Romániai Magyar Szó, 1991. január (3. évfolyam, 314-337. szám)
1991-01-04 / 314. szám
1991. január 4. • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK •riportok • Romániai Magyar Szó • 3 EGYMÁS VENDÉGEI VOLTUNK EGY ESZTENDŐ A ROMÁNIAI MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN . .. « (A Romániai Magyar Szó szerkesztői RMDSZ-vezetőkkel beszélgettek közös gondokról, feladatokról) December első napjaiban szerkesztőségünk meghívót juttatott el az RMDSZ elnökéhez és főtitkárához, amelyben azt ajánlottuk, hogy egy évvel az 1939-es decemberi fordulat eseményei után — amelyek épp úgy felszínre hozták a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetét, akárcsak ugyanazon kétmilliónyi ember országos demokratikus lapját — tekintsük át közösen az eltelt hónapok tanulságait, s próbáljunk irányt szabni jövőnknek. A felhívást elfogadták, s 1990. december 11-én este az RMDSZ képviselői vendégül látták szerkesztőségünk egy csoportját a szervezet bukaresti székházában. A több mint három órán át tartó vita és eszmecsere a teljes őszinteség és a kölcsönös segíteni akarás általános hangulatában folyt le, s mert éppen a tisztázás, a nyíltság jegyében kezdeményeztük, közös elhatározással úgy véljük: főbb tanulságait, helyzetfelmérő jelzéseit, jobbító szándéktól vezérelt kritikai megállapításait átmentjük az olvasóközönségnek. (A beszélgetés jegyzőkönyve alapján készült riport tiszteletben tartja a felszólalások rendjét.) Nem az a lényeg, mit mondunk, hanem, hogy mi a valós helyzet Az RMDSZ-székház társalgóját meglessen népes társaságoki körül. A kilenc szerkesztőségi ember mellett jelen van legalább húsz RMDSZ-szenátor és -képviselő, akik fárasztó parlamenti nap végén jöttek el a találkozóra. Domokos Géza, az RMDSZ elnöke és Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője bevezető szavai után, amelyekben a tárgyilagos emlékezés, az elfogulatlan elemzés szükségessége fogalmazódik meg, élére állított kérdés hangzik el: lám, egy esztendőt kellett várnunk, hogy megállapíthassuk, az ideiglenesség december óta nem szűnő kényszerítő körülményei között élünk. A válaszoló kedv Székely László főszerkesztő-helyettes pótkérdésénél horgonyoz le: most már „jobb közép" irányulású-e az RMDSZ ideológiája (ahogy azt nemrég az Adevarusban Domokos Géza állította) vagy tág karolású szervezet, amelyben megférnek a különböző Irányzatok (ahogy szintén Domokos Géza fogalmazott az RMSZ-nek adott, december 12-i interjújában ? Domokos Géza szerint a két kijelentés között nincs ellentmondás. Az RMDSZ-nek különböző meggyőződésű emberek a tagjai, akiket elsősorban az fűz össze, hogy magyarok. Ha valaki megijed a szótól: jobbközép, az valószínűleg attól van, hogy még mindig a totalitarizmus szélső bal ideológiájának a foglya anélkül, hogy tudná. Évtizedeken át belesúlykolt téveszmét vall. Azt tudniillik, hogy a jobboldal eleve reakciót, a „haladó társadalom" számára veszélyes valamit jelent. De amikor keresztény erkölcsöt, szabadelvűséget és demokráciát, s ezen belül nemzetiségvédelmet hirdetünk, akkor vállalnunk kell, ami ezzel jár. Szőcs Géza, az RMDSZ főtitkára úgy véli, nem az a lényeg, mit mondunk egyik vagy másik olvasónak, hanem hogy mi a valóságos helyzet. Mi beszélhetünk arról, hogy az RMDSZ önmagában egy koalíció, de a lényeg az ,hogy tagjainak 75%-a nagyjából az a szavazóréteg, amely Ausztriába a Néppártra, Magyarországon az MDF-re, Németországban pedig a CDU- ra szavaz. Akarjuk, nem akarjuk, ezt nem lehet bal közönnek nevezni, mert végül it tényleg a jobb középről van szó. Takács Albert Csaba RMDSZ-képviselő hangsúlyozta: a bal közép s a bal szárny annyira ki van sajátítva a kormánypártok által, hogy az RMDSZ jelen pillanatban bizonyos mértékig a liberalizmus felé irányítja napi és általános politikáját, hogy a magyarság is, természetesen a velünk rokonszenvező románság és az ellenzék Marosi Barna, a Magyar Szó főmunkatársa. Közeledik egyfajta gazdasági kollapszus, ami nem tudni pontosan, mikor, de biztosan elborítja az