Romániai Magyar Szó, 1993. szeptember (5. évfolyam, 1123-1147. szám)

1993-09-02 / 1123. szám

Romániai Magyar Szó 2 KÖZEL-KELETI BÉKETÁRGYALÁSOK Most a palesztinokon a sor Kedden sor került a palesztin és az iz­raeli küldöttség első találkozójára a kö­zel-keleti béketárgyalások újabb washing­toni menete keretében. A csaknem más­fél órás tanácskozás során az izraeli kül­döttség vezetője kijelentette, most a pa­lesztinokon a sor, hogy jóváhagyják a gá­zai övezetben és Jerikóban korlátozott au­tonómiát biztosító egyezményt, hogy az­tán azt véglegesíthessék és aláírhassák az am­­erikai fővárosban.­­ Az izraeli—palesztin egyezményt, ame­lyet, mint ismeretes, Simon Peresz kül­ügyminiszter és a Palesztinai Felszaba­­dítási Szervezet vezetői dolgoztak ki os­lói titkos tárgyalásaik során, az izraeli kormány a keddre virradó éjszaka jóvá­hagyta. Hin­dar Abdel Shafi, a palesztin küldött­ség vezetője a France Presse hírügynök­ség szerint úgy nyilatkozott, a palesztinok, mi­lőtt aláírnák a szóban forgó egyez­ményt, biztosítékokat szeretnének afe­lől, hogy összes követeléseiket kielégítik. Amint a hírügynökség rámutat, Shaw a zsidó betelepítéseket és Jeruzsálem kér­dését említette ennek fő akadályai kö­zött. Nabil Shat, aki Jasszer Arafatnak, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet ve­zetőjének közeli munkatársa, úgy véle­kedett, nem valószínű, hogy az­­ egyez­ményt a szeptember 14-én záruló jelenle­gi kétoldalú tárgyalási menet során alá­írják. Warren Christopher amerikai külügy­miniszter kijelentette, hogy az USA fel­tétel nélkül támogatja az izraeli—palesz­tin egyezményt. Amint a BBC közölte, Christopher egyebek között így nyilatko­zott: „Célunk az, hogy békemegállapodást közvetítsünk a Közel-Keleten, a jelenlegi egyezmény pedig fontos lépés ilyen irány­ban.“ DÉLSZLÁV VÁLSÁG Az utolsónak tekintett menet Egynapos halasztás után kedden bein­dult Genfben a boszniai béketárgyalások unokának tekintett menete. Az első nap megbeszélései után Szlobodan Milosevics, Szerbia elnöke és a boszniai szerbek veze­tője, Sladovan Karadzsics úgy nyilatko­zott: várható, hogy a szerdai napon a boszniai muzulmánok aláírják a Bosznia- Hercegovinára vonatkozó béketervet. Ez­zel szemben Alija Izetbegovics hangoz­tatta, hogy a területi kérdésben nem ju­tottak előbbre. Márpedig a muzulmánok jogot formálnak a nekik szánt területen kívül a boszniai szerbek által elfoglalt né­hány muzulmán lakosságú helységre, az összterületnek mintegy öt százalékára. En­nek ellenére Alija Izetbegovics nem zár­kózott el kategorikusan a kompromisszum lehetősége elől. Ami a boszniai horváto­­kat illeti, ők készek aláírni a tervet, ha a másik két fél képviselői kézjegyükkel lát­ják el azt, de — akárcsak a szerbek ve­zetője — Mate Boban úgy nyilatkozott, hogy területi engedményre nem hajlan­dók. Mindenesetre valamennyi fél sors­döntőnek tekintette a plénumban össze­hívott tegnapi ülést. A keddi nap pozitívuma az Alija Izet­begovics elnök és Radovan Karadzsics kö­zött létrejött megállapodás, amely öt pontban foglalja össze a két fél közötti bizalomerősítő intézkedéseket. Ezek a bu­karesti rádió szerint a következők: a har­cok beszüntetése; forró drót létesítése Szarajevó és a boszniai szerbek fővárosa, Pale között; az összes hadifoglyok cseré­je; a víz-, gáz és áramszolgáltatás helyre­­állítása; felhívás a két tábor médiáihoz, hogy szüntessék be a propagandát. A megállapodás kapcsán a BBC megjegyez­te, hogy Genfben kevesen bíznak valóra váltásában. A tulajdonképpeni boszniai helyzet ala­kulásáról a szarajevói rádióra hivatkozva azt jelentette a France Presse, hogy a boszniai szerb erők kezdték megerősíte­ni az Igman-hegy közelében levő állásai­kat. Muzulmán katonai források szerint több teherautó