Előre, 1976. január (30. évfolyam, 8750-8773. szám)
1976-01-04 / 8750. szám
ELŐRE — 1976. Január 4. ESZTENDŐK STAFÉTAVÁLTÁSA is, hogy az újságból előbb fognak hírt hallani legfiatalabb unokájukról. — Magam is kíváncsian vártam az év első újszülöttjét — mondotta dr. Papp István nőgyógyász főorvos. Éppen ezért meglepetés is volt számomra, hogy az első csecsemő mondhatni az új esztendővel egyidőben született. Ígéretesnek bizonyul ez az évkezdet is, hiszen a szilveszteri 24 órás ügyelet idején hat gyermek született, tehát jó az indulás, s reméljük, eredményes lesz az esztendő is. Az elmúlt évhez viszonyítva több lesz a szülések száma. A sepsiszentgyörgyi új kórház által nyújtott kiváló feltételek, a korszerű berendezések és felszerelések minket szakorvosokat még jobb, még eredményesebb munkára köteleznek, hiszen ettől is függ az, hogy minél több egészséges újszülöttel gyarapodjon a megye, az ország lakossága. Sok-sok boldog esztendőt kívánunk a kis Róbertnek, sokszáz társának, aki vele egyidőben született. És szívesen vállalkozunk arra is, hogy az üzenetet továbbítsuk Esztelnekre, Mátyás Árpád vasbeton híd kecses ívére, a közelben alakuló új városközpontra, és arra a területre, ahol rövidesen megkezdik a mintegy 6000 lakást magába foglaló 16-os mikrorajon építését. A most elkezdődött ötéves terv során három újabb lakótelep épül Szatmáron. Szolga Sándor a Május 1 helyiipari vállalat megbecsült műbútor asztalosa és felesége Katalin, a Tricotex kötöttárugyár csoportvezetője derűs kedvvel és jó hangulatban ünnepelték az új esztendőt, családi körben, két kislányuk társaságában. Szavaikból kiderült, hogy boldog embereknek vallják magukat. Az államtól kapott kölcsönnel befizettek erre a három szobás szép lakásra, elégedettek a kivitelezés minőségével. Az év első napjának délutánján, a kinti hószállíngózásnak ujjongó kislányok örömében osztozva, többféle finomsággal megterített asztal mellett beszélgetünk. Szó szót követ, az országos feladatok és tervek észrevétlenül épülnek be e szatmári munkáscsalád terveibe, gondjaiba is. Mind Szolga Sándor, mind felesége szavaiból kiérzem, hogy az idén szeretnének még jobban dolgozni. Emberi beteljesülések, családi örömök, személyes célkitűzések, tervezgetések. Szépek és reálisak. Harmonikusan illeszkednek bele az országos beteljesülésekbe, örömökbe, tervekbe. Millió munkás és dolgozó család, egy egész nép örömét, építőenergiáját fejezik ki. Síke Lajos Az ifjúság színpompás karneválján Pillanatkép a „Grivita rosie" klubból A legmagasabb hőfokon A hagyományokhoz illően az év utolsó éjszakája nem a csendes pihenésé: vidámság az úr mindenfelé. A munkaközösségek nagy családokhoz hasonlóan együttesen búcsúztak Zilahon is az óesztendőtől. Ám, azt is megszoktuk már, hogy ezen az éjszakán azokra is gondoljunk, akik nem szórakozással, hanem munkával kezdik az új évet, méghozzá érkezésének első percében, így a zilahi építőipari cikkeket gyártó vállalat három egysége az elmúlt év utolsó órájában is teljes kapacitással működött. A legmagasabb hőfokon tombolt a jókedv a vállalattól néhány száz méterre elterülő lakótelep otthonaiban. És a legmagasabb hőfokon izzottak a vállalatban a nagykapacitású alagútkemencék is, éppen ezért Blazsek Antal fiatal mérnöknek, Székely Gyula égető brigádosnak, Duma Augustin munkásnak csak arra maradt idejük, hogy tudomásul vegyék az új esztendő érkezését. Nem volt idejük pezsgős pohárral köszöntőt mondani, csak a kölcsönös jókívánságokra futotta. — Nulla