Romániai Magyar Szó, 1991. január (3. évfolyam, 314-337. szám)

1991-01-04 / 314. szám

1991. január 4. • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK •riportok • Romániai Magyar Szó • 3 EGYMÁS VENDÉGEI VOLTUNK EGY ESZTENDŐ A ROMÁNIAI MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN . .. « (A Romániai Magyar Szó szerkesztői RMDSZ-vezetőkkel beszélgettek közös gondokról, feladatokról) December első napjaiban szerkesztőségünk meghívót juttatott el az RMDSZ elnökéhez és főtitkárához, amelyben azt ajánlottuk, hogy egy évvel az 1939-es decemberi fordulat eseményei után — amelyek épp úgy felszínre hozták a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetét, akárcsak ugyanazon kétmilliónyi ember országos demokratikus lapját — tekintsük át közösen az eltelt hónapok tanulságait, s próbáljunk irányt szabni jövőnknek. A felhívást elfogadták, s 1990. december 11-én este az RMDSZ képviselői vendégül látták szerkesztőségünk egy csoportját a szervezet bukaresti székházában. A több mint három órán át tartó vita és eszmecsere a teljes őszinteség és a kölcsönös segíteni akarás általános hangulatában folyt le, s mert éppen a tisztázás, a nyíltság jegyében kezdeményeztük, közös elhatározással úgy véljük: főbb ta­nulságait, helyzetfelmérő jelzéseit, jobbító szándéktól vezérelt kritikai megál­lapításait átmentjük az olvasóközönségnek. (A beszélgetés jegyzőkönyve alap­ján készült riport tiszteletben tartja a felszólalások rendjét.) Nem az a lényeg, mit mondunk, hanem, hogy mi a valós helyzet Az RMDSZ-székház társalgóját megle­ssen népes társaság­oki körül. A kilenc szerkesztőségi ember mellett jelen van legalább húsz RMDSZ-szenátor és -kép­viselő, akik fárasztó parlamenti nap vé­gén jöttek el a találkozóra. Domokos Géza, az RMDSZ elnöke és Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője be­­vezető szavai után, amelyekben a tárgyila­gos emlékezés, az elfogulatlan elemzés szükségessége fogalmazódik meg, élére ál­lított kérdés hangzik el: lám, egy eszten­dőt kellett várnunk, hogy megállapíthas­suk, az ideiglenesség december óta nem szűnő kényszerítő körülményei között é­­lünk. A válaszoló kedv Székely László fő­szerkesztő-helyettes pótkérdésénél horgo­­nyoz le: most már „jobb közép" irányu­­lású-e az RMDSZ ideológiája (ahogy azt nemrég az Adevarus­ban Domokos Géza állította) vagy tág karolású szervezet, a­­melyben megférnek a különböző Irányza­tok (ahogy szintén Domokos Géza fogal­mazott az RMSZ-nek adott, december 12-i interjújában­ ? Domokos Géza szerint a két kijelentés között nincs ellentmondás. Az RMDSZ-nek különböző meggyőződésű emberek a tag­jai, akiket elsősorban az fűz össze, hogy magyarok. Ha valaki megijed a szótól: jobb­közép, az valószínűleg attól van, hogy még mindig a totalitarizmus szélső bal ideológiájának a foglya anélkül, hogy tud­ná. Évtizedeken át belesúlykolt téveszmét vall. Azt tudniillik, hogy a jobboldal eleve reakciót, a „haladó társadalom" számára veszélyes valamit jelent. De amikor ke­resztény erkölcsöt, szabadelvűséget és demokráciát, s ezen belül nemzetiségvé­delmet hirdetünk, akkor vállalnunk kell, ami ezzel jár. Szőcs Géza, az RMDSZ főtitkára úgy véli, nem az a lényeg, mit mondunk egyik vagy másik olvasónak, hanem hogy mi a valóságos h­elyzet. Mi beszélhetünk arról, hogy az RMDSZ önmagában egy koalíció, de a lényeg az ,hogy tagjainak 75%-a nagyjából az a szavazóréteg, amely Ausz­triába a Néppártra, Magyarországon az MDF-re, Németországban pedig a CDU- ra szavaz. Akarjuk, nem akarjuk, ezt nem lehet bal közönnek nevezni, mert végül it tényleg a jobb középről van szó. Takács Albert Csaba RMDSZ-képviselő hangsúlyozta: a bal közép s a bal szárny annyira ki van sajátítva a kormánypártok által, hogy az RMDSZ jelen pillanatban bizonyos mértékig a liberalizmus felé irá­nyítja napi és általános politikáját, hogy a magyarság is, természetesen a velünk rokonszenvező románság és az ellenzék Marosi Barna, a Magyar Szó főmunka­társa. Közeledik egyfajta gazdasági kol­lapszus, ami nem tudni pontosan, mikor, de biztosan elborítja az országot. Minden­képpen