Romániai Magyar Szó, 1994. szeptember (6. évfolyam, 1428-1453. szám)

1994-09-01 / 1428. szám

! SEMMI REMÉNYEM AZ IGAZSÁGTÉTELRE Albert Ilona vagyok, aki t­er­emmel Albert Dénessel a Hunyad megyei Brád városban laktam 963-tól 1990-ig. A férjem 26 évig álgozott mint bányász, 1983-ban­yugdíjazták. Gyerekeink külön családot lapítottak és a férjemmel ketten maradtunk egy kétszobás lakás­on. Mivel a férjem eredeti mester­­ége szabó és én is varrónő va­jok, engedélyt váltottunk ki, és is­­erőseinknek kezdtünk varrni. Mi­it eredetileg a Maros megyei Mak- Iváról származunk, és ott van ry családi házunk, amit 1958-ban 1994. szeptember 1.Romániai Magyar Szó A KÖSZÖNET HANGJÁN SZÓLUNK Sorban a harmadik nya­ramból töltöttem egy-egy hetet Er­délyben, tagjaként annak az 50-60 fős történész csoportnak, amely részt vett egy Nyári egyetemnek nevezett baráti találkozón. Varga Gyula, a Nagyenyedi Bethlen Kol­légium tanára volt a kezdeménye­ző és az első szervező. Három tájegységet ismer­tünk meg ez ideig. Első alkalommal Nagyenyed környékének történel­me, a vidék szépsége tett gazda­gabbá. Ezt követően Vofkori György udvarhelyi tanár állított ösz­­sze egy remek programot a vidék megismerésére. Az­ idén pedig Gyergyószentmiklós és környéke nyújtott maradandó élményt szá­munkra. Mi, anyaországiak, kissé szé­gyenkezve mondogattuk egymás­nak, hogy nem ismerjük eléggé Er­dély történelmét. Ezért is csodála­­­tos élményt jelentettek számunkra Imreh István, Egyed Ákos, Bodor András, Magyari András, Csetri Elek professzorok előadásai. Megnyugtató volt számunk­ra az is, hogy a tudós utánpótlás, az a csoport, amelyet magánbe­szélgetéseink során „a második vo­nalnak" neveztünk, szintén létezik. Közülük Tónk Sándor és Sípos Gá­bor,előadásait hallgattuk ez alka­lommal. Hasonlóképpen örömmel nyugtáztuk, hogy mindhárom táj­egységben a gyakorló történelem­tanárok egy elég népes csoportja, de a muzeológusok és levéltárosok is eredményes kutatómunkát vé­­geznek.Például Kiss András, Albert Dávid, Kiss Portik Irén, Garda Dezső vagy Antal Pál Sándor. Szemet és szívet gyönyör­­ködtetőek Erdély természeti szép­ségei. Kimondhatatlan öröm szá­munkra, hogy fényképek, sőt diák egészítik ki azt a hatást, amit Toroc- Ró, a Remetei sziklaszoros, a Tordai­­hasadék, a Magyarigen környéki bezárt templomok, a fenyvesek, a Lázár grófok szárhegyi kastélya, Csíksomlyó vagy Ditró temploma stb. tett ránk. Ezek az élmények gazda­gabbá, színesebbé és eredménye­sebbé teszik otthoni oktató-nevelői munkánkat. A sok személyi kapcso­lat, egymás megismerése és köl­csönös segítése olyan következmé­nyei ezen találkozásoknak, ame­lyek igénylik a folytatást. Remélni merjük, hogy ez a folyamat nem szakad meg. A búcsúvacsorán e­­zen találkozók fáradhatatlan szer­vezője, Varga Gyula arról beszélt, hogy tervük szerint a célpont jövő­re Háromszék lesz. Reméljük, hogy azon a tájegységen is akad egy o­­lyan lelkes polgármester, mint Dézsi Zoltán, Gyergyószentmiklós vezető­je, aki a rendezvény védnöke volt. Bízunk abban is, hogy egy-két ta­nár az ügy mellé áll és jövőre is megrendezzük a találkozót. TATÁR ILONA Szeged építettünk, úgy számítottuk, hogy idővel végleg haza fogunk költözni Mivel betegségem miatt időnként orvosi kezelésre voltam szorulva, kezelésre jártam a körösbányai kórházba Blejan Constantin dr. úrhoz, amit a kezelési nyilvántar­tásból lehet ellenőrizni 1990 őszén este háromnegyed tíz körül beállí­tott hozzánk egy személy, a Brád városi lakásrendészeti bizottságtól és tudomásunkra hozta, hogy mi­vel nekünk falun még van egy há­zunk, a brádi lakást le kell ad­nunk, mert ha nem, ki leszünk la­­koltatva. Felajánlotta a megoldást, hogy vegyünk egy lakót, akire ráír­juk az egyik szobát, és abban az e­­setben mi is tovább lakhatunk ott. Később tudtuk meg, hogy az, aki nálunk volt, a lakásszerződésekkel foglalkozik (Contracte de inchirie­­re). Két-három napra bekopogott hozzánk egy nő, bizonyos Simed­­rea Melinda, aki elpanaszolta, hogy egyedül él nincs családja és hallotta, hogy kiadnánk az egyik szobánkat. Csodálkoztunk, hogy