Romániai Magyar Szó, 1993. június (5. évfolyam, 1043-1068. szám)

1993-06-01 / 1043. szám

Romániai Magyar Szó 2 Kettős állampolgárságot? Újabb­ merényletek Németországijan Öt török bevándorló, három nő és két kislány vesztette életét az újabb merény­let során, amelyet minden bizonnyal szél­sőjobboldaliak követtek el szombat reg­gel Solingen német városban. Frank­furtban három halálos áldozatot köve­telt egy hasonló akció, Münchenben pedig tizennégy török bevándorló sebesült meg, azmikor lakótelepükön gyújtóbomba robbant. Több mint kétszázan — többsé­gükben török vendégmunkások — tün­tettek Solingenben vasárnap éjjel, azzal vádolva a német kormányt, hogy a poli­tikai menedékjogot korlátozó, múlt héten megszavazott törvény felszította az ide­gengyűlöletet. A török kormányfő na­gyon komolynak minősítette a solingeni incidenst és kérte a német kormányt, hogy vezesse be a kettős állampolgárságot a bevándorlók számára, így a Németország­ban dolgozó vendégmunkásokat jobban lehetne védelmezni. A német belügymi­niszter elutasította a vádat, miszerint a német politikusok nem tesznek eleget az idegengyűlölet visszaszorításáért s rámu­tatott, hogy betiltottak három szélső­­jobboldali szervezetet, de az országban levő mintegy hat és félmillió idegen dol­gozót nem lehet rendőrségileg védeni, e feladat az államra és magukra a polgá­rokra hárul — véli a miniszter. A német kormány százezer márka ju­talmat tűzött ki a merénylők kézrekerí­­téséért, mert eddig csak következtetni le­het kilétükre, de­ nem fogták el őket. Hel­mut Kohl részvéttáviratot küldött a tra­gikus eset kapcsán a török elnöknek és kormányfőnek. Az Európai Zsidókongresszus elnöke, Jan Kahn is elítélte a németországi rasz­­szista erőszak fokozódását. A SZANKCIÓK MEGERŐSÍTETTÉK MILOSEVICS POZÍCIÓIT? Súlyos harcok voltak vasárnap Szara­jevóban a szerb és a muzulmán erők kö­zött. A szerbek több száz lövedéket zú­dítottak az ellenfél állásaira a város kö­rüli magaslatokért folyó összecsapások­ban. Orvosi jelentések szerint 20 személy életét vesztette, 170-en megsebesültek. A BBC szarajevói tudósítója úgy véli, hogy az egyik legnehezebb nap volt a háború kezdete óta, szinte percenként követték egymást a robbanások és a gépfegyver­sorozatok. A lövedékek részben lakóhá­zakat találtak el Sötétedés után a várost övező dombokon több helyen is tűz égett. A felek egymást vádolják a harcok ki­új­ulásáért. A Tanjug szerb forrásokra hivatkozva jelentette, hogy a szerb erők körülvették a muzulmánok lakta, az ENSZ által vé­dett területnek nyilvánított Gorazsdét. Ezt megelőzően a szarajevói rádió arról adott hírt, hogy a szerbeknek sikerült áttörniük a város védelmi gyűrűjét. A jelenleg Bosznia-Hercegovina­­ közép­ső és déli részén zajló horvát—muzulmán harcok kiterjedhetnek Szarajevó irá­nyába — közölték a boszniai horvátok. A tőlük származó jelentések szerint ismét súlyos harcok voltak Mostar és Kiszelia körül. A horvát parancsnokok figyelmez­tettek arra, hogy egyre feszültebbé válik e muzulmánok ellenőrizte bosnyák had­­­­sereggel fenntartott kapcsolatuk. Más­részt a mostari muzulmánok nemzetközi segítséget kértek, hogy vissza tudják verni az ellenük irányuló horvát táma­dásokat. Franjo Tudjman horvát elnök vasárnap tartott zágrábi beszédében el­utasította a boszniai horvátok és muzul­mánok közötti szakadás felelősségét, ugyanakkor cáfolta az arról szóló híresz­teléseket, miszerint szándékosan akarnak fegyveres konfliktust kirobbantani a so­káig szövetségesként harcoló horvát és muzulmán erők között, pont abban az időpontban, amikor a világközösségnek döntenie kell a szerb agresszió ellen irá­nyuló katonai intervencióról — jelenti az AFP. Belgrádi