Előre, 1976. augusztus (30. évfolyam, 8930-8954. szám)

1976-08-01 / 8930. szám

2-----------VASÁRNAP! KRÓNIKA Az olvasó fóruma Ütemesen dolgoznak A Hartyád megyei Bosoród mezőgazdasági termelőszövet­kezetében úgy szervezték meg a munkát, hogy minden szö­vetkezeti tag felel a rá eső ter­melési feladat teljesítéséért, mondván, hogy a föld nem szaporodik meg, de termelé­kenységét lehet növelni, s az egyéni felelősség ennek egyik eszköze. Fulea Ioan elnök el­mondta, hogy minden tevé­kenységgel ütemesen halad­nak, állandóan ellenőrzik a feladatok teljesítését, hogy ne legyen semmiből lemaradás. Nagyon szép eredményeket ér­tek el az állattenyésztés terén, az év első hat hónapjában 15 000 liter tejet termeltek ter­ven felüli, júliusban pedig há­romezer­­volt a többlet. Az 54 állatgondozó megfogadta, hogy tehenenként 150 literrel tej­nek majd­­többet az előirány­zottnál. A­­ legszebb eredmé­nyeket Leotuia Crintoaia, Vic­toria Nencini, Maria Bontea, Septimiu és­­Maria Visoi érték el. A gyapjú­­termeléssel is szé­pen haladnak, eddig 1250 kiló gyapjút szolgáltattak be, ami 110 000 tejes"­ többlethasznot jelent." A V­W ! De nemcsak az állattenyész­tők dolgoztak ilyen jól, hanem a növénytermesztők is. Meg­tették a szükséges intézkedése­ket annak érdekében, hogy el­érjék a különböző termények­ből tervezett hektárhozamot. Dicséretes munkát végeztek Stela Dancescu, Ileana Tureja, Leonita Berceanu és más mun­kacsoportok. Szép termést ígérnek a gyümölcsösök is. A brigád tagjai, Marioara Marcu, Zamfira Onescu, Victoria Crinteianu, Balázs János, Ro­mulus Vida, Niculaie Tama­­soiu és a többiek derekasan megállták helyüket. A 450 me­zőgazdasági dolgozóból 150 párttag, ők minden munkában az élen állnak, de a jó termés érdekében a többiek is min­dent megtesznek. Közeleg az aratás ideje itt, a domb- és hegyvidéken is. Már mindent előkészítettek, remélhetőleg gyorsan és zök­kenőmentesen zajlik majd le ez a munka. Jelszavuknak, a Virradattól sötétedésig a me­zőn a helye mindenkinek, megtesz az eredménye. KRASZKA JÓZSEF i Kalán „Nagyüzem" a székelyudvarhelyi Sétatéren SALAMON­ ÁRPÁD (Székelyudvarhely) felvétele Élenjáró munkacsoportok A petrillai szénelőkészítő részleg a szocialista munka­verseny során az év eddig el­telt időszakában 34 935 tonna előkészített szék­nél haladta túl tervfeladatait. szép ered­mény az egyre nagyobb szén­megtakarításnak köszönhető, vala­mint a­ nagyobb á­rtermelé-­ kenységű aggregá­tek használa­tának, a munkások tökéletesí­­tettebb szakképesítésének, az új technológiák bevezetésének, a korszerű munkamódszerek alkalmazásának. Az eredmény eléréséhez sokban hozzájárult az Eugen Preda, Aurel Onea, Jean Teacu, Constantin Ionita, Ioan Horga, Petru Vinjan, Szentgyörgyvári Zoltán meste­rek, valamint Latkulik Fran­­k­else, Lorenz Heinrich, Lisac Mihai, Rusan Iacob és mások által vezetett munkacsoportok. CONSTANTIN RADUTA '? Petrilla Ötven lépésre Mindenki szívén viseli váro­sának külalakját, függetlenül attól, hogy valójában szép-e az a város, hát még ha egy olyan költők-festők által dicsért szépségű helyről van szó, mint Nagybánya? Emiatt érthetet­len az a hanyagság, ahogy az illetékesek viszonyulnak a fő­tértől ötven lépésre lévő Körös utcához. Mikor már a hegyi falvakban is műút vezet s a házak kerítése mellett beton­járda fut végig, addig ez a száz méter hosszú utca nemhogy aszfaltot, de még kockakövet sem látott, járdáját lapkövek­ből rakták ki, melyet a nehéz teherautók már rég össze-visz­­sza nyomtak. Az utcáról ugyanis egy zsúfolt raktárba jártak be, ahová még vasár­nap is érkezett áru. A