országot. Mindenképpen olyan méretűnek kell lennie, hogy országot a posztkommunista csapdából ...emelje. Feltéve, hogy apad a nacionalista hullám, aminek az első szerény tünetei már itt-ott jelentkeznek, félő: az RMDSZ alól kicsúszik a napról napra védekezés szőnyege. Elmúlik a magyarellenes düh, Jönnek a valóságos gazdasági problémák; van-e erre az esetre az RMDSZ-nek nagyon konstruktív, tőkés gazdasági elképzelése? Azt tudjuk, milyen az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba, s hogy ez nekünk mibe került. De azt hiszem, a piacgazdaságra visszatérni még nehezebb lesz. Nagy Benedek RMDSZ-képviselő elmondta, hogy tőle nem egy jószándékú román képviselőtársa megkérdezte, mi az RMDSZ helye a romániai politikai spektrumban. A válasz ez volt: sajnos, a jelenlegi román politikai spektrum hamis. Az RMDSZ szükségmegoldásból született, azzal az elgondolással, hogy pluralisztikus és közképviseleti szövetségként bizonyos ideig egyesíteni próbálja — a kisebbségvédelem vonalán — a magyarságot. Meggyőződése, s román barátainak is ezt hangúlyozta, hogy mihelyt Romániában normalizálódik a helyzet, pontosabban romániai magyarság legfontosabb létkérdéseinek megfelelő megoldása után, valószínűleg lesz egy erősebb kereszténydemokrata pártunk, egy kevésbé erős kisgazda- és egy szocdem pártunk stb. Sajnos, a gazdasági kollapszus veszélye valós, s a nehézségek növekedése okozta elkeseredés a romániai magyar munkásság egy részét balra tolhatja. Szerinte az RMDSZ csakis középen lehet, ha a politikai spektrumnak létezne közepe, vagy attól egy picit jobbra. Ergo: „kár minket most ideológiai színvallásra bírni, amikor egy hétre se lehet előre látni az eseményeket!... Igaza van Marosi Barnának, gondolni kell a jövőre. De vajon ez a jövő milyen lesz? Lehet elhúzódó gazdasági krízis, de radikális fordulattal is járhat... Én így látom: vagy kevéi még a kérdés felvetése, vagy ilyen kérdést csak egy párthoz lehet intézni." Szűcs Géza a kérdés kapcsán úgy érzi, a Magyar Szóban nem tudatosodott kellőnacionalista hullám apadását illeti, ebben az országban egyelőre annyira bevált a soviniszta uszítás, hogy legyen az politikai vagy gazdasági gond, s legyen hatalmon érzékelhessék elhatárolódásunkat a bal középtől. Iviss Zsuzsa szerkesztőségi főtitkár szerint nincs miért mentegetőzni a jobbközép színezet miatt, ez teljesen természetes, hozzátartozik a kereszténydemokráciához. Szabó Károly RMDSZ-szenátor: „Nem baj, hogy a Fronttól jobbra vagyunk, csak ne legyünk a jobbján!“ Tokay György RMDSZ-képviselő, ellenezve mindenfajta definíciót, a szervezet gyakorlatiasságát hangsúlyozza. Szerinte, ha a szervezet elnevezésében az van, hogy demokraták és magyarok vagyunk, ezt a kettőt felvállaljuk, a többiben viszont pragmatikusak vagyunk. Sem a jobb-, sem a baloldal, hanem a demokrácia mellett köteleztük el magunkat. Hogy öt vagy tíz év múlva mely irány mellett tesszük le a garast, az egy más kérdés. Különben is, minden meghatározás elszakít valakitől, márpedig mi éppen hogy egységesülni akarunk. Azt hiszem, Domokos Géza a definícióval inkább a balosságtól, a totalitarizmustól kívánt minket elhatárolni. Pilch László RMDSZ-képviselő szerint létezik egy hosszú távú perspektíva és van egy helyzet A választások előtt meghirdettük a jelszót, hogy „Egységben a jövő", lehet, jobb lett volna „esélyt" emlegetni, de az egység továbbra is megmarad mindaddig, amíg mások s a helyzet erre kényszerítenek. Hogy a szövetség hosszú távon mivé válik, azt a romániai magyarság dönti el. Addig mi Idába spekulálunk rajta. Ha pl. a magyarság 70%-ban kereszténydemokrata lesz, a szervezet is aféle tendál.Tóth József RMDSZ-szenátor egy, már ismert gondolatot variál, ekképpen: nem az a fontos, hogy mit nyilatkozunk az újságnak, legalább is a választók szemében, hanem az, hogy mit érünk el az érdekükben. Ne azon rágódjunk, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk ... Markó Béla RMDSZ-szenátor nem híve az ilyen éles kanyarnak. Igaz, mondotta, hogy még nem érkezett el az ideje a szűk