Előre, 1983. január (37. évfolyam, 10917-10941. szám)

1983-01-03 / 10917. szám

ELŐRE - 1983. Január 3. SZABÓ GYULA, a kapniki bányaüzem brigádvezetője: — Huszonnégy emberből álló munkaközösségünk 1980 végén figyelemreméltó telje­sítményt ért el: 75 000 tonna színesfémércet küldött a fel­színre. Ezzel a rekorddal el­nyertük a legt­öbb máramaro­­si brigádnak odaítélt kris­­tályserleget. Azóta sem más­nak, sem nekünk nem sike­rült megdöntenünk ezt a re­­kordot, bár ki tudja, hátra van még 1982 teljes számve­tése. .. Számunkra most en­nél sokkal fontosabb, hogy bányaüzemünk újból az élre került az országos szocialis­ta versenyben. Azért mondom ezt, mert munkánk mérlegé­nek csupán egyik tényezője az, hogy a Szabó-brigád mi­ként dolgozott, az egész mun­kaközösség teljesítménye a döntő. Az is igaz, hogy brigá­dunk számára is mindenkép­pen jó volt a '82-es esztendő. Elsősorban azért, mert a bá­nyaüzem első szektorának mínusz 60-as szintjén, ahol két éve megkezdtük a fejtést, jól halad a munka. Komplex brigáddal dolgozunk, ami azt jelenti, hogy mi végezzük a fejtést, az ácsolást és az érc szállítását is, tehát rajtunk múlik minden. Jómagam igyekszem mindent megtenni , azért, hogy ne legyen fenn­akadás. Tavalyi rekordhóna­punk a szeptember volt, több mint 4000 köbméter ércet bá­nyásztunk ki. A lényeg azon­ban az, hogy egyetlen.. hónap-­­­ban sem maradtunk adósak, a., feladatok teljesítésével. A kiegyensúlyozott, jó khni­kához igényesség kell. Az az elvem, hogy amíg ugyan­abból a kenyérből szólünk, addig mindenkinek tudásá­hoz, felkészültségéhez mér­ten kell részt vállalnia a ten­nivalókból. Tehát elsősorban önmagunkkal szemben kell igényesnek lennünk, erre kö­telez a szakma becsülete, az egymás­ iránti felelősség. De szívesen gondolok vissza az óévre azért is, mert kilence­dikes és harmadikos kislá­nyom után fiam is iskolás lett, ismerkedik a betűk biro­dalmával, és valamennyien jól tanulnak. Lehet-e az em­bernek nagyobb öröme an­nál, mint amikor látja, hogy gyermekei nőnek és szellemi­ekben gazdagodnak? Az új esztendőtől apaként azt várom, hogy gyermekeim jól tanuljanak, bányászként pedig azt, hogy a jövőben is sikeresen tegyünk eleget az előttünk álló, megnövekedett feladatoknak, az Országos Konferencián pártfőtitkárunk megfogalmazta elvárásoknak. Oly módon, hogy munkakö­zösségünk a jelenlegi ötéves terv harmadik évének végén is az iparág élenjárója legyen. Ha minden elhatározásunk­nak megfelelően alakul, az egykori rekordunk is a múlté lesz. Mindehhez nem kívánha­tok mást bányásztársaimnak, csapattársaimnak, mint azt, amit a hagyományos bányász­köszöntés oly szépen kifejez: jö­, szerencsét, mindnyájuk­nak­­ban jelölik meg a továbblépés útját. Ezen az úton haladva valósítjuk meg közösségi és e­­gyéni terveinket. Ami az u­­tóbbiakat illeti, jómagam öt­venhárom éves vagyok, túl azon az életkoron, amikor a lakás, vagy a család, a gyer­meknevelés terén új és újabb céljai támadnak az embernek. Mást mit mondhatnék, erőt és . Ha Valaki megkérdezné tőlem, hogy az Országos Konferencia dokumentumait tanulmányozva, manapság mire gondolok a leggyak­rabban, akkor azt vála­szolnám: a helytállás és a egészséget kívánok, hogy jól haladjon a munka mind a munkapad mellett, mind a vállalat vezetőtanácsában. Nagyon szeretném, ha való­ra válna mindannyiunk re­ménye, a