Előre, 1975. június (29. évfolyam, 8568-8592. szám)

1975-06-01 / 8568. szám

2.--------- VASÁRNAPI KRÓNIKA GYERMEKNAP — 1975 „A szocializmus építése, a gazdaság és a kultúra fejlődése, az anyagi és szellemi jólét nö­vekedése nektek is, a haza gyermekeinek és ifjainak egyre jobb életkörülményeket és tanu­lási feltételeket biztosít". — mondotta pártunk főtitkára Nicolae Ceausescu elvtárs. Hogy mennyire igazak e szavak az élet ezernyi példával igazolja nap, mint nap. Nincsen olyan hét, hogy az ország valamely közsé­gében, városában, municipiu­­mában ne adnának át napközit, óvodát vagy iskolát. Mint isme­retes most fejeződik be a lí­ceumi oktatás első fokozatá­nak, a tízosztályos egységes ok­tatásrendszernek az általánosí­tása. Mindez lehetővé teszi az új nemzedékek tudásgyarapítá­sát, műveltebbé tételét. Kétség­telen a fiatalok formálását nem lehet csupán azzal biztosítani, hogy tudást adunk át nekik, en­nél sokkal több kell, az életre, a holnapi társadalom építésére kell felkészítenünk ifjúságunkat és ez lehetetlen mind szakmai, mind politikai képzés nélkül. Íme miért fektetünk nagy hangsúlyt a holnap felnőtteinek, szakem­bereinek pártunk forradalmi koncepciójának szellemében való nevelésére, a leghaladóbb világszemlélettel való felvérte­­zésére. Kétségtelen, hogy az iskola mellett — hiszen ez a fiatalok nevelésének fő eszköze — nagy szerep hárul az ifjú nemzedékek formálásában a családra is. A lakásviszonyok, az anyagi-er­kölcsi életfeltételek állandó ja­vításával, a családi, közösségi harmónia tökéletesítésével a szü­lők mindjobban eleget tehetnek a feladatuknak. Mind a család­nak, mind pedig az iskolának egyazon célt kell szolgálnia, és­pedig a fiatalok tudatába vésni azt, hogy az ember életének leg­főbb értelme, a haladás egyet­len záloga, a munka. „Az em­bert magát, akár csak az egész civilizációt, akárcsak egyébként az egész emberiséget a munka hozta létre. Az ember átalakí­tása, az új társadalom megte­remtése munkát követel meg nap-nap után, minden tevékeny­ségi területen, mindenkinek fel­készültsége és képessége szerint. Az új ember csakis a társada­lomfejlesztés aktív munkájában való részvétel eredménye lehet" — mondotta pártunk főtitkára. Éppen ezért teszünk meg min­dent, hogy a gyermek, majd az ifjú a munka szellemében ne­velkedve nőjön, készüljön a hol­nap fogadására. Jó erre emlékezni most, ami­kor szerte az országban gyer­meknapi rendezvények egész so­rára kerül sor. E napon talán jobban mind máskor elgondol­kozunk azon, hogy népünk jövő­je függ attól, hogyan neveljük az elkövetkezendő nemzedéke­ket. Gyermekeinknek napfényes, boldog élete van, azonban fel kell készíteni őket társadalmunk fejlődésének továbbvitelére. Pártunk XI. kongresszusa világo­san felvázolta a jövőt, amely megvalósítása éppen a felváltó nemzedékek feladata is lesz. Az idén negyedszázada an­nak, hogy június 1 -ét Nemzet­közi Gyermeknapnak nyilvání­tották, ezzel is aláhúzva az em­beriség óhaját, hogy a gyer­mekek jövőjét semmi sem riasz­­sza. Mert a háborúk az elmúlt évtizedek folyamán nem egy­szer végigsöpörtek a világon — hazánkon is — temérdek fáj­dalmat, anyagi károkat okozva. Szívből szeretnénk, ha többé nem ropognának a fegyverek s a világ összes gyermekei béké­ben élhetnének, hiszen ez a népek — köztük a mi népünk — boldogságának egyik alap­tényezője. Sajnos e boldogság a közelmúltban is nem egyszer beárnyékolódott. Dél-Vietnam­­ban például a harcok során nem kevesebb mint egymillió gyermek maradt árván, és a le­dobott bombák ezer és ezer gyermek halálát okozták. És még egy elgondolkoztató adat: 1974-ben az emberiség 250 mil­liárd dollárt költött fegyverke­zésre, azonban nem tudta meg­oldani mintegy 800 millió gyer­mek megfelelő étkeztetését. A gyengén fejlett országokban a gyermekeknek mintegy 25 szá­zaléka meghal még öt esztendős kora előtt. És akik iskolás korig eljutnak, azoknak sincsenek meg­teremtve a megfelelő feltételek a fejlődéshez. Elszomorító tények ezek annál is inkább, mert a jövő a mával kezdődik. Több mint ötven százaléka a föld la­kosságának huszonöt éven aluli. Figyelembe véve ezt, tíz