Romániai Magyar Szó, 1994. február (6. évfolyam, 1248-1271. szám)
1994-02-01 / 1248. szám
Románia/ Magyar Szó 2 Pozsony nemet mondott a kétnyelvű feliratokra A szlovák parlament nem fogadta el azt a törvénytervezetet, mely engedélyezte volna a kétnyelvű helységnévtáblák használatát — jelentette a Z. idore Noviny című cseh lapra hivatkozva az Associated Press. A pozsonyi törvényhozás 132 képviselője közül 64-en szavaztak igennel, 35- en nemmel, 33 képviselő pedig tartózkodott. A törvény elfogadása lehetővé tette volna a kétnyelvű feliratok használatát azon helységekben, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 30 százalékot. Az idézett lap szerint a törvény többek között azért bukott meg a szlovák parlamentben, mert egyelőre hiányoznak a javaslat gyakorlatba ültetésére vonatkozó szabályok. Ilyen körülmények között pedig csak tovább nőne a pozsonyi kormány és a magyar kisebbség közötti feszültség. Március közepén lesz a román elnök párizsi látogatása Amint az Evenimentul zilei című bukaresti napilap megírta, március közepére tűzték ki Ion Iliescu elnök franciaországi látogatásának időpontját. Az újság szerint állami látogatás lesz, tehát legmagasabb szintű, ami jelentőségében meghaladja a hivatalos látogatás fogalomkörébe tartozót. Az elnököt legnagyobb tiszteletadással fogadják, az Orly repülőtéren maga a francia államfő, Francois Mitterrand üdvözli, innen helikopteren teszi meg az utat a Concorde térig, ahol az Elysée palota található. Ion Iliescu, azóta, hogy négy éve az ország élén áll, most első ízben tesz állami látogatást külföldre. A francia elnökön kívül megbeszéléseket folytat a miniszterelnökkel és a kabinet több tagjával is. KRÍMI ELNÖKVÁLASZTÁS Körvonalazódik M győzelme Az ukrán hírügynökségre hivatkozó France Presse jelentése szerint az első krími elnökválasztás második menetének részleges eredményei az oroszbarát Jurij Meskov győzelmére engednek következtetni. A félsziget Oroszországhoz való visszacsatolását szorgalmazó Meskov ugyanis a legnagyobb városokban a leadott szavazatok 73,5 százalékát összesítette, míg ellenfele, Nyikolaj Pavlov parlamenti elnök, aki szerint a Krímnek Ukrajna határain belül kell maradnia, csak nagyobb fokú autonómiával, mindössze 21,5 százalékot szerzett. Az ukrán hatóságok, mint ismeretes, alkotmányellenesnek minősítették a krími elnökválasztást. Marchais utódja Hue Egy eddig jóformán ismeretlen politikust választott Georges Marchais utódjául a francia kommunisták napokban zárult 28. kongresszusa. A 47 éves Robert Hue —, mert róla vann szó —, egy Párizs melletti község polgármestere. A pártot több mint két évtizeden át irányító Georges Marchais tagja maradt az országos vezetésnek. Formai változásoktól eltekintve — a párt vezetője mostantól kezdve nem főtitkár, hanem országos titkár, a központi bizottság pedig országos tanáccsá alakult — minden maradt a régiben — jegyzik meg a kommentátorok. Bár a demokratikus centralizmust törölték a párt programjából, a több mint öt esztendeje munkálkodó reformer kommunisták végeredményben vereséget szenvedtek. Zsirinovszkij Budapesten keresztül érkezett Belgrádba (Folytatás az 1. oldalról) Vlagyimir Zsirinovszkij egyébként nemrégiben a moszkvai párszékházban Rolf Gauffin volt moszkvai svéd nagykövettel beszélgetve átrajzolta Európa térképét, amelyet fakszimilben a Le Monde című francia lap közölt és több bukaresti újEgy héttel ezelőtt a román sajtóorgánumok zöme kiemelkedő diplomáciai sikerként értékelte azt, hogy