Előre, 1973. szeptember (27. évfolyam, 8029-8054. szám)
1973-09-01 / 8029. szám
ELŐRE 2. oldal A kolozsvári ipari építkezési tröszt eddig több mint 40 új ipari és mezőgazdasági termelőkapacitást adott át rendeltetésének. Ezek közül augusztusban helyezték üzembe a Terápia üzem egyik új részlegét, az ara- TÖBB MINT 40 ÚJ TERMELŐKAPACITÁS nyosgyéresi Sodronyipar újabb osztályait, a tordai üveggyár öntödéjét stb. és valamennyit határidő előtt. Az elmúlt napokban számos építőtelepen korszerű, új technológiákat kezdtek alkalmazni. A legújabb eljárások szerint építik például a szatmári kombinálttakarmány-gyárat, s így 150 nappal lerövidítették a kivitelezési határidőt és jelentős anyagmegtakarítást érnek el. ÉPÍTŐANYAG - TERVEN FELÜL — Temes megye építőanyagipari egységei az idén az ötéves terv első évéhez viszonyítva 25 százalékkal növelték kapacitásukat, a napokban előirányzaton felül nagy mennyiségű árut szállítanak le. A zsombolyai Ceramica és a lugosi Mondial vállalat például terven felül 1,5 millió téglát és kerámiablokkot kitevő építőanyagot és több mint kétmillió cserepet állított elő. A megye egységei ugyanakkor mintegy 2500 négyzetméter vasbetonelemet szállítottak terven felül az ipari és szociális-kulturális építőtelepeknek. A zsombolyai, lugosi és temesvári szakosított egységekben jelenleg újabb intézkedések történnek a termelés növeléséért és a nemrég üzembe helyezett automata gépsorok mielőbbi felfuttatásáért. ★ ★ A craiovai beton elemgyár 1500 munkása, mestere és mérnöke dolgozott augusztus 23-án, hogy több építőanyaggal szolgálhasson az építőtelepeknek. Az ünnepi műszak eredménye több mint félmillió lej termelés. Augusztus 23-án útnak indítottak a kolozsvári vasútépítő vállalat számára 250 betoncsövet, a pitesti-i, bukaresti, Constantai és temesvári építőknek 15 vagon falmezőt, az aradiaknak is a brassóiaknak más betonelemeket stb. Vasúti szárnyvonal végén, dombok övezte völgyben köszöntött a hajnal. A Meszes alatti várost idegenbe szakadt fia is nehezen ismeri fel, ha néhanapján hazatér. A céhek egykori városában, gubások, fazekasok, mészárosok és szőlősgazdák évszázadokig csendes otthonában, megváltozott az élet. Az ország területi és közigazgatási átszervezése óta eltelt időszak különösen virágzó esztendőkkel köszöntött a szilágysági tájra. A város minden fúgában építők ütöttek tanyát, toronydaruk ékelődtek ég és föld közé, lakónegyedek, ipartelepek körvonalai jelzik a hajdani kisváros jelenét s jövőjét. Ott, ahol valamikor nyájakat legeltettek és kemény munkával csikarták ki a föld szegényes termését, emberfolyamot lát a hajnal. Régi és új lakosok, a város teljes jogú állampolgárai özönlenek munkahelyeik felé. A város Szebenben az idén 1640 új lakást adnak át rendeltetésének. Legje-lentősebb építkezések a Hipodrom-III negyedben folynak, ahol augusztus végéig 714 új lakásba költözhettek be (Kovács László I felvétele) ■keleti bejáratánál épült ki az ipari övezet. A szerényen meghúzódó helyiipari gyár szomszédságában, beton- és üvegcsarnok hirdeti a korszerű építőanyagipar jelenlétét. A beindulás óta alig három esztendő telt el. S az idei nyárutó már egy másik évfordulóra figyelmeztet: otthonra lelt a megyeszékhelyen a gépipar. Első ízben tavaly ilyenkor csapoltak vasat a fémszerelvénygyár öntödéjében, s az üzem termékeit máris ismerik nemcsak az országban, de külföldön is. S a mozgó híddaruktól nem