Romániai Magyar Szó, 1991. május (3. évfolyam, 413-438. szám)

1991-05-01 / 413. szám

1991. május 1. INTERJÚ ION ILIESCUVAL SUGÁR: Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot most avatták fel Londonban azzal a céllal, hogy segít­sen nekünk bejutni Európába. Persze mi is európaiak vagyunk, de a modern Európához kell csatlakoznunk! Nem gondolja, hogy akadályok gördülhetnek egy olyan ország elé, ahol a nemzeti kisebbségek nem érvényesíthetik jo­gaikat? ION ILIESCU: Melyik országról beszél? SUGÁR: Bármely ország szóba jöhet, ahol egy nemzeti kisebbség nem gya­korolhatja jogait, ahol állandó, gyűlö­letet szító propagandahadjárat folyik egy kisebbség ellen. Eugen Barbura, Corneliu Vadim Tudorra, a Románia Maréra és a Vatra Romaneascára gon­dolok. Példátlan gyűlölethadjáratot folytatnak, illetve mégis akad példa: Streicher és Goebbels propagandája a zsidók ellen. ILIESCU­: Nem szabad az országon be­lüli egyes szélsőséges politikai tartalmú véleményekre adni, egyes újságírókra, bi­zonyos egyénekre figyelni, ebből nem le­het megérteni egy adott ország általános helyzetét. Bármely országban találkozha­tunk a politikai magatartások különböző­,­ségeivel, de egy ország helyzetét nem le­het egyetlen politikai csoporttal, ilyen vagy olyan politikai tendenciával jelle­mezni. A szélsőséges megnyilvánulásokat mindkét országban meg lehet találni a politika színterén vagy a nemzetiségi kér­dés tekintetében. A történelem során az ember mindig is szembetalálta magát va­lamilyen szélsőséges megnyilvánulással, főleg válságos időszakban, amikor a tár­sadalmi, gazdasági problémák szélsőséges megnyilvánulásokat hoznak felszínre. SUGÁR: Ez igaz, uram, de az ön kor­mánya a jelek szerint mit sem tesz egy olyan mérvű gyűlölet-propaganda ellen, amely páratlan: Európában sehol, egyetlen kisebbség ellen sem folyik ilyen uszítás. ILIESCU: Nem hiszem, hogy igaza van. Például, ha megnézi az én utóbbi nyilat­kozataimat, mindig kifejeztem elhatáro­lódásomat a különböző szélsőséges véle­ményektől. .. SUGÁR: Igaz, de... ILIESCU: A nemzetiségi kérdés tekin­tetében is, és más politikai problémákat illetően is. Mindig egyensúlyt próbáltam teremteni, támogattam a párbeszédet, mert a történelem mindkettőnk népét Eu­rópának erre a tájékára vetette, közös a történelmi múltun­k. Persze ennek a törté­nelemnek is megvannak a maga feszült pillanatai, ez Európa­­egész történelmére igaz, de együtt kell élnünk, és meg kell­róbálni megteremteni egy normális lég­­ört az együttműködésben, az emberek kö­zött. Fontos a mi belső helyzetünk, az ön országa belső helyzetének szempontjából, de fontos a két ország közti kapcsolat szempontjából is. A közös történelmünk miatt. Meg fogjuk találni azokat a kiuta­k­at, amelyek toleránsabbak és reálisak; sok magyar képviselőt ismerek, az évek során sok magyar barátra tettem szert a kisebbségiek közül, és jól megértjük egy­mást. Biztos vagyok benne, hogy az ön országán belül, a mi országunkon belül és a két ország között meg fogjuk találni azokat az erőket, amelyek támogatják köztünk a barátságot. SUGÁR: Észrevettük személyes meg­nyilvánulását, amikor kezével is visz­­szatartotta Petre Románt a gyulafehér­vári nagygyűlésen, amikor ordítani kezdtek, hogy Szőcs Gézába belefojt­sák a szót az ünnepélyen. Nekünk tet­szett az Ön viselkedése, de annál ke­vésbé tetszett a miniszterelnök maga­tartása, aki buzdította a gyűlölet sza­valókórusát. ILIESCU: Ez túlzás, még Petre Roman esetében sem mondhatjuk ezt. Nem most kell erről beszélni. SUGÁR: Beszéljünk akkor a két or­szág kapcsolatáról! Kifogástalanul vi­selkedett Magyarország a romániai forradalom idején, 89-ben. Most meg