Románia képviselője — Teodor Melescanu külügyminiszter személyében — elsőként írta alá a partnerség a békéért amerikai javaslatot formába öntő keretszerződést. Végre Románia is első lett valamiben — lelkedezett a média —, megelőzve, jócskán lekörözve a többi közép- és kelet-európai országot. Az a kérdés fel sem tevődött akkor, hogy ennek az elsőségnek van-e egyáltalán valamilyen reális jelentősége. A nagy felhajtás, hűhó közepette a román lapok valahogy azt sugallták, hogyság is átvett. A térkép szerint például Lengyelország Oroszország és Németország között oszlana meg, a volt Jugoszlávián a horvátok és a szerbek osztoznának, az újjászülető Nagy-Bulgária magába foglalná Macedóniát, az egykori Trákia egészét, valamint Románia déli részét is el egészen Ploiesti-ig. politikusok korábban nemegyszer hangoztatták, hogy elképzelhetetlennek tartják az egykori szocialista országok csoportos, „családos“ felvételét. Ha arra valamikor is egyáltalán sor kerül, egyenként fogják azokat felvenni, a sorrend pedig aszerint alakul majd ki, milyen mértékbenértek meg az illető országok egy ilyen nagy fontosságú, jelentős pénzügyi ráfordításokat igénylő lépésre. Az elmúlt hét közepén Mitch McConnell republikánuspárti politikus javaslatára az amerikai Szenátus módosító indítványt fogadott el, amely szorgalmazza a kollektív védelemben részt venni óhajtó és arra kellőképpen felkészültnek tartott kelet-európai országok azonnali felvételét a NATO-ba. Az említett szenátor ilyen államnak tekinti Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot. A Szenátus kérte továbbá a boszniai muzulmánoknak szánt fegyverek embargójának és a Vietnam elleni gazdasági embargó megszüntetését. A szenátusi döntések formálisan nem kötelező jellegűek az amerikai kormányzatra, példák sora bizonyítja azonban, hogy ez utóbbi általában figyelembe veszi azokat. Lesz miről tárgyalniuk tehát a román hivatalos személyeknek azzal a NATO- küldöttséggel, amely — Gebhardt von Moltke, a NATO-főtitkár politikai ügyekkel foglalkozó helyettese vezetésével — holnap és holnapután látogatást tesz Bukarestben. SZÉKELY LÁSZLÓ Versengés miután Románia biztosította elsőségét a keretegyezmény aláírásánál, nem maradhat le a többi ország mögött a NATO-ba való esetleges felvételkor sem. Korántsem titok ugyanis, hogy bizonyos romániai politikai köröket az zavarná a leginkább, ha Magyarországot netán Románia előtt vennék fel az észak-atlanti szövetség tagjai sorába. Nos, az elsőség megszerzésével ez a „veszély“ nem hárult el. Az egy héttel ezelőtt történt aláíráskor elkönyvelt elsőségnek tulajdonképpen semmilyen politikai jelentősége nincs. Egyébként NATO- © A NAGYVILAG fll f* BRT* *'* * ital&intír A kelet-közép-európai országok közti belső tőkemozgás volumenének (stock) alakulása 1993 júniusában Forrás: East-West Investments and Joint Ventures News UN ECE, Geneva 1989-1993 Forrás: East-West Investments and Jolht Ventures News ÚN ECE, Geneva . 1989-1993 CELET-EURÓPÁBAN, FELE • KÜSÖKÖDŐTŐKE-BEVITEL '......