és autóbusz érkezett szerb katonákkal megrakottan, de további­­ két tankot is ide vezényeltek, a Szarajevót domináló Igman lejtőjéhez. Francia ka­tonai források is megerősítették, hogy ú­­jabb csapatösszevonást észleltek a térség­ben. Másfelől a belgrádi rádió azt közölte, hogy a muzulmánok nehéztüzérséggel lőt­ték a horvát kézen levő Vitéz peremváro­sait, valamint Kiseljakot és Novi Trav­­nikot A boszniai horvátok Zenicát vet­ték célba tüzérségi támadásaikkal. Sevardnadze népszavazást javasol Az abház konfliktusövezetből több mint hétezer katonát — grúz és abház alakula­tok tagjait —, 59 páncélkocsit és 86 tüzér­ségi üteget vontak ki. Az információ ab­ból a közleményből származik, amelyet a térségbeli helyzet békés rendezésére ala­kított egységes bizottságban részt vevő orosz fél adott ki s az Osztankino TV és az Interface hírügynökség átvett,,.,­.,,, .. * A­­ Mizottságban részt vevő abház fél ve­zetője kijelentette, hogy a tervek szerint három nap alatt be kell fejezni a harci eszközök kivonását a konfliktusövezetből. A grúz politikai helyzet alakulásával kap­csolatban az Osztankino idézi Eduard Se­­vardnadzét, aki javasolta, hogy rendezze­nek bizalmi népszavazást a volt elnök, Gamszahurdia személyét illetően; ez egyik lehetséges módja lenne a volt elnök hívei és A jelenlegi tbiliszi hatóságok között fennálló viszály megoldásának. ÖRMÉNY—AZERI KONFLIKTUS Figyelmeztető Az iráni hadsereg hadgyakorlatokat haj­tatt végre az örmény—azeri határ közelé­ben. A nemzeti rádióállomás szerint ilyen méretű csapa­tmozdulatokra 1979 óta nem került sor az övezetben. Több mint 10 000 gyalogos vett részt a hadgyakorlaton a légi­­ó cél­­támogatásával. Hírmagyarázók úgy vélik, a hadgyakorlat figyelmeztetés a­z arabahi örményeknek, hogy szüntessék be offenzívájukat Azerbajdzsán déli ré­szén. Rádióhírek szerint az iráni kormány képviselői azeri menekülttábort létesíte­nek Azerbajdzsán belsejében. Amint az örmény nemzeti rádió­állomás hadgyakorlat jelentette, újabb ideiglenes tűzszüneti egyezmény született Hegyi-Karabahban szeptember 10-ig terjedő hatállyal. Ennek célja egyben egyengetni az utat a két had­viselő fél vezetői közötti találkozóhoz, amelyre az illető időpontig sor kerülhet. A legutóbbi, ötnapos tűzszüneti egyezmény a múlt­ héten járt le – emlékeztetnek a médiák. Azeri hírforrások rámutatnak, hogy a karabahi örmény erők folytatják támadó hadműveleteiket Azerbajdzsán délnyugati részén, ahol benyomultak Gubazi városá­ba. EDU-tanácskozás Budapesten Budapesten tegnap megnyílt az Európai De­mokratikus Unió (EDU) tanácskozása. Mint előzetesében a budapesti Duna-tévé közölte, a fórum az európai keresztény­­demokrata és konzervatív beállítottságú pártok magas szintű találkozója. A Duna­­tévé szerint, melyet a bukaresti rádió idé­­zett a tanácskozás legfőbb témái az euró­pai integráció és annak gazdasági vonat­­kozásai, az európai biztonság és a mene­kültkérdés, továbbá a környezetvédelem. A budapesti találkozón részt vesz többek kö­zött Helmut Kohl, Németország kancel­lárja, John Major brit miniszterelnök, to­vábbá Görögország, Svédország, Csehor­szág, Izland, Málta miniszterelnöke, vala­mint Albánia és Ciprus elnöke. Az Amerika Hangja rádió megjegyezte, hogy 15 éves fennállása óta először tartja összejövetelét kelet-európai országban az EDU. • A NAGYVILÁG hírei • Amerikai képviselet Kolozsvárott? A Szabad Európa Rádió közölte, hogy az amerikai külügyminisztérium vizsgálja annak lehetőségét, hogy képviseletet nyis­son Kolozsváron. Egy magát megnevez­ni nem óhajtó külügyminisztériumi tiszt­ségviselő kijelentette, hogy említett léte­sítmény célja az lenne, hogy képviselje az amerikai érdekeket Erdélyben s hogy tájékoztassa a bukaresti amerikai nagy­­követséget a térségben