olyan méretűnek kell lennie, hogy országot a posztkommunista csapdából ...emelje. Feltéve, hogy apad a nacionalis­ta hullám, aminek az első szerény tünetei már itt-ott jelentkeznek, félő: az RMDSZ alól kicsúszik a napról napra védekezés szőnyege. Elmúlik a magyarellenes düh, Jönnek a valóságos gazdasági problémák; van-e erre az esetre az RMDSZ-nek na­gyon konstruktív, tőkés gazdasági elkép­zelése? Azt tudjuk, milyen az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba, s hogy ez nekünk mibe került. De azt hiszem, a piacgazdaságra visszatérni még nehezebb lesz. Nagy Benedek RMDSZ-képviselő el­mondta, hogy tőle nem egy jószándékú ro­mán képviselőtársa megkérdezte, mi az RMDSZ helye a romániai politikai spek­trumban. A válasz ez volt: sajnos, a je­lenlegi román politikai spektrum hamis. Az RMDSZ szükségmegoldásból született, azzal az elgondolással, hogy pluralisztikus és közképviseleti szövetségként bizonyos ideig egyesíteni próbálja — a kisebbségvé­delem vonalán — a magyarságot. Meg­győződése, s román barátainak is ezt hang­­úlyozta, hogy mihelyt Romániában nor­malizálódik a helyzet, pontosabban romá­niai magyarság legfontosabb létkérdései­nek megfelelő megoldása után, valószínű­leg lesz egy erősebb kereszténydemokrata pártunk, egy kevésbé erős kisgazda- és egy szocdem pártunk stb. Sajnos, a gazdasági kollapszus veszélye valós, s a nehézségek növekedése okozta elkeseredés a romániai magyar munkásság egy részét balra tol­hatja. Szerinte az RMDSZ csakis középen lehet, ha a politikai spektrumnak létezne közepe, vagy attól egy picit jobbra. Ergo: „kár minket most ideológiai színvallásra bírni, amikor egy hétre se lehet előre lát­ni az eseményeket!... Igaza van Marosi Barnának, gondolni kell a jövőre. De va­jon ez a jövő milyen lesz? Lehet elhúzódó gazdasági krízis, de radikális fordulattal is járhat... Én így látom: vagy kevéi még a kérdés felvetése, vagy ilyen kérdést csak egy párthoz lehet intézni." Szűcs Géza a kérdés kapcsán úgy érzi, a Magyar Szóban nem tudatosodott kellő­nacionalista hullám apadását illeti, ebben az országban egyelőre annyira bevált a so­viniszta uszítás, hogy legyen az politikai vagy gazdasági gond, s legyen hatalmon érzékelhessék elhatárolódásunkat a bal középtől. Iviss Zsuzsa szerkesztőségi főtitkár sze­rint nincs miért mentegetőzni a jobb­kö­zép színezet miatt, ez teljesen természetes, hozzátartozik a kereszténydemokráciához. Szabó Károly RMDSZ-szenátor: „Nem baj, hogy a Fronttól jobbra vagyunk, csak ne legyünk a jobbján!“ Tokay György RMDSZ-képviselő, elle­nezve mindenfajta definíciót, a szervezet gyakorlatiasságát hangsúlyozza. Szerinte, ha a szervezet elnevezésében az van, hogy demokraták és magyarok vagyunk, ezt a kettőt felvállaljuk, a többiben viszont pragmatikusak vagyunk. Sem a jobb-, sem a baloldal, hanem a demokrácia mellett köteleztük el magunkat. Hogy öt vagy tíz év múlva mely irány mellett tesszük le a garast, az egy más kérdés. Különben is, minden meghatározás elszakít valakitől, márpedig mi éppen hogy egységesülni a­­karunk. Azt hiszem, Domokos Géza a defi­­nícióval inkább a balosságtól, a totalitariz­mustól kívánt minket elhatárolni. Pil­ch László RMDSZ-képviselő szerint létezik egy hosszú távú perspektíva és van egy helyzet A választások előtt meghir­dettük a jelszót, hogy „Egységben a jövő", lehet, jobb lett volna „esélyt" emlegetni, de az egység továbbra is megmarad mind­addig, amíg mások s a helyzet erre kény­szerítenek. Hogy a szövetség hosszú távon mivé válik, azt a romániai magyarság dön­­ti el. Addig mi Idába spekulálunk rajta. Ha pl. a magyarság 70%-ban keresztény­demokrata lesz, a szervezet is aféle ten­dál.Tóth József RMDSZ-szenátor egy, már ismert gondolatot variál, ekképpen: nem az a fontos, hogy mit nyilatkozunk az új­ságnak, legalább is a választók szemében, hanem az, hogy mit érünk el az érdekük­ben. Ne azon rágódjunk, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk ... Markó Béla RMDSZ-szenátor nem híve az ilyen éles kanyarnak. Igaz, mondotta, hogy még nem érkezett el az ideje a szűk ideologizálásnak, hiszen