tudósítások szerint egy évvel az ENSZ-szankciók bevezetése után Szer­bia és Montenegró gazdasága közel áll az összeomláshoz. Az infláció több mint 200 százalékos, az ideiglenes munkanélküliek pedig a munkaerőnek több mint a felét érinti. Import árut és benzint a fekete­piacon ugyan lehet kapni, de nem olyan áron, hogy azt bárki megvehesse. Mind­azonáltal vannak olyan vélemények, mi­szerint a szankciók csak megerősítették Milosevics szerb elnök pozícióját, aki az embargót okolja a gazdaság siralmas hely­zetéért. Albánia kéri az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet, terjessze ki jelenlétét a szerbiai Kosovóra, hogy meg­előzzék az erőszak elharapózását az albán többségű tartományban. Az albán kül­ügyminiszter kijelentése szerint az utóbbi időben aggasztó méreteket öltött és rob­banásveszélyes helyzetet teremtett a ko­­sovói albánok szerb elnyomása. Ibrahim Rugova, a kosovói albánok legfőbb párt­jának vezetője ismét katonai védelmet kért az ENSZ-től az albán közösség szá­mára. MISS SZARAJEVÓ, 1993­ ­ IS 17 éves szőke Imela Mogics nyerte m­eg a bosnyák fővárosban rendezett szépségversenyt, s talán Madridba is si­kerül eljutnia — az utazás az első helye­zett jutalma —, ha lesz bátorsága kime­részkedni a reptérre, amit szüntelen fegy­veres támadás fenyeget. Egyébként a ver­seny is furcsán zajlott le, egy moziterem­ben, háromszáz néző előtt, akik azért énekeltek, hogy elnyomják a fegyverro­pogás zaját. A zsűri elnöke elmondta, hogy a vetélkedő célja bebizonyítani a vi­lágnak: él a város. Eredményhirdetés után a 13 jelölt plakátot bontott ki a színpa­don, a következő felirattal: „Ne hagy­játok, hogy megöljenek bennünket!­“ Oroszországban sem bűn Jelcin elnök javaslatára az orosz par­lament hatályon kívül helyezte a törvényt —, illetve annak 121-es cikkelyét —, mi­szerint bűncselekménynek minősül a homoszexualitás. Az eseményt nagysze­rűnek tekinti a homoszexuálisok és lesz­bikusok lapjának kiadója, aki reméli, hogy ezentúl hatékonyabban lehet har­colni az AIDS ellen, ugyanis eddig az egyneműkkel intim kapcsolatot folytatók nem mertek orvosi vizsgálatra jelentkez­ni a letartóztatástól és börtöntől való fé­lelmükben. A Jelcin javasolta rendelet viszont felháborodást keltett a parlament konzervatív tagjai körében, akiknek any­­nyit sikerült elérniük, hogy megmarad­jon a 121-es cikkely második része: ez elítéli a homoszexuális erőszakot és a kis­korúak közötti ilyen viszonyt. Egyébként nem Oroszország az első a Szovjetunió utódállamai közül, ahol zöld utat nyert e liberális törvény. Ukrajnában már a ta­valy életbe lépett hasonló intézkedés. • A NAGYVILÁG HÍREI • PATTHELYZET KAMBODZSÁBAN Kambodzsában Ismertté váltak a pénte­ken véget ért törvényhozó testületi vá­lasztások első eredményei. A szavazatok egyötödének megszámlálása után világos, hogy a választáson indult két legfonto­sabb párt egy­ike sem nyerte el a kellő szavazattöbbséget ahhoz, hogy alkotmányt adjon az országnak. A legutóbbi adatok szerint a kormányon levő volt kommu­nisták, akik Kambodzsai Néppárt né­ven szerveződtek, új párttá, némi előny­­re tettek szert, különösen vidéken van­nak nagyon jó eredményeik. Norodom Szihanuk herceg Monarchista Pártja a fő­városban, Pnom Penhben vezet. A BBC délkelet-ázsiai tudósítójának becslése sze­rint ez a két párt fogja dominálni az új Nemzetgyűlést, és kénytelen lesz egymás­sal egyezségre jutni az ország politikai jö­vőjét illetően. SZTÁLINHOZ HASONLÓAN Az emlékiratait tartalmazó kötet meg­jelenése alkalmával, Párizsban tartózkodó Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy meg­győződése szerint Oroszországnak sikerül átvészelnie az új társadalom felé vezető átmeneti