Előre, 1976. január (30. évfolyam, 8750-8773. szám)

1976-01-04 / 8750. szám

ELŐRE — 1976. Január 4. ESZTENDŐK ST­AF­ÉT­AV­ÁLT­ÁS­A is, hogy az újságból előbb fognak hírt hallani legfiata­labb unokájukról. — Magam is kíváncsian vártam az év első újszülöttjét — mondotta dr. Papp István nőgyógyász főorvos. Éppen ezért meglepetés is volt szá­momra, hogy az első csecse­mő mondhatni az új esztendő­vel egyidőben született. Ígére­tesnek bizonyul ez az évkez­det is, hiszen a szilveszteri 24 órás ügyelet idején hat gyer­mek született, tehát jó az in­dulás, s reméljük, eredményes lesz az esztendő is. Az elmúlt évhez viszonyítva több lesz a szülések száma. A sepsiszent­györgyi új kórház által nyúj­tott kiváló feltételek, a kor­szerű berendezések és felsze­relések minket szakorvosokat még jobb, még eredményesebb munkára köteleznek, hiszen ettől is függ az, hogy minél több egészséges újszülöttel gyarapodjon a megye, az or­szág lakossága. Sok-sok boldog esztendőt kívánunk a kis Róbertnek, sokszáz társának, aki vele egy­időben született. És szívesen vállalkozunk arra is, hogy az üzenetet továbbítsuk Esztel­nekre, Mátyás Árpád vasbeton híd kecses ívére, a közelben alakuló új város­­központra, és arra a terület­re, ahol rövidesen megkezdik a mintegy 6000 lakást magába foglaló 16-os mikrorajon épí­tését. A most elkezdődött öt­éves terv során három újabb lakótelep épül Szatmáron. Szolga Sándor a Május 1 helyiipari vállalat megbecsült műbútor asztalosa és felesége Katalin, a Tricotex kötött­árugyár csoportvezetője derűs kedvvel és jó hangulatban ün­nepelték az új esztendőt, csa­ládi körben, két kislányuk társaságában. Szavaikból ki­derült, hogy boldog emberek­nek vallják magukat. Az ál­lamtól kapott kölcsönnel be­fizettek erre a három szobás szép lakásra, elégedettek a ki­vitelezés minőségével. Az év első napjának délu­tánján, a kinti hószállíngó­­zásnak ujjongó kislányok örömében osztozva, többféle finomsággal megterített asz­tal mellett beszélgetünk. Szó szót követ, az országos fela­datok és tervek észrevétlenül épülnek be e szatmári mun­káscsalád terveibe, gondjaiba is. Mind Szolga Sándor, mind felesége szavaiból kiérzem, hogy az idén szeretnének még jobban dolgozni. Emberi beteljesülések, csa­ládi örömök, személyes célki­tűzések, tervezgetések. Szé­pek és reálisak. Harmoniku­san illeszkednek bele az or­szágos beteljesülésekbe, örö­mökbe, tervekbe. Millió mun­kás és dolgozó család, egy egész nép örömét, építőener­giáját fejezik ki. Síke Lajos Az ifjúság színpompás karneválján Pillanatkép a „Grivita rosie" klubból A legmagasabb hőfokon A hagyományokhoz illően az év utolsó éjszakája nem a csendes pihenésé: vidámság az úr mindenfelé. A munka­­közösségek nagy családokhoz hasonlóan együttesen búcsúz­tak Zilahon is az óesztendő­től. Ám, azt is megszoktuk már, hogy ezen az éjszakán azokra is gondoljunk, akik nem szórakozással, hanem munkával kezdik az új évet, méghozzá érkezésének első percében, így a zilahi építő­ipari cikkeket gyártó vállalat három egysége az elmúlt év utolsó órájában is teljes kapa­citással működött. A legmagasabb hőfokon tombolt a jókedv a vállalattól néhány száz méterre elterülő lakótelep otthonaiban. És a legmagasabb hőfokon izzottak a vállalatban a nagykapacitá­sú alagút­kemencék is, éppen ezért Blazsek Antal fiatal mérnöknek, Székely Gyula égető brigádosnak, Duma Au­gustin munkásnak csak arra maradt idejük, hogy tudomá­sul vegyék az új esztendő ér­kezését. Nem volt idejük pezsgős pohárral köszöntőt mondani, csak a kölcsönös jó­kívánságokra