Romániai Magyar Szó, 1991. május (3. évfolyam, 413-438. szám)
1991-05-01 / 413. szám
1991. május 1. INTERJÚ ION ILIESCUVAL SUGÁR: Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot most avatták fel Londonban azzal a céllal, hogy segítsen nekünk bejutni Európába. Persze mi is európaiak vagyunk, de a modern Európához kell csatlakoznunk! Nem gondolja, hogy akadályok gördülhetnek egy olyan ország elé, ahol a nemzeti kisebbségek nem érvényesíthetik jogaikat? ION ILIESCU: Melyik országról beszél? SUGÁR: Bármely ország szóba jöhet, ahol egy nemzeti kisebbség nem gyakorolhatja jogait, ahol állandó, gyűlöletet szító propagandahadjárat folyik egy kisebbség ellen. Eugen Barbura, Corneliu Vadim Tudorra, a Románia Maréra és a Vatra Romaneascára gondolok. Példátlan gyűlölethadjáratot folytatnak, illetve mégis akad példa: Streicher és Goebbels propagandája a zsidók ellen. ILIESCU: Nem szabad az országon belüli egyes szélsőséges politikai tartalmú véleményekre adni, egyes újságírókra, bizonyos egyénekre figyelni, ebből nem lehet megérteni egy adott ország általános helyzetét. Bármely országban találkozhatunk a politikai magatartások különböző,ségeivel, de egy ország helyzetét nem lehet egyetlen politikai csoporttal, ilyen vagy olyan politikai tendenciával jellemezni. A szélsőséges megnyilvánulásokat mindkét országban meg lehet találni a politika színterén vagy a nemzetiségi kérdés tekintetében. A történelem során az ember mindig is szembetalálta magát valamilyen szélsőséges megnyilvánulással, főleg válságos időszakban, amikor a társadalmi, gazdasági problémák szélsőséges megnyilvánulásokat hoznak felszínre. SUGÁR: Ez igaz, uram, de az ön kormánya a jelek szerint mit sem tesz egy olyan mérvű gyűlölet-propaganda ellen, amely páratlan: Európában sehol, egyetlen kisebbség ellen sem folyik ilyen uszítás. ILIESCU: Nem hiszem, hogy igaza van. Például, ha megnézi az én utóbbi nyilatkozataimat, mindig kifejeztem elhatárolódásomat a különböző szélsőséges véleményektől. .. SUGÁR: Igaz, de... ILIESCU: A nemzetiségi kérdés tekintetében is, és más politikai problémákat illetően is. Mindig egyensúlyt próbáltam teremteni, támogattam a párbeszédet, mert a történelem mindkettőnk népét Európának erre a tájékára vetette, közös a történelmi múltunk. Persze ennek a történelemnek is megvannak a maga feszült pillanatai, ez Európaegész történelmére igaz, de együtt kell élnünk, és meg kellróbálni megteremteni egy normális légört az együttműködésben, az emberek között. Fontos a mi belső helyzetünk, az ön országa belső helyzetének szempontjából, de fontos a két ország közti kapcsolat szempontjából is. A közös történelmünk miatt. Meg fogjuk találni azokat a kiutakat, amelyek toleránsabbak és reálisak; sok magyar képviselőt ismerek, az évek során sok magyar barátra tettem szert a kisebbségiek közül, és jól megértjük egymást. Biztos vagyok benne, hogy az ön országán belül, a mi országunkon belül és a két ország között meg fogjuk találni azokat az erőket, amelyek támogatják köztünk a barátságot. SUGÁR: Észrevettük személyes megnyilvánulását, amikor kezével is viszszatartotta Petre Románt a gyulafehérvári nagygyűlésen, amikor ordítani kezdtek, hogy Szőcs Gézába belefojtsák a szót az ünnepélyen. Nekünk tetszett az Ön viselkedése, de annál kevésbé tetszett a miniszterelnök magatartása, aki buzdította a gyűlölet szavalókórusát. ILIESCU: Ez túlzás, még Petre Roman esetében sem mondhatjuk ezt. Nem most kell erről beszélni. SUGÁR: Beszéljünk akkor a két ország kapcsolatáról! Kifogástalanul viselkedett Magyarország a romániai forradalom idején, 89-ben. Most meg egyes