vállalat, az iparköz­pont és a minisztérium közös fáradozása meghozná gyümöl­csét, mielőbb hozzáláthatnánk­­ a várva várt gyárbővítéshez, anyagok minél gazdaságosabb felhasználására gondol. Az el­járás lényege: az eddig hulla­déknak számító részekből is a fő darabokkal együtt szabjuk ki az újrahasznosításhoz szük­séges formarészeket, a gyer­s 1982. december 16 arany­betűkkel íródik be az ország történetébe. Ezen a napon kezdődött meg a Román Kom­munista Párt Országos Kon­ferenciája, melynek munká­latain a sepsiszentgyörgyi kommunisták­ képviseletében magam is részt vettem. A konferencián Nicolae Ceaușescu elvtárs, pártunk fő­titkára hangsúlyozta a gazda­ságfejlesztés főbb orientációit, azt, hogy az egész gazdasági­társadalmi tevékenységet az önigazgatás és az önálló gaz­dálkodás elveire építjük, töké­letesítjük az új gazdasági me­gának növelésével, a munka­termelékenység fokozásával, az anyagi költségek csökken­tésével, az új gazdasági-pénz­ügyi mechanizmus elveinek következetes érvényesítésével foglalkozó szakosztály ülésén részletesen beszámoltam. Az új esztendőben a gazda­sági hatékonyság fokozása — annak sokrétű összetevői — határozzák meg egész tevé­kenységünket kezdve azzal, hogy vállaltuk: minden dol­gozó 7325 lej értékkel nö­veli munkája termelékeny­ségét, s folytatva a szigorú nyersanyag-, anyag-, fűtő­ kommunisták fórumán hang­súlyozta, az új agrárforradal­mat kiváló minőségű mun­kával, a termésátlagok nagy­arányú növelésével és a gaz­dasági hatékonyság fokozásá­val kell megvalósítanunk. Mi tagadás, a tavaly nem sikerült minden nö­vénynél maradéktalanul tel­jesíteni a tervet, elsősorban azért, mert a nyáreleji nagy esőzések, belvizek és szélvi­harok egyes táblákon kifoj­tották, illetve alaposan meg­vámolták a termést. A kuko­ricaföldeken például 28 hek­tár vetést ölt ki a talajvíz. Ám még így is jó termést ta­karítottunk be, hektáronként 6830 kiló hibridcsövet tör­tünk le. Árpából 40 mázsás hektárhozamot értünk el, cu­korrépából pedig 2000 kiló­val túl is szárnyaltuk a ter­vezett terméshozamot. Igaz, mezőgépészeink és a tagság lelkiismeretes munkájával, a megfelelő technológiával nem kis mértékben ellensúlyoztuk az időjárás termésvámoló kö­vetkezményeit Az Országos Pártkonfe­rencián kijelölt feladatok, a Mezőgazdasági, Élelmiszer­ipari, Erdő- és Vízgazdálko­dási Országos Tanács plená­ris ülésén elhangzott párt­főtitkári beszéd szellemében határoztuk el, hogy az új esz­tendőben hektáronként 5000 kiló búzát, 4500 kiló árpát, 5100 kiló szemeskukoricát és 32 tonna cukorrépát takarí­tunk be, vagyis az előirány­zottnál többet. Szépek, fejlet­tek őszi vetéseink, nemhiába került idejében és jó minő­ségben földbe az árpa meg a búza is. Január végén, feb­ruár elején a kiegészítő mű­trágyázást is gondosan elvé­gezzük, a gazdag aratás biz­tosítása végett hektáronként mintegy 300—400 kiló ható­anyagot juttatunk a földbe. Lelkiismeretesen felkészülünk a tavaszi vetés elvégzésére is, nem kis helyzeti előnyünk az, hogy a mélyszántást már no­vember közepén befejeztük. Bankadósság nélkül, szilárd pénzügyi helyzettel, azzal az elhatározással vágunk neki 1983-nak, hogy az Orszá­gos Pártkonferencián kije­lölt feladatok szellemében tovább növeljük a mezőgaz­dasági termelést. DEÁK ILDIKÓ, a nagyváradi Circus bőr- és cipőipari vállalat helyettes