Előre, 1988. augusztus (42. évfolyam, 12649-12673. szám)

1988-08-02 / 12649. szám

ELŐRE — 1988. augusztus 2. NEM CSAK MENNYISÉGI FELADATUNK, DE A MINŐSÉGINEK IS ELEGET TETT A SIGHISOARAI GYAPOTSZÖVŐIPARI VÁLLALAT MUNKAKÖZÖSSÉGE Az intenzív gazdaságfejlesz­tésről beszél, a minőségi mun­ka és termék fontosságáról és közben a közel százötven éves múltra, gazdag szakmai ta­pasztalatokra, hagyományokra visszatekintő vállalat termelé­si problémáit, nehézségeit és sikereit sorolja Enescu Ágnes, a sighi­oarai Gyapotszövőipari Vállalat főmérnöke. Nincs itt valami ellentmondás? — fo­gunk gyanút egyszeriben, fo­galmazzuk meg hangosan is a kérdést. Mintha túl általános lenne, bárkire illő, erre-amar­­ra elcsúsztatható a célkitűzés, a rá adott válasz pedig na­gyon is konkrét, már-már e­­gyedi. Hamarosan kiderül azonban, a gyanú alaptalan. A kérdés ellenben jó alkalmat nyújt arra, hogy ismételten tisztázzuk, az intenzív gazdaságfejlesztés útja sok-sok vállalatot fűz egyetlen és összefüggő törek­vésbe, késztet a cél — mint­hogy másként megvalósítha­tatlan — közös ágazati közelí­tésére. Elképzelhetetlen u­­gyanis, hogy mondjuk a szö­vőde csakis önmaga iránt tá­masszon a mennyiségieken túl minőségi követelményeket, egymaga törekedjen kiváló minőségű kockás kelmék szö­vésére, és a minőséget ne kér­je számon a neki szállító gya­potfonodáktól, festékgyáraktól meg másoktól. Avagy elkép­zelhetetlen az, hogy ne tekint­sen mindegyre a túloldalon az általa szőtt szövetekre váró ru­hagyárakra, melyek mindegyi­ke kizárólag kivitelre szerző­dött ruhadarabokat — ingeket főleg, de szoknyákat meg női nadrágokat is — készítenek a sighijioarai kockás kelmékből. Hiszen a külföldi megrendelő a textília fogására-tapintá­­sára, a flanell bolyhosságára, színárnyalatára és -kombiná­cióira, mintázatára vonatkozó konkrét elgondolással fordul a ruhagyárhoz. Mind olyan jel­lemzőket kér, melyeket nem a ruhagyárnak, hanem a szövő­dének kell (re)produkálnia. Mi több, a szövődének már csak a divat változásai miatt is szo­ros kapcsolatot kell tartania hazai megrendelőivel. A di­vatholmit ugyanis a közelgő tavaszi vagy őszi idényre a ruhagyár állítja elő, ilyenfor­mán a szövődének legkeve­sebb fél évvel is meg kell előznie a ruhagyárat. Már most gyártásba kell vennie azt a kelmét, amelyből majd a tél folyamán készít exportin­get a jövő nyárra az illető ru­hagyár. Az intenzív gazdaságfejlesz­tésről tehát azért esik és eshet szó csak úgy általában, mert a kiviteli láncban egymással szerződéses viszonyban lévő vállalatok mindegyikére vo­natkoznak a célkitűzésből ere­dő követelmények. Kiragadni ebből a sorból egyik vagy má­sik vállalatot — esetünkben a gyapotszövödét —, nem csupán a kizárólag reá illó kötelezett­ségeknek s azok teljesítésének taglalását jelenti, hanem a tőle hátra meg előre ágazó vállalatok kötelezettségeinek fölemlítését is. Legalábbis annyira, amennyire a szóban forgó munkaközösség érdekeit érinti. Ezúttal pedig, amint a szö­vődé főmérnökének szavaiból kiderül, egy-két mondat ere­jéig túl kell majd lépnünk a sishi­oarai vállalat körén. Hi­szen mindegyre kihangsúlyoz­za, továbbá a laboratórium, a kikészítő és a szövőrészleg dolgozói is szóvá teszik, hogy a nekik szállító zalaui, násáu­­di, carei-i és a többi fonodától kimondottan csak jó minőségű fonalat fogadnak el. Persze a minőségi mércét magasan tartják a