Előre, 1981. október (35. évfolyam, 10529-10555. szám)

1981-10-01 / 10529. szám

2. ROVATUNK TARTALMÁBÓL # Szép október # Néma tudakozónak az utas sem érti szavát, avagy hangszóróból — madáretetőt! • Ráérünk, majd, elfelejtettük... Olvasóink kérdéseiket, észrevételeiket, tudósításaikat 13 és 15 óra között a 18 03 02 telefonszámon (Bukarest hívószáma 90) jut­tathatják el rovatunkhoz, vagy levélben, a következő címre: Redactia Előre 79776 Bucure?ti, Piata Scinteii nr. 1, sector 1. Októberi előrejelzés A Központi Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint október­ben általában szép, napos, meleg idő várható, mindenekelőtt az ország déli övezetében. Reggel és este gyakori ködképződésre számíthatunk. 1-­5 között kisebb felhőátvonulások lehetségesek, az időszak vége felé azonban a nyugati országrészben, a hegyvidéken meg­növekszik a felhőzet, kisebb esők várhatók. Gyenge szél. Az éj­szakai hőmérséklet 6 és 16, a nappali hőmérséklet 18 és 26 fok között váltakozik. A reggeli órákban ködképződés valószínű. 6—10 között szép időre számíthatunk az ország legnagyobb részében, a keleti megyéket kivéve, ahol felhős égbolt, gyakori esők várhatók. Mérsékelt, időnként megerősödő szél. Az éjszakai hőmérséklet 4 és 14, a nappali hőmérséklet 16 és 24 fok között váltakozik. A kora reggeli órákban sokfelé ködképződés lehet­séges. I1— 15 között országszerte szép, napos, meleg lesz az idő. Gyenge szél. Az éjszakai hőmérséklet 6 és 16, a nappali hőmér­séklet 16 és 26 fok között váltakozik. Este és reggel ködképződés valószínű. 16—20 között lehűl az idő. A felhőzet megnövekszik, elsősorban a déli országrészben, ködszitálásra, kisebb esőkre számíthatunk. Mérsékelt, időnként megerősödő szél. Az éjszakai hőmérséklet 2 és 12 fokig süllyed — északon még ennél is hűvösebb lesz —, a nappali hőmérséklet 14 és 24 fok között váltakozik. Helyen­ként dérképződés várható. 21—25 között ismét szép lesz az idő az ország legnagyobb ré­szében. Az időszak kezdetén helyenként megnövekszik a felhőzet, kisebb esők várhatók. Az éjszakai hőmérséklet tovább csökken — 0 és 10 fok között —, Erdélyben sokfelé fagypont alá süllyed, a nappali hőmérséklet 12 és 22 fok között váltakozik. Helyenként dérképződés várható. A hónap utolsó napjaiban továbbra is szép, napos lesz az idő, bár szórványosan ködszitálás, kisebb eső lehetséges. Mérsékelt, délen időnként megerősödő szél. Az éjszakai hőmérséklet 2 és 12, a nappali hőmérséklet 16 és 26 fok között váltakozik. A késő esti és a kora reggeli órákban helyenként ködképződésre számít­hatunk. Október 1, csütörtök IV. évnegyed X. hónap Az évből eltelt: 274 nap Hátra van még: 91 nap Napkelte: 6.13 Napnyugta: 17.56 Holdkelte: 9.09 Holdnyugta: 19.53 TÉVÉ CSÜTÖRTÖK, I. műsor: 9.00 Tévé-iskola,; 10.55 Ember és egészség; 11.10 Folytatásos film: A reménység szárnyán — ismétlés; 12.00 Tévé-fórum: A társadalomtudományok és az ország társadalom-politikai fejlődésének időszerű problé­mái; 12.25 Folklórműsor; 12.45 Telex; 16.00 Telex; 16.05 Tévé­iskola; 16.40 Kulturális élet; 17.50 A világ körül; 18.15 Lab­darúgás a nagyvilágban; 18.50 Ezeregy este; 19-00 Híradó; 19.30 Gazdasági aktualitások; 20.00 A Román Rádiótelevízió hangversenyévadjának meg­nyitása; 21.20 Ifjúsági műsor; 22.05 Folytatásos tudományos film: A rejtélyek világában; 22.30 Híradó; II. műsor; 19.00 Híradó; 19.30 Folytatásos film gyermekeknek: A sárga kiska­­bát — ismétlés; 19.55 Kórus­művek; 20.15 Tévé-színház. Corneliu Marcu: Tallérok és milliók; 21.10 Tévé-enciklopé­dia — ismétlés; 21.40 Világhí­rű múzeumokban; 22.05 Nép­dalok; 22.30 Híradó. PÉNTEK, I. műsor; 16.00 Telex; 16.05 Tévé-iskola; 16.30 Német nyelvű adás; 18.20 Lot­tó-sorsolás; 18.35 Autósok mű­sora; 18.50 Ezeregy este; 19.00 Híradó; 19.25 Gazdasági ak­tualitások; 19.45 Juharfasor — kínai film; 