kelet-európai sa­játosság az átmenetre jellemző ideológiák lassú kiérlel­ése. Távolról sem csak az RMDSZ található ebben a helyzetben. De a kérdést nem érdemes megkerülni, mivel ezután is nekünk fogják szegezni, s nem biztos, hogy a legjobb válasz erre az: mi érdekképviselet vagyunk. Azzal, hogy a Fronttal szemben ellenzék lettünk, nyil­vánvaló a jobb­oldali tájékozódás. Való­színűleg Szőcs Gézának van igaza abban, hogy a romániai magyarság zöme ma jobbközépen található. Ez a kisebbségi sorsból fakadhat,­képpen a szövetség politikai vonala... Má­jus végén , június elején Iliescu elnökkel találkoztunk, s akkor nőtt el egyértelmű­en és véglegesen: az RMDSZ-től még a látszata is távol áll annak, hogy a Front­tal együtt tart. A Magyar Szó címlapján erre megjelenik egy nagy fotó, amely Do­mokos Gézát és Ion Iliescut ábrázolja a legnagyobb egyetértésben, nevető kéz­fogással, tehát metafizikusan pont az el­lenkezőjét fejezte ki annak, ami történt. • Valószínűleg, a mi hibánk, és hogy sem az RMSZ-szel, sem a sajtóval nem tartottuk a kapcsolatot, ahogy kellett volna, s ez a jelenre is vonatkozik, de az, hogy a lap nem tudja, az RMDSZ a politikai spektru­mon hol helyezkedik el, az már egy olyan tünete a közéletnek, amivel igenis, foglal­koznunk, s jobb odafigyeléssel, jobb tájé­koztatással változtatnunk kell. Domokos Géza: „Tíz nappal a választá­­sok után, május 30-án Sepsiszentgyörgyön döntötte el az RMDSZ elnöksége és parla­menti csoportja, hogy miként viszonyulunk a Front­ többséghez, az eljövendő kormány­hoz és az ellenzéki pártokhoz. Rá nemso­kára találkoztunk Iliescu elnökkel. A vele folytatott tárgyalás, illetve annak ered­ménytelensége megerősítette álláspontun­kat. De hányszor előfordult, hogy politikai ellenfelek, mi több, ellenségek is kezet fognak, egymásra mosolyognak, ebben nincs semmi különös. Szőcs Gézának ab­ban igaza van, hogy közvéleményünk tart a megalkuvástól, fél a visszafordulástól, a kitéréstől. Rendkívül érzékeny minden szóra és gesztusra. Ilyen szempontból eset­leg félrevezethette az említett fénykép." Márton Árpád RMDSZ-képviselő véle­ménye szerint az RMDSZ gazdasági pro­gramja egyelőre inkább csak a megol­dandó problémák megjelenése pillanatá­ban körvonalazódik. És csak akkor szol­­gá­htatna a m­agyarság érdekeit, ha a ma­gyar tőke megjelenését segíti elő. Ami a­z Az inkriminált fénykép(ek) az RMSZ május 13-i számában jelent(ek) meg, és azon a látogatáson készültek, ame­lyen a választások előtt az RMDSZ tá­jékozódó kontaktust létesített Iliescu elnökjelölttel. A választások utáni, Iliescu elnöknél tett találkozókról la­punk egyáltalán nem közölt képes be­számolót, bármely szervezet, fel fogja használni a sovinizmust ellenünk, amely egy pillanat­ban újra fel fog erősödni, különösen a de­cemberi események folyamán. Vida Gyula RMDSZ-képviselő rámu­­tatott: a kolozsvári választmányi gyűlésen az RMDSZ időszerűsített gazdasági pro­gramot fogadott el, ami „nagyon is liberá­lis és hangsúlyozza, hogy szövetségünk kiáll a piacgazdaságra való áttérés mellett, a privatizálási folyamat felgyorsításáért." Szerinte e program meghaladja bármely politikai alakulat elképzeléseit Romá­niában. De ez még nem elég: a lényeg az, hogy szövetségünk a magyarságot kellő irányba tudja terelni a gazdasági tevé­kenység területén, nehogy „a vonat elsza­ladjon az orrunk előtt." „Sajnos — állapít­ja meg — szövetségünk tevékenységének nagy része abban merült ki, hogy iskolai problémákkal, közigazgatási bonyodalmak­kal, a társadalom demokratizálásával fog­­lalkozzon. Ne vádoljanak gazdasági egyol­dalúsággal, de az erdélyi magyarság jö­vője szempontjából a gazdasági alap meg­teremtése a privatizáció feltételei között a­­lapvető fontosságú. A gazdasági alappal le­­hetőség van arra, hogy támogassuk az is­kolahálózatot és a művelődési tevékenysé­get." Javasolja, hogy a Magyar Szó mellett közgazdász-csoport működjön, amely a tör­vényeket magyarázza. Hónapok óta járva Szilágy megyét, amelynek képviselője, s tapasztalata szerint „az új kereskedelmi társaságok létrejöttével a magyar elemet rendre kiszorítják