újságok azzal vádolnak bennünket, hogy fegyvereket csempésztünk Romániába, segélynek álcázva, ön tudja, hogy ez hazugság. Az ön kormánya miért nem cáfolta meg nyíltan ezt a hazugságot? ILIESCU: Nem hiszem, hogy létezik olyan hivatalos álláspont, amely ilyen gondolatokat támogatna, nincs szükség arra, hogy ezt cáfoljuk. SUGÁR: Vagy ott van a kolozsvári konzulátus ügye, ön 1989-ben és 90-ben megígérte, hogy újra beindítják — még mindig nem nyílt meg. ILIESCU: Ha mindjárt a múlt év elején megnyitottuk volna, akkor most már működne, de nem tudom, hogy magyar részről miért halasztották el a debreceni konzulátus megnyitását. SUGÁR: Elnézést, de a magyar kormány mindig is kész a konzulátus megnyitására. ILIESCU: De hónapokig nem találtak megoldást a debreceni konzulátus ügyében. A megoldást elodázták, amikor feszültté vált a helyzet országunkban a marosvásárhelyi események és az akkori politikai helyzet után, de reméljük, hogy túllépünk ezen, és megtaláljuk a kedvező légkört ennek a problémának a megoldására. Bízom benne, hogy meglesz. SUGÁR: Marosvásárhelyről szólva: az erőszakot azok a hodákiak és libánfalviak kezdték, akiket busszal szállítottak a városba, de mégis csak magyar cigányokat ítélt el a bíróság, és egyetlen román nemzetiségűt sem. Egy év után... ILIESCU: Ez nagyon ellentmondásos kérdés, ami az események kezdetét illeti. Sőt, az a feszült helyzet, amely március 19-én kialakult, az iskolák szétválasztásának ügyével kezdődött, azoknak a mozgalmaknak a részéről, amelyek ezt szorgalmazták, és erre történtek később reagálások a román lakosság részéről. Az iskolák szétválasztásának követelése nem volt jótékony hatású. Még az RMDSZ-ből is beszéltem néhány barátommal erről, miért erőltetik annyira ezt a kérdést. Az összes felvetett kérdést meg lehet oldani nyugodt, tárgyilagos légkörben. SUGÁR: De húsz évnyi Ceauescudiktatúra után érthető a türelmetlenség. .. ILIESCU: Persze, hogy érthető, hogy mindent visszakérnek, és nekünk pozitív a hozzáállásunk az ilyen jellegű kérdésekhez, de nyugodtabb módon mindent meg tudnánk oldani. SUGÁR: Addig azonban nem volt erőszak...! ILIESCU: Nem, nem, nem volt, de feszültséget teremtettek azáltal, hogy ezt a követelést megtették. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az érzékenységet, amely mind román, mind magyar részről jelen van. Nyugodt időszakokban a problémákat nagyon jól meg lehet oldani, de feszült helyzetekben kevésbé. Ezért együtt kell működnünk, hogy az ilyen szélsőséges megoldásoknak elejét vegyük. SUGÁR: Ennek a kétmillió embernek a múltban saját magyar egyeteme volt. Európában sok példát találunk nemzetiségi egyetemekre. Mi meglátogattuk a turkui svéd egyetemet, Finnországban 300 ezer svédnek több felsőoktatási intézménye is van svéd nyelven. Az ön kormánya miért nem engedi a Bolyai Egyetem újraindítását? ILIESCU: Ez pontosan olyan, vitára okot adó kérdés, amely egy feszült helyzetre jellemző... SUGÁR: Pontosan. ILIESCU: Mert lehet más példát találni. Strasbourgot például, ahol német lakosság él, mégsem találunk német egyetemet. SUGÁR: De joguk van létrehozni, ha kívánják! ILIESCU: Romániában is léteznek órák, tanszékek, amelyek magyar nyelvűek, ez azt jelenti, hogy a magyar nyelvű oktatás nincs elhanyagolva. SUGÁR: De nem elég... ILIESCU: Miért kell egy intézményt kettéválasztani ? SUGÁR: Ceausescu előtt la Így volt ILIESCU: A háború után volt így. Előtte nem volt ilyen. Az erdélyi magyar uralom alatt nem lehetett egyetlen román egyetemet sem találni. Más román iskolák sem léteztek. Csak egy egyetem létezett, és amikor a magyar volt a hivatalos