igazgatója: Azt mondják, az esztendők hasonlítanak egymáshoz. Akár az emberek, de csak hogyha kívülről szemléljük őket. Az évek változnak, és magunk sem ma­radunk ugyanolyanok, amikép­pen hajlamosak vagyunk elkép­­zelni. Ezekben az év­kezdetek­ben munkások várják az egy­re különb teljesítményt önma­­guktól, de a­ földművesektől, tanítóktól is, és emezek egyre többet követelnek ömmaguktól, de munkásoktól is. Ez a körfor­gás, mely az évek múlásának jegyében történik, nem más, mint az életünk, hazánk élete, 22 millió ember élete, az övé, a tiéd, az enyém. Ahogy a fának évgyűrűvel sza­porodnak törzsében a karikák, úgy gyarapszunk mi is minden év munkájának gyümölcseivel. A párt Országos Konferenciá­jának esztendejét a megtett út tapasztalataival, jövőt táró ter­vekkel, az erőnkbe, egysé­günkbe, alkotóképességünk­be, a hazánk sorsa iránti, fe­lelősségünkbe vetett bizalom­mal hagytuk magunk mögött. Esztendőt köszöntő vallomások­kal jelentkeznek e hasábokon az anyagi és szellemi javak meg­teremtői, jelképesen együtt va­gyunk itt mindannyian romá­nok, magyarok, németek és más nemzetiségűek, egész dolgozó népünk, akik a párt, annak fő­titkára körüli szilárd egységben tudatosan alakítjuk sorsunkat, jelenünket és jövőnket. Mint eddig mindig, ezúttal is a min­dennapok valóságáról, terveik­ről vallanak hasábjainkon tizen a huszonkét millióból. SZABÓ IRÉN, a sepsiszentgyörgyi textilvállalat dolgozói tanácsának elnöke: 3. A JÖVŐNK IRÁNTI FELELŐSSÉGGEL VÁLTJUK VALÓRA AZ ORSZÁGOS PÁRTKONFERENCIA HATÁROZATAIT - VALLOMÁSOK AZ ESZTENDŐ KEZDETÉN­„A párt Országos Konferenciáján szeretném kifejezni teljes meggyőződésemet, hogy az elfogadott határozatok tökéletesen megfelelnek egész népünk törekvéseinek, ragyogó perspektívát tárnak fel a román szocialista társadalom előmenetele, hazánk további felemelkedése, a haladás és a civilizáció újabb csúcsainak meghódítása előtt, az előtt, hogy járatlan utakon szilárd léptekkel haladjunk tovább a kommunista civilizáció magas csúcsai felé." NICOLAE CEAUSESCU REBREANU ALEXANDRU, a kolozsvár-napocai villamoserőművek vállalatának igazgatója: — Amikor pályafutásomat kezdtem 1956-ot írtunk. Ak­kor legfeljebb sejtettem, amit ma már tudok: szeren­csés pil­lanatban kapcsolódtam be az ország vizeinek hasznosításá­ra kidolgozott, nagyszabású tervek valóra váltásába. Sze­rencsémnek tartom azt, hogy részt vehettem a legnagyobb kapacitások beépítésében és üzembe helyezésében. Pártunk következetes energiafej­lesz­tési politikája hozzásegített, hogy most is, ma is munka­társaimmal együtt, akikkel mindenütt, valamennyi eddigi munkahelyemen, nagyon jól megértettük egymást, ismét a legnagyobb energiafejlesztő kapacitások átadását, terme­lését irányítsuk, vigyázzuk. A vállalat, amelynek vezetésé­ben részt veszek, négy megye öt folyójának vízhozamát értékesíti villamosenergia­termelés­i célokra. A Hideg- Szamoson, Mariselán, Tarni­­cán, majd Gyaluban épültek a Szamos terének első erőmű­vei. A Meleg-Szamoson rövi­desen megkezdi a termelést 12 megawatt beépített kapaci­tás. Öröm számomra, hogy el­mondhatom, gyakorlatilag megkezdtük a Gyalu és Ko­­lozsvár-Napoca közötti fol­­yamszakasz teljes értékesí­téséhez szükséges munkála­tokat. A sebes­ hidrográfiai zónában három vízi erőmű é­­pült összesen csaknem 350 megawatt beépített kapacitás­­sal. A Dregán