messze, a gyapotfonoda impozáns csarnokai felé igyekszik sokszáz zilahi munkásnő reggelenként. A város legújabb s ugyancsak jelentős ipari objektumának, a zománcozott csővezetékgyárnak az építését még nem fejezték be, de első részlege, a tervek szerint, már az idén termelni fog. Am Ziláhon nemcsak az ipartelepítés jellemző napjainkban. — Zsiga, te, a főnököt keresik — kiált fel a magasba a darut „etető“ markos férfi. — Elment az irodára — érkezik a válasz, egyelőre gazdátlanul. Aztán egy emeleti ablakban mégiscsak megjelenik egy kék sapkás fej, s egy vakolókanálban végződő kar. Én helyettesítem — mondja, s Népjóléti és művelődési intézmények nyitják meg kapuikat egyre-másra. Öt évvel ezelőtt mindössze egyetlen líceum létezett. Ma a pedagógiai és építőipari szaklíceum tanulói új iskolájukban készülnek fel arra, hogy elődeiktől átvegyék a stafétabotot, felzárkózzanak az ország más, harmonikusan fejlődő vidékeinek fiataljai mellé a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének grandiózus munkájában. A város központjában a művelődési ház épületén végzik az utolsó simításokat, az új lakónegyedekben iskolák, csecsemő- és napközi otthonok kerülnek fedél alá. Poliklinika, kórház tervein dolgoznak az arra hivatottak. Igen, az építők a város hétköznapjainak főszereplői az utóbbi években. Sötétkék kezeslábasok, színes védősisakok bukkannak fel, bármerre néz a szem. Róluk szóljon hát a krónika... téssel, csak az volt a baj, hogy néhány brigád lemaradt, s így az építőtelep egészében nem teljesítette a tervet... No, de jön is már a brigádvezető mint a poros úton kapaszkodó férfi felé, s amíg az a közelünkbe ér, sietve jellemzi is néhány szóban Bántó Miklóst. — Rendkívül mozgékony ember, kit aharmadik évtizedet. Igaz, tapasztalatokban azért valóban nincs hiány. Több mint tíz év alatt Kolozs megye szinte valamennyi városának építőtelepén megfordult. — A kolozsvári egyetemi városban dolgoztunk éppen vagy tizenegyen szilágyságiak, amikor eljutott hozzánk a nagyszabású zilahi építkezések híre — kezd bele kérésünkre a brigád megalakulásának történetébe. — Az első szabad szombaton hazajöttünk és jelentkeztünk az építővállalatnál. Eleinte a már meglévő csoportokba álltunk be. A frissen alakult építkezési vállalat valósággal toborozta az embereket, s amint ilyenkor lenni szokott, akadt „selejt“ is bőven. Voltak, akik könnyen vették a munkát, meg sem gondolták, milyen felelősség egy házat felépíteni. Hát elhatároztuk, hogy külön brigádot alakítunk. Kezdetben 15—20-ak voltunk. Azt mondtam, elég is ennyi, de aztán jöttek egyre-másra a kérelmezők. Vissza nem utasítottam őket, mert a jó, dolgos ember csak javára válik a csoportnak. A munkakerülő úgy sem marad meg nálunk. — Amit tesznek vele ? Elküldik ? — Nem küldjük el, ki sem közösítjük, igaz, a mieink nem igen barátkoznak az ilyennel. Megérzi, hogy nincs itt helye, s elmegy magától, aki nem tudja, vagy nem akarja megfogni a dolog végét. De aki dolgozni, tanulni akar, azt nem hagyják magára. Fiatalok Itt Zilahon is építettek már iskolát, üzletházat, több száz blokklakás falait húzták fel, s szeptember közepétől a város modern szállodáján fognak dolgozni. — Láttam, az előbb Gombos Zsigával beszélgettek. Elmondta-e, hogy nemrégiben Bukarestben második lett a Mesterség ismerete című országos szakmai versenyen ? S hogy tagadólag rázzuk a fejünket, elmagyarázza bővebben is. — Minden megyéből