a vezetőtanácsokból... Mostanáig, ha valakit valami sérelem ért a munkahelyén, múlt év decemberéig el­szaladt a párthoz és próbált reklamálni, később az ideiglenes szervekhez vagy a me­gyefőnökséghez fordult, de most, ha meg­adják az autonómiát a gazdasági vállala­toknak, az emberek teljesen ki lesznek szolgáltatva az újonnan alakult vezetőta­nácsoknak. Amennyiben a magyarok ki­szorulnak, nem vesznek részt a döntésho­zatalban, a szakszervezetek és egyéb szer­vezetek beleszólása a gazdaság menetébe minimális lesz. Olyan bonyolult gazdasági viszonyok fognak kialakulni, hogy a szó szoros értelmében kisebbségbe szorulunk. Ezért nagyon fontos , hogy mi, akik részt­­veszünk a parlament munkájában, meg­­próbáljuk elfogadás előtt csiszolni a törvé­nyeket, hogy mégis valamilyen lehetőség­hez jussunk s valamelyes liberális tartalommal tölthessük meg őket." Elpa­naszolja, hogy ,a képviselőséggel bukaresti tisztviselőkké váltak, akik hazakerülnek a Tokay György: „A vezetőség és a tag­ság közötti mézeshetek véget értek. Az áprilisi választási kampány óta megkez­dődött a tulajdonképpeni házasélet. A nagy szerelem, ami decemberben kezdődött, s egymásratalálásunkból és önmeghatározá­sunkból táplálkozott, véget ért. Sajnos, még mindig él egy olyan igény az RMDSZ-szel szemben, hogy nagy huszáros rohammal megoldjon minden problémát... Olvasom a mai újságban, hogy létrejött Aradon egy bankocska, nos ez az az út, amin járnunk kell.­ Mert az a jellemző tájainkra, hogy nem igen bővelkedünk tőkében. A huszár­roham helyett ezért a piacgazdaság meg­teremtésének háztartási aprómunkája jut nekünk. Persze, az ember mindig arról ál­modik, hogy szerelmét kimenti az égő házból, s így bizonyítja rajongását,­­ de azért az se árt, ha időnként leviszi a sze­metet Mi most abban a fázisban vagyunk, hogy nap mint nap mozdítunk valamit, építünk ezt-azt... Az építést csakis orga­nikusan, egymásra illesztett téglákkal le­het elképzelni községi, megyei vagy or­szágos szinten. Amikor pl. az RMDSZ gaz­dasági programjáról vagy a földtörvényről beszélünk, mi is tudjuk:­ legkevesebb 59 hektár szükséges ahhoz, hogy jövedelmező mezőgazdasági tevékenységet­­ lehessen rajta folytatni. Csakhogy ezt az 50 ha-t organikusan, természetesen egymásra ta­láló gazdaságokként, képzeljük el, nem pe­dig felülről jövő irányítással. Mindezt a­­lulról kell megcsinálni, fölvetni, ehhez vi­szont valóban szükségünk van egy profi tanácsadó testületre." Bodó Barna felveti annak gondolatát, hogy a szervezet hitelességén túl, amit az dönt el, hogy mit tesz a magyarság érde­kében, egy ekkora politikai alakulat álla­mi anyagi támogatást is érdemelhetne, hogy apparátusát kiépíthesse. Domokos Géza rámutat: igaz, hogy e gyakorlat létezik nem egy országban — hol a képviselők számának arányában, hol pártközi egyezség alapján elosztva segít az állami költségvetés —, nálunk a pártokat bizalmatlanul szemlélő közvélemény nem venné jónéven az effajta támogatást, e­­mellett a mostani kritikus gazdasági hely­zet is irreálissá tenné a követelést Sike Lajos, főmunkatárs újságírói ta­pasztalataira hivatkozva megkockáztatja néhány helyi RMDSZ-szervezet figyelmébe ajánlani: az ellenzék akkor igazán az, ha nem mulaszt el kellemetlenkedni a hata­lomnak. „Nem nyitogatjuk eléggé a megyei főnökség ajtaját, különösen ott, ahol nem is vagyunk tagok. Egyféle duzzogás tapasz­talható, hogy ha kihagytak minket a veze­tőségből, úgy is csak tönkremennek, ők viszik,el a csődöt... De sajnos, nem csak azt viszik el ám, hanem a párt- és állami vagyont is szépen elosztják egymás kö­zött... Az RMDSZ-szervezetek inkább a könnyebb e­d­őt választják a munkának, ilyen a művelődési tevékenység, ott vi­szonylag zavartalanul lehet mozogni, min­denféle évfordulókat rendezni, viszont a gazdaság­i gondok maradnak .. .