UNICEF, az ENSZ e szakosított szerve­zete, amelyet 1965-ben Nobel díjjal tüntettek ki, éppen a vi­lág gyermekeinek segítését tűz­te ki célul, faj, szín, nem, val­lás, nemzeti hovatartozás figye­lembe vevése nélkül. Jelenleg nem kevesebb mint 110 ország­ban tevékenykedik, élelemmel, orvossággal segít ott, ahol szük­ség van erre. Mert a gyermekek nevelése nemcsak személyes probléma, nemcsak a család harmóniáját, boldogságát biz­tosítja, hanem ők az egész em­beriség jövőjét jelentik. Hazánk éppen ezért részt vesz az UNICEF szervezte akciókban. Nem egy országba küldtünk tan­ügyi kádereket, nyújtottunk or­vosi segítséget. Olyan esztendőben tartjuk meg az idén a gyermeknapot, a­­mely a nők nemzetközi éve. Le­gyen 1975 egyben az anyák és gyermekeik, a béke, a háború és a pusztulás elleni harc a vi­dám, mosolygó szemű fiúk és lá­nyok esztendeje is! ROMÁN GYŐZŐ Veletek Június 1 — a gyermekek nemzetközi napja ! A világ va­lamennyi gyermekét köszönt­jük ezen a napon, titeket, a jö­vő építőit. Ilyenkor minden szem önkéntelenül rátok fi­gyel, s talán a megszokott gon­doskodás is megkétszereződik. Veletek együtt készülünk e nap megünneplésére, ,s a gyermek­napi örömöknek, mi felnőttek is részesei vagyunk. Számos levél érkezett szer­kesztőségünkhöz, melyekben lapunk olvasói az ünnepre va­ló előkészületekről, pionírok, kisiskolások gyermeknapi kö­szöntőjéről számolnak be. Vlahicán, az új lakóházak környékén benépesült az eddig magányosan „ásítozó“ üres telek. 25 tagú pionír-brigád vette birtokába a területet ; hetekkel ezelőtt elkezdődött a munka, s játszótér lesz itt, a­­kárki meglátja. A gyermek­napra végeznek vele ! — így együtt... szólt az elhatározás, s mert egyre gyorsabban lendültek munkába a karok, hát sikerült. Pionírzászló jelezte a munka­telep építőinek életkorát, hi­szen a brigád tagjai III—VI. osztályos fiúkból és lányok­ból kerültek ki. A brigádos büszkén említett néhány élen­járót : Gidó János, Simó Lász­ló, Szélyes Gyula, Simon Mir­­cea, Demeter Edit, Mihály Gyöngyi, Máthé Zoltán és Fa­­zakas Magda. De nincs közöt­tük senki kullogó, azt be sem fogadták volna a brigádba. (FERENCZY LAJOS, Vlahica) A kereskedelmi dolgozók is felkészültek június elsejére — olvassuk Blau Zsigmond nagy­váradi és Ries Albert maros­vásárhelyi levelezőink beszá­molóiban. A nagyváradi keres­kedelmi osztály áruszakértői gondoskodtak arról, hogy a já­téküzletekben legyen miben válogatni. A három legforgal­masabb játékboltban — a Gye­ Tanulók és tanárok részvételével ülésezik a kolozsvár-napocai 17-es számú általános iskola bélyeggyűjtő köre (GRÁTZ LÁSZLÓ felvétele) Gyakran látom, amint kis táskájával, legyen téli zord idő, vagy nyári rekkenő hőség, róla a brassói utcákat hegy­nek fel, völgybe le. Mert Éva Bálán orvosnőnek elég nehéz körzet jutott. Nemcsak azért, mert fáradságos a hepe­hupás terep, de azért is, mert körze­tében sok olyan család lakik, ahol a gyermekorvos szerepe nem szorítkozhat csak a vizs­gálatra, a gyógyszerek előírá­sára. Nehéz feladat még csak kör­vonalazni is valakinek az egyéniségét, megtalálni, leje­gyezni azt a sokféle összete­vőt, ami megkülönbözteti a többiektől, de nem fosztja meg a közös jegyektől sem. Ha jól utána gondolok, már az első találkozáskor feltétlen bizal­mat éreztem iránta: orvosi tu­dásában egy percig sem kétel­kedtem, s vonzónak is tartot­tam. Jól esett a közelében tar­tózkodni, elbeszélgetni vele. Egész lénye nyugalmat, biz­tonságot árasztott. Aztán évek hosszú során át a legkülönbö­zőbb helyzetekben láttam, de az első benyomás csak erősö­dött bennem. Sokszor gondol­tam arra, a jó gyermekorvos­nak éppen ilyennek kell len­nie. De milyennek? A jómúlt­­ korában megkérdeztem tőle. Hol kezdte az orvosi hivatás gyakorlását? — Bodzafordulón — jött a válasz —, egy, a gyermekek részére létesített fekvőbeteg­részlegen. Gyönyörű évek vol­tak azok! — lelkendezett, majd kérdő tekintetemet látva, így folytatta: — Tulajdonképpen ott tanultam meg a mestersé­get, ott éreztem először, hogy gyógyítani, segíteni tudok. De hogy is magyarázzam? Amikor az első pácienseimet vizsgál­tam, valósággal