21.35 A román kultúra hazafias tartalma és elkötelezettsége: 22.05 Híradó. Hl A vívósportot korán kell elkezdeni — tartják a neves szatmári vívósport ed­zői. Ezért az idén is várják azokat a nyolcadik életévüket betöltött gyermekeket, akik vonzódást éreznek e szép sportág iránt. A beiratkozások immár megkezdődtek, napon­ta 9—11, valamint 17—19 óra között lehet jelentkezni az új vívóteremben. Ki figyel oda? y*Ezt a kérdést kevesen teszik ** fel hangosan, annál töb­ben gondolnak rá és megnyug­szanak benne, mivel a nemtörő­dömség és közöny csendes „lény": legyint, vállat rándít, szemet huny vagy eltekint, szük­ség esetén megsüketül és meg­vakul. Hármas jelszava a ráérek, majd és elfelejtettem. Pedig a „Ki figyel oda?" rendkívül rossz­indulatú „tanácsadó". Az embe­rek ma már egyre többen felfi­gyelnek közéletünk negatív jelen­ségeire, s ennek igazolásául most hirtelenjében mintegy ezer példával tudnék előhozakodni. Kiválasztok közülük egyet, nem a legfontosabbat, de a leg­jellemzőbbet. A gyulafehérváriak régóta figyelik a várnegyed köz­ponti parkjának „állapotait". A park az Egyesülés-palotával szemben, tehát a történelmi vá­ros szívében található. Két régi „létesítménye" a Custoza-emlék­­mű s egy rettenetesen megron­gált szobor. Középső, széles útját a hatalmas, öreg fák lombja alatt márványkő-mozaikokkal rakták ki. Az optimista parkren­dező itt téglalap és L-alakú te­rületeket alakított ki, mégpedig a „tevékenységmegszakítás" módszerével, azaz kikövezetlenül hagyta ezeket az idomokat. Szándéka nem titok: tarka, üde virágágyásokat álmodott oda. Azt, hogy kerültek-e valaha ezekbe az idomokba virágok, nem tudom, de azt igen, hogy évek óta burján ékteleníti a sé­tányt. Szerencse, hogy a járóke­lők így nyugodtan átgázolhat­nak a virágágyások jelképes te­rem­, különben talán már égig nőtt volna bennük a gaz. Vajon ha megtörténne az a képtelen­ség, hogy tényleg égig nőne, a város hivatásos gazdái akkor is ilyen könnyedén legyintve kér­deznék: Ki figyel oda? Valószí­nűleg, ugyanis amikor egyikük figyelmét felhívtam észrevéte­leimre, kissé szemrehányóan for­dult felém: — Az ősz kezdetén szól ne­künk a dologról? Most már saj­nos ráérünk gondolkodni rajta, hogy esetleg majd tavasszal... A mondat folytatását fantá­ziámra bízta, s nem is sejtette, hogy nekem a „ráérünk" és „majd" után az „elfelejtettük" jutott eszembe. Aradi Zoltán CSÜTÖRTÖKI KRÓNIKA. Tilalmak és tétovázók­ nak állunk és tanács­talanok vagyunk... Indul-e egyáltalán? Mennyit késik? Kijött-e már a garázsból? A „profi“ ingázók agyá­ban hamarosan átfut e né­hány alapkérdés. A többi­ek csak egyik lábukról a másikra állnak, idegesen fel-alá járkálnak és... vár­nak. * Várják a bizonytalant. És várják, hogy végre az ügyfelet megillető tisztes­ség érje őket, hogy közöljék velük a tudnivalókat! El­végre, azért van a nagyvá­radi autóbuszállomáson rá­­diósítási központ, közis­mert nevén: hangosbeszé­lő. Eleinte azt hittem, hogy e „némajátékkal“ az én pantomim iránti vonzó­dásomat akarják honorál­ni a szállítási vállalat ille­tékesei, csakhogy útjaim szaporodtával egyre in­kább kezdtem beletörőd­ni tévedésembe. Itt csak a szereplők változnak, a „dramaturgia“, a helyszín és a díszletegyüttes válto­zatlan. Az információs iro­da helyén reggelente új­ságot árulnak. Ez utóbbi mindenképpen pozitív tény. Ami még ezt is felülmúlja, az sem egyéb, mint temér­dek tabu-felirat a váróte­rem falain köröskörül, ar­ról, amit az utasnak nem szabad; amiért büntetés jár; amit a vállalat nem vesz jó néven az utazókö­zönség részéről... ésatöbbi. Van még egy teljes egészé­ben helyesen megírt és lát­ható helyre kibiggyesztett felirat a forgalomirányító iroda bejáratán: IDEGE­NEKNEK BELÉPNI TI­LOS! A többi néma csend. Ennek tudatában volna egy merész javaslatom: a­­lakítsák át az összes