Előre, 1972. július (26. évfolyam, 7666-7692. szám)

1972-07-04 / 7668. szám

A marosvásárhelyi Augusz­tus 23 kombinát egyik épületé­ben találkoztam velük először, a már megírt belső használatú kiállításon, ahol a bútorüzem legszebb termékei kínálják ön­magukat a látogatóknak, eset­leges vásárlóknak. Külföldi cégek képviselői gyakran meg­fordulnak itt, a bútorgyár ter­melése csaknem száz százalék­ban kivitelre készül. A gyárt­mányok milyenségét is ez ha­tározza meg. A székek, asztalok, kanapék, szekreterek, komódok a régmúlt idők emlékét idézik ebben a modern gépekkel be­rendezett környezetben. A hajlí­tott lábú, komplikált faragással és intarziával, tükörfényezéssel díszített asztalok és székek a fa mestereinek — a huszadik szá­zadban egyre ritkább, mert egy­re ritkábban igényelt — kéz­ügyességéről beszélnek majd va­lahol Hollandiában. Ez az ország a gyár fő piaca, de szállítanak a Szovjetunióba. Svédországba, Kanadába, Ausztriába és sok más országba is. — Mennyiben régiek és meny­nyiben modernek mégis ezek a bútorok? — kérdezem Vá­sárhelyi János tervező-mérnök­től. — A stílbútorok tervezésénél igyekszünk tiszteletben tartani a korszakra jellemző formákat, díszítőelemeket... Viszont a mé­reteket, arányokat a modern ember igényeinek megfelelően változtatjuk. Egy reneszánsz szék támlája eredetileg például tel­jesen függőleges, mi ötfokos dőléssel tervezzük ezeket a szé­keket. S ettől még elég korhű marad, és kényelmessé is válik. A szekrényeket, könyvespolco­kat szintén a ma emberének igényeire készítjük, beosztásuk praktikus, lemeztartóval, néha tévé befogadására alkalmas ka­zettával is ellátjuk őket. A bú­torokat általában nagyobbra ter­vezzük, mint a régieket, mert az utóbbi évszázadok alatt so­kat nőtt az emberiség testma­gassága. De modernek a kivite­lezés szempontjából is: ma már a kézifaragás mennyiségét a minimumra csökkentjük. Azo­kat a díszítőelemeket, melyeket a múltban fáradságos/ időrabló kézimunkával állítottak elő a mesterek, ma gépekkel készítjük el. Van olyan hordozható ma­rógépünk, mellyel akár népi véseteket is sorozatban készít­hetünk. Megtudtam, hogy a gyár ter­vezői által készített prototípu­sokból, csak az idén, több mint 70-et küldtek különböző külföl­di kiállításokra. Dávid Pál, Vá­sárhelyi János, Papp György, Kürti Árpád, Kapás Jenő és má­sok tervei alapján készültek e­zek a típusok, csupán amerikai kiállításokon 28 prototípusa sze­repel a gyárnak. Új dolog ez a nagyarányú saját­ tervezés, ed­dig ugyanis elsősorban a külföldi cégek által megadott tervek a­­lapján készítették a prototípu­sokat, melyeket aztán bemutat­tak Nyugat-Európa nagyvárosai­ban rendezett kiállításokon. — Miért jobb saját prototípu­sokkal ostromolni a piacot? — kérdeztem meg Jinga Gheorghe mérnököt, a tervezési osztály vezetőjét. — Több előnye is van ennek, a saját típusainknál már eleve figyelembe vesszük üzemünk műszaki feltételeit, a létező gép­parkot, szakembereket, tehát a kivitelezés lehetőségeit, így ke­vesebb problémát jelent a soro­zatgyártás technológiájának ki­dolgozása. Meg aztán a megren­delőkkel is másképp tárgyalunk, mikor a saját prototípusaink után készült áruról van szó, s a későbbi változtatásokat is elő­nyösebb feltételekhez köthet­jük. — S nem nehéz, innen Maros­­vásárhelyről, eltalálni, mondjuk egy holland megrendelő a­ német ebédlő-berendezésre vonatkozó igényét? — Nem nehezebb, mintha ott lenne az ember. Mindenesetre előnyösebb minél több prototí­pust felajánlani, tehát minél több saját tervet készíteni min­den eshetőségre. — Vajon múló divat-e a stíl­bútor-kereslet, vagy tartósabb irányzat? — Amíg az emberek bútoro­kat tesznek lakásaikba, addig valószínű, mindig akadnak olya­nok is, akik a régimódit kedve­lik ... Nemes László ÓSDI-MODERN BÚTOROK... Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • București © Románia Szocialista Köztársaság XXVI. évfolyam, 7668. szám 4 oldal­ára 30 báni —— 1972. július 4., kedd *r::i:ri"03”1 a gazdasági köszöntjük az RKP­­ Országos Konferenciáját ff L r*h D és a Köztársaság kikiáltásának XXV. : — ^ ■ jm*. ^bv mm a. m apa m | A DOLGOZÓ NÉP NÖVEKVŐ JÓLÉTE ÉRDEKÉBEN NÉGY ÉS FÉL ÉV ALATT TELJESÍTJÜK AZ ÖTÉVES TERVET • A takarékos anyaggazdálkodás és a minőség - a verseny fő célkitűzése • Egy kis átszervezésre is szükség volt • Ha mindenki jól ismeri feladatát • Ma többet mint tegnap, holnap többet mint ma • El­készült az 1973-as exportkollekció: 300 modellt mu­tatnak be a belföldi kereskedőknek A MEDGYESI VÁLASZ: 315 000 PÁR CIPŐ KÉSZÜL TERVEN FELÜL AZ ÉLET ÉPÍTETT KERETE... BESZÉLGETÉS SEBESTYÉN GYÖRGY műépítésszel Nemrégiben tanácskozást tartottak a fővárosban a műépí­tészek. A találkozónak különös fontosságot adott az a tény, hogy az ott felvetett problémák — a város-, község-, és falurendezés fontosabb kérdései — a közelgő Országos Pártkonferencián is napirendre kerülnek. A mostani összejövetelnek tehát amolyan értékelő, felmérő jellege is volt: a legsürgetőbb napi kérdések megvitatása mellett fontos szerepet kapott az eddig megtett út, az elért eredmények feltérképezése is. Melyek ezek? Röviden: elkészült több nagyváros, köztük Bukarest, Kolozsvár, Brassó városrendezési vázlata, másoké — például Marosvásárhelyé­n készülőben van és rövidesen kidolgozzák a Temesvárét, Nagy­váradét is. A községrendezési tervekkel is jól állnak az építé­szek: községeinknek több mint a felével „végeztek“ már. Az idén kijelölik azokat a falvakat is, melyeknek lehetőségük van arra, hogy az elkövetkezendő 15—20 év alatt várossá fejlődje­nek. Rövidesen megoldódik a nagyobb városokban a forgalmas útvonalak tehermentesítése, s nincs már messze az az idő sem, amikor a lakónegyedek levegőjét nem szennyezik be a gépkocsik kipufogócsövei. A tervek szerint ugyanis a jövőben a lakóne­gyedek peremén közös parkolóhelyeket, garázsokat építenek, s tilos lesz járművekkel a lakóházak közé hajtani. A tanácskozás szünetében a városrendezés általános kérdé­seiről beszélgettünk el SEBESTYÉN GYÖRGY műépítésszel. — Kinek kell ennyi cipő? Pár­tunk főtitkára éppen azt hangsú­lyozta beszédeiben, hogy ne csak a mennyiségi mutatókat nézzük, ha­nem olyan termékekből gyártsunk többet, amelyekre szükség van. A medgyesi bőr- és cipőgyár fia­tal igazgatója, Sabau Liviu mérnök és a pártbizottság jelenlévő titkára, Pirlea Ioan, magabiztosan összemo­solyognak. — Éppen erről van szó — így az igazgató. — Mi pontosan azért gyár­tunk az idén — terven felül — 300 000 pár cipőt, bőrhelyettesítő felsőrésszel és hulladékbőrből újabb 15 000 párat, mert szükség van ezek­re, várják a vásárlók, külön ren­delést kaptunk a kereskedelemtől. Sőt, a terven felül készülő 25 000 pár munkavédelmi kesztyűre is megvannak a vevőink. Mellesleg ezt a huszonötezer pár kesztyűt meg­takarított anyagból állítjuk elő.