Romániai Magyar Szó, 1991. január (3. évfolyam, 314-337. szám)
1991-01-04 / 314. szám
I Romániai Magyar Szó *2 • a V '**••• NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1991. január 4. ^ f ’ Senkitől sem várhatunk sültgalambot... (Folytatás az 1. oldalról a szabadsághoz egyelőre nem tudják szavatolni a létbiztonságot, Nyugaton pedig emiatt az onnan áttelepülni akarók nagy áradatától tartanak — mondotta. Mitterrand francia államelnök a közelkeleti problémák rendezésére szolgáló egy vagy több nemzetközi értekezletet helyezett kilátásba arra az esetre, ha Husszein iraki elnök kivonja a csapatait Kuvaitiból. Határozottan leszögezte azonban: ha ez nem következik be, Franciaország kész résztvenni hadműveletekben Kuvait szabadságának visszaállítására. A német történelem legboldogabb, legszerencsésebb évének minősítette 1990-et, az újraegyesítés évét Kohl német kancellár újévi televíziós köszöntőjében. Üdvözölte azt a fejleményt, hogy a tavaly kiléptünk a kelet-nyugati konfliktus árnyékából, a határok egyre inkább veszítenek elválasztó jellegükből. Az utóbbi időkben kialakult gyakorlatnak megfelelően Gorbacsov az óév utolsó napján külön üzenetben köszöntötte az amerikai népet, sikereket, jólétet és békét kíván neki a szovjet nép nevében. A szovjet államfő megítélése szerint a világban végbement kedvező változások nagyon sok mindenben a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásának köszönhetők. Hasonlóképpen cselekedett Bush amerikai elnök is, aki minden jót kívánt a Szovjetunió népeinek. A baráti hangú és a szokásos politikai formaságoktól mentes újévi köszöntőjében Göncz Árpád magyar köztársasági elnök kiemelte: jövőre senkitől sem várhatunk sültgalambot, a kormánytól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, zárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalni a tulajdon jövője érdekében. II. János Pál pápa újévi üzenetében az egész magyarságnak boldog új évet kívánt különleges apostoli áldásával. ; Janajev lett Gorbacsov jobbkeze p Gorbacsov jelöltje Janajev egyetlen jelöltként indulva sem volt képes elnyerni a megválasztásához szükséges többséget az első fordulóban. A konzervatívok támogatását élvező Janajev leszavazása meglepetést keltett, mert a 10. munkanapját kezdő szovjet szuperparlament mindeddig engedelmesen megszavazta az elnök javaslatait. Az újabb szavazás azzonban már a Szovjetunió alelnökévé választotta Gennagyij Janajevet. A megfi ,gyelők szerint, Gorbacsov valósággal ír meg zsarolta a szuperparlamentet és újra jelöltette hívét az első forduló után. Azt akarom, hogy olyan ember legyen mellettem, akiben teljesen megbízom e sorsdöntő nehéz pillanatokban — mondotta az elnök. Sem a reformerek, sem a konzervatívok nem fogadták kitörő lelkesedéssel Janajevet az alelnöki tisztségben. A reformerek újabb akaratcsíkot látnak benne, aki egész pályafutása során a kommunista párt valamilyen csatlós szervezeténél emelkedett egyre magasabbra a ranglétrán. Ugyanakkor a konzervatív irányzat sem tartja saját emberének, noha Janajev lelke mélyéig meggyőződéses kommunistának vallja magát és Ligacsov is „jó elvtársnak“ mondta. ! SZOVJET MOLDOVA ! Elfogadták az elnöki rendeletet ! Gyakorlatilag kapitulált Moszkva követelései előtt a moldovai parlament, miurán vasárnapi ülésén összességében elfogadta Gorbacsov december 22-én kelt elnöki rendeletét, amely ultimátumszerűsen tíznapos határidőt szabott a köztársasági törvények és rendeletek megváltoztatására. Számos elnöki követelésnek már korábban eleget tettek, így például feloszlatták az önkéntes védelmi osztagokat is, hogy a köztársasági törvényeket összhangba