Romániai Magyar Szó, 1991. január (3. évfolyam, 314-337. szám)

1991-01-04 / 314. szám

I Romániai Magyar Szó *2 • a V '**••• NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1991. január 4. ^ f ’­­ Senkitől sem várhatunk sültgalambot... (Folytatás az 1. oldalról a szabadsághoz egyelőre nem tudják szava­tolni a létbiztonságot, Nyugaton pedig e­­miatt az onnan áttelepülni akarók nagy áradatától tartanak — mondotta. Mitterrand francia államelnök a közel­­keleti problémák rendezésére szolgáló egy vagy több nemzetközi értekezletet he­lyezett kilátásba arra az esetre, ha Hus­­­szein iraki elnök kivonja a csapatait Ku­vaitiból. Határozottan leszögezte azonban: ha ez nem következik be, Franciaország kész résztvenni hadműveletekben Kuvait szabadságának visszaállítására. A német történelem legboldogabb, leg­szerencsésebb évének minősítette 1990-et, az újraegyesítés évét Kohl német kancel­lár újévi televíziós köszöntőjében. Üdvö­zölte azt a fejleményt, hogy a tavaly ki­léptünk a kelet-nyugati konfliktus árnyé­kából, a határok egyre inkább veszítenek elválasztó jellegükből. Az utóbbi időkben kialakult gyakorlat­nak megfelelően Gorbacsov az óév utol­só napján külön üzenetben köszöntötte az amerikai népet, sikereket, jólétet és bé­két kíván neki a szovjet nép nevében. A szovjet államfő megítélése szerint a vi­lágban végbement kedvező változások nagyon sok mindenben a szovjet—ameri­kai kapcsolatok javulásának köszönhe­tők. Hasonlóképpen cselekedett Bush a­­meri­kai elnök is, aki minden jót kívánt a Szovjetunió népeinek. A baráti hangú és a szokásos politikai formaságoktól mentes újévi köszöntőjé­ben Göncz Árpád magyar köztársasági elnök kiemelte: jövőre senkitől sem vár­hatunk sültgalambot, a kormánytól­ is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, zárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mek­kora áldozatot kell vállalni a tulajdon jö­vője érdekében. II. János Pál pápa újévi üzenetében az egész magyarságnak boldog új évet kívánt különleges apostoli áldásával. ; Janajev lett Gorbacsov jobbkeze p Gorbacsov jelöltje Janajev egyetlen je­löltként indulva sem volt képes elnyer­­­­ni a megválasztásához szükséges többsé­­­­get az első fordulóban. A konzervatívok támogatását élvező Janajev leszavazása meglepetést keltett, mert a 10. munka­napját kezdő szovjet szuperparlament­­ mindeddig engedelmesen megszavazta az elnök javaslatait. Az újabb szavazás az­­­zonban már a Szovjetunió alelnökévé vá­lasztotta Gennagyij Janajevet. A megfi­ ,­gyelők szerint, Gorbacsov valósággal ír meg­­­ zsarolta a szuperparlamentet és újra je­­­­löl­tette hívét az első forduló után. Azt­­ akarom, hogy olyan ember legyen mellet­tem­, akiben teljesen megbízom e sorsdön­tő nehéz pillanatokban — mondotta az elnök. Sem a reformerek, sem a konzervatí­vok nem fogadták kitörő lelkesedéssel Janajevet az alelnöki tisztségben. A re­formerek újabb akaratcsíkot látnak ben­ne, aki egész pályafutása során a kom­munista párt valamilyen csatlós szerve­zeténél emelkedett egyre magasabbra a ranglétrán. Ugyanakkor a konzervatív irányzat sem tartja saját emberének, no­ha Janajev lelke mélyéig meggyőződéses kommunistának vallja magát és Ligacsov is „jó elvtársnak“ mondta. ! SZOVJET MOLDOVA ! Elfogadták az elnöki rendeletet ! Gyakorlatilag kapitulált Moszkva köve­telései előtt a moldovai parlament, miu­­r­­án vasárnapi ülésén összességében elfo­­­­gadta Gorbacsov december 22-én kelt el­­­­nöki rendeletét, amely ultimátumszerűs­­­en tíznapos határidőt szabott a köztársa­sági törvények és rendeletek megváltoz­tatására. Számos elnöki követelésnek már korábban eleget tettek, így például fel­oszlatták az önkéntes védelmi osztagokat is, hogy