szívdobogást kaptam. Úgy éreztem, min­den, amit tanultam, összezava­rodik fejemben. De aztán a vizsgálat során megnyugod­tam, lassan körvonalazódott bennem a diagnózis, előírhat­tam a kezelést. Akkor, 23 év­vel ezelőtt gyakran előfordult, hogy felnőtteknek is segítséget kellett nyújtanom. Eldugott falvak tartoztak a körzetem­hez, ahova kétkerekű kocsin, kerékpáron vagy csak gyalo­gosan juthattam el. Ezekben a falvakban azután mondhatni mindenféle betegséggel meg­ismerkedtem, s megtanultam azt is, mit tegyek ellenük. A gyakorlat hatására elmúlt a fé­lelmem, az első sikerek maga­­biztosságot adtak. — Nem értem —próbáltam ellentmondani neki —, mi volt mindebben gyönyörű, hiszen eddig csak nehézségekről esett szó... — Éppen ez az! Talán nem tudtam kellőképpen kifejezni, amit akartam: maga a küzde­lem a bajjal volt gyönyörű, és persze... a siker. De mondjak inkább egy példát. Súlyos be­teg gyermeket hoztak be. Gör­csök léptek fel. Azonnal hív­tam a mentőt, s magam indul­tam vele a kórházba. Az úton többször meg kellett állni, mes­terséges légzéssel visszahozni­ az életbe. Végül is megmene­kült. Van-e ennél nagyobb öröm? Huszonhárom évvel ezelőtt kezdte az orvosi hivatás gya­korlását. Azóta gyermekkór­házban, poliklinikán, körzet­ben dolgozott. Jelenlegi kör­zetét 16 éve látogatja. Szinte minden családot ismer, hiszen egyik-másikban három-négy gyermeket „nevelt fel“. Közü­lük egyesek ma már munká­sok, egyetemisták. Jelenleg mintegy 120 újszülöttet láto­gat, mert ideiglenesen két kör­zetet lát el. Sok időt tölt tere­pen, de a rendelői munkát sem hanyagolhatja el, hiszen sokan keresik fel ott is. Beszélgeté­sünk közben is sorra „jönnek“ a kis páciensek. Leggyakrab­ban a szülő karján, mert még járni sem tudnak. Egy kisfiú hozza a húgocskáját. — Holnap vihetitek a nap­közibe — mondja vizsgálat után az orvosnő. Magasnövésű fiú lép be. To­rokgyulladás kínozza. Az or­vosnő vitát nem tűrő hangon „ítélkezik“, otthon kell marad­nia. — Három nap múlva, mikor ellenőrzésre jössz, adok iga­zolást is. — Miután csukódik az ajtó, megint hozzám fordul. — Nincs könnyű dolga — mondja. Ketten vannak test­vérek, az anyjuk elhagyta a családot... Az apjuk mos, ta­karít rájuk. Mit jelenthet lel­kileg az ilyesmi egy kamasz­­korban lévő fiúnak?! Lám, akarva-akaratlanul, de az orvos előtt minden feltárul — gondolom magamban —, nemcsak a betegség, hanem a kis közösség, a család életében megmutatkozó „kóros elválto­zások“ is. S tudom, ha mód­jában áll, igyekszik ilyen té­ren is segíteni. Síró fiatalasszony lép be: — Doktornő, nem tartozom ebbe a körzetbe, de a gyerek már napok óta rosszul van, valaki azt mondta: ide for­duljak ... Éva Bálán vigasztalja, nyug­tatja .Hamar felszáradnak a könnyek, bár kiderül, hogy a gyermek valóban beteg. Az anyán azonban látom, már biztos a gyógyulásban. Az or­vosnő kéri, pár nap múlva jöjjön el újra, mert — ha már hozzá fordult — látni akarja az eredményt is. Talán ez hát megnyugtatólag? Vagy a hang­súly, ahogy mondja? Az ő tit­ka, de az eredmény kétségte­len. Egyszer bevallotta, hogy azért választotta ezt a hiva­tást, mert nagyon szereti a gyermekeket. De azt is, hogy tulajdonképpen csak akkor ér­tette meg, mit jelent a gyer­mek az ember életében, ami­kor anya lett. Ezért küzd még a legreménytelenebbnek látszó helyzetekben is. Évekkel ez­előtt — mesélte — az egyik csecsemőnél nem akart csilla­podni a láz. Ismeretlen beteg­ségre valló tünetek léptek fel. Kórházba utalta, de ott sem tudták megállapítani a baj okát. Nem volt nyugta. Kuta­tott, keresett, végül egy folyó­iratban olvasott cikk néhány sora vezette nyomra. Még a fővárosba is elutazott, hogy hozzá­jusson a betegséggel kapcsolatos szakmunkákhoz. Sejtése beigazolódott, és sike­rült megfelelő kezeléssel meg­menteni a gyermeket. Azt hi­szem, ez volt életének legna­gyobb sikere, elégtétele, bár erről már nem akar beszélni, hiába is faggatom. — Hogyan látja ma a mun­káját? — Soha, még a legnehezebb helyzetben sem bántam meg, hogy ezt a hivatást választot­tam. Számomra a legnagyobb elégtétel, ha segíthetek a gyer­mekeken. Mivel minden nap részem