hozzák a szovjet alkotmány és a szovjet törvények előírásaival. -------------------------------------------------------ÖBÖL-TÉRSÉG Nincs változás Amint a nemzetközi hírügynökségek jelentéseiből kitűnik, az esztendőforduló, s általában az utóbbi napok fejleményei nem hoztak érdemleges változást a konfliktusban érdekelt felek viszonyulásában, lényegében csupán a már ismert álláspontok megerősítésére került sor. . A bagdadi vezetés ismét leszögezte, hogy sem január 15 előtt, sem utána nem vonul ki Kuvaitból. Husszein elnök egyébként úgy nyilatkozott, hogy országa immár60 hadosztályt állomásoztat a szaúd-arábiai határon, ami megfigyelők szerint mintegy 700—750 ezer katonát jelent. Az iraki államfő egy jordániai politikus útján figyelmeztette Fahd szaúdarábiai uralkodót, hogy az Öböl-háború kirobbanása esetén Irak második számú célpontja — Izrael után — Szaúd-Arábia lesz. Az iraki kormánypárt közlése szerint, amennyiben Washington háborút indít Irak ellen, iszlám szabadcsapatok szerte a világon amerikai érdekeltségeket fognak támadni.* A Palesztinai Felszabadítási Szervezet Irak oldalán, küzd majd az esetleges öböl-háborúban — jelentette ki Abu Idzsad, a PFSZ második számú vezetője. Különben, iraki részről visszautasították Hoszni Mubarak egyiptomi elnök békefelhívását. Az egyiptomi államfő Husszeinhez intézett üzenetében arra figyel-meztetett könyörtelen idők következnek, ha Irak nem tartja be a BT határozatait. A válasz szerint Irak továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy kuvaiti területen maradjon és nem hagyja magát megfélemlíteni a katonai felvonulástól. Az ezt közlő iraki hírügynökség egyúttal bohócnak és hazugnak nevezte az egyiptomi államfőt, aki, a hírügynökség szerint, Bush nevében alattomos szerepet, játszik., Bush amerikai elnök ismételten leszögezte: semmiféle kompromisszumot nem hajlandó kötni Bagdaddal. Sőt, még ha Irak engedelmeskedik is a kuvaiti kivonulását előíró ENSZ-határozatoknak, akkor is garanciákra lesz szükség az Iraki jóvátétel ügyében és egy esetleges újabb agresszió megakadályozására — jelentette ki Bush elnök legutóbbi tv-nyilatkozatában. „Megkíséreltem Szaddam Husszeint rávenni arra, hogy vonja ki csapatait Kuvaitból. Nem tartom kizártnak, hogy ez sikerrel jár“ — jelentette ki Kadhafi líbiai államfő egy francia tv-állomásnak A líbiai vezető szerint a háború nem elkerülhetetlen, hiszen nem állna érdekében az arab államoknak. Hasonló szellemben nyilatkozott Arafat a Le Figarónak. A PFSZ vezetője viszont elsősorban Bush amerikai elnök hajthatatlan magatartását hibáztatta a növekvő feszültségért. . Egyébként, ismételten felkérte az európai közösségek tagállamait, támogassák nemzetközi konferencia haladéktalan összehívását a közel-keleti problémák átfogó rendezésére, mert ez szerinte megoldást hozna a kuvaiti válságra is. Új kormány Lengyelországban ! Lech Walesa elnök Jan Krzysztof Bielecki közgazdászt kérte fel az új lengyel kormány megalakítására. Bielecki a Liberális-demokrata Kongresszus elnevezésű kicsi, de gazdasági ügyekben mértékadó pártnak , a vezetője és a Szolidaritás . . jelöltjeként lett parlamenti képviselő. Pártjával egyetemben a magántulajdon és az egyéni vállalkozáson alapuló liberális piacgazdaság eltökélt híve. A közelmúltban tett nyilatkozata szerint olyan nagyarányú változásokat akar, amelyekről népszavazáson kell dönteni. Az új lengyel kormányt a tervek szerint ma mutatják be a parlamentben. Grósz Károly annyira gyengének, befolyásolhatónak bizonyult az aradi találkozón, hogy ellenvetés nélkül elfogadta, tudomásul vette a román pártvezető álláspontját, s egyszerűn levétetett