történő események­ről. Az amerikai tisztségviselő azt is el­mondta a SZER riporterének, hogy a ko­lozsvári képviseletnek diplomáciai jelle­ge lesz, nem foglalkozik majd különöseb­ben a kisebbségi kérdésekkel, s a kultu­rális kapcsolatok fejlesztésén fog munkál­kodni. A hír hallatán a bukaresti rádió mun­katársa telefonon érdeklődött a bukaresti amerikai nagykövetségen, ahonnan — a követségi sajtó- és kulturális tanácsos alá­írásával — azt a választ kapta, hogy a SZER híre lényegében igaz, az amerikai kormány továbbra is vizsgálja a kolozs­vári diplomáciai képviselet létrehozásá­nak lehetőségét. Litván búcsú az orosz csapatoktól Litvánia kedden véglegesen — és saj­nálkozás nélkül — búcsút mondott a te­rületén állomásozó orosz csapatoknak — jelentette be az Osztankino tévéállomás. Az utolsó orosz katonai alakulatok búcsú­ünnepsége Ponemuska tartományban zaj­lott le, s a határt helyi idő szerint 18 óra­kor lépték át. Megerősítés A venezuelai Kongresszus megerősítette Carlos Andres Perez szociáldemokrata el­nök menesztését — jelentette a France Presse. A hírügynökség emlékeztet, hogy a 70 éves államfőt május 21-én, azt köve­tően függesztették fel tisztségéből, hogy a Legfelsőbb Bíróság közpénzek elsikkasztá­­sa címén vádat emelt ellene. Perez man­dátumának lejártáig, vagyis 1994. február 1-jéig a szintén szociáldemokrata Ramón Vasquez látja­ el ideiglenesen az elnöki teendőket Elítélték a volt albán kormányfőt Wilson Ahmetit, Albánia volt minisz­terelnökét hatalommal való visszaélés miatt kétévi börtönre ítélték. A vád az volt ellene, hogy több mint másfél millió dollárt vesztegetett el, amikor az ország kiadósságának átütemezését próbálta el­érni. Ahmeti, aki átmeneti kormányt veze­tett még azelőtt,­­ hogy az Albán Kommu­nista Pártot 1992-ben eltávolították volna a hatalomról, visszautasította a vádat. Azt hangoztatta, hogy nem ismerte kellőkép­pen a törvényes előírásokat. A volt albán kormányfővel együtt az ügyben börtönbün­tetéssel sújtottak két magas rangú bank­­tisztviselőt is. Kapudöngetés a NATO-nál Hanna Suchocka lengyel miniszterelnök kedden bírálta a NATO-t, mert az nem kötelezi el magát a kelet—közép-európai országoknak a szervezetbe történő felvéte­le mellett. A miniszterelnök asszony kije­­­lentette: amennyiben erről a közeljövőben — legkésőbb a NATO-tagállamok vezetői­nek idén télre tervezett találkozóján­­ nem születik pozitív döntés, a régió or­szágai kénytelenek lesznek más megoldáso­kat keresni biztonsági problémáikra. A lengyel televízió esti híradójában Engel­­mayer Ákos varsói magyar nagykövet ki­jelentette, hogy Lengyelország és Magyar­­ország érdekei a NATO-tagság kérdésében is egybeesnek. Richard Lugar amerikai szenátor szerint a NATO-nak komolyan fontolóra kell vennie a volt keleti blokk országainak fel­vételét most, hogy Oroszország részéről könnyű ellenállás látszik. A republikánus szenátor, aki a Szenátus külügyi bizottsá­gának egyik vezető tagja, kedden Párizs­ban azt hangsúlyozta, hogy a szövetség ha­tárainak kiterjesztésére „egy új Bosznia“ elkerülése érdekében van szükség. 1993. szeptember 2. Továbbra is amerikai magyarságszolgálat Külföldön élve is megtartjuk és ápoljuk magyar nemzeti értékeinket, kultúránkat. A világ magyarsága tömbjeivel, szigetei­vel, szórványaival együttműködő külkép­viseletet vállalunk, a másságot, a mások véleményét is tisztelő emberséggel együtt a „haza és haladás“ szellemében szolgál­va magyar nemzetünk érdekeit is. E gondolatokat is tartalmazza az a záró­nyilatkozat, amelyet a Magyar Baráti Kö­zösség közgyűlése egyhangú szavazata 1993. augusztus 20-án fogadott el a Lake flope (Reménység Tava) partján, az Egye­sült Államok Ohio államában. Az összejö­vetel azt is kijelentette, hogy az MBK