egyes újságok azzal vádolnak bennün­ket, hogy fegyvereket csempésztünk Romániába, segélynek álcázva, ön tud­ja, hogy ez hazugság. Az ön kormánya miért nem cáfolta meg nyíltan ezt a hazugságot? ILIESCU: Nem hiszem, hogy létezik olyan hivatalos álláspont, amely ilyen gondolatokat támogatna, nincs szükség arra, hogy ezt cáfoljuk. SUGÁR: Vagy ott van a kolozsvári konzulátus ügye, ön 1989-ben és 90-ben megígérte, hogy újra beindítják — még mindig nem nyílt meg. ILIESCU: Ha mindjárt a múlt év elején megnyitottuk volna, akkor most már mű­ködne, de nem tudom, hogy magyar rész­ről miért halasztották el a debreceni kon­zulátus megnyitását. SUGÁR: Elnézést, de a magyar kor­mány mindig is kész a konzulátus megnyitására. ILIESCU: De hónapokig nem találtak megoldást a debreceni konzulátus ügyé­ben. A megoldást elodázták, amikor fe­szültté vált a helyzet országunkban a ma­rosvásárhelyi események és az akkori po­litikai helyzet után, de reméljük, hogy túllépünk ezen, és megtaláljuk a kedvező légkört ennek a problémának a megoldá­sára. Bízom benne, hogy meglesz. SUGÁR: Marosvásárhelyről szólva: az erőszakot azok a hodákiak és libán­­falviak kezdték, akiket busszal szállí­tottak a városba, de mégis csak ma­gyar cigányokat ítélt el a bíróság, és egyetlen román nemzetiségűt sem. Egy év után... ILIESCU: Ez nagyon ellentmondásos kérdés, ami az események kezdetét illeti. Sőt, az a feszült helyzet, amely március 19-én kialakult, az iskolák szétválasztá­sának ügyével kezdődött, azoknak a moz­galmaknak a részéről, amelyek ezt szor­galmazták, és erre történtek később reagá­lások a román lakosság részéről. Az is­kolák szétválasztásának követelése nem volt jótékony hatású. Még az RMDSZ-ből is beszéltem néhány barátommal erről, miért erőltetik annyira ezt a kérdést. Az összes felvetett kérdést meg lehet oldani nyugodt, tárgyilagos légkörben. SUGÁR: De húsz évnyi Ceauescu­­diktatúra után érthető a türelmetlen­ség. .. ILIESCU: Persze, hogy érthető, hogy mindent visszakérnek, és nekünk pozitív a hozzáállásunk az ilyen jellegű kérdések­hez, de nyugodtabb módon mindent meg tudnánk oldani. SUGÁR: Addig azonban nem volt erőszak...! ILIESCU: Nem, nem, nem volt, de fe­szültséget teremtettek azáltal, hogy ezt a követelést megtették. Nem szabad figyel­men kívül hagyni azt az érzékenységet, amely mind román, mind magyar részről jelen van. Nyugodt időszakokban a prob­lémákat nagyon jól meg lehet oldani, de feszült helyzetekben kevésbé. Ezért együtt kell működnünk, hogy az ilyen szélsőséges megoldásoknak elejét vegyük. SUGÁR: Ennek a kétmillió ember­nek a múltban saját magyar egyeteme volt. Európában sok példát találunk nemzetiségi egyetemekre. Mi megláto­gattuk a turkui svéd egyetemet, Finn­országban 300 ezer svédnek több felső­­oktatási intézménye is van svéd nyel­ven. Az ön kormánya miért nem en­gedi a Bolyai Egyetem újraindítását? ILIESCU: Ez pontosan olyan, vitára okot adó kérdés, amely egy feszült hely­zetre jellemző... SUGÁR: Pontosan. ILIESCU: Mert lehet más példát találni. Strasbourgot például, ahol német lakos­­ság él, mégsem találunk német egyete­met. SUGÁR: De joguk van létrehozni, ha kívánják! ILIESCU: Romániában is léteznek órák, tanszékek, amelyek magyar nyelvűek, ez azt jelenti, hogy a magyar nyelvű oktatás nincs elhanyagolva. SUGÁR: De nem elég... ILIESCU: Miért kell egy intézményt kettéválasztani ? SUGÁR: Ceausescu előtt la Így volt ILIESCU: A háború után volt így. Előt­te nem volt ilyen. Az erdélyi magyar ura­lom alatt nem lehetett egyetlen román egyetemet sem találni. Más román isko­lák sem léteztek. Csak egy egyetem léte­zett, és amikor a magyar volt a hivatalos nyelv, magyar