Romániai Magyar Szó, 1991. február (3. évfolyam, 338-361. szám)

1991-02-01 / 338. szám

Romániai Magyar Szó «2 * a nagyvilág hírei « a nagyvilág hírei • a nagyvilág hírei • wi. «*­** i. AZ ÖBÖL-HÁBORÚ RÉSZLEGES HÍRZÁRLATBAN Mint tegnapi beszámolónkban utaltunk rá, arra való tekintettel, hogy a szövetsé­ges katonai parancsnokság szerint a há­ború igen kényes szakaszába étkesett, a katonai cenzúra rendkívül szigorú lett, így aztán a ténylegesen friss bizto­k, mire közlésre kerülnek, fáradt hírekké" válnak. Arról nem beszélve,, hogy hiányoznak belőlük, a konkrétumok. Csütörtök regge­li hír például, hogy az amerikaiak kedden újabb kuvaiti szigetet foglaltak vissza az irakiaktól. A hírből csak annyi derül ki, hogy ismét szimbolikus győzelemről van szó, a sziget egy néhány száz méter hosz­­szú és mintegy 150 m­éter széles lakatlan fövenysáv, néhány fúrótoozonnyal. A közvéleményt és a hadvezetést egy­aránt foglalkoztató iraki támad­ásról a következőket tudtuk meg. Szerdára virra­dó­lag kuvaiti területről mintegy két zászlóaljatgű iraki katona szivárgott be szaúdi területre. A gyalogságot 80 tankra becsült páncélosegység fedezte. A szem­benálló amerikai tengerészgyalogosok azt feltételezve, hogy az irakiak meg akarják­ adni magukat — a tankok ágyúcsövei nem menetirányban álltak— hagyták jönni őket. Az iraki csapatok tüzet nyi­tottak, a tengerészgyalogosok pedig azon­nal légi segítséget kértek. A hívásra csa­tahelkoptenk­ érkeztek, amelyek a földi tankelhárító ütegekkel együtt 20 szovjet gyártmányú T—55-ös Iraki tankot lőttek ki. Sorozatos támadások nyomán az ira­ki csapatoknak sikerült elfoglalni a ku­vaiti határtól húsz kilométeres távolság­ban lévő, már előzőleg kiürített szaúdi Karzsa várost. Rádiójelentések szerint a harcok csütörtök reggel még tartottak, az amerikai tengerészgyalogosoknak nem si­került az irakiakat kiverni a városból. Az amerikaiak ekkor még 12 halottról és t­öbb sebesültről beszéltek, Iraki emberi veszteségekről nem érkezett hír, a jelen­tések csak 23 hadifoglyot említenek. Egy mondat erejéig az öböl-kiboráról . Izrael nehezményezi, hogy az ameri­kai—szavjet közös nyilatkozatról nem kérték ki előzőleg véleményét • A pa­lesztinok azzal vádolják Izraelt, hogy pa­lesztin foglyokat használ élő pajzsként a negevi atomreaktor védelmére, egy eset­leges iraki támadás ellen • Két iraki járőrnaszádot és egy akrivissedót süllyesz­tettek el a brit hadiflotta csatából Skopte­­ret • Húsz bevetést hajtott végre a szö­vetséges légierő szerdán Bászra ellen • Iraki közlemény szerint a légvédelem 281 szövetséges repülőgépet és rakétát sem­misített meg a háború eleje óta • Megszi­gorították az ENSZ-- főtitkár személyes biztonságára hivatott intézkedéseket, Ta­nk Aziz iraki külügyminiszter levele után, amelyben személyesen teszi felelőssé Pe­rez de Cueilart a nemes iraki nép ellen elkövetett atrocitásokért. • Dél-Libanon­­ból újabb rakétasorozatok­at indítottak Izrael ellen, amire az izraeli tüzérség lőtte a dél-libanoni palesztin táborokat • Két-háromezer egyiptomi menekült torló­dott össze az iraki-jordániai határátke­lőknél, mert nem rendelkeznek kiutazási engedéllyel • János Pál pápa ismét bé­kére szólította fel az Öböl-háborúban szem­ben álló feleket • ☆ Az öbölben kitört háborút követő­en Ausztráliában­­ gázálarcot kezdtek vásárolni. Adelaide­ben, az ország déli részében 20 ember egyenk­ént 40 ameri­kai dollárért gázálarcot vett egy kato­nai üzletben. Az utóbbi időben Syd­neyben is egyre többen vásárolnak gáz­álarcot, ár Tavaly augusztus 2­0 óta, amikor Irak megszállta a­­uvaitot, erről 