együttműködési szerződéssel kíván részt venni az Anyanyelvi, Konferencia — A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi­ Társasága munkájában, és felhívással e­­mel szót a Romániában, Szerbiában és Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbsé­gek emberi jogaiért, megállapítva, hogy magyar anyanyelvi és anyanyelvű oktatá­suk még mindig, minden szinten korláto­zott, veszélyeztetett. Támogatásáról bizto­sította a gyűlés a kolozsvári Collegium Transsylvanicum megalakításának terveit, és gyakorlati segítséget ígért a Duna TV adásainak vételét biztosító felszerelések beszerzésére Szlovákiában és a Székely­földön. A közgyűlés a Magyar Baráti Közösség huszonkettedik évi Magyar Hetén tanács­kozott. Az augusztus 14. és 21. közti talál­kozóra jelent meg az MRK negyedévi Itt­­ott című folyóirata 26. évfolyamának 42 oldalas 1. száma. Éltető sajos szerkeszté­sében, többek közt Böjtös László, Cseh Ti­bor, Kántor Lajos, Mózsi Ferenc, Papp László, Pomogáts Béla és Tőkés László írá­saival. A konferencia ideje alatt tartotta meg értekezletét az 1991-ben bejegyzett és eddig 22 tagszervezetből és 110 egyénből álló Magyar Amerikai Koalíció igazgatósága is, Lauer Edit elnök vezetésével. A Magyar Baráti Közösség ez évi kon­ferenciája Somogyi Balázs gondnok meg­nyitója után az összmagyarság néhány leg­fontosabb jelenkori problémáját igyekezett áttekinteni mintegy 150 résztvevővel. Dobos László pozsonyi író és képviselő a szlovákiai magyarok, Kántor Lajos ko­lozsvári irodalomtörténész és szerkesztő a romániai magyarok helyzetéről, küzdelmé­ről szólt. A világ magyarsága együttmű­ködését is szorgalmazták előadásaikban: Dobos László a Magyarok Világszövetsége, Kántor Lajos az Anyanyelvi Konferencia A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetkö­zi Társasága társelnökeként. A kisebbségi magyarságról tájékoztatott Gyurcsik Iván (Pozsony) alaposan adatolt elemzése és Tokay György (Arad) is, és a résztvevők a vajdasági magyarság védelmét kérő ENSZ beadvány szövegtervezetét köröz­ték. A Duna TV kárpát-medencei hatását, további terveit Csáky Zoltán (Budapest) szerkesztő ismertette, bemutatva egy film­jüket, a Csíksomlyói búcsú, 1993 című do­kumentum-esszét Magyarország irodalmáról Zalán Tibor budapesti költő, gazdasági alakulásairól Teleki Pál washingtoni közgazdász tar­tott előadást. A Magyarok Világszövetsége új működését társelnöke, Dobos László, és amerikai tanácsának titkára, Papp László (New Canaan CT) ismertette, az Anyanyelvi Konferencia . A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága munkájáról, programjairól annak két társ­elnöke: Kántor Lajos és Nagy Károly (Edi­son NJ) számolt be. Hogyan lehet amerikai intézményeket, szervezeteket magyar célok szolgálatára is mozgósítani — ez volt a témája Lauer Edit (Cleveland OH), Böjtös László (Cleveland OH) és Előd László (Pasadena CA) előadá­sainak, számot adva gazdasági, társadalmi és egyházi szervezetekkel folytatott gya­korlati munkájukról. A következő nemzedékek, az ifjúság amerikai magyarság-megtartásával több előadás, beszélgetés is foglalkozott. A ma­gyar nyelv és kultúra külföldi megtanulá­sa, művelése, a kettős, vagy többes iden­titás problémaköre sok gyakorlati tapasz­talat és elvárás, elgondolás és terv tárgya volt Balla Zsolt (New Brunswick NJ), Ko­vács Róbert (Washington DC) és Somogyi Hana (Cheshire CT) vezetésével. Szerzői esteken Dobos László író és Zalán Tibor költő műveit hallották a részt­vevők a szerzők előadásában. Ugyanekkor tájékozódhattak Kántor Lajostól a kolozs­vári Korunk c. irodalmi és társadalomtu­dományi folyóiratról, valamint a kisebbsé­gi magyar kulturális sajtó támogatására alakult Apáczai Sajtóhíd Alapítványról és Mózsi Ferencről az általa Chicagóban ala­pított és szerkesztett Szivárvány c. irodal­mi folyóiratról. Az ifjúság színvonalas iro­dalmi műsorának tucatnyi versmondója a magyar költészet gyöngyszemeiből váloga­tott. Bemutatták Gálán Géza (Pozsony) 1989—1990-ben az MBK-ról készített TV interjú-sorozatát is Miért is? címmel. Ökumenikus áhítatok, elmélkedések (Kálmán Szabolcs, Cleveland OH, Berta­lan Imre, Washington DC, Nyeste István, Columbus OH), tábortűzi és esti népdalo­zások, gyermek és ifjúsági szavalóverseny és táncest egészítette ki az egy hetes ta­lálkozót. 