raktár helyén most egy modern két­emeletes áruház épül, ahová szintén csak a mi utcánk felől fogják az árut hordani. Ha csak az áruszállítást hoznánk fel érvként, akkor is meghall­gatást keltene hogy nyerjen panaszunk, ugyanis ilyenkor nyáron egy-egy teherszállító autó olyan porfelhőt kavar, hogy választanunk kell: vagy sosem nyitunk ablakot, vagy állandó készenlétben tartjuk porszívóinkat és portörlőinket. Esős időben pedig a ház falát vastagon belepi a felfröcskölt sár, minket pedig ismerőseink haza kívánnak, látván örökös sáros cipőnket. Utcafelelősünk már többször említette az illetékeseknél ezt az áldatlan állapotot, de mind a mai napig eredménytelenül. Pedig mi, Körös utcaiak, öröm­mel vállalkoznánk segítségre az útjavításnál. Vagy olyan nagy óhaj az, hogy tiszta leve­gőt szívjunk és tiszta cipőben járjunk?! Azt hiszem, hogy a civilizáció egyik alapfeltétele a rendezett utca. Miért éppen Nagybánya legyen kivétel?! FIKKER ROMEO technikumi tanuló Nagybánya A nagyváradi Dacia szálló egész évben telt házzal üzemel. STEINER IZIDOR (Kolozsvár-Napoca) felvétele Levelekből röviden • Szép sikereket ért el a máramarosszigeti vasúti komp­lexum munkaközössége: te­herszállítási tervüket 7, sze­mélyszállítási tervüket 4 szá­zalékban teljesítették túl. Be­indítottak egy akciót, amelyet sikeresen fejeztek be: a gőz­­mozdon­y-vezetőket átképezték Diesel-vezetőkké. Sikereiknek köszönhetik, hogy a Kolozs­vári Területi Vasútigazgatóság egységei között folyó verseny­ben élenjárók. A legkiválóbb mozdonyvezetők közül is ki­emelkedik Szabó József, Hagiu Ioan, Moldován Lajos, Szaták Tibor és mások. (RÁCZ MIK­LÓS, Máramarossziget) • A szovátai pártbizottság irányítása alatt, kibővítették és új helyiségben rendezték be a városi könyvtárat. A köl­töztetés a lehető leggyorsab­ban zajlott le, amit elsősor­ban Kupás Jánosnak, a városi pártbizottság titkárának kö­szönhet az olvasó­közönség. A könyvtárosi teendőket Domo­kos Edit látja el, mindennap 10-től este nyolcig. Remélhe­tőleg jól fogják magukat érez­ni az olvasnivágyók a korsze­rűen berendezett, otthonos he­lyiségben. (MUSZKA LAJOS, Szováta) Feladták a leckét Aki szabad idejében vagy szabadsága alatt üdülni vagy ki­rándulni indul, kétségtelenül kellemesen szeretné tölteni nap­jait. Mert bosszankodni, idegeskedni otthon is lehet, nem kell az ilyesmihez festői táj, napfényes tengerpart vagy égretörő hegycsúcs. S hogy sokszor nem úgy sikerül, ahogy terveztük, az nem kizárólag tőlünk függ.Persze, azért mi magunk is el­ronthatjuk saját szabadságunk hangulatát és — sajnos — van tehetségünk mások napjainak megkeserítéséhez is. Mert lökdö­sődni, feleslegesen vitázni, hangoskodni, mások nyugalmát meg­zavarni, azt tudunk: én is, te is, ő is — mindenki. És ez a könnyebbik. Civilizáltan viselkedni az már „művészet“. Bár nem­ egyszer esett szó róla, elmondanám, amit a minap magam is láttam, hátha néhányan kedvet kapnak a követésére. A Brassóból Pojánára induló autóbusz megállójában reg­geltől késő délutánig nagy a forgalom, e két pont között soha­sem szalad üresen a kocsi. Ennek ellenére itt nem ismerik a dulakodást, lökdösődést; az autóbuszt sorbanállva várják az utasok. S ha az befut a megállóba, nem kezdődik el a „hátulsó pár előre fuss“, az emberek nyugodtan lépkednek fel a kocsi­ba, s aki lemarad az egyikről, az elsőként foglal majd helyet a­­ következőben. Nem kivétel ezalól senki, gyerek, felnőtt és idő­sebb, egyaránt betartják a rendet. S ugyanez a kép fogad fenn a Pojánán is. De van még valami, ami feltétlenül hozzátartozik ,e történethez. Bármennyire is hihetetlen, de ezek a buszok egyetlen percig sem vesztegelnek üresen. Itt nincs grafikon, nincs cigarettaszünet és más egyéb kifogás, a gépkocsivezető érkezik, fordul és indul , hibátlanul végzi feladatát. Jó lenne ezt megpróbálni más városokban is, nemcsak tu­risztikai idényben, hanem mindig — a brassói utasok és sofő­­rjöi­ feladták a leckét.