időszakot, de aggodalmát is han­goztatta a reformok túl lassú alkalmazása miatt. Hevesen bírálta Jelcin „cowboy­­politikáját“, felróva az orosz elnöknek, hogy Sztálinhoz hasonlóan „erőszakkal kí­nálja a népnek a boldogságot“. Az orosz társadalom híve a valóságos reformoknak, de azt is szeretné tudni, hogy mi ennek az ára. Ha erre nincs válasz, akkor Jel­cinnek távoznia kell — szögezte le a volt szovjet elnök. Mészárlás a vonaton Személyvonat ellen intéztek támadást az UNITA lázadó szervezet fegyveresei Angola déli részén. A Reuter értesülése szerint a támadók 100 személyt megöltek, másik százat pedig súlyosan megsebesí­tettek. Az eset a Lubango—Matala vasút­vonalon, Huila tartományban történt. Az Angolában tartózkodó ENSZ-békefenn­tartó erők helikoptereket indítottak a se­besültek elszállítására. Az UNITA két évvel ezelőtt békeszer­ződést írt alá a hatalmon levő MPLA kor­mányával, az 1992 szeptemberében nem­zetközi ellenőrzéssel tartott szabad válasz­­tásokon azonban vereséget szenvedett és ezt követően felújította a fegyveres har­cot. SERRANO ELSZIGETELŐDÖTT Szombattól hétfőig látogatást tett Gua­temalában az Amerikai Államok Szerve­zetének (AÁSZ) küldöttsége, hogy vizs­gálatot folytasson a Jorge Serrano elnök múlt heti „önpuccsa“ nyomán kialakult helyzettel kapcsolatban .Az AÁSZ főtit­kára, Joao Suarez vezette küldöttséggel lezajlott találkozó után José Romulo Gar­cía védelmi miniszter — mivel voltak olyan vélemények, hogy az elnök a had­sereg sugallatára vagy nyomására haj­totta végre az államcsínyt — kijelentette: a hadsereg az alkotmányos és intézmé­nyes rend mielőbbi helyreállítását óhajt­ja. Újságíróknak elmondta továbbá, hogy a hadsereg kész tanulmányozni az Alkot­mánybíróság döntését, amellyel semmis­nek és érvénytelennek nyilvánította Ser­rano elnök múlt keddi rendeleteit a Par­lament s a Legfelsőbb Bíróság feloszlatá­sáról és bizonyos alkotmányos jogok meg­vonásáról. A védelmi miniszter egyúttal kijelentette: a hadsereg nem vett részt az államcsíny előkészítésében, annál is inkább, mert az politikai döntés volt, nem pedig katonai. García tábornok aggodal­maskodva szólt a nemzetközi közösség­nek arról a döntéséről, hogy az állam­csíny miatt megvonta a Guatemalának nyújtott gazdasági segélyt. A France Presse vasárnap megállapí­totta, hogy öt nappal saját civil állam­csínye után Jorge Serrano elnök a lemon­dását követelő politikai pártok, az egyház és a népi szervezetek csaknem egyöntetű ellenállásával találja szemben magát A Nobel-békedíjas Rigoberta Minchu egy vasárnapi tüntetésen polgári engedetlen­ségre szólította honfitársait, Serrano el­nököt pedig olyan „volt“ elnöknek nevez­te, aki illegálisan tartja kezében a hatal­mat. Az AÁSZ-küldöttség megerősítette: Guatemalának vissza kell térnie a de­mokrácia útjára, és vasárnapi találkozóju­kon azt ajánlotta Serrano elnöknek, hogy rendelje el az alkotmányos rend helyre­állítását. líbiai zarándokok­­ Jeruzsálemben Izrael turisztikai minisztere vasárnap esti bejelentése szerint hétfőre 190 líbiai zarándokot vártak Jeruzsálembe, az áldo­zat napjának megünneplésére. A bejelen­tés nagy érdeklődést keltett, hiszen elő­ször fordul elő Izrael állam megalakulása — 1948 — óta, hogy vele hivatalosan had­ban álló Líbiából zarándokok érkeznek Jeruzsálembe, amely Mekka és Medina után a muzulmánok harmadik szent váro­sa. A bukaresti rádió, amely a France Presse-re hivatkozva közölte a hírt, idéz­te az izraeli miniszter kijelentését, mely szerint a látogatásnak nem lesznek azon­nali kihatásai, de új szakasz kezdetét jel­zi Izrael és az arab államok kapcsolatá­ban. Tripoli vasárnap megerősítette, hogy a líbiai zarándokok elindultak Jeruzsálem­be. Pontos