nyelven folyt az oktatás is. SUGÁR: De uram, ez nem jó példa. A Horthy-rezsim nem lehet példa az ön kormánya számára! ILIESCU: Én nem Horthyra gondolok, hanem az első világháború előtti korra, száz évvel ezelőttre, amikor sehol romá­nok lakta területen nem volt román nyel­vű intézmény. SUGÁR: Az meglehetősen elmaradott korszak volt, de még akkor is... ILIESCU: Igen, igaza van, egyetértek önnel, és mondtam már, hogy nincs sem­mi, ami korlátozná a magyar nyelvű ok­tatást. Az egyetlen probléma, amit már érintettünk, az intézmények kettéválasz­tása, akkor, amikor nem rendelkezünk elegendő anyagi és műszaki forrással, amelyek ezt lehetővé tehetnék. Ha ketté­válnak az intézmények, az anyagi bizton­ság mindkét egyetem számára elvész. SUGÁR: Nem arról van-« szó...­ ILIESCU: Arról van szó, hogyan köze­lítsük meg a problémát. SUGÁR: Nem arról van-e szó... ILIESCU: ...hogy azért adja az ember az anyagi támogatást, hogy a feszültséget tovább növelje! SUGÁR: Engedély kérdése, a jog kérdése, hogy a magyarok nyithatnak-e egyetemet, itt ugyanis tilos nekik. ILIESCU: Nincs megtiltva, csupán gya­korlati kérdésről van szó, politikai döntés­ről, hogy mi jobb, ha szétválnak az egye­temek, vagy... SUGÁR: Nem gondolja-e ön, most, hogy Londonban tartózkodik, hogy mindezen kérdések a Romániáról al­kotott képet meglehetősen elcsúfítják? ILIESCU: Azt hiszem, ebben az irány­ban sok a­­ túlzás, külföldön eltorzítják Románia reális képét. Azt hiszem, a garan­ciák. .. SUGÁR: De a nyugati befektetők ódzkodnak attól, hogy tőkét fektesse­nek be Romániában, s ez sok kárt okoz az országnak, most én mint Románia ügyvédje mondom ezt... ILIESCU: Igen, igen...­­ SUGÁR: Önök nem tesznek eleget, hogy a Romániáról alkotott kép von­zóbb legyen, és ami fő, ami még a nem­zetiségi kérdést illeti, majdnem az egész németajkú lakosság eltűnt,­­ a magya­rok tömegesen menekülnek Magyaror­szágra. Mindez rossz fényt vet Romá­niára. ILIESCU: Ezek valós problémáik, de a németek exodusa már sokkal régebben elkezdődött, ma ez csak folytatódik a szo­ciális, gazdasági nehézségek közepette. Ma inkább gazdasági, mint politikai prob­lémával állunk szemben. Ami a magyaro­kat illeti, nem hiszem, hogy többségük akarná hagyni Romániát. SUGÁR: Remélem, nem, remélem, hogy nem... ILIESCU: És azt hiszem, megtaláljuk ennek a kérdésnek a kezelési módját. Ezek nemcsak érzékeny pontok és feszültséget teremtő dolgok a mindennapi életben, ezek főként szociális, gazdasági termé­szetű problémák. Egy nagyon nehéz idő­szakot kell átvészelnünk, de meg fogjuk teremteni a társadalom összes elemeit tömörítő egységet, hogy még a nemzetisé­gi viszonyok megoldására is sor kerül­hessen. SUGÁR: Román barátaink azt állít­­ják, hogy olyan kijelentések találhatók az Önök újságjaiban, mint: „a bozgo­­rok menjenek vissza Ázsiába, ahonnan jöttek­, hogy létezik egy Herrenvolk, egy uralkodó nép, a nagy latin nemzet, és az alsóbbrendű népek közé tartozik az ázsiai bozgár népség. Ilyen megfo­galmazásokat egyetlen nyugati újság­ban sem lehet találni. Az ön kormánya miért nem tesz lépéseket az ilyesmi megakadályozására? ILIESCU: Mennyi mindent csináljon még a kormány? SUGÁR: Ez nagyon fontos, mert al­kotmányellenes cselekedetről van szó. ILIESCU: Ilyen sérelmeket a magyar sajtóban is találunk, Magyarországon, de Romániában is, például amikor az elnök ellen lépnek fel és idiótának állítják be. SUGÁR: Hol talált ilyet? ILIESCU: A magyar lapokban. SUGÁR: Meg tudja nevezni azt a la­pot? ILIESCU: Nem emlékszem. Csíkszere­dán. Az ilyen szélsőséges és felelőtlen emberek részéről tett kijelentések alap­ján is lehetne a magyar emberekről, po­litikai erőkről véleményt