a köztársasági törvényeket össz­hangba hozzák a szovjet alkotmány és a szovjet törvények előírásaival. ­ -------------------------------------------------------­ÖBÖL-TÉRSÉG Nincs változás Amint a nemzetközi hírügynökségek jelentéseiből kitűnik, az esztendőforduló, s általában az utóbbi­ napok fejleményei nem hoztak érdemleges változást a konf­liktusban érdekelt felek­ viszonyulásában, lényegében csupán a már ismert álláspon­tok megerősítésére került sor. . A bagdadi vezetés ismét leszögezte, hogy sem január 15 előtt, sem utána nem vonul ki Kuvaitból. Husszein elnök e­­gyébként úgy nyilatkozott, hogy országa immár­­60 hadosztályt állomásoztat a szaúd-arábiai határon, ami megfigyelők szerint mintegy 700—750 ezer katonát je­lent. Az iraki államfő egy jordániai poli­tikus útján figyelmeztette Fahd szaúd­­arábiai uralkodót, hogy az Öböl-háború kirobbanása esetén Irak második számú célpontja — Izrael után — Szaúd-Arábia lesz. Az iraki kormánypárt közlése sze­rint, amennyiben Washington háborút in­dít Irak ellen, iszlám szabadcsapatok szerte a világon­ amerikai érdekeltsége­ket fognak támadni.* A Palesztinai Fel­szabadítási Szervezet Irak oldalán, küzd majd az esetleges öböl-háborúban — je­lentette ki Abu Idzsad, a PFSZ második­­ számú vezetője.­­ Különben, iraki részről visszautasítot­ták Hoszni Mubarak egyiptomi elnök bé­­­­kefelhívását. Az egyiptomi államfő Hus­­­­­szeinhez intézett üzenetében arra figyel-­­­meztetett könyörtelen idők következnek,­­ ha Irak nem­ tartja be a BT határoza­tait. A válasz szerint Irak továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy kuvaiti terüle­ten maradjon és nem hagyja magát meg­félemlíteni a katonai felvonulástól. Az ezt közlő iraki hírügynökség egyúttal bo­hócnak és hazugnak nevezte az egyipto­mi államfőt, aki, a hírügynökség szerint, Bush nevében alattomos szerepet, játszik., Bush amerikai elnök ismételten leszö­gezte: semmiféle kompromisszumot nem hajlandó kötni Bagdaddal. Sőt, még ha Irak engedelmeskedik is a kuvaiti kivo­nulását előíró ENSZ-határozatoknak, ak­­­­kor is garanciákra lesz szükség az Iraki jóvátétel ügyében és egy esetleges újabb agresszió megakadályozására — jelentet­te ki Bush elnök legutóbbi tv-nyilatkoza­­tában. „Megkíséreltem Szaddam Husszeint rá­venni arra, hogy vonja ki csapatait Ku­vaitból. Nem tartom kizártnak, hogy ez sikerrel jár“ — jelentette ki Kadhafi lí­biai államfő egy francia tv-állomásnak A líbiai vezető szerint a háború nem el­kerülhetetlen, hiszen nem állna érdeké­ben az arab államoknak. Hasonló szel­lemben nyilatkozott Arafat a Le Figaró­nak. A PFSZ vezetője viszont elsősorban Bush amerikai elnök hajthatatlan maga­tartását hibáztatta a növekvő feszültség­ért. . Egyébként, ismételten felkérte az európai közösségek tagállamait, támogas­sák nemzetközi konferencia haladéktalan összehívását a közel-keleti problémák át­fogó rendezésére, mert ez szerinte meg­oldást hozna a kuvaiti válságra is. Új kormány Lengyelországban ! Lech Walesa elnök Jan Krzysztof Bie­­lecki közgazdászt kérte fel az új lengyel kormány megalakítására. Bielecki a Li­berális-demokrata Kongresszus elnevezé­­­­sű kicsi, de gazdasági ügyekben mérték­­­­adó pártnak , a vezetője és a Szolidaritás . . jelöltjeként lett parlamenti képviselő.