Előre, 1982. augusztus (36. évfolyam, 10787-10811. szám)
1982-08-01 / 10787. szám
2. A GONDOLATOK AZ ÉSSZERŰ TÁPLÁLKOZÁSRÓL, AZ ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK KRITIKÁJÁRÓL z élelmezés, az emberiség számára szükséges táplálék előteremtése korunk súlyos kérdése; sehogysem akar lekerülni a napirendről. Igaz, ha lett is volna valaha és valahol paradicsom, ennek „bezárása“ óta állandó gond: mit eszünk ma? lesz-e mit enni holnap? A kérdés ma még okutabb mint valaha, még bonyolultabb mint bármikor volt. Különösen azért, mert az emberiség olyan globális kérdéseivel fonódott össze szétválaszthatatlanul, mint a béke, a békés építő és termelőmunka folytatása, az elmaradottság, az igazságtalan társadalmi-gazdasági rend felszámolása, a jobb, méltányosabb társadalmi rendszer kiharcolása, sőt a végső alternatíva lehetséges megoldásával is kapcsolatos: kikerüljük-e a fenyegető világkonfrontációt, avagy véglegesen kiírtjuk magunkat, teljesen felszámoljuk az életet bolygónkon. Földünk különböző övezeteiben az élelmezés kérdése más-más tartalmú és jelentőségű. Egy ENSZ-tanulmány nemrég kimutatta: jelenleg is mintegy 570 millió ember, azaz minden nyolcadik ma élő ember rendszeresen éhezik. Ugyanilyen súlyos probléma az is, hogy 3 milliárd embernek, minden négy közül majdnem háromnak nincs megfelelő minőségű ivóvize. Ez a helyzet annál abszurdabb, mivel a világon ugyanakkor percenként átlagosan — minden ráció nélkül — egymillió dollárt költenek fegyverkezésre. Ez évente kb. 650 milliárdra rúg. Az összeg horribilis: több mint az Amerikai Egyesült Államok évi társadalmi össztermékének fele. Afrika, Ázsia és latin Amerika kiterjedt övezeteiben az élelmezés kérdése tehát abban áll, hogy nincs biztosítva a létminimumhoz szükséges élelmiszer mennyiség. A kérdés ilyen élesen azon népek számára tevődik fel, melyeket nemrég még függőségben, „történelmen kívüli" állapotban tartottak, kizsákmányoltak, elnyomtak, de ma már öntudatra ébredtek, tudatosult bennük, hogy joguk van az emberibb élethez, nem akarnak tovább éhezni, végre minden nap jól szeretnének lakni. A fejlett tőkés országokban az átlagos élelmiszerfogyasztás elég magas szintet ért el, de ez — mint minden átlag — nagy szélsőségeket rejt magában, és lényeges társadalmi osztályellentéteket fed el. E vonatkozásban elég, ha megemlítjük az egyesült államokbeli statisztikai adatokat, amiből az derül ki, hogy a leghatalmasabb kapitalista államban tíz- és tízmilliók élnek a létminimum határa alatt. Ez a körülmény nemcsak a táplálkozás minőségét érinti érzékenyen, hanem jelenti — s nem is utolsó sorban — az elfogyasztott élelmiszerek elégtelen mennyiségét. Szocialista államunk minden polgára számára biztosítja a szükséges élelmet, adott körülményeinek, a termelőerők fejlettségi szintjének megfelelően, az elért termelékenységi szint arányában. Nálunk az élelmezés problémája elsősorban az ésszerű táplálkozási, fogyasztási normák kialakítását, a fogyasztás szerkezetének minőségi javítását célozza. Ilyen vonatkozásban hivatkozunk az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának határozata értelmében közzétett és nyilvános vitára bocsátott, a lakosság tudományos táplálkozása programjának tervezetére. A tervezet tájékoztató jellegű ajánlásokat nyújt hazánk állampolgárainak arra vonatkozóan, hogy életkortól és nemtől, a termelőtevékenység sajátosságaitól és a fizikai erőkifejtéstől, a történelmileg kialakult fogyasztási szokásoktól és hagyományaitól függően, menynyiségileg és szerkezetileg mi az a normális fogyasztás, ami biztosítja a fiziológiai táplálkozási szükségletek kielégítését, a jó egészségi állapot megteremtését és fenntartását, a helytelen táplálkozásból származó betegségek megelőzését. A dokumentum újabb, ékes bizonyítéka annak, hogy