­­ És ebben a nem is túl nagy cipőgyárban csak egyszerűen beik­tathatják újabb 315 000 pár lábbeli legyártását az előirányzaton felül? — Nem csak úgy egyszerűen, de az Országos Pártkonferencia és a Köztársaság 25. évfordulója tiszte­letére vállaltuk s bizonyos, hogy meg is csináljuk. A kérdés viszont indokolt, mert, mint minden gyár­ban, itt is létezik egy megadott termelőkapacitás, amit eddig is igyekeztünk jól kihasználni. S ha ez így van, akkor 315 000 pár cipőt pluszban gyártani nem igen lehet­séges. Azért is mondtam, hogy nem csak úgy egyszerűen iktat­tuk be vállalásainkba ezt a jelentős pluszmunkát. A helyzet az volt, hogy­ a kereskedelem igényelte tő­lünk ezeket a cipőket, a gyári kol­lektíva megtanácskozta a dolgot s arra a következtetésre jutott, hogy eleget tehetünk a rendelésnek. Vál­lalásunk természetesen pontos számításokra, egy sor jól átgondolt szervezési intézkedésre épült. A gyár néhány osztályát alaposan át kellett szerveznünk, gépeket átcso­portosítanunk, átállítanunk míg vé­güiig előteremtettük a megfelelő gyártási kapacitást. — Az egész csak a gépeken és a termelési felületen múlott? — Egyáltalán nem. — S most már a párttitkár veszi át a szót. — Amikor vállaltuk, hogy az idén 20 millió lejjel túlteljesítjük az árutervet­, 200 000 valutalejjel ex­portfeladatainkat, hogy terven felül előállítunk 315 000 pár lábbelit, a termelékenységet 11 százalékkal nö­veljük az elmúlt évhez viszonyítva, akkor elsősorban a gyár dolgozói­nak szorgalmára, tehetségére, képes­ségeire alapoztunk. Az elmúlt öt­éves tervet nyolc hónappal hama­rabb fejeztük be, tehát azt mond­hatnánk hagyománya van nálunk annak hogy lerövidítjük a terv­éveket.­­ Mégis, kik azok a dolgozók, akikre leginkább számítottak s akik munkájukkal azóta is bebizonyí­tották, hogy valóban méltóak a kö­zösség bizalmára? — Nagyon sokan vannak ilyenek, könnyű megemlíteni közülük né­hányat. Ott van például Marginea­­nu Teodor, országosan is élvonal­beli bőrszabászunk, vagy Grézer András, a gyár legjobb talpbőr stan­­colója, akik nem csupán a meny­­nyiségi munkában, de az anyagta­karékosság terén is példát szolgál­tatnak. Úgyszintén a legjobbak kö­zött említhetjük Szederesi Mária és Madaras Anna munkásnőket. Illés József (Folytatása a 2. oldalon) — Világ­viszonylatban — hang­zott első kérdésünk — milyen ne­hézségekkel néznek szembe a vá­rosrendezők?. — Elődeik felelőtlenségével. A városrendezés tudniillik csak vi­szonylag rövid idő óta kapott tudo­mányos alapot. A gyors gazdasági fejlődés gyors építkezést követelt, a tervek elkészítésénél csak a pilla­natnyi helyzetet, szükségleteket vet­ték figyelembe, az építők bizony nemigen gondoltak a jövőre. Már­pedig a város az élet épített kerete, és nem szabad megfeledkeznünk ar­ról, hogy az életviszonyok, a lét­­szükségletek, igények igen gyorsan változnak. Így történt meg aztán, hogy az a város, amely egyik nap még korszerűnek, minden igényt kielégítőnek hatott, másnapra el­avult lett. S hogy ez ma milyen sú­lyos problémákat, gondokat okoz, azt mi sem bizonyítja jobban annál, mint az hogy jelenleg is csak kura­tív városrendezéssel segíthetünk a bajokon. Azaz: itt-ott igazítunk va­lamit ... — Mennyiben áll nálunk, hazai vonatkozásban e