­­ Pártjával egyetemben a magántulajdon és az egyéni vállalkozáson alapuló libe­rális piacgazdaság eltökélt híve. A közel­múltban tett nyilatkozata szerint olyan nagyarányú változásokat akar, amelyek­ről népszavazáson kell dönteni. Az új len­gyel kormányt a tervek szerint ma mu­tatják be a parlamentben. Grósz Károly annyira gyengének, befolyásol­hatónak bizonyult az aradi ta­lálkozón, hogy ellenvetés nélkül elfogadta, tudomásul vette a román pártvezető álláspontját, s egyszerűn levétetett a napirendről a kétoldalú kapcsolatok szempontjából olyan fontos kérdéseket, amelyeket ráadásul kétoldalú megálla­podások irányoztak elő, mint a kultúrházak megnyitása, a kolozsvári magyar főkonzulátus működése. Egy szóval sem védte meg a Kolozsvárról kiutasított magyar diplomatákat, csupán annyit mondott a román diktátornak, hogy ne keressen indokot a főkonzulátus önkényes bezárására.­­A magyar pártküldöttség vezetője végig védekező álláspontra helyezkedett, mintegy eleve beletörődött diplomáciai vereségébe. Az ilyen kifejezések, mint „nincs más lehetőségünk“, „tudomásul vesszük“ egytől egyig erre utalnak.­­ (...) Ami a kétoldalú főtitkári találko­zót illeti, szeretném megjegyezni, hogy ami volt, az a múlté. Én azt kérem, hogy a jövővel törődjünk. Ha munkatársaink előkészítik és van tartalma, akkor azt ta­nácsolom, találkozzunk politikai érdeke­­­­­nknek megfelelően, mindenfajta proto­kolláris külsőségek nélkül. Szándékaink egyértelműségét bizonyítja, hogy ön csü­törtökön üzent és én vasárnap itt vagyok.­­ Ezt a Politikai Bizottság megtárgyalta, és támogatta az együttműködésünk kiszéle­sítésére vonatkozó törekvéseinket. Úgy gondolom, számomra elképzelhető az a forma, amit ön megfogalmazott, hogy a nemzetiségi kérdés része legyen a közös deklarációnak, amely a kétoldalú együtt­működést tartalmazza, és ezt valamilyen hivatalos találkozón tegyük közzé. (...) (...) A­m­i a kultúrházakat illeti: ha önöknek az a belső, elvi állásfoglalásuk, hogy kultúrházakat se itt, se máshol nem hoznak létre, akkor mi ezt tudomásul vesszük. Vegyük le a napirendről, ne ter­­­­helje kapcsolatainkat.­­ Most ahhoz néhány megjegyzést, hogy­­ nem nagyon érthető az áttelepültekkel arra, hogy van érvényes szerződésünk. Én nem szeretnék semmit homályban hagyni: van szerződés arra, hogy 30 napig tartóz­kodhat egy román állampolgár Magyar­­országon. Ez további 30 nappal meghosz­­szabbítható. De hogy mi van 60 nap után, arra semmifajta szerződés nincs. (...) (...) Ami a konzulátusok dolgát illeti: természetesen, ha ez az Önök álláspontja, azt így tudomásul vesszük. Nincs is más lehetőségünk. Azt azonban hadd jegyez­zem meg: azzal a váddal, hogy az itteni konzulátusunk hogyan viselkedett — a­kapcsolatos közös munkabizottság létre­hozásáról szóló javaslatunk. Tudomásul vesszük, hogy ezzel a kérdéssel nem kí­vánnak foglalkozni, így mi ezt a magunk hatáskörében fogjuk rendezni. Ön utalt miért esetleg el lehetne marasztalni — a magunk részéről nem tudunk komolyan foglalkozni. Nevezetesen, hogy a külügy­miniszter elvtárs szóvá teszi, hogy a kon­zulátuson kávéztak, ittak egy fogadáson, és olyan embereket hívtak meg, akik nem voltak a házigazdákkal egyeztetve. Az persze kiderült, hogy azt a névsort, amely ellen a panasz elhangzott, a megyei párt­­bizottság titkára adta át a konzulnak. Te­hát ha nem akarnak konzulátust, tudo­másul vesszük. De ne keressünk indokot erre. (...) Egyetértek, támogatom és örülök, hogy ön az Újságíró Szövetséget tartja alkal­mas keretnek, hogy a kiküldés azon ke­resztül történjen, abban a felfogásban, hogy Románia nem csak nemzetiségi te­rületből áll. Végére hagytam az elvi kérdéseket. Az egyik: önnek teljesen igaza van, hogy sok mindent nem értenek a mi magyar gya­korlatunkból. Ezt megértem, mert né­hány dolgot mi magunk sem nagyon ér­tünk. Azon egyszerű oknál fogva, hogy sok mindent újragondolunk, és nem hi­szem, hogy minden új megoldásunk hiba nélküli, olyan tökéletes, amit a történe­lem igazolni fog. Nagy vita van köztünk számtalan kérdésben. Én a történelemből azt tanultam meg, hogy új soha nem szü­letett konfliktus és vita­­nélkül. Még rit­kábban