gyapotszövödével szemben megrendelőik, a helybéli Tir­­nava, a brailai, a renitai és birladi ruhagyárak is. A kérdés ezek után már csak az, hogy a gyárba érkező nyersanyagból hogyan készíte­nek jó minőségű kockás textí­liát a vállalat dolgozói. Melyek azok a minőségi követelmé­nyek és eredmények, amelye­ket senki mástól, csakis ön­­maguktól kérhetnek számon, és amelyeknek minden jel sze­rint becsülettel meg is felel­nek. Mielőtt az üzemi minőség­­ellenőrzésben ez évben megej­tett módosításokról — szigorí­tásokról természetesen — szót ejtenénk, hadd soroljuk fel, ki mindenkitől függ az itt hagyo­mányosan jó minőség meg­őrzése. A modelltervezőktől első­sorban­ ők már a tavaly olyan újabb kelmeféleségeket ter­veztek meg, melyek finom fo­gása, ízléses színezése, színtar­tósága és gyűrhetetlensége jobb a korábbi anyagokéinál. A Gera, a Danuta m­ganya­gokra jellemzőek az imént fel­sorolt jó tulajdonságok, mind­kettő olyan kiváló minőségű termék, hogy ebből eredően áruértékük is kedvezően ma­gas. A termék magas műszaki és minőségi színvonala így já­rul hozzá tehát a vállalat gaz­dasági hatékonyságának foko­zásához, azt ugyanis fölösleges külön részletezni, miért van az, ha minél több a jó textília a termékszerkezetben, a ma­gas árú i­ganyag, annál köny­­nyebb az árutermelési mutató teljesítése. A szövődé elsősor­ban a fent említett két kelmé­nek köszönhetően nem csupán teljesítette árutervét, hanem az augusztusi nagy ünnep tisz­teletére másfél millió lejt erő­vel túl is szárnyalta. Csak ennyivel!? Mindössze másfél millióval?! — lepődhetne meg bárki. Valójában nem csak er­ről a másfél millióról van szó, a növekedés igazi arányai viszont csak akkor bontakoz­nak­ kik mutatkoznak meg tel­jes nagyságukban, ha az idei teljesítményt a tavalyi első hét hónapéval vetjük össze. Az így kiszámított különbözet pedig sokkal több, a szövőde idei árutermelése nem keve­sebb, mint 13,5 százalékkal haladja meg a múlt évit. Pillanatig sem állíthatom, hogy ez kizárólag a modell­­tervezők érdeme volna. Az imént felsorolt minőségi jel­lemzők — a textíliák finom fogása, szép színezése, színtar­tósága és gyűrhetetlensége — már mind arról tanúskodnak, hogy a tervezők elképzeléseit a technológia rendjében egy­mást követő részlegek valóra is váltották. Magyarán, a fes­tődő műszaki gárdája akkor sem torpant meg az eltelt hét hónap folyamán, ha olykor a szövődének szállító festékgyár meg-megszegte szerződéses kötelezettségeit. A szállító mu­lasztásainak kivédésére a gyár vegyészei álltak hadrendbe, dolgoztak ki olyan új Recepte­ket, melyek révén meglévő színező anyagaikból állították elő a kívánt színt vagy annak árnyalatát. A jó színtartás, a gyűrhetet­­lenség elsősorban a technoló­giai előírásokat betűről betűre betartó kikészítő részleg dol­gozóit, s nemkülönben a szö­vőnők pontos-gondos munká­ját dicséri. A minőségi köve­telményeknek eleget tenni ter­mészetesen nem pusztán aka­rat, lendület kérdése. A pozi­tív hozzáállás csak nélkülöz­hetetlen alapja a termelői cse­lekedeteknek, a fel-felbukka­­nó minőségi vétségek elkerü­lése érdekében döntött úgy még az év elején a dolgozók tanácsa, hogy megerősítik a minőségellenőrzést. Sűrűbbé tették a minőségellenőrök mozzanatközi láncát, s ezzel az intézkedéssel elérték, hogy, a szövési hibákat helyben és a­­zonnal kijavítják. Egyre rit­kábban, úgy is mondhatjuk, nagyon ritkán