Előre, 1976. május (30. évfolyam, 8851-8876. szám)
1976-05-01 / 8851. szám
A HÍRNEVES GABONÁSOK láthatár pereméig simuló síkság közepén por és permet hull a földre. Gépgarat fújta szemcsés felhőt kerget a szél s megannyi szökőkút körkörösen forgó vasszája vízcseppeket esőz életre áhítozó csíráknak. A Barogan végtelen mezőit mintha kézigereblye dolgozta volna el, morzsás föld feketéllik a fuvallat borzolta zöldtincses búzapászták között. Perzsel a nap, vízsugarat lövellő békés fegyverek űzik el a határból a dézsmaleső aszályt. A Dózsa György nevét viselő falu rónáin fehér porfüggönyt tépdes a szüntelenül nyargalászó szél. Gépek szövik a finom leplet, mely védőköntösként borítja el a mezőket: kiéhezett rovarsereg szállta meg a parcellákat, ellenük sorakoztak fel most csatarendben a traktorvontatta porozó szerkezetek. A helybeli termelőszövetkezet szakemberei vezérkarának főnökével, Zaschievici Mihai mérnökkel, a Buragan legjobb gabonásainak kukoricaföldjei felé tartunk. Magasra kúszott a nap, dél van, de a gépek meg nem állnának. „Nagy a tét, 1100 hektáron napok alatt takaró alá kell jutnia a kukoricának, hektáronként 8000 kilós termésre tettünk ígéretet, sokkal többre, mint amennyit a tervszámok előírnak, közhely, amit mondok, de a perceknek most csakugyan nagy értékük van". S míg a végtelenbe vesző táblákat bevetik, s porozzák a gépek, a mérnök arról beszél, hogy voltaképpen mire alapozzák nagy bizakodásukat, bátor vállalkozásaikat. „A szövetkezetben 78 lejes értéke van az egyezményes normának, száz vagonokkal tetéztük meg az államnak szállítandó gabonahozamot és sok más termény mennyiségét. Mire alapozunk? Erre csak egy szóval válaszolhatok, az emberekre." Jelzős jellemzések helyett a vezérkari főnök történeteket idéz. Itt ahol állunk, a Drumul Dealului-nak nevezett dűlő szélén, egyszer példátlan erejű vihar kerekedett, szárnyra kapta a földet, a megművelt réteget valósággal tovahordta. Miután az orkán kidühöngte magát, a falu lakossága egyemberként kivonult a mezőre. Vedrekkel, szekerekkel hordta vissza helyére a drága termőtalajt. A mostani párttitkár, Vasile Ioan, volt az akkori csoportfelelős ezen a területen. Irányításával újra vetették a szélmarta parcellát, majdnem 4000 kiló kukorica termett minden hektárján. Védeni, óvni a drága földet törvényerőre emelkedett igény ez a Boroganon. Tavaly a Gheorghe Doja-téesz tagjai a répával jártak úgy, mint azelőtt a kukoricával A vihar tévestől szakította ki a vetést. Ádáz küzdelem következett ember és természet között. Győzött a makacs kitartás. A szélvész-sanyargatta határ a lelkiismeretes gondozást meghálálta. Itt, ahol most porozógépek szórják csalétküket falánk barkók elé, az ősszel, november 20-a táján, már hó takarta be a földet. Maradjon szántatlanul a kukoricaterület? Szó sem lehet róla , "imigyen döntöttek, konok elszántsággal a traktorosok és alkalmazkodtak az új helyzethez. Este tíz órakor láttak munkához, éjjel dolgoztak, hogy a traktorok kereke jól gördüljön a fagyos talajon. Reggel abbahagyták a 2 I A SIKEREK TITKA A FEGYELEM MUNKÁBAN AZ ORSZÁG mmár második évenyeri el az iparág élenjárója címet a sepsiszentgyörgyi Öltal textilipari vállalat. Nemrég olvashattuk az újságban, hogy a vállalatot a Munkaérdemrend első fokozatával tüntették ki. Az elért sikerekről azonban csak néhány számadat vallott: terven felül 454 000 négyzetméter textilanyagot gyártottak, a fonoda pedig 18,3 tonna fonalat. Termékeiket négy kontinens 14 országában ismerik. Közvetlenül az ünnepség után látogattunk el a gyárba. Célunk az volt, hogy közelebbről megismerkedjünk azokkal, akik a fenti sikerekhez hozzájárultak. Kiváló vezetőre találtunk Szabó Irénben, az üzemi pártbizottság titkárában. Először a szövődének, az élüzem élrészlegének vezetőjét, Gross Antalt ismerjük meg, akitől azt várjuk, árulja el, hogyan érték el a nagyszerű eredményeket? — A sikerekhez több tényező járult hozzá, de a legfontosabb a részleg dolgozóinak egyéni és kollektív teljesítménye. És ennek eléréséhez feltétlenül jó szakemberekre volt szükség, s meg kell mondanom, hogy a képzett fiatal és idősebb