Előre, 1989. március (43. évfolyam, 12828-12854. szám)

1989-03-01 / 12828. szám

ELŐRE — 1989. március 1. Az újságíró abban a szerencsés helyzetben van, hogy országjárás közben eléje tárul az élet a maga sokrétű valóságában. Munkahelyükön, feladataik teljesítése közben látja az embereket, így közvetlen forrásból — azaz a leghitelesebben — értesülhet az eredményekről és a munkatettek indítékairól, az emberek hozzáállásáról. Márpedig ezek pontos ismerete nélkül aligha lehetne érzékeltetni, hogy miként válnak valóra az elénk tűzött célok, milyen belső mozgatórugók irányítják magatartásunkat és cselekedeteinket. Miként Nicolae Ceaușescu elvtárs múlt év novemberi expozéjából is kiviláglik, közhasznú tevékenységünk célértelmét, egész rendszerünk lényegi vonását fejezi ki a címben idézett elvünk: a szocializmust a néppel és a népért építjük. Ezért volt szempont ez az elv az alábbi ankét megírásakor, illetve az alanyok megszólaltatásakor. Minthogy ők a gazdasági társadal m mindennapi életből vett példák, tények bizonyítják a legjobban, hogy elveink nem csupán az elmélet szintjén érvényesek, de azokat a gyakorlatból, az emberek tapasztalataiból, a lét igazságaiból szűrték le. VILCU VASILE, a bucuresti-i Városrendészeti és Útépítkezési Vállalkozás pártbizottságának titkára többek között éppen erről szólt, da nélküli a munkálatok bonyolultsága is. Az idén 97 km vízvezetéket kell építenünk, 100 km csatornát, 20 km fűtővezetéket, 1 millió 800 ezer négyzetméter aszfaltozott utat — tehát mindenből a tavalyinak közel a kétszeresét. Ami érthető is, hiszen sokkal több lakás épül, s az átadásra kerülő középületek száma is nagyobb, mint az elmúlt évben volt. Persze, munkálataink egy részét az idén csak folytatjuk, illetve befejezzük, mert régebben kezdtük el, de ez mit sem változtat a munkánkkal szembeni követelményeken, a feladatok komplexitásán. Talán mondanom sem kell, hogy nem kevés szakértelmet, figyelmet és körültekintést igényel vízvezetéket (csatornát stb.) lefektetni a metróvonal közvetlen közelében, hát még ahol két föld alatti vágány keresztezi egymást! És bizony elég sok ilyen, vagy ehhez hasonló helyzet adódott. Mint ahogy komoly próbára tett mindanynyiunkat a fundeni-i onkológiai kórház, vagy a törvényszéki orvostani intézetkomplexum, vagy a Vácáresti-tó körüli, illetve a Glina- és Cernica-tó közötti építési-rendezési munkálatok reánk eső része. És még nem is szóltam a művészi kivitelezésű útburkolatról, amely a Victoria Socialismului sugárutat fedi majd. Feladataink közül ezek a legbonyolultabbak, de a többi is nap mint nap kemény próba elé állítja embereinket. Úgyhogy lényeges az, ahogyan viszonyulnak munkájukhoz, napi teendőikhez, társaikhoz. Nos, éppen e hozzáállás tökéletesítésében van elsődleges szerepe a pártszervezetnek, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy az emberek tudatának fejlesztése a párt vezető szerepének egyik fontos megnyilatkozása. Nálunk is a pártszervezet — tagjai, a kommunisták révén — kezdeményez minden megújulást, ösztönzi a hatékonyabb, jobb eljárások bevezetését. S ugyancsak a párt az az erő, mely eltávolítja mindazt, ami régi és elavult, ami már nem felel meg az új feltételeknek, s mozgósítja, dinamizálja az emberek alkotó energiáit, megszervezi és irányítja építőmunkájukat. A párt vezető szerepe tehát nem jelszó vagy elvont követelmény, hanem