nyelv, magyar nyelven folyt az oktatás is. SUGÁR: De uram, ez nem jó példa. A Horthy-rezsim nem lehet példa az ön kormánya számára! ILIESCU: Én nem Horthyra gondolok, hanem az első világháború előtti korra, száz évvel ezelőttre, amikor sehol románok lakta területen nem volt román nyelvű intézmény. SUGÁR: Az meglehetősen elmaradott korszak volt, de még akkor is... ILIESCU: Igen, igaza van, egyetértek önnel, és mondtam már, hogy nincs semmi, ami korlátozná a magyar nyelvű oktatást. Az egyetlen probléma, amit már érintettünk, az intézmények kettéválasztása, akkor, amikor nem rendelkezünk elegendő anyagi és műszaki forrással, amelyek ezt lehetővé tehetnék. Ha kettéválnak az intézmények, az anyagi biztonság mindkét egyetem számára elvész. SUGÁR: Nem arról van-« szó... ILIESCU: Arról van szó, hogyan közelítsük meg a problémát. SUGÁR: Nem arról van-e szó... ILIESCU: ...hogy azért adja az ember az anyagi támogatást, hogy a feszültséget tovább növelje! SUGÁR: Engedély kérdése, a jog kérdése, hogy a magyarok nyithatnak-e egyetemet, itt ugyanis tilos nekik. ILIESCU: Nincs megtiltva, csupán gyakorlati kérdésről van szó, politikai döntésről, hogy mi jobb, ha szétválnak az egyetemek, vagy... SUGÁR: Nem gondolja-e ön, most, hogy Londonban tartózkodik, hogy mindezen kérdések a Romániáról alkotott képet meglehetősen elcsúfítják? ILIESCU: Azt hiszem, ebben az irányban sok a túlzás, külföldön eltorzítják Románia reális képét. Azt hiszem, a garanciák. .. SUGÁR: De a nyugati befektetők ódzkodnak attól, hogy tőkét fektessenek be Romániában, s ez sok kárt okoz az országnak, most én mint Románia ügyvédje mondom ezt... ILIESCU: Igen, igen... SUGÁR: Önök nem tesznek eleget, hogy a Romániáról alkotott kép vonzóbb legyen, és ami fő, ami még a nemzetiségi kérdést illeti, majdnem az egész németajkú lakosság eltűnt, a magyarok tömegesen menekülnek Magyarországra. Mindez rossz fényt vet Romániára. ILIESCU: Ezek valós problémáik, de a németek exodusa már sokkal régebben elkezdődött, ma ez csak folytatódik a szociális, gazdasági nehézségek közepette. Ma inkább gazdasági, mint politikai problémával állunk szemben. Ami a magyarokat illeti, nem hiszem, hogy többségük akarná hagyni Romániát. SUGÁR: Remélem, nem, remélem, hogy nem... ILIESCU: És azt hiszem, megtaláljuk ennek a kérdésnek a kezelési módját. Ezek nemcsak érzékeny pontok és feszültséget teremtő dolgok a mindennapi életben, ezek főként szociális, gazdasági természetű problémák. Egy nagyon nehéz időszakot kell átvészelnünk, de meg fogjuk teremteni a társadalom összes elemeit tömörítő egységet, hogy még a nemzetiségi viszonyok megoldására is sor kerülhessen. SUGÁR: Román barátaink azt állítják, hogy olyan kijelentések találhatók az Önök újságjaiban, mint: „a bozgorok menjenek vissza Ázsiába, ahonnan jöttek, hogy létezik egy Herrenvolk, egy uralkodó nép, a nagy latin nemzet, és az alsóbbrendű népek közé tartozik az ázsiai bozgár népség. Ilyen megfogalmazásokat egyetlen nyugati újságban sem lehet találni. Az ön kormánya miért nem tesz lépéseket az ilyesmi megakadályozására? ILIESCU: Mennyi mindent csináljon még a kormány? SUGÁR: Ez nagyon fontos, mert alkotmányellenes cselekedetről van szó. ILIESCU: Ilyen sérelmeket a magyar sajtóban is találunk, Magyarországon, de Romániában is, például amikor az elnök ellen lépnek fel és idiótának állítják be. SUGÁR: Hol talált ilyet? ILIESCU: A magyar lapokban. SUGÁR: Meg tudja nevezni azt a lapot? ILIESCU: Nem emlékszem. Csíkszeredán. Az ilyen szélsőséges és felelőtlen emberek részéről tett kijelentések alapján is lehetne a magyar emberekről, politikai erőkről