500 könyv jelent meg. A kuvaiti informá­ciós iroda szóvivője kijelentette a kai­rói könyvvásáron, hogy a száműzött ku­vaiti kormány könyveket jelentetett meg a megszállásról a nemzetközi jog és az iszlám szemszögéből. A könyvekben fel­használták a szemtanúk kijelentéseit, az iraki agresszióval kapcsolatos leveleket, beszédeket , könyveket a száműzött kormány ingyen osztogatja. Arab, fran­cia és angol nyelven jelentek meg. Csnetojiszt szántva vadászgépek az Independent amerikai anyahajó fe­délzetén. A hajó a Bferzsa-öbölben cirkáló amerikai hadiflotta egyik „sztárja". SZAD BASSZ SÁSKÁM Miután a kenyai hatóságok (egy külügy­­minisztériumi tisz­tségvis­ő) bejelentet­ték, befogadják Sziad Barre volt Szomá­liai elnököt, szavatolják biztonságát és az országon való átutazását, megkapták ■ e hírt, hogy az elnök, 700 munka­társával együtt egy csónakkal megérkezett Kenyá­ba. Az Arab News című kiadványnak tett nyilatkozatában a Szomáliai Nemzeti Mozgalom egyik vezetője kijelentette: a­­m­ennyiben elfogják Sziad Barrét, „haza­árulás és az ország tönkretétele“ vádjával törvény elé állítják. Mogadishu­ hírek szerint a Szomáliai Egység Kongresszusa már ki is nevezte az új államfőt, Ali Mahdi Muhammad sze­mélyében. Ismert már a nemzeti egység­­kormány összetétele is, mely az országos konferencia megtartásáig fogja vezetni az országot A konferencián kijelölik a Nem­zeti Megmentési Bizottságot, mely­ ideig­lenes végrehajtó szervként a demokrati­kus parlamenti választásokat szervezi meg. Az új hatóságok programjában szerepel a piacgazdaságra való rátérés, valamit új Alkotmány kidolgozása. Az Alkotmányt népszavazással fogják jóváhagyni. NOVOSZTYI Elkerülni a baltikumi forgatókönyvet Exkluzíve a Romániai Magyar Szónak A tragikus baltikumi események köze­pette a sajtó alig vette észre a Dnyeszte­rentúli Köztársaság népi küldötteinek ja­nuár­­20-án lezajlott tyiraszpoli rendkívü­li kongresszusát. A kongresszusnak már maga az össze­hívása is polgári engedetlenség volt a köztársaság részéről az elnöki rendelettel szemben. De ugyanakkor kétségbeesett lépésnek is minősíthető. Mert kételyek merültek és merülnek fel. Mint ahogy Gagauziában is. Sem a Dnyeszterentúli Köztársaságban, sem Gagauziában nem hisznek ugyanis abban, hogy a moldovai parlament valamikor is beleegyezik az említett két terület autonómiájába. Ép­pen ezért folytatódik az újonnan kikiál­tott köztársaságok állami struktúráinak kiépítése. A tyiraszpoli rendkívüli kong­resszus munkálatai során például javasol­ták a végrehajtó hatalom szerveinek ha­ladéktalan megalakítását A törvényenkívülinek nyilvánított Dnyeszterentúli Köztársaságban egy ilyen lépés megtétele első pillanatra képtelen­ségnek, felelőtlenségnek tűnik. Ennek el­lenére a kongresszus tudatosan döntött e lépés mellett, és Moszkvával, illetve Ki­­sinyával egyaránt közölte érveit. A Dnyeszteren túl úgy vélekednek, hogy a moldovai parlament az elnöki rendeletre válaszként elfogadott határozatában gya­korlatilag nem tesz eleget Gorbacsov e­­gyetlen elvárásának sem. Arra hivatkoz­nak, hogy e határozat tulajdonképpen visszautasítja új szovjet államelnök meg­állapítását, as így szerint a parlamentben elfogadott törvények csorbítják a moldo­vai nemzeti kisebbségek jogait. A dnyesz­terentúli képviselők továbbá azzal vádol­ják a kisinyovi hatalmat, hogy az állam­hatalmi szervekből és termelőegységek­ből kiszorította a nem moldovai nemzeti­ségű kádereket. Szerintük a moldovai kormány nemzeti kérdésekkel foglalkozó főosztályát gyakorlatilag megfosztották a törvénykezdeményezés jogától és nem ké­pes