minden egyes szervezet, minden pártszerv, minden kommunista mindennapi munkájában ölt testet: a kommunisták élet- és munkahelyén, azáltal, hogy a párt tagjai magatartásukkal, cselekedeteikkel élen járnak, képesek a párt politikai vonalának gyakorlati megvalósítására mozgósítani, szervezni és vezetni a dolgozókat. Ahol jók az eredmények a termelésben, ott ma már biztos, hogy a dolgozók jó viszonyban vannak a tudománynyal: keresik-kutatják az új eljárásokat, módszereket, s a vívmányokat mielőbb alkalmazzák is. Más alkalommal beszámolt erről Székely Bálint hertai almérnök, David Toma főmester (ugyanonnan), vagy Nagy József nistrui szakember. Ezúttal VASILE GHEORGHE mérnöknek, a Baia Mart-i Bányaipari Központ műszaki irodája főnökének a véleményét jegyeztük le, kimeríti a bányát, és az is nyilvánvaló, hogy a korszerű vegy- és kohászati ipar stb. rendkívül tiszta fémet igényel tőlünk. E követelményeket szem előtt tartva szerveztük meg és irányítjuk a tudományos kutatást és a műszaki fejlesztést, a tudomány és a technika vívmányainak mielőbbi és széles körű gyakorlati alkalmazását. Iparközpontunk e célból saját kutató- és tervezőintézettel, a műszaki megoldásokat kivitelező termelőegységgel, számítóközponttal rendelkezik, s jól felkészült szakembergárda látja el az érckitermelés, a feldolgozás, valamint a gépesítés terén adódó feladatokat. A bányászat Maramures megye vezető iparága, mely nem csupán az itteni lakosság jelentős hányadának biztosítja a megélhetési forrást, de egész nemzetgazdaságunk fejlődéséhez is számottevően hozzájárul. Megyénk adja az ország színesfémtermelésének jelenmi élet legkülönbözőbb területeit képviselik, törekvéseikről, terveikről, munka- és életkörülményeikről tudomást véve az olvasó reális képet alkothat magának a népünket vezérlő elvekről és ezek megvalósulásának módozatairól, eszközeiről, azokról az anyagi létben, illetve az emberi tudatban gyökerező tényezőkről, amelyek jólétünket, egyenjogúságunkat szavatolják. Ankétünk alanyai munkájukról, életükről, törekvéseikről szólnak, eredményeikről, közösségi és személyes dolgaikról beszélnek, úgy, hogy kirajzolódik az egész országot uraló lelkesítő tabló, amelynek címe és lényege: a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése Romániában — a néppel, a népért. És mielőtt bemutatnánk őket és átadnánk nekik a szót, jegyezzük ide: ebben a közösségi munkahangulatban rejlik a párt és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs körüli szilárd egységünk ereje, vényesülnek-e ezek a követeldeny feltételt biztosít ahhoz, mények. Jó érzés tudni, hogy hogy a magunk választotta valamelyest én is hozzájárul szakmában és tevékenységi tehátok az emberek öröméhez, rületen érvényesüljünk, szájú hangulatához — a jó és vazolja anyagi jólétünket, szép öltözék ugyanis érneki szellemi fejlődésünket. Nem csak Arge? megyében és nem csak itthon, de a világ számos országéban jól ismert a pite?ti-i Fafeldolgozó Kombinát névjegye. A házi kiállítást szemlélve magától adódik a hírnév magyarázata: szép és modern minden bútordarab. Persze, az esztétikus külső nem minden, tartósnak, jó minőségűnek, és amint látni fogjuk, még nagyon sok szempontból megfelelőnek kell lennie annak a bútornak, amely sok-sok vetélytárs közül évről évre elnyeri a vevő tetszését. A jó és szép végeredmény mögött mindig hozzáértést, céltudatos törekvést