Előre, 1980. november (34. évfolyam, 10248-10273. szám)

1980-11-01 / 10248. szám

2. TERVEZET a munkásönigazgatás és a külkereskedelmi az önálló eszköz-, pénz- és a nemzetközi gazdasági Nyilvános vitára bocsátjuk a törvénytervezetet a munkásönigazgatás és az önálló eszköz-, pénz- és valutagazdálkodás erősítéséről a külkereske­delmi és a nemzetközi gazdasági kooperálási te­vékenységben. A honpolgároknak a törvénytervezettel kapcso­latos javaslatait, észrevételeit és megjegyzéseit eljuttatjuk a Nagy Nemzetgyűléshez, illetve a Kül­kereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperá­lási Minisztériumhoz. Az egész nemzetgazdaság sok­oldalú fejlesztése, a nemzetközi munkamegosztásban való rész­vétel előnyeinek kihasználása megköveteli a munkásönigazga­tás és az önálló eszköz-, pénz- és valutagazdálkodás tökéletesíté­sét a külkereskedelmi tevékeny­ségben, az exporttermelésnek a piaci kereslet szerinti növelését, diverzifikálását és alakítását, a valutaforrásokkal való ésszerű gazdálkodást, hogy biztosítsuk a behozatal kifizetéséhez és az ál­lam központosított valutatarta­lékainak képzéséhez szükséges eszközöket. Az egységek,munkaközösségei, kollektív vezető szervei mun­kálkodjanak állandóan az ex­­portfeladatok teljesítéséért, il­letve túlszárnyalásáért, a beho­r. szakasz.­­ A külkereske­delmi feladatokkal rendelkező vállalatok, iparközpontok, mi­nisztériumok, a többi központi és helyi szerv köteles biztosítani az exporttermelés szüntelen nö­velését és diverzifikálását, ver­senyképes, magas, műszaki szín­vonalú termékek előállítását a nyers- és segédanyagok, a tü­zelőanyag és az energia magas fokú hasznosítása, a termelés­nek a külpiaci kereslet szerinti operatív alakítása útján, köteles továbbá biztosítani a behozatal körültekintő felhasználását, a kölcsönösen előnyös cserék és a külkereskedelem, illetve nem­zetközi gazdasági kooperálás újabb, hatékony formái előmoz­dítását. 2. szakasz. — Az egész külke­reskedelmi és nemzetközi gaz­dasági kooperálási tevékenységet a munkásönigazgatás és az ön­álló eszköz-, pénz- és valutagaz­dálkodás elvei szerint kell szer­vezni és folytatni. . Ezeknek az elveknek az alap­ján a­ külkereskedelmi és a nemzetközi gazdasági kooperá­lási tevékenység eredményei tükröződnek az exportáru-ter­melő, illetve az importáru- ha­szonélvező iparközpontok és vál­lalatok, valamint a külkereske­delmi vállalatok pénzügyi ered­ményeinek összességében. 3. szakasz. — Az önálló esz­köz-, pénz- és valutagazdálko­dás megvalósítása céljából a minisztériumok, a többi központi és helyi szerv, a termelőegysé­gek és a külkereskedelmi válla­latok kötelesek megtenni a szük­séges intézkedéseket, hogy az exporttermelés, az áruk külpiaci forgalmazása és a nemzetközi gazdasági kooperálási akciók biztosítsák a valutakiadások fe­dezését a saját tevékenységből származó bevételekből, biztosít­sák továbbá a kapott valutahite­lek határidőn belüli törlesztését és megfelelő valutahozamot az állam valutatartalékainak növe­lése, behozatali célokat szolgáló pótlólagos valutaforrások kép­zése, valamint a kivitel megva­lósításában aktívan részt vevő dolgozó személyzet anyagi érde­keltségére szolgáló alapok létre­hozása céljából. 4. szakasz. — A minisztériu­mok, a többi központi és helyi szerv és az iparközpontok a külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági kooperálási terv elői­rányzatait bontsák le az aláren­delt termelő vagy szolgáltató vállalatokra. Az előbbi bekezdésben megje­lölt szervek egyben kötelesek külön termelési feladatokat megállapítani az exportra szánt késztermék gyártásában közre­működő és anyagokat, alkatré­szeket és részegységeket szállító alegységek számára. Abból a célból, hogy a kizáró­lag exportra szolgáló árualap a szerződésekben megszabott ha­táridőkön belül és minőségi fel­tételek között elkészüljön, a minisztériumok, a többi közpon­ti szerv és a iparközpontok kö­telesek exporttermelésre szako­sítani gyárakat, üzemosztályokat vagy gyártási vonalakat, a szál­lító alegységek keretein belül is, biztosítani a szükséges műsza­ki-anyagi alapot és munkaerőt 5. szakasz. — A tervben meg­jelölt szállító alegységek az ex­port megvalósítása tekintetében a késztermék-gyártó iparköz­pontok, illetve vállalatok szá­mára megjelölt törvényes köte­­zettségekkel és jogokkal rendel­keznek, kivéve az illető leszállí­tások exporthoz való hozzászá­­mítását. Az előző bekezdés előirányza­tai vonatkoznak a termelő vagy szolgáltató egységekre is a Ro­mánia Szocialista Köztársaság­ban működő termelő vagy for­galmazó vegyestársaságok szá­mára eszközölt és valutában fi­zetett áruleszállításokkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban.­­6. szakasz. — Az exportra ter­melő, illetve importban része­sülő minisztériumok, többi köz­ponti és helyi szerv, iparközpon­tok és vállalatok évente össze­állítják külkereskedelmi és nem­zetközi gazdasági kooperálási tevékenységük kereskedelmi mérlegét, valutabevételi és kifi­zetési tervét. A saját külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági kooperá­lási tevékenység kereskedelmi mérlegét a tervfeladatokkal egy­idejűleg hagyják jóvá, és magá­ban foglalja a következőket: a) kivitel, beleértve a nemzet­hatalnak a szigorú szükségletre való csökkentéséért és ezen az alapon az annak a dolgozó sze­mélyzetnek az anyagi érdekelt­ségéhez szükséges alapok kép­zéséhez, amely ténylegesen hoz­zájárul a román áruk külpiaci forgalmazásához, a valutamér­leg javításához. A munkásönigazgatásnak és az önálló eszköz-, pénz- és va­lutagazdálkodásnak a külkeres­kedelmi és nemzetközi gazdasági kooperálási tevékenységben tör­ténő erősítése, a gazdasági egy­ségeknek az állami valutatarta­lékok növelésére való ösztönzé­se, valamint a külföldi cserék és a nemzetközi gazdasági koope­­rálás bővítése érdekében. A Nagy Nemzetgyűlés elfo­gadja a jelen törvényt: közi gazdasági kooperálási ak­ciók keretében lebonyolítottat, is;b) behozatal, beleértve a nem­zetközi gazdasági kooperálási akciók keretében lebonyolítot­­tat is; c) a kereskedelmi mérleg e­­gyenlege. A valutabev­ételi és kifizetési terv szervesen hozzátartozik a saját bevételi és kiadási költ­ségvetéshez, s felöleli a követ­kezőket: a) a kivitelből, nemzetközi gazdasági kooperálási akciókból, hitelekből, kamatokból és más tevékenységekből származó be­vételek ; b) a behozatalt, nemzetközi gazdasági kooperálási akciók le­bonyolítását, hitelek visszafize­tését, kamatok törlesztését és más tevékenységeket szolgáló kifizetések; c) a valutaterv egyenlege. A tervezett valutatöbbletet minimális hozamként át kell u­­talni az állam központosított va­lutaalapjához; a külkereskedel­mi feladatokkal rendelkező szer­­vek és egységek kötelesek in­tézkedni e többlet gyarapításá­ról az állam valutatartalékainak növelése céljából. 7. szakasz. — A tervezett be­hozatalt csak olyan mértékben eszközük, amilyen mértékben megvalósulnak a tervben meg­szabott negyedévi bevételek és átutalások, illetve megfelelő ex­portszerződések biztosítják a szükséges valutaforrásokat. A­­mennyiben e források nincsenek biztosítva, a minisztériumok, a többi központi és helyi szerv, az iparközpontok és vállalatok a tervezett valutaegyensúly kere­tében kötelesek megfelelőkép­pen újraméretezni a behozatal volumenét. Az olyan egységek számára, amelyek más egységek export­­termékeinek megvalósítása cél­jából importálnak, az előző be­kezdés előirányzatait az utóbbi egységek valutaegyensúlya ke­retében alkalmazzák. 8. szakasz. — Az egységes or­szágos gazdasági-társadalmi fej­lesztési terv előirányzatainak megfelelően a külkereskedelmi vállalatok kötelesek biztosítani a román áruk külpiaci forgalma­zását, a nemzetgazdaság import­áru-ellátását és a nemzetközi gazdasági kooper­álási akciók le­bonyolítását fokozott gazdasági hatékonyság körülményei kö­zött. A Külkereskedelmi és Nem­zetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium a tervilletékes mi­nisztériumokkal és többi köz­ponti szervvel együtt a kiviteli, behozatali és nemzetközi gazda­sági kooperálási tervet külkeres­kedelmi vállalatokra bontja le, s biztosítja a megszabott felada­tok végrehajtásához szükséges intézkedések megtételét. 9. szakasz. — A külkereskedel­mi vállalatok feladata a hatályos törvényes előirányzatok feltéte­lei között a 8. szakaszban meg­jelölteknek megfelelőkön kívül is külpiaci kereskedelmi műve­leteket lebonyolítani a lehető legnagyobb valutahozam és valu­tanyereség megvalósítása céljá­ból. A Külkereskedelmi és Nem­zetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium más kereskedelmi műveletekből származó, valuta­hozamot biztosító feladatokat oszt ki a külkereskedelmi válla­latoknak a k­ülfizetési mérleg e­­lőirányzatai alapján. 10. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatok kötelesek jöve­delmező tevékenységet folytatni, saját bevételből fedezni kiadá­saikat és elérni a tervezett nye­reséget az export-import műve­letekből és a nemzetközi gazda­sági kooperálási akciókból, biz­tosítva a saját tevékenység fej­lesztéséhez szükséges forráso­kat, a törvényben előirányzott többi alapok képzését és hozzá­járulva a társadalom általános fejlesztéséhez. A külkereskedelmi vállalatok felelnek az egész tervezett ex­portáru-állomány külpiaci le­­szerződéséért és forgalmazásá­ért.A külkereskedelmi vállalatok egyben kötelesek a külpiaci ke­reskedelmi műveletek többletvo­lumenét lebonyolítani és pótlóla­gos valutahozamot elérni. A külkereskedelmi vállalat ex­portterve akkor tekinthető telje­sítettnek, ha az megvalósítja a belföldi termelőegységektől for­galmazásra átvett áruk kivite­léből származó valutaalapokat, valamint az össz-valutahozamot, amely a következőkből áll: az exportra beütemezett árualappal arányos valutahozam a törvé­nyes normák szerint kalkulálva és a jelen törvény 9. szakasza értelmében lebonyolított külpia­ci kereskedelmi műveletekből származó valutahozam, 11. szakasz. — A külkereske­delmi válalat tevékenységének összvolumene a következőkből áll:a) az export—import terv meg­valósításához szükséges keres­kedelmi műveletek; b) termelési kooperálási te­vékenység és más nemzetközi gazdasági kooperálási formák; c) a valutahozam feladatának megvalósításához szükséges ke­reskedelmi műveletek; d) tevékenység, melynek célja gazdasági objektumok kivitele­zése Románia Szocialista Köz­társaságban a Nemzetközi Újjá­építési és Fejlesztési Bank által folyósított hitelek alapján; e) valutában lebonyolított á­­rueladás és -vásárlás a Románia Szocialista Köztársaságban mű­ködő termelő és forgalmazó ve­gyesvállalatokkal való kapcso­latokban; f) a törvény értelmében más, valutában lebonyolított eladási, vásárlási vagy szolgáltatási mű­veletek külföldi jogi vagy fizi­kai személyekkel való kapcsola­tokban. 