formálni. Nem keverhetjük össze ezeket a dolgokat. SUGÁR: Hány volt szekuritatés tiszt van kapcsolatban a Vatra Romaneas­­cával és a már említett újságokkal? ILIESCU: Nem tudom, nem tudok szá­mokat mondani. Az ilyen embereket min­dig és mindenhol meg lehet találni, a Nemzeti Paraszt Pártban, a Nemzeti Li­berális Pártban, az RMDSZ-ben is meg lehet találni a volt szekusokat, a régi nó­menklatúra tagjait, az ilyen jellegű gon­dolkodást, ami nem a legszerencsésebb.. SUGÁR: Igen, de ezek az emberek új szerepet keresnek maguknak a d et­ok­­rácia szellemében, hogy nemzeti gyű­löletet szíthassanak, mert elvesztették régi pozícióikat. ILIESCU: Igen, némelyek, de nem min­denki. Különböznek egymástól. Az embe­rek,­­ némelyek, túl szélsőséges nézete­ket vallanak, és nem lehet az egész Vatra Romaneasca szervezetet egy kalap alá venni a szélsőséges nacionalista po­litikusokkal, mert a többségük jóindulatú, jó meglátásaik vannak és a jó viszonyt kívánják megteremteni a magyarokkal. Az ilyen véleménykülönbségek nem tesznek jót.. SUGÁR: Ismerjük a Tatra Romai­­neascát! Most önt is vádolják, azzal, hogy elárult négymillió románt a Szov­jetunióban. ILIESCU: Igen, tudom. De az nem a Vatra Romaneasca, hanem csak egyes po­litikusai. . SUGÁR: Mi az ön válasza erre a vádra? ILIESCU: Már válaszoltam. Szerződé­sünk a Szovjetunióval újszerű jogi ok­mány, amely kifejezi az európai államok újszerű orientációját, és Románia az első olyan állam, amely megtagadta a régi szerződést, amely más ideológiai alapokon köttetett SUGÁR: A Molotov—Ribbentrop paktumot? ILIESCU: Igen, és a katonai hangsúly am­kor erős volt Mi mindezt tagadtuk, én a háború utáni szerződésről beszélek. SUGÁR: Románia és a Szovjetunió szerződéséről a háború után. ILIESCU: Igen, az 1970-esről, akkor volt az utolsó ilyen jellegű szerződéskötés, és most mi vagyunk az elsők, akik ezt meg­tagadták és új jogi alapokra helyeztük. A szerződés új helyzetet, új intenciókat, új kapcsolatokat tükröz, olyan értelemben, hogy nemcsak a központi szervekkel,­­ ha­nem a köztársaságokkal is külön tartha­tunk fent kapcsolatot, így Ukrajnával, az Orosz és a Moldovai Köztársasággal. Ezek­kel a köztársaságokkal új, konkrét, köz­vetlen kapcsolatfelvételre törekszünk, és ezt minden téren, a politikai, gazdasági, emberi kapcsolatok terén kívánjuk­­ meg­valósítani más köztársaságokkal is.­­A ro­mánok számára, akik a Szovjetunióban élnek, ez új korszak, új feltételeket kellett teremteni a kapcsolatok felvételére. SUGÁR: Jelenleg Magyarország az egyetlen ország, amely vízum nélkül beenged több millió román turistát, önök értékelik-e egyáltalán azt a tényt, hogy Magyarország nem román­ellenes, és lemondott minden határ­­revíziós szándékról? ILIESCU: Ez kölcsönös. SUGÁR: Nem kívánunk változtatást a­ Határokon. ILIESCU: Ez kölcsönös. SUGÁR: Igen, de a román sajtó azt a látszatot kelti, mintha Magyaror­szág meg szeretné változtatni a határo­kat, vissza szeretné szerezni Erdélyt, ■ erről ön is jól tudja, hogy hazugság. ILIESCU: Igen, ilyen érzékenységgel mindig lehet találkozni. ■UGAR: De. «• ILIESCUI Azt­ pszichológiailag meg kell érteni, én­­ személyesen megértem például a románokat, akik évszázadokon keresztül ■emmilyen jogokkal nem rendelkeztek, még­ Mi­ntként sem ismerték el őket az osztrák—magyar uralom alatt Erdélyben. Csak három nemzetet ismertek el: a szé­kelyt, a magyart és a szászt A románo­kat még annyira sem becsülték, hogy nemzetnek tartották volna­­őket, semmi­lyen politikai jogaik nem voltak, ezért meg kell érteni azt a bizonyos érzékeny­séget a román lakosság részéről, hiszen a világháború utáni bécsi diktátum újra fel­tépte a régi