­­ ■ KISS ZSUZSA Augusztus 1. vasárnap — III. évnegyed VIII. hónap — 31 nap Az évből eltelt: 214 nap Hátra van még: 152 nap Napkelte: 5.02 Napnyugta: 19.41 Holdkelte: 11.19 Holdnyugta: 22.23 TOVÁBBI FELMELEGEDÉS Sabina Kile, a Központi Me­teorológiai Intézet szolgálatos munkatársa jelenti: A kö­vetkező 24 órában további felmelegedés, többnyire szép idő várható. Változó felhőzet, derűs égbolt különösen az éjszakai órákban. Az ország északnyugati részében erő­sebb felhősödés, ahol a késő délutáni órákban helyi jelle­gű esőzésekre számíthatunk. Erősödő szél. A legalacso­nyabb hőmérsékleti értékek 10—16 fok között váltakoz­nak. Erdély keleti részén en­nél alacsonyabbra is van ki­látás. A legmagasabb értékek 25—30 fok között tesznek. A tengerparton szép idő, továb­bi felmelegedéssel. Mérsékelt szél, a víz hőmérséklete 22— 23 fok. TI ! VASÁRNAP, I. műsor: I U 8.30 Műsorelőzetes; 8.40 Mindig előre!; 9.35 A szelíd Ben; 10.00 Faluműsor; 11.15 Mit tudunk és mit nem tudunk; 11.45 A zene örömei; 12.30 Katonai adás; 13.00 Te­lex; 13.05 Vasárnapi album; 14.25 Nyári Olimpiai Játékok — Montreal 1976; 16.55 Svájci képek; 17.15 Dicsőséges út; 18.30 A tenger titkaiból: A bálnák; 19.20 Ezeregy este; 19.30 Tévé-híradó; 20.00 A szü­lőföld balladája; 20.25 Angol játékfilm: Varázshúz; 22.00 Napi eseménykrónika; 22.10 Nyári Olimpiai Játékok — Montreal 1976. II. műsor; 10.15 Szimfonikus hangver­seny; 20.00 Disney-filmek; 20.50 Zenekedvelők órája; 21.45 A hazáról dalolnak — versek; 22.05 Balett. HÉTFŐ, I. műsor; 15.00 Mű­sorelőzetes; 15.05 Magyar nyel­vű adás; 16.30 Nyári Olimpiai Játékok — Montreal 1976; 19.00 A világ körül; 19.20 Ezeregy este; 19.30 Tévé-hír­adó; 20.00 Nyári Olimpiai Já­tékok — Montreal 1976; 21.30 Folytatásos film: A parasztok (V. rész); 22.20 Napi esemény­krónika. II. műsor; 15.00 Ze­nés film: Hófehérke és a hét törpe; 16.50 Írói riport; 17.10 Ismert dallamok; 17.25 A szü­lőföld balladája; 17.50 Népi muzsika; 18.00 öt földrészen át; 19.00 A Preludiu kamara­kórus énekel; 19.20 Ezeregy es­te; 19.30 Tévé-híradó; 20.00 A szelíd Ben; 20.25 A főváros gazdasági élete; 20.50 Filmkul­túra; 21.20 Telex; 21.25 Opera­est. 160 000 LEVELEZŐLAP A Posta- és Távközlésügyi Vezérigazgatóság Nadia Co­maneci háromszoros olimpiai bajnok arcképét ábrázoló szí­nes levelezőlap kiadásával ö­­rökíti meg tornászainknak a montreali olimpiai játékokon elért sikerét. A levelezőlapot 160 000 példányban adják ki. ÚJABB, száz gyermek befo­gadására alkalmas bölcsőde építését fejezték be az építők Szatmár belvárosában, az Ar­­tariilor utca egyik udvarán. A beköltözésre ezekben a napok­ban kerül sor. AZ AMATŐR képzőművé­szek fővárosi tárlatán részt vett Hargita megyei műkedve­lők munkáit állították ki Tus­­nádfürdőn. A két hétig tartó kiállításon 20 festményt és két szobrot tekinthetnek meg az érdeklődők. Zárás után a tár­lat Borszékre kerül. AUTÓSOK FIGYELMÉBE A Közlekedés- és Távköz­lésügyi Minisztérium útügyi vezérigazgatósága és a Milícia Főfelügyelősége közli, hogy augusztus 4-én 7.00 és 19.00 óra között hídépítés miatt fel­függesztik a forgalmat min­den gépkocsitípus számára Comarnic és Sinaia között. A forgalom ideiglenes fel­függesztéséről és a kerülő u­­takról figyelmeztető táblákkal értesítik a gépkocsivezetőket, így például a fővárosból az 1 A számú országúton lehet eljutni Brassóig a Ploiești— Valenii de Munte—Cheia—­ Szecseleváros útvonalon. U­­gyanezt az útvonalat vehetik igénybe azok is, akik Rozsnyó felől Piriul Rece és Predeal felé tartanak. 