védelmezni a kisebb nemzetiségek jogait Továbbmenően a dnyeszterentú­­liak úgy vélik, hogy a moldovai parla­ment nem ismeri el a szövetségi törvé­nyek érvényét a köztársaságiak felett Ebből következik a tyiraszpoli rendkívüli kongresszus egyértelmű határozata: a Dnyeszterentúli Köztársaság önálló állam­­alakulat teljes és oszthatatlan joggal a szövetségi szerződés aláírására. A kong­resszus felkérte a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát, a szövetségi és autonóm köztár­saságok parlamentjeit, ismerjék el jogilag az új köztársaságot és vegyenek fel vele politikai és kölcsönösen előnyös gazdasá­gi-társadalmi kapcsolatokat a közös érde­kek és a szovjet népek együttműködése jegyében. És végül, a dnyeszterentúliak vélemé­nye szerint az utolsó és legmeggyőzőbb érv a következő: a moldovai parlament nem hajlandó törvényesnek tekinteni a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság 1940. augusztusában történt megalakulá­sát. Kisinyov álláspontja szerint ez a lé­pés nem egyéb, mint „Besszarábia és Észak-Bukovina területének szovjet megszállása“ volt. Tyirsazpolban úgy véle­kednek, hogy a kisinyovi hatóságok így lényegében jogilag megerősítették, misze­rint a dnyeszterentúli terület soha sem tartozott Besszarábiához, illetve Romá­niához, hanem moldovai autonóm köztár­saság volt Ukrajna területén. A tyiraszpoli rendkívüli kongresszus, miközben szorgalmazta a Dnyeszterentúli Köztársaság jogi elismerését, ugyanakkor szükségesnek tartotta bejelenteni, hogy ez nem jelenti Moldova megosztását. Ez u­­tóbbi területi épségét a kongresszusi kül­döttek szerint föderációs alapon lehetne fenntartani. Hozzá tartozna Moldován kí­vül a két új köztársaság —, a dnyeszte­­rentúli és a gigauz. A kisinyovi és a moszkvai hatóságok egyelőre nem reagáltak a tyiraszpoli kong­resszus határozataira. Valószínű azonban, hogy el fogják utasítani. De már a Dnyeszteren túl sem az a hangulat, ame­lyet a népszavazások és a parlamenti vá­lasztások napjaiban nyilvánvalóan érzé­kelni lehetett az új köztársaságnak, val­lották akkor, védelmeznie kell az itt élő lakosság honpolgári jogait. A Dnyeszte­rentúli Köztársaság most azért kitat, hogy a szövetségi szerződés alanya legyen. Politikai megfigyelők korábban megál­lapították, hogy Moldovában a baltikumi forgatókönyv szerint alakulnak az ese­mények. De a moldovaiaknak eddig si­került kompromisszummal megoldani a katonai szolgálattal összefüggő vitás kér­déseket. Vajon lehetőség lesz erre a dnyeszterentúliakkal és a kompakt ga­­gauz lakosságú rajonokkal kapcsolatos kér­désekben is? GEORGIJ SZTOJUK Nyugati felszereléssel Amint a Novosztyi hírügynökség jelenti Prágából, Csehszlovákia a jövőben nyu­gati felszerelést kíván használni nukleá­ris villamos erőműveiben. Ehhez pénzü­gyi és technikai segítséget kap mindenek­előtt Franciaországtól és Németországtól. Az új nukleáris erőműveket egyébként az ország északi részein építik fel, mert a déli szomszéd, Ausztria, komolyan aggó­dik a csehszlovák—osztrák határ közelé­ben szovjet segítséggel épített erőművek­­ üzembiztonsága miatt. Bush elnök üzenete a nemzethez Szerdán a washingtoni Capi­toliumban a már említett szigorú biztonsági intézkedé­sek mellett George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke felolvasta évi üzenetét a nemzethez. A beszéd fő erővo­nalai az amerikai gazdaság helyzetével, az öböl-háborúval, a szovjet—amerikai vi­szonnyal és az SOI program távlataival kapcsolatosak. Az USA gazdasági helyzetét derűlátóan ecsetelte az elnök, mondván, hogy a recesz­­szió „nemsokára véget ér“. „Van okunk az optimizmusra, ugyanis az infláció és a vállalatok tartalékai alacsony szinten áll­nak, miközben az amerikai export rekor­dokat dönt“ — mondotta az elnök, majd bejelentette, rövidesen új stratégiát terjeszt a Kongresszus elé az energiagazdálkodás­ról.