pártunk, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárs — akinek útmutatásai alapján állították össze a tervezetet — mennyire szívén viseli népünk sorsát, hogy társadalmigazdasági politikánk középpontjában az ember áll — mindennemű szükségletével együtt. Egy ilyen életbevágóan fontos, alapvető kérdés pedig, melyben mind a 22 millió állampolgárunk érdekelt és amihez — fogyasztó lévén — ért is, társadalmi berendezkedésünk mély demokratizmusának szellemében és ebből eredően nyilvános vita tárgyát képezi; mindenki hozzászólhat, javaslataival, megjegyzéseivel, észrevételeivel hozzájárulhat a tervezet tökéletesítéséhez. A táplálkozás, bár egyszerű aktusnak, olyan tevékenységnek látszik, ami által az ember a továbbéléshez, a létfenntartáshoz szükséges táplálékot felveszi anyagi, társadalmi-természeti környezetéből, valójában annyira öszszetett, bonyolult jelenség, amely létének minden síkján, minden vetületén, minden dimenziójában tükröződik. Az alapvető — kétségtelenül — a biológiai, fiziológiai vetület. Eszünk, hogy éljünk. Fogyasztunk, hogy tovább tudjunk dolgozni, hogy elvégezhessük munkákat, hogy ki tudjuk bontakoztatni önmagunkat, személyiségünket, hogy tovább tudjuk vinni az emberi fajt, újratermeljük a népességet, biztosítsuk folytonosságunkat. A természet „ravasz csodája” folytán az egyszerű fiziológiai szükségletű kélégítés lélektani síkon kellemes, jó érzést, örömet vált ki. Ne legyen semmi idegen tőlünk, ami emberi — ismerjük be, hogy ízlik a jól elkészített, változatos, ízletes étel, méginkább, ha szépen megterített asztalon szolgálják fel. A materialista filozófusok a táplálkozást mindig úgy értékelték, mint olyan tevékenységet, ami által az ember az anyagi világ körforgásába kapcsolódik be, ami által a természeti-társadalmi környezetéből felveszi a továbbéléséhez szükséges anyagokat. Nincs szégyellnivaló abban, hogy ez a tevékenység örömet, élvezetet vált ki. Mindebben nagy szerepük van a táplálkozási szokásoknak, amelyek, mint annyi más viselkedésmód, hosszú történelmi fejlődés eredményeként — nem tudományosan megalapozott opciók, hanem mindenféle adottság, sok véletlenszerű körülmény közrejátszása eredményeként — alakultak ki. E szokásokban sok olyan racionális elem van, amit a legigényesebb, a legszigorúbb tudományos elemzés és ellenőrzés is megerősít. Sajnos, éppen empirikus, anarchikus kialakulásuk következtében, számos ésszerűtlen, egyenesen káros elemet is tartalmaznak. A tudományosan megalapozott táplálkozás épp ezeket a kóros szokásokat igyekszik kiküszöbölni és másokkal, ésszerűbbekkel helyettesíteni. A szocialista társadalomban, amely az emberiség hosszú története folyamán először épül tudatosan, a korszerű tudomány minden vívmányát felhasználva, nagyon időszerűvé vált a szokások — köztük a táplálkozási szokások — kritikai felülvizsgálása és az új hagyományok megalapozása, előmozdítása és propagálása. Ezek számbaveszik és értékesítik a világszerte intenzíven folyó tudományos kutatások eredményeit. A helyes táplálkozásnak ugyanakkor rendkívüli nagy szerepe van az egészség megőrzésében, a betegségek megelőzésében. Érdekes adatokat szolgáltatnak a legújabb orvostudományi kutatások arra vonatkozóan, hogy az étrend miként befolyásolja az egészségi állapotot, az élettartamot. E. J. Mosoro és R. Waldorf egyesült államokbeli kutatók a texasi San Antonio-i egyetem orvostudományi kutatóközpontjában, laboratóriumi körülmények között melegvérű állatokon végzett kísérletek eredményeként, megfelelő étrend tudatos és ellenőrzött adminisztrálásával elérték az élet lényeges meghosszabbítását, az öregedés elodázását. Ilyen étrenddel kb. egyharmaddal hosszabbodott meg az élettartam. Ez az emberre átszámítva 140 évet, mint középérték pedig 120 éves átlag életkort jelentene. Az alkalmazott étrend