Előre, 1975. április (29. évfolyam, 8517-8542. szám)

1975-04-01 / 8517. szám

> ELŐRE - 1975. április 1; TÁVIRAT NICOLAE CEAU$ESCU elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnökének Románia Szocialista Köztársaság elnökévé történt újra­választása alkalmából örömmel gratulálunk önnek és minél na­gyobb sikereket kívánunk tisztsége és­ az önre háruló bonyolult feladatok teljesítésében. Ismételten boldogságot kívánunk ön­nek, boldogságot és haladást a romániai testvérnépnek. Kíván­juk, hogy a népeink, pártjaink és kormányaink közötti baráti kapcsolatok tovább fejlődjenek. OSVALDO DORTICOS TORRADO, Kuba Köztársaság elnöke FIDEL CASTRO RUZ főparancsnok, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök KÖZÉLETI HÍREK Elutazott a fővárosból Todo Kurtovics elvtárs, a Jugoszlá­viai Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a JKSZ KB El­nöksége Végrehajtó Bizottsá­gának titkára, aki az RKP KB meghívására baráti látogatást tett országunkban. Colomboba (Sri Lanka) uta­zott az Interparlamentáris Unió román csoportjának kül­döttsége, élén Corneliu Ma­­nescu elvtárssal, a Nagy Nem­zetgyűlés külpolitikai és nem­zetközi gazdasági együttműkö­dési bizottságának elnökével, az Interparlamentáris Unió román csoportjának elnökével, hogy részt vegyen az Interpar­lamentáris Unió tavaszi ülés­szakán. A küldöttségben részt vesz­nek a következő képviselők: Ioan Ceterchi, a Törvényelő­készítő Tanács elnöke, Mihail Hațeganu, a Román Külkeres­kedelmi Bank alelnöke és Decebal Urdea pénzügymi­nisztériumi igazgató. ■ A Kis-Küküllő mentén végig, így a zsidvei ámv Cetatea de Baltá-i (Fehér megye), 5-ös számú farm­jának földjein is szépen telelt a búza. A farm szakemberei — mint felvételünkön is látható — a természet kegyeit úgy akarták meghálálni, hogy a szép tavaszi napokat maximálisan kihasználták, a 150 hektáros táblán­­ hadjáratot indítottak a még csak sarjadó gyomok ellen... (Stefan Al­bescu felvétele) KIHASZNÁLNI MINDEN TALPALATNYI FÖLDET FEHÉR MEGYEI TUDÓSÍTÁS A XI. pártkongresszus után, a mezőgazdaság, a mezőgazda­­sági kutatás, a talajjavítás és haltenyésztés területén mű­ködő párt- és állami aktíva nemrég lezajlott országos ta­nácskozásán újólag felvető­dött a fő mezőgazdasági ter­melőeszköz, a föld ésszerű ki­használásának kérdése, amely­nek megoldása a mezőgazda­­sági termelés növelésének egyik alapvető feltétele. A szántóterületek gyarapí­tása, a talaj feljavítása, a föld körültekintő hasznosítása ér­dekében országszerte számos intézkedést léptettek életbe. Valamennyi megyében rész­letes öntözési, lecsapolási ter­vet dolgoztak ki. Vargató Ilié mérnököt, a Fehér megyei ta­lajjavítási hivatal­­igazgatóját kértük meg, tájékoztasson ez évi terveikről, a soron lévő munkálatokról. — Tervünk rendkívül sok­rétű, komplex feladatokat ölel fel, az árvízvédelemtől a lecsapolásig és talajeróziót gátló munkálatokig, amelyeket szünet nélkül folytattunk a té­li hónapok folyamán is. Leg­jelentősebb és legnagyobb be­fektetést igénylő munkálata­ink pillanatnyilag az árvízvé­delemmel kapcsolatosak. A megyeszékhelyen az Ompolyt, Ocna Muresen pedig a Marost szabályozzuk, egyenként min­tegy nyolcmillió lejes befek­tetéssel. A gátépítéssel és fo­lyószabályozással e városok lakónegyedei és ipartelepei vé­delmének biztosításán túlme­nően, nagy földterületet szaba­dítunk fel a mezőgazdasági művelés számára. Az Ompoly folyó mentén például közel 400 hektárt. Az említett mun­kálatokat az elmúlt évben kezdtük meg és ez év folya­mán fejezzük be. S ezzel pár­huzamosan hozzákezdünk két patak szabályozásához is.