­­ Az üzenet jó réssé az Öböl-válságról szólt. Az elnök többek között hangsúlyoz­ta, az USA célja „változatlan: Kuvait fel­szabadítása, az ország törvényes kormá­nyának visszaállítása, a stabilitás és a biz­tonság szavatolása e válságos térségben“. Célunk nem Irak, népének és kultúrájának megsemmisítése. Ellenkezőleg, azt akarjuk hogy ez az ország erőforrásait ne egy ttran- Bus ambícióit szolgáló pusztításra használ­ja, hanem : a jobb élet megteremtésére. Olyan Öfeöl-térséget akarunk ahol ne a konviktushelyzet legyen a rendes állapot, ahol az erőseiket ne kísértse a gyengébbek megfélemlítésének gondolata, és ne is te­hessék ezt meg. „Győzni fogunk az Öböl­ben. és amikor bekövetkezik, a világkö­zösség örökre szóló figyelmezt­etése lesz ez bármely diktátor, egyeduralkodó számára, aki most vagy a jövőben törvénybe ütköző agressziót próbál elkövetni. Álkalmul szol­gálhat e diadal a világ számára, hogy tel­jesítse a várva várt ígéretet az új világ­rendről, melyben a brutalitást nem ösztön­zik, és melyben az agressziót közös erővel verik vissza“. Az amerikai—szovjet viszonyról Bush el­nök szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy az nem csupán Washington számára fontos, hanem az egész világ számára is. Itt mondta el „komolyan aggasztják“ a baltikumi erőszakcselekmények, ezzel kap­csolatosan pedig rámutatott, közölte a szov­jet vezetőkkel az USA aggodalmát. Végül e kérdéssel összefüggésben nyomatékosan kiemelte, az USA azon lesz, hogy „tartós alapok jöjjenek létre a szovjet—amerikai együttműködéshez az egész világ békésebb jövője érdekében“. A „csillagháború“ néven ismert SOS űr­­fegyverkezési tervvel kapcsolatos mondan­dóját az amer­ikai elnök az Öböl-háború­ban kipróbált, Patriot típusú rakéták sike­rének ecsetelsével kezdte, majd közölte, a stratégiai védelmi kezdeményezést átirá­nyítják az Egyesült Államok területének védelme erősítéséért, hogy visszaverhessék a ballisztikus rakétákkal való esetleges tá­madást REUTER nmmemmeammmsnmemm^ ' S . ! ! Miért halasztották el a csúcstalálkozót ? Az amerikai hatóságok szerint Bush el­nöknek az Öböl-háborúval kapcsolatos el­foglaltsága képezi a februárra tervezet szovjet—amerikai csúcstalálkozó elhalasz­tásának egyetlen okát. James Baker ameri­kai és Alekszandr Besszmertnih szovjet külügyminiszter a Bush elnökkel folytatott január 28-i megbeszélések után kijelentette, hogy a moszkvai találkozót egy későbbi időpontra halasztják. Az Öböl-háború le­hetetlenné teszi Bush elnök Washington­ból való távozását — mutat rá a két dip­lomáciai vezető közös nyilatkozata. Emel­lett időre van még szükség a Start-szer­ződés egyes aspektusainak tisztázására — hangoztatja az említett dokumentum. Nem történt viszont utalás a litvániai és lett­országi megtorlásokra, amelyek felháboro­dást keltettek az USA-ban, és megváltoz­tatták a két nagyhatalom közötti viszonyt. Az okot az Öböl-háborúban kell keres­ni — jelentette ki a Fehér Ház egyik hi­vatalossága, amikor a baltikumi válság­nak a halasztásban betöltött szerepéről kér­dezték. A szovjet—amerikai kapcsolatok erősek. Nyilván, léteznek bizonyos nézet­­különbségek is, de mindkét fél a kapcsola­tok megtartásét és fejlesztését óhajtja — mondta a kilétét titokban tartó hivatalos személy. Helmut Sonnenfeldt, aki Nixon, majd Ford elnöksége idején az amerikai külügy­minisztérium magas beosztású tisztviselő­je volt, úgy vélekedett, hogy a szovjetunió­­beli fordulat alkalmatlanná tette a feb­ruári csúcstalálkozót. Valószínűleg jobb, ha elhalasztják — mondta Sonnenfeldt, rá­mutatva, hogy nehéz lett volna túllépni az ellentéteken, és közös álláspontra helyez­kedni az Öböl-háború tekintetében. 