futotta. — Nulla óra tíz perc — mondta a szolgálatos mérnök, s máris kigördült a kemen­cékből az első rakomány a még forró téglákkal. — Az égetők kenyerét mi sütjük meg minden esztendő órájában —mondják nev 2 éve az égető munkások. A skípi termelés a vállalatban a cserépen kívül 200 000 darab egyezményes méretű tégla, de úgy mondták, több is lesz, mint az elmúlt esztendő sok­sok munkanapján. Murvay Miklós, a vállalat főmérnöke az új esztendő el­ső napját is munkahelyén töl­tötte, akár az egy évvel ko­rábbi szilvesztert. Búcsúra, koccintásokra nem értek rá akkor sem; 1974 szilveszterén helyezték üzembe a cserép­­gyártó részleget. — Mozgalmas esztendő volt 1975 — mondja csendesen a főmérnök —, mindenképpen a rekordok éve. Az elmúlt évben sikerült az első hazai terve­zésű automata téglagyártó vonal tervezett kapacitását el­érnünk, ami lényegében ipar­ági rekordot jelent. Úgy is mondhatnám, szeptember és október számunkra is szüretet hozott, 16 százalékkal túllép­tük a tervezett kapacitást. Másik rekordnak számít, hogy sikerült a megengedett érték alá szorítanunk a selejtet s ez 300 000 darab egyezményes tégla nyereséggel járt. • Elégtételben is gazdag évet jelentett 1975 a szakemberek­nek.­­ Jött egy gépészmester, Oprea Petru, háromszor any­­nyit dolgozik, mint más — tu­dom meg Murvay Miklóstól. — A kellerszállító sok gondot okozott, úgy rendeztük át a cserépgyártó vonalat, hogy a termelésben nem okozott ki­esést. Iicus Gheorghe villany­­szerelő is besegített, s ered­ményként nincs szükségünk import alkatrészekre, összerá­zódott, jó munkakollektíva a miénk, s azt tartom a leghasz­nosabbnak, hogy az emberek számolnak, méreteznek, kere­sik az újat. Az év első napjaira vállalt műszakok, amelyek az új öt­éves terv előirányzatainak túl­teljesítését szolgálták a zilahi vállalatban, csak a kezdetet jelentették. Februárban ugyan­is az egyik kemencét állítják le a tervezett főjavításra. Hat­vannapos javítás helyett 45 napon belül szeretnék a mun­kát elvégezni. Ugyancsak az idén új bányát szándékoznak nyitni anélkül, hogy a terme­lésben kiesés jelentkeznék. Idei tervük? Szeptemberre elérni a tervezett kapacitást a cserépgyártó vonalon is. Si­kerülni fog minden bizony­nyal, hisz szavuk fedezete az elmúlt ötéves tervben végzett jó munka. Fejér László Minden rendben Éjfél előtt öt perccel Con­­stantinescu Dan mérnök, a grozavesti-i hő- és villamos­sági központ váltásvezetője a telefonhoz lép és tárcsáz. „Na fiúk, boldog új évet — tölti be a kis szobát hangja. — A hőmérséklet?... A feszült­ség?. .. A nyomás?... Ha minden az előírt, akkor újból boldog új esztendőt.“ Amikor leteszi a kagylót már 1976-ot írnak. A naplóba pedig be­jegyzi: január 1, 0 óra 00 perc. Minden rendben. Kevesen tudják, még a fő­városiak közül is kevesen, hogy a bukaresti távfűtéses lakások mintegy nyolcvan százalékának, köztük a Mi­litari, a Drumul Taberei, a Grivița és a Giule$ti negyed­beli új otthonoknak a groza­­vesti-i központ biztosítja a meleget, valamint a villany­áramot. S mivel egyetlen percre sem szakadhat meg a főváros villany- és hőellátá­sa, szilveszter éjjelén a Con­­stantinescu Dan mérnök által vezetett váltást találtuk itt. Fél tizenegykor kezdték a munkát. Csuvát Ion mester csoportja a kazánok mellett fogadta az éjszakát. Olyan szakemberek ügyeltek arra, hogy megfelelő legyen a hő­mérséklet, mint Antohi Ion és Milutinovics Ilie, akiknek a nevét az élmukások között találtuk a tavaly. A turbinák­ mellett Onifoiu Anton, Neacsu Stefan és Boteanu Marin állt őrt. A villamos­­sági felszereléseket pedig Iliescu Alexandra csoportja ellenőrizte. A csoport egyik tagja, a vezérlőműnél fel­ügyelő Voican Gheorghe mondotta: „Olyan munka­nap ez, mint a többi, ame­lyet az éjjeli váltásban töl­töttünk. Csak tizenkettőkor jutott néhány percre eszünk­be, hogy haza már 76-ban megyünk. Tudja, a gépek, felszerelések mellett nincs idő ünnepelni.