­­ Jelenleg maga a talaj­ja­vítási hivatal tájéka is amo­lyan építőtelep benyomását kelti... /Előregyártott elemek­ből összeállított barakkok so­rakoznak az udvaron, hasonló­ban került sor e beszélgetés­re is­. Mellettünk hatalmas műhelycsarnok falait húzzák, odébb leendő épület alapjait ássák./ — Valóban építőtelep van körülöttünk. Nemrégen kap­tuk meg ezt a területet s az irodaépületeken kívül két nagy műhelyt építünk, hogy gépeink felszereléseink javítását, kar­bantartását télen-nyáron vé­dett helyen végezhessük. An­nál is­ inkább, mert géppar­kunk az idén néhány nagy­teljesítményű földgyaluval és kotrógéppel, valamint egyéb felszerelésekkel, szállítóeszkö­zökkel gyarapszik.­­ A mezőgazdasági párt- és állami aktíva tanácskozá­sának felhívása értelmében, országos viszonylatban erre az évre több mint 500 ezer hek­tár öntözésre való berendezé­sét irányozták elő. A talajja­vítási program megvalósítása lehetővé teszi, hogy az öntö­zött terület ez év végéig elérje a két millió hektárt. Mekkora területet vállal magára az ön­tözési program előirányzatai­ból Fehér megye? — Ilyen tekintetben min­dezidáig nemigen dicseked­hettünk. Igaz, a megye föld­rajzi adottságai sem alkalma­sak mindenhol e célra. Mező­­gazdasági egységeink jelenleg összesen mintegy félezer hek­tárnyi öntözött területtel ren­delkeznek. Ez az év ilyen tekintetben is sok változást hoz. Május közepéig közel hétszáz hektár területet ren­dezünk be öntözésre. Az enye­­di állami mezőgazdasági vál­lalat száz hektárján már elké­szült a csatornarendszer, csu­pán a szivattyúállomás felsze­relése van hátra. Itt komlót fognak termeszteni. De mint mondottam, május közepéig megépítjük az öntözőberende­zéseket a megyeszékhelyhez tartozó Dardán, ezen kívül Sintimbrun, Tártáb­án, és jó­­néhány helyen még. S termé­szetesen május után is folytat­juk a munkálatokat. Jövő év közepéig a tervek szerint a jelenlegin kívül még 1300 hek­tárnyi öntözött terület lesz a megyében. — S miközben egyes terü­letek öntözésre szorulnak, másokat a fölösleges talajvíz­től, elmocsarasodástól kell megmenteni... — Természetesen, tevékeny­ségünk másik fontos tartozé­ka a lecsapolás. Mintegy két­száz hektárnyi terület szere­pel idei tervünkben. Ebből negyvenet már letudtunk. Bu­desten és Cetatea de Baltán ke­rül sor nagyobb méretű lecsa­­polásra. A legelőgazdálkodási vállalat megbízásából elvállal­tuk a gárdai határban százhek­tárnyi rét rendbehozását. De itt kell megemlítenem a talajeró­zió leküzdését célzó munkála­tainkat is. Ezekre főként a nyári hónapokban kerül sor. Persze a talajvédelmi, -ja­vítási munkák nem csupán a mi feladatkörünkbe tartoznak. Hasonló akcinkat szerveznek a mezőgazdasági egységek s valamennyi érdekelt intéz­mény. Mi végezzük a mező­­gazdaságban történő építkezé­sek tervezését, műszaki támo­gatást nyújtunk, és gépekkel, felszerelésekkel sietünk segít­ségükre. Falvakon és városon egyaránt talajvédelmi hazafias munkaakciókat szerveznek mondhatni naponta. A Szoci­alista Egységfront helyi szer­vei, csak az év első két hó­napjában több mint hétezer embert mozgósítottak. A pár­huzamosan folyó munkálatok eredményeként Fehér megyé­ben több mint ezer hektár elhanyagolt, leromlott vagy felhasználatlan földterületet teszünk művelhetővé.­­ Módosultak-e terveik a mezőgazdasági dolgozókkal tartott tanácskozás útmutatá­sai nyomán? — Eltökélt szándékunk, hogy tervelőirányzatainkat minden területen határidő e­­lőtt teljesítjük és ki is egészít­jük. Vállaltuk például, hogy terven felül lecsapoljuk a Nagyszékás mentén húzódó mocsaras területeket. Továbbá, hogy felkutatjuk azokat az övezeteket, ahol haltenyésztés­re rendezkedhetünk be. Ilyen tekintetben ugyanis meglehe­tősen lemaradt Fehér megye s ideje mielőbb behozni a le­maradást. Ésszerűen kihasz­nálni minden talpalatnyi föld­területet! — ez a jelszavunk, hiszen ez egyik fő feltétele a korszerű, magas termelékeny­ségű mezőgazdaság fejleszté­sének, megyénkben is, akár­csak szerte az országban. Jakab