van ebben, voltakép­pen minden nap örömet hoz nekem. S azt hiszem, ez a legtöbb, amit az ember elér­het ... ALBERT ILONA „Nagyon szeretem a gyermekeket“ EGY ORVOSNŐ HÉTKÖZNAPJAI rekek öröme, a Luminița és a Traian téri áruházakban — el­adással egybekötött kiállításo­kat rendeztek. A kirakatokat is ünnepi díszbe öltöztették, a­­kárcsak Marosvásárhelyen. A Maros és Hargita megyei já­téküzletekben több mint két­millió lej értékű bel- és kül­földi gyártmányú játékot szál­lítottak. És édességben sincs hiány, a csokis, cukorkás cso­magok várják a nyalánk gye­rekeket. A Muresul vendéglő­ben gyermek-divat bemutatót rendeztek. Mókus — vakációs falu Székelyudvarhely hárome­zer pionírja is a nagyvakáció kezdetét jelző csengőszóra vár. Sokan feliratkoztak iskolájuk vagy a pionírház önellátó sá­tortáboraiba. A 2. számú álta­lános iskola ismét Szelterszen állítja össze házikóit, a pionír­ház a királysarki Hargita-li­­getben üti fel sátrait. Mind­kettő a festői szépségű Hargita rengetegében, ózont lehelő fe­nyőerdők tisztásain, csobogó borvízforrások mellett nyújt felejthetetlen perceket sokszáz pionírnak. A nyári hónapok­ban egy-egy hetes időszakban harminc-harminc tanuló nya­ral a két táborban. Nemhiába nevezik önellátó­nak a pionírház Mókus nevű vakáció­faluját. A gyermekek maguk állítják föl sát­raikat, ők vágják a fát, amelyet nagy kötegekben törpeautókkal vontatnak a tűzhely közelébe. Sok fa — nagy tábortűz, s minél ma­gasabbra pattognak a szikrák, annál nagyobb a jókedv, annál élvezetesebb a versekből, da­lokból, mókás jelenetekből összeálló rögtönzött műsor. Június 1. vasárnap I. évnegyed VI. hónap — 30 nap Az évből eltelt: 152 nap Hátra van még: 213 nap Napkelte: 4.34 Napnyugta: 19.52 Holdkelte: 0.03 Holdnyugta: 11.33 ESŐS IDŐ A Központi Meteorológiai Intézet szolgálatos munkatár­sa, Bálu­ Gheorghe jelenti: főleg a domb- és hegyvidéken csapadékos időjárásra várha­tunk. A síkvidéken helyi ziva­tarok, záporok lehetségesek. A szél közepes erősségű lesz. A hőmérséklet főleg az ország észak-nyugati felében csökken. A legalacsonyabb hőmérsékle­ti értékek ebben az ország­részben 18 és 24 fok között váltakoznak, a legnagyobb nappali hőmérsékletet pedig 18 és 24 fok között mérhetjük. Az ország többi részében éjjel 12 és 18, nappal 23 és 28 fok között váltakoznak a hőmér­sékleti értékek. In­ VASÁRNAP I. műsor: ■ * 8.30 Napi műsorelőzetes; * * 8.40 Pionírműsor; 9.35 Daktori; 10.00 Faluműsor; 11.15 Mit tudunk és mit nem tu­dunk...; 11.45 A zene öröme; 12.30 Katonai adás; 13.00 Va­sárnapi album; 14.00 Felesé­gem, a boszorkány; 14.50 Ion Tiriac tenisztanfolyama VIII.; 15.15 Népzenei vetélkedő; 16.00 A világmindenség felfedezése, az Al. Sahia stúdió filmje; 16.­25 A Prága város kincse (II.); 17.20 Románia — Skócia labdarúgó EB-selejtező mér­kőzés közvetítése a fővárosi 23 August stadionból; 19.20 Ezeregy este — Félix kandúr; 19.30 Tévé-híradó; 20.00 A rá­dió-televízió gyermekkórusá­nak hangversenye; 20.10 Fran­cia-olasz film: Út a nap felé — tévé bemutató; 22.00 A rá­dió-televízió könnyűzene mű­sora; 22.20 Napi eseménykró­nika. II. műsor; 10.00 A Geor­ge Enescu filharmónia hang­versenye; 20.00 Mihai Moldo­van és Anatol Vieru zenemű­veiből; 20.25 Van-e még kér­­deznivalójuk? (ismétlés); 21.05 Reklámműsor; 21.10 Tévé­film: A visszhang; 21.50 A ro­mán költészet gyöngyszemei­ből. HÉTFŐ I. műsor; 16.00 Te­lex; 16.05 Heti műsorelőzetes; 16.15 Olaszországi képek — dokumentumfilm; 16.30 MAGYAR NYELVŰ ADÁS. Hétről hétre. Politikai, gazdasági, társadalmi, műve­lődési szemle • A hét kom­mentárja • Mezőgazdasági híradó • Körkép • öttől hé­tig. Riportok, interjúk, versek, zene • Ipar • Sport • Tudo­mány • 1975 — A Nők Nem­zetközi Éve • Foklór-doku­­mentumfilm • Lírai oratórium • Könnyűzene; 19.00 Brazíliai riport; 19.15 Reklámműsor; 19.20 Ezeregy este — Félix kandúr; 19.30 Tévé-híradó; 20.00 A tévé iro­dalmi-művészeti folyóirata. Gyermekműsor; 20.40 Hí­res énekesek; 20.50 Társadal­mi ankét — hivatástudat — beszélgetés falusi értelmisé­giekkel; 21.20 Reklámműsor; 21.25 Az ifjú Lewisham sze­relme (III.); 22.10 Napi