Romániai Magyar Szó, 1992. március (4. évfolyam, 667-693. szám)

1992-03-01 / 667-668. szám

Romániai Magyar Szó 2 Hatályba lépett a román—magyar nyitott égbolt megállapodás Katona Tamás magyar külügyi állam­titkár és Simion Pop budapesti román nagykövet csütörtökön kicserélte a nyi­tott égbolt-rendszer létrehozásáról szóló, Bukarestben 1991. május 11-én aláírt meg­állapodás megerősítő okiratait. Ezzel ha­tályba lépett Magyarország és Románia között az európai bizalom- és biztonság­erősítő törekvésekhez kapcsolódó, magyar részről példaértékűnek tekintett nemzet­közi szerződés — jelenti az MTI. Katona Tamás államtitkár és a nagykövet egyaránt méltatta a megállapodás jelentőségét az összeurópai törekvések és a kétoldalú kap­csolatok erősítésében. Megszületik az „agresszív kooperáció" George Bush amerikai elnök, a bolíviai, a kolumbiai, a perui, az ecuadori és a me­xikói államfő, valamint a venezuelai kül­ügyminiszter kétnapos csúcsértekezletet tartott a texasi San Antonióban a kábí­tószerek terjedése elleni harcban folyta­tott együttműködés erősítése ügyében — jelenti a France Presse.­­ A hírügynökség szerint az Egyesült Ál­lamok és Kolumbia egyetértett a drogké­szítéshez szükséges alapanyagok kínála­tának 50 százalékos csökkentésével az ame­rikai kontinensen 2000-ig terjedőleg. Peru nem tartotta reálisnak ilyen irányú célki­tűzések rögzítését mindaddig, amíg konk­rét javaslatok nem történnek a coca-ül­tetvények helyettesítésére alternatív, de a farmerek számára ugyanolyan hasznot hajtó kultúrákkal. A találkozó részvevői viszont megálla­podtak abban, hogy közös küldöttséget menesztenek Európába és Ázsiába, igé­nyelve az övezet országainak közreműkö­dését a drogellenes harcban és támogatá­sát az Andok-paktum országai számára. A kábítószerellenes küzdelemben „agresz­­szív“ kooperációra kerül sor — jelentette ki a San Antonió-i csúcsértekezlet záró­összejövetelén George Bush, az Egyesült Államok elnöke. Vége a jugoszláv polgárháborúnak? Szlobodan Milosevics, Szerbia elnöke azt állította, hogy véget ért a pogárhábo­­rú Jugoszáviában. A szerb parlamentben tartott, a szokványostól eltérő beszédében ■— hangzik az Associated Press beszámo­lója — Milosevics beismerte, hogy Szerbia fegyverezte fel a horvátországi szerb fel­kelőket. Ugyanakkor a hírügynökség sze­rint az elnök érzékelhetően eltávolodott előbb álláspontjától, miszerint a horvátor­szági és más szomszédos köztársaságok te­rületén levő szerb lakosságú tartományok jog szerint egyesülhetnek Szerbiával. A szerb köztársasági elnök parlamenti kijelentésével ellentétben a zágrábi rádió szerint a szövetségi hadsereg csütörtökön ismét nehéztüzérséggel lőtte Eszéket. FEJTŐ FERENC A kisebbségi rendezés mintája Az Európai Közösség rögzítette Hor­vátország elismerésének pontos felté­teleit, s ezáltal precedenst teremtett. Általánossá válása megkönnyítheti, hogy megszűnjenek azok a nemzetisé­gi konfliktusok, amelyek a közép- és kelet-európai országok stabilizálódását és demokratizálódását az első világhá­ború vége óta megakadályozták. A régió szinte mindegyik, egykor az Osztrák—Magyar Monarchia és az otto­­mán birodalom részét képező orszá­gában megbontotta az egyensúlyt a ho­mogén és egységes állam utáni vágya­kozás, amelyre a román parlament ál­tal a közelmúltban elfogadott új alkot­mány is nagy hangsúlyt fektetett. Más­szóval ezek a többnemzetiségű államok azzal, hogy nemzetállammá akartak válni, szisztematikusan visszautasítot­ták a nemzeti és vallási kisebbségek ál­tal követelt autonómia minden formá­­ját. Így