óra tíz perc — mondta a szolgálatos mérnök, s máris kigördült a kemencékből az első rakomány a még forró téglákkal. — Az égetők kenyerét mi sütjük meg minden esztendő órájában —mondják nev 2 éve az égető munkások. A skípi termelés a vállalatban a cserépen kívül 200 000 darab egyezményes méretű tégla, de úgy mondták, több is lesz, mint az elmúlt esztendő soksok munkanapján. Murvay Miklós, a vállalat főmérnöke az új esztendő első napját is munkahelyén töltötte, akár az egy évvel korábbi szilvesztert. Búcsúra, koccintásokra nem értek rá akkor sem; 1974 szilveszterén helyezték üzembe a cserépgyártó részleget. — Mozgalmas esztendő volt 1975 — mondja csendesen a főmérnök —, mindenképpen a rekordok éve. Az elmúlt évben sikerült az első hazai tervezésű automata téglagyártó vonal tervezett kapacitását elérnünk, ami lényegében iparági rekordot jelent. Úgy is mondhatnám, szeptember és október számunkra is szüretet hozott, 16 százalékkal túlléptük a tervezett kapacitást. Másik rekordnak számít, hogy sikerült a megengedett érték alá szorítanunk a selejtet s ez 300 000 darab egyezményes tégla nyereséggel járt. • Elégtételben is gazdag évet jelentett 1975 a szakembereknek. Jött egy gépészmester, Oprea Petru, háromszor anynyit dolgozik, mint más — tudom meg Murvay Miklóstól. — A kellerszállító sok gondot okozott, úgy rendeztük át a cserépgyártó vonalat, hogy a termelésben nem okozott kiesést. Iicus Gheorghe villanyszerelő is besegített, s eredményként nincs szükségünk import alkatrészekre, összerázódott, jó munkakollektíva a miénk, s azt tartom a leghasznosabbnak, hogy az emberek számolnak, méreteznek, keresik az újat. Az év első napjaira vállalt műszakok, amelyek az új ötéves terv előirányzatainak túlteljesítését szolgálták a zilahi vállalatban, csak a kezdetet jelentették. Februárban ugyanis az egyik kemencét állítják le a tervezett főjavításra. Hatvannapos javítás helyett 45 napon belül szeretnék a munkát elvégezni. Ugyancsak az idén új bányát szándékoznak nyitni anélkül, hogy a termelésben kiesés jelentkeznék. Idei tervük? Szeptemberre elérni a tervezett kapacitást a cserépgyártó vonalon is. Sikerülni fog minden bizonynyal, hisz szavuk fedezete az elmúlt ötéves tervben végzett jó munka. Fejér László Minden rendben Éjfél előtt öt perccel Constantinescu Dan mérnök, a grozavesti-i hő- és villamossági központ váltásvezetője a telefonhoz lép és tárcsáz. „Na fiúk, boldog új évet — tölti be a kis szobát hangja. — A hőmérséklet?... A feszültség?. .. A nyomás?... Ha minden az előírt, akkor újból boldog új esztendőt.“ Amikor leteszi a kagylót már 1976-ot írnak. A naplóba pedig bejegyzi: január 1, 0 óra 00 perc. Minden rendben. Kevesen tudják, még a fővárosiak közül is kevesen, hogy a bukaresti távfűtéses lakások mintegy nyolcvan százalékának, köztük a Militari, a Drumul Taberei, a Grivița és a Giule$ti negyedbeli új otthonoknak a grozavesti-i központ biztosítja a meleget, valamint a villanyáramot. S mivel egyetlen percre sem szakadhat meg a főváros villany- és hőellátása, szilveszter éjjelén a Constantinescu Dan mérnök által vezetett váltást találtuk itt. Fél tizenegykor kezdték a munkát. Csuvát Ion mester csoportja a kazánok mellett fogadta az éjszakát. Olyan szakemberek ügyeltek arra, hogy megfelelő legyen a hőmérséklet, mint Antohi Ion és Milutinovics Ilie, akiknek a nevét az élmukások között találtuk a tavaly. A turbinák mellett Onifoiu Anton, Neacsu Stefan és Boteanu Marin állt őrt. A villamossági felszereléseket pedig Iliescu Alexandra csoportja ellenőrizte. A csoport egyik tagja, a vezérlőműnél felügyelő Voican Gheorghe mondotta: „Olyan munkanap ez, mint a többi, amelyet az éjjeli váltásban töltöttünk. Csak tizenkettőkor jutott néhány percre eszünkbe, hogy haza már 76-ban megyünk. Tudja, a gépek, felszerelések mellett nincs idő ünnepelni.