“ S míg a kazánokban zubo­­rog a gőz és bélelt csöveken igyekszik a turbina, majd a főváros új negyedeinek laká­sai felé, míg a hatalmas tur­binák forogva gyártják a vil­lanyáramot, amely végigfutva a vezetékeken fényt visz a reménnyel teli új esztendőt ünneplők otthonaiba, míg az 1976-os év első óráit pergeti az idő, a Dimbovita partján lévő termelőegységben em­berek figyelik a gépek műkö­dését, irányítják a gőz nyo­mását, a turbinák forgását, az áram útját. Néhány ember munkaruhát vett fel az em­berekért, azért, hogy már az új év első perceiben mond­hassuk: van fény, van meleg, tehát nálunk is minden rend­ben. Román Győző Üzenet Esz Mivel szinte lehetetlen min­denről szólni, ami szilveszter éjszakáján történik, hadd ra­gadjunk ki találomra egyetlen mozzanatot a sok, nagyon sok közül, nézzük meg, mit jelentett a sepsiszentgyörgyi megyei kórház szülészeti osztályának, szülő asszonyainak ez az esz­tendőforduló. Talán ugyanazt, amit másutt az országban, izgalmat, örömet és ünnepet egyaránt. Izgalmat mindazok­nak, akik az év első újszü­löttjét várták, örömet azok­nak, akik ép, egészséges gyer­meknek adtak életet, és u­­gyanakkor ünnepet a kórház minden szülőasszonyának, hi­szen az új év első perceiben elsőkként köszönthették a vá­ros, s talán a megye legifjabb lakosát, a kis Császár Róber­tét. De vajon mit jelent ez az esztendőforduló az édesanya, Császár Rozália 23 éves szövő­nő számára. — Kétségkívül ez volt a legszebb szilveszterem. Úgy érzem, örökre emlékezetes lesz számomra az, hogy a negye­dik gyermekem éppen az év első perceiben született. Igaz, leányt vártunk, de az öröm így is öröm marad, mert a legfontosabb mégis csak az, hogy egészséges gyermekkel gyarapodott amúgy is népes családunk. Férjem, közvetlen a szülés után tudomást szer­zett az eseményről, szüleim viszont Esztelneken laknak, és így csak levélben értesíthet­jük őket. De megtörténhet az Derűs pillanatképek Az éjfélt jelző dudaszóval egyidőben háromszáz pohár csendült a balánbányai bá­nyavállalat tágas étkezdéjé­ben. A hangulatosan kidíszí­tett teremben az eddigieknél is boldogabb esztendő sike­reire, a műszaki-tudományos forradalom ötéves tervének nyitányára emelték poharu­kat az érdes munkáskezek. Érthető volt tehát, hogy per­cekig elnémultak a zeneka­rok, a bordalok és a vér­pezsdítő forgatások is ké­sőbbre maradtak. Az ünne­pélyes csendet Popa Traian ismerős hangja törte meg. A vállalat pártbizottságának titkára félévtized örömeit és nehézségeit idézte fel munka­társai előtt. Az alkalomhoz illő tömörséggel vonta meg a megtett utat, majd a lelke­sítő távlatokhoz kívánt egész­séget, újabb sikereket. Az 1966—1970-es időszakhoz vi­szonyítva az elmúlt öt év alatt mintegy 3 millió tonná­val több ércet juttattak a nemzetgazdaságnak, 400 000 tonnával növelték évi terme­lési kapacitásukat. Az ünneplő-vigadó asztal­­társaság soraiban találtak László Lajos, Tusianu Vasile, Pop Ioan él munkásokat is, akiket sok hasonló társukkal együtt az évtizedes közös sors, kemény, megfeszített munka kovácsolt egyetlen nagy családba. Borzi József bányamester gyermekeit is el­hozta az óév búcsúztatójára. A Csíkszeredai ifjúsági klubban munkás ifjak és ér­telmiségiek, diákok