segédmestereknek nagy szerep jutott, mert mindig ott voltak, ha útmutatásra, segítségre volt szükség. Tegző Miklós, Szőke László, Diószegi Jenő, Berde Béla a fiatalok, Kiss Ernő, Tana Ferenc, Ördögh István az idősebbek közül feltétlenül dicséretet érdemel. így értük el, hogy a gépkihasználási mutatószám 1974-hez viszonyítva 102,8 százalékra emelkedett az effektív gépórára eső verésben, ami más szóval azt jelenti, hogy 95,5 százalékos a gépkihasználás. Mondhatni teljesen kiküszöböltük a késéseket, igazolatlan hiányzásokat, amelyek 0,04 százalékot mutatnak a tavalyi 0,08 százalékhoz képest. Gross Antal mutatja be az osztály legjobb váltásának főmesterét, Szilveszter Bélát: — Higgye el — mondja — nem volt könnyű dolga, mert a váltások olyan erősek, hogy csak tizedekkel lehetett mérni a közöttük lévő különbségeket. Szilveszter Béla váltása azért nyert mégis, mert kiváló szervezői s mint a részleg pártalapszervezeti bürójának tagja, az emberek nevelésének, a részleg politikai életének is egyik fő serkentője. Kiss Ernő, a váltás mestere abban látja a sikerek titkát, hogy már első perctől fogva folyamatosan foglalkoztak a fiatalokkal. Az üzem szakmai iskolájából gyakorlati munkára érkező lányokat barátságos, összeforrott munkaközösség fogadja. Mindent elkövet a munkaközösség azért is, hogy minél hamarabb önállóságra szoktassa a fiatalokat. Tavaly például egyik vasárnapjukat szentelték arra a mesterek, hogy a gépek mellé állítsák a szakmai iskolásokat: velük annak rendje és módja szerint szabályos műszakokat rendezzenek. A részlegen az átlagos életkor különben 22 és fél év. Kiss Irén, Tánczos Erzsébet, Voivod Mária, Bodea Dorina, Marcu Elena és a többi fiatal lány szinte észrevétlenül sajátította el a gépek kezelését, illeszkedett be a munkahely baráti légkörébe. Zöldi Gizella 31 éve dolgozik a részlegen. A késés vagy igazolatlan hiányzás ismeretlen fogalom számára. Sokat tesz a fiatalok neveléséért s a terv teljesítését úgy is elősegíti, hogy egy-egy hiányzó kismama gépét átveszi. Tánczos Erzsébet — mint elmondotta — 1974 augusztusától dolgozik a vállalatnál. A fiatalok között ő is egyike azoknak, akik kivették részüket az eredményekből. Rúzsa Ilonára hivatkozik, amikor arról kérdezem, kitől kapta a legtöbb segítséget. A szövödéből a fonodába visz az utunk. Itt Szabó Erzsébet váltásvezető mester mutatja be Kiss L. Irént, a Szocialista Munka Hősét. Szívélyes, közvetlen asszony, aki az üzemi nőbizottság elnökeként sokat foglalkozik a fiatal lányokkal az üzem kapuján belül és kívül is. Lassan, ahogyan szót szóba öltünk kiderül, hogy ő a lányok bizalmasa. — Természetes, hogy foglalkozunk a fiatalokkal — mondja — hiszen annak idején idősebb munkatársnőink ugyanezt tették velünk. S aki bizalmába fogad, azzal megbeszélem a legkényesebb kérdéseket is, mert tudja, hogy ez köztünk marad. Az idősebb munkásnők, mint Balogh Rozália keresztesévél ő is, szívesen vállalják a „fogadott anya" szerepét, s nemcsak a szakmában. .. — Meg kellett küzdeni az eredményed — mondja Balogh Rozália —, s talán ezért olyan értékes nekünk az első helyezés. Most azt akarjuk, hogy a kivívott helyet tovább is megtartsuk. Rabocskay Rozália csak tavaly novembertől dolgozik a gyárban, de már ügyesen mozog a szakmában. Szabó Erzsébet szerint ő a részleg dlalos pacsirtája: az üzem esztrádegyüttesének szólistája, de nemcsak a pódiumon, munka közben is énekel, örökké nevet, vidám. . —, ~Azért.„vagyok jókedvű,- —, • vallja be , mert otthon érzem itt magam. Mindenki olyan kedves és segít. A lányokkal nagyon jól kijövünk az otthonban. Négyen lakunk egy szobában, barátnők lettünk. Amikor Szabó Irént, a pártbizottság titkárát a sikerek titkáról kérdezem, azt mondja: — A nagytudású szakemberek, mesterek, segédmesterek, akik irányítják a termelés menetét, első rendű tényezők, de úgy vélem, hogy az elért eredmény mégis az üzemben meghonosodott fegyelemnek köszönhető. A beszélgetésekből kiderült, hogy önként vállalt munkafegyelem ez, ami az idősebb szakmunkások, a kommunisták példamutatásából ered. Albert Ilona szántást, este újrakezdték. Văcureanu Octavian, Stanciu