küldtek egykét embert. Nem kis dolog másodiknak lenni, majdnem száz versenyző közül. A döntőt közvetítette a televízió is. Az egész brigád ott ült a képernyő előtt azon az estén, együtt izgultunk vele. Sajnos, a vállalatnál nem sok visszhangja volt a Gombos sikerének, csak mi gratuláltunk neki boldogan, amikor visszajött, pedig ő a megyének is becsületet szerzett. De Gomboson kívül a fele csoportot el merném küldeni bármikor ilyen versenyre, hiszen épp úgy megállná a helyét Máté József, Chirei Vasile Papp Jóska, s még hosszan sorolhatnám a neveket... Aztán egyéb jut eszébe, s témát változtat: — Temesvárról vagy tízszer is jöttek már utánunk, hívták az egész csoportot. Még Sámsonba is hazajött hozzám a kiküldött. Ígértek mindent, több fizetést, jobb munkakörülményeket. Mondtam, egyedül nem dönthetek, meg kell beszélnem a fiúkkal. Aztán úgy határoztunk, mégsem hagyjuk itt Szilágyságot. Igaz, sok itt még a nehézség: anyaghiány, akadozó szervezés, tapasztalatlanság. Dehát mégiscsak ez az otthonunk, s ki vállalja a nehezét, ha mi, az idevalósiak is kereket oldunk. S mintegy magyarázatképpen jólesően, büszkén hordozza végig a tekintetét a domboldalon. Idegalább húsz tömbház, sok száz család otthona készült itt el az utóbbi másfélkét esztendőben, s a Bántó-brigádot szinte mindenikhez személyes élmények fűzik. — Mit érez az építő, amikor így végigtekint a keze nyomán újjászülető városon ? Néhány percig elgondolkozva takargatja a tarkóját Bántó Miklós, majd hamiskásan felcsillan a tekintete. — Tudják mit ? Azt írják be maguk, hiszen elgondolhatják, hogy milyen érzés lehet, s jobban is tudják forgatni a szót, mint én. Csak annyit mondanék, hogy az aztán nagyon tud bosszantani, amikor néhány héttel az átadás után már megrongált falakat, piszkos lépcsőházat, rendetlenséget látok az épületek körül. Búcsúzásként még utánunk szól: — El ne kerüljenek, ha Sámsonban járnak... Fejér László Jakab Márta SZEPTEMBERBEN GYORS, FEGYELMEZETT ÉS PONTOS MUNKÁVAL NÖVELJE VALAMENNYI ÉPÍTŐTELEP A BERUHÁZÁSI TERV TELJESÍTÉSÉBEN MEGSZERZETT ELŐNYT! Pirkadatkor még szundít a város, amikor a környékbeli falvakból fölkerekednek az ácsok, kőművesek, szerelők, s elindulnak a megyeszékhely felé. Szemrehúzott sapkával, fél órát, órát bóbiskolnak még a kocsiban — ez is beleszámít a napi pihenésbe. Pillanatra rezzennek fel csupán, amikor egy-egy faluban zökkenve megáll az autó, s felszállnak a társak. A város határában egész karavánná sorakoznak fel a munkásjáratok. S a közös megállóhelyről már szinte teljes létszámban széledhetnek szét az építőcsoportok a város különböző pontjaira. Elismerten jó mesteremberek a szilágyságiak. De évtizedekig csak a hírük szállt haza időről-időre az ország legkülönbözőbb építőtelepeiről. Ők maguk inkább csak elvétve, látogatóba jöttek. Az utóbbi fél évtizedben aztán jócskán kínálkozott alkalom, hogy tapasztalatukról, szaktudásukról immár itthon tegyenek tanúbizonyságot. Haza is szivárogtak legtöbben, mert manapság annyi az építeni való Zilahon, hogy alig-alig győzik. Jórészt ilyen hazatért emberekből verbuválódott össze a Bántó-brigád is — így emlegetik őket városszerte —, ki Temesvárról, ki Nagybányáról, Váradról, vagy Kolozsvárról érkezett haza. A délelőtti órákban a domboldalra kapaszkodó új városrészben, a Simion Barnusiu negyedben találunk rájuk. Pirosban álló sokemeletes tömbház belső munkálatait végzik. Toronydaru