Márta Összehívták a KISZ X. kongresszusát és az RRDESZ X. konferenciáját Március 29-én, szombaton együttes plenáris ülést tartott a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága és a Romániai Kommunista Diák­­egyesületek Szövetségének Ta­nácsa. A plénum elhatározta, hogy 1975 novemberében ösz­­szehívták a Kommunista Ifjú­sági Szövetség X. kongresszu­sát és a Romániai Kommunis­ta Diákegyesületek Szövetségé­nek X. konferenciáját, majd megállapította a napirendet és a kongresszus, valamint a kon­ferencia képviseleti normáit. A plénum munkálatainak befejezéseként beszédet mon­dott Cornel Burtica elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB tit­kára. A részvevők táviratot intéz­tek Nicolae Ceaușescu elvtárs­hoz, s ebben a többi között a következőket írják: A haza összes fiataljai — románok, magyarok, németek, szerbek és más nemzetiségűek­— a pár­tunk és államunk bel- és kül­politikája iránti teljes biza­lommal, egyetlen akaratban egyesülve kifejezik azt az el­határozásukat, hogy az első sorokban vesznek részt abban az alkotó munkában, amelyet népünk az évi terv példás tel­jesítésének és túlszárnyalásá­nak, az ötéves terv határidő előtti megvalósításának szen­tel. A fiatal munkások, parasz­tok, tanulók, diákok, értelmi­ségiek és katonák, akik a kommunisták munkája és éle­te, a szocialista etika és méltá­nyosság elveinek és szabályai­nak törvénykönyvében foglalt előírások szellemében élnek és dolgoznak, vállalják, hogy for­radalmi kitartással és határo­zottsággal munkálkodnak, hogy odaadással, egész tevékenysé­gükkel válaszolnak arra a fel­hívására, amelyet ön, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs a párt XI. kongresszusának ma­gas szónoki emelvényéről hoz­zájuk intézett, és a legmaga­sabb szinten teljesítik a ha­zánk szocialista jelenének és kommunista jövőjének a meg­teremtésében reájuk háruló feladatokat. Ismételten kifejezve a mély­séges szeretetet és tiszteletet, amelyet a párt iránt, ön iránt, Nicolae Ceaușescu elvtárs, a nép legszeretettebb fia, a kom­munista munka és élet példa­képe, a szocialista nemzetünk nagy eszményei szolgálatába állított lendületes tevékenység példaképe, a következetes in­ternacionalista harcos iránt ér­zünk, felújítjuk azt az ünne­pélyes vállalásunkat, hogy mindent megteszünk a párt ügyéért, a haza és a nép javá­ért, a szocializmus és a kom­munizmus romániai győzelmé­ért . ÁKOSI ZÖLD MEZŐK (Folytatás az 1. oldalról)­­, gyakori áradásával renge­teg kárt okoz, de nem sokáig, még ebben az évben megkez­dik szabályozását. Hamarosan a második veté­si ciklus kezdődik, érkezése sok munkát jelent Ákoson, mi­vel 900 hektáron szemes- és száz hektáron silókukoricát termesztenek. Az eddig vég­zett munka fedezet arra ,hogy nem lesz fennakadás, ha az időjárás is kedvez, gyorsan befejezik vetését, mivel a gé­pészek nagy ütemben készítik elő a magágyat. A jó gazdákra valló előrelá­tás más jeleit is tapasztalhat­tam Ákoson, a téesz terveiben ötven hektár cukorrépa és 80 hektár kukorica öntözéses mű­velése szerepel. Nos, terven felüli területet is előkészítet­tek, mivel zöldséget is ter­mesztenek saját szükségle­tükre. — Ellenőriztük a sáncokat, csöveket — mondotta Tarr Mi­hály, a termelőszövetkezeti műhelyek vezetője —, a szi­vattyúkat is üzemképes álla­potba helyeztük. Tarr Mihály vezetése alatt valóságos kis üzemcsoport mű­ködik. A tavasz érkezéséig ki­javították a szekereket, az öreg gépkocsikat, traktorokat, mivel hozzáértő szakemberek dolgoznak a műhelyekben, a motorszerelő Marti Gábor, Ju­hász Ferenc esztergályos. Sok gumikerekű szekeret használ­nak a szállításra, s hogy a fo­gatok állandóan járjanak, vul­kanizáló műhelyük is van, a 73 éves és minden nap dolgo­zó Csíki Sándor, az ugyancsak idős Szabó Sándort is betaní­totta