ese­ménykrónika. II. műsor: 17.30 Telex; 17.35 A brassói filhar­monikusok hangversenye; 17.50 Gödrök és dombok (IV.); 18.45 A mai Bukarest; 19.00 A ko­lozsvár-napocai Román Opera művészeinek műsora; 19.30 Tévé-híradó; 20.00 Zenés-tán­cos műsor; 20.40 Vadászexpe­díció; 21.00 Telex; 21.05 Doku­mentumfilm: Gheorghe Zam­­fir művészetéről, nemzetközi díjnyertes film; 21.25 Mit tu­dunk és mit nem tudunk ... (ismétlés); 21.55 Könnyűzene. Jobb, ha fel sem hűzzük Cipőgyáraink érdeket újítást vezettek be az utóbbi időben. Jómagam két évvel ezelőtt értesültem róla, ami azonban nem jelenti azt, hogy az újítás csak két esztendős. Célja napnál vi­lágosabb: nevelni a vásárlókat, vagyis, a csecsemőket leszámít­va, mindenkit, mert hiszen életének bizonyos, gyakrabban, vagy ritkábban ismétlődő pillanataiban, mindenki vásárló. Az újítás lényege pedig... hát erről csak azért nem elmélkedtem nyil­vánosan annak idején, mert egyszerűen áprilisi tréfának vettem. Ugyanis március vége felé vettünk egy pár férfi nyári cipőt, melynek orrába dugott „Garancia-szelvényen", a cipő tartóssá­gának megőrzésére vonatkozó sok hasznos tanács és tudnivaló végén ez állt: „Egy időszakban ajánlatos 2—3 pár cipőt viselni felváltva, a lábbeli használati tartósságának fokozása érdeké­ben“. Nem vettem komolyan — az is lett a vége. Egy kirándu­lás alkalmával,, összesen két napi viselés után, ottragadt a nyá­ri cipő az országútszéli frissen odaöntött szurokban és volt gaz­dája járhatott utána zokniban, sima terepen mezítláb. Úgy kel­lett neki, miért nem vett és viselt felváltva 2—3 párat! Valami igazmondás azért csak lehetett abban a tanácsban, mert ugye­bár a végzet bekövetkezett. Babona! Ezzel elintéztem az ügyet. Most azonban, 1975 májusának vége felé, komolyan gondolko­dóba estem. Ez már nem áprilisi tréfa, hogy a medgyesi „Má­jus 8“ bőr- és cipőgyár csinos kis fehér női szandáljának nél­külözhetetlen „Garancia-szelvényén“, a szandál ■ tartósságának megőrzésére vonatkozó sok okos tanács végén is ez áll: „Egy időszakban ajánlatos 2—3 cipőt felváltva viselni satöbbi“. Ez már nem tréfa, nem is babona. Én most már azt mondom, jobb, ha fel sem húzzuk! Akkor eltart az örökkévalóságig, még akkor is, ha az évek múlásával átalakul az enyészet martalékává, szabályosan, az anyag átala­kulásának és megmaradásának törvénye szerint. HORVÁTH JÚLIA MEGKEZDŐDÖTT A FÖLDIEPER-SZÜRET Kellemes, ínycsiklandó illat lengi be ezekben a napokban a Szatmár megyei falvakat, elsősorban a Túr völgyében és a Bükkhegység lábánál. Meg­kezdődött a legzamatosabb és legértékesebb tavaszi­­ gyü­mölcs, a földieper szedése. A legkorábban beért eperfajtát Suprise des Halles-nek hívják —, nagyobb mennyiséget a ca­­linesti-pasi 50 hektáros eper­farmon tenyésztenek belőle. Remek termés ígérkezik a leg­több epertermelő gazdaság­ban: a szakemberek becslése szerint — ha huzamosabb ideig kedvező marad az időjá­rás — úgy 14—15 ezer tonna gyümölcsre lehet számítani. Mint ismeretes, Szatmár me­gye az ország legjelentősebb földiepertermelő vidéke; ezen a tavaszon nem kevesebb, mint 1800 hektár termését kell begyűjteni. A szüret zavarta­lan lebonyolítását a felvásárló szervek mintegy 300 ezer lá­dával és 75 ezer hordóval se­gítik. FOGÁSZATI RENDELŐ, mellette fogorvosi lakás épül Csíkszentkirályon a lakosság pénzbeli hozzájárulásából és hazafias munkájával. A muta­tós épület hazánk felszabadu­lásának évfordulójára készül el. AZ ÚJ TEXTILIPARI egy­ség utolsó kapacitásainak ü­­zembehelyezésével párhuza­mosan jól halad a város és az új ipari egység vízellátását biztosító hálózat építése Na­szód városában. ELKÉSZÜLT az országos műút és az új terelőút talál­kozási hídfője Sepsiszent­­györgy északi bejáratánál. A részlegesen használatba a­­dott terelőút többszörösen le­rövidíti­­ a megyeszékhelyen való áthaladás idejét, ugyan­akkor kedvezőbb feltételeket teremt az ipari és kereske­delmi egységek területileg a­­rányos elhelyezésére is. 1975-ÖS KÖNYVNAPTÁRUNK FEJTÖRŐ PÁLYÁZATÁNAK NYERTESEI Amint már hírül adtuk, Csíkszeredában megtartottuk az Előre 1975 évi könyvnaptárában meghirdetett Fejtörő pályázat helyes