ideologizálásnak, hiszen kelet-európai sajátosság az átmenetre jellemző ideológiák lassú kiérlelése. Távolról sem csak az RMDSZ található ebben a helyzetben. De a kérdést nem érdemes megkerülni, mivel ezután is nekünk fogják szegezni, s nem biztos, hogy a legjobb válasz erre az: mi érdekképviselet vagyunk. Azzal, hogy a Fronttal szemben ellenzék lettünk, nyilvánvaló a jobboldali tájékozódás. Valószínűleg Szőcs Gézának van igaza abban, hogy a romániai magyarság zöme ma jobbközépen található. Ez a kisebbségi sorsból fakadhat,képpen a szövetség politikai vonala... Május végén , június elején Iliescu elnökkel találkoztunk, s akkor nőtt el egyértelműen és véglegesen: az RMDSZ-től még a látszata is távol áll annak, hogy a Fronttal együtt tart. A Magyar Szó címlapján erre megjelenik egy nagy fotó, amely Domokos Gézát és Ion Iliescut ábrázolja a legnagyobb egyetértésben, nevető kézfogással, tehát metafizikusan pont az ellenkezőjét fejezte ki annak, ami történt. • Valószínűleg, a mi hibánk, és hogy sem az RMSZ-szel, sem a sajtóval nem tartottuk a kapcsolatot, ahogy kellett volna, s ez a jelenre is vonatkozik, de az, hogy a lap nem tudja, az RMDSZ a politikai spektrumon hol helyezkedik el, az már egy olyan tünete a közéletnek, amivel igenis, foglalkoznunk, s jobb odafigyeléssel, jobb tájékoztatással változtatnunk kell. Domokos Géza: „Tíz nappal a választások után, május 30-án Sepsiszentgyörgyön döntötte el az RMDSZ elnöksége és parlamenti csoportja, hogy miként viszonyulunk a Front többséghez, az eljövendő kormányhoz és az ellenzéki pártokhoz. Rá nemsokára találkoztunk Iliescu elnökkel. A vele folytatott tárgyalás, illetve annak eredménytelensége megerősítette álláspontunkat. De hányszor előfordult, hogy politikai ellenfelek, mi több, ellenségek is kezet fognak, egymásra mosolyognak, ebben nincs semmi különös. Szőcs Gézának abban igaza van, hogy közvéleményünk tart a megalkuvástól, fél a visszafordulástól, a kitéréstől. Rendkívül érzékeny minden szóra és gesztusra. Ilyen szempontból esetleg félrevezethette az említett fénykép." Márton Árpád RMDSZ-képviselő véleménye szerint az RMDSZ gazdasági programja egyelőre inkább csak a megoldandó problémák megjelenése pillanatában körvonalazódik. És csak akkor szolgáhtatna a magyarság érdekeit, ha a magyar tőke megjelenését segíti elő. Ami az Az inkriminált fénykép(ek) az RMSZ május 13-i számában jelent(ek) meg, és azon a látogatáson készültek, amelyen a választások előtt az RMDSZ tájékozódó kontaktust létesített Iliescu elnökjelölttel. A választások utáni, Iliescu elnöknél tett találkozókról lapunk egyáltalán nem közölt képes beszámolót, bármely szervezet, fel fogja használni a sovinizmust ellenünk, amely egy pillanatban újra fel fog erősödni, különösen a decemberi események folyamán. Vida Gyula RMDSZ-képviselő rámutatott: a kolozsvári választmányi gyűlésen az RMDSZ időszerűsített gazdasági programot fogadott el, ami „nagyon is liberális és hangsúlyozza, hogy szövetségünk kiáll a piacgazdaságra való áttérés mellett, a privatizálási folyamat felgyorsításáért." Szerinte e program meghaladja bármely politikai alakulat elképzeléseit Romániában. De ez még nem elég: a lényeg az, hogy szövetségünk a magyarságot kellő irányba tudja terelni a gazdasági tevékenység területén, nehogy „a vonat elszaladjon az orrunk előtt." „Sajnos — állapítja meg — szövetségünk tevékenységének nagy része abban merült ki, hogy iskolai problémákkal, közigazgatási bonyodalmakkal, a társadalom demokratizálásával foglalkozzon. Ne vádoljanak gazdasági egyoldalúsággal, de az erdélyi magyarság jövője szempontjából a gazdasági alap megteremtése a privatizáció feltételei között alapvető fontosságú. A gazdasági alappal lehetőség van arra, hogy támogassuk az iskolahálózatot és a művelődési tevékenységet." Javasolja, hogy a Magyar Szó mellett közgazdász-csoport működjön, amely a törvényeket magyarázza. Hónapok óta járva Szilágy megyét, amelynek képviselője, s tapasztalata szerint „az új kereskedelmi társaságok létrejöttével a magyar