létszámukat nem közölte. Mekkában, egy másik France Presse­­jelentés szerint békésen zajlott le az isz­lám év egyik legnagyobb eseménye, szent városba való zarándoklat, jóllehet a vendéglátó ország, Szaúd-Arábia és Irán között nézeteltérés merült fel. A szaúdi hatóságok úgy döntöttek ugyanis, elejét veszik annak, hogy a zarándokok Nyugat­ellenes tüntetéseket rendezzenek. Irán szellemi vezéralakja, Khamenei ajatollah heves szemrehányásokkal illette, a tehe­­ráni parlament pedig elítélte emiatt a szaúdi hivatalosságokat. Rijad biztonsági intézkedései ellenére a Mekkától mintegy húsz kilométerre északra levő Arafat-he­­gyen egybegyűlt mintegy kétmillió zarán­dok közül 110 ezren érkeztek Iránból. RÖVIDEN • RÖVIDEN RÖVIDEN • RÖVIDEN • A portugál kormány a panaszok so­kasága nyomán megszüntetett egy erotikus telefonszolgáltatást: több cég és szülő nehezményezte a horribilis telefonszám­lát. • Kína szépségkirálynőjét júniusban választják meg Pekingben. A szépség azonban nem elegendő, mert műveltség­ből és eszmei beállítottságból is osztályoz­nak. A márciusi selejtezőn 1400 lány pá­lyázott a címre, de most már csak 30 je­lölt maradt. • II. Péter, az utolsó jugoszláv király fia, Alekszandr Karagyorgyevics londoni bankár visszaköveteli a Kranj város mel­letti brodi kastélyát, amelyet 1510-ben építettek. A követeléssel a szlovéniai parlament petíciós bizottsága foglalkozik. • Évi négymillió dollárt kap Ingrid Bergman leánya, Isabella Rosselini a Lancomé kozmetikai cégtől kozmetikai és divatcikkek bemutatásáért. Mindezt több mint egy évtizedes változatlan népszerű­séggel és sikerrel végzi. Amikor megkér­dezték tőle, mit tart életében a legfonto­sabbnak, azt válaszolta: „A kislányomat, családomat, a munkámat. A szüleim eleven emlékét, s azt, hogy szabadon sétálhatok az utcákon, nem kell állandóan a megél­hetésért dolgoznom.“ • Bulgáriában már 19 fiatal férfi vetett véget életének a különféle szekták vallási fanatizmusa következtében — állítja az a szervezet, amely a család és a személyiség védelmének jelszavával alakult meg Plov­­divban. A szekták azután kerültek elő­térbe, hogy a hatóságok megtiltották egy külföldi „csodatévő igehirdető“ szófiai rendezvényének megtartását. Az igehir­detőt nem engedték bolgár földre lépni, pedig azt állította, hogy fellépésének ered­ményeként a vakok visszanyerik látásu­kat, a süketek ismét hallanak, a mozgás­­sérültek meggyógyulnak­. Egy nagy atomerőmű hűtőberende­zését puhatestű állatkák árasztották el Franciaországban. Ezek az Atlanti-óceán északi részében az utóbbi időben hirtelen elszaporodtak. Az atomerőművet le kellett állítani, s csak akkor üzemelhet majd új­ra, ha eltávolítják a hívatlan vendége­ket. REPUBLIKÁNUS Jelentős módosítást hajtott végre fehér házi csapatában Bill Clinton elnök: a re­publikánus David Gergent nevezte ki ta­nácsosává és szóvivőjévé. A most 51 éves Gergen, aki közeli munkatársa volt há­rom republikánus elnöknek — Richard Nixonnak, Gerald Fordnak és Ronald Reagannek —, George Stephanopoulost váltja fel e tisztségben, aki azonban to­vábbra is az elnök környezetében marad — mint különtanácsos. ENSZ: SZÁZNYOLCVANHÁRMAN Az ENSZ-közgyűlés egyhangúlag megy­zetének 182-ik tagállama, Monaco pedig a szavazta Eritrea és a Monacói Hercegség 183_Ezzel mondhatni egyetemessé vált felvételet a világszervezet tagállamai sorá­ba. Eritrea az Egyesült Nemzetek Szerve­ a világszervezet 1993. június 1. // A „KÁRPÁTOK GÉNIUSZÁNAK ÖRÖKSÉGE 1993. február 1-jén Nicolae Vacaroiu román miniszterelnök aláírta az Európai Közösséggel kötött társulási egyezményt. A román közvélemény ezt az eseményt úgy értékelte, mint a nyugati demokráciáknak a posztkommunista