találni, s ez utóbbi középpontjában a tervmutatók maradéktalan teljesítése áll. Ez ugyanis — mint a múlt év novemberi jelentős expozéjában Nicolae Ceausescu elvtásr rámutatott — mind a társadalom, mind az egyén érdeke. PIETRAREANU ION mérnök, a kombinát igazgatója mondotta ezzel kapcsolatosan: már az utóbbi három évben megduplázódott az évi termelés volumene, miközben tonnánként 20—25 lejjel csökkentek a termelési költségek. Eléggé igényes fejtési módról van szó, amelyet inkább ott lehet alkalmazni, ahol nem túl keskeny a telér, a munka eszköze pedig többnyire a fúrókocsi, s ezenkívül a módszer a bányásztól is több ismeretet követel, mint a „klasszikus“ fejtés. Itt jegyezném meg, hogy a bányáinkban használatos fúrókocsi is a mi szakembereink találmánya, mely nagyon jól bevált, segítségével nem kevés munkát lehet megtakarítani és növelni lehet a termelékenységet. A példákat folytatni lehetne az ércelőkészítés és feldolgozás terén alkalmazott új eljárásokkal — például azzal a találmánnyal, amely lehetővé teszi az úsztatásban használt egyik igen fontos anyag hazai előállítását; új habképző reagens ez, amelyet régebben külföldről kellett beszerezni, drága pénzért, most pedig vegyipari másodtermékből állítják elő olcsón. Az élet színvonalát és annak minőségét több tényező együttesen jellemzi. Ezek között a legfontosabbak a munka- és lakókörülmények, szűkebb és tágabb környezetünk civilizációs szintje, s annak megannyi velejárója. De ide sorolhatnánk az ember társadalmi közérzetét, s persze, az ezt meghatározó objektív és szubjektív tényezőket. Konkrét adatokkal — megannyi valós ténnyel — bizonyítható, hogy hazánk minden táján emelkedett az élet színvonala; a párt programjának, Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásainak valóra váltása pedig biztos garancia rá, hogy a jövőben még jelentősebb lesz e növekedés. A fiatal jiboui munkásasszony, TALPOS SAROLTA életútja jól példázza az elmondottakat: van. És az is nagyon sokat mond, hogy húsz év alatt a város ipari termelése több mint tízszeresére gyarapodott: 80 millió lejről a jelenlegi 900 millió lejre. De talán mindjárt ezzel kellett volna kezdenem! Mert lényegében az erőteljes gazdasági fejlődés nyomán lett egyre jobb és szebb az életünk. Ugyanis e fejlődés teremtett nagyon sok embernek munkahelyet, biztos kereseti lehetőséget, és ez diktálta a társadalmi-kulturális fellendülés gyorsuló ütemét is. Tudni kell, hogy a város térképén nem csak új ipari egységek bukkantak fel, de új iskolák, új szolgáltatási egységek is, bővült — és ma minden utcát végigkísér — az ivóvízhálózat. Azt pedig külön és nyomatékosan hangsúlyozni szeretném, hogy óriási összeg árán szabályozták a Szamos mellékfolyóinak Jibou fölötti szakaszát, illetve a Firiza völgyét, úgyhogy most már a víz semmiképpen sem fenyegetheti a várost. Bárki ellátogat hozzánk, a készruhagyár csarnokaiba, s elbeszélget sok száz kolléganőm bármelyikével, meggyőződhet, hogy elégedett emberek ezek. De hogyne éreznék A göesti-i Arcticban mindenki jól ismeri BRADEANU ION matricakészítőt. Nem csak azért, mert kitűnő szerszámok kerülnek ki a keze alól, de azért is, mert a vállalat szintjén sorra kerülő szakmai vetélkedőn az utóbbi három évben neki ítélték oda az első díjat. Pedig ugyancsak szoros a verseny: a Dimbovita megyei hűtőszekrénygyár kitűnő szakemberekkel dolgozik, csakis