megfejtői között a sorshúzást. Nagydíjunkat, a hűtő­­szekrényt Ütő Béla sepsiszentgyörgyi lakos nyerte el. További díjazottaink: a három zsebrádiót sorrendben Keller Emese (Bu­karest), Lázár Dóra (Gyergyószentmiklós) és Ric Sándor (Szín­­falu, Szatmár megye), míg az öt karórát Bálint Áron (Sepsi­­szentgyörgy), Kulcsár András (Sepsiszentgyörgy), Schvacz Ele­mér (Pécska, Arad megye), Nagy Ferenc (Szováta) és Czellecz István (Szováta) nyerte. „UDVARIAS“ UDVARIATLANSÁG Az apró, legfeljebb kétsze­mélyes asztalokat, a Csíkszere­dai kávézóban kényelmes ülő­helyek veszik körül. És ez a vendég veszte. Két kávéscsé­szével és két pohár vízzel tele van az asztal. Ülőhely még akadna körülötte, ha a már ottlevők felére húznák össze magukat, vagy beszorulnának a sarokba. Erre szólítják fel minduntalan őket az újonnan érkezők. — Foglalt ? A választ meg sem várva helyezkednek. Étkezdében megengedett az üres fenték elfoglalása. Cuk­rászdában, bárban, kávézó­ban és más intim helyeken ud­variatlanság ilyen kéréssel za­varni a már ülő vendéget. An­nál nagyobb, minél nyilvánva­lóbb, mint Csíkszeredában is, hogy az asztal mellett nincs helye egynél több társaságnak. Ha nem tudják ezt a Petőfi ut­cai kávézót szép számban láto­gató fiatalok, a bár személy­zete felvilágosíthatja őket. Ha másként nem megy, ki kell ír­ni látható helyre : „Ha az asz­tal körül ülnek, akkor fog­lalt“. BARABÁS GIZELLA ODA A HAZÁHOZ és a párthoz címmel vers és próza­antológia jelent meg Zilahon a Szilágy megyei szo­cialista művelődési és ne­velési bizottság gondozásában. Az antológiában 15 különböző irodalmi körben tevékenykedő szerző alkotása szerepel. A ki­advány előszavában hangsú­lyozza, hogy a fiatal tollforga­­tók buzdítása képpen a szocia­lista művelődési és nevelési bizottság hagyományt folytat, évről évre lehetővé teszi az irodalmi körök tagjainak, hogy széles olvasó közönségnek mu­tatkozzanak be. JÓL HALADNAK a talajja­vítási és ármentesítési mun­kákkal Temes megyében. Az ez évre előirányzott talajjaví­tási tervet már 60 százalék­ban teljesítették s eddig csak­nem 120 000 köbméter földet ástak ki a bánáti munkatele­peken. AUTOMAGAZIN a neve annak a mozgó üzlet­nek, amelyet május elsején nyitott, illetve indított útjára a kisipari szövetkezetek Bras­só megyei szövetsége. Azóta az erre a célra átalakított gép­kocsi járja a falvakat, vásáro­kat, javadalmazási napokon ellátogat az üzemekbe, viszi a kisipari szövetkezetek termé­keit : lábbeliféléket, kötöttárut és más ruházati cikkeket. Az Automagazin máris nagyon népszerű a megyében, jelentős forgalmat bonyolít le. JÚNIUS 1-TŐL kezdődően Szatmár megye közútjain is mérik a gépkocsik által kibo­csátott füst- és korom­mennyi­séget. A környezetvédelem szemszögéből igen fontos el­lenőrzést a közlekedésrendé­szet őrjáratai végzik. Jó tud­ni, hogy a gépkocsik porlasz­tóját kötelező módon meg­szabott égés­termék szintre kell beállítani, ezt a műveletet pedig az ACR szatmári fiókjá­nak javítószolgálatánál kérhe­tik az érdekeltek, ahol megfe­lelő műszer áll a szakemberek rendelkezésére. FŐVÁROSI KURÍR • Ma 10 órakor a Petőfi Sándor Művelődési Ház kiállí­tótermében a Gyermeknap al­kalmából kiállítás megnyitója , az 1975-ös Előre évkönyv rajzversenyére érkezett mun­kákból mutatunk be mintegy másfél száz rajzot és metsze­tet. A NAGYVÁRADI SZÍNHÁZ MAGYAR TAGOZATÁNAK BUKARESTI ELŐADÁSAI Június 1-én, vasárnap este fél 9-kor: AZ UTOLSÓ UTÁ­NI ÉJSZAKA. A „Rapsodia Románé“ termében (az elő­adás időtartama 2 óra) Június 2-án, hétfő este fél 8- kor: AZ EMBER TRAGÉ­DIÁJA. Az „I. L. Caragiale“ Nemzeti Színház stúdió­ter­mében (Bul. Balcescu 2). (Az előadás időtartama 2 óra 40 perc) Június 3-án, kedd este fél 9- kor: AZ ALKU. A „Rapso­dia Románé" termében (az előadás időtartama 2 óra) Június 4-én, szerdán és jú­nius 5-én, csütörtökön este fél 9-kor: AZ IFJÚ W. ÚJABB SZENVEDÉSEI. A „Rapsodia Románé“ termében (az előadás időtartama 2 óra 25 perc) Jegyek elővételben: Az em­ber tragédiájához a Nemzeti Színház jegypénztárában, min­den más előadásra a „Rapso­dia Románé“ pénztárában. Jelenetkép Az ember tragédiájából