véleményt formálni. Nem keverhetjük össze ezeket a dolgokat. SUGÁR: Hány volt szekuritatés tiszt van kapcsolatban a Vatra Romaneascával és a már említett újságokkal? ILIESCU: Nem tudom, nem tudok számokat mondani. Az ilyen embereket mindig és mindenhol meg lehet találni, a Nemzeti Paraszt Pártban, a Nemzeti Liberális Pártban, az RMDSZ-ben is meg lehet találni a volt szekusokat, a régi nómenklatúra tagjait, az ilyen jellegű gondolkodást, ami nem a legszerencsésebb.. SUGÁR: Igen, de ezek az emberek új szerepet keresnek maguknak a d etokrácia szellemében, hogy nemzeti gyűlöletet szíthassanak, mert elvesztették régi pozícióikat. ILIESCU: Igen, némelyek, de nem mindenki. Különböznek egymástól. Az emberek, némelyek, túl szélsőséges nézeteket vallanak, és nem lehet az egész Vatra Romaneasca szervezetet egy kalap alá venni a szélsőséges nacionalista politikusokkal, mert a többségük jóindulatú, jó meglátásaik vannak és a jó viszonyt kívánják megteremteni a magyarokkal. Az ilyen véleménykülönbségek nem tesznek jót.. SUGÁR: Ismerjük a Tatra Romaineascát! Most önt is vádolják, azzal, hogy elárult négymillió románt a Szovjetunióban. ILIESCU: Igen, tudom. De az nem a Vatra Romaneasca, hanem csak egyes politikusai. . SUGÁR: Mi az ön válasza erre a vádra? ILIESCU: Már válaszoltam. Szerződésünk a Szovjetunióval újszerű jogi okmány, amely kifejezi az európai államok újszerű orientációját, és Románia az első olyan állam, amely megtagadta a régi szerződést, amely más ideológiai alapokon köttetett SUGÁR: A Molotov—Ribbentrop paktumot? ILIESCU: Igen, és a katonai hangsúly amkor erős volt Mi mindezt tagadtuk, én a háború utáni szerződésről beszélek. SUGÁR: Románia és a Szovjetunió szerződéséről a háború után. ILIESCU: Igen, az 1970-esről, akkor volt az utolsó ilyen jellegű szerződéskötés, és most mi vagyunk az elsők, akik ezt megtagadták és új jogi alapokra helyeztük. A szerződés új helyzetet, új intenciókat, új kapcsolatokat tükröz, olyan értelemben, hogy nemcsak a központi szervekkel, hanem a köztársaságokkal is külön tarthatunk fent kapcsolatot, így Ukrajnával, az Orosz és a Moldovai Köztársasággal. Ezekkel a köztársaságokkal új, konkrét, közvetlen kapcsolatfelvételre törekszünk, és ezt minden téren, a politikai, gazdasági, emberi kapcsolatok terén kívánjuk megvalósítani más köztársaságokkal is.A románok számára, akik a Szovjetunióban élnek, ez új korszak, új feltételeket kellett teremteni a kapcsolatok felvételére. SUGÁR: Jelenleg Magyarország az egyetlen ország, amely vízum nélkül beenged több millió román turistát, önök értékelik-e egyáltalán azt a tényt, hogy Magyarország nem románellenes, és lemondott minden határrevíziós szándékról? ILIESCU: Ez kölcsönös. SUGÁR: Nem kívánunk változtatást a Határokon. ILIESCU: Ez kölcsönös. SUGÁR: Igen, de a román sajtó azt a látszatot kelti, mintha Magyarország meg szeretné változtatni a határokat, vissza szeretné szerezni Erdélyt, ■ erről ön is jól tudja, hogy hazugság. ILIESCU: Igen, ilyen érzékenységgel mindig lehet találkozni. ■UGAR: De. «• ILIESCUI Azt pszichológiailag meg kell érteni, én személyesen megértem például a románokat, akik évszázadokon keresztül ■emmilyen jogokkal nem rendelkeztek, még Mintként sem ismerték el őket az osztrák—magyar uralom alatt Erdélyben. Csak három nemzetet ismertek el: a székelyt, a magyart és a szászt A románokat még annyira sem becsülték, hogy nemzetnek tartották volnaőket, semmilyen politikai jogaik nem voltak, ezért meg kell érteni azt a bizonyos érzékenységet a román lakosság részéről, hiszen a világháború utáni bécsi diktátum újra feltépte a régi sebeket. SUGÁR: Ez a történészekre tartozik. ILIESCU: De a történelem ilyen indulatokat teremt A magyar lakosság részéről is meg kell érteni az érzelmeket, hiszen évszázadokon keresztül a magyar volt az uralkodó nemzet, és csak az első világháború után történt, hogy Erdély is beleépült a megújhodott Románia testébe. Ezért én meg tudom érteni az effajta, mindkét oldalról jelentkező érzelmeket, ezért alakultak úgy a dolgok, hogy a nemzetiségi kérdés, amellyel évekig nem foglalkoztak, az első válságos pillanatban újra felszínre került. Ezért finoman kell a kérdést megközelíteni, hogy figyelembe vehessük mindkét oldal érzékenységét, és népeink jóakaratával majd megoldódik a probléma. Én személyes barátsággal vagyok az otthoni, de a magyarországi magyarok iránt is, nagyon sok magyar barátot szereztem az évek során, még Magyarországon is, mindig jól megértettük egymást. SUGÁR: Igen, mi ezt értékeljük is, de a történelmi kérdések a történészekre tartoznak. Volt egy javaslat egy közös bizottság felállítására, amely megvizsgálta volna az Osztrák—Magyar Monarchia területén élő románok emberi jogait, a világháború előtti 50 évben. Amikor például Eminescu Erdélybe látogatott, virágzó román kultúrát talált, román nyelvű könyveket nyomtattak ki, a nyelvhasználat elterjedt volt... ILIESCU: Balázsfalván... SUGÁR: Igen. Balázsfalván is, de például Budán is jelentek meg román könyvek, Bukarestet is megelőzve! A román kultúra bölcsője volt Erdély! Értékelik ezt Önök egyáltalán? Érdemes volna az embereknek elmagyarázni, hogy a román kultúra egyik bölcsője mégiscsak a magyarok uralma alatt ringott Erdélyben. ILIESCU: Igen, mindkét oldalon mutatkozik törekvés arra, hogy közös történelmünk pozitív oldalait is kidomborítsuk az egymáshoz való viszonyt illetően, és hogy egyetértésre jussunk, és ne a negatív oldalát nézzük a dolgoknak, mert ez senki számára nem hasznos. SUGÁR: Egy másik probléma: A magyar nyelvű tévéadások korlátozása. ILIESCU: Nemcsak a magyar nemzetiségi adásokról volt szó... SUGÁR: Ügy van, általában a nemzetiségi adásokról. ILIESCU: Nem, általában rövidítették meg az adásokat, a műszaki feltételek hiánya miatt. SUGÁR: Rázván Theodorescu azt mondta, hogy ő akkor lenne boldog, ha egyáltalán nem lenne nemzetiségi adás. ILIESCU: Ezt nem mondta, ez nem Igaz. SUGÁR: De bizony ezt mondta, a parlamentben. ILIESCU: Hát ez nem igaz. SUGÁR: Ő a Román TV elnöke. Ismerem őt, és ezt mondta. ILIESCU: Nem hiszem. SUGÁR: Biztos benne? Megkérdezhetjük őt? ILIESCU: Igen. SUGÁR: Köszönjük... ILIESCU: Ami az adásokat illeti, azok nem lettek kevesebbek, mert most már Kolozsvárott, Temesvárott is lehet fogni őket és magyarul, németül is van adás. SUGÁR: Igen, de csak a második csatornán. ILIESCU: A második csatornán... SUGÁR: ... és azt Erdély nagy részén nem lehet fogni. ILIESCU: Bővíteni fogjuk majd a hálózatot. SUGÁR: Volt egy ígéretük, amit önök 1990 elején tettek, hogy egy átjátszó adót fognak építeni, hogy a magyar műsorokat Székelyföldön, Hargita, Kovászna megyékben le tudják fogni. ILIESCU: Tervbe is van véve egy olyan jellegű beruházás, amely bővítené a második csatornát átjátszó állomások számát, és e terven belül kaphat helyt esetleg az ön által említett átjátszó adó is. Nem vagyunk ellene. SUGÁR: Gondolja, hogy jó ötlet egy román tévéadásokat sugárzó állomást felépíteni Magyarországon? ILIESCU: Igen, hogyne... SUGÁR: És egy magyar adásokat sugárzót Romániában? ILIESCU: Igen, persze. SUGÁR: És mikorra tervezik ezt megvalósítani? ILIESCU: Általában véve támogatok minden ilyen gyakorlati probléma megoldását. Már tettünk magyar barátainknak