Románia irán­ti fontos bizalmi szavazatát. Ugyanakkor Románia kötéltáncot jár a Balkán külön­féle érdekközösségei között — véli Annemarie Weber a Süddeutsche Zeitung című német lapban. A társulási csomagtervet zömében még Teodor Stolojan átmeneti miniszterelnök kabinetje alkudta ki az EK-val. Stolojan román reformpolitikus és gazdasági szak­ember, aki ma a Világbanknak dolgozik. Vele szemben Románia új kormánypoliti­kusai inkább régivágásúak benyomását keltik. A tavaly szeptemberi parlamenti vá­lasztások után az Iliescuhoz hű Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontja (Fron­tul Democratic al Salvarii Nationale) al­kotott kormányt. Amikor Vacaroiu mi­niszterelnök hivatalába lépett, nem tudott a parlamentnek programot bemutatni. Kö­vetkezésképpen kabinetje azzal foglalatos­kodott, hogy kielégítse a kormánypárt po­litikai klienseit: minden olyan prefektust, aki nem tartozott az NMDF-hez vagy nem állt ahhoz közel, lecseréltek. A miniszté­riumokban pedig egész hivatalnoki stábo­kat menesztettek: a kormányzati appará­tus — amelyet Stolojan korábban áttekint­hető és finanszírozható méretűre zsugorí­tott — terebélyesebb, mint valaha. Az új államhatalom legtöbb funkcioná­riusa veterán kommunista, aki exponált politikai hivatalában a legutóbbi időkig a Ceausescu-rezsim híve volt. Az NMDF-nek nincs parlamenti több­sége, de mind a nacionalisták, mind a hál­ás a jobboldali szélsőségesek támogatását élvezi. Ellenszolgáltatásképpen a kormány nemcsak a Román Egységpárt (PUNR) korábbi államelnökjelöltjének, Gheorghe Funar kolozsvári főpolgármesternek dik­tátori habitusát tűri e. Elnézi a­ nemzeti szélsőségesek idegengyűlölő és zsidóellenes szennylapjait is- A Románia Mare (Nagy- Románia) kiadója, Cornelia Vadim Tudor ellen mintegy 100 rágalmazási per van folyamatban, de eddig még egyetlen egyet sem vesztett el Nemrég egy nagy román napilap lelep­lezte azt a titkot, hogy a háttérben ma­gas igazságügyi és kormányhivatalnokok zsarolhatósága áll­ Vadim Tudornak ál­lítólag abból a korából, amikor még a Se­­curitaténak dolgozott, zabolátlan orgiákat megörökítő videokazetták vannak a birto­kában, amelyeken jó néhány magas szemé­lyiség látható kompromittáló helyzetek­ben. Hasonlóképpen magyarázzák Romániá­ban annak a parlamenti küldöttségnek az összetételét, amely Romániát az Európa Tanácsban képviselte. Meglepetésre a kormánypárt egy helyet átadott a Szocia­lista Munkapártnak (amely a volt kommu­nisták deklarált utódja). A delegáció tagja Ceausescu fő udvari poétája, Adrian Paunescu, az SZMP szená­tora volt. Paunescu ma is nyíltan siratja „a Kárpátok géniuszának“ kivégzését, aki­nek himnikus imádatát a költő celebrálta sportstadionok tömegrendezvényein. Míg tehát Paunescu Strasbourgba uta­zott, addig a legismertebb román ember­jogi aktivista, Doina Cornea ellen (ő azon kevesek közé tartozott, akik megkockáz­tatták a Ceaușescu elleni nyílt lázadást) „az államhatalom aláaknázása“ miatt fel­jelentést tettek a legfőbb ügyésznél. 1991 szeptemberében, amikor a „bányászok“ betörtek Bukarestbe, Cornea asszony erő­szakmentes harcra buzdított a televízió­ban. Vádat végül nem emeltek ellene. Az e­set mégis nagy feltűnést keltett a román közvéleményben, hiszen mögötte a Secu­­ritate avítt denunciációs és terrormódsze­reit vélték felismerni. Romániában senki számára nem titok, hogy a korábbi titkosrendőrség állományá­nak mintegy 90 százalékát az utódszervezet átvette. A román átlagpolgár a titkos ha­talom létét szükséges rosszként könyveli el, bár a fülesek és a besúgók tekintélye mindinkább hanyatlik. A román gazdaság lecsúszása pedig „zavaratlanul“ folytatódik. 