hang­szórókat madáretetőkké! Nemsokára itt a tél, hogy örülnek majd ennek a ve­rebek!! Barabás Zoltán : Bekapcsolták a Szilágy megyei Szilágysomlyót is az országos automata táv­beszélő hálózatba. Szilágy­­somlyó hívószáma: 996. SPORT Hármas holtversenyben Túlvagyunk az A-osztályú jégkorongbajnokság A-csoport­­jában a harmadik rang­adón, a Csíkszeredai Sportklub — Bukaresti Steaua mérkőzé­sen is, s ezzel végleg bebizonyo­sodott az a jóslat, hogy az első helyért rendkívül kiegyensú­lyozott, éles harc van kibonta­kozóban. A bajnoki cím esélye­sei, a Dinamo, a Steaua és a Csíkszeredai Sportklub a teg­nap zárult első tornán körbe­verték egymást, tehát egyiknek sem sikerült lépés-, pontelőny­höz jutnia. Hármas holtverseny­ben vezetik a hatos mezőnyt, köztük a rangsort egyelőre a gólkülönbség dönti el. A Sportklub—Steaua mérkő­zésen a Csíkszeredai közönség EREDMÉNYEK Galaci Dunarea—Csíkszeredai Progresul 5:2 (0:0, 2:1, 3:1). Góllövők: Chirita (2), Ene, An­­tochi és Berdila, illetve Keme­­nes és Csiki. Büntetőpercek: 13—23. Vezette Muresanu (Bu­karest). Bukaresti Dinamo—Gyergyó­­szentmiklósi Avintus 9:5 (1:2, 5:1, 3:2). Góllövők: Solyom (2), Turcanu (2), Gherghiman (2), Szőke, Dumitrache és Hergele­­giu, illetve Bíró, Gergely, An­drei, Benedek és Tamás. Bünte­tőpercek: 8—2. Vezette: Bálint (Csíkszereda). Steaua—Csíkszeredai Sport­klub 3:2 (1:2, 1:0, 1:0). Góllövők: Cazacu (2) és Chirita, illetve Prakab és Nagy Béla. Büntető­­percek: 4—6. Vezette: Presnea­­nu (Bukarest). A RANGSOR kedvencének újabb sikerét vár­ta, mégpedig joggal, mert va­sárnap 8:3 arányban győzte le a bajnokot. Ez a harmadik rang­adó is bíztatóan kezdődött, a sportszerű mérkőzésen a Csík­szeredai csapat kezdett fris­sebben, jobban, az első har­madban kétszer is megszerezte a vezetést. Az egygólos előny azonban kevésnek bizonyult mindannyiszor, mert a tapasz­taltabb Steauának sikerült ki­használnia a Sportklub védői­nek nem egyszer gyerekes hi­báit. A találkozó sorsa így csak az 58. percben dőlt el, amikor Cazacu, a katonacsapat legjobb­ja, újabb védelmi hiba után győzelemhez juttatta csapatát. Meg kell jegyeznem azonban azt is, hogy a Csíkszeredai csatárok ez alkalommal sokkal kevesebb gólhelyzetet dolgoztak ki, nem találták­­ meg a Steaua fegyel­mezett játékának ellenszerét. Befejezésül feltétlenül szól­nunk kell nem annyira a já­tékvezetésről, mint a játékveze­tők kijelölésének módjáról. A szövetség illetékes bizottsága továbbra sem ismeri a semleges játékvezető fogalmát, így a kö­zönség — és joggal — nem egy­szer részrehajlással vádolja, vádolhatja a játékvezetőket. Ha a Csíkszeredai Sportklub mind­két rangadóját például buka­resti bíró vezette, a helybeli já­tékvezetők csak a vonalnál jut­hattak szóhoz. Nincs ez jól így! Kár a szép küzdelmet gyanak­vással, szándékos, vagy véletlen játékvezetői döntésekkel be­árnyékolni. Nem mai keletű kérdés ez, sokszor írtunk, be­széltünk róla, ideje volna most már tenni is ez ellen valamit. Gyarmath János 1. Sportklub 2. Dinamo 3. Steaua 4. Dunarea 5. Avintul 6. Progresul 4 3 0 1 21:11 6 4301 26:17 6 4 3 0 1 20:10 6 4 2 0 2 15:19 4 4103 16:24 2 4004 9:25 0 Kijelölték a svájci keretet A Svájci Labdarúgó Szövet­ség kijelölte az október 10-i bukaresti VB-selejtezőre ké­szülő 22-es válogatott keretet. A 22 tagú keret: Berbig (Grasshoppers), Burgener (Ser­vette). Engel (Xamax) — kapu­sok. Egli (Grasshoppers), Graf (FC Basel), Heinz és Herbert Hermann (Grasshoppers), Lüdi (FC Zürich) Weber (Young Boys) Zappa (FC Zürich) — hát­védek. Berberis (Monaco), Bot­­teron (FC Köln), Bregy (Sion), Elia (Servette), Elsener (FC Zü­rich), Favre (Servette), Lüthi (Xamax), Maissen (FC Basel), Scheiwiller, Zwicker (FC Zü­rich), Sulser és Wehrli (Grass­hoppers) — középpályások és csatárok. ★ Kedden 35 ezer néző előtt ját­szották le