a kisebbségi státus gyakorlati­lag a másodosztályú állampolgárságot­, az alávetettséget és hátrányos megkü­lönböztetést jelentette. Tudjuk, hogy az egykori Jugoszlávia szerb—horvát pol­gári és katonai hatósági honfitársaiknak a Horvátország kiválása esetén felme­rülő esetleges megkülönböztetésekkel, illetve represszióval szembeni védelmét jelölték meg a katonai beavatkozás in­dokaként. Jóllehet a horvátországi szerb kisebb­ségnek (12 százalék) a hágai békekon­ferencia által meghatározott státusa a „különleges“ jelzőt viseli, bizonyára mintaként szolgál majd a készülőben lévő kisebbségi jogokról szóló Európai Konvencióhoz. Hiszen nehéz elképzelni, hogy az, amit Horvátország független­ségének elismeréséhez kritériumként fogalmaztak meg, ne legyen érvényes a függetlensége elismerésére vagy pedig az Európai Közösséghez való csatlako­zásra váró összes többi államra is. A közösség kizárólag a jogállamok s a demokratikus országok előtt kívánja megnyitani a kapuit. Így a nemzeti szimbólumok (zászló), a második nemzetiség birtoklásának, a saját oktatási és közigazgatási rendszer, nevezetesen a helyi rendőrség és igaz­ságszolgáltatás kiépítésének jogát Szer­biának is biztosítania kell majd — amint hajlandó lesz e néven színre lép­ni a nemzetközi porondon — a koszovói albán (90 százalék), a vajdasági magyar és horvát (kb. 48 százalék) és a szan­dzsák­ muzulmán (8 százalék) kisebb­ség számára. S feltehetjük a kérdést, hogy milyen alapon utasíthatja majd vissza Románia ugyanezen jogszabályozás alkalmazá­sát az erdélyi magyarokra és németek­re, illetve moldávokra vonatkozóan? Macedóniának — Görögország valószí­nűleg nem tudja megakadályozni, hogy kiszabaduljon Belgrád fennhatósága alól — különleges státust kell biztosí­tania az albán (20 százalék), Bosznia- Hercegovinának a szerb, a muzulmán és a horvát, Szlovéniának az olasz , Szlovákiának a magyar és a rutén ki­sebbség számára. Csak örülhetünk neki, hogy Lord Carrington és Badinter úr átvágták a gordiuszi csomót, s példamutató leckét adtak bátorságból s egyértelműségből. A NAGYVILÁG HÍREI AZ ÚJRA FELLÁNGOLT HARCOK MIATT Velajati nem mehetett Hegyi Karabahba A 72 órás tűzszüneti megállapodás elle­nére csütörtökön súlyos harcok színtere volt Hegyi Karabah. Az azerbajdzsáni fél nagyarányú támadást indított Askeran rajoni székhely ellen, és ugyancsak táma­dott egy közeli örmény falut. Katonai ala­kulatok Agdam felől öt kilométernyire be­hatoltak az enklávé területére, páncéloso­kat — köztük tankokat —, helikoptereket vetettek be, modern fegyvereket használ­tak. A harcoknak halálos és sebesült ál­dozataik voltak. Estére, az ITAR-TASZSZ hírügynökség szerint, helyreállt a nyuga­lom. Túl későn ahhoz, hogy Velajati irá­ni külügyminiszter, programjának megfe­lelően ellátogathatott volna Hegyi Kara­bahba. ,,­­ , , ■ A helyzet alakulásának következménye­ként a Jereváni Rádió felhívást sugárzott, melyben Örményország Honvédelmi Mi­­­nisztériuma azt kéri a határokon kívül élő „örmény tisztektől, minden örmény testvégtől“, térjen vissza hazájába, hogy részt vállaljon az örmény nemzeti hadse­reg létrehozásában, amire feltétlenül szük­ség van a Hegyi Karabah-i fejlemények miatt. A felhívás szövege egyebek között rámutat, hogy a háború most már Ör­ményországot is fenyegeti: azeri erőket vontak össze a határon és határ menti ör­mény létesítményeket vetettek alá tüzér­ségi tűznek, így Örményország biztonságát most már csakis reguláris hadsereg véd­heti meg. A többségében örmény lakosságú azer­­bajdzsáni enklávéban négy éve dúló har­cok nyomán kialakult helyzetről tanács­kozott csütörtökön és pénteken az Euró­pai Biztonsági és Együttműködési Értekez­let (EBEÉ) tagországai magas rangú tiszt­ségviselőinek bizottsága Prágában, egy fegyvernyugvási és közvetítési terv kidol­gozása végett. Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter, az EBEÉ soros elnöke felhívással fordult Örményország és Azer­bajdzsán elnökeihez: vessenek véget a harcoknak és kezdjenek béketárgyalásokat. A sokat szenvedett vidék lakosságának megsegítésére tett kezdeményezést a Nem­zetközi Vöröskereszt Bizottsága, s genfi jelentés szerint elnyerte az azerbajdzsáni hatóságok beleegyezését abba, hogy bein­dítsa humanitárius akcióit. Ezért két-há­­rom héten belül megérkezik Hegyi Kara­bahba az első Vöröskeresztes misszió. Aláírták a csehszlovák—német alapszerződést A lapunkban is jelzett várakozásnak megfelelően Helmut Kohl kancellár és Václav Havel elnök csütörtökön aláírta Prágában a német—csehszlovák barátsági, együttműködési és jószomszédsági szerző­dést — jelenti a France Presse a csehszlo­vák fővárosból. A hírügynökség szerint az aláírási ünnepség színhelyére, a prágai várba érkező német kancellárt több száz főnyi tüntető várta, részben azért, hogy tiltakozzon a szerződés aláírása ellen, részben pedig, hogy megéljenezze és kezet szoríthasson vele. • » ü mi' * (Cartoon: Horst Haitzinger) ALBANIA Éhezők rohama Karhatalmi beavatkozást igénylő helyzet alakult ki Dél-Albánia két városában — Lushnjében és Pogradecben. Több ezres tömeg rohamozott meg és fosztott ki olyan üzleteket, hol élelmiszersegélyeket tárol­tak. Wilson Ahmeti miniszterelnök a rend­őrség és a hadsereg sürgős és erélyes be­avatkozását kérte csütörtökön a fosztoga­tók ellen. A zavargásban kedden és szer­dán három ember életét vesztette, csü­törtökön mintegy ötvenen megsebesül­tek. Lushnjében 26 személyt letartóztat­tak, ám a helyi rendőrség bevallotta: kép­telen megbirkózni a helyzettel. Reformok — de csak módjával Úgy tűnik, elérkezett a reformok ideje a parányi dél-afrikai autokrata királyság­ban, Szváziföldön is. Magát az uralkodót, a 23 éves III. Mswati királyt, fiatal kora ellenére — vagy éppen ezért? — valami­féle politikai, reform­folyamat beindítása foglalkoztatja. Egy összejövetelen be is jelentette, hogy parlamenti választásokat tartanak, habár időpontot nem adott meg. Persze, hangoztatta, hogy Szváziföldön bármilyen változásnak a hagyományok tiszteletben tartásával kell végbemennie, és semmi szükség arra, hogy „a modern társadalom tendenciáit“ másolják. A megbeszélések folytatására Budapesten kerül sor Még mindig jobb egy anyóssal veszekedni, mint nem beszélni vele Exkluzív interjú TÓTH JÓZSEF szenátorral — A fogadó fél ezúttal a román parla­ment román—magyar baráti csoportja volt, amelynek ön az alelnöke. Legyen szíves, mondjon néhány szót az előkészí­tésről, a szervezésről, szervezőkről. — Különös módon nem azok rendezték meg, tájolták be a találkozót, akik hiva­talosan azt most a magukénak akarják tudni. Nem ez az első alkalom, hogy a két baráti csoport tagjai egymással találkoz­nak. Az elmúlt év október végén került sor az első találkozóra. Akkor egyesek nem­tetszésével dacolva, vagy talán azért, mert úgy hitték, úgy sem lesz belőle semmi, felvállaltam ezt az ügyet. Nemcsak azért, mert ennek a csoportnak én vagyok az alelnöke, nemcsak azért, mert magyar vagyok, de azért is, mert úgy érzem, az ember elsősorban a saját portája körül kell hogy seperjen, s utána menjen mesz­­szebbre. Véleményem szerint a legfonto­sabb a