Constantin, Manea Ion és társaik, mint mondani szokás, talpalatnyi földet sem hagytak tavaszra szántatlanul. Hát ilyen technológiai alapozással indultak az idei márciusban, a Baragan szívében. A közgyűlés határozott: az ötéves terv első esztendejének gazdagnak kell lennie ezen a tájon. Mint Zaschievici mérnök állítja, a tervet bizonyosan túlteljesítik, emberekre alapoznak s nemcsak szorgalmukra, tudásukra is. Nincs olyan tagja ennek a gazdaságnak, aki ne végezte volna el a szakmai tanfolyamok valamelyikét. Lám Ciucoiu Dumitruék, akik a legújabb típusú porozógépet kezelik, úgy bánnak a bonyolult szerkezetű masinával, mintha világéletükben vele dolgoztak volna. A híres bárágani kísérleti állomásnak, Marculesti-nek, amolyan támpontja az idevalósi termelőszövetkezet. Nem két-három, de hat hibridet vetnek most a gépészek a legkoraibbtól a legkésőbben élőig, valamennyit a kutatóknál látottak szerint. Nem lenne teljes a falu gazdasági életéről rajzolt kép, ha nem szólnánk arról, hogy a közös munka az emberek milyen jellemét alakította ki az évek folyamán. Itt a csoportosan végzett munkának mindig helye volt. A kollektív szellem immár régóta otthonra lelt a szövetkezetben. Gázosan éktelenkedő parcellasávok nem rúzítják el a jól elmunkált földeket. Amikor szólít a mező, mindenki megragadja a kapa nyelét, vagy bármilyen más szerszámot, csakhogy ne maradjon árva gyom sem a sorok között kelőben. Hát így lehet hozamcsúcsok felé törekedni. A szocialista öntudat elmélyülésének bélyegét viseli magán az emberek felelősségérzetének növekedése, önzetlen segíteniakarásuk tettekben megnyilvánuló példája ...Jött az ár azon vészterhes őszön, 400 hektár kukorica víz alá került. Menteni kellett a termést. Derékig vízben állva törte a csöveket a falu apraja-nagyja. A kukoricát mind egy szemig betakarították. Ott voltak a veszedelem színhelyén a község s a szövetkezet vezetői is, azok is, akik nem tagjai az mtsz-nek... Nem maradt magára a bajba jutott szomszéd sem. Giochina a nyáron segítséget kért, víz lepte el a búzát. Amikor kellett, ki sarlóval, ki puszta kézzel vágta, tépte a gabonát, de veszni a kenyér,nekvalót nem hagyták. A Ialomița megyei Gheorghe Doja községből 300 ember segített menteni a közeli falu termését. Tankol a vegyszerező gép. Kezelőikkel szóba elegyednénk, de sietős a munkájuk. Kisvártatva indulnak. Porfelhő telepszik a földekre, hófehér szemcsék hullanak a sziklevelüket bontó növények soraira. A mérnök lehajol, alaposan szemügyre veszi a növényvédők munkáját. Elégedett vele. A szürke rovarok már mozogni sem tudnak. A termésben kárt soha nem tehetnek. Szívós kitartással űzött gazdálkodás, örökös harc a természettel, örökös győzedelmes megújulás. A Bárágan szívében új, gazdag nyárra, s még gazdagabb ősz fogadására készülnek a gabonások. Fülöp Ernő KÖTELESSÉGÜNKET TELJESÍTETTÜK... Parányi része az alkotó munka sorsformáló történelmének mindaz, amit itt látunk, amit felgyorsult Szívdobogással követni igyekszünk, de szerves tartozéka az egésznek, elválaszthatatlan sejtje annak, amit rutinos kifejezéssel a hétköznapok hősiességének szoktunk nevezni. Macavei, Nicolae, a vulkáni bányakitermelés pártbizottságának titkárhelyettese Szabó Balázsnak, a hetes számú részleg brigádvezetőjének személyére hívja fel a figyelmünket. 1953-ban került Vulkánba, egy. . .Dés. .melletti falucskából érkezett. Jóformán semmi mást, csak határtalan munkaszeretetét hozta magával. Mint annyian a hozzá hasonlók közül, ő is végképp gyökeret eresztett a szakmában. Tizenhét éve bigádvezetőként dolgozik a bányavállalatnál. Méghozzá az egyik legnehezebb munkaterületen, a kamarafejtésben. Eredményeiről kitüntetése, a Munkaérdemrend 111. fokozata tanúskodik. Nemcsak a kiváló bányászt, hanem a lelkes közéleti aktivistát is megismerheti benne. Érdemei elismeréseként a megyei pártbizottság tagjává választották. — Hogyan telnek Szabó Balázs hétköznapjai, például a mai? — kérdeztük. — A hivatás a feladatokkal való tökéletes azonosulást követel. Ennek első feltétele, hogy tisztában legyünk a bányakitermelésre háruló mindennapi általános kötelességekkel. Ma, április 