1910 óta nem volt még rá példa, hogy egy szovjet—amerikai csúcsot elhalássza­nak. Akkor Moszkva mondta le a Hrus­csov és Eisenhower közötti találkozót, mi­után az U—2 amerikai kémrepülőgépet szovjet területen, Szverdlovszk közelében lelőtték, pilótája pedig fogságba esett. Kár, hogy így történt — mondta Han­nes Adamért, a Tufts Egyetem szovjet kér­désekben járatos szakértője. A Nyugatnak abban az esetben is szüksége lesz a Szov­jetunióval való együttműködésre, ha Gor­bacsov a konzervatívokhoz fog közeledni — közölte az idézett szakember. Adómost sze­rint a halasztásnál jóval több aggodalmat okoz a szovjetek azon kísérlete, hogy ki­vonják magukat az európai hagyományos haderők csökkentésére vonatkozó szerződés alkalmazása alól. A szovjet fegyverzetek Uraitól keletre való áthelyezése az új ke­let-európai demokráciát veszélyezteti — füsté hozz­át Hannes Adamost. Ezzel szemben a Fehér Ház egyik hiva­talos személye minimálisnak ítélte az il­lető szerződés gyakorlatba ültetésével kap­csolatos problémákat. Kivonultak a szovjet ejtőernyősök a balti köztársaságokból Állítólag a szovjet külügyminiszter Wa­shingtonban ígéretet tett Bush elnöknek, hogy a Szovjetunió kivonja csapatainak egy részét a balti köztársaságokból. A magát megnevezni nem óhajtó amerikai magas tisztségviselő az EFE szerint azt mondta, az ígéretből nem derült ki, a fekete­sap­kásokra is érvényes-e a döntés. A spanyol hírügynökség egy későbbi hírben megerősíti értesülését. Borisz Pu­­so szovjet belügyminiszter közölte, a bal­ti köztársaságok területéről kivonultak a fegyveres erőkhöz tartozó önzős ejtőer­nyősök. Litvániában, Lettországban és Észtországban csupán a szokásos szovjet katonai egységek, valamint a belügyi csa­patok maradtak,­­azok sem örökre“ — fűzte hozzá Pugo, majd a litvániai fegy­veres incidensekkel kapcsolatosan úgy nyilatkozott, hogy azok a mindkét rész­ről elkövetett tévedéseknek tudhatók be. A katonákból és rendőrökből álló járőrök, melyeket Gorbacsov rendeletére vezényel­tek ki, ezentúl a helyi hatóságoknak lesz­nek alárendelve, a köztársaságok kormá­nyainak jogukban élt a hatáskörükhöz tar­tozó területeken betiltani ezek tevékeny­ségét Litvániában ezekben a napokban már javában folyik a készülődés a február 9-i népszavazásra. Hivatalosan ugyan csak közvélemény-kutatásról van szó, de gya­korlatilag a függetlenségi vezetők azt vár­ják, hogy nagy többségben a lakosság Szovjetunióból való kilépésre szavazzon. Tizenkilenc párt foglalt állást a nép­szavazás mellett és aktivitásra szólította fel híveit a katolikus egyház is. A vilniusi veze­tés azt várja, hogy még a tartósan ott élő orosz lakosság többsége is a kilépésre vok­sol. A lengyel kisebbség is támogatja a függetlenséget, ennek fejében nemzetiségi jogai elismerését próbálja elérni, többek között a litván parlament elé terjesztett, a számukra sérelmes, nemzetiségi törvény módosítására vonatkozó javaslattal is. A legfontosabb követelésük az, hogy a lengyel nyelvet épp úgy lehessen használni, mint a litvánt, és hogy a lengyel többségű te­lepülések alkothassanak egyetlen admi­nisztratív egységet A Lettország függetlenségét ellenző sze­mélyekből álló Lett Szociális Megmentési Bizottság közölte, lemond hatalomátvételi szándékáról. Rigában közzétett