1993. aug. 23. Dr. KÁROLY NAGY, USA 25 Redbud Rd. Piscataway NJ 08854 A Magyar Baráti Közösség huszonkette­dik Magyar Hete (Lake Hope, Ohio, USA, 1993. augusztus 14—21) résztvevői köszön­tik mindazokat, akik az eddigi konferen­ciák részesei voltak. Arra kérjük őket, hogy az itt meghonosodott barátság, türe­lem és együttműködés szellemében segít­senek továbbra is szolgálni a világ magyar­ságának, nemzetünknek ügyét. Szolidaritásunkat fejezzük ki mindazok­kal, akiknek bárhol a világon veszélyezte­tik, korlátozzák emberi és kisebbségi jo­gait. Kérjük országaink, elsősorban az Egyesült Államok kormányát és vezetőit, hogy segítsenek érvényt szerezni ezeknek a jogoknak. A Szovjetunió széthullása, a kárpát-me­dencei 1989-es rendszerváltozások új hely­zetet teremtettek a magyar nemzet hatá­ron kívüli közösségei, így a nyugati ma­gyarság számára is. A változások folyamában a magyarság­­lét más, új dimenziókat ölt A világ ma­gyarsága az igazság­keresés és az önmeg­határozás sodrában él. Magyarország a demokrácia jogrendjét munkálja, önálló, független államiságát építi, és közösséget vállal a határain kívül élő magyarsággal. Büszkeséggel tölt el ben­nünket, hogy a magyar parlament példás nemzetiségi törvényt fogadott el. Remél­jük, hogy ez a példa másokra is hat majd. Fontosnak tartjuk az etnikai közösségek kulturális kincsei megőrzésének, nyelve használatának, oktatásának biztosítását Közép- és Kelet-Európában ugyanúgy mint az Egyesült Államokban és Kanadában, de mindenütt a világon. A magyarországi határokon kívül élő magyar nemzeti közösségek megfogalmaz­ták autonómia igényüket és munkálják au­tonómiatervezeteiket. Szemléletváltás megy végbe a volt nyu­gati magyar emigráció magatartásában, szervezeteiben, intézményeiben is. Ennek kapcsán tudatosítani kívánjuk, és törté­nelmi tényként rögzíteni a következőket: • A volt emigráció nagy része a dikta­túrák és az erőszak áldozata. Mi mélyen éltük meg a száműzöttség, a kitaszított­ság állapotát. Intézményeink, szerveze­teink, kiemelkedő személyiségeinek a ma­gyarság szabadsághoz való jogát hirdetve a diktatúrák ellenfelei lettek, erkölcsileg és anyagilag hatásosan támogatták a ma­gyarságnak az erőszak, az elnyomottság el­leni küzdelmét. Zárónyilatkozat • Történelmi tény, hogy a volt emigrá­ció létküzdelme, szabadságvágya kifejezé­se szerves részét képezi a magyar nemzet, a magyarság újkori szabadságküzdelmé­nek. E küzdelem részese volt a Magyar Baráti Közösség is. Az 1956-os forradalom magyar függetlenség-, szabadság- és de­mokrácia-törekvéseit vállaltuk. Szerény lehetőségeink szerint a változtatásért, a változás reményében cselekedtünk. • Az erőszak fojtásában is kapcsolatokat kerestünk és alakítottunk ki a Kárpát­medence magyar szellemi életének hason­ló célú és reményű jeleseivel. Hozzájuk jártunk és hozzánk jöttek — utakat, lehe­tőségeket teremtettünk nekik a nyugati demokráciák világának megismerésére, és fórumokhoz juttattuk őket a magyarság valóságai és gondjai ismertetésére. Tisz­telet mindazoknak, akik ezért áldozatokat hoztak. Nem hivalkodunk, de tetteink mér­hető értékeit nem akarjuk elhallgatni sem. • A volt emigráció az ideiglenesség érzé­sével élt. Ezt az átmenetinek vélt hely­zetet a változásba