probléma? — Kevésbé veszélyes a helyzet. „Szerencsére“ gazdaságilag fejlet­lenebbek voltunk a nyugati orszá­goknál, következésképpen keveseb­bet építkeztünk — azaz: kevesebb mindent rontottunk el. És mikor a felszabadulás után nálunk is kez­detüket vették a nagyobb méretű építkezések, már világszerte köztu­dott volt, hogy a városrendezés nem nélkülözheti a tudományos a­­lapot. Erre az alapigazságra aztán elég hamar rájöttek a mi építésze­ink is. — Mit jelent a tudományos ala­pokon nyugvó városrendezés? — Először is, hogy — bár para­doxonnak tűnhet — az építészek szerepe egyre csökken. Helyüket a legkülönbözőbb tudományágak, mint például a gazdaságtudományok, szo­ciológia szakemberei veszik át. Má­sodszor pedig azt, hogy a tervek el­készítésénél sohasem szabad csak a pillanatnyi helyzetre, vagy csak a A 2. oldalon: SPORT • A RAPID MEGMENTETTE A FŐVÁROSI CSAPATOK BECSÜLETÉT • ÚJABB FISCHER-TRÉ­­FA... • OLIMPIAI HÍRADÓ • MEGKEZDŐDTEK A SELEJTEZŐK • ELŐTÉRBEN A NASTA­SE&CONNORS TALÁLKOZÓ NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS MUNKALÁTOGATÁSA CONSTANTA MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI EGYSÉGEKBEN Mint vasárnapi számunkban kö­zöltük, Nicolae Ceausescu elvtárs munkalátogatást tett a dobrogeai szántóföldeken és találkozott e tá­jak földművelőivel. Útban a Poarta Alba-i, a cobadini, chirnogeni-i és alberti-i mezőgazdasági egységek felé a helikopter, amelyen Nicolae Ceausescu elvtárs, a kíséretében le­vő pártvezetőségi tagok utaztak, el­repül a megye nagykiterjedésű szántóföldjei fölött. A helikopter a Poarta Alba-i ál­lami mezőgazdasági vállalat földje­in száll le. Nicolae Ceausescu elv­társ és a többi vendég köszöntésére megjelentek a vállalat dolgozói, a szomszédos Castelu, Cuza Voda, Poarta Alba falvak nagyszámú szö­vetkezeti parasztja. Poarta Albán el­mondták, hogy búzából eddig 3800 kilós hektárhozam mutatkozik, de minden kilátás megvan arra, hogy az aratás végéig a nem öntözéses területeken a hozam eléri a 4000 kilót, az öntözéses területeken pe­dig a 4500—4800 kilót. A továbbiakban egy kukorica-, majd egy napraforgó-táblánál áll­nak meg a látogatók. A beszélgetés témája az öntözéses művelés gazdasági hatékonysága. Nicolae Ceausescu elvtárs ajánlja a baráz­dás öntözés kiterjesztését, mert az sokkal eredményesebb. Cobadinban ugyancsak ünnepé­lyes a fogadtatás. Ceausescu elvtárs a szövetkezeti tagok társaságában megáll egy búzatábla előtt, ahol a kombájnok már megkezdték a mun­kát. — Erről a tábláról hektáronként 5000 kiló vetőmagnak való búzát takarítunk be — mondja büszkén Sabri Emurla, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezet elnöke, a Szocialis­ta Munka Hőse. A vendéglátók, a­­kik két éven át országos elsők vol­tak, elmondják, hogy a cobadiniak most is az elsők közé akarnak ke­rülni. A dobrogeai látogatás harmadik állomása Chirnogeni. Ez Dobrogea legtermékenyebb vidéke. Figyelemmel kísérve az ön­tözés fejlesztésének tervét, Nicolae Ceausescu elvtárs ajánlja a megyei pártbizottság első titkárának, a me­gye szakembereinek az öntözés ki­­terjesztését, a legjobb útvonalak megválasztását a víz szállításához, felhasználva a sajátos domborzatot és a meglevő völgyeket, hogy minél ésszerűbben használják fel a vizet, nagy hatékonyságot biztosítsanak az egész rendszernek. A pártfőtitkár Constanta megyei