- ' -*•: Szlovákiába ■ Soméniáijs . millió USD, % mlL86USD, % ' Ukrajnába méltóUSD,% Magyarországról 2,2 0,7 5,9 0,8 5-10 1-2 Csehországból 15 2,2 Lengyelországból 1,9 0,3 Jugoszláviából 2,8 0,4 Világ összesen 320 .100 682 100 430 100 BELSŐ TŐKEMOZGÁS• 1993 ELSŐ Csehországból Szlovákiába• 15 millió USD Magyarországról Szlovákiába kb. 2 millió USD Romániába 6 millió USD Ukrajnába kb. 5-10 millió USD Lengyelországból Romániába 1,9 millió USD Jugoszláviából Romániába 2,8 millió USD Ismét keresik Nessit Tartottákmár sárkánygyíknak, édesvízi tintahalnak, vidrának, ördögnek, krokodilnak, sőt, náci tengeralattjárónál. ., de főképp hírlapi kacsának. Ám akármi is: gazdag és szerencsés turisták majustól saját szemükkel láthatják a víz alatt a Loch Ness-i szörnyet, amely az utóbbi években mind kevésbé hajlandó felbukkanni a vízből. Egy skót cég márciustól naponta több minitengeralattjáró kirándulást indít a szűk tengeri kijáratú, 37 kilométer hosszú, 280 méter mély skontóba kutatási célból, és a járművön hat kíváncsi turistának is helyet szorítanak. Az ötlet minden bizonnyal növelni fogja azt az évi 15 millió fontos összeget, amelyet a szörny legendája hoz a skót idegenforgalomnak. Akcióba lép-e a NATO Boszniában? A délszláv válság alakulásának legfontosabb hét végi fejleménye az volt, hogy Butrosz Gall ENSZ-főtitkár felhatalmazta különmegbízottját, Jaszusi Akast, szüség esetén és az UNPROFOR parancsnokának ilyen értelmű kérésére adja meg az engedélyt a NATO légitámogatás igénybevételére. A hírt közlő médiumok szerint erre azért lenne szükség, hogy ismét megnyissák a tuzlai repülőtert (ez az egyetlen alternatíva a segélyszállítmányok eljuttatására Közép-Boszniába, hiszen a konvojok minduntalan elakadnak), illetve leválthassák a Szrebrenica és Zsepa térségében állomásozhatott kéksisakos alakulatokat. A BBC legutóbbi tudósítása szerint azonban a boszniai szerbek figyelmeztették a világszervezetet, ne próbálkozzék a tuzlai repülőtér megnyitásával. A boszniai szerb hadsereg parancsnoka leszögezte: a repülőtéri kifutópálya tüzérségi lőtávolságon belül van, s minden leszálló repülőgépet feltartóztatnak. A brit kormány tegnapra bejelentette segélyszállításainak folytatását. Ez pénteken szakadt meg egy angol önkéntes meggyilkolása miatt a közép-boszniai Zenica mellett- Hírek szerint a tetteseket elfogták. 1994. február 1. mcsúms GAZMSÁGI SEGÍTSÉG HELYETT: TŐKE Miközben a Bulgáriába, Csehországba, Lengyelországba, Magyarországra, Romániába, Szlovákiába és Ukrajnába irányuló külföldi, elsősorban Németországból, az Egyesült Államokból, Ausztriából és Franciaországból származó működőtőke-beruházások állománya 1993 nyarára elérte a 9 milliárd dollárt, lassan megindult a kelet-közép-európai országok között is a beruházások áramlása. Míg a fejlett ipari országokból származó működőtőke nagyságára vonatkozóan viszonylag pontos adatok állnak rendelkezésre az illető országok nemzeti bankjainak statisztikáiban, a volt KGST-országok közötti tőkemozgásra vonatkozó adatokat igen óvatosan kell kezelni, nemcsak azért, mert ezeknek az országoknak általában is megbízhatatlanabb az adatszolgáltatásuk, hanem azért is, mert az ezen országok közötti tőkemozgás nagyon sok esetben igen kalandos, félig vagy teljesen illegális, mindenesetre a hivatalos statisztikai megfigyelés csatornáit kikerülő utakon zajlik-Dr. Árva László közgazdász elemzőcikkét a Népszabadságból vettük át. A kelet-közép-európai térségben érdekes jelenségeknek lehetünk tanúi. Azok az országok, amelyek a térség legnagyobb működőtőke-importőrei — mint Magyarország, amelyben 1993 közepére az öszszes külföldi tőkeberuházások volumene már elérte a 38 milliárd dollárt, illetve Csehország és Lengyelország, amelyekben az összes külföldi tőkeberuházások egyenként meghaladták az 1,8—1,8 miliárd dollárt —, ha szerény mértékben is, de maguk is működőtőke-exportőrré válnak. Érdekes az is, hogy ezen országok tőkekivitele nem egymás felé, hanem a térség