Szófiában a Levszki Szpartak — Bukaresti Dinamo UEFA-Kupa mérkőzés vissza­vágóját. Az első félidőben a ha­zaiak nagy fölényben játszottak, két gólt rúgtak, de szünet után fokozatosan feljött a Dinamo, s a hajrában Augustin révén szé­píteni tudott, így alakult ki a 2:1. A Dinamo 4:2-es összesített gólaránnyal bejutott a második fordulóba. Befejeződött az olimpiai kongresszus Baden Badenben befejező­dött a XI. olimpiai kongresszus, amelyen 149 országból több mint 600 küldött vett részt. Az ülésen több, az olimpiai mozga­lom fejlődését szolgáló aján­lást fogadtak el. Továbbra is, érvényben marad az amatőriz­mus kérdését magában foglaló 26. paragrafus, a játékok kapuit nem nyitják meg a profik előtt. Állást foglaltak az ered­ményhirdetés ceremóniája je­lenlegi formájának megtartá­sa mellett, s síkra szálltak a népek, a fiatalok közötti barát­ság, a fair play szellem erősíté­se mellett. A kongresszus elis­meri, hogy a nemzetközi sport­élet legfelső fóruma a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság, a­­mely a nemzeti és nemzetközi szövetségekkel szoros kapcso­latban fejti ki tevékenységét. A résztvevők hangsúlyozták a női káderek nagyobb arányú bevá­lasztását a NOB szerveibe. A XII. olimpiai kongresszust 1990-ben rendezik. Rövidesen megkezdi munkáját a NOB ü­­lésszaka. A MŰVÉSZET TÁRSADALMI HIVATÁSA AZ EMBERT, A HAZA FELVIRÁGZÁSÁT SZOLGÁLNI A Megéneklünk, Románia fesztivál legutóbbi seregszemléjén osztatlan sikert aratott MOLNÁR ZOLTÁN a Szellemi orgona című kompozíció sorozatának néhány alkotásával. Régi tartozásunk­nak tettünk eleget, amikor felkerestük a művészt, hogy pályájáról, egyéniségéről, a művészet társadalmi hivatásáról elbeszélgessünk vele. Munkái — részben kiállításai, másrészt monumentális köztéri alkotásai révén — országszerte ismertek. — Kérem, hogy beveze­tőben pályaválasztásának indítékairól, tanulmányi é­­veiről és úgynevezett pol­gári hivatásairól szóljon! — Amikor a népi tehetség­kutató mozgalom engem is szárnya alá vett, jövőmet, pá­lyámat illetően bizony még eléggé kiforratlan elképzelé­sekkel rendelkeztem. Kora if­júságomtól fogva három prob­léma foglalkoztatott: a mate­matika, a zene és a rajz. Ek­kor még nem gondoltam, hogy mindhárom érdeklődési terület hűséges kísérőtársa lesz éle­temnek. Rajztehetségemet Nagy József szobrászművész fedezte fel, s Jecza Péterrel e­­gyütt az ő bíztatására iratkoz­tam be a marosvásárhelyi Művészeti Líceum képzőmű­vészeti szakára. Jó ideig még foglalkoztatott a gondolat, hogy érettségi után a zenei konzervatóriumban folytatom tanulmányaimat, végül mégis másképp döntöttem: a kolozs­vári Ion Andreescu képzőmű­vészeti főiskolán felvételiztem. 1963-ban szereztem meg diplo­mám. Szerencsésnek mondha­tom magam többek között azért, mivel önálló gondolatvilágo­mat, kifejezési eszköztáramat viszonylag elég korán megta­láltam. Lényegében már dip­lomamunkámban jeleztem azt az utat, melyet követni sze­retnék. Gyakorlati tevékeny­ségem Hunyadon végeztem. A hazai fémkohászat fellegvára, e tipikus munkásváros szaba­dította fel bennem azokat a gondolatokat és érzelmeket, melyek meghatározták pálya­futásom. Itt kapaszkodott a tapasztalt realitás tápláló ta­lajába az az elvem, hogy a va­lóság esztétikai visszatükrözé­­se mindig állásfoglalás a va­lóság lényeges és egyetemes igazságai mellett. A művészi alkotás egyik alapvető előfel­tétele, hogy teljes eszmei-er­­kölcsi-érzelmi beállítottságá­val azonosuljon a világ s az emberiség nagy érdekeivel. Ilyenformán a humanista művésznek — mint szolgálat­vállalónak — látásmódját, al­kotó akaratát a haladás érde­keinek megfelelően kell szabá­lyoznia, illetve mozgósítania. Tehát, minden műalkotásnak végső soron arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy az a­­dott világ tényei mennyire se­gítik elő az emberi