Előre, 1973. szeptember (27. évfolyam, 8029-8054. szám)

1973-09-01 / 8029. szám

ELŐRE 2. oldal A kolozsvári ipari építkezési tröszt eddig több mint 40 új ipari és mezőgazdasági termelő­kapacitást adott át rendeltetésé­nek. Ezek közül augusztusban helyezték üzembe a Terápia üzem egyik új részlegét, az ara- TÖBB MINT 40 ÚJ TERMELŐ­­KAPACITÁS nyosgyéresi Sodronyipar újabb osztályait, a tordai üveggyár ön­tödéjét stb. é­s valamennyit határidő előtt. Az elmúlt napokban számos építőtelepen korszerű, új techno­lógiákat kezdtek alkalmazni. A legújabb eljárások szerint építik például a szatmári kombináltta­­karmány-gyárat, s így 150 nap­pal lerövidítették a kivitelezési határidőt és jelentős anyagmeg­­takarítást érnek el. ÉPÍTŐANYAG - TERVEN FELÜL — Temes megye építőanyagipari egységei az idén az ötéves terv első évéhez viszonyítva 25 százalékkal növelték kapacitásukat, a napokban előirányzaton felül nagy mennyiségű árut szállítanak le. A zsombolyai Ceramica és a lugosi Mondial vállalat például terven felül 1,5 millió téglát és kerámiablokkot kitevő építőanyagot és több mint kétmillió cserepet állított elő. A megye egységei ugyan­akkor mintegy 2500 négyzetméter vasbetonelemet szállítottak terven felül az ipari és szociális-kulturális építőtelepeknek. A zsombolyai, lugosi és temesvári szakosított egységekben jelenleg újabb intézkedések történnek a termelés növeléséért és a nemrég üzembe helyezett automata gépsorok mielőbbi felfuttatásáért. ★ ★ A craiovai beton ele­mgy­ár 1500 munkása, mestere és mérnöke dol­gozott augusztus 23-án, hogy több építőanyaggal szolgálhasson az építőtelepeknek. Az ünnepi műszak eredménye több mint fél­millió lej termelés. Augusztus 23-án útnak indítottak a kolozsvári vasútépítő vállalat számára 250 betoncsövet, a pitesti-i, bukaresti, Constantai és temesvári építőknek 15 vagon falmezőt, az aradiaknak is a brassóiaknak más betonelemeket stb. V­asúti szárnyvonal végén, dombok övezte völgyben köszöntött a hajnal. A Meszes alatti várost idegen­be szakadt fia is nehezen is­meri fel, ha néhanapján hazatér. A céhek egykori városában, gubások, fazekasok, mészárosok és szőlősgazdák évszázadokig csendes otthonában, megváltozott az élet. Az ország területi és közigazgatási átszervezése óta el­telt időszak különösen virágzó esztendőkkel köszöntött a szi­lágysági tájra. A város minden fúgában épí­tők ütöttek tanyát, toronydaruk ékelődtek ég és föld közé, lakó­negyedek, ipartelepek körvo­nalai jelzik a hajdani kis­város jelenét s jövőjét. Ott, ahol valamikor nyájakat le­geltettek és kemény munkával csikarták ki a föld szegényes ter­mését, emberfolyamot lát a haj­nal. Régi és új lakosok, a város teljes jogú állampolgárai özönle­nek munkahelyeik felé. A város Szebenben az idén 1640 új lakást adnak át rendeltetésének. Legje-­­­lentősebb építkezések a Hipo­­drom-III negyedben folynak, ahol augusztus végéig 714 új lakásba költözhettek be (Kovács László I felvétele) ■keleti bejáratánál épült ki az ipari övezet. A szerényen meghú­zódó helyiipari gyár szomszédsá­gában, beton- és üvegcsarnok hirdeti a korszerű építőanyagipar jelenlétét. A beindulás óta alig három esztendő telt el. S az idei nyárutó már egy másik évfordu­lóra figyelmeztet: otthonra lelt a megyeszékhelyen a gépipar. Első ízben tavaly ilyenkor csapoltak vasat a fémszerelvénygyár öntö­déjében, s az üzem termékeit máris ismerik nemcsak az or­szágban, de külföldön is. S a mozgó híddaruktól nem messze, a gyapotfonoda