szomszédokkal helyére tenni a dol­gokat. Románia esetében ez éppen az a Ma­gyarország, amelynek nem állampolgára, de nemzetiségi szempontból én egy tagja vagyok. Nem vagyok román, de román állampolgárként mindig szem előtt tar­tottam annak az országnak az érdekeit, melynek polgára vagyok, ám annak a nemzetiségnek az érdekeit is, amelyhez tartozom. Ilyen indítékok hatása alatt in­dult be az a szervezőmunka, amelynek célja az volt, hogy összehozza a két par­lamentben hivatalosan létező baráti cso­portot. Nagyon jól tudtam, hogy a ro­mán csoport elnöke, aki ezeket a dolgo­kat kellene intézze, előmozdítsa, a két or­szágot elválasztó kicsi távolságokra nem sokat ad. Ő inkább Dél-Amerikát, Dél- Koreát, Ázsiát célozza meg. A külügyi bizottság alelnöke, aki a betegeskedő el­nök, Corneliu Manescu helyett irányítja a bizottság ügyeit, s aki a mi baráti cso­portunknak a titkára, egyetértett velem, nem kell megvárjuk, hogy mások szer­vezzenek helyettünk, bíztassanak bennün­ket, mi kell cselekedjünk. — Dm­itru Calueanu úrról van szó, ugye? — Igen, őróla. Nos, a szervezés sikerült. Budapestre látogattunk. Ott egyszer elém álltak a tévések, s azt mondták: nagyon röviden nyilatkozzak a megbeszélések eredményeiről, félpercnyi időm van. Egy anekdotát mondtam el: még mindig jobb egy anyóssal veszekedni, mint egyáltalán nem beszélni vele. Ha veszekszünk, talán kiderül, hogy neki is igaza van, nekem is, s megbékélhetünk. Ha nem beszélünk, so­ha nem lesz békesség belőle, csend ta­lán igen, de békesség az nem. Én valóban úgy érzem, hogy a mi együttműködésünk a magyar baráti csoporttal valahogy ezt a hallgatást törte és töri meg. Akkor a romániai delegáció minden tagja egyetértett azzal, hogy érdemes volt Budapestre utazni, annyira érdemes, hogy folytatni kell a találkozókat Itt Bukarest­ben nem mindenki rajongott azért, hogy megszervezzük — sportnyelven szólva — a visszavágót. Most pedig, amikor a ma­gyar parlamenti csoport Bukarestbe láto­gatott, úgy éreztem, megint léptünk egyet. — Talán itt mások tolakodtak előtérbe, mások lettek a főszereplők, mint akik ezt valóban kiérdemelték volna. — Tudja, hogy van ez, háború után sok a hős. Azok az emberek, akik a kezdet kezdetén nem is támogatták ezeket a dol­gokat, amikor már megvolt, amikor szere­pelni kellett, egyből a színpadra, nem is oda, egyenesen a függöny elé léptek. Én soha nem akartam a saját személyemet előtérbe tolni csupán azért, hogy szere­peljek. Nem mondom, hogy nem esett volna jól, ha azt mondják: Hát, igen, ő szervezte meg és ennek eredménye az, ami van. Nem így történt. Ez nem baj. A lé­nyeg: azok az emberek, akik állandóan gáncsoskodnak , hogy ne tudjunk elmoz­dulni a holtpontról, már az első napi megbeszélés alkalmával azt tapasztalták, még a román kollégák sem úgy reagál­nak bizonyos dolgokra, ahogyan ők azt elképzelték. Amikor az egyik szenátor társam elég belemenősen, mondhatnám, durván olyasmiket mondott, amiket nem kellett volna. — Moi? úr? — Igen. Nos, a válaszban elhangzott tisztázás olyan volt, hogy a mellettem ülő román kolléga azt mondta: „Inkább’erre kellene hogy odafigyeljünk. Ez az ember nagyon szépen és értelmesen beszélt". Amikor mindenki eljut egy ilyen felisme­réshez, akkor valóban kezdünk baráti csoporttá válni. ■ w. .t — Igaz az, hogy a tegnap esti fogadá­son, a fehér asztal mellett Dumitrascu szenátor úr kijelentette, hogy soha ilyen kellemesen, jól nem érezte magát? — Igen, ez így volt. Ma a parlamenti szünetben meg is kérdeztem tőle, valóban annyira jól érezte magát? Az igenlő vá­lasz után viccesen megjegyeztem, talán nem ártana, ha a konstancai Farulban megjelentetne erről, egy icipici nyilatko­zatot. — Sajnos, gyakran megtörténik, hogy a fehér asztal mellett egyet, a parlament­ben pedig teljesen mást mondanak ugyan­azok az emberek.