nyilatko­zatában a­ bizottság hangsúlyozza, e lépés „jó szándékainak“ bizonyítéka, és válasz ,a Szovjetunió elnökének óhajára“, s ugyanakkor a párbeszéd megkezdésére irányuló akarat kifejezője is. Grúzia parlamentje úgy döntött nem vesz részt a március 17-re kitűzött nép­szavazáson, melyen a Szovjetunió további létéről döntenek. Ehelyett a grúz helyható­sági választások napján, március 31-én tartanak egyidejűleg referendumot, me­lyen a lakosság kifejezheti véleményét a köztársaság sorsáról. A parlament ülésén ugyanakkor elfogadták a határozatot, melynek értelmében a köztársaság terü­letén felfüggesztik a szovjet védelmi és a belügyminisztériumnak a járőrözésre vo­natkozó rendelete érvényességét. RMSZ-FOLYTATÁSOS 9 RM­SZ-FOLYTATÁSOS0 RMSZ-FOLYTATÁSOS • 0 1. A DICSŐSÉG ÁRNYÉKA Bagdadra Szaddam Husszein arcképei te­kintenek alá, sűrű, fekete hajjal, tömött ba­jusszal, erőtől duzzadó arckifejezéssel és valami különös nyugalommal. Portréja mindenütt jelen van — még az arany kar­órák számlapján is ott díszeleg. Abban az országban, ahol a sumerok feltalálták az írást, a társas kapcsolatok egyetlen, min­­denütt jelen levő képpé züllöttek. Szaddam Husszein ötvenhárom évvel ez­előtt, 1937. április 28-án született szegény, nyomorúságban tengődő, föld nélküli pa­rasztcsalád fiaként El-Rudzsa faluban, Tak­­rít városka közelében, Bagdadtól 160 kilo­méterre. (Bár a muzulmánok általában nem emlékeznek meg a születésnapokról, Szad­dam a magáét mégis nemzeti ünneppé tette.) Takrít Irak szunnita muzulmánok lakta területének közepén épült. A szunni­ták Irakban kisebbséget alkotnak, az or­szág lakosságának többsége síita, vagyis a szunniták történelmi és vallási ellenzékhez tartoznak. Szaddam és családja náddal erősített sárkunyhókban élt és szárított tehén trágya volt a tüzelőjük. Senki sem mondhatta el magáról, akár Takrítban, akár El-Audzsá­­ban, hogy árammal világít, vagy folyó víz van a házában. A bagdadi központi kormány nagyon távolinak tetszett, hatás­köre néhány falusi rendőrre korlátozó­dott. Irak akkoriban fortyogó politikai hata­lomhoz hasonlított. A rövid évtizedig tar­tó brit uralom előtt az országot ötszáz éven át az oszmán törökök uralták. Az Irak fe­letti brit mandátum 1932-ben érvényét ve­szítette, tehát mindössze öt évvel Szad­dám születése előtt szűnt meg. Irak füg­getlenségének első négy évében asszírok százai "estek áldozatul az iraki hadsereg fegyvereinek, így pusztult el ez az ősi ke­resztény kisebbség, öt évvel később hason­­ló atrocitásokra került sor Bagdad régi zsidónegyedében. A függetlenség kikiáltása és Szaddám világrajövetele között az iraki hadsereg létszáma megduplázódott A had­sereg tartotta magát az új iraki állam kép­viselőjének, a „halált osztó“ foglalkozásnak kellett nemzetet kovácsolnia az egymás torkát szorongató, egymással rivalizáló vallási, törzsi és etnikai forgácsokból. Eb­ben az illékony környezetben született te­hát Szaddam Husszein. A gyermekéveire vonatkozó adatok ho­mályosak. A hivatalos „szent“ szövegek alig vetnek fényt erre az időszakra. Szad­dam kemény és brutális gyermekkorának vonásai nem olyan jellegűek, melyet a diktátor szívesen közzétenne. Általában azt tartják, hogy apja még Szaddam születése előtt meghalt, vagy akkor, amikor a fia néhány hónapos csecsemő volt. Szaddam magántitkára viszont, aki később szakí­tott vele, arra célzott, hogy apja elhagyta feleségét és kicsiny gyermekeit Bármi is az igazság, Szaddam anyja, Szubha, egy­maga tartotta fenn családját, amíg aztán találkozott Ibráhim Kaszán házasemberrel. Szubhának idővel sikerült meggyőznie, hogy szabaduljon meg a feleségétől és őt vegye el. A muzulmán törvény szeri­nt ugyan Ibrahimnak négy feleséghez volt joga, de Szubha ragaszkodott hozzá, hogy egyedül ő legyen az asszonya. Mostohaapja durva, írástudatlan pa­raszt volt utálta mostohafiát Évekkel később Szaddam keserűen emlékezett visz­­sza, miként vonszolta elő a vackából haj­­nalonta, ezt ordibálva: „Kelj fel, te ringyó fia, menj a birkákhoz!