impozáns csar­nokai felé igyekszik sokszáz zi­lahi munkásnő reggelenként. A város legújabb s ugyancsak jelentős ipari objektumának, a zománcozott csővezetékgyárnak az építését még nem fejezték be, de első részlege, a tervek szerint, már az idén termelni fog. Am Ziláhon nemcsak az ipar­­telepítés jellemző napjainkban. — Zsiga, te, a főnököt keresik — kiált fel a magasba a darut „etető“ markos férfi. — Elment az irodára — érkezik a válasz, egyelőre gazdátlanul. Az­tán egy emeleti ablakban mégiscsak megjelenik egy kék sapkás fej, s egy vakolókanálban végződő kar.­­ Én helyettesítem — mondja, s Népjóléti és művelődési intézmé­nyek nyitják meg kapuikat egy­­re-másra. Öt évvel ezelőtt mind­össze egyetlen líceum létezett. Ma a pedagógiai és építőipari szaklíceum tanulói új iskolájuk­ban készülnek fel arra, hogy elődeiktől átvegyék a stafétabo­tot, felzárkózzanak az ország más, harmonikusan fejlődő vi­dékeinek fiataljai mellé a sokol­dalúan fejlett szocialista társa­dalom építésének grandiózus munkájában. A város központjában a műve­lődési ház épületén végzik az utolsó simításokat, az új lakóne­gyedekben iskolák, csecsemő- és napközi otthonok kerülnek fedél alá. Poliklinik­a, kórház tervein dolgoznak az arra hivatottak. Igen, az építők a város hétköz­napjainak főszereplői az utóbbi években. Sötétkék kezeslábasok, színes védősisakok bukkannak fel, bármerre néz a szem. Róluk szóljon hát a krónika... téssel, csak az volt a baj, hogy né­hány brigád lemaradt, s így az épí­­tőtelep egészében nem teljesítette a tervet... No, de jön is már a bri­gádvezető m­int a poros úton ka­paszkodó férfi felé, s amíg az a közelünkbe ér, sietve jellemzi is néhány szóban Bántó Miklóst. — Rendkívül mozgékony ember, kit a­harmadik évtizedet. Igaz, tapaszta­latokban azért valóban nincs hiány. Több mint tíz év alatt Ko­­lozs megye szinte valamennyi vá­rosának építőtelepén megfordult. — A kolozsvári egyetemi város­ban dolgoztunk éppen vagy tizene­gyen szilágyságiak, amikor eljutott hozzánk a nagyszabású zilahi épít­kezések híre — kezd bele kéré­sünkre a brigád megalakulásának történetébe. — Az első szabad szombaton hazajöttünk és jelent­keztünk az építővállalatnál. Eleinte a már meglévő csoportokba álltunk be. A frissen alakult építkezési vál­lalat valósággal toborozta az embe­reket, s amint ilyenkor lenni szo­kott, akadt „selejt“ is bőven. Vol­tak, akik könnyen vették a mun­kát, meg sem gondolták, milyen felelősség egy házat felépíteni. Hát elhatároztuk, hogy külön brigádot alakítunk. Kezdetben 15—20-ak­ vol­tunk. Azt mondtam, elég is ennyi, de aztán jöttek egyre-másra a ké­relmezők. Vissza nem utasítottam őket, mert a jó, dolgos ember csak javára válik a csoportnak. A mun­kakerülő úgy sem marad meg ná­lunk. — Amit tesznek vele ? Elküldik ? — Nem küldjük el, ki sem közö­sítjük, igaz, a mieink nem igen ba­rátkoznak az ilyennel. Megérzi, hogy nincs itt helye, s elmegy ma­gától, aki nem tudja, vagy nem akarja megfogni a dolog végét. De aki dolgozni, tanulni akar, azt nem hagyják magára. Fiatalok Itt Zilahon is építettek már isko­lát, üzletházat, több száz blokklakás falait húzták fel, s szeptember kö­zepétől a város modern szállodáján fognak dolgozni. — Láttam, az előbb Gombos Zsi­gával beszélgettek. Elmondta-e, hogy nemrégiben Bukarestben má­sodik lett a Mesterség ismerete cí­mű országos szakmai versenyen ? S hogy tagadólag rázzuk a fejün­ket, elmagyarázza bővebben is. — Minden megyéből küldtek egy­két