* * Dr. Bárány­ Ferenc RMDSZ-képviselő a szakbizottsági munka hálátlanságára és nehézségeire hívja fel a figyelmet friss példa alapján. Mint a közegészségügyi és hét végén, de a szombat-vasárnap nem elég ahhoz, hogy kapcsolatokat lehessen kialakítani. Nagyon fontos szerinte, hogy a földtörvény véglegesítéséig az emberek óvják meg a téeszek vagyonát. Komoly leltározási folyamatot kezdeményeztünk, nehogy az őket megillető kezekből kikerül­jenek a javak. Kifejti: a legderűlátóbb a földet illetően, ahol a kilátások a legjob­bak a magyarság tekintetében. Az ipari tevékenység óhatatlan visszaesése munka­nélküliséget ígér be, megeshet, hogy a föld lesz az ember egyetlen biztos menedéke. Bod­ó Barna főmunkatárs (egyben a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség el­nöke) kettős minőségére hivatkozva akár önmagától is megkérdezhetné: hogyan vál­hatunk mi RMDSZ-munkásokká. De egy­úttal arra is válaszolni kell, hogy ez a szervezet mennyiben az, mint aminek el­képzeltük és amilyennek lennie kellene? Pillich László úgy véli, szükség van olyan RMDSZ-adminisztrációra, mely a szervezetnek végre, az amatőrizmus után, egyfajta komolyságot kölcsönöz. Szükség van RMDSZ-referensekre, akik a lelkese­désen túl, szakértőként viszik a szervezeti munkát. Akárcsak a sajtó esetében, a szer­vezet önmagára találása hosszabb folya­mat, meg kell tanulni, hogyan lehet egy 600 ezres struktúrát önálló szervezetként működtetni. Másfelől komoly lépéseket lát megvalósulni a szervezetben a magyarság piacgazdaságra való felkészítése tekinteté­ben. „Mint kollektív tagszervezetünk, meg­alakult a romániai magyar közgazdász tár­­saság, talán a sajtóvisszhangja nem volt olyan, amilyen lehetett volna, de ez a szervezet az ősz folyamán nem kevesebb mint 600 magyar közgazdászt, vállalkozá­sok iránt érdeklődő embert mozgósított, 16 előadásból , álló tanfolyam keretében. .. . Jól tudjuk továbbá, hogy mezőgazda­­sági vonatkozásban mind a Kisgazdapárt, mind az EMGE igen komoly tevékenysé­get fejt ki Erdély sok vidékén, falujá­ban, s a parasztság jelentős részét sikerült fölkészíteni a várható változásokra. Ezen felül az RMDSZ-nek egy sor megyében bejegyzett fiókvállalata van, amelyek fel­adata szintén az, hogy gazdasági tevékeny­ség-sorozatával a hazai magyar emberek­nek létbiztonságot nyújtson. Tehát ez is van, nem csupán a mindennapi hadako­zás ...“ Tóth József hangsúlyozza a szervezet konstruktív ellenzékiségét, ami úgy érten­­de, hogy csak abban vagyunk ellenzék, a­­miben nekünk ártanak. Szerinte az RMDSZ-szenátorok és -képviselők jóval tekintélyesebb és elismertebb szerepet ját­­szanak a mindennapi parlamenti munká­ban, mint ez a tévéhíradásokból kiderül. Példaként a földtörvényt említi, amely sze­rinte kezdetben ,,csapnivalóan rossznak“ indult. A szakbizottságban a három RMDSZ-képviselő, bármilyen javaslattal jött, kisebbségben maradt. Most, hogy a tervezet a szenátusba érkezett, kezd elfo­gadható formája lenni, ami már inkább közelebb áll minden­ki érdekeihez. Amit addig szinte lehetetlen volt belevinni, az most rendre testet ölt... Dr. Csapó I. József, aki valamivel a vita megkezdése után érkezett a mezőgazda­sági szakbizottság munkálatairól, kissé lehűtötte az előtte szólaló optimizmusát, rámutatva, hogy a mai vitatott kérdések­ben sajnos, nem jutottak dűlőre. Rámutat a tervezet további gyenge pontjaira, majd személyes véleményt fogalmaz meg: „Ha maradunk az alapelvvel, hogy az RMDSZ a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szervezete, akkor nem neki kellene gazdasági vállalkozásba kezdenie, hanem tagságát kellene minden eszközzel hozzásegítenie ahhoz, hogy vállalkozzék, gazdálkodjék. Ha a tagság anyagi lehető­ségei olyanok lesznek, hogy saját ügyeit meg tudja oldani — mert senki helyettünk még nem eddig elodázott gondjainkat —, akkor e vállalkozás teszi erőssé az RMDSZ-t is." Szilágyi Zsolt RMDSZ-képviselő rámu­tat a politikai pártok nyugaton honos a­­nyagi támogatásának különböző gyakorla­tára, ami a mi esetünkben sem volna ter­mészetellenes. Majd felvet egy paradoxont: úton-útfélen hangoztatja a hatalom, hogy ha nem volna az ellenzék, akkor ki kellene találni. Ha viszont ilyen nagy szükség van rá, vajon júniusban, a bányászlátogatás idején miért nem kaptak törvényes védel­met egyes ellenzéki pártok, szerkesztősé­gek székházai? társadalombiztosítási munkacsoport