Előre, 1986. május (40. évfolyam, 11949-11974. szám)
1986-05-01 / 11949. szám
ELŐRE — 1986. május 1. íj,7rz. : iu. : , : , —" ,t - 1 ■. . : ■ .1. . - ■ '7. , 1921 DICSŐSÉGES TÖRTÉNELMI ÚT, KORSZAKALKOTÓ TÖRTÉNELMI MŰ , 1986 KOMMUNISTA PÁRTUNK HARCÁNAK EMLÉKEZETES MOZZANATA 1939. MÁJUS 1. „A királyi diktatúra idején pártunk határozottan fellépett a fasizmus és a háború ellen. Különleges szerepet, kaptak ilyen tekintetben a szakszervezetek, az akkori sztrájkok, legális tevékenységi formák felhasználása, aminek következtében 1938—1939 a dolgozók erős sztrájkjainak és megmozdulásainak esztendői voltak. A megmozdulások az 1939. május elsejei nagy tüntetésekben csúcsosodtak ki, melyek a fasizmus és a háború ellen, a demokratikus szabadságjogok, az ország függetlensége és területi épsége megvédéséért folytatott küzdelem jegyében zajlottak le". NICOLAE CEAUSESCU Ebben az esztendőben a Román Kommunista Párt megalakulásának 65. évfordulója megünneplése alkalmából felidézzük pártunk dicsőséges harci hagyományait, internacionalista tradícióit, amelyek között kiemelkedő helyet foglalnak el az 1939. május elsejei nagy antifasiszta és háborúellenes tüntetések. E megmozdulások 47. évfordulóján megemlékezünk a népnek, élén a munkásosztállyal és annak forradalmi pártjával, a demokráciáért és haladásért, az ország függetlenségéért és szuverenitásáért, a békéért és a nemzetek közötti együttműködésért vívott harcáról. Méltatjuk a kommunista párt elszánt küzdelmét a fasiszta veszély, a háború ellen, a náci Németország terjeszkedő politikája ellen; kidomborítjuk, hogy a 47 esztendővel ezelőtti hatalmas tüntetések a párt kezdeményezte egységfront, a különböző politikai pártokhoz, alakulatokhoz tartozó vagy párton kívüli munkások cselekvési egysége jegyében zajlottak le. A kommunista párt érdeme, hogy az illegalitás, a reakció legkegyetlenebb terrorja közepette is tisztán látta a kivezető utat e súlyos helyzetből, felhívással fordult az ország létét súlyosan fenyegető fasizmussal szemben álló összes erőkhöz, összefogást sürgetett a függetlenség és a szabadság megvédése érdekében. Nicolae Ceausescu elvtárs ezzel kapcsolatosan rámutatott: „...a burzsoá földesúri rendszer elleni osztályharc nehéz évei alatt pártunk odaadóan küzdött a dolgozók alapvető jogai, a demokratikus és szabadságjogok megvédéséért, szervezte és vezette a néptömegek harcát a fasizmus és a háború ellen.Ctak a nagytőke és a földbirtomunista Párt leszögezte: „A lakosság reakciós csoportjai népellenség továbbra is a Vasgárellenes rendszerének — figyel- da. A Vasgárdára, a hitleristák művet a fasiszta veszélyre össze terrorista és kémügynökségére pontosították. A Román Kom kell irányítani a fő tüzet.” Nicolae Ceausescu elvtárs tüntetés évében, mindketten és Elena Ceausescu elvtársnő 1939-ben, a május elsejei nagy antifasiszta és háborúellenes döntően hozzájárultak az Európa-szerte széles visszhangot kiváltott hatalmas megmozdulás előkészítéséhez, megszervezéséhez és lebonyolításához. FELEDHETETLEN HARCI NAP 1939. május elseje e felhívásra válaszolt. A kommunisták mozgósító munkájuknak mélységesen hazafias, harcos, antifasiszta és kombattív háborúellenes jelleget kölcsönöztek. Ugyanakkor alapvető jellemvonása ennek a feledhetetlen harci napnak átfogó tömegjellege, magasrendű szervezettsége, egysége és forradalmi kombattivitása. Negyvenhét év történelmi távlatából elmondható, hogy egyike volt a legnagyobb antifasiszta és háborúellenes tüntetéseknek Európában abban az időben, amikor a müncheni egyezmény után a fasizmus előretörőben volt. Ilyen körülmények között Románia népe — a kommunisták vezetésével, akik egységben tevékenykedtek a szocialistákkal és más forradalmi