“ S míg a kazánokban zuborog a gőz és bélelt csöveken igyekszik a turbina, majd a főváros új negyedeinek lakásai felé, míg a hatalmas turbinák forogva gyártják a villanyáramot, amely végigfutva a vezetékeken fényt visz a reménnyel teli új esztendőt ünneplők otthonaiba, míg az 1976-os év első óráit pergeti az idő, a Dimbovita partján lévő termelőegységben emberek figyelik a gépek működését, irányítják a gőz nyomását, a turbinák forgását, az áram útját. Néhány ember munkaruhát vett fel az emberekért, azért, hogy már az új év első perceiben mondhassuk: van fény, van meleg, tehát nálunk is minden rendben. Román Győző Üzenet Esz Mivel szinte lehetetlen mindenről szólni, ami szilveszter éjszakáján történik, hadd ragadjunk ki találomra egyetlen mozzanatot a sok, nagyon sok közül, nézzük meg, mit jelentett a sepsiszentgyörgyi megyei kórház szülészeti osztályának, szülő asszonyainak ez az esztendőforduló. Talán ugyanazt, amit másutt az országban, izgalmat, örömet és ünnepet egyaránt. Izgalmat mindazoknak, akik az év első újszülöttjét várták, örömet azoknak, akik ép, egészséges gyermeknek adtak életet, és ugyanakkor ünnepet a kórház minden szülőasszonyának, hiszen az új év első perceiben elsőkként köszönthették a város, s talán a megye legifjabb lakosát, a kis Császár Róbertét. De vajon mit jelent ez az esztendőforduló az édesanya, Császár Rozália 23 éves szövőnő számára. — Kétségkívül ez volt a legszebb szilveszterem. Úgy érzem, örökre emlékezetes lesz számomra az, hogy a negyedik gyermekem éppen az év első perceiben született. Igaz, leányt vártunk, de az öröm így is öröm marad, mert a legfontosabb mégis csak az, hogy egészséges gyermekkel gyarapodott amúgy is népes családunk. Férjem, közvetlen a szülés után tudomást szerzett az eseményről, szüleim viszont Esztelneken laknak, és így csak levélben értesíthetjük őket. De megtörténhet az Derűs pillanatképek Az éjfélt jelző dudaszóval egyidőben háromszáz pohár csendült a balánbányai bányavállalat tágas étkezdéjében. A hangulatosan kidíszített teremben az eddigieknél is boldogabb esztendő sikereire, a műszaki-tudományos forradalom ötéves tervének nyitányára emelték poharukat az érdes munkáskezek. Érthető volt tehát, hogy percekig elnémultak a zenekarok, a bordalok és a vérpezsdítő forgatások is későbbre maradtak. Az ünnepélyes csendet Popa Traian ismerős hangja törte meg. A vállalat pártbizottságának titkára félévtized örömeit és nehézségeit idézte fel munkatársai előtt. Az alkalomhoz illő tömörséggel vonta meg a megtett utat, majd a lelkesítő távlatokhoz kívánt egészséget, újabb sikereket. Az 1966—1970-es időszakhoz viszonyítva az elmúlt öt év alatt mintegy 3 millió tonnával több ércet juttattak a nemzetgazdaságnak, 400 000 tonnával növelték évi termelési kapacitásukat. Az ünneplő-vigadó asztaltársaság soraiban találtak László Lajos, Tusianu Vasile, Pop Ioan él munkásokat is, akiket sok hasonló társukkal együtt az évtizedes közös sors, kemény, megfeszített munka kovácsolt egyetlen nagy családba. Borzi József bányamester gyermekeit is elhozta az óév búcsúztatójára. A Csíkszeredai ifjúsági klubban munkás ifjak és