segítségnek maga mellé. Ők végzik el az akkumuláto­rok feltöltését is. A műhelyek­ben folyó szorgos munkára jel­lemzően időben készítették el a melegágyakhoz szükséges kereteket is, a 25 hektár do­hányhoz szükséges palánták már kelnek a melegágyakban. Ákoson nem véletlenül zöl­dellnek a mezők tavasz elején. A szorgalmas, időben végzett tevékenység eredményét a helybeliek máris elégtétellel szemlélhetik. KÖZMŰVELŐDÉS (Folytatás az 1. oldalról) pártdokumentumokat, különös figyelmet fordítva a munka­­közösségek előtt álló sajátos gazdasági feladatokra, az új munkamódszerek népszerű­sítésére, a gazdasági haté­konyság emelésének korsze­rű módozataira, a tudományos gondolkodás fejlesztésére. Hadd jegyezzem meg, hogy itt, Nagybányán, a népi egye­tem keretében, Enciklopédia címmel magyar nyelvű tan­folyamot tartunk, melynek szé­les, érdeklődő közönsége orszá­gunk politikai-tudományos­­társadalmi életének kiváló személyiségeivel találkozik rendszeresen, s amelynek láto­gatói az irodalom és művészet kérdéseiről is színvonalas elő­adásokat hallgathatnak. Nagy­bánya mellett Felső-Visó, Lá­­pos, Máramarossziget, Köl­tő, Tiszahosszúmező és­ más helységek művelődési hajlékai­ban fejtenek ki magyar nyelvű ismeretterjesztő munkát diffe­renciált, gazdag tartalommal. A jövőt illetően, a tudományos ismeretterjesztő munka leg­jobb tapasztalatait véve alapul, változatlanul azt tartjuk leg­fontosabb célkitűzésünknek, hogy mozgósítsuk a tömege­ket a párt XI. kongresszusán hozott határozatok megvalósí­tására, azt az új típusú embert formáljuk, aki a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésére hivatott. — Máramarosban szép hagyománya van a műked­velő művészetnek. Hogyan értékeli ön az amatőr moz­galom mai eredményeit ? — Máramaros megyében va­lóban gazdag hagyománya van a műkedvelő művészet­nek. Ez a művészet az utóbbi évtizedekben a legszélesebb dolgozó tömegek birtokába került, azáltal, hogy az ösz­­szes művelődési házak és ott­honok fontos feladatuknak tartják az amatőr mozgalom felvirágoztatását, bekapcso­lását az esztétikai, etikai, ha­zafias, állampolgári nevelés egészének folyamatába. Gaz­dag hagyományokból követ­kező törekvés az, hogy mi­nél magasabb szintű műkedve­lő művészetet teremtsünk, megfelelő műsorterv és meg­felelő szakmai irányítás bizto­sításával. Manapság az olyan hagyományos műkedvelő cso­portok mellett, amilyenek a kó­rusok, a színjátszó- és tánccso­portok, gazdag politikai neve­lőmunkát fejtenek ki a szép számmal létrejött új agitációs művészbrigádok , nagy népsze­rűségnek örvendenek az u­­gyancsak viszonylag új nép­színházak, folklór-együttesek, népi irodalmi színpadok. Me­gyénk műkedvelő művészeté­nek színvonalát rendszerint az országos seregszemléken, fesz­tiválokon mérhetjük le, és hadd jegyezzem meg, hogy rendsze­rint elsők vagyunk az ilyen országos találkozókon. A szín­házi és táncos-zenei formációk 1974-es országos versenyén tizenegy aranyérmet és har­­mincegynéhány más ki­tüntetést nyertünk. A mű­kedvelő csoportok állandósí­tására, a művészeti mozgalom szüntelen ösztönzésére megyei versenyeket, fesztiválokat kez­deményeztünk, amelyek im­már hagyományosan, évi rend­szerességgel megrendezésre ke­rülnek megyénkben , így pél­dául a Hora la Prislop címen ismert rendezvény, vagy a Máramarosszigeten megrende­zésre kerülő Téli népi játékok, népszokások fesztiválja elne­vezésű ünnepség. Igen népsze­rűek a kórustalálkozók, és azok az ünnepi események, melyeken a falvak lakói ta­lálkoznak az ország más-más részébe elszármazott fiaikkal. A magyar nyelvű műkedvelő csoportok közül kiemelném a nagybányai, máramarosszigeti és láposi művelődési ház szín­játszó csoportjainak színvona­las tevékenységét, a költői, ca­­talinai és más falusi művelődé­si otthonok műkedvelő művé­szeti