sebeket. SUGÁR: Ez a történészekre tartozik. ILIESCU: De a történelem ilyen indula­tokat teremt A magyar lakosság részéről is meg kell érteni az érzelmeket, hiszen évszázadokon keresztül a magyar volt az uralkodó nemzet, és csak az első világhá­ború után történt, hogy Erdély is bele­épült a megújhodott Románia testébe. Ezért én meg tudom érteni az effajta, mindkét oldalról jelentkező érzelmeket, ezért alakultak úgy a dolgok, hogy a nem­zetiségi kérdés, amellyel évekig nem fog­lalkoztak, az első válságos pillanatban új­ra felszínre került. Ezért finoman kell a kérdést megközelíteni, hogy figyelembe vehessük mindkét oldal érzékenységét, és népeink jóakaratával majd megoldódik a probléma. Én személyes barátsággal va­gyok az otthoni, de a magyarországi ma­gyarok iránt is, nagyon sok magyar bará­tot szereztem az évek során, még Magyar­­országon is, mindig jól megértettük egy­mást. SUGÁR: Igen, mi ezt értékeljük is, de a történelmi kérdések a történészek­re tartoznak. Volt egy javaslat egy kö­zös bizottság felállítására, amely meg­vizsgálta volna az Osztrák—Magyar Monarchia területén élő románok em­beri jogait, a világháború előtti 50 év­ben. Amikor például Eminescu Erdély­be látogatott, virágzó román kultúrát talált, román nyelvű könyveket nyom­tattak ki, a nyelvhasználat elterjedt volt... ILIESCU: Balázsfalván... SUGÁR: Igen. Balázsfalván is, de például Budán is jelentek meg román könyvek, Bukarestet is megelőzve! A román kultúra bölcsője volt Erdély! Értékelik ezt Önök egyáltalán? Érde­mes volna az embereknek elmagyaráz­ni, hogy a román kultúra egyik bölcső­je mégiscsak a magyarok uralma alatt ringott Erdélyben. ILIESCU: Igen, mindkét oldalon mutat­kozik törekvés arra, hogy közös történel­münk pozitív oldalait is kidomborítsuk az egymáshoz való viszonyt illetően, és hogy egyetértésre jussunk, és ne a negatív ol­dalát nézzük a dolgoknak, mert ez senki számára nem hasznos. SUGÁR: Egy másik probléma: A ma­gyar nyelvű tévéadások korlátozása. ILIESCU: Nemcsak a magyar nemzeti­ségi adásokról volt szó... SUGÁR: Ügy van, általában a nem­zetiségi adásokról. ILIESCU: Nem, általában rövidítették meg az adásokat, a műszaki feltételek hiánya miatt. SUGÁR: Rázván Theodorescu azt mondta, hogy ő akkor lenne boldog, ha egyáltalán nem lenne nemzetiségi adás. ILIESCU: Ezt nem mondta, ez nem Igaz. SUGÁR: De bizony ezt mondta, a parlamentben. ILIESCU: Hát ez nem igaz. SUGÁR: Ő a Román TV elnöke. Is­merem őt, és ezt mondta. ILIESCU: Nem hiszem. SUGÁR: Biztos benne? Megkérdez­hetjük őt? ILIESCU: Igen. SUGÁR: Köszönjük... ILIESCU: Ami az adásokat illeti, azok nem lettek kevesebbek, mert most már Kolozsvárott, Temesvárott is lehet fogni őket és magyarul, németül is van adás. SUGÁR: Igen, de csak a második csatornán. ILIESCU: A második csatornán... SUGÁR: ... és azt Erdély nagy részén nem lehet fogni. ILIESCU: Bővíteni fogjuk majd a háló­zatot. SUGÁR: Volt egy ígéretük, amit önök 1990 elején tettek, hogy egy átját­szó adót fognak építeni, hogy a magyar műsorokat Székelyföldön, Hargita, Kovászna megyékben le tudják fogni. ILIESCU: Tervbe is van véve egy olyan jellegű beruházás, amely bővítené a máso­dik csatornát átjátszó állomások számát, és e terven belül kaphat helyt esetleg az ön által említett átjátszó adó is. Nem va­gyunk ellene. SUGÁR: Gondolja, hogy jó ötlet egy román tévéadásokat sugárzó állomást felépíteni Magyarországon? ILIESCU: Igen, hogyne... SUGÁR: És egy magyar adásokat sugárzót Romániában? ILIESCU: Igen, persze. SUGÁR: És mikorra tervezik ezt megvalósítani? ILIESCU: Általában véve támogatok minden ilyen gyakorlati probléma megol­dását. Már tettünk magyar barátainknak