embert. Nem kis dolog máso­diknak lenni, majdnem száz ver­senyző közül. A döntőt közvetítette a televízió is. Az egész brigád ott ült a képernyő előtt azon az estén, együtt izgultunk vele. Sajnos, a vál­lalatnál nem sok visszhangja volt a Gombos sikerének, csak mi gra­tuláltunk neki boldogan, amikor visszajött, pedig ő a megyének is becsületet szerzett. De Gomboson kívül a fele csoportot el merném küldeni bármikor ilyen versenyre, hiszen épp úgy megállná a helyét Máté József, Chirei Vasile Papp Jóska, s még hosszan sorolhatnám a neveket... Aztán egyéb jut eszébe, s témát változtat: — Temesvárról v­agy tízszer is jöttek már utánunk, hívták az e­­gész csoportot. Még Sámsonba is hazajött hozzám a kiküldött. Ígér­tek mindent, több fizetést, jobb munkakörülményeket. Mondtam, e­­gyedül nem dönthetek, meg kell beszélnem a fiúkkal. Aztán úgy határoztunk, mégsem hagyjuk itt Szilágyságot. Igaz, sok itt még a nehézség: anyaghiány, akadozó szervezés, tapasztalatlanság. De­­hát mégiscsak ez az otthonunk, s ki vállalja a nehezét, ha mi, az idevalósiak is kereket oldunk. S mintegy magyarázatképpen jól­­esően, büszkén hordozza végig a tekintetét a domboldalon. Idegalább húsz tömbház, sok száz család ott­hona készült itt el az utóbbi másfél­két esztendőben, s a Bántó-brigá­­dot szinte mindenikhez személyes élmények fűzik. — Mit érez az építő, amikor így végigtekint a keze nyomán újjá­születő városon ? Néhány percig elgondolkozva t­a­kargatja a tarkóját Bántó Miklós, majd hamiskásan felcsillan a tekin­tete. — Tudják mit ? Azt írják be ma­guk, hiszen elgondolhatják, hogy milyen érzés lehet, s jobban is tud­ják forgatni a szót, mint én. Csak annyit mondanék, hogy az aztán nagyon tud bosszantani, amikor né­hány héttel az átadás után már megrongált falakat, piszkos lépcső­­házat, rendetlenséget látok az épüle­tek körül. Búcsúzásként még utánunk szól: — El ne kerüljenek, ha Sámson­ban járnak... Fejér László Jakab Márta SZEPTEMBERBEN GYORS, FEGYELMEZETT ÉS PONTOS MUNKÁVAL NÖVELJE VALAM­ENNYI ÉPÍTŐTELEP A BERUHÁZÁSI TERV TELJESÍTÉSÉBEN MEGSZERZETT ELŐNYT! Pirkadatkor még szundít a város, amikor a környékbeli falvakból föl­kerekednek az ácsok, kőművesek, szerelők, s elindulnak a megyeszék­hely felé. Szemrehúzott sapkával, fél órát, órát bóbiskolnak még a kocsiban — ez is beleszámít a napi pihenésbe. Pillanatra rezzennek fel csupán, amikor egy-egy faluban zökkenve megáll az autó, s felszáll­­nak a társak. A város határában egész karavánná sorakoznak fel a munkásjáratok. S a közös megálló­helyről már szinte teljes létszám­ban széledhetnek szét az építőcso­portok a város különböző pontjaira. Elismerten jó mesteremberek a szilágyságiak. De évtizedekig csak a hírük szállt haza időről-időre az ország legkülönbözőbb építőte­le­peiről. Ők maguk inkább csak el­vétve, látogatóba jöttek. Az utóbbi fél évtizedben aztán jócskán kínál­kozott alkalom, hogy tapasztalatuk­ról, szaktudásukról immár itthon tegyenek tanúbizonyságot. Haza is szivárogtak legtöbben, mert manap­ság annyi az építeni való Zilahon, hogy alig-alig győzik. Jórészt ilyen hazatért emberekből verbuválódott össze a Bántó-brigád is — így emlegetik őket városszerte —, ki Temesvárról, ki Nagybányá­ról, Váradról, vagy Kolozsvárról ér­kezett haza. A délelőtti órákban a domboldal­ra kapaszkodó új városrészben, a Simion Barnusiu negyedben talá­lunk rájuk. Pirosban álló sokemele­tes tömbház belső munkálatait vég­zik. Toronydaru forgolódik