elnö­ke, azon fáradoztak reggeltől estig, hogy az orvosok, illetve az egészségügyi középká­derek szakszervezeteit rábírják: álljanak el behirdetett országos munkabeszüntetési szándékuktól. És mivel ez csak beígért fi­zetésemeléssel volt lehetséges, félő: elin­dul a lavina. A társadalmi nyugtalanságok így is napirenden vannak . Szóval, nagy az ideiglenesség. Hiszen pl. az egészség­ügyet illetően a végső megoldás amúgy is a korszerű, nyugati típusú társadalombizto­sítás bevezetése és megszervezése lesz. Ugyanígy az RMDSZ léte, feladatai nagy­ban függn°k majd az elfogadandó új Al­kotmánytól, amelynek ma ismertetett té­­zis-tervezete nem valami biztató a kisebb­ségek számára. Marosi Barna arra szólítja fel az egybe­gyűlteket, hogy a lapról is beszéljenek, a­­kár a kíméletlen kritika hangján. A Ma­gyar Szó ugyanis nincs verseny­helyzetben, hiányzik a konkurencia, s ez az állapot tartósnak néz ki az egyre gyatrább papír- és nyomdai viszonyok között. Ennek elle­nére szeretnénk továbblépni, 6 és 8 olda­las számokkal előállni, hogy a napi infor­máció mellett mindazt az olvasó asztalára tegyük, ami a magyarságtudatot építi és fokozza, az elmúlt negyven év nem csak kommunista, hanem magyarellenes okta­tását ellensúlyozandó. így fogalmaz: „Amennyiben az olvasóink érzelmileg vi­szonyulnak a laphoz, épp így mi is érzel­mileg viszonyulunk az RMDSZ-hez. Bár Ti nem mindig tekintitek úgy az RMSZ-t mint a szervezet lapját. Mert igaz, nincsen ráírva, s nem is lesz ráírva, mert remél­jük, hogy hamarosan részvénytársaság le­szünk, de mégis úgy szeretnénk viselked­ni, mint aki a romániai magyarság közép­­formációjának a napilapja. Ehhez viszont igen­is, halmozzátok el a lapot anyagok­kal, információkkal.. .* Székely László e téren, ha nem is heti, de legalább kétheti rendszerességgel saj­­tóértekezlet meghonosítását javasolja (kor­mány­ és külügyminisztérium­ bevált példákat hangsúlyozva), mert a találkozó egyik indoka éppen az információ­ elégte­lenig vett. Szőcs Géza szerint ez nem csupán infor­máló továbbítás kérdése: „Elmesélem a legfrissebb esetet, ami a Főtitkárság kere­tében belül meglehetősen nagy berzenke­dést vátott ki és az én din­omédiai tapin­tatom miatt nem srit belőle polémia... Kolozsváron, november 25-én olyan ren­­dezvénysorozatra került sor, amelyről áll­í­­thetó, hogy az erdéi magyarság politi­katörténetének egyik legfontosabb esemé­nye volt a háború óta. Lantos Tamás láto­gatásáról van szó. Ami a mi legfontosabb, országos nem­lapunkban 2 génért oldalnyi savanyú, kelletlen, azt is mondhatni, arro­gáns közleményben tükröződött, öt nappal az esemény után t­­a­lán sem azelőtt, sem utána a kérdéssel tudtommal nem foglal­kozott. Ezt nehéz az RMDSZ hibáiéul be­­tudni, m­ert megfelelőképpen informálták a lapot, tudott az eseményről, egyszerűen neve vett róla tudomást..." Gyarmath János végletesnek tartja a Markó Béla: „A Romániai Magyar Szó­ban is az történik, ami egész közéletünk­ben, mérhetetlen pezsgés és információára­dat, mindenek ellenére. De lassan tudato­­sítani kell, hogy egy lap azzal, ahogy az információ súlyával, minőségével, bánik, hogy mire figyel, miként szelektál, érték­rendet és hierarchiát alakít magának. Az elején nem is lehetett másként élni, mint az információkat beseperni, s ebből­­min­­denki számára fontos, színes tájékoztatást adni... Ennek a helyzetnek lassanként vége, éppen mert az RMSZ továbbra is monopol­helyzetben van... Az RMDSZ harciasságára vonatkozó kérdésre elmond­hatom, hogy Maros megyében megpróbál­tunk heti rendszerességgel, mi, képviselők találkozókat összehozni a prefektúrával, de sajnos,­­ nem jutottunk tovább a köl­csönös tájékoztatáson. A kormány által ki­­nevezett prefektus és vezetőségek annyi­ra más állásponton vannak, hogy az az érzésünk, képtelenség velük tárgyalni. Párbeszédet ettől függetlenül folytatni kell...“ Bodó Barna: „Azt is tisztáznunk kelle­ne. Jorb­an szerepet szánunk munkánkban a bírálatnak? A közösség­ gond alatt, ami összefűzött nőnket, kezdetben kesztyűs kézz°l bánt egymással sajtó és szervezet. M^dig mehetünk el a kritikában?