völgyében az u Jóérzéssel fogok mun­kához reggel hatkor az aszta­losműhelyben, s aztán később a közösségi teendőkhöz is, mert tudom, nincs baj sem a fizikai, sem az árutervünk­kel, mindkettőt teljesítettük, nem kellett szégyenkeznünk az évi számvetéskor. Bár az új esztendei kilátásokról is több­nyire jót mondhatok, tisztá­ban vagyunk azzal, nem lesz könnyű dolgunk. Megemelke­dett a terv, többet és jobbat vár el tőlünk a vegyipar, az ország. Termelésünket lefed­tük szerződésekkel, anyagaink­ is vannak, van mit és miből dolgoznunk. Egyedül a velünk együttműködő vállalatok né­melyike okozott gondot. Töb­bek között Kalén maradt a­­dósunk 800 tonna öntöttvassal és ez akadályoz az előrehala­dásban Termékeink közül megma­radnak a gumi- és műanyag­matricák. A szerszámműhely a tömítőgyűrűket fogja gyártani számos változatban. A proto­­típusműhely­ben elkészültek az új termékek mintadarabjai, a különleges préseket és vágókat a műszálgyártásban használ­ják majd fel. Mondanom sem idén kezdi meg a termelést az első 1p0 megawattos erőmű. Következik a Sebes-Körös kö­zépső szakaszának értékesíté­sei az élesei, szakadáti, me­­zőtelegdi, fagyivásárhelyi é­­pítésével. Aztán a legui erő­mű átadása van soron, 1984- ben a Colibina követi. A be­épített kapacitások szerint a vállalat 1982-es termelési elő­irányzata 700 millió kilowatt­óra volt, a terven felüli ter­melés jóval meghaladta a 12 millió kilowattórát, miközben a fajlagos fogyasztást több százezer kilowattórával, a termelés anyagköltségeit pe­dig több mint kétmillió lej­jel csökkentettük. Az Országos Konferencia dokumentumai arra kötelez­nek, hogy a hatáskörünkbe tartozó vízgyűjtő területek áramfejlesztő potenciálját az ország mielőbbi energetikai függetlenségének megterem­tése érdekében messzemenően hasznosítsuk. Legsürgősebb feladatunk a 150 megawatt beépített kapacitású sugági és a 100 megawattos remeci vízi erőművek üzembehelye­zése és a tervezett kapacitások elérése. Erőnket, energiánkat az új esztendőben elsősorban ezeknek a szolgálatába állít­juk. Hogy munkánk az országos elvárásoknak meg­felelően minél eredménye­sebb legyen, a szakmai hozzá­állást kommunista öntudattal, hazafias elkötelezettséggel e­­rősítjük. Kell, olyan gépekről, beren­dezésekről van szó, amelyek kiküszöbölik az importot, igen hasznosak a nemzetgazdaság­nak. Akik ismerik az ilyen típu­sú berendezéseket, jól tud­ják, gyártásba vételük sok nehézséggel jár, a legtöbb baj a megfelelő minőség elérése körül adódik. A jó minőség több tényezőtől függ, de mind közül talán a legfonto­sabb a kellő szaktudás. Ezért nagyon komolyan vesszük a szakmai továbbképző tanfo­lyamokat. A fémmegmunká­lóknál eddig csak a mestere­ket vontuk be, az idén be­indítjuk a munkások tovább­képző tanfolyamait is. Gyári viszonylatban mesterek, mun­kások egyaránt sokat tanul­nak, az önképzés elsőszámú követelménnyé vált. Máskép­pen nem remélhetjük, hogy a minőség dolgában helytál­­lunk. A XlI. kongresszus határo­zatai, az Országos Konferen­cia dokumentumai, pártunk főtitkárának útmutatásai a munka új minőségének eléré­sében, hatékonysága fokozása­részvállalás új minőségének megvalósítására! A Circus védjegyű női csizmák ma már három földrész piacain sze­reztek kedvező kereskedelmi pozíciókat. Kivitelünk meg­közelítőleg 90 százaléka az Amerikai Egyesült Államok­ba irányul, ám Dánia, Svéd­ország, Norvégia, Anglia és legújabban Ausztrália is je­lentős tételeket vásárol mo­­delljeinkből. Tavaly több mint 300 új divatmodellt tervez­tünk, ebből 65 már második félévi exportunk gerincét al­kotta. A piac igényeihez és a divatirányzatokhoz való gyors alkalmazkodás révén folya­matos és ütemes termelés biztosításával már december 11-én teljesíteni tudtuk évi tervünket. Kiviteli tervünk párszámban 102,5 s­zázalékban teljesült. 