szabadság érvényesülését, az emberiség, ezen belül a szocialista társa­dalmi rend, a haza fejlődését, felvirágzását. — Hogyan értelmezi a művészi felfogásában és for­mai-technikai eszköztárá­ban megvalósuló elvonat­koztatás módszerét? — Mint már mondottam, Hunyadon az élet rendkívül tömény sűrűjébe kerültem. Mintha valami szilaj madár­faj keringési körébe kerültem volna, úgy csapódtak felém az élmények. Itt, ekkor jutottam el az elvonatkoztatás állapo­tába, mely a valóság vizuális, eszmei-érzelmi átköltését, megfogalmazását jelenti szá­momra. Olyan formai mód­szert, sőt koncepciót jelent, mely viszonylagos függetlesé­­get mutat az általa megjelení­tett konkrét tartalommal szemben. Persze, ez a „szem­ben“ itt sántít kissé, mivel a forma éppen hogy nem áll a tartalommal szemben, hanem azt érvényesíti. Meggyőződésem, hogy a művész számára saját belső törvényszerűségeinek, vonzal­mainak kialakítása és köve­tése nem elsősorban egyéni­leg, hanem társadalmilag meg­határozott. A társadalom fo­ganatosítja és hitelesíti a mű­vészben azokat a haladó gon­dolati és technikai problémá­kat, melyek determinálják célját és hivatását. Engem a közönség érdeklődése, elisme­rése felbátorított, hogy tovább haladjak lassan kiforrni kez­dő stílusirányzatom útján. Módszerem az elvonatkoztatás szintézise. Általában nem használok olyan jelrendszert, amely közvetlenül utal a tár­gyi világra, de természetesen áttételesen — a ritmusállapot­ból, a zenei ráérzésből, a ma­tematikai arányosságból stb. — rá lehet, rá kell következ­tetni belőle a céltudatos való­ság eszményeire, fennköltsé­geire. Illusztrálni szeretném ezt most készülő sorozatom­mal, a Szellemi orgonával, melyben olyan eszményi­szellemi állapot tolmácsolásá­ra törekedtem, mely minden békeszerető ember áhítatát, óhaját sugallja. Eszmeileg az általános emberi boldogság nagy kérdéseivel vívódó mű ez. — Egyéni kiállításaival kapcsolatban miről számol­na be legszívesebben? — Három egyéni kiál­lítást rendeztem, közülük az elsőt 1968-ban Temesváron, melyben felbukkantak a lírai elvonatkoztatás első jelei. Té­maköröm a növény- és állat­világból merítettem, s a tárlat anyagából szívesen emlékszem Fészek, Hármas ritmus és Lepkeélet című alkotásomra. 1970-ben a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házban megnyílt második egyéni tár­latom kollekciója egy szin­téziseiben és „nyelvezeté­ben“ tisztultabb folyamat eredményeiről vallott. Kü­lönösképpen a színek tu­datos kezelésének dinamiká­jában léptem előbbre. Végül tízéves pályafutásom mérleg­készítő összefoglalásának szán­dékával álltam 1973-ban har­madszor a közönség elé a te­mesvári Helios galériában. A Szimmetrikus potenciák című 26 képből álló ciklusom ha­tárkövet jelentett munkássá­gomban és elégtétellel töltött el, hogy várakozásomon felüli elismerő visszhangra talált mind a közönség, mind a szak­emberek soraiban. — Tudom, hogy a Kép­zőművészek Szövetsége te­mesvári fiókjának cso­portos kiállításain rendsze­resen részt vesz. De mi az oka annak, hogy immár nyolcadik esztendeje nem vállalkozott újabb egyéni kiállítás rendezésére? — Más irányú elfoglaltságok kötötték le mindennapjaimat, s az amúgy is lassú munka­tempómat kénytelen voltam még jobban visszafogni. Sze­rencsére, egész sor monumen­tális alkotásom igazolja, hogy nagyon is termékenyen töltöt­tem el az említett nyolc évet. Amióta diplomám megszerez­tem, bennem a grafikus mel­lett a szobrász is mindvégig munkálkodott, jogot követelt. 