javaslatot arra, hogy a két Külügyminisz­térium tartson állandó kapcsolatot egy­mással, hozzunk létre egy közös történész­bizottságot a történelmi, kulturális kérdé­sek megvitatására, mert úgy érzem, hogy a párbeszéd jobban elősegíti a két ország kölcsönös megértését. SUGÁR: Köszönöm a nyilatkozatot. ILIESCU: Én köszönöm. Romániai Magyar Szó • 3 AZ ÖTVÖZÉS A KONGRESSZUSRA HÁRUL A nagyromán sovinizmus lényege Al. Papiu Ilariantól máig ugyanaz: mind na­gyobb és nagyobb, idegenmentes!... Ro­mániát létrehozni. Ezt az alapirányzatot új színfoltok tar­kítják. Ilyen például az, hogy a Polgári Szövetség (Alianta Civica) a jelenlegi ha­talom számára pillanatnyilag nagyobb veszély, mint az elhallgattatott és meg ter­rorizált magyarság jogos követelései. Ezért csökkent a magyarellenesség éle, és erő­södött az ellenzék elleni általános táma­dás, valamint az ellenzék olyan beállítá­sa, hogy az nem jogosan kérné a „csőd­kormány“ és „csődhatalom“ lemondását, eltávolítását, hanem — úgymond — állam­csínnyel szándékszik destabilizálni az amúgy is ingatag helyzetet. Ugyanakkor a kiéheztetett és „átlibera­lizált“ lakosság széles tömegeinek gyomra (és főként annak hangja!) érzelmei fölé kerekedett: a nélkülözés pillanatnyilag háttérbe szorította a nyílt soviniszta ag­ressziót. Végeredményben kiütköztek a neokommunista-neofasiszta keverékhata­lom (egyesek szerint a „dilettánsok“) gyengéi: a demagógia csődje és a teljes gazdasági impotencia és inkompetencia, helyesebben a piacgazdaság és totalitarista vezetés összeegyeztethetetlensége. Mindebből arra következtetni, hogy lanyhulóban van a nacionalizmus és hogy „meggyőzéssel“ tompíthatjuk a román so­vinizmus élét, enyhén szólva politikai di­lettantizmus. Az „egyéb kérdések“ előtérbe kerülése sohasem több, mint a sovén nacionalista tobzódások szivar­szünetei. Gondoljunk csak arra, hogy a nemrég közölt közvé­lemény-kutatás „eredményei“ (vajon azok is mennyire cél­beállítottak és manipulál­tak?) az elnök, miniszterelnök és a VR iránti bizalmat, szimpátiát, tevékenysé­gük helyességét sugallják. Vagy arra, hogy Iliescu elnök egyszer sem tette szóvá a VR magyarellenes uszítását, sem a romák el­len szervezett pogromokat. Homályos szavakba burkoltan inkább az ellenzéket támadva — legalábbis ezt olvastam ki leg­utóbbi TV-beszélgetése végén —, mintsem a VR gyűlöletszító manővereit ítélte vol­na el. Moszkvai látogatása és az ott aláírt barátsági szerződés — melyben egyébként 15—20 éve először szerepel ismét a hatá­rok sérthetetlensége kitétel (román rész­ről) — azt mutatja, hogy Erdély (nagyro­mán megítélés szerint) a jelen kusza nem­zetközi körülmények között fontosabb, mint Besszarábia. Külügyminiszterünk vi­szont Nyugat-Európában két román állam­ról beszélt. Tehát Gazda József megállapítása, mi­szerint hatalmi szempontból a „Nagy Cél" a magyarság elsorvasztása, tökéletesen igaz, kiegészítve azzal, hogy jelen cikk el­ső mondatának értelmében a „Nagy Cél“­­nak csak egyik része, összetevője. Gazda Józsefnek mindenben igazat kell adnom, kivéve azt a megállapítását, miszerint: „a tolerancia-hiány manipulált, mestersé­gesen szított, a már említett VR-taktika eredménye“. Megjegyzem: természetesen ennek is (!) eredménye. Itt Domokos Géza véleményében osztozom, nevezetesen: „a párbeszéd, a kölcsönös jóakaratnak, az európai jogrend alapján álló evolutív fo­lyamatnak nincs alternatívája. Illetve van: a konfrontáció, a pusztulás, a gyű­­löltség ma és még beláthatatlan hosszú ideig“. Így bizony! Fekete-fehér alapon állunk, mert a többi alternatíva csak tak­tikázás, még az ellenzéki pártok (lásd Ion Ra­iu legutóbbi RMDSZ-ellenes kijelenté­sét), sőt még