“ Ibráhim gyakran civakodott Szubnával Szaddam miatt. „Ez egy kutyafajzat, hallani sem akarok róla!“ Mégis hasznát vette a fiúnak, gyakran küldte el Szaddamot csirkét vagy bárányt lopni, az állatokat aztán újra eladta. A­­mikor Szaddam unokafivére, Adnán Kai­­ralláh, később Irak hadügyminisztere, megkezdte iskoláit, Szaddam is az iskola után vágyott, Ibráhim viszont nem tar­totta szükségesnek, hogy a gyermeket ta­níttassa: úgy rendelkezett, hogy a fiú ma­radjon csak otthon és legeltéssel gondozza a juhokat. Szaddam végül 1947-ben, tízéves korában megkezdhette az iskoláit. Ekkor Adnán apjához, Kairalláh Tulfá­­hoz, anyja testvéréhez költözött, aki tanító volt Bagdadban. Nem világos, vajon Szad­­darránt mostohaapja kidobta-e a sárkuny­hójukból, vagy a fiú saját elhatározásából ment el nagybácsija bagdadi házába. Csak annyit tudunk bizonyosan, hogy Kairalláh Tulfa — Bagdad későbbi polgár­­mestere — rendkívüli hatással volt Szad­­damra. (Folytatjuk) Kicsoda ön, Szaddam Husszein? A Perzsa-öbölben kialakult válság, majd pedig a kirobbant háború előtérbe állította az Iraki diktátor személyét Két amerikai újságíró — Judith Miller és Laurie Mysorie — retusálatlan portrét rajzolt Szaddam Husszeinről. Részleteket közlünk könyvükből.­ ­__________ - - Ion Iliescu elnök római látogatása Ion Ilescu elnök Giulio Andreotti mi­niszterelnök meghívására tegnaptól kül­döttség élén Olaszországban tesz látogatást. A napirend: megbeszélés az államelnökkel, a kormányfővel, a külügyminiszterrel, a szenátus, illetve a képviselőház elnökével, politikai pártok vezetőivel, üzletemberek­kel. Az államfő ellátogat a Vatikánba is. Bírálat Az EBEÉ-tagállamok első tisztségviselői szintű összejövetelén a nyugati országok küldöttei bírálták a Szovjetuniót és Ju­goszláviát a litvániai és a lettországi in­tervencióért, illetve a Horvátország elle­ni fenyegetésért — közli a France Presse Bécsből. A szovjet küldött írásbeli vá­laszt ígért a vilniusi és a rigai események körülményeivel kapcsolatosan. Az ENSZ Emberjogi Bizottságának ülé­sén a szovjet küldöttség vezetője úgy nyi­latkozott, célszerűtlen lenne, ha a bizott­ság határozatot fogadna el a lettországi és litvániai erőszakos cselekmények ügyében­, mielőtt a folyamatban levő vizsgálat vé­get érne. Hangoztatva, hogy a Szovjetunió­ban haladás történt a szabadságjogok biz­tosítása terén, a balti országokban lezaj­lott tragikus eseményeket sajnálatosaknak minősítette. Az előzményekkel kapcsola­tosan egy sajtóértekezleten rámutatott: a három balti köztársaságban tapasztalható feszültségeket és instabilitást a helybeli orosz lakossággal szembeni, csak a rasz­­szista államok gyakorlatához hasonlítható megkülönböztető intézkedések (nyelv, tu­lajdon, szavazati jog tekintetében) idézték elő. Ennek ellenére a szovjet küldött han­goztatta, hogy a többségi lakosságnak joga van népszavazás útján, de a hatályos tör­vények feltételei között kiválni a Szovjet­unióból — jelenti az AFP. MI IS Csehszlovákia, Lengyelország Magyar­­ország, Jugoszlávia és Bulgária mellett Ro­mánia is részesül a kelet-európai országok gazdaságának korszerűsítését szolgáló Phare-programból, amelynek keretében