esik meg utóbb, hogy a szövési hibát a végel­lenőrzésnek kell földerítenie. Volna még olyan általános javulást előidéző tényező, a­mely bár közvetve, de mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban az utóbbi egy­két hónapban érezteti jóté­kony hatását. Szintén a dolgo­zók tanácsa javaslatára, majd rendszeres ellenőrzése mellett, már a pártunk főtitkárának április 29-i expozéjában fog­lalt orientációs szellemében, a mindenki számára kötelező és folyamatosan zajló szakmai továbbképzésen túl külön há­rom hónapos tanfolyamot szerveztek és bonyolítottak le a gyár mesterei és segédmes­terei számára. A tanfolyam 65 részvevőjét a fővárosi köny­­nyűipari kutatóintézet szak­emberei „vették intenzív ke­zelésbe“, három külön téma­körben, a technológiai ismere­tek, a munkaszervezés és a munkalélektan területén gya­rapították tudásukat a hall­gatók, csiszolták munkaveze­tői stílusukat. A fővárosi ku­tatóintézet munkatársai első­ként a technológiaoktatásban arra is sort kerítettek, hogy az ésszerű anyagfogyasztás újabban kidolgozott módoza­taira is megtanítsák a gyár mestereit és helyetteseiket. El­sősorban arra, hogyan s mi­ként csökkenthetik a techno­lógiai anyagveszteségeket, to­vábbá hogyan járulhatnak hozzá a fajlagos fogyasztás csökkentésével az importból származó gyapot, illetőleg­ a belőlük font szálak megtaka­rításához. Amint a fentiekből olvasó­ink is lemérhették, a szövődő munkaközössége hatékonyan és jó eredményekkel munkálkodik a reá háruló tervfeladatok teljesítésén. Termelői erőfeszítéseiket a dolgozók tanácsa fogja össze és irányítja az intenzív gazda­ságfejlesztés fő irányaiba. Most a félévi közgyűlésre ké­szülődve ugyancsak a dolgo­zók tanácsa gyűjti össze, rend­szerezi azokat a javaslatokat, amelyek részint a saját, részint pedig az ágazati lánc­ban dolgozó vállalatok mun­káját kívánják tovább jobbí­tani. Egyúttal arra ösztönzi a munkaközösség minden egyes tagját, hogy augusztus 23. tiszteletére újabb többletekkel tetézzék a júliusig elért más­fél milliót. Szabó Barna 3 A névleges átlagjavadalmazás emelkedése A javadalmazási összalap növekedése Augusztus 1-jétől a következőképpen emelik a bányaipari dolgozók jövedelmét, akik tarifális javadalma­zása kisebb 2000 lejnél: A bányaipari dolgozók jövedelmének növekedéséről Besorolási kategóriák: Tarifális javadalmazás amelyeknél az — lejben — Tarifális hálózat *• szí^kasz­ban’ --------------------------------------­augusztus l-jétől alkalmazzák a " , emelés emelés " javadalmazásemelést . előtt után Szakképzett munkások — „ Külszíni (ejtés A szint" tarifális hálózat szerint java­dalmazott munkások — „Külszíni fejtés B szint" tarifális hálózat szerint javadal­mazott munkások — „Külszíni fejtés C szint" tarifális hálózat szerint javadal­mazott munkások Szakképzetlen munkások — „Föld alatti fejtés B szint" tarifális hálózat szerint java­dalmazott munkások, akik megszokott feladatokat vé­geznek — „Föld alatti fejtés C szint" tarifális hálózat szerint javadal­mazott munkások — akik megszokott feladatokat végeznek — akik nehéz feladatokat végeznek — „Külszíni fejtés A szint" tarifális hálózat szerint javadal­mazott munkások — „Külszíni fejtés B szint" tarifális hálózat szerint javadal­mazott munkások — „Külszíni fejtés C szint" tarifális hálózat szerint javadal­mazott munkások Augusztus 1-jétől havi 2000 lejig terjedő tarifális