érdekessége az, hogy tartalmaz minden tápanyagot, de mennyiségileg kb. egyharmaddal kevesebb mint az, ami a normális testsúly fenntartásához szükséges. A kutatók hangsúlyozzák, hogy nem elégtelen táplálkozásról, nem szubnutricióról van szó, hanem az adagok racionális csökkentéséről. Más kutatók arról számolnak be, hogy megfelelő, tudományosan megalapozott étrend által elérhető a szervezet ellenállóképességének növelése a fertőző betegségekkel szemben, megelőzhetők az öregedéssel járó krónikus betegségek (szívbetegségek, vérkeringési zavarok, vesebajok, általában a szervezet önszabályozó képességének zavarai miatti megbetegedések). A helyes táplálkozás által hosszú távon is jó egészségben tartott ember fegyelmezett munkaerő, termelékeny dolgozó. Ezzel máris a helyes táplálkozás gazdasági síkjára kerültünk. Itt is, mint minden emberi vonatkozásban, nagyon sokrétűek a viszonyulások. Először is, a dolgozó mint fogyasztó, a táplálkozás révén munkaerejét újítja fel. Gazdasági vonatkozásban tehát ez a felújítás csak optimális körülmények közepette mehet végbe, a lehető legnagyobb eredményt a lehető legkisebb ráfordítással kell elérni. A táplálkozás másik gazdasági vonatkozása az, hogy a szükséges élelmiszert meg kell termelni, méghozzá minél kisebb munka-, anyag-, energia-, eszközráfordítással, el kell osztani és a fogyasztóhoz szállítani, gazdálkodni kell vele, lehetőleg veszteség nélkül, ésszerűen feldolgozni, fogyasztásra kész állapotba hozni, a hasznos tápanyagokat mindezen műveletek alatt hiánytalanul megőrizni stb. A vitára bocsátott programtervezet mindezen problémák tudományos megoldására terjeszt elő ajánlatokat De ez még nem minden. Hátra vannak a társadalmi, társadalomlélektani, szociológiai vetületek, mint a táplálkozás és a kulturált viselkedés, a táplálkozás és az életszínvonal, a táplálkozás és az életminőség stb. összefüggései, amelyeket ugyancsak nem szabad elhanyagolni. Tövissi Lajos A KÖRÜLTEKINTŐBB VÍZGAZDÁLKODÁS - KÖZÉRDEK A helyi sajátosságokhoz és lehetőségekhez igazodva Csíkszeredát három külön vízmű látja el ivó- és ipari vízzel. A legnagyobb hozamú (2001 másodpercenként) a Hargita megyei község- és lakásgazdálkodási vállalaté, amely nemcsak a lakosságnak, de néhány élelmiszeripari vállalatnak is „inni ad“. A két kisebb hozamú (22,5, 1, illetve 71,3 másodpercenként) kizárólag ipari vizet szolgáltat. Előbbi, a Gyapjútonodáé, a keleti, utóbbi, a megyei bányaipari vállalaté, a nyugati ipari zóna gyárait, üzemeit „itatja“. A két kisebb vízmű azonban a helybéli gyárak szomját alig enyhítette, ezért aztán a közüzemek szolgáltatta ivóvízből „oltotta szomját“ több olyan gazdasági egység (Vasútépítő Vállalat és részben a Házgyár), melyeknek igazán nem ártott volna meg az ipari víz sem. Természetesen ennek sok esetben a lakosság látta kárát, különösen a magasabban fekvő városrészek vezetékeiből „futott le“ gyakran a víz. Mára azonban a különböző bővítések (a vízművek kapacitásának bővítése, tárolók építése) nyomán létrejött a várva várt elkülönülés és egyensúlyhelyzet. A bányaipari vállalat vízműve kapacitását 146 l/s-ra növelte, a Fo... noda pedig saját kezdeményezésére egy 100 mm-es csövön a Fitód patakából csapolhat bármikor magának tiszta patakvizet. A közüzemeknek ugyanakkor már nem kell az Olt menti kutakra szorítkoznia, részlegesen már a csíkszépvizi gyűjtőtóból is kap vizet. Miért kellett a tényállással ilyen részletesen foglalkoznunk? .. .Azért, mert csakis a fölsorolt változások képezhetik alapját az ésszerű vízgazdálkodásnak, a vízzel történő tulajdonképpeni takarékoskodásnak, amellyel a jövőben Csíkszereda minden fogyasztójának fokozottabban kell számolnia. Az alaphelyzet vázlatos ismertetése nyilván a vízgazdálkodásért felelős szentélyek nyilatkozatainak jobb megértéséhez is