javaslatot arra, hogy a két Külügyminisztérium tartson állandó kapcsolatot egymással, hozzunk létre egy közös történészbizottságot a történelmi, kulturális kérdések megvitatására, mert úgy érzem, hogy a párbeszéd jobban elősegíti a két ország kölcsönös megértését. SUGÁR: Köszönöm a nyilatkozatot. ILIESCU: Én köszönöm. Romániai Magyar Szó • 3 AZ ÖTVÖZÉS A KONGRESSZUSRA HÁRUL A nagyromán sovinizmus lényege Al. Papiu Ilariantól máig ugyanaz: mind nagyobb és nagyobb, idegenmentes!... Romániát létrehozni. Ezt az alapirányzatot új színfoltok tarkítják. Ilyen például az, hogy a Polgári Szövetség (Alianta Civica) a jelenlegi hatalom számára pillanatnyilag nagyobb veszély, mint az elhallgattatott és meg terrorizált magyarság jogos követelései. Ezért csökkent a magyarellenesség éle, és erősödött az ellenzék elleni általános támadás, valamint az ellenzék olyan beállítása, hogy az nem jogosan kérné a „csődkormány“ és „csődhatalom“ lemondását, eltávolítását, hanem — úgymond — államcsínnyel szándékszik destabilizálni az amúgy is ingatag helyzetet. Ugyanakkor a kiéheztetett és „átliberalizált“ lakosság széles tömegeinek gyomra (és főként annak hangja!) érzelmei fölé kerekedett: a nélkülözés pillanatnyilag háttérbe szorította a nyílt soviniszta agressziót. Végeredményben kiütköztek a neokommunista-neofasiszta keverékhatalom (egyesek szerint a „dilettánsok“) gyengéi: a demagógia csődje és a teljes gazdasági impotencia és inkompetencia, helyesebben a piacgazdaság és totalitarista vezetés összeegyeztethetetlensége. Mindebből arra következtetni, hogy lanyhulóban van a nacionalizmus és hogy „meggyőzéssel“ tompíthatjuk a román sovinizmus élét, enyhén szólva politikai dilettantizmus. Az „egyéb kérdések“ előtérbe kerülése sohasem több, mint a sovén nacionalista tobzódások szivarszünetei. Gondoljunk csak arra, hogy a nemrég közölt közvélemény-kutatás „eredményei“ (vajon azok is mennyire célbeállítottak és manipuláltak?) az elnök, miniszterelnök és a VR iránti bizalmat, szimpátiát, tevékenységük helyességét sugallják. Vagy arra, hogy Iliescu elnök egyszer sem tette szóvá a VR magyarellenes uszítását, sem a romák ellen szervezett pogromokat. Homályos szavakba burkoltan inkább az ellenzéket támadva — legalábbis ezt olvastam ki legutóbbi TV-beszélgetése végén —, mintsem a VR gyűlöletszító manővereit ítélte volna el. Moszkvai látogatása és az ott aláírt barátsági szerződés — melyben egyébként 15—20 éve először szerepel ismét a határok sérthetetlensége kitétel (román részről) — azt mutatja, hogy Erdély (nagyromán megítélés szerint) a jelen kusza nemzetközi körülmények között fontosabb, mint Besszarábia. Külügyminiszterünk viszont Nyugat-Európában két román államról beszélt. Tehát Gazda József megállapítása, miszerint hatalmi szempontból a „Nagy Cél" a magyarság elsorvasztása, tökéletesen igaz, kiegészítve azzal, hogy jelen cikk első mondatának értelmében a „Nagy Cél“nak csak egyik része, összetevője. Gazda Józsefnek mindenben igazat kell adnom, kivéve azt a megállapítását, miszerint: „a tolerancia-hiány manipulált, mesterségesen szított, a már említett VR-taktika eredménye“. Megjegyzem: természetesen ennek is (!) eredménye. Itt Domokos Géza véleményében osztozom, nevezetesen: „a párbeszéd, a kölcsönös jóakaratnak, az európai jogrend alapján álló evolutív folyamatnak nincs alternatívája. Illetve van: a konfrontáció, a pusztulás, a gyűlöltség ma és még beláthatatlan hosszú ideig“. Így bizony! Fekete-fehér alapon állunk, mert a többi alternatíva csak taktikázás, még az ellenzéki pártok (lásd Ion Raiu legutóbbi RMDSZ-ellenes kijelentését), sőt még