sikerült első percre tökéleteset alkotni. Ha rájövünk, hogy miben téved­tünk, ki fogjuk igazítani. Van erőnk hoz­zá, és van bátorságunk szembenézni vele. (...) (...) Végül egyetlen megjegyzést arra, hogy nincs jogunk a magyar ajkú magya­­rokért, bárhol élnek a világon, felelősséget érezni. Én nem azt mondtam, hogy fele­lősséget vállalunk, mert arra nekünk nincs módunk. Ebben önnek teljesen igaza van. Sem a Kanadában élő magyarokért, sem a máshol élőkért nem tudunk felelősséget vállalni. De hogy érzéseinket, rokonszen­­vünket vagy ellenszenvünket, amit ér­zünk, megfogalmazzuk, úgy érzem, ezzel semmifajta internacionalista elvet nem sértünk meg. Más persze egy olyan or­szág helyzete, ahol a nemzetiségiek ará­nya 3 százalék, és megint más, ahol ennél nagyobb. Nyilván egy soknemzetiségű or­szágban ez másként jelentkezik. De mi nem indulhatunk ki az óhajunkból, csak a realitásainkból. Ezt ma Magyarorszá­gon kezelni kell, még akkor is, ha nem szeretjük kezelni. Ezzel mi nem avatko­zunk senkinek a belügyeibe, csak törő­dünk azzal, hogy mi van a magyarokkal a világban. És még egyszer szeretném el­mondani: sem Csehszlovákiában, sem más országokban élő nemzetiségiekkel ilyen problémák nincsenek. Azt szeretnénk, ha nem lennének itt sem, és ezért mi mindent meg fogunk tenni. Önöktől pedig azt kér­jük, segítsenek nekünk. 2+2 monológ Menekülés Albániából A görög kormány bizottságot hozott lét­re az Albániából érkező menekültek ü­­gyeinek intézésére. Micotakisz miniszter­­elnök egyébként maradásra szólította fel az Albániában élő görögöket. Varviriotisz védelmi miniszter szerint a korábban szi­gorúan őrzött albán—görög határon most szinte akadálytalanul lehet átjutni, ami megerősíti azt a gyanút, hogy Tirana örül a görög nemzetiségű lakosság exo­dusának. (Görög adatok szerint 350 ezer görög nemzetiségű él a 3,3 milliós Al­bániá­ban). Izraeli hírforrások szerint, első ízben albániai zsidó bevándorlók érkeztek Izra­elbe — közli a France Presse. A követke­ző hónapokban körülbelül 500 zsidó hagy­hatja el Albániát ­ Átmeneti kormány Suriname-ban A karácsony éjszakáján végrehajtott katonai államcsíny után ideiglenes kor­mány alakult Suriname Köztársaságban. Az államcsínnyel megbuktatott Ramsewak Shankar elnök kormánya a december 29- re virradó éjjel hivatalosan lemondott A parlament egyöntetű szavazattal Johan Krang nemzeti párti és Jules Wildenbosch nemzeti demokrata párti vezér személyé­ben megválasztotta a köztársaság ideigle­­nes elnökét illetve alelnökét. Az említett két politikus vezetésével működő átmene­ti kormányfő feladata az államcsíny időpontjától számított 100 napon belül ál­­talános választásokat kiírni. Az államcsíny oka az volt — jelentik a hírügynökségek az 1975-ben függetlenné vált dél-amerikai holland gyarmat fővá­rosából, Paramariboból —, hogy Shankar volt államfő és az ország erőskezű embe­rének tartott hadseregfőparancsnok, Desi Bouterse nem tudott megegyezésre jutni az országban kibontakozó gerilla mozga­lommal kötendő megállapodás ügyében. Népszerűtlen közkegyelem Carlos Menem argentin államelnök közkegyelemben részesítette és szabadon bocsáttatta az 1976—83 között hatalmon volt és az emberi jogok elleni bűncse­lekmények elkövetéséért 5 évvel ezelőtt bebörtönzött volt katonai junta vezetőit, két egykori elnököt és számos táborno­kot. Biztonsági okokra hivatkozva a köz­kegyelem megadásának tényét sem jelen­tették be hivatalosan, a France Presse szerint az amnesztiarendelet aláírására is csak azután került sor, hogy az érde­kelteket szabadlábra helyezték és isme­retlen rendeltetéssel elszállították. Argentínában heves tiltakozást váltott ki a volt katonai junta vezetőinek szaba­­don bocsátása, ugyanis