hozzásegít. Valamint a vízszolgáltatók meg a fogyasztók kölcsönös jobb megértéséhez!... Mert szükség van a felek véleményének, takarékossági akcióinak egybehangolására. Körjáratunkat a Hargita megyei vízgazdálkodási hivatal vízgazdálkodási irodáján kezdtük. Az iroda vezetője, Somai Péter vegyész részletekbe menő információi alapján vázoltuk a fenti helyzetképet. Ezt követően kettesben jártuk sorra ezúttal a három vízszolgáltató vállalatot. Lám, milyen nyári gondokat elevenített föl, tart napirenden egyiknél meg másiknál a Csíkszeredában is szokatlan időszak? Milyen sürgető takarékossági akciókra adták, illetve adnák fejüket, ha ezirányú törekvéseikben a magán és ipari fogyasztók is maradéktalan erőkifejtéssel támogatnák őket. TOLIT ZOLTÁN, a Hargita megyei község-és lakásgazdálkodási vállalat igazgatója: — A vízmű jelenlegi kapacitása elegendő lenne a lakosság és a vizet tőlünk kapó néhány élelmiszeripari vállalat ellátására, ha fogyasztásukat racionálisan mérsékelnék. A lakosság körében a kertek öntözése öltött nagy méreteket az eső nélküli napokban, hetekben. A régi gond pedig, a magánfogyasztók elromlott csapjainak megjavítása. Két karbantartó csoportot alakítottunk, azok járják a várost. Lakásról lakásra haladva javítják a meghibásodott csapokat, így próbáljuk elejét venni a fölös vízveszteségnek. — A két csoport elég a város átfogására? — Sajnos, kevésnek bizonyul, csak 60—70 százalékban fogja át Csíkszeredát. Karbantartóink jórésze saját beruházásainknál, jelenleg a vízmű bővítésén dolgozik. — Akkor a Csináld magad mozgalomra hagyakoznak?... — A mozgalommal nem lenne baj. Sokan idejében megjavítanák csörgő csapjaikat, csakhogy a kereskedelem nem szolgál a szükséges alkatrésszel. A magánfogyasztókat vízórák felszerelésével igyekszünk rávenni a fokozott takarékoskodásra. Eddig a családi házak 30—40 százalékánál szereltük fel a fogyasztást mérő műszereket. Másként itt is az a baj, hogy kifogytunk a vízórákból, újabb tételt még nem kaptunk. A közvélemény alakításában a lakóbizottságokat igyekszünk felhasználni. Az ipari egységek fogyasztását mérjük. Túlfogyasztás esetén az előírások szerint büntetjük őket. Többször megtettük ezt a Megyei Tejipari és a Húsipari vállalattal meg a Sörgyárral. De úgy tűnik, a büntetést könnyedén kifizetik, különösebb érdek nem köti őket az ésszerű vízgazdálkodáshoz. Az Országos Vízügyi Tanács Konstancán lezajlott első országos értekezlete olyan érdekeltségi rendszer kidolgozását, életbe léptetését helyezte kilátásba, amely bizonyára a túlfogyasztók eddigi viselkedésében, magatartásában gyökeres fordulatot hoz. HAJDÚ ZOLTÁN, a Gyapjúfonda igazgatója: — Üzemünk vízműve a keleti zóna gyárait látja el ipari vízzel, a Traktorgyárat, a Ruhagyárat, a Tejipari vállalatot meg az árnv ot és természetesen önmagunkat. A vízszolgáltatás folyamatos. Csak olyankor akadunk fenn, ha az Oltnál lévő víznyerő állomásunkat eltörni a homok. Ez gyakrabban történik meg, amióta szabályozták a folyót és gyorsabb lett a folyása. Minden eshetőségre, még a szükséglet növekedésére is számítva, egy újabb víznyerőt építettünk magunknak. A közeli Fitód patakától a vízműig egy 100 mm-es csövet fektettünk le. Ez nemcsak a váratlan kiesésekkor tesz jó szolgálatot, hanem nagyfokú energiaspórlásra is módot nyújt Míg az Oltnál lévő szivattyút egy 45 KW-os motor működteti, csak ezzel tudjuk legyűrni a köztünk lévő 65—70 m közötti szintkülönbséget, addig a Fitód víznyerőjétől elválasztó két métert könnyen leküzdi az oda beállított X,5 KW-os motor. LÁSZLÓ SÁNDOR, a Hargita megyei Bányaipari Vállalat főmérnöke: — A tőlünk vizet kapó gyárak pazarlása nem idényjellegű. Igazi nagy gondjaink inkább télen vannak, az erős hidegben a fagy akadályozza a víznyerést. Ilyenkor egy időre leáll a vízszolgáltatás, amely a