vetett hit és­ remény táplálta. Lezárult az emigráció e korszaka: állandósuló, állandósult helyzetbe kerül­tünk. Akik hazamennek, azoknak a vissza­fogadás, a visszailleszkedés gondjaival kell megküzdeniük. Akik maradnak, azoknak szembe kell nézniük nyugati országokban állandósult jövőjükkel. Ez utóbbi helyzet választása: vagy fel­adjuk öröklött és magunkban hordozott magyar nemzeti értékeinket, vagy meg­­küzdünk ezek megtartásáért. Vagy asszi­milálódunk az olvasztótégelyben, vagy a mozaik részeként őrizzük értékként más­ságunkat,­­ sajátosságainkat. A Magyar Baráti Közösség emberi és ezzel együtt magyar nemzeti értékeink ápolásának útját kívánja járni. Az így vál­lalt jövőt a következő módon kívánjuk munkálni: . . 1. Igyekszünk kilépni az állandó visz­­szanézés, a bűnöst kereső egymásra muto­gatás, és a vádló ítélkezés ördögi köréből. 2. Programjaink, munkánk hangsúlyait a teremtő, alkotó cselekvésre tesszük. Kul­túránk egészét igyekszünk művelni: a tör­ténelem, az irodalom, a nyelv mellett a zene-, a képző-, az előadóművészetet is gon­dozva. 3. Tiszteljük a másságot, mások véle­ményét, ugyanakkor elutasítjuk a kizáró­lagos, a fölé- és alárendelt, megkülönböz­tető, szélsőséges minősítéseket. Nem kívá­nunk pártok, dogmák, ideológiák eszközei­vé sem válni! 4. Magatartásunk, cselekedeteink meg­határozója magyar identitástudatunk ápo­lása és erősítése. Ennek legfontosabb te­rülete a család. Magyar Baráti Közössé­günk programjai segítségével igyekszünk kialakítani a többes identitástudat része­ként a magyarságtudat fejlődésének, meg­tartásának élményekre épülő módjait. E törekvés részeként gondozzuk a magyarság tömbjeivel, szigeteivel és szórványaival kialakított személyes kapcsolatrendszerün­ket is. 5. Munkánk nagy értékének tartjuk a fiatalság érdeklődését tevékenységünk iránt. Szilárd elhatározásunk, hogy a szétszórtságban élő magyar és magyar származású fiatalokat bekapcsoljuk mun­kánkba, őket magyarságuk megtartásában, fejlesztésében segítjük. 6. Támogatjuk az amerikai magyarság szervezeteinek összefogását. Köszöntjük azokat a szervezeteket, egyházakat, egye­sületeket, amelyek a miénkéhez hasonló célok érdekében munkálkodnak. Ez évi konferenciánkon személyesen is jó érzés­sel üdvözölhettük körünkben a Magya­rok Világszövetsége, az Anyanyelvi Kon­ferencia és a Magyar—Amerikai Koalíció néhány vezetőjét. A továbbiakban is foly­tatni kívánjuk kapcsolatok kiépítését olyan magyarországi, magyar nemzeti kisebbségi és nyugati magyar egyesületekkel, egy­házakkal, szervezetekkel és intézmények­kel, amelyek közös céljaink megvalósítá­sa érdekében készek a velünk való együtt­működésre. 7. Külképviseleti szolgálatot ajánlunk a Kárpát-medence magyarságának. 8. A magyarság egyetemessége jegyé­ben kívánunk cselekedni. Támogatjuk a világ magyarsága integrálódási törekvé­seit, megtartva az egyes területeinken lét­rehozott kulturális és nyelvi értékeinket. 9. Köszöntjük a jövő­ héten összeülő — az ötvenedik évfordulóját is ünneplő — „Szárszó konferenciát" és kívánjuk, hogy útkeresésük a tolerancia és a magyar ösz­­szefogás szellemét szolgálja, mint tette azt ötven évvel ezelőtt. 10. Huszonkettedik konferenciánkat nem­zeti ünnepünk napján a „haza és haladás“ iránti elkötelezettség szellemében zárjuk J­ake Hope, a „Reménység Tava“ partján, Ohio államban, az Egyesült Államokban. 