a napirendről a kétoldalú kapcsolatok szempontjából olyan fontos kérdéseket, amelyeket ráadásul kétoldalú megállapodások irányoztak elő, mint a kultúrházak megnyitása, a kolozsvári magyar főkonzulátus működése. Egy szóval sem védte meg a Kolozsvárról kiutasított magyar diplomatákat, csupán annyit mondott a román diktátornak, hogy ne keressen indokot a főkonzulátus önkényes bezárására.A magyar pártküldöttség vezetője végig védekező álláspontra helyezkedett, mintegy eleve beletörődött diplomáciai vereségébe. Az ilyen kifejezések, mint „nincs más lehetőségünk“, „tudomásul vesszük“ egytől egyig erre utalnak. (...) Ami a kétoldalú főtitkári találkozót illeti, szeretném megjegyezni, hogy ami volt, az a múlté. Én azt kérem, hogy a jövővel törődjünk. Ha munkatársaink előkészítik és van tartalma, akkor azt tanácsolom, találkozzunk politikai érdekenknek megfelelően, mindenfajta protokolláris külsőségek nélkül. Szándékaink egyértelműségét bizonyítja, hogy ön csütörtökön üzent és én vasárnap itt vagyok. Ezt a Politikai Bizottság megtárgyalta, és támogatta az együttműködésünk kiszélesítésére vonatkozó törekvéseinket. Úgy gondolom, számomra elképzelhető az a forma, amit ön megfogalmazott, hogy a nemzetiségi kérdés része legyen a közös deklarációnak, amely a kétoldalú együttműködést tartalmazza, és ezt valamilyen hivatalos találkozón tegyük közzé. (...) (...) Ami a kultúrházakat illeti: ha önöknek az a belső, elvi állásfoglalásuk, hogy kultúrházakat se itt, se máshol nem hoznak létre, akkor mi ezt tudomásul vesszük. Vegyük le a napirendről, ne terhelje kapcsolatainkat. Most ahhoz néhány megjegyzést, hogy nem nagyon érthető az áttelepültekkel arra, hogy van érvényes szerződésünk. Én nem szeretnék semmit homályban hagyni: van szerződés arra, hogy 30 napig tartózkodhat egy román állampolgár Magyarországon. Ez további 30 nappal meghoszszabbítható. De hogy mi van 60 nap után, arra semmifajta szerződés nincs. (...) (...) Ami a konzulátusok dolgát illeti: természetesen, ha ez az Önök álláspontja, azt így tudomásul vesszük. Nincs is más lehetőségünk. Azt azonban hadd jegyezzem meg: azzal a váddal, hogy az itteni konzulátusunk hogyan viselkedett — akapcsolatos közös munkabizottság létrehozásáról szóló javaslatunk. Tudomásul vesszük, hogy ezzel a kérdéssel nem kívánnak foglalkozni, így mi ezt a magunk hatáskörében fogjuk rendezni. Ön utalt miért esetleg el lehetne marasztalni — a magunk részéről nem tudunk komolyan foglalkozni. Nevezetesen, hogy a külügyminiszter elvtárs szóvá teszi, hogy a konzulátuson kávéztak, ittak egy fogadáson, és olyan embereket hívtak meg, akik nem voltak a házigazdákkal egyeztetve. Az persze kiderült, hogy azt a névsort, amely ellen a panasz elhangzott, a megyei pártbizottság titkára adta át a konzulnak. Tehát ha nem akarnak konzulátust, tudomásul vesszük. De ne keressünk indokot erre. (...) Egyetértek, támogatom és örülök, hogy ön az Újságíró Szövetséget tartja alkalmas keretnek, hogy a kiküldés azon keresztül történjen, abban a felfogásban, hogy Románia nem csak nemzetiségi területből áll. Végére hagytam az elvi kérdéseket. Az egyik: önnek teljesen igaza van, hogy sok mindent nem értenek a mi magyar gyakorlatunkból. Ezt megértem, mert néhány dolgot mi magunk sem nagyon értünk. Azon egyszerű oknál fogva, hogy sok mindent újragondolunk, és nem hiszem, hogy minden új megoldásunk hiba nélküli, olyan tökéletes, amit a történelem igazolni fog. Nagy vita van köztünk számtalan kérdésben. Én a történelemből azt tanultam meg, hogy új soha nem született konfliktus és vitanélkül. Még ritkábban sikerült első percre tökéleteset alkotni. Ha rájövünk, hogy