és KISZ- aktivisták ülték körül a gaz­dagon megrakott asztalokat. Itt töltötték az esztendő utolsó éjszakáját a megyei és a vá­rosi KISZ-bizottság b­írótag­­jai is. A földszinti és eme­leti termekben uralkodó bensőséges hangulatot fe­nyőágak bódító-üdítő illata varázsolta meghittebbé. Az immár hagyományos Plu­­gusor, vidám jelenetek, tom­bola, népi és könnyűzene szó­listák szórakoztatták az egy­begyűlteket. Ambrus Edit A jó munka elégtételével Aranysárga bor gyöngyözik a poharakban, kitűnő a han­gulat. A gherlai állami mező­­gazdasági vállalat kantinjá­ban eluralkodott a jókedv, vi­dáman búcsúztatják az óesz­tendőt, köszöntik az újat. — Minden okunk megvan rá, hogy jól szilveszterezzünk, szórakozzunk — jegyzi meg Iliét Nicolae mérnök, a gaz­daság igazgatója. — Dolgos esztendőt hagytunk magunk mögött és eredményest. A kedvezőtlen időjárás s a jú­liusi áradás sem igen húzhat­ta át számításainkat. Nem, mert szakszerű munkával és gazdálkodással ellensúlyoz­tuk az időjárás viszontagsá­gait. A 100 hektáros konyha­kertünkben például 170 000 lejes többletjövedelmet ér­tünk el, mindamellett, hogy 70 hektár ültetvényt tönkre­tett, leiszapolt a Szamos. Ám, az áradás levonulása után uborkával, káposztával és más zöldségfélével újrave­tettünk, illetve ültettünk min­den négyzetméter területet... Az állattenyésztésben pedig különösen kijött a lépés. Az 1520 tehénnél 2950 literes tej­hozamot értünk el. Az elit farmunkon, a 3-as számúnál, pedig 3600 liter tejet fejtek egy-egy tehéntől. — Igen, a jó munkából fa­kadt öröm elégtételével ün­nepelhetünk most — jelenti ki Mánya László főkönyvelő. — Van mire koccintani már csak azért is, mert az önkölt­ség csökkentésével egymillió lejt takarítottunk meg 1975- ben. Szól a zene, csendülnek, ürülnek a poharak, a sok-sok jókívánság kíséretében. — Hozzon az új esztendő még jobb eredményeket — mond­ja Pinnes Pál főmérnök is. — Két kezünk munkájával érjük majd el azokat — vá­laszolják többen is. Soós Márton állattenyésztő pedig a 3-as számú farm tehenészei­nek a vállalására büszke, ar­ra, hogy 1976-ban az új öt­éves terv első esztendejében legalább 4000 liter tejet fej­nek majd egy-egy tehéntől. Mint megtudom több té­nyező szavatolja a tejterme­lés növelését. Az egész istál­­lózási időszakra bőséges és változatos takarmányt bizto­sítottak. Ugyanakkor szilárd a fegyelem, jó a munkaszel­lem, amit Moldovan Hie, a 3-as számú tehenészfarm köz-,­gazdásza — mellesleg ennek a közös szilveszternek ő a „fe­lelőse“ — nem utolsósorban szociális körülmények javí­tásának tulajdonít. — Száz férőhelyes legény­szállást adtunk át nemrégen a farmunkon. S az új blokk­ba is nyolc család költözhe­tett be a napokban. Egyébként nemcsak a gher­lai, hanem az iklódi és a no­­szolyi farmokon is építettek egy-egy háztömböt a gazda­ság dolgozói számára. 24 csa­lád jutott új lakáshoz 1975- ben. — Most ünnepelünk — mondja az igazgató —, hogy aztán tovább folytassuk a munkát. Még január elején hozzálátunk az őszi vetések kiegészítő trágyázásához, hisz legalább 3100 kiló búzát aka­runk a nyáron hektáronként betakarítani. Vendégszerető emberek lak­ják a szatmári 14-es mikro­­rajon legújabb toronyházát, a TV-3-as blokkot. Már az első lakó, akivel összehozott a vé­letlen valósággal becipelt ott­honába, az egy hetes Révész Levente egészségére és bol­dogságára koccintani. Az apuka, Révész Ferenc kar­bantartó lakatos elújságolta, hogy szebb „ajándékot“ nem hozhatott volna számukra az esztendőforduló, mint az, amit vártak: egy életerős, csengő­hangú fiúcskát. örömmel