mezőgazdasági egységekben tett lá­togatásának utolsó állomása az al­­berti-i fejőstehén-tenyésztő szövet­kezetközi komplexum, ez a kor­szerű állattenyésztő egység, ame­­­lyet a környék 16 mezőgazdasági termelőszövetkezetének, egyesített erőfeszítésével létesítettek. Constanta megyében jelenleg, a pártvezetőség által ezen a téren ki­jelölt feladatok megvalósítása nyo­mán, nyolc ilyen szövetkezetközi komplexum működik kiváló ered­ményekkel. Joggal állítható, hogy ezek ékesszólóan bizonyítják a több szövetkezet erőfeszítéseinek egye­sítéséből származó nagy lehetősé­geket a közösen megvalósított gaz­dasági létesítmények terén, a ter­méseredmények és a szövetkezeti parasztok jövedelmei növelésének érdekében. — Versenyezni akarunk az állami mezőgazdasági vállalatokkal — hangoztatják a szövetkezeti pa­rasztok. — Végső soron, meg is kell szűn­nie a különbségnek — válaszolja Nicolae Ceausescu elvtárs. — A fel­tételek azonosak. Az nyerjen, aki a legjobb, s a lakosságnak még több­­ej fog jutni. Gyümölcsöző, rendkívül tanul­ságos munkalátogatás volt ez nem­csak a dobrogeai mezőgazdasági dolgozók, hanem az egész ország mezőgazdasági dolgozói számára. A párt főtitkárának javaslatai e fon­tos nemzetgazdasági ág fejlesztésé­nek leglényegesebb kérdéseit é­­rintették. Ugyanakkor Nicolae Ceausescu elvtárs találkozásai a mezőgazdasági dolgozókkal újabb nagyszerű megnyilvánulásai a párt és a nép közötti sziklaszilárd egységnek, a főtitkár iránti szere­tetnek és tiszteletnek, hatalmas ösz­tönzést jelentenek az Országos Pártkonferencia tiszteletére a nagy­szabású szocialista versenyben, a­­mely országszerte folyik az Orszá­gos Pártkonferencia és a Köztársa­ság kikiáltásának 25. évfordulója tiszteletére. közeljövőre gondolni. Legalább száz évre előre kell tervezni... — Milyen szerepet kap az esz­tétikum a városrendezésben? — Mit mondjak? Tizedrangút. Nemcsak nálunk, másutt is. Világ­szerte. A jelszó: utilitarizmus min­denek fölött. — Nem hiba a túlzott haszonel­­vűség? Ön mondta: a város az élet épített kerete. Nem mindegy, hogy e keret milyen ... — Persze, hogy nem. De az em­berek elsősorban kényelmes körül­mények között akarnak élni. Higy­­gye el nekem, az építészettörténet folyamán sohasem hangzott még el ilyen rendelés: Uram, építsen nekem egy szép épületet, legyen az bármi... Nem, a rendeléseket mindig így adták: ilyen és ilyen célra szeretnék egy épületet, de az aztán szép is legyen! Szóval, akár­hogy is vesszük, az esztétikum min­dig az utilitarizmus mögé szorult. S ez így is van rendjén. Egy épü­letnek mindig kényelmesnek, meg­felelőnek kell lennie. S aztán , ha szép, az se baj. Bogdán Tibor EKE ÉS VETŐGÉP A TRAKTOROK NYOMÁBAN Az utóbbi napok változékony időjárása nem sok örömet szerzett a tormaci (Temes megye) aratók­nak. Mert a múlt hetek kánikulai hőmérséklete enyhült ugyan, de a gyakori, nem túlzottan kiadós eső­zés hátráltatja a kombájnok mun­káját, késlelteti az aratást.