500 ÚJ MODELL hagyta el az idén a Csíkszeredái kötött­árugyár kapuját. Bővült a színskála, gazdagodott az a­­nyagválaszték. A PNA-szál mellett az idén a poliészteres melána és a fényes melána szál feldolgozását is bevezet­ték. TANERŐK VAKÁCIÓJA Nyári szünidőben a tanerők sokkal több időt fordíthatnak önmaguk továbbképzésére, ez­zel magyarázható, hogy a nagyváradi Pedagógusok Há­za sokoldalú nyári program­jával igyekszik a nagyobb igényt kielégíteni. Értékes, és csak itt fellelhető tizenegy­­ezer kötetnyi szakirodalom alkotja a könyvtár készletét, míg a korszerű didaktikai fel­szerelések a modern pedagó­gia „titkaiba“ nyújtanak be­vezetőt a kezdő tanerőknek. LOTTÓ Az 1976 július 30-i húzás nyerőszámai: I. húzás: 47 78 79 83 18 55 13 21 34 II. húzás: 5 22 56 90 25 52 14 51 35 REGGELI LÁTOGATÓ (Folytatás az 1. oldalról) szerszámot az új gyártmányok­hoz, a már gyártottakhoz egyet­len renddel gazdálkodnak. Ha elromlanak, kiesnek, áll a nép, a munkás. A gyártmányfejlesz­tés gyors iramának, a műszaki terv alapján és azon kívül, csak a szerszámműhely kapacitásá­nak növelésével tehetnek eleget. Junger Erwin, a szerelde mes­tere azt mondja, hogy­ sok mindent tettek a minőség javí­tásáért és sok mindent kell ten­niük ezután is. Meddő beszéd az, hogy mindent elkövettek ér­dekében. Ezt sohasem mond­hatja az a termelő, az a veze­tő, aki valóban tesz is a mi­nőségért. Legfeljebb annyit, hogy az egyik, másik maga elé tűzött célt megoldotta. A sze­rendében most annak kell ,meg­­lennie, hogy az a kétszáz em­ber, aki itt dolgozik olyanná nevelődjék, nevelje magát, hogy ami nem jó tegye félre, ne engedje tovább. Nehéz elérni. Bármennyire egyszerűnek is tű­nik. Ehhez már szakmunkási önérzet, öntudat kell, s talán még az is, hogy a munkás elő­zőleg kijárja a nagyüzem isko­láját. A fiatalokkal lehet dol­gozni, maga is az, ezért a han­got is könnyebben megtalálja nem egyszer, de nevelni kell őket a munkásszemléletre-maga­­tartásra. Gyorsan. Nem lehet kivárni, míg idővel amúgy is ki­alakul. Ha korábban négy, öt évre volt szükség a szakmun­kássá váláshoz, ma esztendő alatt meg kell lennie. Az első harminc munkás szakképzését irányította. Munkafegyelem, norma ellenére, ha eszükbe ju­tott letették a szerszámot és ki­vonultak kávézni. Ez ma már nem fordul elő. De még nem egy jele látható annak, hogy a közösség alakulóban van. Nem mindenki törődik eléggé a másikkal. Végzi a maga munkáját, mintha egyedül len­ne. S ha mégis állásfoglalásra kényszerülne, nem hallott, nem látott semmit... Vajmi kevés közvetlen köze van mindennek a minőségel­lenőr mai látogatásához, a szá­lak mégis ide vezetnek. A meg­beszélés nyomán összeállított intézkedési terv — bár arról szól, hogy néhány lakatost tö­kéletesíteni kell a Sajó-esz­­tergapadok beállításában, kar­bantartásában, három vonal ellenőrt és néhány csoportveze­tőt a szereldében le kell cse­rélni — a nevelést helyezi elő­térbe, az ön- és a munkatár­sak nevelését. Aki erre nem képes, nem foglalhat el vezető munkakört. A mester nem tartja szerény­telenségnek bevallani, hogy ti­zenöt évi távollét után azért jött haza Sepsiszentgyörgyre, hogy „itthon is csináljunk va­lamit". A távolság nem számí­tott. A szecselevárosi elektro­technikai üzem közel van Sep­­siszentgyörgyhöz annyiszor ruc­canhatott haza, ahányszor akart. Ez nem volt