gratuláltam a mamának, a textilgyár szövő­nőjének, aztán három emelet­tel lejjebb egy másik mun­káscsaládnak voltam hosz­­szabb ideig a vendége. Akár­csak Révészék, Szolga Sán­­dorék is ahhoz a közel 1800 családhoz tartoznak, akik a múlt esztendőben új lakásba költöztek, egy nagy gonddal kevesebbet hoztak át 1976-ra. A TV 3-as ablakaiból jól rá­láthatunk az átellenben épülő Deme János Vendégségben a T-3-asban Szilveszter — a jövő jegyében Ahány napja van az évnek, mondhatni, ugyanannyian gyűltek össze a fővárosi Ale­xandra sétány egyik impozáns épületének, az Ifjúsági Athe­­naeumnak a termeiben, de­cember 31-e estéjén, tetten érni az esztendő múlta-eszten­­dőjötte, minden évben ismét­lődő röpke pillanatát. Azt a futó percet, amikor felbúg va­lamennyi gyár dudája, tűzijá­ték petárdáinak hangos dör­renése vibrál a levegőben, versenyre kelve az összekoc­­canó poharak csilingelésével, s a minden ajakról felcsendü­lő jókívánságokkal. A bukaresti első kerület KISZ-bizottsága hívta meg ide az ifjúsági vezetőket, a kör­zet gyárainak, intézményeinek — az Automatica üzem, az ipari építő és szerelő vállalat, az automatizálási elemgyár, a telefonközpont, a kereskedelmi egységek, tervező- és kutató­­intézetek — fiatal élmunká­sait, az iskolák, főiskolák él­tanulóit. Hét hangulatosan, ötletesen feldíszített terem fe­hér asztalait ülték körül az if­jak az óév utolsó estéjén. S minthogy a Szilveszter sohasem volt — s ez évben különösen nem — csupán az önfeledt szórakozás, vigalom ünnepe, de az őszinte számve­tésé, mérlegkészítésé, s ugyan­akkor a jövőbe pillantásé, a tervezésé is, a bukaresti ifjak, akárcsak más városok, falvak­beli társaik, nem mulasztották el felmérni az elmúlt esztendő s egyben a lezáruló ötéves tervidőszak munkasikereit, megvalósításait. Az athe­­naeumbeli szilveszter azonban mégis a jövő jegyében zajlott, a küszöbön álló újabb ötéves terv, a műszaki-tudományos forradalom elkövetkező öt éve céljainak, feladatainak előre­vetítése jegyében. A rendezőbizottság pedig nem fukarkodott ötleteivel, váratlan és érdekes meglepe­téseivel. A meghívottak ma­guk dönthették el, érdeklődé­si körüknek, tájékozottságuk­nak megfelelően, hogy a szá­mítógépek termében, a sejt­magfizika kutatóközpontjában, az atomenergia laboratóriumá­ban, az űr- vagy a mélytenge­ri kutatás berkeiben akarják eltölteni azt a maradandó éj­szakát. S a termek elnevezése nem volt csupán bizarr külső­ség. A tánc, zene és humor perceit mindegyre érdekes-iz­galmas, témába vágó vetélke­dők váltották fel, a hazai tu­domány és technika múltjáról, jelenéről, fejlődési távlatairól. De rakétán száguldott itt a humor is, retortából robbant elő a szatíra Jakab Márta 260 milliós köszöntő A marosvásárhelyi Metalo­­tehnica textilgép- és pótalkat­rész gyár kantin-vendéglőjé­­ben tetőfokán áll a jókedv. A tágas, de most zsúfolásig telt, színes girlandokkal, lampio­nokkal díszített helyiségben fáradhatatlanul húzza a zene­kar. Egyébként ezen a nagysze­rű szilveszteri mulatságon minden „saját“. A héttagú zenekar, amely román és ma­gyar népdallal és tánczenével szórakoztatta az ünneplőket. A vállalat dolgozója Józsa Sándor is, aki Nyárád és Ma­ros menti népdalokat énekel, vagy Florea Nicolae, aki a Maros megyei román folklór legszebb gyöngyszemeit szólal­tatja meg. A gyár tehetséges műkedvelői azok is, akik vi­dám jelenetekkel tarkítják a műsort... kivilágos kivirradtig. Éjfél előtt néhány perccel elhallgat a zene. Minden te­kintet a teremben elhelyezett televízió-készülékek képernyő­jére szegeződik, a