gyengébben fejlett országai — Románia, Szlovákia és Ukrajna — felé irányulnak, azon országokba, amelyek egyébként jóval kisebb nyugati tőkeimportot vonzottak eddig, mint a térség fejlett magvát alkotó Magyarország, Csehország és Lengyelország. A térség legnagyobb regionális tőkeexportőre Csehország, amely 1993 közepéig mintegy 15 millió dollárt fektetett be Szlovákiában, ami az összes szlovákiai működőtőke-bevitel 2,2 százalékát tette ki. Nyilvánvaló, hogy e beruházások jelentős része még a közös államiság idejéből származik, és ma még nem lehet előre látni, hogy milyen mértékben fog folytatódni a cseh beruházások áramlása Szlovákia felé, de valószínű, hogy a történelmi kapcsolatok erőssége miatt a jövőben is jelentős mértékű tőkeáramlásra kerül sor a két ország között. Ezt az is valószínűsíti, hogy a szlovákiai munkabérek hosszabb távon feltehetően a csehországi bérek töredékét fogják csak elérni, és nyilvánvaló az is, hogy a szlovákiai természeti erőforrások (ideértve a turizmus számára vonzó területeket is) kedvező beruházási tervet jelentenek a cseh befektetők számára, akik helyismeretük és a nyelv hasonlósága folytán kevésbé riadnak majd vissza a szlovák gazdaság fejletlensége, valamint a politikai helyzet esetleges bizonytalanságai miatt, mint a nyugati befektetők. Akár a cseh, a magyar befektetők is a történelmi hagyományok és a valamikori közösállamiságból fakadó helyismeret előnyeit látszanak kamatoztatni szlovákiai, romániai és ukrajnai befektetéseikkel. A magyar befektetők 1993 közepéig Szlovákiában összesen mintegy 2,2 millió, Romániában körülbelül 5,9 millió és Ukrajnában (a különböző, egymásnak ellentmondó források alapján) mintegy 5— 10 millió dollárnyi működőtőke-beruházást eszközöltek. Ezek a beruházások Szlovákiában és Romániában alig érik el, Ukrajnában pedig épphogy meghaladják az illető országokba irányuló külföldi működőtőke-beruházások egy százalékát. A harmadik kelet-európai tőkeexportőr országból, Lengyelországból 1993 közepéig mintegy 1,9 millió dollárt ruháztak be Romániában. A cseh, lengyel és magyar külföldi beruházások mellett említést érdemel még a Romániában befektetett mintegy 2,8 millió dollár értékű exjugoszláv tőke is, amely azonban nyilvánvalóan még a Balkán-háború előtti időszakból származik. Ma Kis-Jugoszlávia a háború miatt nem tud tőkeexportőrként megjelenni a környező országokban. A térség fejletlenebb országaiba irányuló cseh, magyar és lengyel beruházások mind abszolút nagyságukban, mind ez összes Kelet-Európában beruházott külföldi tőkéhez viszonyítva természetesen igen kicsiny volumenűek, mégis figyelemre méltó az a tény, hogy ha szerény méretekben is, de lassan megindult a magánberuházások áramlása a volt KGST-országok között is. A környező országokba irányuló cseh, magyar és lengyel működőtőke-kivitel egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy nagyszámú, de egyenként kicsiny beruházásokban ölt testet. Különösképpen igaz ez a magyar beruházásokra. Ennek következtében a magyar tőkerészesedéssel létrehozott vállalatok aránya ugyan viszonylag magas Szlovákiában, Romániában és Ukrajnában, de ezek a magyar résztulajdonú vállalatok igen kicsinyek, alultőkésítettek. Ukrajnában az összesen körülbelül 14 ezer vegyes vállalat mintegy 40 százaléka, közel 5000 cég jött létre magyar tőkerészesedéssel, Szlovákiában ez az arány körülbelül 10 százalék, Romániában 4 százalék körül mozog. Valószínű az is, hogy ezen vállalatok egy része a vegyes vállalatoknak adott