27-én tudom azt, hogy a délelőtti váltásban a hét bányarészlegnek összesen 70 tonna szenet kell kitermelnie. Ez a tervünk, vagyis a lehetségesnek az alsó határa. Legelső dolgom tehát irányítani, hogy milyen részarányban kell hozzájárulnunk, illetve az adott feltételek közepette milyen részarányban járulhatunk hozzá e feladat teljesítéséhez. A teendők alapos átgondolásával, megvitatásával kezdjük a műszakot, mert szervezettség és összehangolódás nélkül nem brigád a brigád. Most, reggel negyed hét van, s már valamennyi brigádtag tudja teendőit. Három társam a támfalazáshoz szükséges anyagot szállítja, négyen pedig hozzáfogtak, hogy mintegy ötven lyukat fúrjanak a teremnyi bánya falába. Körülbelül másfél óra múlva elkészülnek vele, elhelyezzük a tölteteket s 9 óra táján robbantunk. Ami azután következik, az már a termésbegyűjtéshez hasonló. A bánya mélye inkább sejthető, mint látható. Az imbolygó fények megnyújtják, kigömbölyítik az emberi árnyakat. A szürkés-feketés homály uralkodik itt, a lény csak törékeny játéka. Mégis ünnepélyes a bánya. Nem a barátságtalan komor tárnak ünnepélyesek, hanem a munka. Nem a porfelhőt kavaró, sártengert fröccsentő szén az ünnepélyes, hanem a bányász, aki a felszínre hozza és bemutatja a Napnak az altalaj bőséges kincsét. Jogos az ünnepélyesség, jogos a büszkeség. Mint ismeretes a Munkaérdemrend I. fokozatával kitüntetett vulkáni bányavállalat az 1975. évi szocialista verseny példás teljesítéséért megtisztelő kitüntetést, Vörös Zászlót és díszoklevelet szerzett. — Eredményeink, amelyekkel megérdemeltük e kitüntetéseket, ismeretesek — nyilatkozik Fácálus Gheorghe, a bányakitermelés pártbizottságának titkára. Nézetem szerint a közvéleményt ma már elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, hogyan valósítottuk meg az elért eredményeket. Mindenekelőtt a műszaki újítások és kezdeményezések fellendítésével. A hatékonyság fokozásához járult hozzá a termelés rétegenként és részlegenként történt összpontosítása, a szállítás folyamatosságának tökéletesebb biztosítása, az a tény, hogy műszaki dolgozóinkszombaton és vasárnap, vagyis a bányászok szabadnapjain,lelkiismeretesen gondoskodtak a gépi berendezések ellenőrzéséről és kifogástalan minőségű javításairól. A fennakadás, a holtidő kiküszöbölése ellen küzdöttünk a szerszámokkal és cserealkatrészekkel felszerelt föld alatti kéziraktárak létrehozásával. Kiterjesztettük a frontális haladású fémvédőpajzsos frontfejtést és az önjáró biztosító tám alkalmazását. Egyszóval: nem elsősorban a fizikai ritmus fokozására, hanem a többet ésszel, szervezéssel és munkafegyelemmel elvének meghonosítására törekedtünk. — Számítottak-e arra, hogy elnyerik az országos élenjáró címet? — Kötelességünket teljesítettük. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem lehet vállalni és akarni valamit anélkül, hogy közben ne gondolnánk állandóan a cél teljesítésére. Ha pedig versenyről van szó , a győzelemre. Elválaszthatatlan mindettől az a tudat, hogy társadalmi és létfeltételeink biztonságát, állandóan növekvő életszínvonalunk feltételeit munkánkkal teremtettük meg. Továbbhaladásunknak is a munka a legfőbb záloga. Hazánknak, pártunknak eredményeinkkel kell lerójuk hálánkat. Ebben a küzdelemben számítottunk a kitüntetésekre, amelyekért mindnyájan egy emberként érezzük a jogos, megérdemelt büszkeséget. — A kitüntetések nemcsak jutalmazzák a jó munkát, hanem újabb eredmények elérésére ösztönöznek. Hogyan tükrözik ezt az ösztönzést az 1976. év első négy hónapjának munkasikerei, s a bányának május elsejét, s a pártévfordulót köszöntő vállalásai? — 1976. évi többletvállalásunk eredetileg 20 000 tonna szén kitermelésére szól. Ezt a mennyiséget a kitüntetések átvételének ünnepségén egyöntetű szavazással 25 000 tonnára emeltük. Ebből a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napja, s a párt megalakulásának 55. évfordulója tiszteletére 10 000 tonnát teljesítettünk. Az előkészítő munkálatokban 714 méter előrehaladással előztük meg tervünket. Ez közel egy hónapi előnyt jelent. Korszerű műszaki eljárások alkalmazásával, a kitermelés