miben tévedtünk, ki fogjuk igazítani. Van erőnk hozzá, és van bátorságunk szembenézni vele. (...) (...) Végül egyetlen megjegyzést arra, hogy nincs jogunk a magyar ajkú magyarokért, bárhol élnek a világon, felelősséget érezni. Én nem azt mondtam, hogy felelősséget vállalunk, mert arra nekünk nincs módunk. Ebben önnek teljesen igaza van. Sem a Kanadában élő magyarokért, sem a máshol élőkért nem tudunk felelősséget vállalni. De hogy érzéseinket, rokonszenvünket vagy ellenszenvünket, amit érzünk, megfogalmazzuk, úgy érzem, ezzel semmifajta internacionalista elvet nem sértünk meg. Más persze egy olyan ország helyzete, ahol a nemzetiségiek aránya 3 százalék, és megint más, ahol ennél nagyobb. Nyilván egy soknemzetiségű országban ez másként jelentkezik. De mi nem indulhatunk ki az óhajunkból, csak a realitásainkból. Ezt ma Magyarországon kezelni kell, még akkor is, ha nem szeretjük kezelni. Ezzel mi nem avatkozunk senkinek a belügyeibe, csak törődünk azzal, hogy mi van a magyarokkal a világban. És még egyszer szeretném elmondani: sem Csehszlovákiában, sem más országokban élő nemzetiségiekkel ilyen problémák nincsenek. Azt szeretnénk, ha nem lennének itt sem, és ezért mi mindent meg fogunk tenni. Önöktől pedig azt kérjük, segítsenek nekünk. 2+2 monológ Menekülés Albániából A görög kormány bizottságot hozott létre az Albániából érkező menekültek ügyeinek intézésére. Micotakisz miniszterelnök egyébként maradásra szólította fel az Albániában élő görögöket. Varviriotisz védelmi miniszter szerint a korábban szigorúan őrzött albán—görög határon most szinte akadálytalanul lehet átjutni, ami megerősíti azt a gyanút, hogy Tirana örül a görög nemzetiségű lakosság exodusának. (Görög adatok szerint 350 ezer görög nemzetiségű él a 3,3 milliós Albániában). Izraeli hírforrások szerint, első ízben albániai zsidó bevándorlók érkeztek Izraelbe — közli a France Presse. A következő hónapokban körülbelül 500 zsidó hagyhatja el Albániát Átmeneti kormány Suriname-ban A karácsony éjszakáján végrehajtott katonai államcsíny után ideiglenes kormány alakult Suriname Köztársaságban. Az államcsínnyel megbuktatott Ramsewak Shankar elnök kormánya a december 29- re virradó éjjel hivatalosan lemondott A parlament egyöntetű szavazattal Johan Krang nemzeti párti és Jules Wildenbosch nemzeti demokrata párti vezér személyében megválasztotta a köztársaság ideiglenes elnökét illetve alelnökét. Az említett két politikus vezetésével működő átmeneti kormányfő feladata az államcsíny időpontjától számított 100 napon belül általános választásokat kiírni. Az államcsíny oka az volt — jelentik a hírügynökségek az 1975-ben függetlenné vált dél-amerikai holland gyarmat fővárosából, Paramariboból —, hogy Shankar volt államfő és az ország erőskezű emberének tartott hadseregfőparancsnok, Desi Bouterse nem tudott megegyezésre jutni az országban kibontakozó gerilla mozgalommal kötendő megállapodás ügyében. Népszerűtlen közkegyelem Carlos Menem argentin államelnök közkegyelemben részesítette és szabadon bocsáttatta az 1976—83 között hatalmon volt és az emberi jogok elleni bűncselekmények elkövetéséért 5 évvel ezelőtt bebörtönzött volt katonai junta vezetőit, két egykori elnököt és számos tábornokot. Biztonsági okokra hivatkozva a közkegyelem megadásának tényét sem jelentették be hivatalosan, a France Presse szerint az amnesztiarendelet aláírására is csak azután került sor, hogy az érdekelteket szabadlábra helyezték és ismeretlen rendeltetéssel elszállították. Argentínában heves tiltakozást váltott ki a volt katonai junta vezetőinek szabadon bocsátása, ugyanis a humanitárius szervezetek véleményének