elemet rendre kiszorítják a vezetőtanácsokból... Mostanáig, ha valakit valami sérelem ért a munkahelyén, múlt év decemberéig elszaladt a párthoz és próbált reklamálni, később az ideiglenes szervekhez vagy a megyefőnökséghez fordult, de most, ha megadják az autonómiát a gazdasági vállalatoknak, az emberek teljesen ki lesznek szolgáltatva az újonnan alakult vezetőtanácsoknak. Amennyiben a magyarok kiszorulnak, nem vesznek részt a döntéshozatalban, a szakszervezetek és egyéb szervezetek beleszólása a gazdaság menetébe minimális lesz. Olyan bonyolult gazdasági viszonyok fognak kialakulni, hogy a szó szoros értelmében kisebbségbe szorulunk. Ezért nagyon fontos , hogy mi, akik résztveszünk a parlament munkájában, megpróbáljuk elfogadás előtt csiszolni a törvényeket, hogy mégis valamilyen lehetőséghez jussunk s valamelyes liberális tartalommal tölthessük meg őket." Elpanaszolja, hogy ,a képviselőséggel bukaresti tisztviselőkké váltak, akik hazakerülnek a Tokay György: „A vezetőség és a tagság közötti mézeshetek véget értek. Az áprilisi választási kampány óta megkezdődött a tulajdonképpeni házasélet. A nagy szerelem, ami decemberben kezdődött, s egymásratalálásunkból és önmeghatározásunkból táplálkozott, véget ért. Sajnos, még mindig él egy olyan igény az RMDSZ-szel szemben, hogy nagy huszáros rohammal megoldjon minden problémát... Olvasom a mai újságban, hogy létrejött Aradon egy bankocska, nos ez az az út, amin járnunk kell. Mert az a jellemző tájainkra, hogy nem igen bővelkedünk tőkében. A huszárroham helyett ezért a piacgazdaság megteremtésének háztartási aprómunkája jut nekünk. Persze, az ember mindig arról álmodik, hogy szerelmét kimenti az égő házból, s így bizonyítja rajongását, de azért az se árt, ha időnként leviszi a szemetet Mi most abban a fázisban vagyunk, hogy nap mint nap mozdítunk valamit, építünk ezt-azt... Az építést csakis organikusan, egymásra illesztett téglákkal lehet elképzelni községi, megyei vagy országos szinten. Amikor pl. az RMDSZ gazdasági programjáról vagy a földtörvényről beszélünk, mi is tudjuk: legkevesebb 59 hektár szükséges ahhoz, hogy jövedelmező mezőgazdasági tevékenységet lehessen rajta folytatni. Csakhogy ezt az 50 ha-t organikusan, természetesen egymásra találó gazdaságokként, képzeljük el, nem pedig felülről jövő irányítással. Mindezt alulról kell megcsinálni, fölvetni, ehhez viszont valóban szükségünk van egy profi tanácsadó testületre." Bodó Barna felveti annak gondolatát, hogy a szervezet hitelességén túl, amit az dönt el, hogy mit tesz a magyarság érdekében, egy ekkora politikai alakulat állami anyagi támogatást is érdemelhetne, hogy apparátusát kiépíthesse. Domokos Géza rámutat: igaz, hogy e gyakorlat létezik nem egy országban — hol a képviselők számának arányában, hol pártközi egyezség alapján elosztva segít az állami költségvetés —, nálunk a pártokat bizalmatlanul szemlélő közvélemény nem venné jónéven az effajta támogatást, emellett a mostani kritikus gazdasági helyzet is irreálissá tenné a követelést Sike Lajos, főmunkatárs újságírói tapasztalataira hivatkozva megkockáztatja néhány helyi RMDSZ-szervezet figyelmébe ajánlani: az ellenzék akkor igazán az, ha nem mulaszt el kellemetlenkedni a hatalomnak. „Nem nyitogatjuk eléggé a megyei főnökség ajtaját, különösen ott, ahol nem is vagyunk tagok. Egyféle duzzogás tapasztalható, hogy ha kihagytak minket a vezetőségből, úgy is csak tönkremennek, ők viszik,el a csődöt... De sajnos, nem csak azt viszik el ám, hanem a párt- és állami vagyont is szépen elosztják egymás között... Az RMDSZ-szervezetek inkább a könnyebb edőt választják a munkának, ilyen a művelődési tevékenység, ott viszonylag zavartalanul lehet mozogni, mindenféle évfordulókat rendezni, viszont a gazdasági gondok maradnak .. .