erőkkel — kinyilvánította akaratát, hogy gátat emel a fasizmus elé, küzd egy fasiszta diktatúra hatalomra kerülése ellen az országban, elszántan harcba száll az ország függetlenségének és területi épségének megvédéséért. Mint ismeretes, az 1938. február 10-én hatalomra került királyi parancsuralom egyik első intézkedése azvolt, hogy feloszlatta a szakszervezeteket és helyettük létrehozta az úgynevezett céheket, breszlákat. Figyelembe véve az események alakulását és tudatában lévén annak, hogy minden legális lehetőséget fel kell használni a munkásság, a nép mozgósítására, a Román Kommunista Párt elhatározta, ezeket a hivatalos szervezeteket igénybe veszi a párttevékenységhez, a mozgósító munkához; kiadta a jelszót, hogy tagjai lépjenek be a breszlákba és azok keretein belül legálisan küzdjenek a fasiszta veszély ellen, a dolgozók gazdasági és politikai jogainak megvédéséért, folytassanak közös akciókat a szociáldemokratákkal, szocialistákkal és más hazafias, antifasiszta elemekkel. Nemsokára a királyi diktatúra hatóságai is azt a következtetést vonták le, hogy a céhek a legjobb területei ,,a kommunista agitációnak”. Döntő jelentőségűvé vált a munkáspártok ésszervezetek együttműködése az antifasiszta és háborúellenes harci akciók szervezésében, melyek csúcspontja az 1939. május elsején a fővárosban megrendezett nagy tüntetés volt. Ezen a napon a hatóságok igyekeztek elhomályosítani az ünnep forradalmi, szolidaritási jellegét, s ezért a „nemzeti munka napjaként" a dolgozók és a hatóságok „közös érdekeinek" jelszavával megszervezték a breszták tüntetését. Ám a kommunisták a szocialisták együttműködésével meghiúsították ezt a tervet és forradalmi jelleget, antifasiszta és háborúellenes tartalmat kölcsönöztek a megmozdulásnak. . Bukarestben több mint 20 000 dolgozó vonult fel forradalmi és demokratikus, antifasiszta és háborúellenes jelszavakkal. Ugyanilyen tartalmú és ugyancsak a kommunisták által szervezett tüntetésekre került sor az ország réás központjaiban: Temesváron, Galacon, Nagyváradon , Brailán, Marosvásárhelyen, Piatra Neamton, a Zsil völgyében, Nagybányán és másutt. Ezeknek a hatalmas megmozdulásoknak a szervezésében kiemelkedő tevékenységet fejtett ki Nicolae Ceausescu elvtárs, aki részt vett a konspirációs szervező bizottságban. Politikai tisztánlátásával,, forradalmi következetességével, amelyről számos alkalommal tanúságot tett — mint az Országos Antifasiszta Bizottság tagja, a munkásegységfront harcosa, a KISZ újraalakítása központi bizottságának vezetője — ez alkalommal is döntő módon hozzájárult e megmozdulás sikeréhez, a román munkásosztály akcióegységének kinyilvánításához, antifasiszta és háborúellenes törekvésének érvényre juttatásához. A kommunistáknak a breszlák keretében kifejtett átfogó tevékenységéhez különlegesen hozzájárultak azok a fiatal kommunisták, akiket a párt e szervezetek kulturális köreibe küldött. Ezek között tevékenykedett Elena Ceausescu (Petrescu) elvtársnő is, aki tevékenyen szervezte a hangsúlyozottan forradalmi jellegű kulturális programokat, hogy a munkásifjúság a munkásegység szellemében küzdjön a dolgozók érdekeinek védelméért, a fasizmus és a háború ellen, így a kormánykörök akarata ellenére a munkásság összefogásának eredményeként az 1939. május elsejei tüntetés hatalmas antifasiszta és háborúellenes akcióvá alakult át, amelyen különböző pártállású dolgozók, hazafias és demokratikus erők szálltak síkra az ország függetlenségének és szuverenitásának megvédéséért, a hitleri Németország terjeszkedési politikájának megállításáért. E nagy forradalmi megmozdulás a munkásegységfront alapján zajlott le. A kommunisták és a szocialisták szorosan együttműködtek