* Nagy E-n-dek: „M­'ndent terítékre lehet vinn­ f-HAve, ha nem rombol... Ennek a köz°l kétminió embernek, én ennyivel sz^mo’ok nev-nis, jó része l«rikrieg b'zony­­t-ri-n és állandóan kri i­ányba tekint. M'nt a l°vél a vi-en, csak eg» lökés kéri m­id, be—r m'''lidt!pen r—’ bizonyo­s, nagyon i-M isme­ri k­*nyv­a. M'ndent lehet hát M- re’—. I-'m-ndani, de esvr­ nem szeka­t el­rejteni: ha ez mentendeti az emberek­ben ezt a tövék­ mű hunytánért, akkor vél­­lei hn a felelősségh­ az, vegy azok, akik ezt az atmoszférát előidézték. A lelkük retta!“ Takács Albert Csaba beszámol arról, hogy Hunyad megyei tapasztalatai szerint az RMDSZ és a helyi hatalom együttműkö­­dése viszonylag gyümölcsöző: a szervezet képviselője helyet kap a megyefőnöki ta­nácsban. Egyetért azzal, hogy az RMDSZ gazdasági orientáltsága nagyon időszerű, akárcsak a Magyar Szó utóbbi törekvései, mert úgy kell dolgozni, hogy a különböző beosztásban levő magyar emberek pozíció­ja ne rendüljön meg a politikai konflik­tusok és változások következményeként. „Nálunk, Hunyadon sikerült elérnünk azt, hogy egyetlen, funkcióban lévő magyar személyt sem váltottak még le. Ha voltak is próbálkozások, meg lehetett őket fékez­ni... Persze, ezután nem lesz elég ennyi Borsos Géza, RMDSZ-képviselő: „Az, hogy egy év múlva miként ítélik meg az RMDSZ-t, nagyban függ attól, hogyan ta­lálja meg a helyét a magyarság az új gaz­dasági viszonyok közt, milyen anyagi erőre fog szert tenni. Idő kérdése, hogy a rend­szerváltás milyen gyorsan megy végbe. De hogy a magyarság körében ez az ütem mekkora, ebben az RMDSZ-nek óriási fe­lelőssége és szerepe van. Ehhez a szerve­zetnek kell levezetnie a rendszerváltást a magyarság körében. Ez másként megy végbe a szórványmagyarság körében, s másként a Székelyföldön. Vida kollégám­mal sokat tárgyaljuk e kérdéseket, mert szerintem a RMDSZ-nek nincs gazdasági programja. Célprogramja igen, de most már olyan programra van szükség, ami a hogyanra ad választ... Valahogy nem vettük észre, s ez vonatkozik az újságra is, hogy a Székelyföldön lényegében ugyan­azok a társadalmi feszültségek, politikai mozgások hatnak, mint általában a román társadalomban. Azzal, hogy a m­agyarság jogvédelmét vagyunk kénytelenek előtér­be helyezni, megfeledkezünk az igen is lé­tező, erős társadalmi feszültségekről, így Hargita megyében pl. hátrébb állnak a tár­sadalmi átalakulások, mint a többi megyé­ben vagy a magyarság többi részében. A példát, s az őszinteség jegyében, nem men­tegetőzésképpen, de a jobb helyzetismeret végett vázolja a szerkesztőségi munka vál­tozásait tavaly december óta. „A szerkesz­tőség valamikor hetvenvalahány emberre volt tervezve, de az utóbbi években alig dolgoztunk vagy hatvanan. Tavaly decem­ber 26-tól a nyugdíjiratok véglegesítéséig eltávozott tízvalahány ember. Helyüket megpróbáltuk újakkal pótolni, ami nem bizonyult a legkönnyebb feladatnak... Igaz, hogy gond a papír, a nyomda, de a legnagyobb gond mégis az, kivel csináljuk meg a lapot. A bakik, amik itt szóba ke­rültek, bár jóval több volt belőlük, kapás­ból fel lehetne sorolni egész tucatot, jobbá­ra abból származtak, hogy egyesek vagy nem tudtak még átállni azokra az újság­írói követelményekre, melyeket a jelen állít, vagy pedig zöldfülűek a mesterség­ben. Előfordul olykor, hogy innen, Buka­restből kell leszólnunk egy-egy tudósító­nak, hogy nő, fiú, tüntettek vagy sztráj­kolnak nálatok, mi a helyzet, lesz-e tudó­sítás, ő meg semmiről nem tud semmit... Bukarestben oly kicsiny a szerkesztői mag, hogy mindenki erején felül végez. Állandó idegeskedés közepette telnek napjaink, soha nem tudhatjuk, amikor munkába in­­dulunk, hogy az aznapi lapot kinyom­ják-e vagy sem. Hol papír nincs, hol a sze­dőgárda erősen foghíjas, máskor meg a posta sztrájkol... Bevált gyakorlat, hogy a rotációsnál nem nyomják ki a lap teljes példányszámát, tíz-húszezerrel kevesebb készül, a maradék papír, amit különben leszánkáznak nekünk, ellenőrizhetetlen fel­­használásba kerül... Függetlenül minde­zektől, mi vállaljuk továbbra is helyzetün­ket és megpróbálunk becsületesen dolgoz­ni... A