* * Dr. Bárány Ferenc RMDSZ-képviselő a szakbizottsági munka hálátlanságára és nehézségeire hívja fel a figyelmet friss példa alapján. Mint a közegészségügyi és hét végén, de a szombat-vasárnap nem elég ahhoz, hogy kapcsolatokat lehessen kialakítani. Nagyon fontos szerinte, hogy a földtörvény véglegesítéséig az emberek óvják meg a téeszek vagyonát. Komoly leltározási folyamatot kezdeményeztünk, nehogy az őket megillető kezekből kikerüljenek a javak. Kifejti: a legderűlátóbb a földet illetően, ahol a kilátások a legjobbak a magyarság tekintetében. Az ipari tevékenység óhatatlan visszaesése munkanélküliséget ígér be, megeshet, hogy a föld lesz az ember egyetlen biztos menedéke. Bodó Barna főmunkatárs (egyben a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség elnöke) kettős minőségére hivatkozva akár önmagától is megkérdezhetné: hogyan válhatunk mi RMDSZ-munkásokká. De egyúttal arra is válaszolni kell, hogy ez a szervezet mennyiben az, mint aminek elképzeltük és amilyennek lennie kellene? Pillich László úgy véli, szükség van olyan RMDSZ-adminisztrációra, mely a szervezetnek végre, az amatőrizmus után, egyfajta komolyságot kölcsönöz. Szükség van RMDSZ-referensekre, akik a lelkesedésen túl, szakértőként viszik a szervezeti munkát. Akárcsak a sajtó esetében, a szervezet önmagára találása hosszabb folyamat, meg kell tanulni, hogyan lehet egy 600 ezres struktúrát önálló szervezetként működtetni. Másfelől komoly lépéseket lát megvalósulni a szervezetben a magyarság piacgazdaságra való felkészítése tekintetében. „Mint kollektív tagszervezetünk, megalakult a romániai magyar közgazdász társaság, talán a sajtóvisszhangja nem volt olyan, amilyen lehetett volna, de ez a szervezet az ősz folyamán nem kevesebb mint 600 magyar közgazdászt, vállalkozások iránt érdeklődő embert mozgósított, 16 előadásból , álló tanfolyam keretében. .. . Jól tudjuk továbbá, hogy mezőgazdasági vonatkozásban mind a Kisgazdapárt, mind az EMGE igen komoly tevékenységet fejt ki Erdély sok vidékén, falujában, s a parasztság jelentős részét sikerült fölkészíteni a várható változásokra. Ezen felül az RMDSZ-nek egy sor megyében bejegyzett fiókvállalata van, amelyek feladata szintén az, hogy gazdasági tevékenység-sorozatával a hazai magyar embereknek létbiztonságot nyújtson. Tehát ez is van, nem csupán a mindennapi hadakozás ...“ Tóth József hangsúlyozza a szervezet konstruktív ellenzékiségét, ami úgy értende, hogy csak abban vagyunk ellenzék, amiben nekünk ártanak. Szerinte az RMDSZ-szenátorok és -képviselők jóval tekintélyesebb és elismertebb szerepet játszanak a mindennapi parlamenti munkában, mint ez a tévéhíradásokból kiderül. Példaként a földtörvényt említi, amely szerinte kezdetben ,,csapnivalóan rossznak“ indult. A szakbizottságban a három RMDSZ-képviselő, bármilyen javaslattal jött, kisebbségben maradt. Most, hogy a tervezet a szenátusba érkezett, kezd elfogadható formája lenni, ami már inkább közelebb áll mindenki érdekeihez. Amit addig szinte lehetetlen volt belevinni, az most rendre testet ölt... Dr. Csapó I. József, aki valamivel a vita megkezdése után érkezett a mezőgazdasági szakbizottság munkálatairól, kissé lehűtötte az előtte szólaló optimizmusát, rámutatva, hogy a mai vitatott kérdésekben sajnos, nem jutottak dűlőre. Rámutat a tervezet további gyenge pontjaira, majd személyes véleményt fogalmaz meg: „Ha maradunk az alapelvvel, hogy az RMDSZ a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szervezete, akkor nem neki kellene gazdasági vállalkozásba kezdenie, hanem tagságát kellene minden eszközzel hozzásegítenie ahhoz, hogy vállalkozzék, gazdálkodjék. Ha a tagság anyagi lehetőségei olyanok lesznek, hogy saját ügyeit meg tudja oldani — mert senki helyettünk még nem eddig elodázott gondjainkat —, akkor e vállalkozás teszi erőssé az RMDSZ-t is." Szilágyi Zsolt RMDSZ-képviselő rámutat a politikai pártok nyugaton honos anyagi támogatásának különböző gyakorlatára, ami a mi esetünkben sem volna természetellenes. Majd felvet egy paradoxont: úton-útfélen hangoztatja a hatalom, hogy ha nem volna az ellenzék, akkor ki kellene találni. Ha viszont ilyen nagy szükség van rá, vajon júniusban, a bányászlátogatás idején miért nem kaptak törvényes védelmet egyes ellenzéki pártok, szerkesztőségek