tonnánkénti költségét újabb 0,35 lejjel sikerült csökkenteni. De ami mindennél fontosabb: idei évi eredményeink azt igazolják, hogy szénkitermelésünk egyre inkább a műszaki-tudományos forradalom ötéves tervének követelménye szerint teljesedik ki. Ez pedig legfőbb garanciája annak, hogy a múlt évi eredményeinket — amelyekért e magas kitüntetéseket megérdemeltük — nemcsak konszolidálni, hanem fokozni is tudjuk a jövőben. ézegetett a székház előtti színes pannókot. Rekordhozamok adatait írták rájuk A versenyfelhívás pontjait pásztázza tekintetem, mint ismeretes, januárban az ország összes állami mezőgazdasági vállalatát szocialista versenyre hívták a varjasiak az idei terv túlszárnyalásáért. Valaki megjegyzi mellettem : elavultak már, átírásra szorulnak azok a számok. Tegnap nagyobb vállalásokat tettünk... A gépészműhelyben találom az alkatrészeket hegesztő Martin Traiant, a gazdaság párttitkárát, a mechanikai részleg vezetőjét. — Szeretnénk mielőbb rendbehozni a kaszálógépeket, meg a kombájnokat is. Kifogástalanul nyilván, mert nálunk minden munkánál a minőség a legfőbb mérce. Tavaly újólag beigazolódott, hogy a mostoha időjárás ellenére is gazdagon fizethet a föld. Bizonyság rá a hektáronkénti 4770 kilós búzatermés és a több mint 8000 kilós szemeskukoricahozam. S minőségi munkánk jutalma sem maradt el. Ott voltam én is a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakán, amikor Nicolae Ceaușescu elvtárs átnyújtotta igazgatónknak a Munkaérdemrend I. fokozatát, annak jutalmaként, hogy vállalatunk az első helyen végzett az állami mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szektor elmúlt évi szocialista versenyében, az öröm és elégtétel különös érzése kerített hatalmába. Hisz újból, harmadszor is országos elsők lettünk, miután tavaly tavasszal a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki gazdaságunkat. Igen, a varjasiak kötelességtudásból, példás munkából kovácsolják-ötvözik az elismerés aranyérmeit. S álljon itt ennek alátámasztására még egy-két számadat is. Az elmúlt ötéves tervben 3217 tonna gabonát, 12 042 hektoliter tejet, 454 tonna húst termeltek előirányzaton felül és 14,3 millió többletjövedelmet értek el ! Tudjuk, hogy sok vetélytársunk akad az idei országos elsőségért folyó szocialista versenyben — folytatja a párttitkár. — De mi mindent latba vetünk azért, hogy jövőre is megtartsuk az elsőséget. Ezt fogadtuk meg tegnap, ezért álltunk elő nagyobb vállalással : hektáronként 55 mázsa búzát, 9000 kiló szemeskukoricát termesztünk, s legalább 4000 liter tejet fejünk egy-egy tehéntől. Szép a határ. Gazdag aratást ígér a mező. Munkánk szavatolja a nagy hozamokat... ötös számú szelekciós farm. Itt van a vállalat fajtanemesítő központja. A varjasiak büszkesége, olyan neves egysége, melynek eredményeire felfigyeltek a megye szakemberei is. Csaknem ötszáz tehenet tartanak itt, szigorú válogatással kitenyésztett, kiváló egyedeket. 4060 literes tejhozamot értek el tavaly ezen a farmon. És az idén 4700 literre emelték a mércét az elitesek. Merész célkitűzés, de megvalósítható vállalás — állítja Gartner Zoltán mérnök, a farm vezetője. — Persze, gondos munkával, kitűnő takarmányozással. Nem véletlenül fejtünk az idén két literrel több tejet naponta egy-egy tehéntől, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. Az első negyedévet 10 literes napi átlaggal — takarmányozott teheneként — azaz 1724 hektoliter tejtöbblettel zártuk. A hosszú, kemény tél sem borította fel a varjasiak számításait. Nem, mert annyi takarmányt termesztettek tavaly ebben a vállalatban, hogy most is jó háromezer tonnányi a széna- és szilázskészlet. Pedig az elmúlt hetekben több mint ezer tonna takarmánnyal segítették ki a varjasiak a szorult helyzetben levő gazdaságokat... Most már kezd kasza alá nőni a zöldtakarmány, s egy-két hét múlva a tehenek elé kerülhet az új eleség. Akkor növekszik igazán a tejtermelés — jegyzi meg Patrulescu Ion, az elitfarm állatorvosa. Napi tizenöt literes tejhozamot akarnak megvalósítani. Tisztaság, higiénia minden istállóban. Igaz, nem sokat kell bajlódniuk a takarítással itt az embereknek, hisz gépesítették e munkát. Annál több időt, figyelmet fordíthatnak a tehenek gondozására, etetésére, fejésére . . . Sok függ a gondozó munkájától, alaposan ismerni, kell a szakmát — fejtegeti a farm kiváló fejőnője, a kommunista Ficu Ana. Tavaly is ő végzett az első helyen a szocialista versenyben, a legmagasabb fejési átlagot érte el : 4400 literes tejhozamot. 