a humanitárius szervezetek véleményének megfelelően körülbelül 30 000 ember „eltűnéséért“ fe­lelősek. Buenos Airesben több mint 40 000-ren tüntettek az elnöki amnesztia miatti tiltakozás jeléül. Parlamenti narancsháború Igazi belháború tört ki a tajvani parl­a­­ment legutóbbi ülésén az ellenzék és a többség képviselőinek egy része között az amnesztiatörvény megszavazása ügyében — jelenti az Associated Presse Talpéból, s beszámol arról, hogy rohamrendőröknek kellett kimenteniük az ülésteremből a parlament elnökét. A hírügynökség sze­rint, az ellenzéki képviselők papírkosara­kat, teáscsészéket és narancsot is hasz­nálatba vettek a küzdelemben. A tajvini parlamentben egyébként elég gyakori az ilyen incidens azóta, hogy befogadták az ellenzék képviselőit — teszi hozzá az Associated Presse. Ki az év embere? A Newswatch, a legrangosabb nigériai lap szerint — Szaddam Husszein iraki el­nök. Az év embere ugyanis az — így a nigériai lap —, aki „a legtöbb rosszat vagy legtöbb jót teszi a társadalomnak". A Husszeinnel kapcsolatos indoklás: Kuvait iraki megszállása ürügyül szolgálhat a harmadik világháború kirobbanására. Az iraki elnök vetélytársai Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus alelnöke, Humprey Nwosuand professzor, a nigériai országos választási bizottság elnöke és — meg nem nevezett okokból — Helmut Kohl német kancellár volt. Súlyos örökség, új problémák A fene cím alatt Füzes Oszkár, a Népszabadság munkatársa kommentál­ja a magyar—román kapcsolatok alaku­lását a bolgár Duma című napilap­ban az utóbbi fejlemények (eredmény­telen megbeszélések külügymimiszté­­riium­i szinten ,a budapesti román nagykövet egyik interjújának a diplo­máciai gyakorlattól teljesen elütő hangvétele stb.) fényében. Bár lapuink hasábjain annak idején az események­ről részletesen beszámoltunk, a bolgár újság egyik legutóbbi számában nap­világot látott cikket —­ mint tömör és objektív helyzetfelmérést — a Rom­­pres fordítása alapján mégis átvesz­­szük. Amikor a múlt év decemberében több­ezer magyar indult sürgősen Romániába, hogy élelmiszert , és ruhaneműt vigyen nem csak a Ceausescu elleni harc aktív részvevőinek, hanem a lakosságnak is, úgy tűnt, lélektani áttörésre került sor. Végre lehetőség nyílt a két nép közötti évszázados bizalmatlanság felszámolásá­ra, a változásra. A románok tízezrei győ­ződhettek meg, hogy nem,volt igaz az, amit a román nacionalisták hangoztattak. A magyarok segíteni jöttek és nem „Er­délyt meghódítani". Jelenleg Erdély területi hovatartozása tulajdonképpen csupán Ürügy azok szá­mára, akik akár magyar részről, akár ro­mán részről önös célokra szeretnék fel­használni a nacionalizmust. Magyar rész­ről minden számbajöhető hivatalos fóru­mon kijelentik, hogy Budapestnek nincse­nek területi igényei Magyarország egyet­len szomszédjával, tehát Romániával szemben sem. A magyar közvélemény el­fogadta azt a tényt, hogy Erdély lakossá­gának négyötöde román és a területi re­vízióra nincs sem ok, sem indíték. Magyarország azonban messzemenően ragaszkodik a­­ Romániában élő két és fél millió magyar egyéni és kollektív jogai­nak tiszteletben tartásához. Az új román vezetés tett néhány lépést problémáik megoldása érdekében, részben hozzájá­rult a magyar tannyelvű iskolahálózat helyreállításához, engedélyezte a Romá­niai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) működését, ez jelenleg a máso­dik politikai erő a parlamentben. Ugyan­akkor azonban Bukarest kitér a nemzeti kisebbségi jogok teljes érvényesítése elől. Nem engedélyezi például magyar tan­nyelvű egyetem megnyitását, szerinte a magyarok számos követelése románelle­nes, bár valójában nem árt a románok­nak. Vitathatatlan tény, hogy