12. szakasz. — A külkereske­delmi, vállalatok a, tevékenységi volumen alapján a felettes mi­nisztériumok és többi központi szerv irányítása alatt összeállít­ják a lejben kifejezett bevételi és kiadási költségvetésüket, s azt véleményezés céljából be­terjesztik a Külkereskedelmi­ és Nemzetközi Gazdasági Kooperá­lási Minisztériumhoz és a Pénz­ügyminisztériumhoz. A költségvetés magába foglal­ja a vállalat összes bevételeit és kiadásait, mind lejben, mind pedig lejre átszámított valutá­ban kifejezve, amelyeket a költ­ségvetéshez szervesen hozzá tar­tozó valutabevételi, kifizetési és nyereségterv irányoz elő. A külkereskedelmi vállalat költségvetésének bevételi feje­zete felöleli az összes bevétele­ket a következőkből: export, az importáruk elszámolása a bel­földi haszonélvezőknek, nemzet­közi gazdasági kooperálási és szolgáltatási tevékenység, valu­tahozamot biztosító kereskedel­mi műveletek, bizományok, hi­telek és kamatok, valamint a többi tevékenység. A külkereskedelmi vállalat költségvetésének kiadási fejeze­te felöleli az összes kifizetéseket a következő célokra: import, az exportáruk elszámolása termelő vállalatoknak, nemzetközi gazda­sági kooperálási és szolgáltatá­si akciók, valutahozamot bizto­sító kereskedelmi műveletek, hitelek visszafizetése és kama­tok törlesztése, a dolgozósze­mélyzet javadalmazása, külföldi kiszállások és az egész tevé­kenység lebonyolításához szük­séges többi kiadás. A külkereskedelmi vállalat be­vételi és kiadási, költségvetése magában foglalja továbbá a kül­kereskedelmi, a műszaki segéd­letet és szolgáltatást biztosító hálózatnak a vállalat kollektív vezetőszerve által jóváhagyott költségvetéseiben előirányzott bevételek és kiadások egyenle­gét. 13. szakasz. — A külkereske­delmi vállalat valutabevételi, ki­fizetési és nyereségterve ma­gában foglalja a következőket: a) a külkereskedelmi és nem­zetközi gazdasági kooperálási tervből származó valutabevéte­lek és kifizetések; b) a valutahozam elérése cél­jából végzett külpiaci kereske­delmi műveletekből származó valutabevételek és kifizetések. A terv bevételi fejezete felö­leli a külkereskedelmi vállalat valutabevételeinek összes kate­góriáit a következőkből: export, egyes termékek magasabb kül­piaci értékesítése, munkálatok végzése, műszaki segédlet, szer­viztevékenység, valutahozamot biztosító kereskedelmi művele­tek, bizományok, kamatok és valutabevétellel járó más tevé­kenységek. A terv kifizetési fejezete felö­leli a vállalat valutakifizetései­nek összes kategóriáit a követ­kező célokra: import, áru­vásár­lás valutahozamot biztosító ke­reskedelmi műveletek végzése érdekében, fuvardíj, részvétel nemzetközi vásárokon és kiállí­tásokon, kereskedelmi reklám, bizományok, kamatok, külföldi kiszállások, valamint valutakifi­zetéseket igénylő más tevékeny­ségek. 14. szakasz. — A Külkereske­delmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a minisz­tériumok és a többi központi szerv köteles ellenőrizni és irá­nyítani a külkereskedelmi válla­latok, illetve az exportáru ter­melő egységek gazdasági-pénz­ügyi tevékenységét, intézkedni az anyagi és pénzeszközök gaz­daságos felhasználásáról, az e­­gész külkereskedelmi és nem­zetközi gazdasági kooperálási tevékenység gazdasági haté­konyságának növeléséről. 15. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatok tevékenységét mérleg alapján értékelik, amely magában foglalja a külpiaci for­galmazó, műszaki segédleti és szervizhálózat pénzügyi ered­ményeit is. 16. szakasz. — A külkereske­delmi vállalat, ha nem teljesí­tette a költségvetésben előirány­zott bevételeit, a törvény felté­telei között legfeljebb három hó­napra hiteleket vehet igénybe folyó kamat mellett tevékenysé­gének további lebonyolítása cél­jából. A külkereskedelmi vállalat kollektív vezető szerve köteles ebben az időszakban különpro­­gramot elfogadni és végrehajta­ni a költségvetésben előirányzott bevételek elérése céljából. Amennyiben a hitelezés három hónapja alatt a vállalat nem va­lósítja meg a jelen törvény elő­irányzatai szerint megszabott te­vékenységi volument, a megva­lósított bevételeken belül köte­les újraméretezni kiadásait és személyzeti létszámát. 17. szakasz. — Amennyiben egy külkereskedelmi vállalat te­vékenysége nem megfelelő, a Külkereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Miniszté­rium szakkáderei közül megha­talmazottat rendel ki a vállalat vezetősége mellé, aki biztosítja a jelen törvény előirányzatai ér­telmében a vállalatra háruló 18. szakasz.