését, a sürgős,­ eseteket előjegyzési naplójába is bevezeti. A foga­dóórákból fogadó­ félnap lesz, de nem fogy ki a türelemből. Az emberi, álljon előtte bárki a gyárból, munkáján át látja, munkájából ítéli meg. Mert egy­re kevesebben vannak a szat­mári háztartási felszerelés gyár­ban, akik ezen a vizsgán elbuk­nának, a dolgozó ember szavá­nak hitele, kérésének fedezete van a gyárvezető előtt. .­.. Az első gyári években, a részlegvezető korában hiányzott pár hetet az üzemből. Hazatérte után azt kérdezte helyettesétől, hol vannak a­ csavarok a zsírta­lanító berendezések oszlopaiból. A kérdezett nagyot nézett. Soha nem látta azokat a­­ csavarokat, honnan tudja Nyegrai Béla, hogy azoknak ott kell lenniük? Tudta. Ma reggel észrevette azt is, hogy a prés mellett a hulladék közé bekerült két jó munkada­rab, a szállító szalagról hiány­zott az aragáztűzhelyek ajtóbe­tétje, a nagy csarnok egyik sar­kába beesett az eső ... Mit dolgoznak és hogyan dol­goznak? A zománcozóban most nyomásra formázzon, az öntő így öntsön, az öntvénytisztítás gépe­sítése azonban már közelebbi cél, és ennek megoldásával kikü­szöbölnek még egy nehéz munka­helyet ezen a részlegen, ahol az ember és az anyag küzdelmét már évek óta magas hőfokon a gyári verseny élén vívják. Ta­valy élenjáró részlege volt az ön­töde a gyárnak, s az idén­­,s kö­vetkezetesen tör erre a célra. Cziprok András, Belicze György, Kocsis György csoportja nem adja a tavalyinál alább. Nem marad el az öntöde­ vállalása a többi részlegétől. Pedig leg­jelentősebb pontja az évi 13 tonna öntvény, az 1 tonna alu­mínium, az 1 tonna koksz meg­takarítása és az, hogy ti mun­kanappal hamarább fejezik be az évi tervet. A munkavédelem­ről a részlegen sokat mond az is, hogy az új munkavédelmi fele­lős éppen innen került ki: Ta­másán Gavril mester személyé­ben. Sárosi Zoltán üzemorvosnak azonban még mindig akad dol­ga. De az így értelmezett és ki­vitelezett munkavédelem, a gyár egészségügyi ellátása, a jól szervezett étkezde és közvetve a dolgozó nőket kisegítő csecsemő­­gondozó és napközi otthon oda vezetett, hogy a háztartási gép­gyárban megyei szinten legjobb a dolgozók egészségi állapota, a legkevesebb a megbetegedés. És ebben megint része van az igazgatónak. Barabás Gizella MAGÁÉNAK VALLJA A KÖZÖSSÉG ÜGYÉT Merő véletlen, hogy az irodá­ban találom. Hosszú évek során még csak egyszer fordult ez elő. Pedig sokszor kerestem, zavar­tam. Roppant agilis ember és nyugtalan. De ez nem látszik rajta. A szék nem melegedik meg alatta — egyrészt termé­szete miatt, másrészt, mert mun­katerülete ezer hektárokra ter­jed és sok az ember a közösben, különösen amióta egyesítették Szalonta három termelőszövet­kezetét. Most is félig kint jár a gondolata a határban. Beérett a vetés, holnap indulnak a kom­bájnok. Csaták sorában — új csata. Ehhez kell a tiszta ég, de másfajta gondja szóban is ki­buggyan : „Nem értem, miért kerüli el a határt az eső. Itt bent a városban 60 milliméteres csapadékot mértek a múltkor, a város szélén már csak hár­mat, azon túl egy csepp eső sem esett...“ Ma az időjárás a gond, a teg­nap, a tegnapelőtt egyéb volt­­ valamelyik üzemág megszerve­zésének szüksége, az öntözés jövedelmezősége — mert rend­ben van, pótoljuk a csapadék hiányát, de meg kell nézni, mennyit hoz a befektetés. Szá­mítások nélkül nem lehet gaz­dálkodni. S ez megy hosszú­hosszú évek óta. CZEGE SÁN­DOR elnök gondolatvilágából szinte kirekedt minden, ami nem a jobb eredményekre irá­nyulna, ami nem a tagság to­vábbi boldogulását célozná, ami a helyi érdektől a legtermésze­tesebb módon vezet el az általá­nos, országos érdekig, vagy for­dítva. Az újra törekvés, a mások részéről származó jó kezdemé­nyezések figyelembe vétele, ki­váló szervezőkészség, az embe­rekkel való bánni tudás, remek érzék a gazdasági irányításhoz, látni tudás perspektívákban — ezek jellemzik a szalontai — Bi­har megye — téesz vezetőjét. Két gyengébben menő gazdaság csatlakozott tavalyelőtt a már országos hírűhöz, s ez nem a középszerűségre való visszaesést eredményezte, hanem a további felemelkedést nagyobb méretek­ben, tágabb határon. A szalontai termelőszövetkezet Bihar megye legkorszerűbb szövetkezeti nagy­üzeme, évről évre következete­sen emelkedő eredményekkel. A tavalyi megvalósításokért a Mun­kaérdemrend I. fokozatával tün­tették ki. Íme, a legjellemzőbb eredmények: 1971-ben 46 110 kilós cukorrépatermést értek el hektáronként, — nagy területen 400 hektáron — átlagban teher­­ nenként évi 2836 liter tejhoza­mot, 6,86 kiló gyapjút nyírtak­­ minden juhról és több mint 1100 tonna húst adtak az állami alap­o­­nak. Czégé Sándornak, a kom­­­munistának a munkája, emberi , kvalitásai beleépültek ezekbe a megvalósításokba. Ezért tartot­ták méltónak arra, hogy megvá­lasszák küldöttnek a párt Or­szágos Konferenciájára. (Munka­társunktól)

Next