a tüntetés előkészítésében, szervezésében, közösen fogalmazták meg jelszavaikat: „Éljen május 1, a munka napjai", „Éljen a munkások egységfrontjai". Sikere a munkásosztály szolidaritási -és egységtörekvésének sikeres volt; hozzájárult a harci akcióegység elmélyítéséhez, a munkásegységfront gondolatának kiszélesítéséhez. Nagy befolyást gyakorolt a későbbi eseményekre, melyek 1944. áprilisában a Román Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt között létrejött Munkásegységfront egyezményéhez vezettek. Ugyanakkor az 1939. május elsejei nagy tüntetés messzemenően tanúsította a munkásosztály kombattivítását, azt, hogy ez az osztály áll a fasizmus és a háború elleni harc élén. Amikor a főváros utcáin, a Romána téren, a királyi palota előtt a felvonulók, tüntetők „Le a fasizmussal, le a Vasgárdával!" „Éljen az Antifasiszta Népfront!", „Le a német—román gazdasági paktummal!" jelszavakkal tüntettek, hazafias érzelmeikről és harcos antifasizmusukról tettek tanúbizonyságot. Ezt bizonyították, amikor a Szabadságparkban megkoszorúzták az ismeretlen hős sírját. Ez a hatalmas tüntetés ugyanakkor kidomborította a román nép elszánt akaratát, hogy megvédi hazája függetlenségét, szuverenitását és területi épségét. A főváros utcáin sok ezren hangoztatták: „Szabad és független Romániát akarunk!", „Tartsák tiszteletben határain' kat!", „Le a hitlerista háborúval!", „Ellenállunk az agresszornak!", „Éljen a béke frontja!" A kommunisták harcra hívták a tömegeket, a párt kiadta a jelszót: „Az RKP harcba szólít! Hitler rabságba akar dönteni bennünket. Szánjatok szembe bármilyen kapitulációval. Az RKP kijelenti: a kommunisták fegyverrel az első sorokban fognak harcolni! Az 1939. május elsejei események messzemenően tanúsították a román munkásosztály érettségét, a nép harci képességeit, azt, hogy a forradalmi és haladó erők meg tudják szervezni a fasizmus elleni harcot, ellenállnak a nemzetközi reakció háborús készülődéseinek. 1939. május elseje ugyanakkor a kommunista párt, a munkásosztály harcos internacionalizmusát bizonyította, kifejezte a párt és a munkásosztály aktív szolidaritását más országok forradalmi erőivel, a kommunista és munkáspártok harcával, a népek antifasiszta küzdelmével. Ugyanakkor hirdette a párt és a munkásosztály hazafiságát. A korabeli lapok megemlékeztek erről. Például a Jnsul című újság ezeket írta: „Az utóbbi évek eseményei, amelyek négy nemzeti állam megszüntetéséhez vezettek, mely visszhangot váltottak ki a munkásság lelkében. . . A román munkás erősen kötve érzi magát ehhez a román földhöz, amelyen dolgozik és amely táplálja, amely egyetlen helyet biztosít számára a nap alatt és megadja a holnapi nap biztonságát. A munkásság hazafiságát nem lehet kétségbe vonni. Ez jobban él, mint bármikor, hiszen ma jobban, mint bármikor, a haza képezi a cselekvés jelképét az ellenségek ellen, mindazok ellen, akik nyíltan vagy rejtve fenyegetik." A Timpul rámutatott: „1939. május elseje tanúsította, hogy a munkásság a nemzet alapja, a haladás, a béke és a haza megvédésének záloga". Erről a hatalmas megmozdulásról az RKP KB 1939 júniusában tartott VI. plenáris ülése megállapította„A május elsejei összejövetelek és tüntetések, amelyeket a párt szervezett a munkásosztály egységének, az ország megvédésének jelszavával, az RKP nagy győzelmét hozták a munkásosztály akcióegységének megteremtése útján". Korabeli felvétel az 1939. május elsejei bukaresti tüntetésről 3 AZ ELSŐ SOROKBAN A FASIZMUS ÉS A HÁBORÚ ELLEN Viharos évtized volt az emberiség történetében az 1929— 1933-as gazdasági világválsággal és a második világháború kitörésével határolt évtized. Egyrészt a mélyreható politikai és társadalmi forrongások, a