1950 óta a varjasi gazdaság fejőnője. Élmunkás azóta is minden évben! Szenvedélyes munka- és szakmaszeretetének társadalmi megbecsülését, elismerését egyebek között két Munkaérdemrend — az egyik első fokozatú— fémjelzi. — Az ünnepi gyűlésen azért kissé zavarba jöttem. Miután felszólaltam, az elvtársak megkértek mondjam el azt is, menynyi tejet fejtem 25 év alatt? Nem tudtam megmondani, mert én azt sohasem tartottam számon. Viszont kollektíven kiderítettük, hogy sok-sok vagon tejről van szó. Node kiszámítják ezt pontosan a könyvelők, közgazdászok, akiknek én akaratlanul is egy kis többletmunkát adtam — mondja tréfásan Fiscu Ana ... A hetes számú farmon az ezerszáz tehenes komplexumban is jól indultak, s úgy dolgoznak a gondozók, hogy megtarthassák, illetve egy év múlva újból elnyerhessék az országos elsőséget. — Mi is elő akarjuk ezt segíteni — vallja Arazan Tiberiu állatorvos, a farm vezetője. Január elseje és április huszadika között 1800 hektoliter tejet fejtünk rendesként. A növendékállatoknál pedig 300 grammal szárnyaltuk túl az előirányzott napi egyedi súlygyarapodást... Szép idő járja... Ilyenkor minden percet ki kell használni a földeken. Covrig Joan főmérnök, hol az egyik, hol a másik dűlőn bukkan fel kocsijával. Kérésünkre így sommázza a napi helyzetet. — Egyetlen traktor sem maradt ki a munkából. Minden géppel tárcsázunk, boronálunk, vetünk. Kora reggeltől húsz vetőgépből hull a földbe a hibridek magva. Április végéig a 2300 hektáron be akarjuk fejezni a vetést. Azt talán mondani sem kell, hogy a legjobb körülmények között. Nem folytatja tovább. De nem is szükséges. Sejtem mire gondol. Most és ezután is, naponta ki tudja hányszor. Az újabb fogadalomra : megtartjuk az első helyet... Deme János A HARMADSZOR IS ELSŐ HELYEN Új bányászismerőseink nevét, a velük kötött pillanatismeretségek élményeit jegyezzük noteszünkbe. Antal Géza brigádja az előhajtás meggyorsításával szerzett kimagasló érdemeket. Popa Constantin és Hajducsi Károly ifjúsági szocialista brigádja a munkafegyelem állandó növelésével bizonyította be, hogy a bányakitermelésben foglalkoztatott 1100 fiatal, köztük 700 KISZ-tag is következetes hozzáállással vette ki részét az elért eredményekből. A „Rokonok brigádjának" néhány tagjával is megismerkedünk. Albu Petru, a Dealul Babei-i hegyipásztorfiú 15 évvel ezelőtt végezte el szakiskolai tanulmányait. Odaadó munkájával tűnt ki a vulkáni bányavállalatban, megérdemelte az előléptetést. Négy fiútestvérével, valamint sógoraival és azoknak testvéreivel olyan szocialista brigádot szervezett, amely 1975-ben 4500 tonna széntöbblet kitermelésével vette ki részét a bányakitermelésnek az országos élenjáró cím elnyeréséért folytatott küzdelméből. Juhász Zoltán A VÁROS A VÁROSBAN efelett rákapcsoltak ez építők — állapítom meg jólesően, miközben óvatosan kerülgetem a tornyosuló földkupacokat. Motorzúgás, exkavátorok dübörgése, toronydaruk nyikorgása veri fel a lakónegyed délutáni nyugalmát. A nehézgépek zúgásába kalapácsütések ritmikus hangja vegyül. Az ünnep előtti vállalások hosszabbított műszakra sarkallták az építőket. Az eredmény nem váratott magára. 