forgolódik csilingelve, könnyedén himbálva adogatja a tetőre a hatalmas előregyártott betonelemeket, vagy egy-egy rakomány cementet, maltert, vissza is húzódik rögtön az ablakból. Pillanatok múlva, szélesvállú, magas, nevetős szemű fiatalember áll meg előttünk. — Gombos Zsigmond — nyújt kezet. — Gondoltam, hogy az újságtól vannak — mondja a kölcsönös bemutatkozás után. Kiderül, meglehetősen gyakori látogató a hozzánk hasonló érdeklődő Bántóéknál. — Mit csináljunk, ha mindenkit hozzánk küldenek az irodáról — szabadkozik. — Bizonyára oka van ennek is, hogy éppen ide küldik őket... — Hát. — vonja meg a vállát, de pillantásán látszik, jól tudja ő az okát. — Hogyan zárták az elmúlt hónapot ? — sietünk a segítségére. — Húsz százalékos tervtúlteljesenő szervező, ugyanakkor erőskezű, rendszereid, nem tűri meg a pontatlant, a munkakerülőt. Dolgoztam évekig Temesváron meg Váradon is, de egy hozzá hasonló főnököm sem akadt. Ezeket ő úgysem mondaná el magáról — teszi még hozzá Gombos Zsigmond, s már búcsúzik is, hiába tartóztatjuk — sietős a munka, jócskán van még a mai adagból... S a brigádvezető közeledtére egykettőre behúzódnak az ablakokból a kíváncsiskodó fejek is. Néhány gyors utasítást, útbaigazítást ad az embereinek Bántó Miklós mielőtt hozzánk lépne. Akiről sokat, s ráadásul jót hallunk, gyakran hajlamosak vagyunk sokat látott, sokat tapasztalt, idősebb szakinak elképzelni. Nos, Bántó Miklós még életkoránál is fiatalabbnak tűnik, alig közelíti meg a is sokan jelentkeztek a brigádba, már vagy 10—12 szakmunkás nőtt fel közöttük. Délelőttönként magának a brigádvezetőnek volt rá gondja, hogy a mesterséggel kapcsolatos mindenféle munkával megismerkedjenek, délután pedig rendszeresen eljártak a szaktanfolyamra. Jelenleg a negyvenet is meghaladja a brigád létszáma. — Azt tartom — folytatja Bántó Miklós —, ha valaki jó kőműves akar lenni, nemcsak a falrakást kell megtanulnia, de a csempézéstől a külső vagy belső díszítésig minden munkafolyamatot. Kolozsváron sok mindent volt alkalmam megismerni. Nem egy nevezetes intézmény építésén dolgoztam magam is, a Rákkutató Intézeten például, de ott voltam elettől végig a Napoca szálló építésénél. A legfinnyásabb munkákat bízták ránk. A Bántó-brigád vállalta a nehezét. Adalékok Zilah építőinek krónikájához TÍZ NAP MÚLVA INDULNAK A VETŐGÉPEK (Folytatás az 1. oldalról) ként. Gyengébben eresztett az Aurora, azonban ez a kései vetés számlájára írható. Innen a tanulság — mondja a farmer — hogy a fajta csak akkor jelent előnyt, ha idejében végzik el az összes tennivalókat. Persze, fordítva is igaz, a jó fajtát a minőségi munka sem pótolhatja. A GÉPÉSZ NEM SZÁLLT LE A TRAKTORÁRÓL Szántanak a traktorok a szentandrási határban. Zgirdea Nicolae, a gépállomás vezetője halad az élen, ömlenek a fekete barázdák az ekevas nyomában. — Haladnak a szántással? — kérdem, az erőgépével mellém guruló Zgirdea Nicolaet. — Húsz hektárt ma is megforgattunk, így 220 hektárra ugrott a felszántott terület. Van azonban dolog elég a határban, hiszen 300 hektáron kell elvetnünk a gabonát ezen az őszön és a burgonya meg a cukorrépa betakarítása is csak most kezdődött. — Látom szórják a trágyát is. — Szükség van rá, hiszen néhány hektáron búzát búza után vetünk. Itt fel kell javítanunk a talajt. De a többi parcellára is kerül vegyszer, az istállótrágyát sem hagyjuk elveszni, 34 hektáron már barázda alá forgattuk és a fogatosok hordják továbbra is a földekre. — Tehát minden rendben Szentandráson. — Ilyen munkára alkalmas augusztus után szégyen lenne akár egyetlen tennivalóval is lemaradni — tesz pontot a beszéd végére a gépész. AZ ELNÖK SZÁMOL Az elnök, Péter János régi gazda. Ahogy osszuk-szorozzuk a csernakeresztúri közös gazdaság sorsát, mindegyre előugrik számtantudománya. Nem a felsőbb matematika, hanem az egyszerű hármasszabály, bizonyítva azt, igaza van-e vagy nincs az elnöknek. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a téesz a megye egyik élgazdasága. — Huszonöt hektárra repce, búza, árpa kerül. Ebből nem lesz egy fia kalász sem. — Hogyhogy ? — Csak úgy, hogy lelegeltetjük , ez a tavaszi póttakarmányunk, ha netán nem futná a szénából és a silóból ; nem a rétekre, hanem erre a 25 hektárra engedjük ki az állatokat áprilisban. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, mit jelent az, ha hagyjuk a legelőt megerősödni. — De tudtommal az idén a télire való állateleség biztosítva van. — Akkor nem megy kárba a vetés, lekaszáljuk és besilózzuk. Ez azt jelenti ,hogy a gazdaság kiadott... — Most tegyük le a ceruzát, beszéljünk számok nélkül. — Hát elég nehéz lesz, mert számokkal kell bizonyítani minden elgondolás helyességét . A fajbúzánál is számoltak. — Ott is. Bezosztáját termesztettünk. Volt ahol 3500 kilót is arattunk egy hektárról. De megpróbáljuk a Favorittal is Úgy hallottuk, a környéken többet hozott a másik fajtánál. Hét hektárt vetünk be vele. — Óvatosak. — A számolásnak csak akkor van értelme, ha reális adatokkal dolgozunk. — A tervek szerint október 10-ig magágyba kerül a gabona. Ezt is kiszámították ? — Kiszámítottuk, de az időjárás törölhet néhány számot, akkor pedig megváltozik minden. Egyelőre a munkák jó ütemben haladnak, s a minőséggel sincs baj. Naponta 65 hektáron forgatjuk meg a talajt, tehát jó magágyba kerül a gabona. Annál is inkább, mert tápanyagpótlót is kap a föld. Mi ragaszkodunk a vetés terv szerinti befejezéshez, mert az idén a legjobb eredményeket azokon a parcellákon értük el, ahol október 10-ig magágyban volt a gabona. És jövőre rekordhozamokat szeretnénk aratni. 1973. SZEPTEMBER 1. SZOMBAT KÖZÉLETI HÍREK TÁVIRATOK Nicolae Ceaușescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke Malaysia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban gratulált Tuanku Abdul Halim Mu'Azzam Shah Ibm al Marhum Sultan Badlishahnak, Malaysia királyának. Nicolae Ceaușescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke táviratban üdvözölte Ellis Clarkot, Trinidad-Tobago állam főkormányzóját az állam nemzeti ünnepe alkalmából. Ion Gheorghe Maurer elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke a Kielce melletti vasúti szerencsétlenséggel kapcsolatosan részvéttáviratot intézett Piotr Jaroszewicz elvtárshoz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökéhez. Ion Gheorghe Maurer elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratban üdvözölte Henri Lopez elvtársat, Kongó Népköztársaság miniszterelnökét a tisztségbe való kinevezése alkalmából. Gheorghe Radulescu elvtárs, a Minisztertanács alelnöke fogadta Sir Charles Leslie Glasst, a londoni székhelyű Angol-Román Bank elnökét, és Emil Radut, a bank vezérigazgatóját. A felek megvizsgálták az ez év júliusában létesített bank tevékenysége fejlesztésének több kérdését. Gheorghe Panu elvtárs, az