ezt a gyanak­vást a magyar fél számos lépése is táp­lálja. Létezik például bizonyos szélsősé­ges románellenes propaganda, bár csak né­hány kisebb jelentőségű Ionban kap he­lyet. Hasonló szerepet játszik Nagyma­­gyarország nosztalgiájának ébresztgetése is, ami, tulajdonképpen nem más üres szólamnál, de gyanakvást ébreszt Romá­niában. Ugyanakkor Bukarest nem lelkesedik a román—magyar államközi kapcsolatok problémáiért, ellenzi a kolozsvári magyar konzulátus újramegnyítását. Finoman szólva, Bukarest nem siet a magas szintű találkozók újrafelvételével. Néha kirohanásokat is megenged magá­nak a magyar államfővel és miniszterel­nökkel szemben. A légkör számottevően súlyosbodott, főként azután, hogy f. év márciusában román tüntetők megverték az erdélyi magyar írót, Sütő Andrást. A nehézségek ellenére mindkét ország­ban sokan vannak tudatában annak, hogy nem szabad feladni a megbékélés útjának keresését A megbékélés ugyanis hozzá­járulna a romániai magyar kisebbség problémáinak megoldásához és segítene abban is, hogy Románia meggyőződjék: Budapest nem ellenség Mindehhez azon­ban magától értetődően arra van szük­ség, hogy sem Magyarországon, sem Ro­ Olvastam, hogy a húszévnyi börtönbüntetésr­e ítélt Nicu Ceausescuval sikerült fn­terjút készítenie a híres-neves The Times egyik munkatársának. Az in­terjú a jilavai börtönkórházban ké­szült (az elítélt súlyos beteg) ügy­védje, orvosa és a börtönőrség pa­rancsnoka jelenlétében. Az egykori „trónörökös“ mondani­valójában elsődlegesen nem az a fi­gyelemre méltó, hogy igyekszik tisz­tára, habfehérre mosni saját magát, hanem a mód, ahogyan teszi azt. Mert aligha számított arra valaki, hogy a hajdanában utódnak szán­tó Nicu panaszkodni fog: szülei — mondta — a nép ellenségének tar­tották, mivel nem értett egyet apjá­nak és anyjának politikájával. „Még 1970-ben megmondtam a szüleimnél­, hogy az emberek szenvednek“ —■ hangsúlyozta az egykori KISZ KB volt első titkára, az RKP Szeben me­gyei volt első titkára. A továbbiak­ban rámutatott, hogy egyebek kö­zött ellenezte Bukarest bizonyos ne­gyedének lebontását, a Nép Házának felépítését. Persze, ha én lettem volna Tim Judah, az interjúkészítő helyében, megkérdeztem volna: ha annyi ellen­zője volt a Ceausescu-féle politiká­nak, ha még a saját fia is ellene for­dult, aki fontos politikai tisztségeket töltött be, hogyan történhetett meg, hogy két és fél évtizedet kellett vár­ni a dikatúra megdöntésére? Mert újabban majd mindenki ellenzéki­séget vél felfedezni saját múltjában, még a zsarnoki poronty is. SZ. L AIDS-paradicsom: AFRIKA Jó egy hónappal ezelőtt, december 1-jén tartották, az AIDS-világnapot A nők és az AIDS jeligével, a nők egész­ségének védelme jegyében. Az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a 9—11 milliónyi fertőzött fel­nőtt és gyermek közül körülbelül 3 millió a nő, és nagy többségük a har­madik világban él. A WHO előrejelzé­sei azt mutatják, hogy 2000-ben 25—30 millió lesz az AIDS-betegek száma, s közülük 10 millió fertőzött anyák gyer­meke. A korunk pestisének tartott AIDS-re vonatkozó jelentésekből és statisztikákból egyértelműen kiderül, hogy ez a mindinkább elhatalmasodó kór elsősorban Afrikában szedi leg­több áldozatát, ezt szemlélteti a Pano­rámában megjelent alábbi helyzet­kép is. Egy októberi vasárnapon Kampalában, Uganda fővárosában, a zsúfolásig megtelt anglikán székesegyházban Joweri Muse­­weni elnök kért­ szót. „Népünk erkölcsi fertőben él, ezért terjedhetett el az­­AIDS ilyen félelmetes gyorsasággal.