kedvezmények kihasználására alakult meg, mivel ezeket a kedvezményeket minden országban egyre magasabb beruházott tőkeértékhez kötik, nyilván a pusztán adózási célú vegyes vállalatok Ukrajnában is el fognak tűnni a színről. További jellegzetessége ezeknek a térségen belüli beruházásoknak, hogy elsősorban a kereskedelem területére összpontosulnak. Sok esetben a vegyes vállalat alapítása mögött egyszerű barterügyletek húzódnak meg, s csupán forgóeszköz-finanszírozási céllal, illetve a már említett adózási előnyök céljából hoznak létre a kereskedelmi partnerek vegyes vállalatot. Érdekes, hogy igen hasonló jellegű és tartalmú, elsősorban a kereskedelem területére korlátozódó kisberuházásokkal jelentek meg a fejletlenebb kelet-középeurópai országokban az arab világból származó beruházók. Az arab tőke elsősorban Romániában vám jelen nagy számú, de a magyar beruházásokhoz hasonlóan kicsiny, alultőkésített vegyes vállalatokkal. Bármennyire kívánatos is azonban a kelet-közép-európai térség országai közötti működőtőke-beruházások gyors ütemű növekedése, az ezredfordulóig tartó időszakban e téren valószínűleg csak mérsékelt növekedésre lehet számítani, egyrészt azért, mert a gazdasági és politikai helyzet konszolidálódásával, illetve a külföldi beruházásoknak biztosított kedvezmények megszigorításával várható a pusztán a kezdeti zavaros időszak nyújtotta lehetőségek kiaknázására létrehozott beruházások felszámolása, másrészt azért, mert a kelet-közép-európai tőkeexportőr országokban sem várható a megtakarítások, következésképpen a beruházható tőkék jelentős növekedése, harmadrészt pedig azért, mert a Lengyelországban mér beindult és 1994 után lassan talán Magyarországon és Csehországban is elkezdődő gazdasági fellendülés ezekben az országokban is növekvő mértékben fog hazai befektetési lehetőségeket biztosítani. A kelet-európai országok között ma még nagyrészt hiányzó beruházásvédelmi egyezmények remélhetőleg mielőbbi megkötése, ha csodát nem is eredményezhet, de a befektetői bizalom erősítése révén mindenképpen hozzájárulhat a térségen belüli kölcsönös beruházások ütemének növekedéséhez . AZ ÖSSZES TŐKEBEVITEL ÁLLOMÁNYA KELET-EURÓPÁBAN, 1993 ELSŐ FELE 1,8 MId USD • RÖVIDEN , RÖVIDEN • • Kétnapos magánlátogatást tett Washingtonban Helmut Kohl német kancellár. A kétoldalú kapcsolatok mellett az oroszországi helyzetről, valamint a keletközép-európai államokhoz fűződő kapcsolatokról tárgyalt Bill Clinton elnökkel. • Az 1992.—93-ban tapasztalt erőteljes pesszimizmus után jelenleg óvatos bizakodás érzékelhető a világgazdaság kilátásait illetően a davosi fórumon — így öszszegezte a rendezvény első napjának benyomásait Kádár Béla magyar külgazdasági miniszter. • Amerikai jelentések szerint az iraki katonai potenciál csaknem elérte az Öböl-háború előtti szintet. RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS (Folytatás előző lapszámunkból) Horvátországban az 1990-es köztársasági választások után a középtől jobbra álló függetlenségpárti kormány alakult, amely főként a Horvát Nemzeti Unióra támaszkodott. E párt vezetője, Franjo Tudjman lett a köztársaság elnöke. Szerbiában újraválasztották a Szocialista Párt elnöke, Szlobodan Milosevics által vezetett autoritárius, szövetségpárti kormányt. Horvátország egy olyan konföderációs államot szeretett volna, ahol sokkal lazább szálak kötik egymáshoz a köztársaságokat, míg Szerbia ragaszkodott a Belgrád vezette föderációs állam megőrzéséhez. Szlovénia kiválása elfogadható