1982 a kiegyen­­­súlyozott anyag- és energia­felhasználás évét jelentette vállalatunknál. Egész évi ter­melésünket a kiutalt elektro­mos energia 90 százalékának felhasználásával valósítottuk meg. Ha azt mondom, hogy mel­lészabás, akkor a nagyváradi Crigus bőr- és cipőgyárban mindenki az értékes alap­ú Zilahot joggal nevezik az ifjúság városának, hiszen az ország területi-közigazga­tási újjászervezése óta eltelt másfél évtizedben új iparágak honosodtak meg a Meszes alatti városban, a korszerű gépgyártó-, elektrotechnikai és vegyipari nagyvállalatok­ban jobbára fiatalok dolgoz­nak. Egységünk, a zománco­zott villamosvezetékeket gyár­tó vállalat is a fiatalok üzeme, munkaközösségünk átlagélet­­kora mindössze 22 év. A vállalat kommunistái, összes dolgozói, románok és magyarok teljes egyetértés­ben, nagy odaadással a gazda­ságos­, hatékony termelőmun­kára törekedtek. Ezért nem véletlen, hogy 1981-ben a szo­cialista munkaversenyben az országos első helyezést vív­tuk ki a villamosgép és -berendezés, villanymotor és elektrotechnikai felszerelés­­gyártó iparban. Hadd em­lítsem meg, hogy az Orszá­gos Pártkonferencia esztende­jében úgy dolgoztunk, hogy több mint 10 millió lejjel tel­jesítettük túl kiviteli tervün­ket, a nettó termelési és a munkatermelékenységi elő­irányzatokat úgyszintén túl­szárnyaltuk,­­ lényegesen csökkentettük a termelési és anyagköltségeket. Számos elégtételt hozott számunkra az 1982-es eszten­dő. Hiszen két hónap kivéte­lével állandóan az országos meklábbelik és női szandá­lok alkotó elemeit. Ennek kö­szönhetően a tavaly több mint 25 000 tetszetős női szandál került üzleteinkbe. Komoly feladatok hárulnak ránk 1983-ban is. Előirányza­tainkban 26 százalékos kiviteli növekedés szerepel, a szabad devizában számolt értéknöve­kedés pedig 82 százalékkal haladja meg az 1982. évit. Az Országos Konferencia doku­mentumainak fényében ki­emelt feladatok hárulnak ránk, hiszen exporttermelésre szakosított vállalat vagyunk, jelentős nemzetgazdasági ér­dek fűződik gazdasági sikere­inkhez. Elsősorban ezek meg­valósulását várom az új évtől. Személyes terveim családom­mal kapcsolatosak: nagyobbik lányom már líceumi felvételi­re áll, a kisebbik pedig isko­latáskát vesz a vállá­ra. Férjem megértő, olykor anyapótló munkája nélkül nem jutna időm könyvre, színházra, kirándulásra és fő­leg kis kertünk művelésére. Mi sem természetesebb, hogy családi harmóniánk további kiteljesedését és gyermekeim békés emberi gyarapodását várom az új esztendőtől. élenjárók között voltunk és ipari premierrel is kirukkol­tunk, megkezdtük a hajszál­nál vékonyabb — 0,04 millimé­teres átmérőjű — tekercselő huzal gyártását anélkül, hogy előállításához a meglevőkön kívül más gépeket vásárol­tunk volna. Az Országos Pártkon­ferenciát követően azzal a gondolattal készültünk az új esztedőre, hogy a kommunis­ták fórumán