1992-ben a bruttó nemzeti termék 15 százalékkal ke­vesebb volt, mint 1991-ben. Az ipari ter­melés 21,8 százalékkal esett vissza, a mun­kanélküliség pedig a kétszeresére nőtt, noha — legalábbis hivatalos adatok sze­rint —­ még az 1 millió fő alatt tartja ma­gát A gazdasági reform állapotára jellemző, hogy bár 1992-ben a magánszektor több mint 25 százalékkal részesedett a bruttó nemzeti termékben, ugyanabban az évben csak 29 állami vállalatot privatizáltak. Az állam által felvett hitelek több mint 90 százalékát a fogyasztásba fektették be, s mindössze 8,9 százalékát új cégek fejlesz­tésébe vagy régiek szanálásába. Ez évben több mint 200 kisüzemet kí­vánnak a dolgozói részvények módszerével privatizálni, ez azonban az eddigi priva­tizációs teljesítmény láttán utópisztikus­nak látszik. De az állami bürokrácia is túlságosan hatalmas ahhoz, hogy a gyors privatizációban érdekelt legyen. A gazdaságot számos botrány rázkód­­tatja meg: nagystílű korrupció az alumí­nium- és a cukoriparban, a cukor- és ga­bonabehozatali szubvenciók elosztásában. Skandalum lengi körül az államilag im­portált fertőzött cukor és liszt ügyét is. A hiányos törvénykezés továbbra is fa­vorizálja az állami vállalatokat a magán­cégekkel szemben, utóbbiakat gyakran az állami vállalatok vezetői tartják fenn, az állami vállalatok termelőeszközeivel és költségén. Vállalati igazgatók a pénzes üz­leteket magánvállalkozásaik részére térí­tik el; fogorvosok az állami rendelőinté­zetek különben is sovány anyagkészleté­ből „önkiszolgálják“ magukat, hogy meg­könnyítsék startjukat a magánszektorba. Úgy látszik, az állam egészen cserben hagyta a mezőgazdaságot. Itt a beruházá­sok a túlontúl drága kölcsönök miatt rit­kák. Nincs senki Romániában, aki ne vágyna az után, hogy jóléti és jogállamban éljen. Mindkét ideál megvalósulását a nyugati demokráciák jelentik. Romániának az eu­rópai szervezetekhez való csatlakozását ezért reményként látják arra, hogy nemso­kára felszálló ágba kerülnek. Ártalmas sugarak Ha hihetünk a Moszkovszkij Komszo­­molec-nek és a lapban kötött sztorinak, amely szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, a Népképviselők Kong­resszusának előestéjén a képviselők e­­gyik csoportja egy „neves parapszichio­ lógiai tekintélyhez“ fordult — írja a LE FIGARO című lap. A kívánságuk az volt, a parapszichológus alakítson ki személyük körül „mágneses védőme­zőt“, hogy elkerülhessék azokat az „ár­talmas sugarakat“, amelyeket Borisz Jelcin és csapata bocsát ki rájuk, hogy befolyásolják szavazatukat... Három lehetőség van: vagy a lapban közölt történet nem igaz, vagy a „védőme­ző“ jól működött, vagy az „ártalmas su­garak“ nem voltak elég erősek. A konzer­vatív képviselők szavazatainál ugyanis nem voltak meglepetések, az orosz elnök min­den javaslatát elvetették. A reform, sőt, talán Oroszország és Bo­risz Jelcin jövőjét meghatározó politikai döntéseket a Kreml hatalmas kongresszu­si termében fogadják el, ahol a háromszí­nű orosz lobogó került Lenin életnagysá­gú szobra helyére. A képviselők soraiban állandó a jövés­menés. Sokan csevegnek frakciójuk egy másik képviselőjével, ügyet sem vetve a mennydörgő szónokra. Akadnak, akik gondterhelten papírokat továbbítanak, mintha ezektől függne az ország sorsa. A legtöbben azonban, úgy tűnik, tartósan megtelepedtek a büfében vagy a dohány­zóban. Akár szovjet a kongresszus, a­kár orosz, az igazán fontos dolgok helyszíne a hamu­tálcák környéke. Persze nem a politikai döntéseké, hanem a mindennapi élet dol­gaié. Itt cserélik ki például egy olcsón árusító üzlet címét egy divatos étterem te­lefonszámára, itt beszélik meg, hogy van az anyós, nem nyugtalanok-e a választók? Az ülésteremben eközben egyes képvi­selők okvetlenül el akarják fogadtatni rögeszméjüket, amely gyakran nem is olyan abszurd. Közéjük tartozik Mihail Artyjonov: végül nem fogadták el a ja­vaslatát, hogy távolítsák el a világ prole­tárjait egyesülésre mozgósító felhívást a posztkommunista Oroszország jelképei­ről .. • Az elnöklő Ruszlan Haszbulatov sok mindent megenged magának. „Ha akar va­lamit — vetette oda egyik nap Bella Gye­­nyiszenko ultraliberális szentpétervári képviselőnőnek —, mondassa el valaki mással.