1969-ben léptem a nagyobb nyilvánosság elé a temesvári Művészeti Líceum freskójá­nak elkészítésével. Majd sor­ra válaszoltam különböző ren­delésekre. Én készítettem el a besztercei közigazgatási palo­ta homlokzata előtt felállított szökőkút tervét, mely orna­­mentális oszlopával és száz négyzetméteres márványme­dencéjével egyéniséget ad az új városközpontnak. A nagy­károlyi szökőkút kivitelezése­kor a műkő és inox társításá­ra törekedtem. Ezt követően elkészítettem a sinaiai kineti­kusegyüttest, mely virtuális megfogalmazású kompozíció, s 32 oszloprendszerre épül. Büszke vagyok a szatmári tá­volsági autóbuszállomás fő­homlokzatát díszítő mozai­komra, mely a közlekedés té­mavilágából merít. Valameny­­nyi köztéri alkotásomban el­sősorban az ízlésnevelésre, az esztétikai ráhatásra, a funk­cionalitás biztosítására, s fej­lődő városaink arculatának formálására törekedtem. Ren­geteget terveztem az elmúlt nyolc évben. Munkáim közül megemlítem a temesvári Ifjú­sági Művelődési Ház számára készített Fiatalság és tudo­mány című körfreskómat és a herkulesfürdői állomás peron­jának új kialakítási tervét. Ami a közeljövőre vonat­kozó terveimet illeti: most készülök negyedik egyéni tár­latom megnyitására. Szeret­ném, ha ez alkalommal már bemutathatnám a Szellemi or­gona teljes sorozatát a közön­ségnek. Juhász Zoltán HARGITA MEGYE KÖZMŰVELŐDÉSE (Folytatás az 1. oldalról) előbbrelépésre, kitekintésre, a hagyományok okos beépítésé­re mai életünkbe, s így a dísz­tárgyak mellett mind hangsú­lyozottabbá válik a népművé­szeti tárgyak hasznossága, funkcionalitása. Fellendült a műszaki alkotó mozgalom is. Közel 12 ezer munkás, technikus és mérnök vesz részt ebben a mozgalom­ban; az újítások, ésszerűsíté­sek százait­­hozták létre, leg­többször a termelés szükség­leteit, a nemzetgazdaság álta­lános érdekeit szem előtt tartó alkotásaikkal közel százmillió lejes megtakarítást jelentő gazdasági hatékonyságot reali­zálva. RÉGI ÉS ÚJ HAGYOMÁNYOK Figyelemre méltó intézkedé­seket hoztunk az elmúlt két évben olyan rendezvények megszervezésére, melyek nagy tömegeket mozgatnak meg, egy meghatározott periódusban több réteg,­ kategória változa­tos igényeit elégítik ki, mére­teikben, minőségükben a szo­kásos rendezvények fölé e­­melkednek, s többségükben a gyárakban és más munkahe­lyek közelében zajlanak le. Így szerveztük meg minden városban, de számos nagyobb községben is a politikai neve­lés, a tudomány és a kultúra hónapját, hetét, a színházi, vagy zenei napokat, a tudomá­nyos és művelődési egyetem nyári napjait, a vállalat mű­velődési napjait stb. Ezek a rendezvények anélkül, hogy a művelődési életet kampány jellegűvé tennék, nagy ese­mények az illető helység éle­tében, megmozgatják az ösz­­szes helyi erőket, a kulturális és tudományos élet személyi­ségei találkoznak ilyenkor a dolgozókkal, s a legjobb e­­gyüttesek szerepelnek a mű­velődési házakban, otthonok­ban, a vállalatokban. Ugyancsak ebben az idő­szakban a hagyományos kul­turális rendezvények gazda­gabbakká váltak, újabb me­gyei és megyeközi rendezvé­nyünk vált hagyományossá. Fesztiváljaink, a Tavasz a Har­gitán, a Szejke, a Barátság­fesztivál, a Zúg a fenyves, a Miorita stb. hagyományőrző rendezvények, tízezreket von­zanak és az amatőrök százait ösztönzik a jobb minőségre. Ugyanakkor a Régizene fesz­tivál, a Diaporáma fesztivál a megye határain túl is igen nagy népszerűségnek örven­denek, minőségi rendezvé­nyeknek számítanak. A fesztivál nagy erénye, hogy mindenki számára — fa­lun és városon egyaránt — megfelelő keretet nyújt arra, hogy közvetlenül, tehetsége szerint részt vegyen a közmű­velődési életben, nemcsak mint a kultúra haszonélvező­je, de mint alkotó és az érté­kek tényleges művelője is. A szakember, az értelmiségi, bármilyen is legyen az alap­foglalkozása, hajlama, elmé­leti és gyakorlati felkészült­sége, megtalálja a lehetőséget saját fejlődéséhez és mások műveléséhez is. Ez a rendez­vénysorozat is bebizonyította, hogy ott, ahol az arra hivatot­tak a közművelődés élére áll­tak, szívügyüknek tekintették a népművelést, környezetük felemelését, ott messze hangzó eredményeket értek el. Egyik fő gondunk jelenleg is az, hogy községről községre, vá­rosról városra — még szin­te azonos hagyo­mányok és feltételek mellett is — igen ingadozók az eredmények a közművelődési életben. Ez vo­natkozik a művelődési élet átfogóképességére és minősé­gi-tartalmi szintjére is. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a fesztivál tömegszaka­szától az országos versenyekig a szelektálással együtt elég nagyfokú lemorzsolódás tör­ténik. Sok helyen csoportok szűnnek meg, a jobb csopor­toknál sok résztvevő kicseré­lődik, vagy egyszerűen távol marad. Mindez erősen befo­lyásolja a színvonalat, megne­hezíti a szakemberek és a mű­velődési szervek munkáját. KÖVETKEZIK A NEGYEDIK Nyilvánvaló, hogy ma már az ügyszereteten kívül a mű­kedvelő egyetlen ösztönzője a verseny és­­az ezzel kapcso­latos elismerés. Véleményem szerint a sokféle versenysza­kasz nagy méretekben igény­be veszi a műkedvelőket, a nagyobb távolságokra való utazás a munkából való ki­esést, sok fáradtságot és feles­leges kiadást jelent. A jövő­ben talán ésszerűbb lenne már a megyei döntőn kijelölni az országos seregszemlén résztvevő csoportokat, anél­kül, hogy megyeközi verse­nyeket szerveznénk. Tovább­ra is meg kell tartani a jelen­legi erkölcsi­­ösztönzőket, a­­z­onban ki kellene küszöbölni azokat az akadályokat, ame­lyek gátolják a művelődés a­­nyagi alapjának korszerűsíté­sét, a közművelődésben részt­vevők ösztönzését, megkeresni a nagyobb társadalmi elisme­rés lehetőségét azok esetében, akik erőfeszítéseket tesznek önművelésükért, mások képzé­séért, a közművelődési élet fejlesztéséért. Nemsokára megkezdődik a Megéneklünk, Románia orszá­gos fesztivál újabb, immár ne­gyedik rendezvénysorozatá­nak tömegszakasza. Addig kidolgozzuk a pontos tenni­valókat, a fesztivál egész me­netrendjét az elkövetkező két évre. Célunk úgy kihasználni a fesztivál biztosította demok­ratikus keretet, hogy eleget téve pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs úmutatá­­sainak, fokozzuk közművelő­dési életünk nevelő erejét, egész kulturális-nevelő mun­kánkat még inkább alárendel­jük a jelenlegi és távlati gaz­dasági-társadalmi követelmé­nyeknek, növeljük hatékony­ságát, hogy cselekvően részt vegyünk a sokoldalúan kép­zett, művelt ember kialakítá­sában, e tájon élő összes dol­gozók testvériségének elmélyí­tésében. KÖZÉLET Petru Enache elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehaj­tó Bizottságának póttagja,, a KB titkára fogadta a Kínai NK Pionírszervezetének kül­döttségét, amely élén Zhang Junfával, a Kommunista If­júsági Liga KB keretében működő pionírosztály veze­tőjével Románia Szocialista Köztársaság Pionírszervezete Országos Tanácsának meghí­vására tapasztalatcserét foly­tatott országunkban. A küldöttség ismerkedett párt vezette népünk intenzív munkájával a XII. kongresz­­szusi határozatok valóra vál­tásáért, továbbá pártunk és államunk, Nicolae Ceaușescu elvtárs következetes munkás­ságával az ifjú nemzedék ok­­tatása-nevelése szolgálatá­ban. Mindkét részről hangsú­lyozták a Román Kommunista Párt és a Kínai Kommunista Párt közötti, a kölcsönös tisz­telet és nagyrabecsülés jegyé­ben szüntelenül fejlődő jó viszonyt, s rámutattak, hogy bővíteni kívánják a baráti kapcsolatokat és az együtt­működést a két baráti ország pionírszervezete között. Ott volt Mihai Hirján elv­társ, a Pionírszervezet Orszá­gos Tanácsának elnöke. ★ A kínai küldöttség látoga­tása során megbeszélést foly­tatott a KISZ KB-nál, a Pio­nírszervezet Országos Taná­csánál, a Konstanca, Prahova és Vrancea megyei pionírta­nácsnál, megtekintett iskolá­kat, pionírházakat, gazdasá­gi és szociális létesítménye­ket. A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 32. évfordulója alkalmából Wang Zhenxi, a Kínai NK bukaresti katonai, légi és tengerészeti attaséja találkozott a Dimitrie Cante­­mir