így vívhatta ki magának itthon is, külföldön is a jól megérdemelt elismerést. A szerszámkészítő részleg fiatal munkájának arcélét olyan vonások alkotják, amelyek lényegében jellemzőek az egész ottani közösségre, ha a leendő szakkáderek széles profilú képzését, a tudomány és a technika legújabb vívmányaira alapozott mélyenszántó elméleti felkészítésüket, a gyakorlati ismeretek elsajátítását. De a tanulás korántsem ér véget az iskola befejezésével; a tudás állandó gyarapítására, a továbbképzésre nálunk törvény kötelez. Vállalati szinten biztosítják nálunk is, hogy a továbbképző tanfolyamokon a dolgozók elsajátítsák az új technológiák bevezetéséhez szükséges ismereteket és képességeket, aztán a folyamatos gyártmányfelújításhoz és -korszerűsítéshez elengedhetetlen tudásra, képességre is szert tegyenek. A kollektív vezető szervek javaslatai alapján és a szükségleteknek megfelelően bontakozik ki a munkahelyi szakképzés, a többirányú szakképzés, kerül sor a műszaki alkotási kurzusokra. Az új ismeretekről időnként vizsgán kell számot adni, de a legfontosabb ellenőrzést maga a mindennapi munka jelenti. Aki felelőtlenül, felületesen viszonyul e kérdésekhez, az saját magát ítélné kényszerű tehetetlenségre. A feladatok nem egyszerűsödnek, hanem egyre bonyolultabbak, mind nagyobb elvárásoknak kell eleget tenni. S ebben — az élet, a termelés diktálta — állandó versenyben még csak részt venni is (hát még győzni!) úgy lehet, ha komolyan fogjuk fel teendőinket, s igyekszünk tudásunkkal, magatartásunkkal felnőni az egyre magasabb igényekhez. Márpedig ez mindannyiunk kötelessége. Gro?i község nevét úgy emlegetik megyeszerte (Maramure?ben), mint a sikeres a jómód szinonimáját , hogy nincs ebben semmi túlzás, bárki személyesen meggyőződhet, ha ellátogat a megyeszékhelytől ugrásnyira lévő gyönyörű településre. De az egyöntetű elismerés oka nem a helység festői fekvése (hozzá hasonló bőven akad még az ottani tájakon), hanem az immár messze híres állattenyésztő telep rangos eredményei. Amikor a telepre látogatva ezek felől érdeklődtünk, több ottani dolgozó — BOLTE MARIA, HORJE MARIA, TIBIL VERONICA állatgondozók és ROHIAN ANTON mérnök, a telep vezetője — kapcsolódott be a beszélgetésbe. Szívesen és sokat beszéltek munkájukról, a községről, az emberekről, és a legtöbbet az állatokról. Az elmondottak alapján vetettük papírra az alábbiakat, amiből az olvasó fogalmat alkothat a grozi-i sikerről, s arról, ami mögötte van. dik váltásban, otthon — a szövetkezetben vagy a háztájiban. A munka a farmon viszont egész embert — pontosabban: egész napot ■— vesz igénybe. De az asszonyok egyöntetű véleménye szerint ez nagyon megéri. Szépen keresnek, úgy 3000 lej körül havonta, s a munkát szívesen végzik, mert szeretik az állatokat. Meglátszik ez mindenen: az egészséges, szépen fejlődő borjakon, az óriási tőgyű teheneken, a mindenütt észlelhető patyolattisztaságon. És az sem véletlen, hogy a legtöbb gondozó otthon is tart jó néhány állatot, s a gyermekeket már kiskorúktól bevezetik az ősi foglalkozás titkaiba. A beszélgetés során bebizonyosodott: a grozi-i állatgondozók tisztában vannak vele, hogy ők maguk is sokat tehetnek azért, hogy hazánk falvaiban végrehajtsuk az új agrárforradalmat. Mert — mint mondották — e forradalom sorsa a mezőn, az állattenyésztő farmokon, a gépállomásokon dől el, a falusi ember valósítja meg. Mert