1993. augusztus 26. • RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS • 0 A megrendelt gyilkosság újabban az üzleti viták megoldásának végső eszköze nálunk — írja a Novoje Vremja. De az or­osz bérgyilkosok még nem igazi profik. A lényeg náluk az, hogy erkölcsileg készen álljanak a bűntettre. Gyenyisz Aoznyicsenko és Alekszandr Sz. barátoknak számítottak. Együtt nőt­tek fel, együtt jártak iskolába. Tizennyolc éves korukban együtt buktak le egy szá­­mítógéplopáson, de feltételes ítélettel meg­úszták. Később üzletelni kezdtek: mind­két f­en megszervezték a maguk cégét. Ad­­u­k-vettek, közvetítői szolgáltatásokat nyújt­­tak, és kimondatlanul is verseng­tek, melyikük a sikeresebb és az ügyese­bb. N­ehéz pillanatokban kisegítették egymást. Gyenyisznek sok minden sikerült. Ahogy az ismerősök mondják, neki azért ment könnyebben, mert tudott bánni az embe­rekkel ... A nyomozás mindeddig nem tud egyér­telműn válaszolni arra, miért határozott úgy Alekszandr, hogy félreteszi az útból a barátját­, nem voltak versenytársak. Az ok nyilván a legközönségesebb lehetett: az irigység Alekszandr Sz. megkérte egy fogtechni­kus barátját, hogy keressen „megfelelő em­be­eket“, kápéban félmilliót ígért (az ígéretét be is tartotta). A barátja töpren­gé­s nélkül ráállt: régóta az az álma hogy öt­álló fogtecnikai műhelyt nyit, kellett az indulótőke. A Moszkva melletti Dzerzsin­­szk­ijben a fogtechnikus gyorsan megtalál­ta a két gyilkos jelöltet Korábban „rá­zós ügyekkel“ nem foglalkoztak, de 250 ezer rubelért ezt a „balhét“ is azonnal vállalták. ... Gyenyisz Reznyicsenko holttestét a Moszkva folyó mellett egy ciszternába dob­ták, ráerősítettek egy nehéz fémdarabot, hogy ne jöjjön fel a felszínre. Azután fel­kerekedtek, hogy megünnepeljék a barát­nőjük születésnapját. Másnap elmentek a templomba, gyer­tyát gyújtottak az ártatlanul kiolt­ott lé­lek nyugalmáért A bűntett ára: egy üveg portói Az orosz kriminalisztika szókincse csak az utóbbi években egészült ki a „bérgyil­kosság“ kifejezéssel, bár fizetségért Orosz­országban a forradalom előtt is, a szov­jethatalom idején is öltek. Régebben ezek­nek a gyilkosságoknak az okai hétközna­pibbak voltak: féltékenység, gyűlölet. Férjek szabadultak így meg megunt fe­leségüktől (bár a fordítottja gyakoribb volt), rokonok „kikapcsolták“ egymást az örökségért folytatott harcban. A gyilkos általában közös ismerős vagy a család barátja volt. A bűntett ára az ésszerűség bát­árain belü­l maradt. Akadtak, akik egy üveg portóiért vagy egy marihuánás ciga­­rettáért vállalták a dolgot (ma is előfor­dul még).. Az orosz belügyminisztériumban kiszá­molták, hogy a rendelések „végrehajtói“ férfiak voltak (majdnem száz százalék­ban), az áldozatok abszolút többsége is férfi volt, a megrendelők között azonban a nők voltak többségben (mintegy 60 szá­zalék). Társadalmi­ helyzetüket tekintve ,a gyilkosok nagyjából két egyforma csoport­ra oszlottak: alacsony képzettségű mun­kások és meghatározott foglalkozás nélküli lumpenek Ezek a „hétköznapi“ bérgyilkosságok ritkák voltak, általában gyorsan felderí­tették őket, a rendőrségnek nem okoztak különösebb vesződséget. Most viszont a piaci viszonyok fejlődé­sével a bérgyilkosság Oroszországban új erőre kapott. Ma a bűncse­lekmények több­ségének mozgatója, a belügyminisztérium egyik elemzőjének kifejezését használva, „gazdasági konfliktus“. A legutóbbi néhány hónapban Oroszor­szág nagyvárosain ismert és gazdag em­berek megölésének valóságos hulláma­ se­k Fegyveres támadó 27 embert gyilkolt meg a pakisztáni Quetta városban egy, a választási listák összeállításával foglalkozó törzsfőnök hívei közül. A rendőrség sze­rint a merénylő rivális törzs tagja lehet, pört végig. A legutóbbi merényletet a nov­­gorodi tőzsde elnöke, Konsztantyin Anu­­csik ellen követték el. A gyomrába kapott golyót. A leghangosabban az orosz fővárosban ropogtak a fegyverek. 