székházai? társadalombiztosítási munkacsoport elnöke, azon fáradoztak reggeltől estig, hogy az orvosok, illetve az egészségügyi középkáderek szakszervezeteit rábírják: álljanak el behirdetett országos munkabeszüntetési szándékuktól. És mivel ez csak beígért fizetésemeléssel volt lehetséges, félő: elindul a lavina. A társadalmi nyugtalanságok így is napirenden vannak . Szóval, nagy az ideiglenesség. Hiszen pl. az egészségügyet illetően a végső megoldás amúgy is a korszerű, nyugati típusú társadalombiztosítás bevezetése és megszervezése lesz. Ugyanígy az RMDSZ léte, feladatai nagyban függn°k majd az elfogadandó új Alkotmánytól, amelynek ma ismertetett tézis-tervezete nem valami biztató a kisebbségek számára. Marosi Barna arra szólítja fel az egybegyűlteket, hogy a lapról is beszéljenek, akár a kíméletlen kritika hangján. A Magyar Szó ugyanis nincs versenyhelyzetben, hiányzik a konkurencia, s ez az állapot tartósnak néz ki az egyre gyatrább papír- és nyomdai viszonyok között. Ennek ellenére szeretnénk továbblépni, 6 és 8 oldalas számokkal előállni, hogy a napi információ mellett mindazt az olvasó asztalára tegyük, ami a magyarságtudatot építi és fokozza, az elmúlt negyven év nem csak kommunista, hanem magyarellenes oktatását ellensúlyozandó. így fogalmaz: „Amennyiben az olvasóink érzelmileg viszonyulnak a laphoz, épp így mi is érzelmileg viszonyulunk az RMDSZ-hez. Bár Ti nem mindig tekintitek úgy az RMSZ-t mint a szervezet lapját. Mert igaz, nincsen ráírva, s nem is lesz ráírva, mert reméljük, hogy hamarosan részvénytársaság leszünk, de mégis úgy szeretnénk viselkedni, mint aki a romániai magyarság középformációjának a napilapja. Ehhez viszont igenis, halmozzátok el a lapot anyagokkal, információkkal.. .* Székely László e téren, ha nem is heti, de legalább kétheti rendszerességgel sajtóértekezlet meghonosítását javasolja (kormány és külügyminisztérium bevált példákat hangsúlyozva), mert a találkozó egyik indoka éppen az információ elégtelenig vett. Szőcs Géza szerint ez nem csupán informáló továbbítás kérdése: „Elmesélem a legfrissebb esetet, ami a Főtitkárság keretében belül meglehetősen nagy berzenkedést vátott ki és az én dinomédiai tapintatom miatt nem srit belőle polémia... Kolozsváron, november 25-én olyan rendezvénysorozatra került sor, amelyről állíthetó, hogy az erdéi magyarság politikatörténetének egyik legfontosabb eseménye volt a háború óta. Lantos Tamás látogatásáról van szó. Ami a mi legfontosabb, országos nemlapunkban 2 génért oldalnyi savanyú, kelletlen, azt is mondhatni, arrogáns közleményben tükröződött, öt nappal az esemény után talán sem azelőtt, sem utána a kérdéssel tudtommal nem foglalkozott. Ezt nehéz az RMDSZ hibáiéul betudni, mert megfelelőképpen informálták a lapot, tudott az eseményről, egyszerűen neve vett róla tudomást..." Gyarmath János végletesnek tartja a Markó Béla: „A Romániai Magyar Szóban is az történik, ami egész közéletünkben, mérhetetlen pezsgés és információáradat, mindenek ellenére. De lassan tudatosítani kell, hogy egy lap azzal, ahogy az információ súlyával, minőségével, bánik, hogy mire figyel, miként szelektál, értékrendet és hierarchiát alakít magának. Az elején nem is lehetett másként élni, mint az információkat beseperni, s ebbőlmindenki számára fontos, színes tájékoztatást adni... Ennek a helyzetnek lassanként vége, éppen mert az RMSZ továbbra is monopolhelyzetben van... Az RMDSZ harciasságára vonatkozó kérdésre elmondhatom, hogy Maros megyében megpróbáltunk heti rendszerességgel, mi, képviselők találkozókat összehozni a prefektúrával, de sajnos, nem jutottunk tovább a kölcsönös tájékoztatáson. A kormány által kinevezett prefektus és vezetőségek annyira más állásponton vannak, hogy az az érzésünk, képtelenség velük tárgyalni. Párbeszédet ettől függetlenül folytatni kell...“ Bodó Barna: „Azt is tisztáznunk kellene. Jorban szerepet szánunk munkánkban a bírálatnak? A közösség gond alatt, ami összefűzött nőnket, kezdetben kesztyűs kézz°l bánt egymással sajtó és szervezet. M^dig mehetünk el a kritikában?