SPORT Romania EB-SELEJTEZŐ Alig másfél hónappal a mad­ridi találkozó után, újabb ne­héz erőpróba előtt áll a román labdarúgás. Ma, 17.30 órai kez­dettel a fővárosi 23 August stadionban válogatottunk az EB-selejtezők egyik nagyfon­tosságú mérkőzésén, Skócia csapatával mérkőzik. Joggal ál­líthatjuk, hogy az utóbbi esz­tendők legnehezebb feladata előtt állnak labdarúgóink. Az elmúlt hónapokban a csapat több nehéz mérkőzést vívott, anélkül, hogy vereséget szen­vedett volna, sőt visszagon­dolva az elmúlt évek n­agy csatáira — a portugálok, a csehszlovákok, a magyarok el­len — máig is megőriztük az emlékezetes pillanatokat, még­is a skótok elleni összecsapás fokozott óvatosságra int. Több okból is. Az EB-selejtező csoport pil­lanatnyi helyzetét figyelembe véve, nyilvánvaló, hogy a mai mérkőzés nagy tétje a tovább­jutás. Mindkét együttesnek szüksége van a két pontra ah­hoz, hogy versenyben marad­jon az első helyért. Egy eset­leges döntetlen­­ a spanyo­loknak kedvezne! Másrészt a skótok híresek küzdőképességükről, lelkese­désükről. A legutóbbi világ­­bajnokságon egyedül ők őriz­ték meg veretlenségüket, míg a napokban véget ért brit baj­nokságban a kisiklásnak is nevezhető 5:1-es vereséggel szorultak a második helyre. A csapatban azonban nem ját­szott a BEK-ben érdekelt öt Leeds játékos, akik közül Mc­Queen és Gray jelen lesz Bu­karestben. A csapat két alap­embere — Bremner és Jordan­­ lesérült a párizsi BEK-dön­­tőn. De mint a szakemberek megjegyezték, az újonnan be­válogatott Bruce Rioch a kö­zéppályán sikerrel helyettesí­tette Bremnert, a Celic-csillag Daglish pedig kezdi beváltani a hozzá fűzött reményeket. Az sem lehet vitás, hogy a skótok a bukaresti mérkőzé­sen szeretnék feledtetni a len­­ t Skócia A FŐVÁROSBAN doni kisiklást Ormond szövet­ségi kapitány már korábban a kritika kereszttüzébe került, a sajtó nagy része követelte le­mondását, s így az első lehe­tőség elszalasztása után, szá­­­mára, egy esetleges győzelem a mai találkozón, az utolsó szalmaszálat jelenti. Maguk a játékosok nyíltan kijelentették megérkezésükkor, a győzelem gondolatával utaztak Buka­restbe. Ez pedig korántsem amolyan ellenfél-ijesztés akart lenni, nagyon komolyan gon­dolták! Természetesen, válogatot­tunknak nem ez lesz az első nehéz mérkőzése. A játékosok Madridban átestek a tűzke­resztségen, jó szereplésükkel a szakemberek elismerését is kivívták. A jó rajt, a csapat teljesítményében mindinkább megmutatkozó erények az e­­gyüttes javuló játéka nyomán jogos reményekkel tekintünk a mai találkozó elé is. A kö­vetkezetes fiatalítás lassan megtenni gyümölcsét, ütőké­pes válogatott kezd kialakulni. Meggyőződésünk, ha a csapat minden tagja teljes erőbedo­bással harcol az utolsó percig, a győzelem sem marad el. Ro­mánia csapata 1967 óta hazai pályán még nem szenvedett vereséget, s ennek a hagyo­mánynak nem szabad most megszakadnia. A válogatottak nagy felelősségtudattal készül­tek a találkozóra, bízunk ab­ban tehát, hogy mindent meg­tesznek a sikeres szereplésért , a győzelemért. A két válogatott várható összeállítása: ROMÁNIA: Raducanu — Cheran, G. Sandu, Satmáreanu II., Anghelini, Dumitru, Dinu­, Dudu Georgescu, Ch­ijan, Dob­­rin, Lucescu. SKÓCIA: Kennedy — Jar­­dine, Munro, Mc Queen, Mc­­Grain, Conn, Dalgish, Rioch, Mac Dougal, Parlane, Duncan. A mérkőzést török játékve­zetői hármas irányítja. MÓRA LÁSZLÓ ELŐRE Nehéz idény után AZ UDVARHELYI NŐI KÉZILABDA CSAPAT Az A-osztályú kézilabda baj­nokság befejezését követő na­pon hétfőn délben a Székely­udvarhelyi Vointa edzője, Sza­bó Dénes tanár még javában számítgatott. Azt találgatta, vajon a medgyesiek mellett a fasi-iak vagy a marosvásárhe­lyiek hagyták el az A-osztályt. Minden lehetőséget végigso­rolt. Könnyedén? Gond nél­kül? Nem éppen. Három-négy hete ugyanis a Vointa is ott volt az öt kiesőjelölt között. Az utolsót megelőző két for­dulóban kiharcolt győzelmek mentették meg a csapatot. Az utolsó fordulóban szerzett két pont — csak ráadás volt. Aki nem követte a bajnok­ság alakulását, annak úgy tűn­het, a szerencse kedvezett az udvarhelyi lányoknak. Vajon így van? — faggattam