“ Fekete Afrikában a mindenkori járványok leg­­súlyosabbika idején még azon sem lehet csodálkozni, ha egy államfő éppen egy templomban jelenti be a vírus terjedésé­nek megakadályozására irányuló intéz­kedéseket, például azt, hogy törvénnyel tiltsák be a 18 évesnél fiatalabbak számá­ra a szexuális életet. Ugandában 16 millió lakosra egymillió AIDS-fertőzött jut. Kampalában minden negyedik felnőtt vírushordozó, a fertőzés­­veszély azonban a fiatalkorúakat sem kí­méli: a 15 évesek közül minden nyolca­dik szeropozitív. Egy Kinshasában (Zair) tartott nemzet­közi AIDS-konferencia csupa rossz hírt hozott. Ez már az ötödik ilyen értekezlet, a legsúlyosabb érintett országok száma pedig nőttön nő. A fertőzés ma már a la­kosság minden rétegére kiterjed. Nemcsak a szegényeket és a prostituáltakat érinti, és nemcsak a városiakat, hanem félreeső­­vidékeket is, melyeket kezdetben elkerült. 1987-ben az Egészségügyi Világszervezet számításai szerint Afrikában legalább 2,5 millióan voltak AIDS-fertőzöttek, ez a szám azonban mostanra a legóvatosabb becslések szerint is megkétszereződött. Afrika fizeti a legnagyobb árat. A világ 8 millió vírushordozójának több mint fele itt él. Két éven belül számuk eléri a 10 milliót, 2000-re pedig a 20—25 milliót is. A legsúlyosabban érintett országok Ugan­dán kívül Kenya, Tanzánia, Burundi, Ruanda, Zair és Zambia. Miután évekig elhallgatták a vírus jelenlétét, idegenfor­galmak csökkenésétől tartva, most kényte­lenek nyíltan szembenézni, „B .tényekkel. Zimbabwében, ahol a lakosság 10—12 szá­zaléka AIDS-fertőzött, csupán néhány hónappal ezelőtt hozták nyilvánosságra az erre vonatkozó adatokat. A vészes kór kezdetben Afrika központi és keleti részét sújtotta leginkább, mos­tanra azonban már a nyugati partvidéken is elharapódzott. Ghánában, Elefántcsont­parton, Szenegálban, Burkina-Fasóban, Maliban és Guinea-Bissauban még súlyos­bítja a helyzetet, hogy a HÍV—1 vírus mellett jelen van az előbbihez hasonló, az 1986-ban felfedezett HÍV—2 is. Guinea- Bissauban a lakosságnak megközelítően 10 százaléka a HÍV—2 hordozója. Ez a ví­rus igaz, hogy lassabban terjed és nem olyan gyorsan rombolja le a szervezet immunrendszerét, de a HÍV—1-hez ha­sonlóan végül a halálhoz vezet. Afrikában már kezdettől fogva egyaránt sújtotta a kór a férfiakat és a nőket, csu­pán a Dél-afrikai Köztársaságban korlá­tozódott az első időkben a fehér bőrű ho­moszexuálisokra. A fertőzés mindenek­előtt heteroszexuális érintkezés útján ter­jed, és a legnagyobb veszélynek a nemi betegek vannak kitéve, különösen azok, akiknek sebeket és fekélyesedést előidéző betegségük van, mint például a szifilisz. A fekély már magában is 5—10 százalék­kal növeli a kockázatot, hogy egyetlen­egy szexuális érintkezéssel létrejön a fer­tőzés. Sőt, 15 százalékos is lehet, ha a fér­fi nincs körülmetélve, mert ak­kor az elő­­bőr valóságos melegágya a kül­önféle kór­okozóknak, különösen a higiénia hiánya mellett. Azokban az övezetekben is felütötte a fejét az AIDS, amelyek kezdetben nem tűntek annyira veszélyeztetettnek, mint például Kamerun, Dzsibuti, Etiópia,­Ga­bon, Gambia és Madagaszkár. Addis-Abe­­bában a nemi betegségeket gyógyító klini­kákat felkereső nők (beleértve a prosti­tuáltakat is) 10 százaléka fertőzött Afri­kában, ahol mindig is megvolt a többne­jű­ség, az, aki nem engedhet meg magának több feleséget, a prostituáltakhoz fordul. Nehéz meggyőzni őket hogy használja­nak óvszert, lévén, hogy majdnem annyi­ba kerül, mint a prostituált szolgáltatása, 45 cent. A kontinenst átszelő közutak is segítet­ték az AIDS terjedését. Az állandóan úton levő teherautósofőrök és kereskedelmi utazók között a legnagyobb a fertőzöttek aránya. Kenyában 317 különböző­ állam­polgárságú kamionos közül minden ne­gyedik fertőzött (háromnegyed részük prostituáltakat látogatott, de csak 30 szá­zalékuk használt óvszert). Kampalában már négy évvel