megfelelően körülbelül 30 000 ember „eltűnéséért“ felelősek. Buenos Airesben több mint 40 000-ren tüntettek az elnöki amnesztia miatti tiltakozás jeléül. Parlamenti narancsháború Igazi belháború tört ki a tajvani parlament legutóbbi ülésén az ellenzék és a többség képviselőinek egy része között az amnesztiatörvény megszavazása ügyében — jelenti az Associated Presse Talpéból, s beszámol arról, hogy rohamrendőröknek kellett kimenteniük az ülésteremből a parlament elnökét. A hírügynökség szerint, az ellenzéki képviselők papírkosarakat, teáscsészéket és narancsot is használatba vettek a küzdelemben. A tajvini parlamentben egyébként elég gyakori az ilyen incidens azóta, hogy befogadták az ellenzék képviselőit — teszi hozzá az Associated Presse. Ki az év embere? A Newswatch, a legrangosabb nigériai lap szerint — Szaddam Husszein iraki elnök. Az év embere ugyanis az — így a nigériai lap —, aki „a legtöbb rosszat vagy legtöbb jót teszi a társadalomnak". A Husszeinnel kapcsolatos indoklás: Kuvait iraki megszállása ürügyül szolgálhat a harmadik világháború kirobbanására. Az iraki elnök vetélytársai Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus alelnöke, Humprey Nwosuand professzor, a nigériai országos választási bizottság elnöke és — meg nem nevezett okokból — Helmut Kohl német kancellár volt. Súlyos örökség, új problémák A fene cím alatt Füzes Oszkár, a Népszabadság munkatársa kommentálja a magyar—román kapcsolatok alakulását a bolgár Duma című napilapban az utóbbi fejlemények (eredménytelen megbeszélések külügymimisztériiumi szinten ,a budapesti román nagykövet egyik interjújának a diplomáciai gyakorlattól teljesen elütő hangvétele stb.) fényében. Bár lapuink hasábjain annak idején az eseményekről részletesen beszámoltunk, a bolgár újság egyik legutóbbi számában napvilágot látott cikket — mint tömör és objektív helyzetfelmérést — a Rompres fordítása alapján mégis átveszszük. Amikor a múlt év decemberében többezer magyar indult sürgősen Romániába, hogy élelmiszert , és ruhaneműt vigyen nem csak a Ceausescu elleni harc aktív részvevőinek, hanem a lakosságnak is, úgy tűnt, lélektani áttörésre került sor. Végre lehetőség nyílt a két nép közötti évszázados bizalmatlanság felszámolására, a változásra. A románok tízezrei győződhettek meg, hogy nem,volt igaz az, amit a román nacionalisták hangoztattak. A magyarok segíteni jöttek és nem „Erdélyt meghódítani". Jelenleg Erdély területi hovatartozása tulajdonképpen csupán Ürügy azok számára, akik akár magyar részről, akár román részről önös célokra szeretnék felhasználni a nacionalizmust. Magyar részről minden számbajöhető hivatalos fórumon kijelentik, hogy Budapestnek nincsenek területi igényei Magyarország egyetlen szomszédjával, tehát Romániával szemben sem. A magyar közvélemény elfogadta azt a tényt, hogy Erdély lakosságának négyötöde román és a területi revízióra nincs sem ok, sem indíték. Magyarország azonban messzemenően ragaszkodik a Romániában élő két és fél millió magyar egyéni és kollektív jogainak tiszteletben tartásához. Az új román vezetés tett néhány lépést problémáik megoldása érdekében, részben hozzájárult a magyar tannyelvű iskolahálózat helyreállításához, engedélyezte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) működését, ez jelenleg a második politikai erő a parlamentben. Ugyanakkor azonban Bukarest kitér a nemzeti kisebbségi jogok teljes érvényesítése elől. Nem engedélyezi például magyar tannyelvű egyetem megnyitását, szerinte a magyarok számos követelése románellenes, bár valójában nem árt a románoknak. Vitathatatlan tény, hogy ezt a gyanakvást a magyar fél számos