* Nagy E-n-dek: „M'ndent terítékre lehet vinn f-HAve, ha nem rombol... Ennek a köz°l kétminió embernek, én ennyivel sz^mo’ok nev-nis, jó része l«rikrieg b'zonyt-ri-n és állandóan kri iányba tekint. M'nt a l°vél a vi-en, csak eg» lökés kéri mid, be—r m'''lidt!pen r—’ bizonyos, nagyon i-M ismeri k*nyva. M'ndent lehet hát M- re’—. I-'m-ndani, de esvr nem szekat elrejteni: ha ez mentendeti az emberekben ezt a tövék mű hunytánért, akkor véllei hn a felelősségh az, vegy azok, akik ezt az atmoszférát előidézték. A lelkük retta!“ Takács Albert Csaba beszámol arról, hogy Hunyad megyei tapasztalatai szerint az RMDSZ és a helyi hatalom együttműködése viszonylag gyümölcsöző: a szervezet képviselője helyet kap a megyefőnöki tanácsban. Egyetért azzal, hogy az RMDSZ gazdasági orientáltsága nagyon időszerű, akárcsak a Magyar Szó utóbbi törekvései, mert úgy kell dolgozni, hogy a különböző beosztásban levő magyar emberek pozíciója ne rendüljön meg a politikai konfliktusok és változások következményeként. „Nálunk, Hunyadon sikerült elérnünk azt, hogy egyetlen, funkcióban lévő magyar személyt sem váltottak még le. Ha voltak is próbálkozások, meg lehetett őket fékezni... Persze, ezután nem lesz elég ennyi Borsos Géza, RMDSZ-képviselő: „Az, hogy egy év múlva miként ítélik meg az RMDSZ-t, nagyban függ attól, hogyan találja meg a helyét a magyarság az új gazdasági viszonyok közt, milyen anyagi erőre fog szert tenni. Idő kérdése, hogy a rendszerváltás milyen gyorsan megy végbe. De hogy a magyarság körében ez az ütem mekkora, ebben az RMDSZ-nek óriási felelőssége és szerepe van. Ehhez a szervezetnek kell levezetnie a rendszerváltást a magyarság körében. Ez másként megy végbe a szórványmagyarság körében, s másként a Székelyföldön. Vida kollégámmal sokat tárgyaljuk e kérdéseket, mert szerintem a RMDSZ-nek nincs gazdasági programja. Célprogramja igen, de most már olyan programra van szükség, ami a hogyanra ad választ... Valahogy nem vettük észre, s ez vonatkozik az újságra is, hogy a Székelyföldön lényegében ugyanazok a társadalmi feszültségek, politikai mozgások hatnak, mint általában a román társadalomban. Azzal, hogy a magyarság jogvédelmét vagyunk kénytelenek előtérbe helyezni, megfeledkezünk az igen is létező, erős társadalmi feszültségekről, így Hargita megyében pl. hátrébb állnak a társadalmi átalakulások, mint a többi megyében vagy a magyarság többi részében. A példát, s az őszinteség jegyében, nem mentegetőzésképpen, de a jobb helyzetismeret végett vázolja a szerkesztőségi munka változásait tavaly december óta. „A szerkesztőség valamikor hetvenvalahány emberre volt tervezve, de az utóbbi években alig dolgoztunk vagy hatvanan. Tavaly december 26-tól a nyugdíjiratok véglegesítéséig eltávozott tízvalahány ember. Helyüket megpróbáltuk újakkal pótolni, ami nem bizonyult a legkönnyebb feladatnak... Igaz, hogy gond a papír, a nyomda, de a legnagyobb gond mégis az, kivel csináljuk meg a lapot. A bakik, amik itt szóba kerültek, bár jóval több volt belőlük, kapásból fel lehetne sorolni egész tucatot, jobbára abból származtak, hogy egyesek vagy nem tudtak még átállni azokra az újságírói követelményekre, melyeket a jelen állít, vagy pedig zöldfülűek a mesterségben. Előfordul olykor, hogy innen, Bukarestből kell leszólnunk egy-egy tudósítónak, hogy nő, fiú, tüntettek vagy sztrájkolnak nálatok, mi a helyzet, lesz-e tudósítás, ő meg semmiről nem tud semmit... Bukarestben oly kicsiny a szerkesztői mag, hogy mindenki erején felül végez. Állandó idegeskedés közepette telnek napjaink, soha nem tudhatjuk, amikor munkába indulunk, hogy az aznapi lapot kinyomják-e vagy sem. Hol papír nincs, hol a szedőgárda erősen foghíjas, máskor meg a posta sztrájkol... Bevált gyakorlat, hogy a rotációsnál nem nyomják ki a lap teljes példányszámát, tíz-húszezerrel kevesebb készül, a maradék papír, amit különben leszánkáznak nekünk, ellenőrizhetetlen felhasználásba kerül... Függetlenül mindezektől, mi vállaljuk továbbra is helyzetünket és megpróbálunk becsületesen dolgozni... A