személy szerint Doina Cornea asszony részéről is! Eleget csalódtunk ahhoz, hogy minket taktikázással át lehessen verni. A „román közeg egyértelmű magyarellenes beállításának“ — Gazda József ezt is felrója Domokos Gézának — elutasításával kapcsolatban azért nem tekinthetünk el pár olyan támponttól, amelyek Domokost igazolják: — a román nacionalizmus már 1918 előtt is az „idegenek“ beolvasztásán fáradozott és nem kis eredménnyel (lásd a törökök, szlávok és csángó-magyarok elrománosítását!); — a két világháború között szervezett románosítás folyt fentről és lentről egyaránt. — (az 1945) Júliusi-augusztusi panaszok (Szabad Szó 1945. aug. 2.) azt mutatják, hogy a magyar beszéd, ének elégséges a magyarok bántalmazására, s rendszerint a helybeliek részéről történtek ezek. Egyébként ezt igazolja vonatjeleneteivel a két háború közötti időre vonatkozva Nagy István író is, amit Francisc Pacurariu író ironizálni próbált. — Tóth Sándor, Jelentés Erdélyből /7 — Valóság, 1990. július 6.), amikor a soknemzetiségű Románia kommunista párt- és államvezetése, valamikor 1946 után az egységes és oszthatatlan nemzetállam elvét felvállalta... ez az elv nem a létező helyzetet szentesíti, hanem egy, a fennálló nemzetiségi viszonyokat tagadó programot involvál: a kisebbségek valamilyen módon való likvidálásának (beolvasztás, elűzetés, kiirtás) programját. ... — Bodor Pál: A hisztéria szükségállapota, 1990. Mindenesetre, talán a Nemzetmentő Front proklamációja kivételével egyetlen jelentős román politikai erő sem tett valóságfeltáró s az államsovinizmus eddigi gyakorlatától magát elhatároló nyilatkozatot. — Bodor Pál: Az ezer vagy nyolcszáz vagy kétszázötven éve a mai Románia területén élő „idegeneket“ az átlagos román tudat csak konfliktusként integrálta; — a temesvári és a brassói demokratikus, illetve demokratizálási kezdeményezéseket szinte ugyanazokkal az érvekkel hurrogja le a tömeg, a Románia Mare és a parlamenti fronttöbbség (Nu ne vindem tara); — a saját szennyében fetrengő társadalom sovinizmusa olyan védő fal a hozzá nem értő haszonlesők számára, mely meggyőzi nap mint nap őket, hogy mindent lehet, mindent szabad, úgysem kell senkinek semmivel elszámolni. — Radu Ceontea: gyakorlatilag már nem félünk senkitől. Jegyezzék meg, hogy az 1990. márciusi események idején Maros, Hargita és Kovászna megyékben a Vatra jelentette a hadsereget, a rendőrséget, a szekuritátét. — Fábián Ernő: Ezek a diszkrimináló vélemények oly erővel befolyásolják a román közvélemény gondolkodását és magatartását, hogy — a tévedés kockázata nélkül — láthatatlan rendőri ellenőrzésről beszélhetünk (mely tisztét a zavarkeltésben és feljelentéseken keresztül tölti be); — a jelenlegi parlament „nagyromán“ eszmére hangolt összetétele népi akarat eredménye, akárcsak annak határozatai (pl. Alkotmánytervezet). Molnos Lajos: ... mi akartuk, azaz a nép többségi akarata, hogy így legyen, hogy ezek legyenek. Voksát adta rá május 20-án. Akkor pedig? Akkor pedig az van, hogy minden nép olyan vezetőket érdemel, amilyen ő maga, a „felséges“ nép; — egyetlen demokratikus párt, érdekszervezet, csoport sem tudott 1989 óta elérni semmit Romániában, a nagyromán eszme miatt... — Gál Mária (Intolerancia vagy hazafiság)... tudjuk, tapasztaljuk... napról nap- NÉZŐPONT ra: nálunk állampolitikai szintre emelkedett az intolerancia, még ha hazafiságnak is nevezik. Tömeghisztériaként uralkodott el az országon. — Valentin Leahu: Ardealul nu crede in lacrimi. Petre Roman úr úgy értékelte, hogy a mi szövetségünk „a fal, amely megállította a hullámot“. A VB nem ad és nem vesz el semmi jogot. Egy