lépése is táplálja. Létezik például bizonyos szélsőséges románellenes propaganda, bár csak néhány kisebb jelentőségű Ionban kap helyet. Hasonló szerepet játszik Nagymagyarország nosztalgiájának ébresztgetése is, ami, tulajdonképpen nem más üres szólamnál, de gyanakvást ébreszt Romániában. Ugyanakkor Bukarest nem lelkesedik a román—magyar államközi kapcsolatok problémáiért, ellenzi a kolozsvári magyar konzulátus újramegnyítását. Finoman szólva, Bukarest nem siet a magas szintű találkozók újrafelvételével. Néha kirohanásokat is megenged magának a magyar államfővel és miniszterelnökkel szemben. A légkör számottevően súlyosbodott, főként azután, hogy f. év márciusában román tüntetők megverték az erdélyi magyar írót, Sütő Andrást. A nehézségek ellenére mindkét országban sokan vannak tudatában annak, hogy nem szabad feladni a megbékélés útjának keresését A megbékélés ugyanis hozzájárulna a romániai magyar kisebbség problémáinak megoldásához és segítene abban is, hogy Románia meggyőződjék: Budapest nem ellenség Mindehhez azonban magától értetődően arra van szükség, hogy sem Magyarországon, sem Ro Olvastam, hogy a húszévnyi börtönbüntetésre ítélt Nicu Ceausescuval sikerült fnterjút készítenie a híres-neves The Times egyik munkatársának. Az interjú a jilavai börtönkórházban készült (az elítélt súlyos beteg) ügyvédje, orvosa és a börtönőrség parancsnoka jelenlétében. Az egykori „trónörökös“ mondanivalójában elsődlegesen nem az a figyelemre méltó, hogy igyekszik tisztára, habfehérre mosni saját magát, hanem a mód, ahogyan teszi azt. Mert aligha számított arra valaki, hogy a hajdanában utódnak szántó Nicu panaszkodni fog: szülei — mondta — a nép ellenségének tartották, mivel nem értett egyet apjának és anyjának politikájával. „Még 1970-ben megmondtam a szüleimnél, hogy az emberek szenvednek“ —■ hangsúlyozta az egykori KISZ KB volt első titkára, az RKP Szeben megyei volt első titkára. A továbbiakban rámutatott, hogy egyebek között ellenezte Bukarest bizonyos negyedének lebontását, a Nép Házának felépítését. Persze, ha én lettem volna Tim Judah, az interjúkészítő helyében, megkérdeztem volna: ha annyi ellenzője volt a Ceausescu-féle politikának, ha még a saját fia is ellene fordult, aki fontos politikai tisztségeket töltött be, hogyan történhetett meg, hogy két és fél évtizedet kellett várni a dikatúra megdöntésére? Mert újabban majd mindenki ellenzékiséget vél felfedezni saját múltjában, még a zsarnoki poronty is. SZ. L AIDS-paradicsom: AFRIKA Jó egy hónappal ezelőtt, december 1-jén tartották, az AIDS-világnapot A nők és az AIDS jeligével, a nők egészségének védelme jegyében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a 9—11 milliónyi fertőzött felnőtt és gyermek közül körülbelül 3 millió a nő, és nagy többségük a harmadik világban él. A WHO előrejelzései azt mutatják, hogy 2000-ben 25—30 millió lesz az AIDS-betegek száma, s közülük 10 millió fertőzött anyák gyermeke. A korunk pestisének tartott AIDS-re vonatkozó jelentésekből és statisztikákból egyértelműen kiderül, hogy ez a mindinkább elhatalmasodó kór elsősorban Afrikában szedi legtöbb áldozatát, ezt szemlélteti a Panorámában megjelent alábbi helyzetkép is. Egy októberi vasárnapon Kampalában, Uganda fővárosában, a zsúfolásig megtelt anglikán székesegyházban Joweri Museweni elnök kért szót. „Népünk erkölcsi fertőben él, ezért terjedhetett el azAIDS ilyen félelmetes gyorsasággal.