288 családot, illetve személyt örvendeztettek meg az idén lakáskulccsal, esztendő végéig újabb 713 lakosztályba költöznek be a lakók. Helyenként ugyan akad még behoznivaló, de felgyorsult ütemről vallanak az épületalapból meredező betonvasak, a pirosan ágaskodó toronyblokkok, a frissen vakolt, négyszintes tömbházak. Lőrincz Antal, a G11-es tömbház építőcsoportjának mestere kissé fáradtan simít végig gyöngyöző homlokán: „Ezzel is készen volnánk — állapítja meg jóleső érzéssel, elégedetten. — Holnap ide is beköltözhetnek a lakók". A munka pirosbetűs ünnepe különben 40 családnak hozta «. ELŐRE - 1976. május 1. a várva várt pillanatot. Pár nappal ezelőtt a Csíkszeredái erdőgépesítési, szállítási és útkarbantartási egység dolgozói költöztek vadonatúj tömbházba. — Kolozsvár-Napocáról kerültem Csíkszeredába— kezdte a költözködés történetét Sincreanu Grigore, a G—1-es tömbház A lépcsőháza, 8-as lakosztályának újdonsült „tulajdonosa". — Megnősültem és annak rendje-módja szerint jöttek is a gyerekek, ötön egymás után, sajnos, időközben egyikük elhunyt, de így is túl sokan voltunk az egyetlen szobában. Miután az is tűz martaléka lett, lakhelyet változtattunk. Jól emlékszem, két év alatt háromszor hurcolkodtunk, a legutóbbi lakásunk, a Corbne utca 26 szám alatti, amelyben 13 kemény esztendőt töltöttünk, mindössze szoba-konyhából állott. Ezek után elhiheti, nem lehet szavakba önteni azt az örömet, megelégedést, amelyet a négyszobás, összkomfortos, központi fűtéses lakás okoz a család minden egyes tagjának. — Közel 20 000 lejre vásároltunk bútort — újságolja boldogan az alig 36 éves feleség. — Éjszakánként is mindegyre azon törtem a fejem, hogyan rendezzem be a különbejáratú, kényelmes szobákat. A nagyobbik fiam 19 évet tölt ,a lányom, Victoria egy évvel kisebb. 10 nap szabadságot vettem ki a csíki textiltől, mert ott dolgozom, hogy az ünnepekig mindent rendbe hozhassak. Nézze — vezet végig a lakáson —, milyen hosszú folyásáról nyílnak a szobák, mennyire előnyös, hogy külön helyiségbe szerelték be a WC-t, külön a fürdőt, s az erkély is két szoba ablakát fogja át. A földszinten Dajka Andrásékhoz csengetek be. Itt is nagy a sürgés-forgás, a költözködés utáni — ünnep előtti rendezgetés. — Édesanyámtól örökölt, rozoga családi házban laktunk mostanáig — magyarázza a fiatalasszony —, penészvirágos, nedves lakásban, nem lett volna értelme pénzt költeni rá. — Egyik nap arra ébredtünk, hogy a gerenda megnyomta a a szekrényt — kapcsolódik a beszélgetésbe a férj. — Fölösleges tehát fejtegetnem, mit hozott nekünk május elseje, mire kötelez pártunk és államunk magasfokú gondoskodása. Béres József hetedmagával költözött új lakásba, másoknak többkilométeres ingázás végét jelentette a költözködés. Benedek Dénes és családja Toplitáról, míg Ravasz Dezső Tusnádfürdőről került Csíkszeredába. Valamennyiüket helytállásra, a a termelési mutatók túlszárnyalására serkenti a boldog családi esemény. A 6—1-es tömbház parányi rész csupán a hegyvidéki tájak építészeti stílusában épült tömbház-rengetegből, amely még zúg a munka zajától. Mert a négy választókerületet tömörítő, már jelenleg is kisváros látszatát keltő Csíkszeredai Tudor negyed — lakóinak számát 8000—9000-re tehetjük — még mindig nem alakult ki egészen, bár csupán az elmúlt ötéves tervben több mint 2000 lakással, az 1975-ös képviselőválasztások óta pedig olyan szociális-kulturális létesítményekkel gazdagodott, mint a 100 helyes bölcsőde, a vérbegyűjtő és tartósító központ (első és egyedüli,a megyében), könyvesbolt, cukrászda, dohányáruda és szolgáltatási egységek egész sora. Ha az építők és a választópolgárok szorgalmára ezután is számíthatunk — a tavaly a negyed lakói közel 60 000 hazafias munkaórával járultak hozzá a lakásépítéshez —, akkor még ebben az évben kereskedelmi komplexum, egy 16 tantermes iskola, 240 helyes óvoda, összesen 1200 hely a munkásotthonokban kerül átadásra — bizakodik Turineanu Alexandru, a vasúti pártbizottság titkára, a negyed hármas számú választókerületének képviselője. Nyilván ezeknek a terveknek a kivitelezése erőink fokozott mozgósítását, a képviselők és választópolgárok kapcsolatainak elmélyítését is feltételezi. Ambrus Edit A TECHNOLÓGUS MÉRNÖK HÉTKÖZNAPJAI Szénszállító vagonok. A rendesnél kétszer hosszabbak, kétszer magasabbak, az óriáscsarnokban sorakoznak, a gyár korszerű exporttermékei. — Nekünk, technológusoknak ez amolyan vizsga — magyarázta Szőllősi Sándor mérnök, míg a gyár üzemcsarnokai között a legtávolabbi, a nagyszerelde felé igyekeztünk. Most itt áll az egyik vagonnál a szerelde vezetőjével, a mesterrel, a csoportfelelőssel , s a kocsi önürítő, pneumatikus berendezését ellenőrzik. Az egyik tömítés nem zár jól, s azt akarják