elhatározottakat maradéktalanul valóra vált­juk, teljesítjük és túlszárnyal­juk az 1933. évi előirányza­tunkat. Erre minden feltéte­lünk megvan. Az iparágban a világon nyolc hasonló modern vállalat mű­ködik, ellátmányunk a legkor­szerűbb színvonalon áll. Dol­gozóink 80 százaléka líceumi végzettséggel rendelkezik, mindemellett a párt Országos Konferenciája dokumentu­maiban, pártunk főtitkára je­lentésében megfogalmazott el­várásoknak fényében elhatá­roztuk, hogy nagyobb gondot fordítunk a szakismeretek el­mélyítésére, a szakmai to­vábbképzésre, mert ez elen­gedhetetlen a tudományos­­műszaki forradalom vívmá­nyainak alkalmazásához, a munka termelékenysége foko­zásához, a bonyolult, új fel­adatok kivitelezéséhez. Hiszen az új esztendő új mércét szab, ehhez kell igazítanunk tudá­sunkat, hogy továbbra is az élvonalban maradjunk. chanizmust Ennek megfelelő­en megnövekedett feladatok hárulnak a vállalati kollektív vezetőszervekre, a közgyűlé­sekre a tervek kidolgozásá­ban és valóra váltásában. Az új esztendő a leg­jobb alkalom arra, hogy az új elvárásokhoz igazodva lás­sunk munkához. Hogy miként tesszük mi ezt, arról a kom­munisták fórumán, a gazda­sági tevékenység hatékonysá­g Gyakorló szakember örökös gondja volt a haté­kony gazdálkodás feltételei­nek biztosítása. Az új terme­lési feladatok valóra váltására készülve is mindenekelőtt azt kutattuk, azon töprengtünk és annak a jegyében is cselek­szünk, hogy 1983-ban még ha­tékonyabban gazdálkodjunk, még eredményesebben ter­meljünk. Erre kötelez a közel­múltban zárult Országos Párt­konferencia határozata, erre ösztönöz Nicolae Ceausescu elvtárs kiemelkedő jelentősé­gű beszéde. Bármilyen vonatkozásban közelítjük meg a problémát, alapvetően a rendelkezésünk­re bocsátott nagy kincs, a föld termőképességének fokozása irányában kell cselekednünk. Nyilván tisztában vagyunk azzal, hogy ami elegendő volt a tegnap, holnap már kevés, íme a gondolat, amelynek je­gyében az Országos Konferen­cia által kijelölt feladatok szellemében munkához lát­tunk. Áttanulmányozva a Me­zőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodási Or­szágos Tanács bővített plená­ris ülésének anyagát, Nicolae Ceaușescu elvtárs ez alkalom­­mal elhangzott beszédét, fő­képpen a takarmánytermesz­tés kérdéséről szeretnék szól­ni. Ismeretes, hogy a prázsmári állami mezőgazdasági vállalat az ország egyik legnagyobb állattenyésztő egysége. Pilla­natnyilag is mintegy 8500 szarvasmarhát tenyésztenek farmjainkon, amelyből több mint 4000 tehén. A gondok dacára is sikerült a tervezett 3200 literes tehenenkénti tej­termeléssel szemben 3650 h­­anyag­ is energia­takarékos­sággal. Figyelembe véve munkakö­zösségünk szorgalmát és pél­dás odaadását, bizakodással vágunk neki az új esztendő teendőinek, hiszen a szent­­györgyi textilesek legszebb hagyománya az alkotó elége­detlenség, az örökös megúju­lás óhaja, a becsülettel vég­zett munka­­tert megvalósítanunk. Nem kis mértékben éppen a takar­mánygazdálkodás hatékonysá­gának javításában elért sike­reinknek köszönhetően. Évek óta erőfeszítéseket teszünk a pázsitgazdálkodás színvonalá­nak javításáért. A továbbiak­ban arra gondolunk, hogy az egész szarvasmarhaállo­mányt májustól októberig kint legeltetjük a pázsitokon. Persze 8500 szarvasmarha fűszükségletének zavartalan kielégítése komoly munkát követel