értelmiségiek, diákok és KISZ- aktivisták ülték körül a gazdagon megrakott asztalokat. Itt töltötték az esztendő utolsó éjszakáját a megyei és a városi KISZ-bizottság bírótagjai is. A földszinti és emeleti termekben uralkodó bensőséges hangulatot fenyőágak bódító-üdítő illata varázsolta meghittebbé. Az immár hagyományos Plugusor, vidám jelenetek, tombola, népi és könnyűzene szólisták szórakoztatták az egybegyűlteket. Ambrus Edit A jó munka elégtételével Aranysárga bor gyöngyözik a poharakban, kitűnő a hangulat. A gherlai állami mezőgazdasági vállalat kantinjában eluralkodott a jókedv, vidáman búcsúztatják az óesztendőt, köszöntik az újat. — Minden okunk megvan rá, hogy jól szilveszterezzünk, szórakozzunk — jegyzi meg Iliét Nicolae mérnök, a gazdaság igazgatója. — Dolgos esztendőt hagytunk magunk mögött és eredményest. A kedvezőtlen időjárás s a júliusi áradás sem igen húzhatta át számításainkat. Nem, mert szakszerű munkával és gazdálkodással ellensúlyoztuk az időjárás viszontagságait. A 100 hektáros konyhakertünkben például 170 000 lejes többletjövedelmet értünk el, mindamellett, hogy 70 hektár ültetvényt tönkretett, leiszapolt a Szamos. Ám, az áradás levonulása után uborkával, káposztával és más zöldségfélével újravetettünk, illetve ültettünk minden négyzetméter területet... Az állattenyésztésben pedig különösen kijött a lépés. Az 1520 tehénnél 2950 literes tejhozamot értünk el. Az elit farmunkon, a 3-as számúnál, pedig 3600 liter tejet fejtek egy-egy tehéntől. — Igen, a jó munkából fakadt öröm elégtételével ünnepelhetünk most — jelenti ki Mánya László főkönyvelő. — Van mire koccintani már csak azért is, mert az önköltség csökkentésével egymillió lejt takarítottunk meg 1975- ben. Szól a zene, csendülnek, ürülnek a poharak, a sok-sok jókívánság kíséretében. — Hozzon az új esztendő még jobb eredményeket — mondja Pinnes Pál főmérnök is. — Két kezünk munkájával érjük majd el azokat — válaszolják többen is. Soós Márton állattenyésztő pedig a 3-as számú farm tehenészeinek a vállalására büszke, arra, hogy 1976-ban az új ötéves terv első esztendejében legalább 4000 liter tejet fejnek majd egy-egy tehéntől. Mint megtudom több tényező szavatolja a tejtermelés növelését. Az egész istállózási időszakra bőséges és változatos takarmányt biztosítottak. Ugyanakkor szilárd a fegyelem, jó a munkaszellem, amit Moldovan Hie, a 3-as számú tehenészfarm köz-,gazdásza — mellesleg ennek a közös szilveszternek ő a „felelőse“ — nem utolsósorban szociális körülmények javításának tulajdonít. — Száz férőhelyes legényszállást adtunk át nemrégen a farmunkon. S az új blokkba is nyolc család költözhetett be a napokban. Egyébként nemcsak a gherlai, hanem az iklódi és a noszolyi farmokon is építettek egy-egy háztömböt a gazdaság dolgozói számára. 24 család jutott új lakáshoz 1975- ben. — Most ünnepelünk — mondja az igazgató —, hogy aztán tovább folytassuk a munkát. Még január elején hozzálátunk az őszi vetések kiegészítő trágyázásához, hisz legalább 3100 kiló búzát akarunk a nyáron hektáronként betakarítani. Vendégszerető emberek lakják a szatmári 14-es mikrorajon legújabb toronyházát, a TV-3-as blokkot. Már az első lakó, akivel összehozott a véletlen valósággal becipelt otthonába, az egy hetes Révész Levente egészségére és boldogságára koccintani. Az apuka, Révész Ferenc karbantartó lakatos elújságolta, hogy szebb „ajándékot“ nem hozhatott volna számukra az esztendőforduló, mint az, amit vártak: egy életerős, csengőhangú fiúcskát. örömmel