­­ Van egy olyan mondás, mely szerint a gyermek, a bolond és a részeg mondja ki Az igazságot Jó lenne, ha a józan em­ber emlékezne a részegségében kimondott igazságokra. A kapcsolatteremtés (Folytatás az 1. oldalról) seb­k elején kölcsönösen ígéretet tettünk arra vonatkozólag, hogy őszintén vetjük fel a problémákat, s ennek az ígéretnek a szellemében jártunk el. A másik ilyen ügy Für Lajos és Entz Géza ismert nyilatkozataival állt kapcso­latban.­­ — Ezt is Mol? szenátor úr vetette fel? — Igen. A problémafelvetés értelme és célja abban állt, hogy a magyar parla-­ menti képviselők próbáljanak odahatni: a végrehajtó hatalom képviselői fokozot­tabb mértékben legyenek körültekintőek, amikor nyilatkoznak. Az effajta kijelenté­sek megnehezítik azt az építést, amit mi, parlamenti képviselők, igyekszünk meg­valósítani. A jó szándékon túlmenően a kapcsolatteremtés kitartó, következetes munkát igényel, márpedig a másik félnél kedvezőtlen visszhangra találó kijelenté­sek lefékezik az ez irányba ható igyeke­zetek — Mennyiben tud hatni ilyen értelem­ben a törvényhozás a végrehajtó szervek­re, a kormányra, a külügyminisztériumra? — Ez olyan kérdés, melyre nehezen le­het választ adni. Minden attól függ, az il­lető országban milyen reális szerepet ját­szik a törvényhozó testület. Nagyon jól tu­dom, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet befolyásolni sem a közvéleményt, sem az újságírókat, sem a küügyminiszté­­riumot. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem kell velük civilizált módon párbeszé­det folytatni. — A magyar delegációval folytatott megbeszélésről milyen benyomásokkal tá­vozott? — Rendkívüli értékű emberekkel talál­koztam, akikkel előítéletek nélkül lehet tárgyalni. Megbeszéléseinknek jelenleg tu­lajdonképpen a kezdetén vagyunk. Majd Budapesten folytatjuk őket Sikerült (Folytatás az 1. oldalról) — Faur szenátor úr említette, hogy az első megbeszélés során Mola szenátor nyi­latkozott ilyen szélsőséges formában. — Hát igen. Für Lajos úr nyilatkozatát inkriminálta. De úgy érzem, hogy sikerült vele is megértésre jutnunk, végül­­ egé­szen más hangnemben zártuk a tárgyalá­sokat. Egyébként nem igen találkoztunk senkivel, aki túlságosan szélsőséges han­gon nyilatkozott volna. Most szenátor úr keményebben szólt ugyan, mint a többiek, de azzal végeztük a dolgot, hogy ő is megelégedetten távozott, mert nem kifogá­solt semmit, a magyarázatainkat sem. V. \ ' ’ * SZÉKELY LÁSZLÓ 1992. február 29-március 1. TARKABARKA HÉT ■ ■ ■ Hét hónappal a jugoszláviai polgárháború kitörése után az ENSZ úgy döntött, hogy harmincegy ország mintegy 14 ezer katonáját indítja békefenntartó misszióra a volt jugoszláv föderációba. Az akció célja: az Európai Közösség számára megkönnyíteni a délszláv válság globális politikai rendezését. A Biztonsági Tanács erre vonatkozó döntése jól szemlélteti a kockán forgó óriási tétet. A feladat ugyan­is az, hogy a nemzetközi közösség össze­hangolt erőfeszítéseivel tegyék ártalmat­lanná — lehetőleg időben — a bármely pillanatban felrobbanható „jugoszláv bombát“. Ily módon­ a világszervezet a válság globális politikai rendezésével megoszott európai i ketösség szóig, ahapa állítja békefenntartó kapacitását. Ezáltal Lord Carrington, a Jugoszlávia-konferen­­cia elnöke is könnyebb feladatnak