szilveszte­­rezők megilletődve hallgatják Nicolae Ceausescu elvtársnak, pártunk főtitkárának, köztár­saságunk elnökének újévi kö­szöntőjét. Aztán Kiss Albert mérnök-igazgató emeli poha­rát a gyár munkaközösségére, kíván újabb közös sikereket, egészséget, békességet és bol­dogságot a kollektíva tagjai­nak, hozzátartozóinak. A zenekar tust húz, a po­harakba pezsgő ömlik. Az asz­talok mellől felkelnek a fér­fiak és sorra felkeresik isme­rőseiket, jóbarátaikat, munka­társaikat. Így illik, így ha­gyományos. Kiss Albert igaz­gató, Juncan Vasile az üze­mi pártbizottság titkára, Das­­cal Cornel a szakszerve­zeti bizottság elnöke asztaltól asztalhoz megy. És sorra kö­szöntik munkatársaikat Csíki Sándor KISZ-titkár, Dama­­schin Joan a megmunkáló mestere, Balizs József a hő­kezelő élmunkása és a töb­biek, akik az esztendők során összeforrtak a közösséggel. Köszöntik Szatmári Annát, a varrógép részleg élmunkás kö­szörűsét s a többieket. S van mire emelni a poharakat. A gyár méltón köszöntötte az új évet: még 1975. április 19-én teljesítette az ötéves terv előirányzatait és szilvesz­ 3. térig 260 millió lej terméket adott a nemzetgazdaságnak terven felül. Újra tust húz a zenekar. A szilveszterezők kitörő tapssal köszöntik a hagyományos sor­solást. Két visító, hathetes malac ficánkol a rendezők karjaiban, s a boldog nyerők már viszik is 1976 első aján­dékait. Gáspár Tibor A felhők birodalmában A Bucegi-hegység legma­gasabb csúcsán, az Omul­on, működik hazánk és Délkelet- Európa legmagasabban fekvő (több mint 2500 m) meteoro­lógiai megfigyelő állomása. Hét ember teljesít itt szolgá­latot. Éjjel-nappal, télen és nyáron egyaránt. Szilveszter­kor is. Pár évvel ezelőtt jár­tam náluk. Nyilván nem szil­veszterkor, mert akkor szinte megközelíthetetlen az állomás. Télen, néha hetekig elzárja őket a külvilágtól a hó, az orkánszerű szél, a köd- és felhőtakaró. Amikor szilvesz­ter estéjén az időjárásjelen­tést hallgattam, önkéntelenül erre a hét emberre gondol­tam. Elsősorban Pintiura Ionra, az állomás vezetőjére és feleségére, Rodicára, akik a tizedik szilvesztert töltik az Omul­on. S szerettem volna megszorítani Grigore Spirido­­nescu meteorológus kezét is, aki immár 20. éve figyeli ezen az isten háta mögötti he­lyen a szelek járását, a hi­ganyszál moccanásait, a lehul­lott csapadék mennyiségét. Dorin és Maria Olteanu, vala­mint Catalin Manoliu szintén itt állják a posztot. Emberül. Mert tudom, viharos időben drótkötélbe kapaszkodva, sok­szor a havon kúszva tudnak csak eljutni a műszerekig, a­­melyek mögött frtóztató sza­kadék tátong fenyegetően. Tu­dom, hogy a mínusz húsz fo­kos fagyban, a tejszerű köd­ben nem gyerekjáték leolvas­ni a műszereket. Amikor az óra a tizenkettőt üti, ketten nem koccinthatnak az Omus­­on. Kint vannak a műszerek­nél, hogy pontosan kétórán­­ként az állomás rádiója to­vábbíthassa a központnak a mérések eredményeit. Henkel Tibor Megállás nélkül Mintha óceánjáró parancs­noki hídjáról tekintene alá, olyan a benyomása az ember­nek a kolozsvár-napocai IRIS porcelángyár öt óriási égetőkemencéjének irányító berendezései felől szemlélőd­ve. A hatalmas műszerfalon különféle színek világítanak, papírtekercseken egyenletes diagramot karcolnak a lát­hatatlan tintába mártott tol­lak. Vadan Joan termotech­­nikus, aki erre az egész biro­dalomra — kalóriák ezreire, wattok százezreire — ügyel a parancsnoki poszton, tőle tel­hetően igyekszik beavatni az újévi kíváncsiskodót a színek, számok, diagramok sokat je­lentő, de kívülálló számára érthetetlen világába . — Látja, most kitört egy kissé a tű hegye, a hatos he­lyett most az egyes szám tű­nik fel az ablakocskában, te­hát a központi övezetben bal­ról fog erősödni a gázláng, s ezzel együtt természetesen a hőmérséklet. Szigorúan meg­állapított tüzelési grafikon szerint megy itt minden: a porcelánárú az égető­ kemen­ce több mint 80 méteres hosz­­szúságán mintegy két nap a­­latt megy végig, ennek a 48 órának minden egyes percé­ben a 80 méter minden centi­jén megfelelő hőmérséklet ve­szi körül az anyagot, fokoza­tosan emelkedve 1380 fokig, s fokozatosan hülve a csarnok hőmérsékletéig. A legjobb emberek vannak éppen szolgálatban: Sütő Már­ton, $erban Ananie, Pu$ca$ Alexandru, Palaceanu Liviu. Aztán előkerülnek a sűtők, hónuk alatt az elmaradhatat­lan azbeszt kesztyűt szoron­gatva : túloldalt a hatalmas kemencék „kijáratánál" tol­tak odébb néhány csillét, most átkerültek a „bejárathoz hogy előkészítsék az égetésre váró anyagot. Az IR­IS nemcsak a hazai finomkerámia gyártás legré­gebbi egysége, hanem egy­ben az iparág iskolája, labo­ratóriuma és kutatóintézete. Mindezt nem áttételesen, ha­nem szó szerint kell érteni. A Curtea de Arges-i, gyulafehér­vári osztályok tanulnak, gya­korlatoznak itt, az ottani új gyárak számára nevelnek szakembereket, s ezekben a napokban indul be a gyárból kivált kutatóintézet mellett egy újabb valóságos gyár, a­­mely festékanyagokkal, koráb­ban külföldről importált se­gédanyagokkal hivatott ellát­ni a hazai teljes szükségletet. Hasonló törekvéseket fejez ki az idén megnövekedő spe­ciális samott-termelő részleg: termékei a hazai üveg- és kerámiaipar számára szüksé­ges importanyagot helyette­sítik. Az éppen ellenőrzésen levő Demirgeanu Otto kereskedel­mi igazgató így summáz : — 1975-ben eredményes é­­vet zártunk, valamennyi mu­tató esetében teljesítettük a feladatokat, jóllehet azok 1974- hez viszonyítva nagyobbak voltak. 1976-ban jelentős to­vábblépésre számítunk mind a mennyiség, mind a minőség, mind a hatékonyság területén, úgy, ahogy azt pártunk főtit­kára az új év alkalmából inté­zett üzenetében hangsúlyozta. Ezen az úton az első lépése­ket most tesszük, s hogy a legjobb embereink Tóth Sán­dor, Munteanu Nicolae, Török László, Tirnoveanu Traian és a többiek a szolgálatosak, egyfajta garanciát jelent arra, hogy jó az indulás, s minden bizonnyal ilyen lesz a folyta­tás is. Ehhez kívánunk a közösség­nek sok sikert. Kálmán Gyula Lelkes fogadalom Hadseregünk katonáinak nagy részét az újév a tévé- és rádiókészülékek előtt, mellett találta. Nicolae Ceaușescu elv­társnak, pártunk főtitkárának, köztársaságunk elnökének, hadseregünk főparancsnoká­nak az országhoz intézett új­évi jókívánságai a katonák lelkében is mély, lelkesítő visszhangra találtak. Számtalan katona, tisztes altiszt, katonai mester és tiszt a két esztendő találkozásánál, pillanatában kötelességét tel­jesítette. Abban a percben ad­ta át őrhelyét Grigore Padu­­reanu katona Szabó László őr­vezetőnek Vasile Enache tize­des felelősségteljes pillantása közepette a Kárpátok egyik magas, büszke csúcsán elhe­lyezett radar­állomásnál. Csak­nem ugyanazokban a pillana­tokban Nicolae Rotaru köz­katona a pontos időt ellenőriz­te, míg Adrian Socaci érmes­tér megelégedéssel állapította meg a fényes képernyő előtt, hogy Románia légiterében csend uralkodik. ... A kötelességteljesítésnek abban az órájában az egyik őrállomáson a Ion Grancea hadnagy által vezetett határőr alakulat megszokott életét éli. Mircea Avram jelenti, hogy határszakaszán minden rend­ben. ... Hadiflottánk egyik ha­jóján Petre