“ Fekete Afrikában a mindenkori járványok legsúlyosabbika idején még azon sem lehet csodálkozni, ha egy államfő éppen egy templomban jelenti be a vírus terjedésének megakadályozására irányuló intézkedéseket, például azt, hogy törvénnyel tiltsák be a 18 évesnél fiatalabbak számára a szexuális életet. Ugandában 16 millió lakosra egymillió AIDS-fertőzött jut. Kampalában minden negyedik felnőtt vírushordozó, a fertőzésveszély azonban a fiatalkorúakat sem kíméli: a 15 évesek közül minden nyolcadik szeropozitív. Egy Kinshasában (Zair) tartott nemzetközi AIDS-konferencia csupa rossz hírt hozott. Ez már az ötödik ilyen értekezlet, a legsúlyosabb érintett országok száma pedig nőttön nő. A fertőzés ma már a lakosság minden rétegére kiterjed. Nemcsak a szegényeket és a prostituáltakat érinti, és nemcsak a városiakat, hanem félreesővidékeket is, melyeket kezdetben elkerült. 1987-ben az Egészségügyi Világszervezet számításai szerint Afrikában legalább 2,5 millióan voltak AIDS-fertőzöttek, ez a szám azonban mostanra a legóvatosabb becslések szerint is megkétszereződött. Afrika fizeti a legnagyobb árat. A világ 8 millió vírushordozójának több mint fele itt él. Két éven belül számuk eléri a 10 milliót, 2000-re pedig a 20—25 milliót is. A legsúlyosabban érintett országok Ugandán kívül Kenya, Tanzánia, Burundi, Ruanda, Zair és Zambia. Miután évekig elhallgatták a vírus jelenlétét, idegenforgalmak csökkenésétől tartva, most kénytelenek nyíltan szembenézni, „B .tényekkel. Zimbabwében, ahol a lakosság 10—12 százaléka AIDS-fertőzött, csupán néhány hónappal ezelőtt hozták nyilvánosságra az erre vonatkozó adatokat. A vészes kór kezdetben Afrika központi és keleti részét sújtotta leginkább, mostanra azonban már a nyugati partvidéken is elharapódzott. Ghánában, Elefántcsontparton, Szenegálban, Burkina-Fasóban, Maliban és Guinea-Bissauban még súlyosbítja a helyzetet, hogy a HÍV—1 vírus mellett jelen van az előbbihez hasonló, az 1986-ban felfedezett HÍV—2 is. Guinea- Bissauban a lakosságnak megközelítően 10 százaléka a HÍV—2 hordozója. Ez a vírus igaz, hogy lassabban terjed és nem olyan gyorsan rombolja le a szervezet immunrendszerét, de a HÍV—1-hez hasonlóan végül a halálhoz vezet. Afrikában már kezdettől fogva egyaránt sújtotta a kór a férfiakat és a nőket, csupán a Dél-afrikai Köztársaságban korlátozódott az első időkben a fehér bőrű homoszexuálisokra. A fertőzés mindenekelőtt heteroszexuális érintkezés útján terjed, és a legnagyobb veszélynek a nemi betegek vannak kitéve, különösen azok, akiknek sebeket és fekélyesedést előidéző betegségük van, mint például a szifilisz. A fekély már magában is 5—10 százalékkal növeli a kockázatot, hogy egyetlenegy szexuális érintkezéssel létrejön a fertőzés. Sőt, 15 százalékos is lehet, ha a férfi nincs körülmetélve, mert akkor az előbőr valóságos melegágya a különféle kórokozóknak, különösen a higiénia hiánya mellett. Azokban az övezetekben is felütötte a fejét az AIDS, amelyek kezdetben nem tűntek annyira veszélyeztetettnek, mint például Kamerun, Dzsibuti, Etiópia,Gabon, Gambia és Madagaszkár. Addis-Abebában a nemi betegségeket gyógyító klinikákat felkereső nők (beleértve a prostituáltakat is) 10 százaléka fertőzött Afrikában, ahol mindig is megvolt a többnejűség, az, aki nem engedhet meg magának több feleséget, a prostituáltakhoz fordul. Nehéz meggyőzni őket hogy használjanak óvszert, lévén, hogy majdnem annyiba kerül, mint a prostituált szolgáltatása, 45 cent. A kontinenst átszelő közutak is segítették az AIDS terjedését. Az állandóan úton levő teherautósofőrök és kereskedelmi utazók között a legnagyobb a fertőzöttek aránya. Kenyában 317 különböző állampolgárságú kamionos közül minden negyedik fertőzött (háromnegyed részük prostituáltakat látogatott, de csak 30 százalékuk használt óvszert). Kampalában már négy évvel ezelőtt is, amikor