Szabó Dénest, aki az első örömön túl az ősszel induló bajnokság elé­be nézve, a régi gondokat kezdte sorolni. — A csapat erényei közis­mertek: kiváló küzdőszellem és jó csapatjáték. Jó játéko­sunk, bár a legjobb ténylege­sen Miklós Magda, szerintem több van. A tavaszi idényben megoldódott egy régi gondunk, végig jól védett Gálfi Klára, aki visszatért a városba, for­mába lendült Laczkovics Má­ria és nagyot fejlődött a tavaly ősztől játszó két fiatal, Jakab­­fi Anna és Istók Berta. Sokan mondják, fiatalítani kell a csapatot. Igazuk van. Legnagyobb gondunk még­sem ez. Az őszi kezdés előtt ismét az én kezembe került a csapat. Az első menetben tíz pontot szedtünk össze. A má­sodik, a téli, teremben zajlott le. Erre mi egy kölcsönkért tízszer-húszas tornateremben, készültünk fel... Az udvarhelyi sportcsarnok öt éve épülget... Tehát a téli teremszakaszra úgy készültünk, ahogy tudtunk. És mindössze öt pontot szerez­tünk. Tulajdonképpen akkor „szorítottunk helyet" magunk­nak a kiesőjelöltek között. A március 30-án kezdődött har­madik szakaszra már alaposan felkészültünk. Ehhez nagy se­gítséget kaptunk a sportegye­sület vezetőségétől. A predeáli meg a bukaresti felkészülés megtette a magáét. Míg az őszi és a téli menetben összevéve tizenöt pontot szereztünk, ad­dig egyedül a harmadikban — tizennégyet! Az idén osztói a­­zonban vége a szabadtéri já­téknak. Ma már minden tor­nát, bajnokságot az egész vilá­gon teremben tartanak, ősztől nálunk is kizárólag teremben lesznek a mérkőzések. Ez hoz­zátartozik a decemberi világ­­bajnokságra, a jövő évi­­olim­piára való megfelelő felkészü­léshez. De hol készülünk fel erre mi? Sőt, elveszítjük nagy erősségünket is, a hazai szur­kolótábort, hiszen egyetlen mérkőzésünket sem láthatják majd, mert nem lesz hol. Az A-osztályú kézilabda csapatok közül egyedül nekünk nincs fedett pályánk... Továbbra is arra alapozunk tehát, aminek a megteremté­sére valamelyes lehetőségeink vannak: jó összjáték, jó csa­patjáték és teljes erőbedobás. Minden erőnket beleadjuk majd a küzdelembe. Remél­jük, nem kizárólag csak azért, hogy bentmaradjunk a leg­jobbak között. SZABÓ BARNA Rajt az ökölvívó EB-n A március elején Katowicé­ben lebonyolított fedettpályás atlétikai Európa-bajnokság u­­tán, mától nyolc napon át a katowicei Rondo sportcsarnok­ban a kontinens legjobb ököl­vívói mérkőznek a bajnoki cí­mekért a sorrendben 21. Eu­­rópa-bajnokságon. A rendez­vény iránti óriási az érdeklő­dés: 23 ország 190 keményöklű legénye nevezett, 200 újságíró akkreditáltatta magát, s szin­te valamennyi európai televí­zió állomás közvetíti a min­den bizonnyal izgalmas, érde­kes és látványos mérkőzéseket. Hazánk minden súlycsoport­ban indít versenyzőt Kato­wicében, akár a szovjetek, a bolgárok, a csehszlovákok, a görögök, a jugoszlávok, az NDK-beliek, az olaszok és a házigazda lengyelek. A baráti országban különben másodszor rendezik meg az EB-t. 1953- ban Varsó volt a színhely, 22 év után pedig Katowice kapta a rendezés jogát. Az ökölvívó Európa-bajnok­ság a legrégebbi kontinentális rendezvények közé tartozik. 1925-ben Stockholmban került sor az első versenyekre, ro­mán ökölvívók 1930-b­an Bu­dapesten vettek részt először a küzdelmeken, míg első ér­müket 1937-ben Milanóban szerezték Anton Roșca révén, aki második lett. Az igazi nagy sikerek azonban a fel­szabadulás után következtek. 1953 óta ökölvívóink nyolc arany-, 15 ezüst- és 28 bronz­érmet szereztek. Gheorghe Negrea 1957-ben Prágában el­ső aranyérmünket szerezte, a legnagyobb sikert Bukarest­ben arattuk, amikor négy arany-, két ezüst- és­ egy bronzérem volt szereplésünk mérlege. Az idei küzdelmekre a csa­patban egyaránt helyet kap­tak az idősebbek és az új nem­zedék képviselői: Constantin Gruiescu és Simion Cutov Eu­­rópa-bajnokok, Paul Dobrescu, Victor Zilleermann, valamint a fiatalabbak, R. Cosma, Gh. Ciochina, Al. Triboi, N. Chiri­­pogi C. Várán és M. Simon. Sakk A temesvári nemzetközi női sakktornán öt forduló után Nona Gaprindasvili áll az élen — 4 ponttal és egy függőjátsz­mával, második Boriszova — 3,5 ponttal és egy függőjátsz­mával.

Next