végső soron ők alkalmazzák az új ismereteket, eljárásokat, melyeket szakembereink dolgoznak ki. Szép nagy házakat, tágas udvarokat, a jókora istállók és csűrök mellett szinte mindenütt garázst látni Grozi községben. Jeleként annak, hogy aki dolgozik, az mindig megtalálja számítását. Beszédpartnereim hangsúlyozták: az az intézkedés, amelyet Nicolae Ceausescu elvtárs javaslatára a Politikai Végrehajtó Bizottság hagyott jóvá nemrég — a természetbeni javadalmazás és a globális akkordban történő javadalmazás rendszerének tökéletesítéséről a mezőgazda-■ sági termelőszövetkezetekben — jobb munkára, nagyobb, hozamok elérésére ösztönzi a falusi embereket, mert azáltal saját jólétüket gyarapítják. Eredmények, munkasikerek tükrében vettünk szemügyre életutakat, építőmunkánkat irányító elveket. A következtetés magától adódik: ezek az elvek a mindennapi gyakorlatban fogantak, az élet tapasztalatát sűrítik magukba. D. Bartha Margit — Egyszerű, kézenfekvő érvekkel szeretném alátámasztani szocialista rendszerünk működésének és fejlesztésének egyik alapelvét, amelyet Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk főtitkára ismételten hangsúlyoz: társadalmunkban a kommunista párt a vezető politikai erő, s e szerepe egyre erősödik a tevékenység valamennyi szférájában. A konkrét valóságot és egyben a szocialista fejlesztés fontos követelményét tükrözi ez az elv. ,A párt nem elvont fogalom; emberek alkotják, akiknek munkájától, széles körű, sokoldalú tevékenységétől, forradalmi szenvedélyétől, áldozatkészségétől és odaadása,tól függ, hogy programjaink és terveink valóra váljanak. A vezető szerep pedig azt jelenti, hogy a párt nem a társadalmon kívül, vagy a társadalom fölött álló politikai szervezetként tölti be hivatását, hanem szocialista társadalmunk szerves részeként minden egyes társadalmi egységben, munkaközösségben. Mégpedig azáltal, hogy a párt tagjai, a kommunisták élen járnak a munkában, a forradalmi tevékenységben, a párt programjának megvalósításában, szakmailag és politikailag a legfelkészültebbek. Így van ez a mi munkaközösségünkben is, amelyben a legjobb teljesítményt éppen a kommunisták nyújtják, s ők azok, akik példát mutatnak felelősségtudatban és fegyelemben, szorgalomban és odaadásban, az új bevezetésében, az ismeretszerzésben. Rendkívül fontos tényezők ezek, mert hozzásegítenek ahhoz, hogy helytálljunk és eleget tegyünk a főváros nagyarányú fejlesztésében és korszerűsítésében reánk háruló feladatoknak. S bizony, cseppet sem egyszerű , se mennyiségileg, se minőségileg — ezeknek eleget tenni. Igaz, a mi munkánk kevésbé látványos, mint a többi építőé: az útra, amelyen jár, csak annyiban figyel az ember, amennyiben az zavartalan közlekedéséhez szükséges, a vízvezetéket, a csatornázást, az egyéb ún. segéd(vagy kiegészítő) munkálatokat pedig észre sem veszi, ám az is nyilvánvaló, hogy ezek nélkül el sem képzelhető civilizált életvitel. Valaki találóan jegyezte meg, hogy a mi kezünk nyomán lélegzik és mozog — tehát él — a város. Márpedig e funkcióit csakis úgy láthatja el, ha „szervei“ („ütőerei“, „tüdeje“ stb.) jók, megfelelően működnek. Ez hozzáértő, szakavatott, pontos munkát követelt minden időkben, s annál inkább ma. Ugyanis a mostanihoz hasonló arányú és jellegű építkezés, korszerűsítés, rendezés nem volt még fővárosunk több évszázados történetében. Eszéla Tudomány és