csoportjait. Az amatőr művészet megyénkben hozzá­járult és hozzájárul a gazdag, értékes népi hagyományok to­­vábbéltetéséhez ; a tömegneve­lő munka aktív, hasznos rész­legeként tartjuk számon a mű­kedvelő mozgalmat. — Máramaros megyében jelentős számú hivatá­sos művész — elsősorban képzőművész él. Hogyan gyümölcsöztetik képessé­geiket az általános tömeg­nevelő munkában ? — A hivatásos művészeti te­vékenységben is a politikai ne­velő tartalom gazdagítására he­lyeztük a fő hangsúlyt. Ez el­sősorban a műsortervben ér­vényesül. Megemlíteném a nagybányai színház 1974-es te­vékenységét, amikor az év két nagy eseményének tiszteletére több hazai művet mutatott be kiemelkedő művészi sikerrel. Valóban forró, lelkesítő művé­szeti esemény volt Nagybá­nyán Titus Popovici Passacag­lia, valamint Hatalom és igaz­ság című drámájának bemu­tatója, ugyanúgy Ecaterina Oproiu Nem vagyok az Eiffel torony című drámájának elő­adása. A nagybányai színház terepjáró színház, rendszere­sen látogatja a munkásköz­pontokat, a községeket és a falvakat, s nemcsak repertoár­előadásaival, hanem irodalmi műsoraival is, így például Ha­zánk szép földje című irodal­mi összeállítását színházunk nagy sikerrel mutatta be a za­­zari és felsőbányai bányász­klubokban és más ipari egysé­gekben. A közművelődési munkában valóban fontos szerepet tölte­nek be a Máramaros megyében élő képzőművészek, akiknek legfontosabb törekvése, hogy a ma közönségéhez szóló, kor­szerű művészetet teremtsenek. A képzőművészek és a közön­ség kapcsolatának erősítése céljából szokássá váltak a kép­zőművészeink kiszállásai a megye munkásközpontjaiba. Ezeket a kiszállásokat még gyakoribbakká akarjuk tenni a most folyó évben. Ugyanakkor megjegyezném azt is, hogy változatosabb, gazdagabb lett a kiállítás-rendezési tevékeny­ség, új kiállítási termek építé­sével. A nagybányai művész­telep, amely rendkívül gazdag, az országhatárokon túl is is­mert művészeti hagyományok­kal rendelkezik, jelenleg is a festő, grafikus-, szobrász- és díszítőművészek tehetséges, új nemzedékeit neveli fel. Kép­zőművészeink rendszeresen szerepelnek a népi egyetemek előadásain, látogatják a mű­velődési házakat és falusi kul­­túrotthonokat, az iskolákat, olykor nemcsak előadásokkal, de kiállításokkal is. Most leg­újabban a nagybányai mú­zeum Útmutató a jelenkori képzőművészethez címmel kez­deményezett kiállítás-soroza­tot, illetve eszmecserét a kö­zönséggel. Hasonló kezdemé­nyezéseket várunk művészeti intézményeinktől a jövőben is, hiszen ezek hathatósan előse­gítik, hogy a hivatásos művé­szek alkotásai valóban a leg­szélesebb néptömegek kincsei­vé váljanak. T­avaly ősszel, amikor, jól emlékszünk még, heteken, hónapokon át szakadt az eső vigasztalanul országszerte, s tavakká duzzasztotta sok he­lyen a szántóföldeken meggyűlt vizeket, úgy október közepe tá­ján, az Olt völgye irányába ha­ladva a síkos, mázgás ország­úton, egy nem mindennapi autó­szerencsétlenség színhelyére ér­keztünk. Nem akkor történt, há­rom nappal azelőtt. Egy milicista tiszt mesélte el, aki megkért, vin­nék el Rimnicu Vilceáig. Mutatta a helyet is, ahol az a hallatlan eset történt. Az országút mentén itt is víz alatt állt a határ jobbról, bal­ról. Egy motorinót szállító tar­tálykocsi, itt, ebben az enyhe ka­nyarban, lecsúszott az országút­ról, be a vízbe. A kocsi hátsó része azonnal süllyedni kezdett. Egy szürke Dacia 1300-as jött a tartálykocsi után, nem nagy tá­volságra. Vezetője, aki különben egyedül volt, nyilván látta mi tör­tént. Azonnal lefékezett, körül­nézett segítség után, de abban a pillanatban üres volt az or­szágút mindkét sávon. A férfi gyorsan kinyitotta a csomagtar­tót, megragadott egy szerelőva­sat s belegázolt a pocsolyás víz­be. Valahogy felmászott a ferdén süllyedő kocsi tetejére, melyből már