Lantos-ügy »humora» éppen az, hogy 4 kolozsvári munkatárs állt rajta az eseményen, s a sok bába között veszett el a gyermek. Mélységesen sajnáljuk.. • A közlemény felé) a kéthasábos fény­­képriporttal együtt november 28-án, tehát 3 nap múlva jelent(ek) meg. erőfeszítés ..." A továbbiakban fontosnak tartja a földtörvény ismertetését, a meg­győző munkát: nem kell megijedni, még az öregeknek sem, hogy mit kezdjenek az esetlegesen visszaadott földekkel. A lényeg, hogy ne jusson ügyeskedők, illetéktelenek kezére. Mert eddig, véleménye szerint, in­kább csak az ügyeskedők érvényesültek, függetlenül attól, hogy magyarok vagy ro­mánok. A kisebbségi gazdasági sze­vezetek két világháború közötti hagyomát­yinte fel kell éleszteni, s eléged t­pasztalja, hogy már megindult a Minden azon múlik, mennyire ru­galmasak lenni. Példának hozza í­nyad megyei hírlapot, amely 60­­ gyás után jelentkezett újra, 5000 - ban, 2 lejes áron, de az istennek sz­ól. Most átalakult Corvin Magazin lej, és már meghaladta a 10 000 ft. Brendus Gyula RMDSZ-képviselő­tén fontosnak tartja a gazdasági érí­­éseket. „Amit a tanügyben januárban­­ szereztünk, az meg is maradt, majdnem az egész, még utána is elértünk egyet s mást, s most, amikor a gazdasági átalakulás fo­lyik, az RMSZ-nek is nagyfokú bátorítást kell adnia az embereknek, lássák be a vál­lalkozás, a részvétel szükségességét... Ke­ressük a nagy lépés lehetőségét a gazdasá­­gi életben. Természetesen, a nehézségeket se hallgassuk el, anélkül, hogy az embe­rek kedvét szegjük ... Elég kevés már a magyarság Enyeden, de a gazdasági élet­ből azért kiveszi a részét. Most beszélget­tem néhány magyar ismerősömmel, akik már szervezik az önálló vállalatot. Taxi­­vállalat lesz. Az első akinek tehergépko­csija van a városban és vállalkozó, az szin­tén magyar. És magyar az első szolgálta­tási — építkezési — vállalkozás szervező­je. Tehát a komoly dolgoknál már ott va­gyunk ... Az újságnak e példákat kell fel­karolnia, pláne egy olyan helyen, mint Fe­hér megye, ahol még mindig nem sikerült saját lapot indítani. A Magyar Szó olyan az olvasóknak, mint a Biblia, nagyon vár­ják, betűről betűre olvassák, ezért kell el­sősorban lelkileg támogatni az embereket, nehogy megkapják azt a lökést, ami köny­­nyen exodushoz vezethet." Márton Árpád RMDSZ-képviselő, a Ko­­vászna megyei szervezet elnöke: „Negyven év alatt belénk gyökerezett egyfajta gondol­kodásmód, amit a fejünkbe vertek a mass médiák. Vannak 30 éves emberek is, akik képtelenek másként gondolkodni gazdasá­gilag, mint szocialista módon. Az RMSZ feladata lenne, hogy most ellenkező elője­lű sulykolást végezzen, hogy fél év múl­tán az a magyar már ne tudjon, csak libe­rális, vállalkozó szellemben gondolkozni.A vezetésbe épp úgy beépült a nómenklatúra, ma már magyar színekben, akár csak a többi megyében. Ez a szórvány vidékeken a magyarság részéről eleve kizárt. Sokkal nehezebb Hargita megyében megvívni a harcot, éppen a szervezet egységesítő törek­vései okán. A falvakon a földtörvény, a tulajdonviszonyok rendezése óriási prob­léma. Kértem a lapot, jöjjön ki valaki, és nézze meg magát a jelenséget.. .»E téren nagyon is kemény vonalat kellene a sajtó képviseljen. Mert a Hargita megyei RMDSZ-ről beszélve pl. elmondható, hogy nincs felkészülve levezényelni e rendszer­­váltást, s talán nem is tudatosodott ben­ne e felelősség, éppen mert összeolvadt a hatalommal. A székely megyékben jóval előbb kellene hogy tartsunk a 42-es tör­vényrendelettel, hogy mire meglesz a tör­vény, már csak a pecsétet kellene rányom­ni a földviszonyok rendezésére. Létrejöt­tek ugyan a gazdakörök, de magukra ha­­gyatottan vergődnek, és nagy harcot vív­nak a nómenklatúrával. A lapnak óriási a hitele, ezért kellene mnhamarabb hozzá­nyúlnia ezekhez a gondokhoz..." Szerkesztette: CSEKE GÁBOR (Folytatás a ■ 4. oldalon) A mi állapotunk nem normális: tele vagyunk gyanakvással A szó szoros értelmében kisebbségbe szorulunk Nap mint nap mozdítunk valamit, építünk ezt-azt... A legnagyobb gond: kivel csináljuk meg a lapot Törékeny helytállás Nómenklatúra, magyar színekben

Next