RKP Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára fogadta a magyarországi szakszervezeti küldöttséget, amely Gáspár Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a magyarországi Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára vezetésével az RSZÁSZ Központi Tanácsának meghívására baráti és tapasztalatcsere látogatást tesz hazánkban. Részt vett Mihai Dalea elvtárs. ★ A fővárosba érkezett a magyarországi Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttsége, élen Gáspár Sándorral, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagjával, a magyarországi Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárával. A delegáció a Romániai Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának a meghívására baráti és tapasztalatcserelátogatást tesz hazánkban. A küldöttségben részt vesznek Timmer József és Duschek Mária, a SZOT titkárai, Kanda Pál, a szakszervezetek Szabolcs megyei ★ Az RSZÁSZ Központi Tanácsának székházában megkezdődtek a hivatalos megbeszélések a magyarországi Szakszervezetek Országos Tanácsának Gáspár Sándor vezette küldöttsége és az RSZÁSZ Központi Tanácsának Mihai Dalea elvtárs vezette küldöttsége között A küldöttségek tájékoztatták egyHazaérkezett a Román Kommunista Párt küldöttsége, amely az Ausztriai Kommunista Párt Központi Bizottságának a meghívására látogatást tett Ausztriában. A delegációban részt vett Cornel Burtica elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára és Stefan Mocuta elvtárs, az RKP KB póttagja az RKP Kolozs megyei bizottságának első titkára. Az Otopeni repülőtéren a küldöttséget Dumitru Popescu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára és Teodor Marinescu elvtárs, az RKP KB Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke fogadta a hazánkban tartózkodó belgiumi parlamenti küldöttséget, élen Raoul Vreven szenátorral. ★ A belgiumi parlamenti küldöttség tagjai részt vettek a Nagy Nemzetgyűlés Bárója által tiszteletükre adott ebéden. Az ebéden Vietnam Demokratikus Köztársaság közelgő nemzeti ünnepe — a függetlenség kikiáltásának évfordulója — alkalmából bemutattak egy vietnami játékfilmet a fővárosi Capitol filmszínházban. Ez alkalommal vietnami kulturális est zajlott le a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézetének rendezésében. Alexandru Cimpeanu újBécsbe utazott a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének küldöttsége, élen Titus Popescuval, az MTOSZ alelnökével. A delegáció az ausztriai Végleg távozott országunkból Dendevijn Sarav, a Mongol Népköztársaság rendkívüli és meghalhea San, a Kambodzsai Királyság új bukaresti nagykövete megkoszorúzta A Nép és a Haza SzaA török hadsereg napja alkalmából Burhan Ulukan ezredes, Törökország bukaresti katonai, légi az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, az RSZÁSZ Központi Tanácsának elnöke és Larisa Munteanu elvtársnő, az RSZÁSZ Központi Tanácsának titkára. Jelen volt Martin Ferenc, a Magyar NK bukaresti nagykövete. A felek szívélyes, baráti légkörben véleménycserét folytattak a romániai és a magyarországi dolgozók jelenlegi tevékenységéről és feladatairól, valamint a két ország szakszervezeteinek a szocialista építéshez való hozzájárulásáról. ★ tanácsának elnöke és Slovatsik Károly, a SZOT nemzetközi osztályának aktivistája. Az Otopeni repülőtéren a vendégeket Mihai Dalea elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, az RSZÁSZ Központi