néz e­­lébe, annál is inkább, hogy a jelek sze­rint mind a szerbek, mind a horvátok megértették: a harcok folytatása nemcsak katonai és diplomáciai, de gazdasági szempontból is merőben értelmetlen. A szerbek uralta belgrádi kormány diplomá­ Ciailag nagymes „«Kőén disz, ge,-- Ott . . ., miután Horvátország és Szlovénia függet­lenségét több mint 40 ország elismerte. Gazdasági szempontból Szerbia és Hor­vátország egyaránt a szakadék szélén áll, ezenkívül Szerbiának az ellene elrendelt embargó súlyos következményeivel is szembe kell néznie. Ilyen körülmények között a mintegy 14 ezer kéksisakos kikül­dése a kedélyek valamelyes csillapodásá­hoz vezethet, ami lehetővé tenné az ösz­­szes függőben maradt Keruev­­inztus, a na­gyon fontosnak ítélt kisebbségi problémák megtárgyalását. A Horvátországba kive­­zénylendő ENSZ-erők egyik feladata ép­pen az lesz, hogy felügyeljenek a kisebb­ségi jogok tiszteletben tartására. A Biz­tonsági Tanács igen nagy hangsúlyt fek­tetett erre a kérdésre, ugyanis nem tart­ja üdvösnek az etnikai szempontból ho­mogén területek kialakítását. Ezért hatá­rozatában a BT világosan utalt a helsin­ki folyamat azon elveire, amelyek eluta­sít­j­ák a külső vagy belső határok erő­szakkal történő módosítását. Egyes poli­tikai megfigyelők szerint az ENSZ eljárá­sának az a gátja, hogy megpróbáljon ren­det teremteni a balkáni régióban, ahol e­­lég gyakran lángolnak fel a mostanihoz hasonló konfliktusok. ■ ■ ■ A tervek szerint a több évtizedes polgárháború után ezer sebből vérző Kambodzsába is nagy létszámú ENSZ-erő­­ket irányítanak. Butrosz Gáli főtitkár több mint 20 ezer katonát és polgári meg­figyelőt szeretne a távol-keleti országba küldeni a tűzszünet, illetve a jövőre ter­vezett választások ellenőrzésére. Ameny­­nyiben a terv valóra válik, ez lesz a világ­­szervezet történetének legnagyobb szabá­sú akciója. A csúcsot egyelőre Kongó (a mai Zair) tartja, ahol 1960-ban kereken 20 ezer katonával képviseltette magát az ENSZ. Ha a u­r zóiu u«u „ a a „...ijd­­­zsai tervnek, márciusban már meg is kez- CUK a pekeieni taraj­e-'ur ,az ENSZ-katonák fő feladata az lenne, hogy felügyeljék az ország általános demilitari­­zálását, a külföldi csapatok kivonását, il­letve a négy kambodzsai frakciónak nyúj­tott katonai támogatás megszüntetését. Nem kevésbé fontos az emberi jogok tisz­teletben tartásának szavatolása, majd a választások előkészítése és lebonyolítása. A több százezer menekült hazatelepítése szintén az en­­öZ­eru...ie náru . e....- ban csak az aknátlanítási akció befejezé­se után kerülhet sor. Az egész akció költ­ségét mintegy kétmilliárd dollárra becsü­lik, de még ez sem lenne sok, ha valós­nak bizonyulna az ENSZ-főtitkár vélemé­nye. Nevezetesen az, hogy sok évi polgár­­háború után Kambodzsa felkészült a de­mokráciára és a békére. ■ ■ ■ Nem sikerült jelentős erőket megmozgatniuk az orosz konzervatívok­nak múlt vasárnap, a szovjet fegy­veres erők napján. Habár a több m­int másfél hónappal ezelőtt bevezetett árliberalizá­ció máris egész társadalmi kategóriák el­szegényedéséhez vezetett, alig ötezer em­be gyűlt össze a moszkvai Majakovszk­i­j téren, hogy elítélje Jelcint és kormányát, egyben a szocializmusra Szovjetunió visz­­szaállítását követelje. Tény viszont, hogy a tüntetők nagyon elszántak voltak, hi­szen összecsaptak a rendfenntartó erők­kel, amire Moszkvában az utóbbi időben nemigen volt példa. A szervezők, külön­böző kommunista irányzatú tömörülések képviselői szerint a megmozdulásnál népek között azt akarták elérni, hogy hangot ad­janak