megrázkódtatások, a kapitalizmus alapvető ellentmondásai kiéleződésének, a tőkés világ egyensúlyvesztésének, másrészt a nemzetközi munkásosztály, a haladó és demokratikus társadalmi és politikai erők határozott harcának a kora volt. Az 1933- ban hatalomra jutott hitleri fasizmus által támogatott legreakciósabb, fasiszta jellegű szervezetek, csoportok, az imperialista politika előretörésének, a fasiszta veszély és a háborús fenyegetés fokozódásának korszaka ez, amelyben a kommunista és munkáspártok, az öszszes demokratikus és haladó mozgalmak, valamennyi hazafias és antifasiszta erő eltökélten síkraszállt a demokráciáért, a függetlenségért, a népek szabadságáért. Romániában a legionarizmus — a német imperializmusnak ez a helyi ügynöksége — már kezdettől fogva a kommunista párt, a demokratikus erők, a néptömegek elszánt ellenálló -s útba ütközött. Felhasználva az 1929—1933-as évek kemény osztálycsatáinak tapasztalatait, a munkásság akcióegységének tanulságait, a Román Kommunista Párt tevékenyen szorgalmazta a munkásegységfront létrehozását, az összesdemokratikus és haladó erők összefogását a fasiszta veszély és a háborús fenyegetés ellen, az ország függetlenségének megvédéséért. A munkásosztály cselekvési egysége megvalósításának — mint az erőteljes antifasiszta népfront tartóoszlopának — a mozgósító jelszavával a kommunisták átfogó társadalmi rétegeket, haladó politikai erőket vontak be ebbe a küzdelembe. Változatos harci formákkal, a kommunisták által vezetett szervezetekkel a nép széles tömegeit mozgósították, így megalakult a széles társadalmi rétegek képviselőit tömörítő Országos Antifasiszta Bizottság; együttműködési egyezmények jöttek létre a Munka Ligája, az Országos Antifasiszta Bizottság és az Egységes Szocialista Párt között. 1936. május elsején a munkásegységfront létrehozásának zászlaja alatt rendeztek tömegtüntetést; a kommunisták kombattívan részt vettek a Nemzeti Parasztpárt és a Parasztpárt által szervezett 1936. és 1937. évi összejöveteleken és tüntetéseken; számos demokratikus és antifasiszta beállítottságú, színezetű kiadványt jelentettek meg; az összefogás eredményeként a demokratikus erők győztek az 1936-os Hunyad és Mehedinti megyékben rendezett részleges parlamenti választásokon, 1937-ben pedig egyes megyei és helyi tanácsválasztásokon. A kommunisták, széles sodrású szervező és propagandamunkájukkal, harcos jelleget adtak ezeknek az akcióknak, antifasiszta, antihitlerista és háborúellenes megmozdulásokká tették őket. Abban az időszakban a munkástömegek forradalmi, antifasiszta szellemének elmélyítésében, a párt politikája melletti mozgósításban jelentős szerepet töltött be az 1936. májusi— júniusi brassói per, amelyet a burzsoá földesúri hatóságok indítottak 21 ifjú antifasiszta harcos ellen, élükön Nicolae Ceausescu fiatal forradalmárral. Ez a per kidomborította Nicolae Ceausescu elvtárs erőteljes egyéniségét, mélységes hazafiságát, forradalmi bátorságát; a tárgyalást harci eszközként használta fel arra, hogy leleplezze a fasiszta veszélyt és újból felhívja a figyelmet a nemzeti egység megteremtésének szükségességére a nép demokratikus és független jövőjének megvédése érdekében. A kommunsták által szervezett és vezetett tömegakciókban különlegesen fontos szerepet játszott abban az időben a május elsejék megünneplése, mely az elnyomó rendszer üldözése ellenére minden alkalommal a proletárszolidaritás és az internacionalista szellem széles körű megnyilatkozása volt. Ezek sorában különösen kiemelkedett az 1939. évi május elseje, az akkor lezajlott hatalmas antifasiszta és háborúellenes népi tüntetés. Olyan körülmények között került sor erre a nagy megmozdulásra, amikor nemzetközi