csak a sofőr­fülke teteje látszott ki, meg a szélvédő ab­laknak vagy a fele. Az ajtót már nem lehetett kinyitni se kívülről se belülről. A férfi habozás nél­kül beverte a szélvédőt a szere­lővassal, félig bemászott a fülké­be, s egyenként húzgálta és von­szolta ki az országút szélére a süllyedő kocsi utasait: két férfit és egy nőt. Az asszony és a má­sik utas eszméletlen állapotban volt, a sofőr pedig magatehetet­len se élő, se halott a rémület­től. Mire őt is „partra" szállította az ismeretlen férfi, addig már három kocsi is állt ott jobbra sem szállt a kocsiból, továbbhaj­tott. Mire mi a helyszínre érkez­tünk, már magához tért az asz­­szony is, a férfi is, nem történt semmi bajuk, csak a nagy ijedt­ségtől lettek rosszul. A sofőr meg, egy fiatal gyerek, még akkor is kábultan bámult az ország­ába, amerre a szürke Dacia el­hajtott és legalább egy órahosz­­szat semmit nem tudtunk kiszed­ni belőle, csak azt hajtogatta: máramarosi rendszáma volt, má­­ramarosi . . . Másnap reggel, a rádióban, a hétórás hírekben, a milícia köszönetet mondott az ismeretlen életmentőnek. Az el­süllyedt tartálykocsit csak két nap múlva sikerült kihalászni a pocsolyából ... És tudják, mi a legfurcsább ebben a rendkívüli, határozottan rendkívüli történet­ben? Az emberek gondolkodása. Sokan a kiváncsiak közül, akik ott összegyűltek, hogy alig tud­hagyjuk ezt a lélekbúvárokra, az ismeretlen hős viselkedésének lé­lektani mozgatórugóit megke­resni és elemezni az ő szakmá­jukba tartozik. Mint ahogy hiva­tásos és amatőr sofőr-körökben a mentés technikája képezte a szakmai eszmecsere tárgyát, a­­mikor, a rádió jóvoltából is, ér­tesültek az esetről. De miért foglalkozunk mi most ezzel az üggyel? — kérdezheti az olvasó. Egyszerűen csak a­­zért, mert­­ megjött a tavasz. És mert első meleg sugarainak csábítására előbújtak téli szál­láshelyükről a kiskocsik, volán­hoz ültek a kezdő és már nem egészen kezdő amatőr vezetők. És a múlt vasárnap például úgy elözönlötték az E-15-ös nemzetközi műút Bukarest-Plo­­iesti szakaszát, akár valamely júliusi vasárnapon. És mert ezen a napon, Snagovtól innen már nem felelnek meg. A kislá­nyok számára készült tavaszi kabátok választéka szűkös és hiányzik a pioníroknak való rakott szoknya, kisebb szá­mokban. A felnőttek számára áru­sító üzletek általában jobban állnak a választékkal. A 138- as számú férfidivat üzletbe ottjártunk előtt egy nappal 200 000 lej értékű idénycikk érkezett. Rövid és hosszúújjú műanyag- és selyemingek, pu­lóverek, könnyű fehérneműk gazdag választékban találha­tók. Ezzel szemben a 137-es számú Femina női divat áru­házban hiányoznak a mű­anyagszálas blúzok, pulóverek, kardigánok, női nadrágok. Megjelent viszont a hazai gyártmányú újdonság, a gu­miszállal átszőtt vékony, nylon-gyógyharisnya, amely iránt nagy az érdeklődés. Sajnos, Marosvásárhelyen a tavasz megelőzte a divatáru­­ellátást, amely kissé lemaradt az igények és szükségletek mögött. Idénycikkek terén általában, kielégítően rajtolt idén a ke­reskedelem. Reméljük, hogy a folytatás sem marad el, sőt... S abban is bízunk, hogy az újabb megrendeléseknél na­gyobb gondot fordítanak a méretnagyságok terén tapasz­talható hézagok pótlására is, kilométerre, láttunk egy piros Skodát jobbra húzva, mellette az árokparton ideges fiatalasszony két szép, eleven kisgyereket „pó­rázon" tartva, és egy csüggedt fiatalembert, k­i a felnyitott fe­delű motorház mellől tanácsta­lan, segélykérő pillantásokat ve­tett a mellette elsuhanó kocsik­ra. Ám azok, mind egy szenig, gőgösen, fölényesen és közönyö­sen száguldottak el a kényszer­­pihenőre kárhoztatott kis család mellett. Mindegyik sietett, ver­senyt rohantak, hogy még idejé­ben és kellőképpen felbolygat­hassák a snagovi erdő avarsző­nyegét pár szál ibolyáért, kike­ricsért. Csodaszámba