volt Szerbia számára, mivel ez a szerb népesség befolyásának erősödéséhez vezetett a megmaradó szövetségi köztársaságokban, de Horvátország kiválása sokkal több problémát vetett fel. A Milosevics-rezsim elvben elfogadta ugyan Horvátország Jugoszláviából való kilépésének lehetőségét, de nem egyezett bele, hogy Horvátország „magával vigye” az országban élő nagyszámú szerb kisebbséget. Zágráb kiválási szándéka arra késztette Szerbiát, hogy igényt támasszon Horvátország és más köztársaságok szerblakta területeire, és ezzel jelentős lépést tegyen a szerb vezetés alatt álló Kis-Jugoszlávia — vagy az úgynevezett Nagy-Szerbia — megalakítása felé. 1991 júniusában Horvátország kikiáltotta függetlenségét. A jugoszláv szövetségi hadsereg Milosevics parancsainak engedelmeskedve a két cél egyikének elérésére törekedett: megakadályozni Horvátország kiválását a szövetségből, vagy elszakítani tőle bizonyos területeket Nagy-Szerbia létrehozása érdekében. E célok elérésének stratégiáját már jóval azelőtt kidolgozták, hogy Horvátország kikiáltotta volna függetlenségét. A határ menti szerblakta területek és a vegyes lakosságú Bosznia-Hercegovina tartomány partizánhadműveletek színterévé váltak. Horvátország lakosságának több mint 12%-a szerb, és ezek negyedrésze a kérdéses területeken él, ahol számuk háromszorosan meghaladja az ott élő horvátok számát. A szerbek célja az volt, hogy elfoglaljanak és „etnikiilag megtisztítsanak“ egy jelentős, egybefüggő területet, és a gazdaságilag igen fontos Szlavóniát és Dalmáciát is elszakítsák Zágrábtól. A szerb partizánok és szerb többség biztosítása érdekében fegyverrel kergették el a kérdéses terület horvát lakosait. 1991 decemberére a szerb erők már Horvátország területének egynegyede fölött rendelkeztek, és e megszerzett területen kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot. Ugyanekkor az ENSZ-erők engedélyt kaptak a terület ellenőrzésére és az arcvonalak „befagyasztására*, s így Belgrád figyelme egyre inkább a sokat szenvedett Bosznia-Hercegovina felé fordult 1992—93 folyamán Zágráb többször panaszkodott amiatt, hogy az ENSZ nem töltötte be küldetését, és nem állította vissza a horvát fennhatóságot az elfoglalt területeken. IRREDENTIZMUS : A szeparatista erők arra is törekedhetnek, hogy területüket és népességüket egy másik létező államhoz csatolják, s így egy másik állam autonóm tartományává vagy szerves részévé váljanak. Egyes esetekben az ilyen mozgalmakat a szomszédos államok támogatják területük megnövelése érdekében. A szeparatista-irredenta mozgalmakra legjobb példaként a horvátországi és bosznia-hercegovinai szerbek, valamint a bosznia-hercegovinai horvátok mozgalmait említhetnénk. Bosznia mintegy 4,2 milliós lakosságának 44%-a muzulmán, 31%-a szerb és 17%-a horvát. Ahogy Szlovénia és Horvátország 1990—91-ben egyre közelebb kerültek az elszakadáshoz, Bosznia etnikai vezetőire is egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy csatlakozzanak Szerbiához, illetve Horvátországhoz. A belgrádi szerb hatóságok és a boszniai szerb vezetők aggódni kezdtek egy boszniai muzulmán—horvát koalíció lehetősége miatt, amely kizárná a szerbeket a hatalomból, és szorosabbra fűzné a tartomány kapcsolatait Horvátországgal. Ugyanakkor a muszlimok és a horvátok amiatt kezdtek aggódni, hogy a szerb kisebbségi vezetők Milosevics rezsimjével szövetkezve a horvátországihoz hasonló krízist készítenek elő, amely annak idején azt eredményezte, hogy Horvátország területének