csilin­gelve, könnyedén himbálva adogat­ja a tetőre a hatalmas előregyár­tott betonelemeket, vagy egy-egy rakomány cementet, maltert, vissza is húzódik rögtön az ablak­ból. Pillanatok múlva, szélesvállú, magas, nevetős szemű fiatalember áll meg előttünk. — Gombos Zsigmond — nyújt kezet. — Gondoltam, hogy az újság­tól vannak — mondja a kölcsönös bemutatkozás után. Kiderül, meglehetősen gyakori látogató a hozzánk hasonló érdek­lődő Bántóéknál. — Mit csináljunk, ha mindenkit hozzánk küldenek az irodáról — szabadkozik. — Bizonyára oka van ennek is, hogy éppen ide küldik őket... — Hát. — vonja meg a vállát, de pillantásán látszik, jól tudja ő az okát. — Hogyan zárták az elmúlt hó­napot ? — sietünk a segítségére. — Húsz százalékos tervtúlteljese­nő szervező, ugyanakkor erőskezű, rendszereid, nem tűri meg a pontat­lant, a munkakerülőt. Dolgoztam évekig Temesváron meg Váradon is, de egy hozzá hasonló főnököm sem akadt. Ezeket ő úgysem mon­daná el magáról — teszi még hoz­zá Gombos Zsigmond, s már búcsú­zik is, hiába tartóztatjuk — sietős a munka, jócskán van még a mai adagból... S a brigádvezető közeledtére egy­kettőre behúzódnak az ablakokból a kíváncsiskodó fejek is. Néhány gyors utasítást, útbaiga­zítást ad az embereinek Bántó Mik­lós mielőtt hozzánk lépne. Akiről sokat, s ráadásul jót hallunk, gyakran hajlamosak vagyunk so­kat látott, sokat tapasztalt, idősebb szakinak elképzelni. Nos, Bántó Miklós még életkoránál is fiata­­labbnak tűnik, alig közelíti meg a is sokan jelentkeztek a brigádba, már vagy 10—12 szakmunkás nőtt fel közöttük. Délelőttönként magá­nak a brigádvezetőnek volt rá gondja, hogy a mesterséggel kap­csolatos mindenféle munkával meg­ismerkedjenek, délután pedig rend­szeresen eljártak a szaktanfolyam­ra. Jelenleg a negyvenet is megha­ladja a brigád létszáma. — Azt tartom — folytatja Bántó Miklós —, ha valaki jó kőműves akar lenni, nemcsak a falrakást kell megtanulnia, de a csempézéstől a kül­ső vagy belső díszítésig minden mun­kafolyamatot. Kolozsváron sok min­dent volt alkalmam megismerni. Nem egy nevezetes intézmény épí­tésén dolgoztam magam is, a Rák­kutató Intézeten például, de ott voltam elettől végig a Napoca szál­ló építésénél. A legfinnyásabb munkákat bízták ránk. A Bántó-brigád vállalta a nehezét. Adalékok Zilah építőinek krónikájához TÍZ NAP MÚLVA INDULNAK A VETŐGÉPEK (Folytatás az 1. oldalról) ként. Gyengébben eresztett az Au­rora, azonban ez a kései vetés számlájára írható. Innen a tanulság — mondja a farmer — hogy a fajta csak akkor jelent előnyt, ha idejében végzik el az összes tenni­valókat. Persze, fordítva is igaz, a jó fajtát a minőségi munka sem pótolhatja. A GÉPÉSZ NEM SZÁLLT LE A TRAKTORÁRÓL Szántanak a traktorok a szent­­andrási határban. Zgirdea Nicolae, a gépállomás vezetője halad az élen, ömlenek a fekete barázdák az ekevas nyomában. — Haladnak a szántással? — kérdem, az erőgépével mellém gu­ruló Zgirdea Nicolaet. — Húsz hektárt ma is megfor­gattunk, így 220 hektárra ugrott a felszántott terület. Van azonban dolog elég a határban, hiszen 300 hektáron kell elvetnünk a gabonát ezen az őszön és a burgonya meg a cukorrépa betakarítása is csak most kezdődött. — Látom szórják a trágyát is. — Szükség van rá, hiszen néhány hektáron búzát búza után vetünk. Itt fel kell javítanunk a talajt. De a többi parcellára is kerül vegy­szer, az istállótrágyát sem hagyjuk elveszni, 34 hektáron már barázda alá forgattuk és a fogatosok hord­ják továbbra is a