­­ A külkereske­delmi vállalatoknak kötelező módon rendszeresen kutatniuk kell a külpiacokat, időben, a külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági kooperálási terveknek megfelelően szerződéseket kell kötniük a külföldi partnerekkel, kölcsönösen a kiegyensúlyozott cserék keretében. A gépek és berendezések be­hozatalára a román exporttal való viszonttételben kötnek szer­ződést, főként a gépiparban, egyidejű szerződések alapján vagy a termelésben való koope­rálási akciók keretében, ame­lyek a behozatallal egyidőben biztosítják az export megvalósí­tását. A főbb export és import-szer­ződések, kiváltképp a komplex gépek és felszerelések kivitelére és behozatalára vonatkozóak, valamint a nemzetközi gazdasági kooperálási akciók megkötésénél a termelőegységek képviselői is jelen kell, hogy legyenek. 19. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatoknak a külgazda­sági szerződéseket kötelező mó­don a nemzetközi piacon alkal­mazott, versenyképes árakon kell megkötniük, ami biztosítja az exporttermékek magasabb szintű értékesítését és az impor­tok megfelelő hatékonyságát. 20. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatok a külföldi pia­cokon az exportáru-termelő és importáru-haszonélvező vállala­­latok megbízottjaiként tevékeny­kedhetnek, valamint önállóan, az érvényben lévő szabályozá­soknak megfelelően. 21. szakasz. — A külkereske­delmi tervelőirányzatok, illetve a külgazdasági szerződések alap­ján a külkereskedelmi vállala­tok megbízottai adásvételi, mun­­kakivitelezési vagy szolgáltatási gazdasági szerződéseket kötnek az exportáru-termelő és import­áru-haszonélvező iparközpontok­kal és vállalatokkal. A belső szerződések előirány­zatai szilárd kötelezettségeket jelentenek mind a külkereske­delmi vállalatok számára a kivi­tel és behozatal megvalósításá­hoz szükséges külső feltételek biztosítása terén, mind pedig a termelőegységek számára a szer­ződésben megállapított szintű árualap biztosítása terén. A belső szerződésekben vállalt kötelezettségek nem teljesítése maga után vonja a felek szerző­déses felelősségét és a vétkes személyek fegyelmi, büntetőjogi, polgári és anyagi felelősségét, a törvénynek megfelelően. 22. szakasz. — A szerződött egységek kötelező­ módon bizto­sítják a belső szerződéseknek és a külgazdasági szerződéseknél: az export, az import, vagy a nemzetközi gazdasági kooperá­ció tárgyára, az árra, a fizetés módozatára, a csomagolásra, az átvételre, a biztosítékokra, a szállítási és feladási körülmé­nyekre, a panaszok megoldásá­nak módozatára, az áru le nem szállítása, megkésett, vagy mi­nőségi hibákkal történő szállítá­sa esetében alkalmazható pená­­lékra és kártérítésekre, valamint a vállalat kötelezettségek elvég­zéséhez szükséges más szolgál­tatásokra vonatkozó irányelvei szoros egybehangolását. 23. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatok kötelező módon állandó ellenőrzést gyakorolnak a termelőegységekben az export­­termékek gyártásbavétele, ha­táridőben történő és jó minősé­gű kivitelezése felett és a ter­melőegységekkel együtt felelnek az exportszerződések megvaló­sításáért. 24. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatok kötelező módon a szerződéses határidőben átve­szik a termelőegységektől a kül­gazdasági szerződésekben sze­replő árukat. 25. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatok megvásárolhat­nak és átvehetnek a termelő egységektől a vásárlás pillanatá­ban érvényes nemzetközi piaci árakon és azonnali fizetéssel, feladatok teljesítéséhez szüksé­ges intézkedéseket. Különleges esetekben, ha a vállalati tevékenység továbbra sem kielégítő, a Külkereskedel­mi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium a tör­vény értelmében javasolja kü­lönleges felügyeleti rendszer be­vezetését, bizonyos konjunkturális­ Idényá­rukat, amelyek tőzsdei művele­tek tárgyát képezik, valamint egyes fogyasztási javakat, ame­lyekre nem kötöttek belső szer­ződéseket, de exportjuk bizto­sított, abból a célból, hogy azo­kat önállóan külföldön adják el és valutát hozó kereskedelmi műveleteket végezzenek el. E termékek névjegyzékét a Kül­kereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Minisz­térium állapítja meg az illetékes gazdasági minisztériumokkal e­­gyütt. 26. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatok, függetlenül at­tól, hogy bizományosi minőség­ben vagy saját számlájukra dol­goznak a külpiacokon, végleges átvétel alapján veszik át az ex­portra szánt, illetve az import­ból származó árukat. A végleges átvételt a külke­reskedelmi vállalat saját képvi­selői, illetve szerződéses alapon az áruminőség ellenőrzésére szakosított szervek végzik. Az átvételnél nem szabad exportra, illetve importra elfogadni a szerződéses előírásoknak meg nem felelő árukat. Az export- vagy importáru el­utasítása a végleges átvétel al­kalmával a szerződéses záradé­koknak megfelelően maga után vonja a termelőegységek, illet­ve a külföldi szállítók felelőssé­gét. 27. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatok kötelesek intéz­kedni az exportáru ütemes for­galmazásáról és felelnek a kül­gazdasági szerződésekben meg­szabott határidőkön belüli valu­tabevételért. 28. szakasz. — Az export és az import ezen belül a nemzet­közi gazdasági kooperálási ak­ciókban lebonyolított export és import megvalósításának jelen­tése a vámbizonylat, illetve a törvényben megszabott más do­kumentumok alapján történik. A termelőegységeknek export­­szállítások megvalósítását az­után kell jelenteniük, hogy­ a külkereskedelmi vállalatok fel­adási dokumentumok alapján át­vették a termékeket a termelő­­egységektől. Az értékben és természetes egységekben kifejezett termé­kek és termékcsoportok eseté­ben az exportterv akkor tekint­hető teljesítettnek, ha a nyers­anyagfogyasztási normák tiszte­letben tartása mellett megvaló­sították az értékfeladatot. Az illető export nettó termelési értékét az exportált mennyisé­gekből és a ténylegesen elért á­­rakból kiindulva kalkulálják, az áruk vagy árucsoportok szerint megszabott valutaköltségárfo­­lyamon lejbe átszámítva. Az így meghatározott termelési ér­téket a javadalmazási alap fo­lyósításánál használják fel. 29. szakasz. — Kivitelnél a termelőegységek felelnek a kül­földi partnereknek leszállított áruknak a szerződéses előírá­sok szerint megállapított minő­ségi fogyatékosságaiért. Az ex­portárukkal kapcsolatos pana­szok esetén a termelőegységek és külkereskedelmi vállalatok kötelesek haladéktalanul intéz­kedni azok elintézéséről a kül­gazdasági szerződés értelmében. Behozatalnál a külkereskedel­mi vállalatok kötelesek pontos és végleges záradékokat bele­­foglalni a külgazdasági szerző­désekbe az áruk minőségével, jó működésének szavatolásával, a műszaki-gazdasági mutatók elérésével és a külföldi partne­rek felelősségével kapcsolatban. Amennyiben az importáruknál fogyatékosságokat észlelnek, a külkereskedelmi vállalatoknak és a haszonélvező egységeknek kötelezniük kell a külföldi szál­lítókat, hogy a szerződéses fel­tételeknek megfelelően haladék­talanul gondoskodjanak a nem megfelelő termékek kijavításá­ról vagy kicseréléséről, illetve­­kártalanítás fizetéséről vagy a kár más módon történő megté­rítéséről.­lutafolyószámlákat nyithatnak a Román Külkereskedelmi Bank­nál. A folyószámlákon szereplő, a törvénynek megfelelően ren­delkezésükre álló összegek után a külkereskedelmi vállalatok ka­matot kapnak valutában. 32. szakasz. — A külföldi ex­port- és importáruk az export­áru-termelő vagy importáru-ha­szonélvező egységek gazdasági­pénzügyi eredményeiben, tükrö­ződnek. 33. szakasz. — Az exportnál a külkereskedelmi vállalatok az exportált áruk ellenértékét az árukként vagy árucsoportonként megállapított, a külföldi árnak megfelelő, lejben átszámított va­lutaköltségárfolyamon számol­ják el, amelyből levonják a tör­vényes normáknak megfelelő bi­zományi kvótát vagy kereske­delmi rabattot. Az exportált árukat a terme­lőegységeknek a külföldi part­nertől származó valutának a külgazdasági szerződésekben e­­lőirányzott határidőkön belüli bevétele alapján számolják el. Az exportált áru lejbeni ellen­értékének bevételéig a termelő­­vállalatok lejben nyújtott hite­leket vehetnek fel, rendes ka­mattal. Az egy évnél hosszabb idő­szakra szóló hitel alapján tör­ténő export esetében a külkeres­kedelmi vállalatok az exportált áruk ellenértékét a szállításnál számolják el a termelőegységek­nek. A külkereskedelmi partne­rektől származó valuta bevéte­­léig a külkereskedelmi vállala­tok a Román Külkereskedelmi Bank által lejben folyósított hi­teleket vesznek fel, a hatályos rendelkezésekben kijelölt felté­teleknek megfelelően. Gépek, berendezések és kom­plex felszerelések exportja ese­tén a jó működésért, a műszaki mutatók és kapacitás eléréséért számított kvótát a garanciaidő lejárta, illetve a mutatók eléré­se után számolják el a termelő egységeknek. A minisztériumok, a többi központi szerv, az iparközpon­tok, a termelő vállalatok és a külkereskedelmi vállalatok köte­lesek intézkedni a termékköltsé­geik csökkentéséről és a ter­mékek szüntelen korszerűsítésé­ről, a külpiaci értékesítési fok növeléséről a gazdasági haté­konyság fokozása céljából. 34. szakasz. — Behozatalnál a külkereskedelmi vállalatok a leszállított importáruk ellen­értékét a következők szerint számolják el a haszonélvező egységeknek: a) azokat a termékeket, ame­lyek tekintetében a terv valuta­­költségárfolyamot irányoz elő, a következőképpen kialakított ára­kon: a külpiaci áraknak az áruk vagy árucsoportok szerint meg­állapított valutaköltségárfolyam 38. szakasz. — A termelő egy­ségeknek joguk van saját szük­ségletre felhasználni a valuta­tervük előirányzatain felül a termelés és az export növelése révén, a tervezett valutaköltség­­árfolyamok megvalósításának feltételei között elért valutabe­vétel volumenének egy részét. Az állami egységek pótlólagos valutabevételeik 80 százalékát használhatják fel, amely a kö­vetkezőképpen oszlik meg: a) legalább 50 százalék a ter­melő vállalatoknak; b) 10 százalékig terjedően a termelőegységekkel rendelkező iparközpontnak; c) 20 százalék az illetékes mi­nisztériumnak, központi vagy helyi szervnek. A szövetkezeti egységek pót­lólagos valutabevételeik 50 szá­zalékát kapják meg az alábbi rendeltetéssel: a) legalább 30 százalék a ter­melő egységnek; b) legfeljebb 20 százalék a koordináló központi szervnek. 