javadal­mazással rendelkező többi szakképzett és szakképzetlen mun­kás is megemelt javadalmazásban részesül, aki a bánya­iparban dolgozik, de más tarifális hálózat szerint trapja­ja-A dolgozó személyzet javadalmazásemelésére vonatkozó államtanácsi törvényerejű rendelet 3. szakaszának 2. bekez­désében megfogalmazott előírás értelmében „A felemelt tari­fát is javadalmazások magukban foglalják a mezőgazdasági élelmiszertermékekért, hőenergiáért, földgázért és más tü­zelőanyagokért járó, a 46/1982. sz., illetve a 240/1982. sz. ál-1 alap 1 963 2 385 1 alap — 2 alap 1 867—1994 2 297—2 414 1 alap — 2, I. fokozat 1 808—1973 2 248—2 395 alap — I. fokozat 1 867—1976 2 294—2 403 alap — II. fokozat 1 732—1928 2 172—2 355 alap 1932 2 391 összes kategóriák 1 574—1 887 2 053—2 307 összes kategóriák 1 525—1838 2 014—2 287 összes kategóriák 1 515—1799 2 014—2 219 radalmazását. Ugyanattól az időponttól növelik a műszaki, gazdasági, adminisztrációs, valamint más szakterületen dol­gozó bányaipari személyzet jövedelmét, amelynek tarifális javadalmazása kisebb 2000 lejnél­­lamtanácsi törvényerejű rendelet előírásai alapján folyósított pótlékokat is.“. így a tulajdonképpeni javadalmazásemelés mellett a pótlékok hozzáadásával a tarifális javadalmazás­hoz, növekedik a számítási alap a tarifális javadalmazás függvényében folyósított juttatások, köztü­k a nyugdíj meg­szabásakor. (Folytatás az 1. oldalról) javadalmazásnövelést — ter­mészetesen ágazatonként — a legkisebb jövedelműekkel kezd­tük. Gyakorlatilag ez az első szakasz több mint két és fél millió dolgozó jövedelmének nö­velésére terjed ki, akik a nem­zetgazdaság valamennyi terüle­tén tevékenykednek és a tör­vényes rendelkezések értelmé­ben havi névleges javadalma­zásuk 33 százalékos gyarapodást érhet meg. Hazafias büszkeség­gel és pártunk politikája iránti mélységes ragaszkodással nyug­táztuk azt a tényt is, hogy ez a legújabb javadalmazásemelési intézkedéssorozat — amely egyébként az életszínvonal ál­talános emelését szolgáló rend­szerbe illeszkedik — a legna­gyobb arányú a szocializmus éveiben. Ez a tényező mint egyébként a javadalmazáseme­­lés egész rendszere, pártpoliti­kánk mélységesen humanista jellegének pregnáns megnyilat­kozása, kifejezése annak, hogy társadalmunk következetesen tö­rekszik arra, hogy a dolgozók, egyben az egész nép által fel­halmozott alapok — amelyek erőteljes gazdasági fejlődésünk eredményeként jöttek létre — hozzájáruljanak a jövedelem szüntelen, kiegyensúlyozott és méltányos növekedéséhez. Mind­ezek a társadalompolitikai té­nyezők élő bizonyságai annak a következetesen humánus mód­nak, ahogyan hazánkban a szo­cialista etika és méltányosság elveit alkalmazzák, amelyek ha­zánkban immár állampolitikánk alapvető etikai rendjét is képe­zik. A törvényerejű rendelet szé­les körű, átfogó társadalmi jel­legére jellemző, hogy — mint ismeretes —­ a második java­dalmazásemelési szakasz befe­jezése után (1988. november 1.—1989. január 1.) 