földekre. — Tehát minden rendben Szent­­andráson. — Ilyen munkára alkalmas au­gusztus után szégyen lenne akár egyetlen tennivalóval is lemaradni — tesz pontot a beszéd végére a gépész. AZ ELNÖK SZÁMOL Az elnök, Péter János régi gazda. Ahogy osszuk-szorozzuk a cserna­­keresztúri közös gazdaság sorsát, mindegyre előugrik számtantudo­mánya. Nem a felsőbb matematika, hanem az egyszerű hármasszabály, bizonyítva azt, igaza van-e vagy nincs az elnöknek. Talán ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy a téesz a megye egyik élgazdasága. — Huszonöt hektárra repce, búza, árpa kerül. Ebből nem lesz egy fia kalász sem. — Hogyhogy ? — Csak úgy, hogy lelegeltetjük , ez a tavaszi póttakarmányunk, ha netán nem futná a szénából és a siló­ból ; nem a rétekre, hanem erre a 25 hektárra engedjük ki az állato­kat áprilisban. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, mit jelent az, ha hagyjuk a legelőt megerősödni. — De tudtommal az idén a télire való állateleség biztosítva van. — Akkor nem megy kárba a ve­tés, lekaszáljuk és besilózzuk. Ez azt jelenti ,hogy a gazdaság kia­dott... — Most tegyük le a ceruzát, be­széljünk számok nélkül. — Hát elég nehéz lesz, mert szá­mokkal kell bizonyítani minden el­gondolás helyességét . A fajbúzánál is számoltak. — Ott is. Bezosztáját termesztet­tünk. Volt ahol 3500 kilót is arat­tunk egy hektárról. De megpróbál­juk a Favorittal is Úgy hallottuk, a környéken többet hozott a másik fajtánál. Hét hektárt vetünk be vele. — Óvatosak. — A számolásnak csak akkor van értelme, ha reális adatokkal dol­gozunk. — A tervek szerint október 10-ig magágyba kerül a gabona. Ezt is kiszámították ? — Kiszámítottuk, de az időjárás törölhet néhány számot, akkor pe­dig megváltozik minden. Egyelőre a munkák jó ütemben haladnak, s a minőséggel sincs baj. Naponta 65 hektáron forgatjuk meg a talajt, tehát jó magágyba kerül a gabona. Annál is inkább, mert tápanyag­­pótlót is kap a föld. Mi ragaszko­dunk a vetés terv szerinti befeje­zéshez, mert az idén a legjobb eredményeket azokon a parcellákon értük el, ahol október 10-ig mag­ágyban volt a gabona. És jövőre rekordhozamokat szeretnénk aratni. 1973. SZEPTEMBER 1. SZOMBAT KÖZÉLETI HÍREK TÁVIRATOK Nicolae Ceaușescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke Malaysia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban gratulált Tuanku Abdul Halim Mu'Azzam Shah Ibm­ al Marhum Sultan Badlis­­hahnak, Malaysia királyának. Nicolae Ceaușescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke táviratban üdvözölte Ellis Clarkot, Trinidad-Tobago állam főkormányzóját az állam nemzeti ünnepe alkalmából. Ion Gheorghe Maurer elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke a Kielce melletti vasúti szerencsétlenséggel kapcsolatosan részvéttáviratot intézett Piotr Jaroszewicz elvtárshoz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökéhez. Ion Gheorghe Maurer elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratban üdvözölte Henri Lopez elvtársat, Kongó Népköztársaság miniszterelnökét a tisztségbe való kinevezése alkalmából. Gheorghe Radulescu elvtárs, a Minisztertanács alelnöke fogadta Sir Charles Leslie Glasst, a londoni székhelyű Angol-Román Bank elnö­két, és Emil Radut, a bank vezér­­igazgatóját. A felek megvizsgálták az ez év júliusában létesített bank tevékeny­sége fejlesztésének több kérdését. Gheorghe Panu elvtárs, az RKP Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnöksé­gének