a 24-ek csoportja 25 millió ECU-t (32,5 mil­lió dollárt) fordít erre a célra — jelentet­te be a programért jótálló Közös Piac-bi­zottság szóvivője Brüsszelben. A program első része — 26 millió dollár — az EGK és az érdekelt országok közös vállalatainak megalakítását kívánja elősegíteni. • Röviden • Röviden­­ • A magyar Országgyűlés úgy határo­­­zott: elfogadja az Észak-atlanti Közgyűlés londoni értekezletén felajánlott társult tagi státust. A magyar képviselőknek tanácskoz­zási és javaslattételi joguk lesz­ a NATO- parlamentben. • Beszámoló és választási gyűlések zaj­lanak az albán szakszervezetekben. Egy­idejűleg párhuzamos szakszervezetek ala­kulnak, amelyek függetlenek a kormány­párti vezetéstől. Az államvezetőség nem gördít akadályt a szakszervezeti pluralitás útjába. • Az Öböl-háború miatti 48 órás halasz­tás után összeült az Olasz Kommunista Párt kongresszusa Rimini­ben. A fórumnak döntenie kell a párt elnevezése ügyében. Megfigyelők szerint eltolódás várható a szociáldemokrácia felé. • Ausztria évi 20 000 főben kívánja megállapítani a bevándorlók számát. A múlt évben az ország körülbelül 100 000 külföldit fogadott be. • Újabb stand-by egyezmény megköté­séről tárgyalnak a Nemzetközi Valutaalap képviselői Belgrádban. A Nemzetközi Va­lutaalap hozzájárulásával Jugoszlávia to­vábbi hiteleket kaphat a Világbanktól, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól, a Közös Piactól és az OECD-től. • A líbiai gazdaságnak havi 450 millió dollár. Illetve évi 5 milliárd dollár vesz­teséggel kell számolnia, ha az Öböl-háború elhúzódik. Egyébként a benzin és más kő­olajtermékek 16,5 százalékkal drágultak. • Igazságszolgáltatási koordinációs bi­zottságot létesített Mihail Gorbacsov szov­jet államfő az elnöki kancellária mellett. Az új szerv a jogrend erősítésének, a­­bű­nözés elleni harc fokozásának kérdéseivel foglalkozik. • Tech Walesa, Lengyelország elnöke február elején hivatalos látogatást tesz a Vatikánban. • Január eleje óta több mint 1000 albán állampolgár menekült Jugoszláviába Rög­tönzött vízi járműveken az éjszaka leple alatt egész családok kelnek át a Bojana fo­lyón. • Li Csaozu személyében kínai diplo­matát neveztek ki az ENSZ egyik főtitkár­­helyettesévé. A diplomata eddig Kína lon­doni nagykövete volt. • Az államtanács elnöke tisztség helyett a köztársasági elnök tisztséget vezetik be Kubában — jelenti a Tanjug hírügynökség. • Az azerbajdzsáni Karabah Hegyvidé­ken tömegsztrá­j­kok során tiltakoztak amiatt, hogy régi örmény kolostorokat át­adtak a helyi hatóságoknak. • A mongóliai politikai pártok tevé­kenységével kapcsolatosan törvénymódosí­tást fogadtak el, amely szerint a politikai alakulatok kizárólag a területi elv alap­ján működhetnek. • A japán vas- és acélexport a tavaly 15,7 százalékkal csökkent az előz­ő évhez képest, és 17,036 millió tonnát tett ki. • Ülésezik Moszkvában az Orosz Orto­dox Egyház Szent Szinódusa II. Alekszej pátriárka elnökletével. • A szovjet—bronifol baráti kapcsolatok elmélyítése közös érdek — erősítették meg Gorbacsov Csi­bat mongol ál­lamelnök moszkvai találkozóján. Az­ Idő­szerű és tartott kérdéseket kormányszin­ten tanulmányozok. Cigány gyilkos SS-katonát ítéltek el A s­zegen­i (Néta­tország) törvéyszék é­­letfogytiglan­­ börtönbüntetésre ítélte a 71 éves Ernst-August König volt SS-katonát, az, egzótori auschwitzi haláltábor őrét há­rom cigány toza­v megginlkeléséért. A­­rrint a hírügynysé­g megjegyzi, első íz­ben fordul elő, hogy a német igazság­szolgáltatás a vot koncentrációs táborok cigány foglyaink ügyében hoz elmarasz­taló ítéletet.

Next