személy szerint Doina Cor­nea asszony részéről is! Eleget csalódtunk ahhoz, hogy minket taktikázással át le­hessen verni. A „román közeg egyértelmű magyarellenes beállításának“ — Gazda József ezt is felrója Domokos Gézának — elutasításával kapcsolatban azért nem te­kinthetünk el pár olyan támponttól, ame­lyek Domokost igazolják: — a román nacionalizmus már 1918 előtt is az „idegenek“ beolvasztásán fá­radozott és nem kis eredménnyel (lásd a törökök, szlávok és csángó-magyarok el­­románosítását!); — a két világháború között szervezett románosítás folyt fentről és lentről egy­aránt. — (az 1945) Júliusi-augusztusi panaszok (Szabad Szó 1945. aug. 2.) azt mutatják, hogy a magyar beszéd, ének elégséges a magyarok bántalmazására, s rendszerint a helybeliek részéről történtek ezek. Egyéb­ként ezt igazolja vonatjeleneteivel a két háború közötti időre vonatkozva Nagy István író is, amit Francisc Pacurariu író ironizálni próbált. — Tóth Sándor, Jelentés Erdélyből /7 — Valóság, 1990. július 6.), amikor a sok­­nemzetiségű Románia kommunista párt- és államvezetése, valamikor 1946 után az egységes és oszthatatlan nemzetállam el­vét felvállalta... ez az elv nem a létező helyzetet szentesíti, hanem egy, a fennálló nemzetiségi viszonyokat tagadó progra­mot involvál: a kisebbségek valamilyen módon való likvidálásának (beolvasztás, elűzetés, kiirtás) programját. ... — Bodor Pál: A hisztéria szükségálla­pota, 1990. Mindenesetre, talán a Nemzet­mentő Front proklamáció­ja kivételével egyetlen jelentős román politikai erő sem tett valóságfeltáró s az államsovinizmus eddigi gyakorlatától magát elhatároló nyi­latkozatot. — Bodor Pál: Az ezer vagy nyolcszáz vagy kétszázötven éve a mai Románia te­rületén élő „idegeneket“ az átlagos román tudat csak konfliktusként integrálta; — a temesvári és a brassói demokrati­kus, illetve demokratizálási kezdeménye­zéseket szinte ugyanazokkal az érvekkel hurrogja le a tömeg, a Románia Mare és a parlamenti fronttöbbség (Nu ne vindem tara); — a saját szennyében fetrengő társa­dalom sovinizmusa olyan védő fal a hozzá nem értő haszonlesők számára, mely meg­győzi nap mint nap őket, hogy mindent lehet, mindent szabad, úgysem kell senki­nek semmivel elszámolni. — Radu Ceontea: gyakorlatilag már nem félünk senkitől. Jegyezzék meg, hogy az 1990. márciusi események idején Maros, Hargita és Kovászna megyékben a Vatra jelentette a hadsereget, a rendőrséget, a szekuritátét. — Fábián Ernő: Ezek a diszkrimináló vélemények oly erővel befolyásolják a román közvélemény gondolkodását és magatartását, hogy — a tévedés kockázata nélkül — láthatatlan rendőri ellenőrzés­ről beszélhetünk (mely tisztét a zavarkel­tésben és feljelentéseken keresztül tölti be); — a jelenlegi parlament „nagyromán“ eszmére hangolt összetétele népi akarat eredménye, akárcsak annak határozatai (pl. Alkotmánytervezet). Molnos Lajos: ... mi akartuk, azaz a nép többségi aka­rata, hogy így legyen, hogy ezek legyenek. Voksát adta rá május 20-án. Akkor pe­dig? Akkor pedig az van, hogy minden nép olyan vezetőket érdemel, amilyen ő maga, a „felséges“ nép; — egyetlen demokratikus párt, érdek­­szervezet, csoport sem tudott 1989 óta el­érni semmit Romániában, a nagyromán eszme miatt... — Gál Mária (Intolerancia vagy hazafi­­ság)... tudjuk, tapasztaljuk... napról nap- NÉZŐPONT­ ra: nálunk állampolitikai szintre emelke­dett az intolerancia, még ha hazafiságnak is nevezik. Tömeghisztériaként uralkodott el az országon. — Valentin Leahu: Ardealul nu crede in lacrimi. Petre Roman úr úgy értékelte, hogy a mi szövetségünk „a fal, amely megállította a hullámot“. A VB nem ad és nem vesz el semmi jogot. Egy demokra­tikus