termelés összefüggése nyilvánvaló és Szükségszerű, miként arra Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk főtitkára, köztársaságunk elnöke és doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő gyakran felhívják a figyelmet. Ezért kerül oly nagy hangsúly a tudományos kutatásra és a műszaki fejlesztésre, ezek bevonására a gazdasági-társadalmi fejlődés reális, időszerű és távlati problémáinak megoldásába. Így van ez minden tevékenységi ágazatban, a színesfémérc-kitermelésben és -feldolgozásban is. Ahol a kutatók és a kutatástechnikai fejlesztés eredményeit alkalmazók figyelme elsősorban arra összpontosul, hogyan lehetne minél jobban hasznosítani az ércben lévő fémet, a mind szegényebb ásványból mind magasabb minőségű hasznos anyagot nyerni. Az évszázadok óta tartó kitermelés ugyanis egyre inkább „Egész tevékenységünkben a szocializmusnak a néppel és a népért történő építése tudományos téziséből, abból a tényből indultunk ki, hogy mindaz, amit társadalmunkban létrehozunk, az emberekkel, az emberekért kell hogy megvalósuljon, s biztosítani kell az egész nép civilizációs fokának, anyagi és szellemi jólétének állandó emelését NICOLAE CEAUSESCU * Életutak, elvek a munkaeredmények tükrében tős hányadát. Az ágazat további dinamikus fejlesztését országépítő terveink irányozzák elő; ezek szögezik le, hogy a jelenlegi ötévesterv idején a színesfémérc kitermelését nagymértékben növelni kell, s ugyanakkor javítani kell a fémkivonás hatásfokát is. Mindez komoly feladatot jelent az iparág valamennyi dolgozója, így a műszaki-tudományos alkotás terén dolgozók számára is. S hogy e feladatnak igyekeztünk minél jobban eleget tenni, gondolom, az utóbbi évek jó termelési eredményei bizonyíthatják leginkább. Így tavaly 141 millió lejjel teljesítettük túl az árutermelési mutatót. Csökkentettük a termelési költségeket: 1000 lej árutermelésre számítva a tervezettnél 1,50 lejjel többet az összköltségeket, s a tervezetten felül 31 lejjel az anyagi költségeket; a munkatermelékenységi mutatót pedig 102,9 százalékban teljesítettük. Sokatmondó adatok ezek, bennük a tudományos-műszaki alkotás, valamint eredményeinek gyakorlati hasznosítása is jól tükröződik. Kiszámítottuk, hogy a tavalyi tervünkben szereplő kutatási és műszaki fejlesztési témák megoldása és az eredmények alkalmazása révén mintegy 36 millió lej értékben takarítottunk meg termelési költségeket, és jelentős volt az anyag- és energiaspórlás is, ugyanakkor a — Nagyon sok hozzám hasonló asszonytársamat meg lehetne kérdezni, s mind azt mondanák, hogy az elmúlt években, évtizedekben sokat változott-javult az életük. Igaz, a magam 33 évével alig van összehasonlítási alapom, azt mégis le tudom mérni, hogy a vidék — a Szilágyság — és a város — Jibou — rohamos fejlődése miként hatott ki az itt lakó emberek életére. Gyermek voltam még a területi-közigazgatási átszervezés idején, de jól emlékszem, hogy akkor még szülőhelyem, Zalau is csupán apró vidéki városka volt, ahonnan sokan jártak más tájakra dolgozni. Akkor milyen lehetett Jibou? Nem nehéz elképzelni... 