egynegyede elszakadt az országtól, és több városa teljesen romba dőlt. Az egy éve tartó jugoszláv háború és annak szörnyűségei 1992 áprilisában terjedtek át Bosznia-Hercegovinára. A belgrádi rendszer az önrendelkezés támogatásának örve alatt segítette a szerbek területszerzési akcióit, és nem ismerte el a köztársasági határokat. A boszniai szerb szabadcsapatok és a jugoszláv katonai egységek — kiegészülve az immár csendes horvát frontról átcsoportosított egységekkel és a nacionalista partizánokkal — Szerbia és Montenegró felől beszivárogtak Boszniába, és jelentős offenzívába kezdtek. Céljuk az volt, hogy kiterjesszék azoknak a szerbek által ellenőrzött területi egységeknek a határait, melyek nem ismerték el a szarajevói kormány fennhatóságát vagy Bosznia 1992-ben kinyilvánított függetlenségét. A hadműveleti terv az öt nemrégiben kikiáltott „autonóm köztársaság“ összekapcsolását is tartalmazta oly módon, hogy erőszakosan elűzik a muszlimokat és a horvátokat azokról a területekről, ahol a szerbek relatív kisebbségben éltek. Nyomasztó technikai fölényük és Belgrád titkos támogatása miatt a szerb erők hamarosan Bosznia területének 70%-át ellenőrizték. A bosnyák kormányerőket a támadás felkészületlenül érte, és Boszniaszerte nagy veszteségeket szenvedtek. A szerbek itt is bevetették az „etnikai tisztogatás“ jól bevált módszereit, melyeket az előző évben horvát területeken próbáltak ki. 1993 elejére e szörnyű kampány során már több mint egymillió embert űztek el otthonaikból, és a beszámolók szerint több mint 120 000 embert öltek meg. A radikális politikusok stratégiai céljaik elködösítése érdekében Bosznia-szerte etnikai konfliktusokat robbantottak ki (különösen igaz ez a szerbekre). Ezalatt a belgrádi szerb vezetők kikiáltották a harmadik Jugoszláviát. Olyan új alkotmányt fogadtak el, amely a horvátországi és boszniai „szerb államoknak” nyitva hagyta a csatlakozás lehetőségét. Ahogy a háború kiterjedt, a Hercegovinai horvát vezetés létrehozta saját közigazgatását és hadseregét, ugyanakkor kinyilvánította hűségét a muszlim vezetés alatt álló szarajevói kormány iránt. 1992 júliusában a Horvát Védelmi Tanács kimondta a „Herceg-Boszniai Közösség** autonómiáját, és fővárosnak Mostart tette meg. Ez a lépés sokakban azt az érzést keltette, hogy Zágráb titkos megegyezésre jutott a szerbekkel Bosznia-Hercegovina felosztását illetően. Ám a horvát szóvivők határozottan állították, hogy „Herceg-Bosznia“ létrehozása csak a háborús körülmények kikényszerítette időszakos megoldás volt a vezetés folytonosságának megőrzése érdekében. Ennek ellenére továbbra is úgy tűnt, hogy Bosznia szétesése esetén Horvátország a köztársaság egyötödére tartana igényt, vagyis azokra a hercegovinai területekre, ahol a horvátok abszolút többségben élnek. 1993 folyamán az ENSZ nyomást gyakorolt a három félre, hogy fogadják el a Vance—Owen-tervet, amely Bosznia kantonizációját tartalmazta. Mikor a terv 1993 tavaszán összeomlott — lényegében azért, mert a szerbek ellenezték a javaslatban szereplő területi megosztást, melynek értelmében át kellett volna adniuk az elfoglalt területek egynegyedét — Bosznia feldarabolása felgyorsult. A szerbek és a horvátok egyre inkább együttműködtek abban, hogy megszilárdítsák kvázi államaikat, és előkészítsék ezek csatlakozását „anyaországaikhoz” — középen hátrahagyva ezzel az egykori muszli többségű Bosznia-Hercegovina maradékát. (Befejező része következő számunkban) JANUSZ : A kisebbségek helyzete Kelet-Európában