téren a hitlerizmus fokozta agresszív politikáját, megnövekedett az új világháború kirobbanásának a veszélye, belpolitikai síkon pedig a parlamentáris rendszer helyét felváltotta II. Károly királyi parancsuralma, s a fasiszta csoportok mind hangosabbak és aktívabbak lettek. Ebben a helyzetben a kommunisták amellett, hogy erőfeszítéseket tettek a királyi diktatúra megdöntésére — melyet joggal tartott ROMÁNIA FÜGGETLENSÉGÉNEK MEGVÉDÉSÉÉRT Méltán váltott ki nagy nemzetközi visszhangot az 1939. május elsejei antifasiszta és háborúellenes tüntetés. Az 1939. május 12—14-én tartott párizsi nemzetközi antifasiszta, háborúellenes békekongresszus a tüntetést a román nép antifasiszta magatartása nagy megnyilvánulásának tekintette. „A román nép — mutatott rá a kongresszuson elfogadott dokumentum — lecsatlakozott az antifasiszta mozgalomhoz. .. , törekvése reális módon harcolni az agresszió és a fasizmus ellen." A Semnalul című lap a kongresszus állásfoglalásáról ezeket írta: „A kongresszus tisztelgett a román nép azon határozott akarata előtt, hogy utolsó energiájával védekezik, a nemzeti kisebbségekkel teljes testvériségben megvédi függetlenségét és területi épségét". Számos országban nagy példányszámú napilapok tudósították és kommentálták a romániai tüntetéseket, hangsúlyozták a nép békeakaratát, háborúellenes magatartását, antifasiszta állásfoglalását. A Román Kommunista Párt értékesítette 1939 feledhetetlen májusának tanulságait, a későbbi hónapok, évek folyamán számos esetben felhívással fordult a munkásosztályhoz, az összes haladó és demokratikus erőkhöz, hogy fogjanak fegyvert a fasizmus ellen, a háború ellen, szüntelenül küzdött a munkásegységfront megteremtéséért, a demokratikus erők öszszefogásáért. „Kommunista és szociáldemokrata munkások, előre! Valósítsátok meg és erősítsétek az egységfrontot! — hívott harcra a Scinteia 1939 júniusában. — Dolgozzatok, tevékenykedjetek az összes demokratikus és őszinte hazafias erők tömörítésén, hogy átfogó harci front jöjjön létre a külső és belső fasiszta ellenség ellen .. . Közös harcotoktól, energiátoktól, munkásosztály iránti hűségetektől, a nép iránti odaadásotoktól függ a haza megmentéséért folyó harc sikere". Ilyen és ehhez hasonló felhívások mélyítették el a munkásegységfront gondolatát, vezettek a munkáserők, a demokratikus és hazafias érzelmű honpolgárok, valamennyi fasisztaellenes áramlat összefogásához, az 1944. augusztusi antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom győzelméhez. Negyvenhét év távlatából ma elmondhatjuk, hogy a Román Kommunista Párt által lerakott egységalap, azokban a nehéz években létrehozott közös harci front történelmi győzelmeket aratott a katonai fasiszta diktatúra megdöntésében, az ezt követő nagy forradalmi átalakulások véghezvitelében, a szocialista forradalom és építés kiteljesítésében, az új társadalom megteremtésében. E folyamatban határkő volt a IX. pártkongresszus, az ezt követő, történelmi beteljesülésekben leggazdagabb korszak, az a korszak, amely méltán íródott be az ország történelemkönyvébe Ceausescu-korszakként, hiszen minden megvalósítása, sikere elválaszthatatlanul kapcsolódik pártunk főtitkára átfogó elméleti és fáradhatatlan gyakorlati munkásságához. Pártunk harci hagyományaira, a negyvenhét évvel ezelőtti májusi harci tradícióra emlékezve, dolgozó népünk ma megsokszorozza erőfeszítéseit a XIII. kongresszuson elfogadott merész tervek valóra váltásáért, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése és Románia kommunizmus felé haladása pártprogramjának valóra váltásáért. Ennek jegyében tekint a múlt forradalmi harcaira, a jelen eredményeire és feladataira, a jövő terveire. Mihálka Zoltán