katonai líceum káde­reivel és tanulóival, s méltat­ta előttük az esemény jelen­tőségét. A Külföldi Kultúrkapcsola­­tok Román Intézete kulturá­lis rendezvényt tartott a fő­városban a Kínai Népköztár­saság kikiáltásának 32. év­fordulója alkalmából. Nicolae Cioroiu, a Román— Kínai Baráti Társaság veze­tőségi tagja rövid megnyitóbe­szédet mondott, majd Gheor­­ghe Neamu, a Földrajzi In­tézet tudományos főkutatója kínai úti élményeiről szá­molt be. Az összejövetel kí­nai dokumentumfilmek vetí­tésével ért véget. Jelen volt Ion Popescu- Puturi, a Román—Kínai Ba­ráti Társaság elnöke, Ioan Botár, a KKRI főtitkára, a Külügyminisztérium képvi­selői, művészeti és kulturá­lis dolgozók, népes közön­ség. Ott volt Chen Shuliang, a Kínai NK bukaresti nagykö­vete és a nagykövetség több tagja. A Kínai NK kikiáltásának 32. évfordulója alkalmából megkezdődtek a Kínai Film­napok a fővárosi Stúdió mo­ziban. Az első napon az Idill a Lushan hegységben című új kínai filmet vetítették. A rendezvény műsorán még két kínai játékfilm szerepel. Jelen volt Ion Galeteanu, a Szocialista Művelődési és Ne­velési Tanács államtitkára, a Külügyminisztérium képvise­lői, a Román—Kínai Baráti Társaság vezetőségi tagjai, a Filmesek Egyesületének ve­zetői, más művészeti és kul­turális dolgozók, népes kö­zönség, valamint Chen Shu­liang, a Kínai NK bukaresti nagykövete, a nagykövetség több tagja, hazánkban akkre­ditált diplomáciai képvisele­tek vezetői, a diplomáciai tes­tület más tagjai. Az Egyiptomi Hadügyi Fő­kollégium küldöttsége látoga­tást tett országunkban, élen Abdelhakem Mahmoud Afeefy vezérőrnaggyal. A vendégek megbeszélést folytattak a Honvédelmi Minisztériumban, a Külügyminisztériumban, a Külkereskedelmi és Nemzet­közi Gazdasági Kooperálási Minisztériumban, megtekin­tették a Katonai Akadémiát, gazdasági és turisztikai léte­sítményeket Bukarestben, Brassóban és Konstancán. A cukorbajt tanulmányozó európai egyesület amsterdami XVII. kongresszusán részt vett egy román orvosküldöttség is. A szervezet ugyanakkor tar­tott XVII. közgyűlésén Iulian Mincu docens-doktor profesz­szort, a bukaresti szakklinika vezetőjét beválasztották az e­­gyesület végrehajtó bizottsá­gába. Román szaktudós első ízben került be a cukorbajt tanulmányozó európai egye­sület vezetőségébe. --------- ELŐRE ■ TÁVIRAT Őexcellenciája QUETT K. J. MASSIRE úrnak, Botswana Köztársaság elnökének Botswana Köztársaság állami függetlenségének XV. évfor­dulója alkalmából nagy örömmel küldöm őszinte üdvözletemet és legjobb kívánságaimat, önnek személy szerint jó egészséget és boldogságot, a baráti botswanai népnek békét, haladást és jó­létet kívánok. Meggyőződésem, hogy országaink baráti kapcsolatai és együtt­működése szüntelenül mélyülni fog a román és a botswanai nép javára, a béke, a nemzeti függetlenség, az egyetemes együttmű­ködés és biztonság politikája javára. NICOLAE CEAUSESCU Románia Szocialista Köztársaság elnöke AZ ONT LITORAL MAMAIA TURISZTIKAI KÖZPONT jelentkezőket TOBOROZ az 1982-es turisztikai idényben a tengerparton külmunkatársként foglalkoztatandó tolmács-ide­genvezetők felkészítő kurzusaira való felvételi vizsgára, elsősorban a következő nyelvekből: német, orosz, cseh, lengyel. A vizsgát a következő városokban bonyolítják le: SZATMÁR - X. 7 BRASSÓ - X. 6—X. 8 NAGYVÁRAD - X. 9-X. 10 ARAD-X. 12—X. 13 TEMESVÁR-X. 15-X. 17 KONSTANCA-X. 13-X. 15 SUCEAVA-X. 16 KOLOZSVÁR-NAPOCA­­X. 20-X.22 IASI — X 22 BUKAREST - X. 26-X. 29 A vizsgát az illetékes megyei turisztikai hiva­tal székházában kifüggesztett témakör alapján bonyolítják le. Beiratkozás ugyanott. Bukarestben a Gazdaságtanulmányi Akadé­mia M. Eminescu utcai székházában lehet beirat­kozni. Bővebb felvilágosítás a megyei turisztikai hi­vataloknál és az ONT Litoral Mamaia tolmács­­irodájában 918/31039 telefonszámon. (18735)

Next