Lantos-ügy »humora» éppen az, hogy 4 kolozsvári munkatárs állt rajta az eseményen, s a sok bába között veszett el a gyermek. Mélységesen sajnáljuk.. • A közlemény felé) a kéthasábos fényképriporttal együtt november 28-án, tehát 3 nap múlva jelent(ek) meg. erőfeszítés ..." A továbbiakban fontosnak tartja a földtörvény ismertetését, a meggyőző munkát: nem kell megijedni, még az öregeknek sem, hogy mit kezdjenek az esetlegesen visszaadott földekkel. A lényeg, hogy ne jusson ügyeskedők, illetéktelenek kezére. Mert eddig, véleménye szerint, inkább csak az ügyeskedők érvényesültek, függetlenül attól, hogy magyarok vagy románok. A kisebbségi gazdasági szevezetek két világháború közötti hagyomátyinte fel kell éleszteni, s eléged tpasztalja, hogy már megindult a Minden azon múlik, mennyire rugalmasak lenni. Példának hozza ínyad megyei hírlapot, amely 60 gyás után jelentkezett újra, 5000 - ban, 2 lejes áron, de az istennek szól. Most átalakult Corvin Magazin lej, és már meghaladta a 10 000 ft. Brendus Gyula RMDSZ-képviselőtén fontosnak tartja a gazdasági éríéseket. „Amit a tanügyben januárban szereztünk, az meg is maradt, majdnem az egész, még utána is elértünk egyet s mást, s most, amikor a gazdasági átalakulás folyik, az RMSZ-nek is nagyfokú bátorítást kell adnia az embereknek, lássák be a vállalkozás, a részvétel szükségességét... Keressük a nagy lépés lehetőségét a gazdasági életben. Természetesen, a nehézségeket se hallgassuk el, anélkül, hogy az emberek kedvét szegjük ... Elég kevés már a magyarság Enyeden, de a gazdasági életből azért kiveszi a részét. Most beszélgettem néhány magyar ismerősömmel, akik már szervezik az önálló vállalatot. Taxivállalat lesz. Az első akinek tehergépkocsija van a városban és vállalkozó, az szintén magyar. És magyar az első szolgáltatási — építkezési — vállalkozás szervezője. Tehát a komoly dolgoknál már ott vagyunk ... Az újságnak e példákat kell felkarolnia, pláne egy olyan helyen, mint Fehér megye, ahol még mindig nem sikerült saját lapot indítani. A Magyar Szó olyan az olvasóknak, mint a Biblia, nagyon várják, betűről betűre olvassák, ezért kell elsősorban lelkileg támogatni az embereket, nehogy megkapják azt a lökést, ami könynyen exodushoz vezethet." Márton Árpád RMDSZ-képviselő, a Kovászna megyei szervezet elnöke: „Negyven év alatt belénk gyökerezett egyfajta gondolkodásmód, amit a fejünkbe vertek a mass médiák. Vannak 30 éves emberek is, akik képtelenek másként gondolkodni gazdaságilag, mint szocialista módon. Az RMSZ feladata lenne, hogy most ellenkező előjelű sulykolást végezzen, hogy fél év múltán az a magyar már ne tudjon, csak liberális, vállalkozó szellemben gondolkozni.A vezetésbe épp úgy beépült a nómenklatúra, ma már magyar színekben, akár csak a többi megyében. Ez a szórvány vidékeken a magyarság részéről eleve kizárt. Sokkal nehezebb Hargita megyében megvívni a harcot, éppen a szervezet egységesítő törekvései okán. A falvakon a földtörvény, a tulajdonviszonyok rendezése óriási probléma. Kértem a lapot, jöjjön ki valaki, és nézze meg magát a jelenséget.. .»E téren nagyon is kemény vonalat kellene a sajtó képviseljen. Mert a Hargita megyei RMDSZ-ről beszélve pl. elmondható, hogy nincs felkészülve levezényelni e rendszerváltást, s talán nem is tudatosodott benne e felelősség, éppen mert összeolvadt a hatalommal. A székely megyékben jóval előbb kellene hogy tartsunk a 42-es törvényrendelettel, hogy mire meglesz a törvény, már csak a pecsétet kellene rányomni a földviszonyok rendezésére. Létrejöttek ugyan a gazdakörök, de magukra hagyatottan vergődnek, és nagy harcot vívnak a nómenklatúrával. A lapnak óriási a hitele, ezért kellene mnhamarabb hozzányúlnia ezekhez a gondokhoz..." Szerkesztette: CSEKE GÁBOR (Folytatás a ■ 4. oldalon) A mi állapotunk nem normális: tele vagyunk gyanakvással A szó szoros értelmében kisebbségbe szorulunk Nap mint nap mozdítunk valamit, építünk ezt-azt... A legnagyobb gond: kivel csináljuk meg a lapot Törékeny helytállás Nómenklatúra, magyar színekben