maga rendjén a hőszolgáltatást is leállítja, mivel mi adjuk a vizet a keleti zóna egészét hővel, fűtéssel ellátó fafeldolgozó vállalat (IPL) fűtőházának. Egyrészt tehát a kiesésekre gondolva, másrészt a takarékossági szempontokat is szem előtt tartva szorgalmaztuk, hogy minden gazdasági egység építsen magának egy akkora tárolót, amely félnapi szükségletét fedezni tudja. Ezzel a tárolóval egyelőre épp a fafeldolgozó vállalat nem készült el. Utóbb arra lettünk figyelmesek, hogy olykor, látszólag indokolatlanul, felugrik a fogyasztás. De hiába kutatunk csőtörés után, az általunk ismert és ellenőrzött szakaszokon nincs semmi baj. Ellenben rájöttünk arra, hogy az utólag bekötött ipari egységek vezetékeit nem ismerjük, s a megnőtt fogyasztás egy-egy ilyen szakaszon bekövetkezett csőtörés miatt van. Azt pedig az illetékes egység elhanyagolja. Ha egy-egy ipari egység fogyasztását pontos műszer, vizára mérné, bizonyára sietne a baj rendbehozásával! Szabó Barna CSÍKSZEREDAI TAPASZTALATOK Braila municipium legújabb munkásnegyedében — a Progresusban — a 2000. lakásba is beköltöztek a lakók. Az első tömbházat 1979-ben adták át a lakótelepen, melynek lakásállománya azóta 33 tömbházzal gyarapodott. Az elegáns, modern vonalú épületek földszintjén számos üzletet, szolgáltató egységet nyitottak. Az új munkásnegyed kiépítése folytatódik és befejezésekor 8000 lakással fog rendelkezni SZÁZEZEH URAS KÖZÖS „KÁLYHÁJA“, (Folytatás az I. oldalról) szénkészletek magas fokú hasznosítását mozdítja elő. A több milliárd lej értékű építkezés-kivitelezés összterülete 83 hektárra terjed. Ebből az épületrendszerek 15, a fűtőanyagraktárak 13, a közlekedési és vezetékvonalak 10 hektárt foglalnak el. Az utóbbiak közé tartozik a déli pályaudvartól elágazó, alig egy év alatt elkészült vasútvonal, melynek talpfáin lépegetve jutok el az építőtelep dolgozóinak barakktanyájára A hosszantartó és kiadós júliusi esőzések miatt az irodaház betonszigetét is elborította a sár. Nem csoda hisz itt futnak keresztül és állomásoznak néhány percig a földet, homokot, betont szállító billenőszekrényes tehergépkocsik. Kissé arrébb, egyelőre a homokdombok árnyékába bújva óriásturbinák alkatrészei sorazoknak. Akkorák, hogy akár tizedmagammal is elférnék „esernyőjük“ alatt. Ezekre azért hívom fel külön a figyelmet, mivel néhány nappal ezelőtt jelentős fordulat következett be a munkatelep tevékenységében: az építők mellett a szerelőbrigádok is akcióba léptek. A beruházás felszereléseit biztosító üzemek, a resicai Acélmű és Gépgyár, a bukaresti Progresul és Vulcan vállalatok már rendszeresen, az építkezés ütemét néhány lépéssel megelőzve szállítják a jövendő hőerőmű berendezéseit Szerencsém van, mivel Virág Ferenc mérnököt, a fővárosi Energocomstructia Tröszt temesvári telep vezetőjét kivételesen az irodában találom. Néhány közvetlen szó s már jó ismerősként jegyzem nevét, életrajzi adatait nozeszembe. A gátaljai származású fiatalember a Traian Vuia műszaki egyetemen szerezte meg 1968-ban építészmérnöki diplomáját. A szakmai gyakornokoskodás éveit a Lotru völgy vízi erőmű építkezésénél töltötte. Már itt kitűnt kiváló tehetségével és munkaszeretetével. A hetvenes évek elején került vissza Temesvárra, ahol egy tucatnyi üzem — köztük a Memóriaegységgyár, a Solventul petrokémiai kombinát, az Azur és Detergent vállalat, a Harisnya- és Sörgyár építésében, illetve korszerűsítésében vett részt. A hőerőmű építési telepvezetőjévé történt kinevezése határtalan örömmel töltötte el, hiszen egyrészt első indíttatásait a pályán hasonló jellegű építkezésnél kapta, másodsorban olyan egységes és hoszszú időtartamot felölelő munkakörrel bízták meg, mely legaktívabb éveiben készteti teljesebb értékű önmegvalósulásra, bizonyításra. Gyógyulni is lehet A Kolozs megyeiek, de az ország