4 millió 470 ezer dolgozó részesül jelentős emelésből, amely az egész dol­gozó személyzet mintegy 60 szá­zalékát teszi ki. A dolgozó sze­mélyzet többi része — egészen a 7,9 millióig — javadalmazásá­nak emelésére 1989. március 1. és augusztus 1. között kerül sor. Az évtized utolsó évében, 1990- ben, amikor a teljes dolgozó sze­mélyzet immár felemelt javadal­mazását kapja, a javadalmazási alapok 29 milliárd lejjel növe­kednek, amely összeg meghalad­ja az 1965-ös javadalmazási alapnak mintegy a felét. A nem­zeti jövedelem további arányos és szüntelen növekedése révén a jelenlegi ötéves terv befejezése­kor a javadalmazási alap 300 milliárd lejre emelkedik, amely 1965-höz viszonyítva 5,5-szeres növekedést jelent. Nemzetközi összefüggéseiben tekintve e hazánkban alkalma­zásra kerülő törvényerejű ren­deletet, még jobban kidomboro­dik ennek politikai, nemzetgaz­daságunk életképességét jelző jelentősége. Ma, amikor a vilá­gon a gazdasági válság átfogó mélységes jelei mutatkoznak, amelyek egyre komolyabb kö­vetkezményekkel járnak az élet­minőségre, a szocialista Romá­niában ily nagyszabású és átfogó intézkedésrendszerre kerülhetett sor, amely mindenki számára nyilvánvalóan igazolja szocia­lista társadalmunk felsőbbrendű­ségét, a nemzetgazdaság dina­mikus fejlődését, pártunk és államunk gazdaságpolitikájának helyességét, pártfőtitkárunk tu­dományos megalapozottságú, biztos perspektívákat kijelölő doktrínáját, amely biztosítja ha­zánk töretlen előrehaladását a szocializmus építésének útján. A javadalmazás növelése az életszínvonal emelését szolgáló többi tényező összefüggésében, amikor erre a fogyasztási alap növelése és a szolgáltatások árai, egyáltalán az összes termékek árai stabilitásának a fenntartása mellett történik és ugyanakkor nem vezet sem a lakbérek emel­kedéséhez, sem a családi pótlék csökkenéséhez — társadalmi jelentősége még hatványozottab­ban kidomborodik. Mindezeket a tényezőket egységükben szem­lélve még inkább érvényre jut nemzetgazdaságunk dinamizmu­sa, képessége arra, hogy biz­tosítsa a sokoldalú fejlődéshez szükséges forrásokat, az életszín­vonal egyre emelkedő tenden­ciáját. A javadalmazás emelése népünk szorgalmas munkájával felhalmozott nemzeti vagyona alapján történhetett, amely ma 34-szer nagyobb, mint 1945-ben és 5-ször, mint 1965-ben. A most megkezdődött java­dalmazásemelési intézkedés­rendszer biztos alapokon álló gazdasági fejlődésünk bizonyí­téka, amely egész népünk szá­mára a töretlen előrehaladást szavatolja az élet valamennyi területén. A JAVADALMAZÁS ÉS A NYUGDÍJAK EMELÉSE A PÁRT EMBERKÖZPONTÚ POLITIKÁJÁNAK KÉZZELFOGHATÓ MEGNYILATKOZÁSA AUGUSZTUS ELSEJÉTŐL KEZDVE MINTEGY 900000 DOLGOZÓ JAVADALMAZÁSÁT NÖVELIK (százalékban) TETTEKKEL, JOBB MUNKAVÁLASZOINAK (Folytatás az 1. oldalról) munka ésszerűbb megszerve­zésével a továbbiakban még in­kább le akarunk szorítani, il­letve kiküszöbölni. De joggal lehetünk büszkék arra is, hogy egy-két éve sikerült terméke­ink minőségét megfelelő, kifo­gástalan szinten tartani. Igaz, újító szellemű, jó műszaki gárdánk van vállalatunkban, olyan, amely megkülönböz­tetett figyelmet fordít a gyártmányfejlesztésre, termé­keink korszerűsítésére. Egyéb­ként az államtanács 1 .tör­vényerejű rendelet alapján augusztus elsejével megkezdő­dött javadalmazásemeléssel kapcsolatos gondoskodásra válaszolva, ezután még inkább törekvésünk homlokterébe ál­lítjuk a termelés modernizá­lását, a minőség javítását, az önköltség csökkentését, a gaz­dasági hatékonyság fokozását. KOHUT ISTVÁN főmester: — Közel három évtizede vagyok esztergályos, illetve a forgácsolók mestere, a 6 Mar­tie Vállalatban pedig szinte ne­gyedszázada dolgozom, ahol munkám gyümölcseként nem egy sikerélményben, elégtétel­ben volt és van most is ré­szem- Annak idején sokáig voltam