gratuláltam a mamának, a textilgyár szövőnőjének, aztán három emelettel lejjebb egy másik munkáscsaládnak voltam hoszszabb ideig a vendége. Akárcsak Révészék, Szolga Sándorék is ahhoz a közel 1800 családhoz tartoznak, akik a múlt esztendőben új lakásba költöztek, egy nagy gonddal kevesebbet hoztak át 1976-ra. A TV 3-as ablakaiból jól ráláthatunk az átellenben épülő Deme János Vendégségben a T-3-asban Szilveszter — a jövő jegyében Ahány napja van az évnek, mondhatni, ugyanannyian gyűltek össze a fővárosi Alexandra sétány egyik impozáns épületének, az Ifjúsági Athenaeumnak a termeiben, december 31-e estéjén, tetten érni az esztendő múlta-esztendőjötte, minden évben ismétlődő röpke pillanatát. Azt a futó percet, amikor felbúg valamennyi gyár dudája, tűzijáték petárdáinak hangos dörrenése vibrál a levegőben, versenyre kelve az összekoccanó poharak csilingelésével, s a minden ajakról felcsendülő jókívánságokkal. A bukaresti első kerület KISZ-bizottsága hívta meg ide az ifjúsági vezetőket, a körzet gyárainak, intézményeinek — az Automatica üzem, az ipari építő és szerelő vállalat, az automatizálási elemgyár, a telefonközpont, a kereskedelmi egységek, tervező- és kutatóintézetek — fiatal élmunkásait, az iskolák, főiskolák éltanulóit. Hét hangulatosan, ötletesen feldíszített terem fehér asztalait ülték körül az ifjak az óév utolsó estéjén. S minthogy a Szilveszter sohasem volt — s ez évben különösen nem — csupán az önfeledt szórakozás, vigalom ünnepe, de az őszinte számvetésé, mérlegkészítésé, s ugyanakkor a jövőbe pillantásé, a tervezésé is, a bukaresti ifjak, akárcsak más városok, falvakbeli társaik, nem mulasztották el felmérni az elmúlt esztendő s egyben a lezáruló ötéves tervidőszak munkasikereit, megvalósításait. Az athenaeumbeli szilveszter azonban mégis a jövő jegyében zajlott, a küszöbön álló újabb ötéves terv, a műszaki-tudományos forradalom elkövetkező öt éve céljainak, feladatainak előrevetítése jegyében. A rendezőbizottság pedig nem fukarkodott ötleteivel, váratlan és érdekes meglepetéseivel. A meghívottak maguk dönthették el, érdeklődési körüknek, tájékozottságuknak megfelelően, hogy a számítógépek termében, a sejtmagfizika kutatóközpontjában, az atomenergia laboratóriumában, az űr- vagy a mélytengeri kutatás berkeiben akarják eltölteni azt a maradandó éjszakát. S a termek elnevezése nem volt csupán bizarr külsőség. A tánc, zene és humor perceit mindegyre érdekes-izgalmas, témába vágó vetélkedők váltották fel, a hazai tudomány és technika múltjáról, jelenéről, fejlődési távlatairól. De rakétán száguldott itt a humor is, retortából robbant elő a szatíra Jakab Márta 260 milliós köszöntő A marosvásárhelyi Metalotehnica textilgép- és pótalkatrész gyár kantin-vendéglőjében tetőfokán áll a jókedv. A tágas, de most zsúfolásig telt, színes girlandokkal, lampionokkal díszített helyiségben fáradhatatlanul húzza a zenekar. Egyébként ezen a nagyszerű szilveszteri mulatságon minden „saját“. A héttagú zenekar, amely román és magyar népdallal és tánczenével szórakoztatta az ünneplőket. A vállalat dolgozója Józsa Sándor is, aki Nyárád és Maros menti népdalokat énekel, vagy Florea Nicolae, aki a Maros megyei román folklór legszebb gyöngyszemeit szólaltatja meg. A gyár tehetséges műkedvelői azok is, akik vidám jelenetekkel tarkítják a műsort... kivilágos kivirradtig. Éjfél előtt néhány perccel elhallgat a zene. Minden tekintet a teremben elhelyezett televízió-készülékek képernyőjére szegeződik, a