megy, ha jövőre fűszál is terem a nyomuk­ban... Másfél óra (!) telt el, több­száz kocsi ment el, amíg végre egy lassított és jobbra húzott. Megkérdezni, mi a baj. Gyorsan kiderült, hogy jelentéktelen ap­róság, pillanat alatt helyrehoz­ható defektus, de ahhoz épp elég, hogy ne induljon meg a kocsi. Hogy mivel tartozik? U­­gyan, kérem, szóra sem érdemes, hisz csak annyi az egész, mint mikor tüzet adsz egy szenvedé­lyes dohányosnak, amikor annak nincs egy szál gyufája sem. Ezen a vasárnapon, ott, az or­szágút szélén, eszembe jutott me­gint a máramarosi autós. Aki hőstettet vitt véghez. A minden­napi élet, szerencsére, nem kíván az emberektől lépten-nyomon hőstetteket. De emberséget, leg­alább annyit, amennyi egy kér­dőszócskába, egy segítő mozdu­latba belefér, mindannyiunktól joggal elvár. Legyünk hát egy kicsit fukarabbak mindennapi közönyünkkel — embertársaink hálásak lesznek érte. És legyünk egy kicsit adakozóbbak minden­napi emberségünkkel — önzetle­nül, ellenszolgáltatás, külön juta­lom reménye nélkül. Horváth Júlia tűd helyreállítani a rendet az országúton, nem azt tárgyalták, hogy milyen önfeláldozóan, hő­siesen viselkedett az az ember, hanem azon rágódtak, hogy egy ilyen életmentés után hogy tűn­hetett úgy el, nem várva sem kö­szönetét, sem hálát, sem... jutal­mat (!) azoktól, akiket a biztos haláltól mentett meg. Hát, ezen valóban lehet és ta­lán érdemes is elmélkedni, de MINDENNAPI EMBERSÉGÜNK ÉS KÖZÖNYÜNK BERUHÁZÁS, 1975 KERESETT CIKKÉ VÁLT A HARGITAI KAOLIN A Csíkszereda-Udvarhely műúton közlekedő utast so­káig kíséri a szokatlan és im­pozáns építmény: kecses be­tonlábakra szerelt szépen kí­gyózó ezüstös csővezeték. Hogy azután az emelkedő diktálta szerpentineknél szem elől té­vesszük a hegynek „torony­iránt“ igyekvő vezetékrend­szert, amely előbb a havasalji cserjésben, majd a fenyves sű­rűjében tart a Hargita magas­latai felé. A több mint tizenhárom ki­lométer hosszúságú vezeték a maga nemében egyedülálló az országban: a hargitafürdői kaolinbányától kiindulva — mintegy hétszáz méteres szint­­különbséget áthidalva — az újonnan épült Csíkszeredai kaolinfeldolgozóba szállítja a folyékony nyersanyagot, az úgynevezett barbotint. Az új ipari egység gazdasági jelentő­sége többirányú, fontosságát nyugodtan lehet nevezni nem­zetgazdaságinak. A Csíkszere­da nyugati ipari övezetében létesített új feldolgozó-kapa­citás lehetővé teszi a termelés megnégyszerezését, amelyre é­­gető szükség mutatkozott a kü­lönböző iparágak, s elsősorban a vegyipar szintjén. Lapunk­ban már írtunk arról, hogy néhány évvel ezelőtt a hargitai szakembereknek, a bányaválla­lat vezetőinek milyen nehézsé­gekkel kellett megküzdeniük termékeiknek a piacon történő elhelyezéséért. Nos, ez a hely­zet már a múlté, a hargitai kaolin felkerült az úgynevezett irányított termékek listájára; a kereslet ugyanis olyan nagy lett, hogy azt most központi irányítással elégítik ki. Ebben természetesen szerepe van a vegyipar, a műgumigyártás gyors fejlesztésének is, de föl­tétlenül a konjunktúrát elő­idéző tényezők sorában kell szólnunk a bányavállalat szak­emberei erőfeszítéseinek sike­réről, hatékonyságáról, arról, hogy a hargitai kaolin meg­felel a követelményeknek, fel tudja venni a versenyt a ha­sonló célokat szolgáló import nyersanyaggal. A korábbi mo­sott, szürke kaolinfajták mel­lett mind nagyobb szerephez jutott a fehérített és kolloidált kaolin, s az új feldolgozó már teljes egészében ezeknek az igényelt és hiányolt kaolinter­mékeknek a gyártására szako­sodott. Hogy az új feldolgozó Csík­szeredába — tehát a bányától légvonalban mintegy tizenhá­rom kilométerre — került, gazdasági, műszaki és gazdasá­gossági érvek döntötték el. A több mint 1300 méter magas­ságban levő bányatelepen az új méretekben már