különböző vidékeiről érkezett vendégek is, jól ismerik a Gherla melletti Kérőfürdőt. Kénsavas gyógyvize, kellemes és nyugtató környezete évről évre mind több látogatót vonz. A fürdőhely vezetősége igyekszik is kielégíteni az igényeket, a számban egyre gyarapodó vendégek kívánalmait Amint Saplacan Eugen, a fürdőhely felelőse elmondotta, az idei nyár sok újdonságot hozott a szolgáltatások terén. Arra törekedtek, hogy az ide érkező vendégeknek ne csak a kellemes pihenést biztosítsák, hanem a gyógyulás feltételeit is. Éppen ezért az idei nyáron első ízben vezették be az iszapos kezelést (napi ötven pakolással), valamint a húsz személyes gőzfürdőt (közvetlenül beindítása után már nagyon sokan fel is keresték). Emellett tovább működik a huszonkét személyt befogadó kádfürdő, melyet tavasszal korszerűsítettek, bővítettek. Itt a terapeutikus kezelést szigorú orvosi felügyelet alatt végzik. A gherlai városi Doliklinika szakképzett orvosa személyzetet küld ki, élen dr. Sinai Rudolf balneológussal, aki szívügyének tekinti a fürdő vendégeinek állandó kezelését. Máskülönben neki köszönhető a fentebb említett újdonságok bevezetése is, amelyeket nagy megelégedéssel fogadtak a helyi, illetve a máshonnan érkező fürdővendégek. Különösen ilyenkor, nyáron keresik fel nagy számban a kérőfürdői melegfürdőt és veszik igénybe a gyógykezelési szolgáltatásokat. A szabadtéri strand egyszerre kétezer fürdőzőt tud „ellátni“, itt is idejében felkészültek az idényre, új napozót és zuhanyozóikat létesítettek, újrafestették az öltözőfülkéket, a medence oldalára pedig — a gyermekek örömére — mesebeli hősöket festettek. Ugyancsak a kicsinyek kedvéért a fürdő területén egy mini állatkertet létesítettek (legkedveltebb lakója az őzike, de van itt még papagáj, meg nagyon sok madárfajta), közvetlen közelében pedig egy japán stílusú és növényzetű fűrészkert található. A strandkedvelők számára teniszpályát nyitottak, ahova a fürdő területén levő kölcsönző részleg ütőket és labdákat biztosít. Hétvégenként igazi „házi bajnokságok“ zajlanak itt. Kérőfürdő felelőse elmondotta még, hogy az étterem önellátása érdekében egy félhektáros zöldségest létesítettek, ahol a konyhára szükséges zöldségféléket termesztik. Emellett ezer szárnyasból álló mellékgazdaságuk van, amelyet az ősz folyamán nyulakkal szeretnének kiegészíteni. Máskülönben a zöldség- és húsellátás hetven százalékát biztosítják. Az étterem főszakácsa, Rákosi Ferenc megemlítette, hogy naponta gazdag és változatos étrend áll a négyszáz vendég rendelkezésére. Kérőfürdő negyven villája és házikója egyszerre nyolcvan vendéget fogad. Júliusban több százan keresték fel e szép és kellemes környezetű városszéli kis üdülőhelyet. Székely Csaba Gherla Szükségünk lenne rá... Szováta város lakossága nagyon hiányolja a CEC-hivatalt, mely ez év május 1-től szűnt meg létezni. A fürdőtelepen van ugyan ilyen hivatal, de a város központjától 3 kilométerre, sőt az 1 Mai és a Szakadáti utcától 5—6 kilométernyire. A ritkán járó buszok miatt az érdekeltnek gyalog kell elindulnia pénzügyletei elintézése végett, de mire felér a hivatalhoz, azt már zárva találja (12—16 óra között). Ugyanez a helyzet a Loto-Pronosport Irodájával is (de ez már évek óta így van): a városban — 11 000 lakossal! — nincs képviseleti egysége. Szeretnénk, ha ezek az ügyek elintézést nyernének... Kollégáim, és én is, írtunk a megyei CEC-hivatalhoz a megoldás végett, de nem kaptunk választ. A posta is csak fél tizenegykor nyit, s itt sem kaphatunk felvilágosítást, mert a postafőnököt a nyitás után öt perccel már nem lehet megtalálni... Csak egy kislány van a hivatalban, aki azt mondja, az az utasítás, hogy a CEC-kel ne foglalkozzanak. Muszka Lajos Szövet» Hozzászólás Az ésszerű táplálkozásról Mindig is foglalkoztam a táplálkozás szabályaival, aminek