szilveszterezők megilletődve hallgatják Nicolae Ceausescu elvtársnak, pártunk főtitkárának, köztársaságunk elnökének újévi köszöntőjét. Aztán Kiss Albert mérnök-igazgató emeli poharát a gyár munkaközösségére, kíván újabb közös sikereket, egészséget, békességet és boldogságot a kollektíva tagjainak, hozzátartozóinak. A zenekar tust húz, a poharakba pezsgő ömlik. Az asztalok mellől felkelnek a férfiak és sorra felkeresik ismerőseiket, jóbarátaikat, munkatársaikat. Így illik, így hagyományos. Kiss Albert igazgató, Juncan Vasile az üzemi pártbizottság titkára, Dascal Cornel a szakszervezeti bizottság elnöke asztaltól asztalhoz megy. És sorra köszöntik munkatársaikat Csíki Sándor KISZ-titkár, Damaschin Joan a megmunkáló mestere, Balizs József a hőkezelő élmunkása és a többiek, akik az esztendők során összeforrtak a közösséggel. Köszöntik Szatmári Annát, a varrógép részleg élmunkás köszörűsét s a többieket. S van mire emelni a poharakat. A gyár méltón köszöntötte az új évet: még 1975. április 19-én teljesítette az ötéves terv előirányzatait és szilvesz 3. térig 260 millió lej terméket adott a nemzetgazdaságnak terven felül. Újra tust húz a zenekar. A szilveszterezők kitörő tapssal köszöntik a hagyományos sorsolást. Két visító, hathetes malac ficánkol a rendezők karjaiban, s a boldog nyerők már viszik is 1976 első ajándékait. Gáspár Tibor A felhők birodalmában A Bucegi-hegység legmagasabb csúcsán, az Omulon, működik hazánk és Délkelet- Európa legmagasabban fekvő (több mint 2500 m) meteorológiai megfigyelő állomása. Hét ember teljesít itt szolgálatot. Éjjel-nappal, télen és nyáron egyaránt. Szilveszterkor is. Pár évvel ezelőtt jártam náluk. Nyilván nem szilveszterkor, mert akkor szinte megközelíthetetlen az állomás. Télen, néha hetekig elzárja őket a külvilágtól a hó, az orkánszerű szél, a köd- és felhőtakaró. Amikor szilveszter estéjén az időjárásjelentést hallgattam, önkéntelenül erre a hét emberre gondoltam. Elsősorban Pintiura Ionra, az állomás vezetőjére és feleségére, Rodicára, akik a tizedik szilvesztert töltik az Omulon. S szerettem volna megszorítani Grigore Spiridonescu meteorológus kezét is, aki immár 20. éve figyeli ezen az isten háta mögötti helyen a szelek járását, a higanyszál moccanásait, a lehullott csapadék mennyiségét. Dorin és Maria Olteanu, valamint Catalin Manoliu szintén itt állják a posztot. Emberül. Mert tudom, viharos időben drótkötélbe kapaszkodva, sokszor a havon kúszva tudnak csak eljutni a műszerekig, amelyek mögött frtóztató szakadék tátong fenyegetően. Tudom, hogy a mínusz húsz fokos fagyban, a tejszerű ködben nem gyerekjáték leolvasni a műszereket. Amikor az óra a tizenkettőt üti, ketten nem koccinthatnak az Omuson. Kint vannak a műszereknél, hogy pontosan kétóránként az állomás rádiója továbbíthassa a központnak a mérések eredményeit. Henkel Tibor Megállás nélkül Mintha óceánjáró parancsnoki hídjáról tekintene alá, olyan a benyomása az embernek a kolozsvár-napocai IRIS porcelángyár öt óriási égetőkemencéjének irányító berendezései felől szemlélődve. A hatalmas műszerfalon különféle színek világítanak, papírtekercseken egyenletes diagramot karcolnak a láthatatlan tintába mártott tollak. Vadan Joan termotechnikus, aki erre az egész birodalomra — kalóriák ezreire, wattok százezreire — ügyel a parancsnoki poszton, tőle telhetően igyekszik beavatni az újévi kíváncsiskodót a színek, számok, diagramok sokat jelentő, de kívülálló számára érthetetlen világába . — Látja, most