“ Értsd: nem fog szót kapni. Hogy miért? Mindenki tudja: a képviselőnő volt az, aki egy korábbi kongresszuson a sod­rából könnyen kijövő csecsent azzal vá­dolta, hogy részegen fogadta a képviselő­ket. Amikor pedig az egyik képviselő fel­szólította Haszbulatovot, hogy kérjen bo­csánatot, a kongresszus elnöke csak annyit dörmögött: „Nem gondoltam, hogy mások is hallották, amit mondtam“. • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS A cseh és szlovák bulvársajtó létre­jötte oksági összefüggésben van az 1989. novemberi demokratikus forradalom­mal. Azt hogy milyen társadalmi és po­litikai irányt vesz a tömeglapok fejlő­­dése, egyelőre nem lehet biztosan tud­ni ennél a műfajnál, amely csak rövid­del a kommunista korszak vége után éledt fel. A bulvársajtó iránt egyelőre mások a követelmények, mint Nyugat- Európában, legalábbis ez a véleménye Rudolf Herrmannak a NEUE ZÜR­CHER ZEITUNGban. Mennydörgés: „Istenem, mi történt?“ Izgatott női hang, majd egy férfié: „Nem tudom, de: ’Villám’,lett is*“ Újabb mennydörgés, majd a kioktatás: „A Blesk információi csak úgy dörögnek! A ’Blesk’ az első igazi lap! Aki nem olvassa a Bles­­ket, semmit sem tud!“ Ezzel az erőteljes plakátkampánytól kísért rádióreklámmal rohanta le 1992 tavaszán, két és fél évvel a demokratikus forradalom után a Blesk (Villám) című bulvárlap a cseh újságpia­cot. „Az emberek kiéheztek egy igazi bulvár­lapra“ — pontosítja Petr Schönfeld, a Blesk főszerkesztője, és egy grafikailag tetszetős kivitelű, színes, magas szinten szórakoztató lapot ért rajta. „Hiszen volt egypár bulvárlap előttünk is.“ Tény, hogy mindössze néhány héttel a „bársonyfor­radalom“ után feltűnt a piacon az első, Expres névre hallgató szenzációhajhászó lapocska, vastag címsorokkal és a harma­tok oldalán szemérmes pucér leánykával. Pár hónappal később egy további, de kizá­rólag politikai irányultságú publikáció kö­vette. TUDATHASADÁSOS viszony A MEDIÁVAL A kommunizmus egyik kihatásaként az emberek tudathasadásos viszonyba kerül­tek a médiával: az ellenőrzött és „hivata­los“ médiáknak — a pártlapnak, a rádió­nak és a televíziónak — szinte semmit nem hittek el, míg a másként gondolkodóknak, az illegális folyóiratoknak vagy a külföldi rádióállomásoknak szinte mindent. A mé­dia fogyasztóitól komoly agymunkát kö­vetelt, hogy kivonják magukat a jó—rossz kettősségének abszolút kategóriáiban való gondolkodás alól, és differenciált állás­pontra jussanak. Nem meglepő tehát, hogy a cenzúra meg­szűnte után a polgárokra rátörő új lapára­datban eleinte azoknak a sajtótermékeknek voltak a legjobb esélyeik az olvasóknál, a­­melyek nemcsak fekete-fehérben, hanem a szürke minden árnyalatában tudtak tájé­koztatni. Ilyen volt például a Lidove No­­viny (Népújság), egy 1893-ban alapított, hagyományokkal bíró lap, amely a kom­munista korszakban az értelmiségiek és a másként gondolkodók fórumaként nagyjá­ból havonta jelent meg illegalitásban, ám a fordulat után igen hamar tekintélyes napilappá lett. Ilyen volt továbbá az egykori Kommunista Ifjúsági Szövetség lapja, a Mlada Fronta (Ifjú Front), amely mindig is egy kicsit jobban festett, és ezt a helyzetet ügyesen ki is tudta használni; vagy az újonnan alapított, fiatalok által