ezelőtt is, amikor még nem terjedt el annyira az AIDS, a teher­autó-sofőrök 35 százaléka fertőzött volt A városi lakosságot még mindig foko­zottabb mértékben sújtja a végzetes­­ kór, nem kíméli azonban a félreeső vidékeket sem. Zambia déli részén a terhes nők 5 százaléka fertőzött, Ruanda egyes vidéki övezeteiben 5 százalékuk. Uganda egy is­ten háta mögötti délnyugati falvában a lakosság 12 százaléka szeropozitív. Ez a százalékarány 35 is lehet forgalmas piaco­kat vagy vásárokat tartó városkákban. Már majdnem minden családnak van egy AIDS-halottja. A fennálló körülmények között szükség­szerűen növekszik a fertőzött magzatok aránya. Eddig a fekete kontinensen mint­egy 600 000 fertőzött csecsemő született Többségük már nem él. Közvetve is sújtja az afrikai gyermekeket az AIDS: az ár­vák problémája egyre súlyosabb. Ugandá­ban máris 30 000-en vannak. Kétezerben tízmillió 10 éven aluli árva lesz. Az AIDS egyszersmind már legyőzöttnek hitt beteg­ségeket is újjáélesztett Afrikában.., mint például a tüdőbajt. Az afrikai országok egyébként roppant keveset fordítanak az egészségvédelemre. Ugandában például évente 1 dollár jut egy lakosra. Más afri­kai országokban sem igen haladja meg a évi 10—20 dollárt. A LEGJÖVEDELMEZŐBB 40 japán céget gengszterek fenyegetik, és pénzt kényszerítenek ki tulajdonosukból. Azok a cégek, amelyek pénzt adtak a gengszte­reknek, ezt azzal magyarázzák, hogy ellen­kező esetben állandóan fenyegetéseknek lennének kitéve. A cégek egy része azon­ban a hatóságok védelmét kérte.. AMIKOR NEIL ARMSTRONG űrhajós 1969 július 21-én elsőként lépett a Holdra, nem is hitte, hogy ezzel gazdag emberré vált. A múlt században ugyanis, pontosab­ban 1891-ben Anna Emilia Goosman, egy gazdag gyáros özvegye, aki nagyon sze­rette Verne Gyula tudományos-fantaszti­kus regényeit, 100 ezer akkori francia frankot hagyott végrendeletileg arra az emberre, aki először lép bármely más égi­testre, kivéve a Marsot. Az akkori 100 ezer frank 78 év alatt bőven kamatozott, s így Armstrong egy csapásra gazdag em­berré vált TÖBB SZÁZ különféle szinű japán pon­tyot engedtek a közelmúltban a Szajnába, Párizs és Tokió barátsági szerződésének keretében. Az ünnepségen jelen volt a két város polgármestere is. Egy évvel ezelőtt Tokió és Párizs képviselői megegyezést kö­­töttek a két folyónak a szennyezésétől való megtisztítása technológiai tapasztalatcse­réjéről.­­ EGY INDIAI MILLIOMOS nagyon megsértődött, mert egy utasszállító repülő­gépen lenézően bánt vele a légikisasszony. Egy golyóstollat akart venni, mire a stewardess megjegyezte, hogy az ■ nagyon drága. A milliomos ezután kettőt, majd hármat kért azzal a megjegyzéssel, ha egyáltalán van ennyi a repülőgépen. A légikisasszony erre azt válaszolta, hogy annyi van a repülőgépen, amennyit úgy­sem tud megvásárolni. A milliomos erre az összes golyóstollat megvette, s most min­den ismerősének ajándékoz egyet. ---- -----—­ mániában ne adjanak megnyilatkozási le­hetőséget azoknak, akik a nacionalizmus révén óhajtják megszilárdítani politikai pozícióikat. Mert a nacionalizmus eddig csak szenvedést hozott a két nép számá­ra. nmen A KÍNAI TIENCSINBEN építik fel Ázsia ez idő szerint legmagasabb épü­letét, egy 405 méter magas televízió- vn rádió-adótornyot — jelentette az Új-Kína. Világviszonylatban is kiemelkedő lesz, hi­szen magasságban csak az 555 méteres to­rontói és az 533 méteres moszkvai tv-adó múlja felül. Az épületet úgy építik meg, hogy akár a Richter skála szerinti 9-es erős­ségű földrengést is kibírjon. 253 méteren magasságban, egy forgó étterem asztalai mögül — sajátos trencsini izek kíséreté­ben— gyönyörködhetnek majd a látoga­tók a város és környékének panorámájá­ban.

Next