indíték. Talán még a lakáskérdés lehetséges jobb megoldása vonzotta. Kapott is jobbat. De azóta még jobbról mondott le azért, hogy megsze­rezhessenek a gyárnak szüksé­ges szakembert. Majd sorra ke­rül újra. De addig is, azután is, az elsőként említett cél, nem engedi lankadni munkakedvét. Tenni kell. Minden múló nappal többet. Most azért, hogy a nagy ünnep, Augusztus 23 tisztele­tére felajánlott munkájuk mi­nél reálisabban kifejezze a sze­relőműhely, a gyár anyagi, em­beri lehetőségeit. Az esztendő mindennapján azért, hogy mi­előbb „feledtessék" magukkal, megrendelőikkel, a közvéle­ménnyel, hogy új egységről van szó. A neves, tapasztalt hazai eletkrotechnikai üzemek színvo­nalán akarnak dolgozni. ­ HASZNOS TAPASZTALATCSERE Kétnapos országos állatte­nyésztési tapasztalatcserét tar­tottak Temes megyében, ame­lyen részt vettek az állami me­zőgazdasági vállalatok megyei trösztjeinek főmérnökei, a tehén­komplexumok, szarvasmarha- és bárányhízlaldák vezetői és más állattenyésztési szakemberek. A részvevők ellátogattak a rékási és grabáci állami farmokra is, ahol az állattenyésztési eredmé­nyeket, pozitív tapasztalatokat tanulmányozták. NÉGY egészségügyi kör be­tegápolási teendőit látja el rövidesen a Toplitán átadásra kerülő városi körorvosi ren­delő. A marosvásárhelyi épít­kezési-szerelési tröszt toplisai építőcsoportja ez alkalommal is kitett magáért: határidő e­­lőtt fejezi be az építkezést. HASZNOS akciót szervezett a zsibói Autóháza és a Re­­miza CFR vállalatok KISZ- szervezete: energiatakarékos­ságra szólította fel a fiatalo­kat. S hogy eredményben sincs hiány, bizonyítja ezt az egyetlen hónap alatt megta­karított 45 tonna konvencio­nális üzemanyag. KÖZLEKEDÉSI parkot léte­sítettek Szatmáron, a vasútál­lomással szemben lévő Pionír­parkban. A szép természeti környezetben lévő, sokféle út­jelzővel ellátott park a gyer­mekek közlekedési nevelését szolgálja. ELKÉSZÜLT A LEGMAGASABB LAKÓHÁZ Mind urbánusabb arca van Seininek, Máramaros megye egyik nagyközségének. Csak az utóbbi időben több jelentős új szociális és kulturális létesít­ményt adtak itt át a használat­nak. Mint például az emeletes kultúrház, a helyi mezőgazdasá­gi líceum új épületcsoportja és a Someiul kisipari termelőszö­vetkezet új üzemcsarnokai. Az elmúlt napokban húzták fel az építők a település első négyeme­letes, tehát legmagasabb lakó­házát. AZ ÁLLAMI mezőgazdasági vállalatok dolgozói életkörül­ményeinek javítása, a munká­sok állandósításának biztosí­tása végett ebben az esztendő­ben több mint 100 lakást épí­tenek a Temes megyei állami mezőgazdasági vállalatokban. TOVÁBBKÉPZŐ tanfolya­mokat szerveztek Szalonta legifjabb termelővállalatában, a pamutszövődében, szövők és segédmesterek részére. 25 MILLIÓS TÖBBLETJÖVEDELEM A Munkaérdemrend első fo­kozatával és a Szocialista Munka Hőse címmel több íz­ben is kitüntetett országos hí­rű nagyberegszói (Temes me­gye) sertéshízlaló komplexum kimagasló termelési eredmé­nyeket ért el idén is. Minden­nél jobban bizonyítja ezt az, hogy az év első felében — 1975-höz viszonyítva — az ál­lomány egyedenként naponta 257 grammal nagyobb súly­­gyarapodást ért el. Ennek, pontosabban a tudományos tenyésztési és hízlalási techno­lógia eredményeként a válla­lat az esztendő első hat hónap­jában egyebek között 25 millió lej többletjövedelemre tett szert. A SZALÁRD és Hodos kö­zötti négy kilométer hosszú­ságú útszakaszt aszfaltburko­lattal látják el. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy SZILÁGYI ISTVÁN erdészmérnök 30 éves korá­ban tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése Sepsiszent­­györgyön augusztus 3-án, kedden, 15.00 órakor lesz. A GYÁSZOLÓ CSALÁD Sürgönyeim, Str. Dealului nr. 4, Bloc. 9, ap. 27, irányító­szám: 4000. Sf. Gheorghe. TÁVIRAT Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke részvéttáviratot intézett Gustav Husák elvtárshoz, a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárához, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnökéhez a Bratislava-Ivanka repülőtér kö­zelében történt tragikus repülőgépszerencsétlenség kapcsán. KÖZÉLETI HÍREK Manea Manescu elvtárs, Románia Szocialista Köztár­saság kormányának első mi­nisztere búcsúlátogatáson fo­Gheorghe Panu elvtárs, az RSZÁSZ Központi Tanácsá­nak elnöke fogadta a Kuwaiti Szakszervezeti Szövetség (KTUF) küldöttségét, amely éten Husein Saker főtitkárral, az RSZÁSZ Központi Taná­csának a meghívására baráti látogatást tesz országunkban. Nicolae Giosan, Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének elnöke kö­szönő táviratot kapott Truong Chinhtől, Vietnam Szocialista gadta Erwin Wickertet, Né­metország SZK bukaresti nagykövetét, aki befejezte küldetését országunkban. A felek baráti légkörben tá­jékoztatták egymást a két szakszervezet belpolitikai és nemzetközi tevékenységéről, hangsúlyozták a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének és erősítésének kölcsönös óha­ját. Köztársaság Nemzetgyűlése Állandó Bizottságának elnöké­től a megválasztása alkalmá­ból hozzá intézett jókívánsá­gokért. Az RKP KB meghívására látogatást tesz országunkban az Ausztráliai KP küldöttsége. Mavis Robertson, a párt Vég­rehajtó Bizottságának tagja, Országos Bizottságának titká­ra, Mery Nixon és Pierre Sheer, az Országos Bizottság tagjai. A vendégek megtekintettek gazdasági és szociális-kulturá­lis létesítményeket Maros, Hunyad, Brassó és Constanta megyében, találkoztak és meg­beszélést folytattak megyei és municípiumi pártszervek képviselőivel. A küldöttség találkozott az RKP KB székházában Ilie Verdet elvtárssal, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottságának tagjával, a KB titkárával, Stefan Andrei elv­társsal, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának pót­tagjával, a KB titkárával és Ghizela Vass elvtársnővel, az RKP KB tagjával. A felek véleménycserét foly­tattak a két párt munkájáról, a nemzetközi helyzet, a kom­munista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. ELŐRE ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG TENGERÉSZEIÉNEK NAPJA A LEGSZEBB DÍSZ... A kora reggeli derengésben is mozdulatlan az öböl víz­­tükre. A mólónál béké­sen simulnak egymáshoz a hadihajók szürke acéltestei. Torpedóvető gyorsnaszádok, aknaszedők, tengeralattjáró­vadászok és más rendelteté­­sűek. Följebb hág a napko­rong az égi lajtorján, lassan­ként benépesednek a hajók. A matrózok szinte kivétel nél­kül fiatalok. Hasztalan kuta­tók morcona, viharedzett ten­geri medve után. Nyolc előtt pár perccel mindenki a fedél­zeten van, glédába sorakozva várja a hagyományos zászló­­felvonást. Kurta parancssza­vak röpködnek, vigyázzba me­revednek a sorok, fölkúsznak a trikolórok az árbocokra. Kezdetét vette egy újabb mun­kanap. A „matróznap“ nap­felkeltétől napnyugtáig tart. Zászlófelvonással kezdődik, zászlólevonással fejeződik be. Hagyomány. Az elmaradhatatlan reggeli inspekció után Ion Podea II. osztályú kapitány, az egyik rakétahordozó gyorsnaszád pa­rancsnoka bennünket is a fe­délzetre invitál. Fél óra múl­va kifutunk a nyílt tengerre. Addig ismerkedünk a legény­séggel, a hajóval. A parancs­noki fülke egyetlen műszer­fal. A korszerű készülékek se­gítségével a