több oka volt. Egészségi állapotomból kifolyólag bizonyos ismeretekre kellett szert tennem, mert a súlytöbblet, a cukorbaj és más betegségek az ésszerű táplálkozásra késztettek, továbbá a kiegyensúlyozott pénzbeosztás szempontját sem hagyhattam figyelmen kívül. Most legutóbb A lakosság ésszerű táplálkozásának programtervezete késztetett arra, hogy a kérdéssel foglalkozzam. Megfigyelésem szerint a hús megfelelő fogyasztása városon megoldható, a zöldség fogyasztására kellene nagyobb gondot fordítani. A gyümölcsfogyasztás azonban nehezebb, s emiatt a kenyéré nagyobb, ez viszont hízást okozhat. Tény, hogy a kevésbé tájékozott fogyasztó több hibát követ el. Kávézókban, vendéglőkben még most is sok a cigarettázó, s az utcán is találkozni velük. Sajnos, sokan kedvelik az italt is. Mindezek a szenvedélyek károsak az egészségre, s ezért nagyobb szigorral kellene fellépni velük szemben, érdemes lenne nagyobb szabású felvilágosító akciókat kezdeményezni érdekükben. Bíró László Sepsiszentgyórgy Lelketlenség Ma, 1982. július 12-én, hétfőn délelőtt 11 óra körül valaki megmérgezte a Pravát utcai P 7-es blokk (amelyben én is lakom) három közkedvelt kutyáját. Szörnyű látvány volt a szerencsétlen állatok halálos vergődése. Hála egy-két felnőttnek és a tömbház gyermekeinek, akik édesített tejet töltöttek a kutyák szájába, kettő legalább életben maradt. Ezek a kutyák a P 7-es tömbház gyermekeinek — köztük az én Dalma lányomnak is — a kedvencei voltak. Télen ezeknek az akkor még kölyökkutyáknak a gyerekek vackot készítettek és rendszeresen vittek nekik ételmaradékot, hogy úgy mondjam, rajtuk „gyakorolták“ állatszeretetüket, élték át a gondozás örömét, gyarapították biológiai ismereteiket. E három kutya volt a legbiztosabb védelem az autólopás ellen is, a gépkocsitulajdonosok egyöntetű véleménye szerint. És akkor elősomfordál valahonnan egy lelketlen személy, halálos mérget helyez el, és Illa berek...! Nagy felelőtlenségről is tanúskodik a tett (s ez évben ez a harmadik, a ma megölt kutyát kétszer már megmérgezte, sikertelenül), mert tragédiát is előidézhet, ha az a méreg gyermek vagy felnőtt kezét is éri... Gáspár Zoltán Bukarest ELŐRE - 1982. augusztus 1 ! AZ OLVASÓ FÓRUMA Újabb munkasikerek Petrillán Válaszolunk A petrillai szénelőkészítő munkaközössége naponta számottevő sikereket ér el a szocialista munkaversenyben. A műszaki-szervezési intézkedési tervben foglalt feladatok teljesítése során új munkamódszereket vezettek be, emelték a szakképzettség színvonalát, új technikai eljárásokat vezettek be. Mindez lehetővé tette, hogy egységünk a petrillai bányavállalatok — Lánya, Dilzsa és Livazény — által szállított egész szénmennyiséget átvegye előkészítés céljából. Ebben az összefüggésben elmondhatjuk, hogy a normálszénmosás félévi tervét 40 172 tonnával sikerült túlteljesíteni, a szénvisszanyerés mutatóját a tervhez viszonyítva két százalékkal javítani, ami a nettó termelés jelentős növekedését eredményezte; az 1000 lejre számított termelési költségeket több mint 45 lejjel sikerült csökkenteni. A szénvisszanyerés összesen több mint 12 000 tonnát jelent. A szocialista munkaverseny élén az Aurel Onea, Eugen Preda, Ioan Toaca, Constantin Ionita, Viorel Rodeanu, Ioan Popescu vezette munkaalakulatok állnak, továbbá a Lorencz Heinrich, Stefan Cazan, Ioan Krautner, Csecska Antal, Ciur Ioan, Galinszky Rudolf, Cornel Ursa, Valér Toma, Sabin Ranches, Mihai Sereanu, Kiss Liviu és Constantin Popescu vezette brigádok. Constantin Buduja, a szénelőkészítő gépésze Petrilla olvasóinknak Jogi tanácsadó Az elmúlt ötéves terv időszakában nyújtott nyugdíjemeléssel kapcsolatos problémák BODÓ GYÖRGY Berede, Kovászna megye KOVÁCS KLÁRA Sepsiszentgyörgy Első olvasónk sérelmesnek tartja a helyi nyugdíjszervek eljárását, mivel az elmúlt