megtudni, a gyártók nem tartották-e be pontosan az erre vonatkozó előírásokat, vagy az utóbbiakon kell változtatni. Úgy két órával ezelőtt az üzem pártbizottságáról hiába keresték telefonon Szőllősi mérnököt. A technológiai osztály azt válaszolta, a szénszállító-vagonok gyártásmenetét ellenőrzi, hogy pillanatnyilag melyik részlegen, nem tudják megmondani. Tízórai szünetre sem jött fel, ilyenkor a munkaidő végére sem kerül elő. A későig dolgozó technológusok is rendszerint a fogason látják távozáskor a felöltőjét, az asztalon az aktatáskáját. Az üzemrészlegeken sem érték be a telefonüzenetek, mindig előttük járt időben. Később a technológiai osztály folyosóján megszólítottam egy munkaköpenyes, gyors mozgású fiatalembert, meg tudná-e mondani, melyik irodában dolgozik Szőllősi mérnök? „Hogyne — mondta — jöjjön velem". De csak, ha a mérnököt is ott kapjuk. „Ahogy belépünk, garantálom, ott lesz, ugyanis én vagyok Szőllősi". Kételkedő felkiáltásom már nem tudtam elnyomni. „Nem nézek ki önmagamnak" — mosolygott. Zavartan magyaráztam, hogy a nagy nevű aradi vagongyár technológiai osztályvezetőhelyettesét, az üzemi mérnökök és technikusok tanácsának vezetőjét valahogy idősebb embernek képzeltem. Az irodában — mondta — ami jóval világosabb, mint a folyosó, megláthatom, hogy több a szürke szál a hajában, mint a barna és hát éppen a negyvenedik évébe lépett. Míg az iroda fénye így „megidősítette", előkerített néhány tervet, s már indultunk is vissza a próbastandhoz. Egy kicsit messze van — mondta, de a gyaloglás jót tesz a huszadik század motorizált emberének, ami őt illeti, nem panaszkodhat, mert ez az üzem akkora, hogy kilométereket szalad le naponta, amíg a fontosabb részlegeket bejárja. És a technológus mérnök állandóan a részlegeken kell hogy legyen. Tavaly például ötvenkét új vagy korszerűsített terméket gyártott a vagongyár, s az idén sem lesz e téren kevesebb tennivalónk. Mégis, mint értesültem, a vagongyári mérnökök és technikusok tanácsa újító tevékenységét illetően első helyen áll a megyében. Az itteni műszakiak tervfeladataikon túl, tavaly tizennégy és félmillió lej hasznot hozó műszaki feladatot oldottak meg, az idén pedig még nagyobb tervekkel indultak. A tanács nyugtalan, kutató szellemének táplálója pedig — mint mondják — annak a vezetője, Szőllősi mérnök, aki... — Legyünk prózaibbak — vég közbe hirtelen. — A vagongyár régi üzem, s mint ilyen, nem a legkorszerűbb felszerelésekkel rendelkezik, még akkor sem, ha közben sok mindent modernizáltunk. Így hát, ha kétszer ennyit tettünk volna, sem lenne elég. Idei gyártásfejlesztési tervünk a legkorszerűbb gépek, gépcsoportok beszerzését, illetve megtervezését, elkészítését, másrészt a legújabb technológiák kidolgozását és bevezetését tűzte célul, aminek jelentős részét elvégeztük. A megmunkálóba most szerelnek be két nagy, egyenként több munkafázist végző gépegységet, úgynevezett célgépcsoportokat, melyeket külföldön is csak különleges rendelésre készít el egy-két nagy cég. Mi házigépgyártásban állítottuk elő. Az új technológiák közül elsőnek a hűtővagonok hőszigetelési eljárását érdemes megemlíteni, a személygépkocsiknál pedig ez antikorrozív védőrétegek automatizált, a paramétereket állandóan ellenőrző technológiája a legújabb. De egészében korszerűsítenünk kell a szerszámokat, készülékeket, mérőműszereket. Ez is olyan akció, amelyben tervezők, technológusok, végrehajtók,, mindenki teljes tudásával, hozzájárulásával részt kell hogy vegyen. Véleményem szerint pártunk nagyszerű célkitűzésének, a műszaki-tudományos forradalom ötéves tervének maradéktalan megvalósítása csakis úgy lehetséges, ha mindenki — a munkástól a mérnökig, a mérnöktől az igazgatóig — e forradalom igényének megfelelően oldja meg feladatait. Ezen az úton csak így lehet és szabad elindulni. Mindezt útközben vagy azokban a rövid szünetekben mondta el gyorsan, kapkodva, amíg pár szóra ki tudott válni a vagon mellett tanácskozók csoportjából, mert ahogy tovább léptünk, már jöttek, kérdezték. Mérnökök, mesterek, munkások. S nem volt kérdező, aki hiába fordult volna hozzá tanácsért. Kovács N. Erzsébet