kollektívánktól. A nagyüzemi telepeink köz­vetlen közelében berendezett mintalegelők bőséges fűhoza­ma, a szakaszos legeltetés ál­talánosítása (az idén 28 vil­lanypásztort üzemeltetünk) a célszerűen adagolt műtrágyá­zás révén megteremtődnek a feltételek arra, hogy a pázsit­­területeken 35—38 000 kilo­grammos fűhozamot valósít­sunk meg hektáronként. Fog­lalkoztat természetesen a gye­pek florisztikai összetételének javítása is, ami szintén hozzá­járul ahhoz, hogy az egész szezonban bőséges legyen a pázsitok sorj­adása.­­ A művelt területek jó hoza­mai után most elsődleges fi­gyelemmel követjük a pázsit­­területek hasznosításának megoldását. Úgy véljük, nem elegendő az, ha minden talpa­latnyi földet művelésbe fo­gunk, arra kell törekednünk, hogy az egész területen re­kordhozamot valósítsunk meg. Személyes vonatkozásban a szakmai továbbképzésem fon­tos állomása az 1983-as év: a közeljövőben védem meg dok­tori disszertációimat, amelyben ugyancsak a takarmányter­mesztés kérdéseivel foglalko­zom. KUTI DÉNES, a székelyudvarhelyi matricagyár mestere: IO­AN CULDA, a zilahi zománcozott villanyvezetékeket gyártó vállalat pártbizottságának titkára: TEODOR MARUSCA mérnök, a prázsmari állami mezőgazdasági vállalat farm vezetője. LÉVAI FERENC, a dumbrávitai (Temes megye) mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke:­ ­• Ilyenkor, év elején mi, a Temes megyei dumbrávitai termelőszövetkezet tagjai is felmérjük eddigi munkánkat, azt, hogy mit valósítottunk meg terveinkből és mivel ma­radtunk adósak. Ugyan­akkor az Országos Párt-konferencia dokumentumai­ból, a Nicolae Ceausescu elvtárs jelentéséből eredő fel­adatok szellemében minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy tovább növeljük a me­zőgazdasági termelést. Mert, miként pártunk főtitkára a KELEMEN GÉZA, a Déva municípiumi néptanács képviselője: — A dévai Mureșul kisipari szövetkezet Gojdu negyed­ megrendelésre dolgozó szabó­ságán, ahol 25 éve mint beta­nító szabó tevékenykedem, az eltelt esztendők nagyon hasonlítottak egymásra. Do­logban­­teltek, látszatra ese­ménytelenül, kívül az érdek­lődés fénykörén. Csak a fia­talok változtak, kijárták a ta­nulóéveket, felszabadultak, szárnyra keltek; ma volt ta­nítványaim serege gyakorolja magas szinten Déván és kör­nyékén a férfiszabóságot. Fia­talokkal dolgozom, apjuk he­lyett apjuk vagyok itt a mű­helyben. Rendre, munkasze­retetre, pontosságra tanítom őket, arra, hogy becsüljék meg azokat az értékeket, a­­melyekkel dolgoznak és a­­melyeket előállítanak. Amikor pár évvel ezelőtt a szövetkezet keretében is meg­alakult a Szocialista Demok­rácia és Egység Szervezete, az elsők között léptem tagjainak sorába, és mint pártonkívüli dolgozó, részt vettem ennek az új demokratikus szerve­zetnek a tevékenységében, az egységen belüli és a municí­­pium területén végzett haza­fias munkákban, az újrafel­használható anyagok össze­gyűjtéséért indított akciók­ban, a szervezeti életben. Tartozom az igazságnak az­zal, hogy bevall­jam: ezidáig más jellegű közösségi munkát nem végeztem; munkavég­zés és a családi házam kert­jének gondozása, ez kötötte rá időm legnagyobb részét. 