vállalatunk KISZ bi­zottságának titkára és az ipa­ri tanulók főoktatója. Jóleső érzéssel tölt el az a tudat, hogy egyesek közülük ma már csoportvezetők és mesterek. Örömömre szolgál az is, hogy reményem szerint, azok híven a munkásdemokrácia különsé- tükrözik pártunk és álla­­m­ szervezeteiben számítanak mánk következetes gondosko­­társadalmi tevékenységemre,­dását, a dolgozó nép életszín- A főmesteri tisztség betöltése vonalának növelése iránt, mellett tagja vagyok válla- Méltányos dolognak tartom, latunk pártbizottsága bárója- hogy a javadalmazásnövelés a nak, a megyei pártbizottság- ,közszükségleti javak és szól­nak meg társadalmi aktivista- gut­tatások s általában a ter­­ra s egyúttal a Szocialista De­­mékek árai stabilitása meg t ar­­mokrácia és Egység Frontja­tásának körülményei között Országos Tanácsának is tagja, történik. Meggyőződésem. Ami pedig az Államtanács hogy vállalatunk dolgozói tet­­törvényerejű rendelete alap­­tőkkel, jobb munkával, telje­sen megkezdődött javadalma­­sítménnyel válaszolnak a já­­rási intézkedéseket illeti, jö­­vadalmazásemelésre. Bízvást számíthatunk arra, hogy ezek a fogadalmak valóság­gá válnak, hiszen a 6 Martie Vállalat munkaközösségének egyik jellemző vonása a felelősségérzet. Olyan munkások, mesterek és műszaki értelmiségiek dolgoznak itt, akik odaadással, példás helytállással tesznek eleget feladataiknak, a megnövekedett el­várásoknak. SÜRGETŐ TEENDŐK A FÖLDEKEN AZ ARATÁST KÖVESSE GYORS GABONASZÁLLÍTÁS (Folytatás az 1. oldalról) a hiányzó három kombájn miatt kisebb a teljesítmény. Helyszíni tapasztalataink a­­lapján később igazat kellett adnunk az Agrit elnökének, az észleltek megerősítették az elhangzott vélem­ényt. Napköz­­ben hol az egyik, hol a másik kombájn állt le, igaz, nem hosszú időre, ám gyakran kel­lett közbeavatkozniuk az ügye­letet tartó műszakiaknak a gyors hibaelhárításért, mikor egy törött alkatrészt, mikor hajtószíjakat cseréltek ki. Az észleltektől függetlenül való­ban alaposabban készültek fel az idei aratásra a gépjavítá­sok idején, de azt is tudomá­sul kellett vennünk, hogy a dimbes-dombos terep alapo­san igénybe veszi főleg a már több esztendő betakarítási idényeit kiszolgált arató-cseplő gépeket. Néha korábbi ha­nyagság, valakinek a figyel­metlensége bosszulta meg ma­gát, egy a vetéstáblán felejtett kábeldarab rontotta el pél­dául a kaszát, s az is előfor­dult, hogy az üzemanyagot szállító tartálykocsi későbben érkezett a kelleténél, ami ugyancsak — szerencsére csak rövidebb időre — leálláshoz vezetett. A munkaidő teljes kihasz­nálására törekedett a mező­gépészek többsége. Reggel nyolckor indították meg a kombájnokat, s napnyugtáig dolgoztak a gépek kezelői. Ily módon példamutató aratók­ról is szólhatunk, akik a rossz terepviszonyok és a hőség el­lenére is rendszeresen teljesí­tik, sőt, túl is szárnyalják napi normájukat. Vasárnap sincs pihenés, Ioan Tarau, a trimleu Silvaniei-i mezőgépészeti ál­lomás igazgatója számolt be arról, hogy például Virtolton Bartus Ferenc, Cserni Vilmos, Kádár Géza több egymást kö­vető napon több mint 20 tonna búzát takarítottak be. Hasonlóan igyekvő és példa­mutató aratók Iuliu Opris, Vígh József Uileacu Zimb­u­­luion, Balogh János Caraste­­lecen, s még sokan mások, akiket gyors munkájukért ju­talmaztak meg. Noha nem ért véget az ara­tás, általában szép búzater­mést takarítanak be az