államban ő létezik... stb., stb. Hát... ez lenne a közeg, kedves Gazda József. Nagyon jól ismered Te is. Én — sajnos — úgy hiszem, akárcsak dr. Éva Maria Bárki, hogy ez csak külső nyomás­ra fog engedni és akikor is csak taktikáz­va (gazdasági nyomásra gondolok). Hogy az engedményeket Bukarestben fogják meghozni végül is, az kétségtelen, és nem cáfolja a fenti gondolatot. Bányai Péter meglátásai a legrangosab­bak közé tartoznak, de csak a részletekre vonatkoztatva, ő a fő kérdésben fog mel­lé, de ott aztán alaposan! Tehát nincs miért „megdöbbenve olvas­ni“ Gazda József és Puskás Attila véle­ményét, nemzetiség­féltését és közvetve dr. Éva Mária Bárki véleményét sem. Alapjában véve nekik kell igazat adnunk, itt-ott pedig Domokos Gézának és Bányai Péternek is. Kétkedve olvastam Bányai Péter sza­vait: „...energiánkat ne az utcán fecsé­reljük el, hanem­­vegyük fel a szorosabb kapcsolatot a munkássággal, a szakszer­vezetekkel (eddig semmi kifogásom), szí­vós munkával győzzük meg (sic!) őket, melyek az ország valós problémái és kik az igazi ellenségei. És ha ez sikerül, pár hónap, pár év múlva (? ?) egy általános sztrájk napok alatt elsepri a hatalom mai gyakorlóit, és akkor kezdődhet a demok­ratikus Románia, a civil társadalom, a helyi autonómiák megszületése“. Mintha Petőfit olvasnám a világforradalom eljöve­teléről, vagy Adytól a Földindulást vagy Saint-Simontól Az európai társadalom újjászervezését, az Új kereszténységet, amelyben próbálja meggyőzni... Ennyire naivnak azért nem szabad lennünk, nem beszélve arról, hogy a „Nagy Cél“-t Maria Bárki, Gazda és Puskás is jól sejti­k, mi több: LÁTJÁK! A Vatra Románeasca a magyarság ellen jött létre; A Front vatrálizálódott; A vatrás Front parlamenti többségű; A parlamenti többség mint a nép válasz­tottja: — magyarellenes Állami Himnuszt vá­laszt; — Magyarellenes éllel választ évfor­dulós megemlékezéseket; — magyarellenes éllel választja a ro­mánság Nemzeti Ünnepét. Mindebből és a magyarságnak ezekhez való viszonyulásából jó nem származhat. Azért is választották így, hogy a magyar­ság bűnbakszerepe elkerülhetetlen legyen. Az ebből származó súrlódások pedig al­kalmasak a nacionalizmus ébren tartására, de ugyanakkor riasztják is a kisebbségi magyarokat Romániából, vagy megfélem­lítik és beolvasztják. Anélkül, hogy elítélném Domokos Géza vagy Bányai Péter véleményét és maga­tartását, feltétlen kezet szorítok én is Gazdával és Puskással, mert úgy vélem, hogy mélyebbre látnak, akárcsak dr. Éva Maria Bárki, noha itt-ott velük sem ért­hetek teljesen egyet. Valahogyan vala­mennyiük pozitívumainak ötvözetéből ke­rülne ki az igazság, a helyes, követendő út Ez az ötvözés a II. kongresszus dolga lesz! KOKALY JÖZSEF ÚJ LAP - ÚJ MAGYARORSZÁG Két mutatványszám után április 26-án, pénteken jelent meg az újabb budapesti napilap az Új Magyarország. Bár a cím alatt csak a főszerkesztő nevét találhatni (Albert Gábor), mivel a lap bemutatására az MDF-székházában került sor, feltételez­­hető, hogy kormányhoz — vagy MDF-hez — közeli sajtóorgánumról van szó. Polgári napilapot kívánnak a magyar­­országi és a máshol élő olvasók kezébe adni a szerkesztők, melynek célja az épít­kezés, és nem a vélt vagy valós vitákba bo­­nyolódás, bűnbakkeresés. Ugyanis a ha­­­talomváltás viszonylag gyorsan lezajlik, de a társadalom igazi átrendeződési sokkal lassabban, amit segíteni kell — s ebben egyetérthetünk a programfogalmazó Albert Gáborral. A lapról részletesen szólni egyelőre ko­­rai — 60 fős gárda készíti, 70 ezres pél­­dányszámmal indították, ára 12,5 Ft —, így hitt Sok sikert az új lapnak! Egy ma induló lap nincs könnyű helyeiben... BODÓ BARNA

Next