még nem terjedt el annyira az AIDS, a teherautó-sofőrök 35 százaléka fertőzött volt A városi lakosságot még mindig fokozottabb mértékben sújtja a végzetes kór, nem kíméli azonban a félreeső vidékeket sem. Zambia déli részén a terhes nők 5 százaléka fertőzött, Ruanda egyes vidéki övezeteiben 5 százalékuk. Uganda egy isten háta mögötti délnyugati falvában a lakosság 12 százaléka szeropozitív. Ez a százalékarány 35 is lehet forgalmas piacokat vagy vásárokat tartó városkákban. Már majdnem minden családnak van egy AIDS-halottja. A fennálló körülmények között szükségszerűen növekszik a fertőzött magzatok aránya. Eddig a fekete kontinensen mintegy 600 000 fertőzött csecsemő született Többségük már nem él. Közvetve is sújtja az afrikai gyermekeket az AIDS: az árvák problémája egyre súlyosabb. Ugandában máris 30 000-en vannak. Kétezerben tízmillió 10 éven aluli árva lesz. Az AIDS egyszersmind már legyőzöttnek hitt betegségeket is újjáélesztett Afrikában.., mint például a tüdőbajt. Az afrikai országok egyébként roppant keveset fordítanak az egészségvédelemre. Ugandában például évente 1 dollár jut egy lakosra. Más afrikai országokban sem igen haladja meg a évi 10—20 dollárt. A LEGJÖVEDELMEZŐBB 40 japán céget gengszterek fenyegetik, és pénzt kényszerítenek ki tulajdonosukból. Azok a cégek, amelyek pénzt adtak a gengsztereknek, ezt azzal magyarázzák, hogy ellenkező esetben állandóan fenyegetéseknek lennének kitéve. A cégek egy része azonban a hatóságok védelmét kérte.. AMIKOR NEIL ARMSTRONG űrhajós 1969 július 21-én elsőként lépett a Holdra, nem is hitte, hogy ezzel gazdag emberré vált. A múlt században ugyanis, pontosabban 1891-ben Anna Emilia Goosman, egy gazdag gyáros özvegye, aki nagyon szerette Verne Gyula tudományos-fantasztikus regényeit, 100 ezer akkori francia frankot hagyott végrendeletileg arra az emberre, aki először lép bármely más égitestre, kivéve a Marsot. Az akkori 100 ezer frank 78 év alatt bőven kamatozott, s így Armstrong egy csapásra gazdag emberré vált TÖBB SZÁZ különféle szinű japán pontyot engedtek a közelmúltban a Szajnába, Párizs és Tokió barátsági szerződésének keretében. Az ünnepségen jelen volt a két város polgármestere is. Egy évvel ezelőtt Tokió és Párizs képviselői megegyezést kötöttek a két folyónak a szennyezésétől való megtisztítása technológiai tapasztalatcseréjéről. EGY INDIAI MILLIOMOS nagyon megsértődött, mert egy utasszállító repülőgépen lenézően bánt vele a légikisasszony. Egy golyóstollat akart venni, mire a stewardess megjegyezte, hogy az ■ nagyon drága. A milliomos ezután kettőt, majd hármat kért azzal a megjegyzéssel, ha egyáltalán van ennyi a repülőgépen. A légikisasszony erre azt válaszolta, hogy annyi van a repülőgépen, amennyit úgysem tud megvásárolni. A milliomos erre az összes golyóstollat megvette, s most minden ismerősének ajándékoz egyet. ---- -----— mániában ne adjanak megnyilatkozási lehetőséget azoknak, akik a nacionalizmus révén óhajtják megszilárdítani politikai pozícióikat. Mert a nacionalizmus eddig csak szenvedést hozott a két nép számára. nmen A KÍNAI TIENCSINBEN építik fel Ázsia ez idő szerint legmagasabb épületét, egy 405 méter magas televízió- vn rádió-adótornyot — jelentette az Új-Kína. Világviszonylatban is kiemelkedő lesz, hiszen magasságban csak az 555 méteres torontói és az 533 méteres moszkvai tv-adó múlja felül. Az épületet úgy építik meg, hogy akár a Richter skála szerinti 9-es erősségű földrengést is kibírjon. 253 méteren magasságban, egy forgó étterem asztalai mögül — sajátos trencsini izek kíséretében— gyönyörködhetnek majd a látogatók a város és környékének panorámájában.