ős­ségekben. Különben az elmúlt tél folyamán­ tudósítottunk arról, hogy az­ övezetben már az esztendő elején,hozzáfogtak a vetések téli ápolásához, s ahol időben és kiegyensúlyo­zott tápanyagpótlást végez­tek, jól fejlődött, s idejé­ben ért be a gabona. Gergely László, az agráripari tanács főmérnöke arról is tájékozta­tott, hogy a 't Turda-195 fajtájú búzával szemben a Turda-81, Fundulea-29 és a Transilvania fajtájúak az előbbi átlagter­mésének a kétszeresét nyúj­tották eddig. Egyébként a ta­nács szintjén 1000 kilogram­mal több búzát takarítanak be minden hektárról, mint az el­múlt évben, s a nyár első felében árpából is 1200 kilog­rammal szárnyalták túl a ta­valyi átlagot. A pericei­ivel szomszédos agráripari tanács körzetében, Crasnán és környékén is tel­jes erővel haladt az aratás. A tájegység szövetkezetei több­nyire a Meszes-hegység lej­tőin és lábánál terülnek el, ahol valamivel később ért be a kenyérgabona. Crasnán olyan irammal láttak munká­hoz, hogy a vetésterület 57 százalékáról már határszem­lénk napjáig begyűjtötték a termést, amikor öt arató-csép­lő gépet a mezőgazdaság-gé­pesítési tröszt vezetősége Me­­se?enii de Jós termelőszöve­­kezetébe irányított át. A cras­­nai mtsz jobb aratási teljesít­ménye az utóbbi egységével szemben azonban nem indo­kolta az átcsoportosítást; bár Mese?enii de Jós szövetkeze­tében tíz üzemképes kombájn­nal dolgozhattak, azokkal nem érték el azt a teljesítményt, mint kisebb erővel Sig és A­ghirel helységek egységei­ben. A segítségnyújtás kötele­ző, hiszen mindannyiunk kenyeréről van szó, ám a ka­lákára akkor ér rá az ember, ha saját portáján nincs más sürgősebb tennivaló. Külön­ben a crasnai Agrit egységei­ben is a kisebb üzemzavarok számlájára írható az, hogy a tervezett napi ütemet nem ké­pesek teljesíteni az aratók. A Kraszna mentén felkere­sett két agráripari tanácshoz tartozó szövetkezetek minde­­nikében, jóllehet száraz a ki­csépelt gabona, s a mezőkről egyenesen a terményátvevő központokba szállítható volna, nem halad az aratással pár­huzamosan, kielégítő ütemmel az állami alapnak járó szerző­­­déses gabona szállítása. A pe­­rices-i Agrit egységeiben bi­zonyos korábban betakarított gabonát nagyobb nedvesség­­tartalma miatt a gazdaságok­ban, a szabadban szárítottak meg, e mennyiség hordása vi­szont két napon belül befejez­hető. Kedvezőtlenebb jelensé­get figyelhettünk meg a cras­nai Agritban, ahol Durai Géza, a tanács elnöke nagy gondban volt: hat szállítóeszközt kel­lett nyolc egység között elosz­tania. A szakosított szállító­vállalat (ITSAIA) száz tonna szállítókapacitással volt jelen a körzetben, de mivel naponta — hegyvidéki övezetben — négy fuvarnál többet nem te­hetnek, nap mint nap átlag­ban 150 tonna búza marad el­szállítaná. Pedig biztos he­lyen, a terményátvevő közpon­tok magtáraiban minden ga­bonaszem helye. A gazdasá­gok saját teherautóikkal még kevesebbet szállíthatnak, nem billenő kocsiszekrényű teher­autók azok, s lapátolni szük­séges róluk a búzát. A területfelszabadítás jó ütemmel haladt, reméljük, így is tart aratás befejeztéig. Két­száz igás fogattal naponta 140 tonna bálázott szalmát horda­nak be a szérűskertekbe, amit azon nyomban kazlakba is raknak. De a gyors aratással, a betakarítás mielőbbi befeje­zésére való törekvéssel egy időben az legyen a cél, hogy mihamarabb szállítsák le az állami alapnak járó gabonát.

Next