kitört egy kissé a tű hegye, a hatos helyett most az egyes szám tűnik fel az ablakocskában, tehát a központi övezetben balról fog erősödni a gázláng, s ezzel együtt természetesen a hőmérséklet. Szigorúan megállapított tüzelési grafikon szerint megy itt minden: a porcelánárú az égető kemence több mint 80 méteres hoszszúságán mintegy két nap alatt megy végig, ennek a 48 órának minden egyes percében a 80 méter minden centijén megfelelő hőmérséklet veszi körül az anyagot, fokozatosan emelkedve 1380 fokig, s fokozatosan hülve a csarnok hőmérsékletéig. A legjobb emberek vannak éppen szolgálatban: Sütő Márton, $erban Ananie, Pu$ca$ Alexandru, Palaceanu Liviu. Aztán előkerülnek a sűtők, hónuk alatt az elmaradhatatlan azbeszt kesztyűt szorongatva : túloldalt a hatalmas kemencék „kijáratánál" toltak odébb néhány csillét, most átkerültek a „bejárathoz hogy előkészítsék az égetésre váró anyagot. Az IRIS nemcsak a hazai finomkerámia gyártás legrégebbi egysége, hanem egyben az iparág iskolája, laboratóriuma és kutatóintézete. Mindezt nem áttételesen, hanem szó szerint kell érteni. A Curtea de Arges-i, gyulafehérvári osztályok tanulnak, gyakorlatoznak itt, az ottani új gyárak számára nevelnek szakembereket, s ezekben a napokban indul be a gyárból kivált kutatóintézet mellett egy újabb valóságos gyár, amely festékanyagokkal, korábban külföldről importált segédanyagokkal hivatott ellátni a hazai teljes szükségletet. Hasonló törekvéseket fejez ki az idén megnövekedő speciális samott-termelő részleg: termékei a hazai üveg- és kerámiaipar számára szükséges importanyagot helyettesítik. Az éppen ellenőrzésen levő Demirgeanu Otto kereskedelmi igazgató így summáz : — 1975-ben eredményes évet zártunk, valamennyi mutató esetében teljesítettük a feladatokat, jóllehet azok 1974- hez viszonyítva nagyobbak voltak. 1976-ban jelentős továbblépésre számítunk mind a mennyiség, mind a minőség, mind a hatékonyság területén, úgy, ahogy azt pártunk főtitkára az új év alkalmából intézett üzenetében hangsúlyozta. Ezen az úton az első lépéseket most tesszük, s hogy a legjobb embereink Tóth Sándor, Munteanu Nicolae, Török László, Tirnoveanu Traian és a többiek a szolgálatosak, egyfajta garanciát jelent arra, hogy jó az indulás, s minden bizonnyal ilyen lesz a folytatás is. Ehhez kívánunk a közösségnek sok sikert. Kálmán Gyula Lelkes fogadalom Hadseregünk katonáinak nagy részét az újév a tévé- és rádiókészülékek előtt, mellett találta. Nicolae Ceaușescu elvtársnak, pártunk főtitkárának, köztársaságunk elnökének, hadseregünk főparancsnokának az országhoz intézett újévi jókívánságai a katonák lelkében is mély, lelkesítő visszhangra találtak. Számtalan katona, tisztes altiszt, katonai mester és tiszt a két esztendő találkozásánál, pillanatában kötelességét teljesítette. Abban a percben adta át őrhelyét Grigore Padureanu katona Szabó László őrvezetőnek Vasile Enache tizedes felelősségteljes pillantása közepette a Kárpátok egyik magas, büszke csúcsán elhelyezett radarállomásnál. Csaknem ugyanazokban a pillanatokban Nicolae Rotaru közkatona a pontos időt ellenőrizte, míg Adrian Socaci érmestér megelégedéssel állapította meg a fényes képernyő előtt, hogy Románia légiterében csend uralkodik. ... A kötelességteljesítésnek abban az órájában az egyik őrállomáson a Ion Grancea hadnagy által vezetett határőr alakulat megszokott életét éli. Mircea Avram jelenti, hogy határszakaszán minden rendben. ... Hadiflottánk egyik hajóján Petre Mocanu másodkapitány