­­ Ha legalább kiadós esőt kap­nánk, az segítene a kukoricának, s különösen a másodvetésnek. De ez szántásnál, vetésnél dolgozó trakto­rosok minden délben kint, a mun­kahelyen kapnak meleg ebédet. Er­ről a gazdaság gondoskodik. A gé­­pesítők pedig arról gondoskodnak, hogy ne legyen fennakadás a mun­kában, mint ahogy eddig sem volt. Ezzel egyetért a brigádvezető is. Elvégre a már learatott 162 hek­tár őszi árpa jó főpróbának bizo­nyult a 860 hektár búza betakartt TEMES MEGYEI TUDÓSÍTÁS A BÚZA ARATÁSÁRÓL a szeszélyes időjárás se a növé­nyeknek, se az aratóknak nem ked­vez. Mi azonban igyekszünk kifog­ni az időjáráson. Tóth András mérnökelnökkel ha­tárjáró körúton találkoztunk az 1-es számú brigád búzaföldjén. A szállítóeszközöket, kombájnokat jött ellenőrizni. — Habár reggel esett az eső, dél­után kicsépeltünk közel 2 vagon búzát. A szomszédos kádáriak pél­dául meg sem indították a kombáj­nokat. Szerencsére a mi embere­inknek nem kell sok bíztatás, elég­gé ösztönzi őket a terméskilátás. A brigádos, Vncze János bácsi is bekapcsolódott a beszélgetésbe. — A próbacséplés alkalmával e­­zen a táblán 3300 kiló búza folyt egy hektárról. Kár hogy a 100 hek­tár Libelula lerontja az átlagot. Ez a fajta érzékenyebb a fagyra mint a Bezosztája, s bizony ott csak 2000 kilós átlagot tudtunk elérni. De a mi podzoltalajunkon néhány éve még ez is rekordnak számított volna, így hát tulajdonképpen mindenki elégedett az előreláthatólag 3000 kilóra kikerekedő átlaghozammal, s most minden erejükkel azon van­nak, hogy gyorsan és szemveszte­ség nélkül magtárba szállítsák a jövő évi kenyérnekvalót. Ebben 12 kombájn segíti a tormaciókat, s nem is akárhogyan. Temesvári Sándor, Bíró Lajos, Bíró János s a többi traktoros va­lóban mindent belead az idei ara­tásba. A kombájnosok hajnali öt­kor indulnak a határba, s a har­mat felszikkadásáig segítenek a területfelszabadításban, majd ké­ső estig köröznek a búzatáblákon. A Gloria napi teljesítménye eléri a 3 vagont, a többiek is megcsinálják a másfél vagont, ha nem jön közbe semmi. Az elnök szóbeli elismerésénél többet mond az, hogy az aratásnál, tása előtt. Nem sültek fel sem a kombájnosok, sem a termelőszövet­kezet növénytermesztői. — Naponta 50—60 hektáros beta­karítási ütemet biztosítunk s a 2800 kilós átlaghozammal is elégedettek vagyunk. De még többet szeretnénk kicsikarni a földből, lehetőleg eb­ben az évben — vallotta be moso­lyogva a brigádvezető, majd magya­rázatként még hozzáfűzte: — egy kis másodvetés formájában. S így előtérbe került a meglehe­tősen nagy állattenyésztési részleg­gel rendelkező gazdaság másik idő­szerű gondja, a takarmányalap ki­egészítése, másodvetéssel. Erről így nyilatkozott az elnök : — Az őszi árpa után azonnal szán­tottunk és vetettünk. Az első na­pokban learatott, kicsépelt árpa helyén a harmadik napon már földbe jutott a kukorica. Eddig 60 hektár tarlót vetettünk be, de a 7 traktorunk most szánt, készíti a további 100 hektár másodvetés magágyát. Ha kapunk egy jó esőt, őszre lesz bőven zöldtakarmány Sok tennivalót hozott a nyár a tormaci termelőszövetkezetbe, de a munka már a bő termés örömét is magában hordozza, s az ilyen gondokat mindig szívesen vállalja a földművesember. A határ képe is ezt igazolja. Az üdezöld kukorica­sorok között kapások serényked­nek, a szomszédos búzaföldön a­­célosszemű kenyérgabonát ömleszt a kombájnos, a földhajlat túlsó fe­lében apró bogarakként húznak a traktorok az árpatarlón, nyomuk­ban pedig a tárcsa aprózza a ki­száradt rögöket, hogy néhány óra múlva indulhasson a vetőgép. Iga­zán lenyűgöző ez a kép, a mindent betöltő munka, szorgalom és biza­lom képe, amelyet a tolmaci gépe­­sítők, földművesek töltenek meg élettel, tartalommal. Gödör Károly

Next