1982 őszén nagy megtisz­teltetés ért, a november 21-i néptanácsi választásokon mu­­nicípiumi képviselőnek jelöl­tek és választottak meg a 17-es választókerületben, a hajdani Csángótelepen és környékén. A telep egy ré­szén már vadonatúj tömbhá­zak sorakoznak, az ott lakók­nak egyféle, a telep megma­radt házaiban lakóknak másféle gondjaik vannak.. Mindezekről már volt alkal­mam hallani a jelölőgyűlésen és a választókkal szervezett találkozón. A Varga Katalin, a Dózsa György utcák kor­szerűsítésre várnak, a Dacia lakónegyedben az itt-ott fel­bontott útburkolatot is helyre kellene hozni, a gödröket fel kellene tölteni, a háztartá­sokból kikerülő szemetet gyakrabban kellene f­elhor­dani. A képviselőségből adódó feladatokkal én csak most is­merkedem. Azt azonban már tudom, hiszen Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk főtitkára az Országos Párt­konferencián­­ előterjesztett jelentésében hangsúlyozta, hogy a társadalomvezetés de­mokratikus keretében az ál­lamra és szerveire, így a nép­tanácsokra és ezek végrehajtó bizottságaira is fontos szerep hárul. Mindent el kell követ­niük többek között azért, hogy a rend és a fegyelem minden területen megszilár­duljon­. SASZET JOLÁN JULIANNA, a marosvásárhelyi 2-es számú általános iskola igazgatója: — Iskolánk a város jelen­tős oktatási intézményei közé tartozik, 1986-ban fogja ün­nepelni fennállásának 80. év­fordulóját. Jóhírét nyilván részint az ezelőtt itt dolgozó pedagógusoknak is köszön­heti. Amit az itt dolgozókról elmondhatok, az a mély von­zódás a munkájukhoz és az intézményhez. Változás előtt állunk, minden évben négy­et kollégát búcsúztatunk, a nyugdíjazottak helyébe újak jönnek. Ebből adódik­­ egyik fontos feladatunk: úgy fogad­ni be közösségünkbe a fiatal tanerőket, hogy munkájuk legjavát tudják nyújtani. Iskolánk általános isko­la, 960 tanuló végzi itt ta­nulmányait, abban az élet­korban, amikor a legalapve­tőbb ismereteket, készségeket kell elsajátítani. Azon igyek­szünk, hogy az­ életre, a mun­kára neveljük a diákjainkat, hogy megfelelő pályairányí­tással tudjuk őket a közép­fokú oktatás felé elbocsátani. Rengeteg kismonográfiánk van, ezekből ismertetjük meg velük a különböző mestersé­geket, ezenkívül ebbe a mun­kába a szülőket is bevontuk, találkozásokat rendeztünk szakmunkás szülők és a diákok között, ezek a talál­kozások igen jól sikerültek, szinte megható volt nézni, a­­hogy esztergályosok, lakato­sok tömött, súlyos táskákkal érkeztek, kölcsönkértek a munkahelyükről egy-egy min­tapéldányt, hogy bemutathas­sák, tulajdonképpen mit is gyártanak ők. És szere­tettel tudtak beszélni a munkájukról, le tudták kötni a gyerekek figyelmét, így e­­zeket a találkozásokat roppant hasznosnak ítélem meg, az el­következőkben mindenképpen rendszeresíteni fogjuk őket. Folytatni fogjuk a gyárláto­gatásokat is, mert ez is ki­váló alkalom arra, hogy a gyerekeknek a munka, a mes­terség iránti érdeklődését fel­keltsük. Az elkövetkező idő­szakban gondosabbban fog­juk megszervezni szülői ér­tekezleteinket, szülői lekto­rátusainkat, mert pedagó­gusi munkánk eredményei nagymértékben függnek a szülői közreműködéstől, har­monikusan kell kiegészítse egymást a tanár és a szülő nevelő munkája. Mind tanul­mányi, mind nevelési szem­pontból nagyon igényesek va­gyunk és az Országos Párt­­konferencián elhangzottak szellemében ezt az igényes­ségünket tovább fokozzuk, hi­szen tudjuk, a mi munkán­kon is múlik, hogy az élet minden területére jól kép­zett, nagy tudású szakembe­rek kerüljenek.

Next