parancsnok pilla­natok alatt értesül mindarról, ami a hajón, vagy a tenger 40—50 kilométernyi körzeté­ben történik. Sorra veszünk minden zeg-zugot. Igaz, eset­lenül csetlünk-botlunk a szo­katlan környezetben, megbot­lunk a magas küszöbökben, üggyel-bajjal közlekedünk a szűk nyílású, függőleges vas­lépcsőkön. — Kovács, vezesd le az elv­társakat a gépterembe is — szól oda a kapitány a kék karszalagos szolgálatosnak. Lemegyünk. A motorok még állnak. A gépészek azonban büszkén újságolják, hogy több lóerő van ezekbe összpontosít­va, mint egy óceánjáróéba. Persze, pokoli zajt csapnak, a személyzet csak zajfogó fül­védőkkel tud dolgozni mel­lettük. Még így sem könnyű a felhevült motorok árasztot­ta ötven fokos hőségben. — Mi a beosztása a hajón? — kérdezem kísérőnket visz­­szatérőben. — Mester és tüzér vagyok. Szóval tűzmester ... — Régóta? — Három esztendeje. Jóvágású, karcsú fiatalem­ber. Arcának lányos vonásain a kackiás bajusz se sokat vál­toztat. Megtudom, hogy az Arad megyei Ineuban szüle­tett, nevelkedett. Már gyer­mekkorában valami megfog­hatatlan vágyódást érzett a tenger iránt. Akkor született meg benne az elhatározás, ha törik, ha szabad tengerész lesz. A szakiskolában géplaka­­tosságot tanult, majd a kato­nai mesterképzőt végezte el, s a haditengerészethez, ehhez a hajóhoz osztották be. Nem­csak beleszokott, de meg is szerette beosztását. Feldübörögnek a hajómoto­rok. Sietve kapaszkodunk fel a parancsnoki hídra. A na­szád kifarol a mólótól, majd a jelzőbólyák közt óvakodik a nyílt tenger felé. A világí­tótornyon túl szelíd, „jó“ ten­ger fogad. Aztán rákapcsol­nak a motorok, a víz tajté­­kozva örvénylik a hajócsavar mögött. — Tizenegy csomó! Tizen­öt... huszonkettő... — köz­tik időnként a menetsebessé­get. A szágulás pedig egyre fokozódik, szinte gyorsvonali sebességgel hasítjuk a hullá­mokat. Fokozatosan eltűnik a partszegély, áttetsző ködbe vész a plázs, az elegáns szálló­sor. Aztán csak a beláthatat­lan tenger öleli körül a hajót. Röpke órára ez a dübörgő­remegő acéltest, a rajta levő maroknyi ember jelenti a ha­zát, az otthont, a családot, mindent. A végtelen kariká­vá tágult látóhatár, az óriási víztömeg és a magadrautaltság nyomasz­tan hat rád. Mint­ha hirtelen más bolygóra, vé­get nem érő ismeretlen pusz­taságba tévedtél volna. A legénység pontosan, be­­idegzett rutinnal végzi felada­tait. Látszólag eszükbe se jut ilyesmiken rágódni. Szemük a műszereken pihen, minden idegszálukkal a parancsnok utasításaira figyelnek. Rólunk, civilekről mintha teljesen megfeledkeztek volna. Most csak kötelességteljesítés, szol­gálat létezik számukra. Az erős szél tépi, cibálja rólam az inget. Két kézzel kapasz­kodom a gépágyú fogantyújá­ba, hogy le ne sodorjon. Hát­­rakecmergek a szélvédett tat­ra. Idősebb tengerész követ lé­pésről lépésre. Úgy tesz, mint­ha neki is éppen arra lenne sürgős dolga. Pedig tudom, engem vigyáz. Leérünk a tatra. — Mondja, ez is szolgálati kötelezettségei közé tartozott, vagy társadalmi munkában végezte a kíséretet — kérde­zem tőle és kezet rázok vele. Elneveti magát. — Mint fedélzetmester, min­denre, mindenkire gondom kell legyen. Újoncainkat is ép­pen így kísérgetem az első tengerjárások alkalmával. Kü­lönben a tenger, a hajósélet az emberi szolidaritás nagy­szerű iskolája. A nyílt tenge­ren való huzamosabb tartóz­kodás pedig összehozza az em­bereket, családdá kovácsolja a legénységet. Kemény mun­ka a miénk, s csak érző szív­vel lehet jól csinálni. Rusu Vasile fedélzetmester, a hajó pártcsoportjának szer­vezője avatottan mesél életük­ről, munkájukról. Türelmesen magyarázza a számomra ret­tentően bonyolult zászlójelzé­sek ábécéjét, a szeksztáns használatát, a laboratóriumok­ban, szakkabinetekben, a ha­jó fedélzetén, szimulátorok és más magas technicitású be­rendezések igénybevételével zajló újonc­ kiképzés forté­lyait. 