Tanácsának elnöke, Nagy Pál és Larisa Munteanu, az RSZÁSZ Központi Tanácsának titkárai, a Központi Tanács Végrehajtó Bizottságának több tagja, szakszervezeti aktivisták üdvözölték. Ott volt Martin Ferenc, a Magyar NK bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. ★ mást a romániai és a magyarországi szakszervezetekre háruló különböző feladatokról a szocialista építés jelenlegi szakaszában, s véleménycserét folytattak a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egyes problémáiról. A megbeszélések a meleg barátság légkörében folytak le, tagja, valamint pártaktivisták üdvözölték. ★ A bécsi Schwechat repülőtéren a delegációt Karl Zenker elvtárs, az Ausztriai KP KB Politbürójának tagja, az AKP Alsó-Ausztria tartományi szervezetének elnöke, Heinrich Fritz, az AKP KB tagja, a párt külügyi osztályának vezetője és az AKP KB több aktivistája búcsúztatta. Jelen volt Dumitru Aninoiu, Románia bécsi nagykövete és a nagykövetség, valamint a román gazdasági kirendeltség több tagja. Stefan Voitec és Raoul Vreven pohárköszöntőt mondott. ★ A belgiumi parlamenti küldöttség romániai látogatása alkalmából Jacques Graeffe, Belgium bukaresti nagykövete vacsorát adott. ★ A küldöttség ellátogatott Bukarest több lakónegyedébe, és folklórelőadást tekintett meg. ságíró népes hallgatóság előtt vietnami úti élményeiről számolt be. Mindkét rendezvényen ott voltak román hivatalos személyiségek valamint Nguyen Dang Hanh, Vietnam DK nagykövete, Lám Van Luu, Dél-Vietnam Köztársaságának nagykövete, a két nagykövetség több tagja, más diplomaták, mezőgazdasági szövetkezetek szövetségének — a Raiffeisennek — a meghívására látogatást tesz Ausztriában. talmazott nagykövete Románia Szocialista Köztársaságban. hadságáért, a Szocializmusért Vívott Harc Hőseinek emlékművét, és tengerészeti attaséja fogadást adott a nagykövetségen. HOL TARTANAK (Folytatás az 1. oldalról) időszakban a vállalat fémfogyasztása fokozatosan 48 százalékkal csökkent. HOGYAN VALÓSÍTOTTÁK EZT MEG? Mindenekelőtt az által, hogy műveletterveket dolgoztak ki a hengerelt fémanyagok gazdaságos szabására, 243 alkatrész műanyaggal való helyettesítését vezették be, s ez csak 1973-ban 40 tonna fémmegtakarításhoz vezet. Az öntödében hagyományos minta- és magszekrények helyett szétszedhető szekrényeket használnak, és ezzel elkerülik az alkatrészek súlytöbblettel való öntését. Legutoljára, de nem utolsó sorban említem az újításokat. A legfrissebb Oncu Cantemir mérnök és Katona József technikus találmánya, a GU-25 típusú egyetemes fúrógép asztaltartójának súlyát 42 kg-mal csökkenti, ami, ha tekintetbe vesszük, hogy nagy sorozatokról van szó, igen szép eredmény. A mérnöki kar és a munkás újítók számára a munkatermelékenység szüntelen fokozása jelenti a másik, napirenden levő érdeklődési területet. A marógépek testének csúszófelületét a múltban nagyon munkaigényes kézihántolással munkálták meg. A nagyteljesítményű ágyköszörűgép beállításával ugyanannyi szerelő 1973-ban 550 FUSP típusú nagypontosságú szerszámmarógépet szerelt össze az előző évek 200 darabjával szemben. Tartozom ezzel kapcsolatban azt is elmondani, hogy a kézihántolás legkevesebb 20 munkaórát igényelt, a gépi megmunkálás viszont mindössze 2 órába kerül. A takarékosságot eredményező újítások és ésszerűsítések válfajai természetesen ennél sokkal gazdagabbak, a feltárásra váró lehetőségek skálája viszont korlátlan...