1975-ben, amikor a líceum elvégzése után ide, Jiboura jöttem férjhez, a város pezsgő változások korát élte. Meglátszott ez mindenen: az épülő gyárakon és lakótelepeken, a civilizált élet egyéb kellékeinek a létrehozásán. Itteni születésű munkatársaimtól tudom, hogy a megyésítés táján mindössze 80 család élt korszerű, összkomfortos tömbházlakásban, ma ezeknek száma 1800 körül szakembereink által kidolgozott új eljárásoknak, módszereknek köszönhetően körülbelül 143 millió lej értékben termeltünk terven felül. A helyi alkotó tevékenység leghasznosabb eredményei között említeném meg a szint alatti omlásos fejtési rendszert; ennek alkalmazása nyújel magukat ott, ahol szépet teremteni a mindennapi feladatok közé tartozik? A kezünk alól kikerülő terméknek ugyanis legalább annyira szépnek, tetszetősnek, mint amennyire jónak, tartósnak kell lennie. Az én munkám éppen abban áll, hogy ellenőrizzem: maradéktalanul ér— minőség, külcsín, fizikai és értéktermelés stb. — egyformán fontos tényezők számunkra, mindegyiket szem előtt kell tartani, ha azt akarjuk, hogy termékeink jól — azaz számunkra kifizetődő módon — keljenek el, s ugyanakkor a vevő is elégedett legyen. Több irányú kitartó munkának, törekvésnek az eredménye ez; mindig nagy hangsúlyt fektettünk a minőségre, s közben arra figyeltünk, hogy minél nagyobb értéket csikarjunk ki a drága nyersanyagból , a fából. Az a tény, hogy tavaly 1985-höz viszonyítva 17 százalékkal több értéket állítottunk elő, miközben 12 százalékkal csökkent a felhasznált famennyiség, kifejezi a lényeget: a hatékonyság elvét szem előtt tartva évről évre, sőt mondhatni, napról napra igyekeztünk mind jobb és többféle terméket előállítani. A mi szakmánkban a legfontosabb mutató a fa értékesítésének az arányát jelöli. A mi 90 százalékunk ugyancsak jó eredménynek számít, s ezt főleg két úton-módon értük el. Egyrészt a legkorszerűbb technológiákat alkalmazva — vegyi kezeléssel — jó pár új terméket, így csersavat, takarmányélesztőt, falisztet stb. — állítunk elő az eddig fel— Azt már a szakiskolában és az első munkahelyemen megértettem, hogy az ember csakis úgy érvényesülhet az életben, ha állandóan tanul. A fővárosi vegyipari felszerelésgyártó üzemóriás, a Grivita tartozéka. Igyekszem is minél jobban végezni feladataimat, amint arra szüleim, tanáraim, idősebb munkatársaim tanítottak. Kötelességem, mindannyiunk kötelessége ez, amellyel tartozunk a társadalomnak, a pártnak és szeretett főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak. Ez ugyanis minhasználatlan maradékokból, másrészt a bútorgyártást modernizáljuk, szüntelenül bővítjük, a piac igényeihez, követelményeihez igazodunk. Ez azt jelenti, hogy másképpen készül az a bútor, amelyet a hidegebb és szárazabb éghajlatú országokba küldünk, és másképpen a trópusi tájakról érkező megrendelőké, mert a fa nem mindenütt „viselkedik“ egyformán. S persze, a modern lakás méreteit, no és a divatot is figyelembe veszszük. Most például a natúr szín a sláger, talán mert általa az ember közelebb érzi magát a természethez, és mind többen keresik az egymással variálható darabokat és az apróbútort, úgyhogy ebből is, a világos színűből is sokat gyártunk. Egyébként az évi termelésnek több mint a felét — pontosan: 52 százalékát — az új termékek teszik ki. A tavaly 200 volt az új modellek száma, s az idei évet is jól kezdtük, már januárban közel nyolcvan új terméket vettünk sorozatgyártásba. Ezt az ütemet — és a tervmutatók maradéktalan teljesítésének kötelezettségét — nemzetgazdaságunk dinamikus, intenzív fejlesztése diktálja. Amihez minden gazdasági egységünknek fel kell zárkóznia. Rogie, illetve az ottani munka nap mint nap