és Victor Tanasescu főhadnagy a legénység körében töltötte az ünnepi perceket. A szépen feldíszített fenyőfa alól mindenkinek jut ajándék, egy-egy meglepetés. Nagy az öröm, a hajó legénysége mégis készenlétben áll. ...Az utászegységekben a katonák az elért sikerekre koccintottak. Volt mire: a békés építőmunkában nagyszerű eredményeket értek el, hisz több gazdasági egység — kohók, gyárak, kikötők — felépítése, több százezer hektár öntözésére alkalmas rendszerek megteremtése, de számtalan híd, lakótömb megszületése nevükhöz fűződik. ... A haza fiai — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — a legnagyobb testvéri egységben léptek át az új évbe, az új ötéves terv első esztendejébe, azzal az elhatározással, hogy újabb tettekkel válaszolnak a párt megkülönböztetett figyelmességére, többek között az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának nemrégiben hozott határozatára, amely előírja a kötelező szolgálatukat teljesítő katonák, katonai líceumok és iskolák diákjai életkörülményeinek javítását. Hadseregünk minden katonája, rangjától függetlenül, kész arra, hogy tökéletesítse tudását, hozzáértését, kész arra, hogy feleljen a haza, a főparancsnok hívó szavára, parancsára megvédeni együtt egész szocialista nemzetünkkel a szocializmus megvalósításait, az ország függetlenségét és szuverenitását. Mihai Negura ezredes SZOCIALISTA ÉPÍTŐMUNKÁNK... (Folytatás az 1. oldalról) Fejében az iparnak 641 milliárd lejes, tehát a tavalyinál 10,2 százalékkal nagyobb össztermelést kell elérnie, hogy a mezőgazdasági össztermelés értéke 108,3—119,3 milliárd lej értéket kell hogy kitegyen, 15—26,6 százalékkal többet, mint 1975-ben. De tudjuk azt is, hogy a nemzeti jövedelmet tavalyhoz képest 10,5 százalékkal nagyobbra, 400 milliárd lejre terveztük. S még sorolhatnánk a számokat, a százalékokat, amelyek mind-mind tennivalók tömkelegét rejtik magukban, hisz a milliárdok milliókból, a milliók ezrekből, az ezrek pedig lejekből születnek... S ahhoz, hogy a lejek is megszülessenek, hogy minden egyes lejnyi érték is testet öltsön, külön-külön minden ember lelkiismeretes munkájára van szükség, arra, hogy munkahelyén mindenki eleget tegyen feladatának. Méghozzá az első napoktól kezdve. Mert, amint azt pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs az új év alkalmából egész népünkhöz intézett üzenetében hang-súlyozta: „A haza fejlesztésének újabb szakaszába lépve, minden energiánkat latba kell vetnünk a XI. kongresszus határozatainak tántoríthatatlan valóra váltásáért, a műszaki-tudományos forradalomnak a gazdasági-társadalmi élet minden területén való maradéktalan érvényesüléséért, a termelés műszaki és minőségi színvonalának az emelkedéséért, a munkatermelékenység növekedéséért és az anyagi költségek további csökkenéséért. Sokkal inkább, mint bármikor, azon kell lennünk, hogy egyesítsük az összes dolgozók erőfeszítéseit a tervfeladatok teljesítésében, erősítsük a rendet és a fegyelmet, szüntelenül tökéletesítsük a gazdaság vezetését és tervezését, fejleszszük a szocialista demokráciát, biztosítva az egész nép cselekvő részvételét az ország tudatos vezetésében, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építéséről és Románia kommunizmus felé haladásáról szóló nagyszerű pártprogram valóra váltásában." Újabb lendülettel kell ezek szerint munkához látnunk, hogy méltóak legyünk önmagunkhoz, terveinkhez. Ehhez a munkához kívánunk még egyszer sok sikert, eredményekben gazdag új esztendőt.