álláspontjuknak, miszerint az egy­séges hadsereg a béke egyetlen biztosíté­ka. Akciójuk azonban kudarcot vallott, amit egyrészt az egység, másrészt a vilá­gos politikai program hiánya okozott. U­­gyanakkor a tüntetés bebizonyította, hogy az oroszországi nacionalista és konzerva­tív mozgalom pillanatnyilag nem egyéb, mint hatalmas egyveleg, melyben a szél­­sojoobo,vand­ a Kom­munisarg szinte minden politikai irányzat megtalálható. H­a . De nem, csak Oroszországban le­hetségesek az effajta, többé-kevésbá kényszerű társbérletek. A franciaországi Nizza egyik választási kerületében a ha­­gyományos jobboldali pártoknak a szocia- Latakkal,­ a Kom­munstakk­a és a környe­zetvédőkkel kellett szövetkezniük, hogy útját állják a szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltjének. A nizzai erőpróbára egy hónappal a regionális és kantonális vá­lasztások előtt került sor, amikor minden jel arra vall, hogy a szocialisták hátrálni­­ kényszerülnek az erősödő jobboldali pár­tok, többek között a Le Pen vezette Nem­zeti Front előtt. A nizzai választáson szü­letett eredmény paradox módon szintén a szélsőjobboldal előretörését jelzi, hiszen a koalíció által támogatott Marie-Jean Murcia alig 88 szavazattal szerzett töb­bet, mint Jaques Leyrat, a nemzeti Front jelöltje. Ugyanakkor január végén Észak-Franciaországban, két héttel ké­sőbb pedig a Párizs környéki régióban maradt állva a Le Pen-féle párt embere. ■ ■ ■ Észak-Írországban szinte minden napra jut egy véres merénylet, se vége, se hossza­­a szemet szemért, fogat fogért in­díttatású gyilkossági sorozatnak. Ha pedig Észak-Írországban történetesen csend van, akkor az Egyesült Hap­lat magáról az Ír Köztársasági Hadsereg, rövidén­, IRA. A hábo­rúskodá­s gyöke­rei 1922-ig nyúlnak vissza, amikor a 95 százalékban római katolikusok lakta Ír­ország elnyerte függetlenségét, miközben a szigetország­­északi részt, továbbra is az Egyesült Királyság fennhatósága alatt ma­radt. Észak-Írországban az 1960-as évek végén vált feszültté a helyzet, amikor az IRA ideiglenes szárnya „szent háborút“ indított a katolikus kisebbség védelmében a többnyire protestánsok lakta tartomány­ban. ill13 óta a .iji. tuzu ser ,, j­e.en megegyezni a hatalom megosztásában, és a vallási eredetű konfliktus egyre több áldozatot követel. Bár a terror szakadat­lannak mondható, az elmúlt hetekben - a szokásosnál is-több­­ -merényletre, véres megtorlásra került sor. Az IRA politikai képviselője, a Sinn Fein­­álláspontjában csak a párt nemrégiben lezajlott évi kong­resszusán történt figyelemreméltó válto­zás. Gerry Adams, a párt vezetője akkor kijelentette, hogy az­­ Észak-Írországgal kapcsolatos béketárgyalások nem vezettek semmilyen eredményre, a felek 20 év u­­tán is egy helyben topognak. Olyan ez, mint egy „rossz koldusopera“ — fakadt ki Adams. Az újdonság abban áll, hogy a pártvezér az ENSZ és a Közös Piac támo­gatását kérte a konfliktus megszünteté­séhez. Másrészt Adams kijelentette, hogy folytatják a fegyveres harcot, de egy új stratéga kereke­­n. á .u.wj­­­.zi­uen . . hogy „egyik kezünkben szavazóurnát, a másikban karabélyt tartunk“. Hogy med­dig? A Sinn Fein vezetője erre is vála­szolt: mindaddig, míg véget vetnek a brit uralomnak Észak-Írországban. KOZMA KIS TIBOR Göncz Árpád bocsánatot kér A budapesti Főiskolai Napok kereté­ben csütörtökön a külkereskedelmi főisko­la diákjai beszélgetésre hívták Göncz Árpád köztársasági elnököt. Azon túl, hogy a köztársasági elnöknek milyen sze­repe van az..ország külpolitikájának ala­kításában, hogyan értékeli