kemény próbára tette nem csak a magamfajta újonc tudását, képességeit, de a legtapasztaltabb dolgozókét is. Az ottani fegyelmezett munkalégkör, az akkor elsajátított ismeretek mindmáig nagy-nagy hasznomra vannak, annál is inkább, mivel a guenti-i vállalatnál is hasonló a légkör, igen magasra emelték a mércét a szakmai felkészültség és általában az emberi magatartás, hozzáállás előtt. Igaz, állandóan érezni a gondoskodást is. Jók a munkakörülmények, a műszaki tudás fejlesztését pedig nem csak számtalan formában ösztönzik, de nagyon szigorúan meg is követelik. Nincs itt olyan dolgozó, akinek csak egyetlen szakmája lenne. A rendszeresen sorra kerülő polikvalifikáló kurzusokon mindenki részt vett, illetve részt vesz. Meg aztán kétévenként valamennyien elvégzünk egy-egy szakmai továbbképző tanfolyamot. Pedig a vállalat dolgozóinak tekintélyes hányada kijárta a líceumot — többnyire a vállalatunk patronálta ipari líceumot —, vagy pedig a mellette működő szakiskolát. De mint minden ágazatban és szakmában, a mienkben is gyorsan követik egymást az újdonságok, s a jobb, hatékonyabb eljárásokat, technológiákat úgy lehet elsajátítani és alkalmazni, ha az ember szert tesz a szükséges tudásra. Egyébként a sokoldalú felkészítés a korszerű gazdaság egyik fontos követelménye — miként azt doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő, a kiemelkedő politikai személyiség, a világhírű tudós, a Tudomány- és Oktatásügyi Országos Tanács elnöke is nyomatékosan hangsúlyozza. Ennek megfelelően a hazai oktatás biztosítAmikor 1962-ben megalakult a termelőszövetkezet, az állattenyésztési „részleg“ huszonöt szarvasmarhából állt. Előbb vályogból húztak egy istállót ezek feje fölé, aztán rendre többet és tartósabbakat építettek, az állatok számbeli növekedésének megfelelően (ma 467 van belőlük). Mindent a legnagyobb gonddal és okosan csináltak: többnyire saját erőből az istállókat, kényelmes és higiénikus etető- és itatóhelyet, a tej tárolásához szükséges minden kelléket. S közben nem csak számbelileg gyarapodott az állomány, de genetikai szempontból is egyre javult: ma kizárólag máramarosi borzderes alkotja. Ez a fajta bizonyult ugyanis a legmegfelelőbbnek, egyetlen más (import) fajta sem ad — azonos gondozás és takarmányozás mellett — annyi tejet, mint a borzderes. Az itteni éghajlatot s a vidéken hagyományos takarmányt is ez a fajta szereti a legjobban. Tudatos és következetes szelekcióval igen értékes törzsállományt hoztak létre. Jó néhány tehenük 4000 liternél sokkal több tejet ad évente, a Suraia nevű például 5000 liter körül. Büszkék is erre az állatgondozók! Lehetnek, mert pontosan, megfelelő mennyiségben adagolt takarmány és víz, tisztaság, állandó egészségügyi felügyelet, no és szeretet nélkül nem döntöttek volna (megyei) rekordot a groni-i tehenek. Igaz, ma már minden szükségessel el van látva a farm, egészséges, tágas istállókkal, a takarmány készítését, illetve tárolását biztosító felszereléssel és helyiségekkel. S a munka főbb műveletében gének segítenek. Nagyon jól jön a segítség, mert az állatgondozást szinte kizárólag asszonyok végzik. A községbeli férfiak zöme a megyeközpontban vagy a környék bányáiban dolgozik, s csak „más” NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FORRADALMI MŰVE lelkesítő téziseinek és útmutatásainak fényében A SZOCIALIZMUST A NÉPPEL ÉS A NÉPÉRT ÉPÍTJÜK.