39. szakasz. — Amennyiben a terven felül exportált terméket több egység kooperációban való­sítja meg, a készterméket kivi­telező egységnek jutó valutakvó­tából egy részt az együttműkö­dő egységeknek osztanak ki a termék kivitelezéséhez nyújtott hozzájárulásuk arányában. 40. szakasz. — A 38. és 39. sza­kaszban megjelölt egységek és szervek valuta jogosultságát be­le kell foglalni a kifizetési mérlegbe, és fel lehet használni az exporttermelés fejlesztésére és új technológiák bevezetésére, illetve a szükséges anyagok, részegységek és alkatrészek be­szerzésére szolgáló behozatalra a törvényben előirányzott in­doklás és jóváhagyás mellett. 41. szakasz. — Az exportterv túlszárnyalásáért járó valuta­összeget külön valutafolyószám­­lákon a bankok őrzik a törvé­nyes valutakamat folyósítása mellett. Az említett folyószámlákon őrzött valuta ellenértékeként a bankok hiteleket folyósíthat­nak lejben a kérdéses összegen belül a folyó kamatok fizetése mellett az illető egység úttal a mán lejre történt átszámí­tása, hozzáadva a vámilletéke­ket és a törvényes normáknak megfelelően megállapított bizo­mányi kvótát. b) azokat a termékeket, ame­lyek tekintetében a terv nem irányoz elő valutaköltségárfolya­­mot, a következőképpen kialakí­tott árakon: a külpiaci áraknak az egységes kereskedelmi árfo­lyamon lejre történt átszámítása, hozzáadva a vámilletékeket és a törvényes normáknak megfele­lően megállapított bizományi kvótát. 35. szakasz. — Amennyiben a külpiacokon különleges kon­junkturális jelenségek mutat­koznának, amelyek számottevő mértékben negatívan vagy pozi­tívan befolyásolnák a tervezett valutaköltségárfolyamot, de a­­melyek nem a termelő egységek vagy a külkereskedelem te­vékenységéből adódnak, a Kül­kereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Miniszté­rium és a Pénzügyminisztérium, a külkereskedelmi feladatokkal rendelkező minisztériumok és többi központi szerv jóváhagyás céljából javaslatokat tesz az il­lető valutaköltségárfolyamok módosítására, illetve a nem ha­tékonynak bizonyult export vagy import folytatására vonatkozóan. Az állami költségvetés évente szabályozási alapot irányoz elő a konjukturális befolyások ese­tére. A szabályozási alapot az árak kedvező alakulásából adódó levonásokból, az import vámille­tékekből és más forrásokból ké­pezik. 36. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatoknak joguk van lejben és valutában hitelt igény­be venni a Román Külkereske­delmi Banktól és a többi fel­hatalmazott banktól exportáruk­nak a termelő egységektől tör­ténő vásárlása, az áruk értéké­nek növelésével kapcsolatos mű­veletek végrehajtása, külföldi raktározási és bizományi költsé­gek fedezése, valutahozamot biztosító kereskedelmi művele­tek lebonyolítása, valamint más tevékenységek céljából. A külkereskedelmi vállalatok a hatályos szabályozások értel­mében lejben rövid lejáratú hi­teleket kapnak a törvény szerint évente megállapított hitelvolu­­men keretében. A külkereske­delmi vállalatok valutában a vi­lágpiaci feltételek között kap­nak hiteleket. 37. szakasz. — A Külkereske­delmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium és a Pénzügyminisztérium a Nemzeti Bankkal és a szakosított ban­kokkal együtt módszertechnikai normákat dolgoz ki a külkeres­kedelmi és nemzetközi gazda­sági kooperálási műveletek el­­számolásával és belső hitelezé­sével kapcsolatosan, kivitelnél megvalósított átlagos valutaköltségárfolyamon. 42. szakasz. — Az­­exportterv túlszárnyalásából származó és a realizálás évében fel nem hasz­nált valutaalapok a következő esztendőben felhasználhatók." Ennek az időszaknak a letelte után a fel nem használt alapo­kat át kell utalni az állami köz­pontosított valutaalaphoz, az ér­dekelt egységek pedig megkap­ják azok ellenértékét lejben ka­mattal együtt, amit az illető egység által a kivitelben elért átlagos valutaköltségárfolyamon kalkulálnak. 43. szakasz. — Az exportáru­termelő egységek dolgozó sze­mélyzete ösztönzőkben részesül, amelyeket a következőkből ké­peznek: a nyereségrészesedési alap növelése, a különleges e­­redményekért járó jutalmak, a terven felül megvalósított és kollektív külföldi kirándulások szervezésére szolgáló valutaala­pok és a törvényben előirány­zott más járandóságok. A terven felül elért exportért az állami egységek dolgozó sze­mélyzetének nyereségrészesedé­si alapja felemelésére szolgáló kvótát, amelyet az exportterme­lés nyereség útján történő ösz­tönzésére vonatkozó 145/1979. számú államtanácsi törvényerejű rendelet szögezi le, 10 százalék­ról 20 százalékra emelik. 44. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatok dolgozó sze­mélyzete az exporttevékenység­ben elért eredményekért része­sül az év során folyósított, kü­lönleges megvalósításokért járó jutalmakban, a­­ nemzetgazdaság számára magas valutáris-pénz­­ügyi hatékonyságot jelentő ex­port-import és szolgáltatási mű­veletek megkötéséért járó jutal­makban, továbbá a törvényben előirányzott más járandóságok­ban. A külkereskedelmi vállalatok személyzete a terven felül meg­valósított exportért többletjuta­lomban részesül, amelyet az egy­séges országos gazdasági-társa­dalmi fejlesztési tervben évente megszabott kvóta keretében az exportfeladatok túlszárnyalásá­ból származó terven felüli nye­reségből folyósítanak, számát a végzett műveletek és a forgalmazott termékek termé­szete alapján állapítják meg az árucsoportonkénti, szolgáltatá­sonkénti és munkálatonkénti te­vékenység teljes volumene sze­rinti szerkezeti és személyzeti hatályos normák alkalmazásával és a törvénynek megfelelően hagyják jóvá. 48. szakasz. — A tevékenység teljes volumenének alapján a terméknomenklatúra és az áruk konjunkturális ,vagy idényjelle­gű specifikuma, a külkereske­delmi vállalatok szervezési struktúrája magába foglalja: a) a külföldi tárgyalások és szerződések ügyosztályait, ame­lyek felelnek az export-, import­és nemzetközi gazdasági koope­rálási tervhez szükséges külföl­di megrendelések tárcájáért, va­lamint a külföldi piacokon vég­zett kereskedelmi műveletekből származó valutahozam-feladatok megvalósításáért. Az ezekben az ügyosztályokban foglalkozta­tott személyzetet árucsoporton­ként és földrajzi övezetenként szervezik meg, a termékek és a külpiacok specifikumának meg­felelően ; b) a belső szerződések meg­valósítását nyomon követő ügy­osztályokat, amelyek felelnek az exporthoz, vagy a nemzetközi gazdasági kereskedelmi akciók­hoz szükséges árukat termelő egységekkel való belső szerződé­sek megkötéséért és végrehajtá­sáért, valamint az importáru­­haszonélvező egységekkel való belső szerződések megkötéséért és végrehajtásáért. Az ezekben az ügyosztályokban foglalkozta­tott személyzetet úgy szervezik­­meg, hogy az átfogja az export­áru-termelő vagy importáru-ha­szonélvező egységeket; c) a külgazdasági szerződések megvalósítását nyomonkövető ügyosztályokat, amelyek felel­nek a külföldi partnerekkel való kapcsolatok szerződéses kötele­zettségeinek teljesítéséért, az exportnál és importnál jelentke­ző reklamációk megoldásáért, a szerviz biztosításáért, a külföldi forgalmazó hálózat megszerve­zéséért és működéséért. Az e­­zekben az ügyosztályokban fog­lalkoztatott személyzetet föld­rajzi övezetek szerint szervezik meg; d) a más specifikus külkeres­kedelmi tevékenységekkel fog­lalkozó ügyosztályokat, valamint a gazdasági egységek törvény­ben megállapított közös ügyosz­tályait. 49. szakasz. — A szervezés megfelelő adaptálódásának biz­tosítása érdekében a külkeres­kedelmi vállalatok az általános struktúrán belül a hatályos ren­delkezésekben előirányzott sze­mélyzetnél kisebb számú, mun­kacsoportokat alakíthatnak, a személyzet összlétszámának tisz­teletben tartásával, valamint a vezető személyzet és a kivitele­ző személyzet száma közötti, törvényben jóváhagyott arány betartásával. Az ügyosztályok számát, szint­jét, méretezését és alárendeltsé­gét minden külkereskedelmi vál­lalat specifikus tevékenységének megfelelően állapítják meg, és azt a Külkereskedelmi és Nem­zetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium hagyja jóvá. 50. szakasz. — A Külkereske­delmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium, a külkereskedelmi feladatokkal megbízott minisztériumok és más központi szervek, valamint a külkereskedelmi vállalatok kollektív vezető szervei kötelező módon biztosítják a dolgozó sze­mélyzet stabilitását az ügyosz­tályokon belül, hogy megvaló­suljon a folytonosság a külpia­cokon folytatott tevékenységben és a műveletek és termékek faj­­tánkénti specializálása. 51. szakasz. — A külpiaci ke­reskedelmi tevékenység fejlesz­tése céljából a törvény feltételei között, a Külkereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperá­lási Minisztérium jóváhagyásá­val és azoknak a minisztériu­moknak, illetve többi központi szervnek a véleményezésével, a­­melynek alárendeltségében te­vékenykedni fognál­, önálló esz­köz-, pénz- és valutagazdálko­dással működő és a tevékenység tárgyának megvalósításában füg­getlen egységek, illetve ugyan­ilyen elvek alapján szervezett és kereskedelmi műveletek vég­zésére szakosított külkereskedel­l­mi leányvállalatok létesíthetők valutahozam és valutanyereség megvalósítása céljából. 52. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatok, azoknak a mi­nisztériumoknak és többi köz­ponti szervnek az irányításával, amelyeknek alárendeltségükben tevékenységüket kifejtik, és­ a Külkereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Miniszté­rium jóváhagyásával a törvény feltételei között külpiaci forgal­mazó hálózatot építenek ki a műveletek gazdasági hatékony­ságától függően, az érdekelt or­szágok törvényeinek, helyi a­­dottságainak és a velük való megállapodásoknak megfelelően. A külpiaci forgalmazó hálózat leányvállalatokból, fiókokból, saját­ vagy vegyes kereskedelmi társaságokból, műszaki kereske­delmi irodákból, állandó kiállí­tásokból és forgalmazó üzletek­ből, áruraktárakból és más for­galmazó létesítményekből áll. A kereskedelmi vállalatok közvetlenül a külföldi termelők­től történő nyersanyag- és más áruvásárlás céljából, mind a nemzetgazdaság behozatali szük­ségletének fedezésére, mind va­lutahozamot biztosító kereske­delmi műveletek lebonyolításá­ra, a külpiaci forgalmazó háló­zat keretében a törvény feltéte­lei között saját vagy vegyes fel­vásárló központokat létesíthet­nek. Román termékek eladása és importtermékek beszerzése cél­jából a külkereskedelmi vállala­tok megfelelő anyagi biztosíté­kokkal rendelkező kereskedelmi ügynököket alkalmazhatnak. 53. szakasz. — A külkereske­delmi vállalatok kötelesek a termelő egységekkel együtt meg­szervezni az exporttermékekkel (Folytatása a 3. oldalon) I. Fejezet Az önálló eszköz-, pénz- és valutagazdálkodás a kül­kereskedelmi és nemzetközi gazdasági kooperálási tevékenységben és valutagazdálkodás erősítéséről kooperálási tevékenységben II. Fejezet A külkereskedelmi vállalatok és az exportáru-ter­melő, illetve importáru-haszonélvező egységek szer­ződéses viszonya IV. Fejezet A termelőegységek és a külkereskedelmi vállalatok exporttevékenységének ösztönzése TÖRVÉNY III. Fejezet A külkereskedelmi vállalatok és az exportáru-ter­melő, illetve az importáru-haszonélvező egységek pénzügyi kapcsolatai 30. szakasz. — 1981. január 1-től kezdődően a külkereske­delmi tevékenységben bevezetik az egységes kereskedelmi árfo­lyamot. Az egységes kereskedelmi ár­folyam tükrözi az átlagos export és import valutaköltségárfolya­­mokat termékekként és termék­­csoportonként és azt azokkal e­­gyütt, évenként állapítják meg az egységes országos gazdasági­társadalmi fejlesztési tervben. A külkereskedelmi tevékeny­ség hatékonyságának növelése és a nemzeti pénz szüntelen erő­sítése érdekében az egységes kereskedelmi árfolyam és a ter­­mékekkénti és termékcsoporton­kénti valutaköltségárfolyam megállapításánál az exportter­mékek külföldi piacokon való az­­általi magasabb szintű értékesí­tésének szükségességéből indul­­­nak ki, hogy megjavítják a ke­reskedelmi tevékenységet és csökkentik a belső termelési költséget, a legelőnyösebb körül­mények között valósítják meg a behozatalokat, az exportnál csökkentik a valutaköltségárfo­­lyamokat és megfelelő valuta­­költségárfolyamokat valósítanak meg az importnál. Az egységes kereskedelmi ár­folyam bevezetése után a külke­reskedelmi és nemzetközi gazda­sági kooperálási tervet, a nem­zetközi turizmus és a nemzetkö­zi szolgáltatások tervét, a valu­tabevételi és -kiadási tervet, a nemkereskedelmi műveletek tervét, a külgazdasági fizetési mérleget, a bankok valutaműve­leteit és más valutaműveleteket, valamint azok megvalósításának jelentését fejben fejezik ki. 31. szakasz. — A külkereske­delmi és nemzetközi gazdasági kooperálási tevékenységből szár­mazó valutát, vagy esetenként, az e tevékenységhez szükséges valutát, a Román Külkereske­delmi Banknak folyósítják, illet­ve innen kapják és azt az áruk­ként vagy árucsoportonként é­­venként megállapított valuta­költség árfolyamon számolják el a külkereskedelmi vállalatok­nak. A valutáris egyensúly biztosí­tása módozatának nyomonköve­­tése és a külkereskedelmi vál­lalatok tevékenységének nyil­vántartása céljából azok a Ro­mán Külkereskedelmi Banknál a le­folyószámlák mellett valu­tában nyilvántartott folyószám­lákkal rendelkeznek. A külföldi piacokon megvaló­sított valutát hozó tevékenysé­gekért, valamint a többi tör­vénynek megfelelő műveletért a külkereskedelmi vállalatok­ra­ ELŐRE — 1980. november 1. V. Fejezet Intézkedések a külkereskedelmi vállalatok tevékeny­ségének tárgyára és szervezésére vonatkozóan 45. szakasz.­­ Valamennyi külkereskedelmi vállalat a jó­váhagyott tevékenységi célkitű­zés mellett gépipari termékeket exportálhat a behozatal és bár­milyen román áru kiviteli vi­­szonttételének keretében, ha megvalósítja az előirányzott va­­lutaköltségárfolyamokat. A külkereskedelmi vállalatok egyszersmid­ a 9. szakasz értel­mében kereskedelmi művelete­ket végezhetnek külföldi piaco­kon, bármilyen külföldi áruval és értékkel. Az előző bekezdésekben elő­irányzott exportokat és művele­teket a Külkereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperá­lási Minisztérium hangolja egy­be. 46. szakasz. — Az egyes áruk behozatalát és a hasonló román áruk exportra fordítását szol­gáló kereskedelmi műveletek e­­setében a gazdasági hatékony­ságot és a valutahozamot valu­tában számítják, a belföldi el­számolásoknál pedig ugyanazt a lejben számított árat számítják mind az importált, mind pedig az exportált áruért. 47. szakasz: — A külkereske­delmi vállalatok méretezését és a műszaki, gazdasági, adminiszt­ratív személyzet posztjainak

Next