Magyarország gazdaságpolitikáját, a demokrácia érvé­nyesülését az országban, a magyarság kérdését, az is érdekelte a hallgatókat, hogy a köztársasági elnök mennyire tud magánember lenni, elmehet-e például külföldön sétálni vagy vásárolni, melyik volt a legkellemesebb, illetve a legkelle­metlenebb élménye. Az abortuszti­la­lomról is megkérdezték. Göncz ezt nyilatkozta: „A leggorombább születésszabályozási módszernek tartom. Én azt szeretném, ha a magyar társadalom lehetőség szerint egészséges gyermekek­kel szaporodna. Meggyőződésem, hogy a családtervezést a családtól elvonni nem le­het. Az abortuszok számát mindenekelőtt fiatalkori felvilágosítással kellene csök­kenteni.“ Egy külföldi hallgató arról faggatta a köztársasági elnököt, a magyar kormány mit tesz, hogy megvédje a színes bőrű diákokat az atrocitásoktól. „Tőled, és­­az itt tanuló külföldi diákoktól őszintén és szívemből bocsánatot kérek az egész magyar nép nevében“ — mondta Göncz Árpád, s a diákok megtapsolták válaszát. (MTI) RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • A FÁK 11 tagköztársasága elfogadta a javaslatot, hogy csatlakozzék az Euró­pai Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz (EBRD). • Bush amerikai és Kravcsuk ukrán elnök telefonmegbeszélést folytatott Uk­rajna küladósságának törlesztéséről és megállapodott, hogy május 6-án Ukrajna elnöke tegyen hivatalos látogatást Wa­shingtonban. • Lengyel kormányhatározat értelmé­ben megszüntették a húsimportot a nyu­gati országokból, hogy oltalmazzák a bel­földi termelőket. A továbbiakban az EGK-ból származó mezőgazdasági cikkek behozatalának korlátozása várható. • Két százalékkal emelik március 1-jé­­től a törvényes bérminimumot Francia­­országban­ A béremelésben az alkalmazot­tak 11 százaléka, főként kereskedelmi és szállítási dolgozók részesülnek. • Kíváncsiak tömege lepte el a ten­gerpartot a Szczecin lengyel kikötő köze­lében levő Miedzyzdroje tengerparti fürdő­helyen. Villámgyorsan terjedt el ugyanis a hír, hogy itt napok óta farmernadrágo­kat, női alsóneműt tartalmazó dobozokat, irodafelszerelést, sőt magnetofonokat so­dor partra a tenger. Ezeknek a javaknak az eredete egyelőre ismeretlen. • A Törökországból hazatérő Adrian Nastase külügyminiszter megszakította út­ját Belgrádban, ahol Milivoje Makszi­cs ideiglenes szövetségi külügyminiszterrel találkozott. A megbeszélés témaköre a ba­ráti kapcsolatok és együttműködés fejlesz­tése, illetve a jugoszláv válság rendezését célzó diplomácia volt. • Tíz kilométer hosszú, kénhidrogént tartalmazó füstfelhőt észleltek a délnyu­gat-bulgáriai Szandanszk tartomány fe­lett A BTA hírügynökség szerint a szennyeződés a szandanszki melegházak fűtésére használt pakura égésgázaiból származik. • Simion Pop budapesti román nagykö­vet búcsúlátogatást tett Göncz Árpád ma­gyar köztársasági elnöknél és Szabad Györgynél, a parlament elnökénél abból az alkalomból, hogy befejezi küldetését Magyarországon. • A Magyar Szocialista Párt elképzelése szerint a következő választásokon országos listát állíthatnak azok a nemzeti és etnikai kisebbségek, amelyek legalább 4 egyéni jelöltet tudnak indítani. Ugyanakkor­ — a pozitív diszkrimináció jegyében — az or­szágos listát állító kisebbségek számára garantáltan biztosított lenne egy képviselői hely a törvényhozásban. • Amint a Nature írja, két spanyol és egy chilei tudós felfedezte a rákos sejtek védekezési mechanizmusát. A brit tudomá­nyos folyóirat szerint ez az első lépést je­lentheti a rákos sejtek elpusztítását célzó kezelés kidolgozásában.

Next