tagja, a KB titkára fogadta a magyarországi szakszervezeti kül­döttséget, amely Gáspár Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága Poli­tikai Bizottságának tagja, a ma­gyarországi Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára vezetésé­vel az RSZÁSZ Központi Tanácsá­nak meghívására baráti és tapasz­talatcsere látogatást tesz hazánk­ban. Részt vett Mihai Dalea elvtárs. ★ A fővárosba érkezett a magyar­­országi Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttsége, élen Gás­pár Sándorral, az MSZMP KB Poli­tikai Bizottságának tagjával, a ma­gyarországi Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkárával. A delegáció a Romániai Szakszerveze­tek Általános Szövetsége Központi Tanácsának a meghívására baráti és tapasztalatcserelátogatást tesz hazánkban. A küldöttségben részt vesznek Timmer József és Duschek Mária, a SZOT titkárai, Kanda Pál, a szakszervezetek Szabolcs megyei ★ Az RSZÁSZ Központi Tanácsának székházában megkezdődtek a hiva­talos megbeszélések a magyarországi Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak Gáspár Sándor vezette küldött­sége és az RSZÁSZ Központi Taná­csának Mihai Dalea elvtárs vezette küldöttsége között A küldöttségek tájékoztatták egy­Hazaérkezett a Román Kommu­nista Párt küldöttsége, amely az Ausztriai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának a meghívására látogatást tett Ausztriában. A dele­gációban részt vett Cornel Burtica elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titká­ra és Stefan Mocuta elvtárs, az RKP KB póttagja az RKP Kolozs megyei bizottságának első titkára. Az Otopeni repülőtéren a kül­döttséget Dumitru Popescu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságá­nak tagja, a KB titkára és Teodor Marinescu elvtárs, az RKP KB Stefan Voitec, a Nagy Nemzet­­gyűlés elnöke fogadta a hazánkban tartózkodó belgiumi parlamenti kül­döttséget, élen Raoul Vreven sze­nátorral. ★ A belgiumi parlamenti küldött­ség tagjai részt vettek a Nagy Nemzetgyűlés Bárója által tisztele­tükre adott ebéden. Az ebéden Vietnam Demokratikus Köztársa­ság közelgő nemzeti ünnepe — a függetlenség kikiáltásának évfor­dulója — alkalmából bemutattak egy vietnami játékfilmet a fővárosi Capitol filmszínházban. Ez alkalommal vietnami kulturális est zajlott le a Külföldi Kultúrkap­­csolatok Román Intézetének rende­zésében. Alexandru Cimpeanu új­Bécsbe utazott a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének küldöttsége, élen Titus Popescuval, az MTOSZ alel­­nökével. A delegáció az ausztriai Végleg távozott országunkból Dendevijn Sarav, a Mongol Nép­­köztársaság rendkívüli és megha­lhea San, a Kambodzsai Király­ság új bukaresti nagykövete meg­koszorúzta A Nép és a Haza Sza­A török hadsereg napja alkal­mából Burhan Ulukan ezredes, Törökország bukaresti katonai, légi az RKP KB Végrehajtó Bizottságá­nak póttagja, az RSZÁSZ Központi Tanácsának elnöke és Larisa Mun­­teanu elvtársnő, az RSZÁSZ Köz­ponti Tanácsának titkára. Jelen volt Martin Ferenc, a Ma­gyar NK bukaresti nagykövete. A felek szívélyes, baráti légkör­ben véleménycserét folytattak a romániai és a magyarországi dol­gozók jelenlegi tevékenységéről és feladatairól, valamint a két ország szakszervezeteinek a szocialista építéshez való hozzájárulásáról. ★ tanácsának elnöke és Slovatsik Károly, a SZOT nemzetközi osztá­lyának aktivistája. Az Otopeni repülőtéren a vendé­geket Mihai Dalea elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának pót­tagja, az RSZÁSZ Központi Taná­csának elnöke, Nagy Pál és Larisa Munteanu, az RSZÁSZ Központi Tanácsának titkárai, a Központi Tanács Végrehajtó Bizottságának több tagja, szakszervezeti aktivisták üdvözölték. Ott volt Martin Ferenc, a Magyar NK bukaresti nagykövete és a nagy­­követség több tagja. ★ mást a romániai és a magyaror­szági szakszervezetekre háruló kü­lönböző feladatokról a szocialista építés jelenlegi szakaszában, s véle­ménycserét folytattak a nemzet­közi szakszervezeti mozgalom egyes problémáiról. A megbeszélések a meleg barát­ság légkörében folytak le, tagja, valamint pártaktivisták üdvö­zölték. ★ A bécsi Schwechat repülőtéren a delegációt Karl Zenker elvtárs, az Ausztriai KP KB Politbürójának tagja, az AKP Alsó-Ausztria tarto­mányi szervezetének elnöke, Hein­rich Fritz, az AKP KB tagja, a párt külügyi osztályának vezetője és az AKP KB több aktivistája búcsúztatta. Jelen volt Dumitru Aninoiu, Románia bécsi nagykövete és a nagykövetség, valamint a ro­mán gazdasági kirendeltség több tagja. Stefan Voitec és Raoul Vreven po­­hárköszöntőt mondott. ★ A belgiumi parlamenti küldöttség romániai látogatása alkalmából Jacques Graeffe, Belgium bukaresti nagykövete vacsorát adott. ★ A küldöttség ellátogatott Buka­rest több lakónegyedébe, és folk­­lórelőadást tekintett meg. ságíró népes hallgatóság előtt vietnami úti élményeiről számolt be. Mindkét rendezvényen ott voltak román hivatalos személyiségek valamint Nguyen Dang Hanh, Vietnam DK nagykövete, Lám Van Luu, Dél-Vietnam Köztársaságának nagykövete, a két nagykövetség több tagja, más diplomaták, mezőgazdasági szövetkezetek szö­vetségének — a Raiffeisennek — a meghívására látogatást tesz Ausztriában. talmazott nagykövete Románia Szocialista Köztársaságban. hadságáért, a Szocializmusért Vívott Harc Hőseinek emlékművét, és tengerészeti attaséja fogadást adott a nagykövetségen. HOL TARTANAK (Folytatás az 1. oldalról) időszakban a vállalat fémfo­gyasztása fokozatosan 48 száza­lékkal csökkent. HOGYAN VALÓSÍTOTTÁK EZT MEG? Mindenekelőtt az által, hogy mű­veletterveket dolgoztak ki a hen­gerelt fémanyagok gazdaságos szabására, 243 alkatrész mű­anyaggal való helyettesítését ve­zették be, s ez csak 1973-ban 40 tonna fémmegtakarításhoz vezet. Az öntödében hagyományos min­ta- és magszekrények helyett szétszedhető szekrényeket hasz­nálnak, és ezzel elkerülik az al­katrészek súlytöbblettel való ön­tését. Legutoljára, de nem utolsó sorban említem az újításokat. A legfrissebb Oncu Cantemir mér­nök és Katona József technikus találmánya, a GU-25 típusú e­­gyetemes fúrógép asztaltartójá­nak súlyát 42 kg-mal csökkenti, ami, ha tekintetbe vesszük, hogy nagy sorozatokról van szó, igen szép eredmény. A mérnöki kar és a munkás újítók számára a munkaterme­lékenység szüntelen fokozása je­lenti a másik, napirenden levő érdeklődési területet. A marógé­pek testének csúszófelületét a múltban nagyon munkaigényes kézihántolással munkálták meg. A nagyteljesítményű ágyköszö­rűgép beállításával ugyanannyi szerelő 1973-ban 550 FUS­P tí­pusú nagypontosságú szerszám­marógépet szerelt össze az előző évek 200 darabjával szemben. Tartozom ezzel kapcsolatban azt is elmondani, hogy a kézihánto­­lás legkevesebb 20 munkaórát igényelt, a gépi megmunkálás vi­szont mindössze 2 órába kerül. A takarékosságot eredményező újítások és ésszerűsítések válfa­jai természetesen ennél sokkal gazdagabbak, a feltárásra váró lehetőségek skálája viszont kor­látlan...

Next