1992. december 29- én Moszkvában házának udvarán géppisz­tolysorozattal végeztek a Tyehko­ bank igazgatóságának elnökével, Vlagyimir Ro­­venszkijjel és a testőrével. Az 1993. ja­nuár 8-ról 9-re virradó éjszaka a főváros Ocsakovo lakótelepén ugyancsak géppisz­tollyal támadtak rá a SZAK cég öt mun­katársára; hárman közülük meghaltak. Március 5-én házának kapujában kés­szúrással végeztek a népszerű Kombinacija együttes producerével, Alekszandr Lisi­­nyinnel. A gyilkosságokról tudósító cikkekből mintha egyfajta büszkeség csendült volna ki: végre már nálunk is vannak hidegvé­rű „killerek“ és bérgyilkosságok (bár az ocsakovi véres dráma inkább a befolyási övezeteket felosztó csoportok közötti le­számolásra emlékeztetett) A felderítet­len gyilkosokról mint „elsőosztályú pro­fikról“ írtak. • Hayi szociális juttatásban részesíti a dél-koreai kormány azokat a nőket, akiket a második világháború idején a megszálló japán hadsereg tábori bordélyházakba kényszerített. A mintagyilkos Évszázadokon át a bérgyilkosok a ka­landregények hősei voltak. Elegendő Ale­xandre Dumas regényalakjaira emlékez­tetnünk. Ez a titokzatos, romantikával öve­zett foglalatosság mindig vonzotta az olva­sók érdeklődését. A XX. században a vitathatatlan elsőbb­ség Frederic Forsyte regényének, A Sa­kál napjának hőséé. A regény 1963-ban játszódik, amikor a francia „nemzeti-ha­zafias“ földalatti terrorszervezet, az OAS merényletet készít elő de Gaulle elnök ellen. Az akcióra egy Sakál fedőnevű an­golt választanak ki. A Sakál félmillió dol­lárért vállalja a megbízatást. A gyilkos gondosan készül a merény­letre: elolvassa de Gaulle emlékiratait, hogy minél többet megtudjon jelleméről és életmódjáról, Párizsban helyszíni szem­lét tart, hamis papírokat vásárol, szuper­­fegyvert rendel... A regényben az V. köztársaság elnökét a véletlen menti meg. A bérgyilkos meghal, magával vive a sír­ba valódi nevének titkát A Sakált eszményi bérgyilkosnak nevez­hetnénk, egyfajta etalonnak. A Sakál azon­ban csak irodalmi hős, a termékeny írói fantázia gyümölcse. A moszkvai bűnügyi nyomozóosztály gyiklossági részlegének vezetője, Viktor Golovanov szerint az orosz bérgyilkosok professzionalizmusa „meglehetősen vitat­ható“. Golovanov azt tartja, hogy Orosz­országban a bérgyilkosságok még nem ér­tek el olyan méreteket, mint az Egyesült • Szélsőséges elemek felgyújtották a me­nekültjogi státust igénylő bevándorlók fo­gadóközpontját Detmold német városban. Az égő épületből több mint 100 lakónak sikerült kimenekülnie. Államokban vagy Olaszországban. A kil­­lerek iránti kereslet még jóval meghalad­ja a kínálatot. Ez azt jelenti, hogy a „szak­tudás“ a bérgyilkosnál ma nem játszik meghatározó szerepet. Ahhoz, hogy meg­várjuk az áldozatot a kapualjban és kést szúrjunk belé (ahogy Vlagyimir Rovensz­­kijt megölték), különösebb hozzáértés nem kell. Ma a bérgyilkosnál a lényeg az, hogy erkölcsileg álljon készen a bűn­tettre. A néhány felderített bérgyilkosság ada­tai megerősíteni látszanak Viktor Golova­nov szavait. Gyenyisz Reznyicsenkót csak a harmadik nekifutásra tudták megölni, s a „felkészülési időszakban“ a gyilkosok kétszer is majdnem lelepleződtek. Két alkalommal az „akciót“ váratlan körül­mények miatt el kellett halasztani. Végül, amikor a gyilkosok beültették Reznyi­csenkót az autójukba és kivitték a város­ból (azt mondták neki, hogy Alekszandr Sz.-hez viszik, aki meg akarja adni a tar­tozását barátjának), a döntő pillanatban a browning csütörtököt mondott, úgyhogy kést kellett elővenni. Vannak-e tehát ,,sakálók“ Oroszország­ban? Vannak-e olyan emberek, akik ab­ból élnek, hogy másokat megölnek? A belügyminisztériumban erre a kérdésre nem kaptunk egyértelmű feleletet. Ez ért­hető is: biztosak csak akkor lehetnek a dologban, ha legalább egyet közülük el­kapnak, és bebizonyítják, hogy több gyil­kosságot is elkövetett A bűnüldözés egye­lőre nem dicsekedhet ilyen fogassal (Mejea) része következő • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • MAFFIAVILÁG A SAKÁL NAPJA

Next