ötéves terv időszakában (1976—1980) nem emelték III. fokú rokkantsági nyugdíját, amelyet a régi nyugdíjtörvény — a 27/1966. számú törvény — alapján nyújtottak számára, és amelyet 1977. július 1. után is — a jelenlegi nyugdíjtörvény hatálybalépése időpontját követően — folyósítottak, mivel koránál fogva nem esett orvosi felülvizsgálat alá. Másik olvasónk pedig, aki állami társadalombiztosítási nyugdíjat és mezőgazdasági termelőszövetkezeti nyugdíjat kumulál, hibásnak tartja a helyi nyugdíjszervek ellárását, miszerint a mezőgazdasági termelőszövetkezeti nyugdíjat nem emelték az elmúlt ötéves terv időszakában. Tudnivaló, hogy az 1976-1980- as ötéves terv időszakában a nyugdíjakat az Államtanács 210/1977. számú törvényerejű rendelete alapján emelték. Az említett jogszabály rendelkezéseiből világosan kitűnik: az emelés az állami társadalombiztosítási alapokból fizetett nyugdíjakra vonatkozik, mégpedig a végzett munka utáni és korhatári nyugdíjakra (2. szakasz), az állami társadalombiztosítási I. és II. fokú nyugdíjakra (3. szakasz), az állami társadalombiztosítási utódlási nyugdíjakra (4. szakasz), a szolgálati idő szerint folyósított társadalmi segélyekre (5. szakasz), valamint az IOVR és a katonai nyugdíjakra (6. szakasz). A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíját is emelték az említett időszakban egy másik jogszabály, mégpedig az Államtanács 211/1977. számú törvényerejű rendeletének megfelelően. Ezt a szabályozó rendelkezés tételesen kimondja: „A jelen törvényerejű rendeletben előirányzott emelésben részesülnek azok a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok is, akiknek nyugdíját 1977. július 1. és december 31. között állapítják meg" (a törvényerejű rendelet egyetlen szakaszának utolsó bekezdése). A fentiekből világosan kitűnik az olvasóink által felvetett problémák tekintetében, hogy az állami társadalombiztosítási III. fokú rokkantsági nyugdíjasok nem részesültek a törvényes rendelkezések szerint nyugdíjemelésben. Ennek magyarázata az, hogy az 1977. július 1-én hatályba lépett nyugdíjtörvény — a 3/1977. számú törvény — a III. fokú rokkantsági nyugdíjat egy félnormával betöltött álláshoz köti; ez pedig feltételezte, hogy ezek javadalmazásemelésben részesültek ugyanabben az időszakban. B. Gy. olvasónk ha dolgozott volna tovább félnormával, javadalmazásemelésben részesült volna. Mivel nem dolgozott, kivételes módon megtarthatta III. fokú rokkantsági nyugdíját, amelyet az előző törvény alapján szerzett és mivel nem esett kötelező orvosi felülvizsgálat alá, koránál fogva. K. K. olvasónk tekintetében is a kérdés világos: mivel mezőgazdasági termelőszövetkezeti nyugdíját 1978. január 1-e után állapították meg, nem részesülhetett a 211/1977. számú törvényerejű rendeletben előírt nyugdíjemelésben. Átjárási szolgalom M.E. Zsibó, Szilágy megye Amennyiben átjárási szolgalmat élveztek 1963—1982 között (leveléből nem tűnik ki, hogy írásos egyezség vagy milyen más alapon), ezt érvényesíthetik peres úton az új tulajdonossal szemben is. Az átjáráshoz szükséges telekrész tulajdonjoga természetesen csak akkor szerezhető meg, ha azt a jelenlegi tulajdonos eladja. Ingatlan tulajdonnal rendelkező bármely személy vásárolhat egy újabb ingatlant, azzal a kötelességgel, hogy a második tulajdon megszerzésétől számított egy éven belül az egyiket elidegenítse. Személyi használatú parcella OLTI ÁRPÁD Madéfalva, Hargita megye Amennyiben a levelében említett terület feletti tulajdon tekintetében feleségével közösen rendelkeznek, tehát közös tulajdon — függetlenül attól, hogy ön állami nyugdíjas és az illető terület csak az ön nevén szerepel —, a mezőgazdasági termelőszövetkezet törvényesen járt el, amikor azt személyi használatú parcellának minősítette és mint ilyent birtokukban hagyta. Szepessy Tibor