lehetetlen volt biztosítani a szükséges vízmennyiséget, megoldani az ülepítést. Ugyanakkor lénye­gesen nehezebbé vált volna a szállítás: a vegyianyagok fel- és a késztermékek leszállítása a völgyben levő Csíkszeredai vasútállomásra. S végül szo­ciális meggondolások is ezt a megoldást indokolták: az egy­ség dolgozói a megyeszékhe­lyen fejthetik ki tevékenységü­ket, nem kell naponta sok kilo­métert ingázniuk. Az új feldolgozó különböző berendezéseit az elmúlt év utolsó napjaiban adták át a használatnak, bizonyos ponto­kon csupán részlegesen. A szakminisztérium építő válla­lata nem tett eleget teljes egé­szében kötelezettségeinek, az állami terv ugyanis a teljes kapacitás üzembehelyezését irányozta elő az említett idő­pontnál is korábban. Az építő mentségére hadd említsük meg, hogy csupán Hargita me­gyében jelentős feladatoknak, fontos indításoknak kellett ele­get tennie éppen a múlt év második felében, s a rendelke­zésre álló szűkös munkaerő­keretet hol itt, hol ott „dob­ta be“, — mint ahogy ez lenni szokott általában — főleg ott, ahol nagyobb volumenű mun­kálatok elvégzésére, a terme­lékenység javítására nyílt le­hetőség. Ezért aztán a Csík­szeredát feldolgozó üzem — jóllehet már termel — egyelő­re még mindig az építőtelep be­húzva, de utasaik csak tátották a szájukat földbegyökerezetten. Mikor magukhoz tértek, hogy itt tenni kellene valamit, a szürke Dacia 1300-as vezetője, ahogy volt, azonmód tetőtől talpig vi­zesen, sárosan, beült a kocsijába s csak annyit kiáltott vissza: me­gyek, értesítem a legközelebbi milíciaőrsöt. Ezzel elhajtott. Va­lóban értesítette is az első for­galomirányító milicistát, de ki­pét nyújtja, a kisszámú építő azonban inkább csak pepecsel, várja a tavaszodást, amikor majd nagyobb számban és fő­leg nagyobb lendülettel láthat a befejezéshez. Erre azért is szükség van, mert a jelenlegi feltételek egyáltalán nem mondhatók zavartalannak: hiányoznak a bekötő­ utak, meghibásodás esetén a beren­dezéseket nem lehet megmoz­gatni emelődaruk hiányában, várat magára a késztermék­raktár (még „szerencse“, hogy a kaolin hiánycikk), újabb vasúti szárnyvonalnak kell el­készülnie, az egészségügyi be­rendezések átadása civilizációs szempontból is elengedhetet­len. Mint mondottuk, a feldolgo­zó egység már termel, a nagy vegyipari vállalatok innen kapják szükségleteik egy ré­­szét. Egész sor berendezésről elmondható, hogy kifogástala­nul működik, beigazolta a vá­rakozásokat, pedig mint emlí­tettük, vannak köztük egye­dülállóak is. Mind a vezeték, mind a hozzá kapcsolódó szi­vattyú-állomások, a fehérítők és a préselők kiállták a bejá­ratás, a termelés próbáját. De — legalábbis egyelőre — ne­hézségek mutatkoznak a szárí­tókapacitás kihasználásában, pontosabban a megadott para­métereken való működtetés­ben. Szász Mihály elvtárs, a vál­lalat termelési osztályának a vezetője a következőképpen foglalta össze a legsürgősebb tennivalókat: — Csakis össze­fogással, az erők fokozott kon­centrálásával lehet és kell megoldani a sürgető teendőket. Az építőnek mindenekelőtt a kolloidáló berendezés átadásá­val kell igyekeznie, mi pedig — természetesen kooperáló partnereinkkel közösen — a szárító berendezéseknél tapasz­talható hibák felszámolására összpontosítunk. Kálmán Gyula 3. - MH.... (Folytatás az 1. oldalról) egyaránt kielégítő. Gyapjú és tergál öltönyök bőségben áll­nak rendelkezésre. Három­negyedes orkánkabát, spen­­cerek, leányka-blúzok minden színben és méretben kap­hatók. Ezzel szemben nagyon gyenge a ..cipőkészlet. Bőr­talpú gyermekcipők teljesen hiányoznak, s a legkereset­tebb, a betétes lakkcipő 1—7 évesek számára ugyanúgy nem kapható, mint a lakkszandál. Különösen a kis méretnagy­ságú cipők hiányoznak, a 1—2 éves gyermekeknek viszont a merev műanyagtalpú cipők TAVASZI HOLMIK

Next