Mocanu másodka­pitány és Victor Tanasescu fő­hadnagy a legénység körében töltötte az ünnepi perceket. A szépen feldíszített fenyőfa alól mindenkinek jut aján­dék, egy-egy meglepetés. Nagy az öröm, a hajó legénysége mégis készenlétben áll. ...Az utászegységekben a katonák az elért sikerekre koccintottak. Volt mire: a bé­kés építőmunkában nagy­szerű eredményeket értek el, hisz több gazdasági egység — kohók, gyárak, kikötők — fel­építése, több százezer hektár öntözésére alkalmas rendsze­rek megteremtése, de számta­lan híd, lakótömb megszüle­tése nevükhöz fűződik. ... A haza fiai — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — a legnagyobb testvéri egységben léptek át az új évbe, az új ötéves terv első esztendejébe, azzal az elhatá­rozással, hogy újabb tettekkel válaszolnak a párt megkülön­böztetett figyelmességére, töb­bek között az RKP KB Poli­tikai Végrehajtó Bizottságának nemrégiben hozott határoza­tára, amely előírja a kötelező szolgálatukat teljesítő kato­nák, katonai líceumok és is­kolák diákjai életkörülményei­nek javítását. Hadseregünk minden katonája, rangjától függetlenül, kész arra, hogy tökéletesítse tudását, hozzáér­tését, kész arra, hogy feleljen a haza, a főparancsnok hívó szavára, parancsára megvéde­ni együtt egész szocialista nemzetünkkel a szocializmus megvalósításait, az ország füg­getlenségét és szuverenitását. Mihai Negura ezredes SZOCIALISTA ÉPÍTŐMUNKÁNK... (Folytatás az 1. oldalról) Fejében az iparnak 641 milliárd lejes, tehát a tavalyinál 10,2 százalékkal nagyobb összterme­lést kell elérnie, hogy a mező­­gazdasági össztermelés értéke 108,3—119,3 milliárd lej értéket kell hogy kitegyen, 15—26,6 szá­zalékkal többet, mint 1975-ben. De tudjuk azt is, hogy a nemze­ti jövedelmet tavalyhoz képest 10,5 százalékkal nagyobbra, 400 milliárd lejre terveztük. S még sorolhatnánk a számokat, a szá­zalékokat, amelyek mind-mind tennivalók tömkelegét rejtik ma­gukban, hisz a milliárdok milliók­ból, a milliók ezrekből, az ezrek pedig lejekből születnek... S ahhoz, hogy a lejek is megszüles­senek, hogy minden egyes lejnyi érték is testet öltsön, külön-kü­­lön minden ember lelkiismeretes munkájára van szükség, arra, hogy munkahelyén mindenki ele­get tegyen feladatának. Még­hozzá az első napoktól kezdve. Mert, amint azt pártunk főtitká­ra, Nicolae Ceaușescu elvtárs az új év alkalmából egész népünk­höz intézett üzenetében hang-­­súlyozta: „A haza fejlesztésének újabb szakaszába lépve, min­den energiánkat latba kell vet­nünk a XI. kongresszus határo­zatainak tántoríthatatlan valóra váltásáért, a műszaki-tudomá­nyos forradalomnak a gazdasá­gi-társadalmi élet minden terü­letén való maradéktalan érvé­nyesüléséért, a termelés műsza­ki és minőségi színvonalának az emelkedéséért, a munkatermelé­kenység növekedéséért és az anyagi költségek további csök­kenéséért. Sokkal inkább, mint bármikor, azon kell lennünk, hogy egyesítsük az összes dol­gozók erőfeszítéseit a tervfelada­tok teljesítésében, erősítsük a rendet és a fegyelmet, szüntele­nül tökéletesítsük a gazdaság vezetését és tervezését, fejlesz­­szük a szocialista demokráciát, biztosítva az egész nép cselek­vő részvételét az ország tudatos vezetésében, a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom építé­séről és Románia kommunizmus felé haladásáról szóló nagyszerű pártprogram valóra váltásában." Újabb lendülettel kell ezek sze­rint munkához látnunk, hogy méltóak legyünk önmagunkhoz, terveinkhez. Ehhez a munkához kívánunk még egyszer sok sikert, eredmé­nyekben gazdag új esztendőt.

Next