demokratikus államban ő létezik... stb., stb. Hát... ez lenne a közeg, kedves Gazda József. Nagyon jól ismered Te is. Én — sajnos — úgy hiszem, akárcsak dr. Éva Maria Bárki, hogy ez csak külső nyomásra fog engedni és akikor is csak taktikázva (gazdasági nyomásra gondolok). Hogy az engedményeket Bukarestben fogják meghozni végül is, az kétségtelen, és nem cáfolja a fenti gondolatot. Bányai Péter meglátásai a legrangosabbak közé tartoznak, de csak a részletekre vonatkoztatva, ő a fő kérdésben fog mellé, de ott aztán alaposan! Tehát nincs miért „megdöbbenve olvasni“ Gazda József és Puskás Attila véleményét, nemzetiségféltését és közvetve dr. Éva Mária Bárki véleményét sem. Alapjában véve nekik kell igazat adnunk, itt-ott pedig Domokos Gézának és Bányai Péternek is. Kétkedve olvastam Bányai Péter szavait: „...energiánkat ne az utcán fecséreljük el, hanemvegyük fel a szorosabb kapcsolatot a munkássággal, a szakszervezetekkel (eddig semmi kifogásom), szívós munkával győzzük meg (sic!) őket, melyek az ország valós problémái és kik az igazi ellenségei. És ha ez sikerül, pár hónap, pár év múlva (? ?) egy általános sztrájk napok alatt elsepri a hatalom mai gyakorlóit, és akkor kezdődhet a demokratikus Románia, a civil társadalom, a helyi autonómiák megszületése“. Mintha Petőfit olvasnám a világforradalom eljöveteléről, vagy Adytól a Földindulást vagy Saint-Simontól Az európai társadalom újjászervezését, az Új kereszténységet, amelyben próbálja meggyőzni... Ennyire naivnak azért nem szabad lennünk, nem beszélve arról, hogy a „Nagy Cél“-t Maria Bárki, Gazda és Puskás is jól sejtik, mi több: LÁTJÁK! A Vatra Románeasca a magyarság ellen jött létre; A Front vatrálizálódott; A vatrás Front parlamenti többségű; A parlamenti többség mint a nép választottja: — magyarellenes Állami Himnuszt választ; — Magyarellenes éllel választ évfordulós megemlékezéseket; — magyarellenes éllel választja a románság Nemzeti Ünnepét. Mindebből és a magyarságnak ezekhez való viszonyulásából jó nem származhat. Azért is választották így, hogy a magyarság bűnbakszerepe elkerülhetetlen legyen. Az ebből származó súrlódások pedig alkalmasak a nacionalizmus ébren tartására, de ugyanakkor riasztják is a kisebbségi magyarokat Romániából, vagy megfélemlítik és beolvasztják. Anélkül, hogy elítélném Domokos Géza vagy Bányai Péter véleményét és magatartását, feltétlen kezet szorítok én is Gazdával és Puskással, mert úgy vélem, hogy mélyebbre látnak, akárcsak dr. Éva Maria Bárki, noha itt-ott velük sem érthetek teljesen egyet. Valahogyan valamennyiük pozitívumainak ötvözetéből kerülne ki az igazság, a helyes, követendő út Ez az ötvözés a II. kongresszus dolga lesz! KOKALY JÖZSEF ÚJ LAP - ÚJ MAGYARORSZÁG Két mutatványszám után április 26-án, pénteken jelent meg az újabb budapesti napilap az Új Magyarország. Bár a cím alatt csak a főszerkesztő nevét találhatni (Albert Gábor), mivel a lap bemutatására az MDF-székházában került sor, feltételezhető, hogy kormányhoz — vagy MDF-hez — közeli sajtóorgánumról van szó. Polgári napilapot kívánnak a magyarországi és a máshol élő olvasók kezébe adni a szerkesztők, melynek célja az építkezés, és nem a vélt vagy valós vitákba bonyolódás, bűnbakkeresés. Ugyanis a hatalomváltás viszonylag gyorsan lezajlik, de a társadalom igazi átrendeződési sokkal lassabban, amit segíteni kell — s ebben egyetérthetünk a programfogalmazó Albert Gáborral. A lapról részletesen szólni egyelőre korai — 60 fős gárda készíti, 70 ezres példányszámmal indították, ára 12,5 Ft —, így hitt Sok sikert az új lapnak! Egy ma induló lap nincs könnyű helyeiben... BODÓ BARNA