1951 óta szolgál hajón, hozzánőtt a tengerhez. Köze­pes termetű, halk szavú, ál­modozó tekintetű ember. — Ne haragudjék, de a fe­délzetmestert jól megtermett, szentori hangú, rámenős ten­gerésznek képzeltem. Maga e­­gészen más. Csöndes szóval, atyai jótanácsként hangzó szavakkal dirigálja a fiúkat. — Régente valóban a testi erő, az erélyes fellépés adott tekintélyt. Manapság viszont a műszaki tudás a döntő. A hajózás tudománnyá fejlődött. — A precíz műszerek vi­szont szinte mindent jeleznek, a matróznak csak le kell ol­vasnia az adatokat... — Nem éppen úgy van. A műszerek tényleg szinte min­dent tudnak, de az adatok ér­tékelése ránk marad. A radar képernyője mindent behoz, a­­mi a láthatáron belül feltű­nik. De nem jelenthetem így: „Ott, elől, látszik valami!“ Az irány és a távolság pontos meghatározása, mibenlétének „megfejtése“ a feladatom. Mi az, ami feltűnt? Hajó, elsza­badult csónak, szigetfok? Egy­helyben áll, vagy merre és milyen sebességgel halad? Mindez életbe vágóan fontos a küldetés teljesítése szem­pontjából. Mert a műszerek mit sem érnek kezelésükhöz, olvasásukhoz és jelzéseik ér­telmezéséhez nem értő embe­rek nélkül. Felkészítésük, ne­velésük elsőrendű fontosságú dolog tehát. — Az imént a tengeri élet közösségformáló erejéről, érző szívről beszélt. Miként nyil­vánul meg ez a mindennapi életben? — Ezt nehéz szavakkal meg­magyarázni. Közös a gond, az öröm és a bánat a hajón. Két­szeresen az, ha távol vagyunk a szárazföldtől. Hadd mond­jak el egy konkrét példát. Kovács Gáborról beszél, er­ről a kötelességtudó, kitűnő minősítést kapott, csöndes fiú­ról, akit a legénység a szívé­be zárt, mindenki testvérének tart. Pár hónappal ezelőtt megnősült, asszonyt hozott magának Máramarosszigetről. Az esküvőt persze a szülők­nél tartották, Kovács szabad­ságon volt. A hajóstársak nem feledkeztek meg róla. Az es­küvő napján táviratban gra­tuláltak a fiatal párnak. Pénzt adtak össze nászajándékra. Mire az ifjú pár hazatért, frizsider várta őket a lakás­ban. Kicsi az állomány, s a frizsider nem banikba kerül. De a fiúk egyöntetűen erős­­ködtek: „A házasság nagy esemény, ne krajcároskodjunk! Hadd érezze Gabi és a fiatal­­asszony, hogy ránk jóban­­rosszban, mindenkor számít­hatnak." Megcsöndesedtek a moto­rok. Beszélgetés közben észre sem vettem, hogy visszafelé fordultunk, a kikötőhöz köze­ledünk. Visszamászom a pa­rancsnoki hídra. Elénk tárul­kozik a hazát, otthont jelentő partszegély. Úgy megyünk fe­lé, mintha nem két órával ezelőtt, hanem évek óta let­tünk volna távol tőle. Csak azt sajnálom, hogy rövidesen meg kell válnom Ion Podea parancsnoktól, Rusu Vasile fedélzetmestertől, Kovács Gá­bor mestertől, meg a többi derék tengerésztől, akikre mindig szívesen és meleg ba­rátsággal fogok visszaemlé­kezni. Ezen a napon, az ő napju­kon ismét rájuk gondolok. Tudom, az „én hajóm“ is ma­gára öltötte a nagy lobogó­díszt, tisztességgel és kitűnő minősítéssel készül a dísz­szemlére. Azok is ott feszíte­nek a fedélzeten, akik látoga­tásomkor hiányoztak, mert a termés betakarításánál segéd­keztek. S Podeáék alegysége mellett egész hadi és kereske­delmi flottánk, az összes ten­geri és folyami hajók zászló­­díszbe öltöztek. A legszebb dísz azonban a matrózzubbo­nyok alatt dobogó meleg szív, a példás, kommunista köte­lességteljesítés marad. Zoltán Tibor

Next