csinált Respekt hetilap, amely azóta nem­zetközi tekintélyre is szert tett. A sokrétű és differenciált tájékoztatás iránti előszeretetén túl az olvasóközönség más módon is reflektált az új viszonyokra: mindent pótolni akart, ami korábban tilos volt, és amit most nyugatinak és haladó­nak, az Európához való csatlakozás jelé­nek találtak. Ez mindenekelőtt az eleinte behozott, majd mindinkább maguk gyár­totta szex- és pornólapok lavinájában nyil­vánult meg. A lelkes hangulat, amelyben minden megengedett volt, figyelemre mél­tó kivételeket is teremtett: az „Új Eroti­kus Kezdeményezés“ kéthetente megjelenő folyóirata, a NEI képes magazin okosan szerkesztett, könnyed és mégis komoly folyóirat a szexuális élet problémáiról. Ebben a légkörben elképzelhető lett vol­na egy gyorsan fejlődő bulvársajtó, ám a már 1990 februárjában piacra került Exp­­res egyelőre magára maradt. az Újrakezdés nehézségei A bulvárlapok eladási statisztikái azt mutatják, hogy legjobb értékesítési terü­leteik a kisvárosok és a községek, mégpe­dig a lakosságnak abban a körében, amely elvi kétkedéssel fogadja a változásokat, és amely az információs médiától nem első­sorban komplexitást és differenciáltságot vár el. Ezeken a területeken a kommunis­ta pártlapnak, a Rudé Právónak — amely vonzóbbá és hitelesebbé formálta magát azáltal, hogy módosította arculatát és ide­jében megvált a párttól, ha csak a felszí­nen is —, a demokratikus forradalom után is sikerült megőriznie erős helyzetét, ame­lyet a mai napig tartani tud. És azzal, hogy kezdettől fogva nagyon is leplezetle­nül bírálta az ország új, értelmiségi és európai konzervatív vezetésének munká­ját, lecsapott a bulvársajtó egyik lehetsé­ges témájára. A piac azonban — a már említett szexlapokkal ellentétben — Prá­gában sem nyílt meg, mert a hagyomá­nyos és körülhatárolt olvasótáborral bíró lapok, mint a Lidove Noviny vagy a Mla­da Fronta mellett ott volt a kedvelt, meg­honosodott pletykalap, a Vecerny Praha, amely az olvasókat ártalmatlan szenzációk­kal és társasági történetekkel látta el. További körülmény, amely a bulvársaj­tó indulását nehezítette, és amely jóval nagyobb súllyal esik a latba, mint az ol­vasóközönség konzervativizmusa, magának a „bulvár“ címkének a negatív értelmezé­se. A kommunista korban egyet jelentett a „piszkos-nyugati-dekadens“-sel. Az Exp­res jellemző módon nem bulvárlapnak, hanem „társasági lapnak“ nevezte magát. Ezért nem véletlen, hogy mostanáig csak a Blesk, amelyet két és fél évvel a forra­­radalom után, külföldi tőke és know-how segítségével hívtak életre, meri nyíltan vállalni a „bulvár“ jelzőt. A Blesk, az első színes napilap megje­lentetése hozta napvilágra azt a tényt is, hogy bizony sok pénz kell a bulvársajtó potenciáljának átfogó feltárásához, több, mint amennyit Csehszlovákiában elő tud­tak teremteni, és túl sok ahhoz, semmint hogy nyugati befektetők tülekedtek volna a piacra. Az Expres mai napig rossz nyom­dai minősége láttán sikerként könyvelhető el a példányszám felfutása a kezdeti 40 ezerről a mostani 180 ezerre, habár nem szabad megfeledkezni az Expres hosszú ideig tartott indulási előnyéről. Persze kér­dés, hogy meddig tud fennmaradni a lap a vonzóbb, ám egyben drágább konkuren­cia jelentkezése mellett. A bulvárlapoknak kezdeti nehézségeket okozott az is, hogy hiány volt ilyen stílus­ban írni tudó vagy akaró újságírókból. Míg a komoly lapok azzal a problémával küszködtek, hogy a totalitarizmus zavaros viszonyt teremtett a bírálat tekintetében, addig a bulvársajtó olyan készségeket kí­vánt meg, amilyeneket korábban senkinek nem volt lehetősége elsajátítani. (Befejező része következ számunkban) CSEH ÉS SZLOVÁK BULVÁRSAJTÓ

Next