honnan hallotta, mivel erről még nem is beszéltünk senkivel Azután mindennapos vendégünk lett az il­lető nő, és meg is sajnáltuk, mivel úgy gondoltuk, hogy idővel úgyis haza fogunk költözni és mivel még járunk is haza, hát fogadjuk be, de csak az egyik szobába. Meglepetésszerűen nagyon gyorsan intézte el hogy az egyik szoba rá lett írva. Történt, hogy egy hónapra rá Édesapám Mentfalván megbetegedett és haza kellett men­nünk sürgősen. A férjem vitt haza kocsira. Akkor megengedtük, hogy ottmaradjon az egyik szobában, és mivel úgyis meszelni akartunk, az összes holminkat beraktuk az e­­gyik szobába, amit lakattal le is zártunk (tanú rá a festő). Két hét múlva én visszajöttem, mivel sok varrivalóm volt. (A férjem otthon­maradt Édesapámmal). Bementem a lakásba, amikor meglepetésemre az a nő, akit befogadtam a lakás­ba egy férfivel és két nővel jött ha­za (később tudtam meg, hogy az a férfi a f­érje, az egyik nő az anyja a másik a nővére volt). Felszólítottak, hogy azonnal hagyjam el a lakást mert már rájuk van írva az egész lakás és az övéké. Nem engedték meg, hogy saját telefonomon bárho­vá is telefonáljak. Egy kliensem, a­­kinek varrtam, épp ekkor jött a kis­lányával, akinek a szeme láttára valósággal kiraktak a lakásból A Rendőrségre mentem, ahol azt a­­jánlották, hogy folyamodjak az ü­­gyészséghez. Az eredeti szerződés a lakásra a kezünkben volt és van jelenleg is, úgy­hogy nem jött, hogy higgyem, ami történik. Törvényre jutott a dolog, és 1991 óta pereske­dem. A törvényszéken az első tárgyaláson az alperes azt állította, hogy adott nekem 39 000 lejt és én eladtam neki az egész lakást ezért az összegért. De mivel semmivel sem tudta bizonyítani, elhalasz­tották a tárgyalást, és kérték, hogy hozzon bizonyítékokat. A második tárgyaláson a három hamis tanú azt bizonygatta, hogy jelen voltak, amikor átvettem a 39 000 lejt, de ezért az összegért eladtam a varró gépemet, az aragázpalackot rádió­­kazetofont Soha nem is láttam eze­ket a személyeket és soha nem ad­tam el semmimet a lakásból Feltörték a lelakatolt szo­bát, amiben a holmim be volt rak­va, több értékes holmit elvettek, és az összes hivatalos irataimat eltün­tették: keresztlevelek, házassági kivonat, diploma stb. Nagyon ér­dekes, hogy semmit nem tudnak e­­zekről az iratokról, de a törvény­­széki dossziéban feltűnik a makfal­­vi házunkat igazoló irat, ami a töb­bivel együtt volt, hát azok hová let­tek? 1991 óta folyik a pereskedés, minden esetben a dévai bíróság az alperesnek adott igazat. Fel­­lebeztem Bukarestben a legfelsőbb bírósághoz, onnan elküldték az ügyet Gyulafehérvára hogy ott le­gyen letárgyalva Onnan nem tu­dom, kinek a parancsára újra Dé­vára tették az ügyet. Június 27 én kellett volna legyen a tárgyalás Dé­ván, de elhalasztották október 3-ra azzal az indoklással, hogy Gyula­­fehérvár nem küldte le az iratokat Amint látom, a dévai bíró­ságon valakinek érdeke, hogy ha­lassza a tárgyalást, és meggyőző­désem, hogyha Déván lesz a tár­gyalás, semmi reményem nincs az igazságtételre. Nagyon szeretném tudni, hogy mennyire lehet logikus vagy igaz az, hogy én eladtam a varrógépemet, amivel kenyeremet keresem, az aragázpalackot, egy értékes rádiókazetofont 39 000 lej­ért Érdekes, hogy az első tárgyalá­son azt jelentette ki az alperes, hogy a lakásért adott 39 000 lejt, a másodikon hamis tanúk azt bizo­nyítják, hogy a fent jegyzett három tárgyat vette meg, holott se egyik, se másik kijelentés nem igaz, mert semmi pénzt nem adott. Milyen bíró hiheti el az ilyen kézzelfogható ha­zugságot? Hogyan lehetséges egy la­kásra két szerződés (contract de in­­chiriere), ki merte megcsinálni a másodikat? Már kétségbeesésem­ben odajutottam, hogy tárgyalás u­­tán az ügyvédem jelenlétében fela­jánlottam az alperesnek, hogy nem kell a lakás, csak adja vissza a dolgaimat. Bele is egyezett, s más­nap, amikor hozzámentem, már szóba se állt velem. Takarodjak, majd a bíróság rendezi, mint eddig, úgyis ő nyer, tanú rá az ügyvédem. Mit lehet tenni ebben a helyzetben, ahová én jutottam? ALBERT ILONA Mákfalva ISKOLASZÖVETKEZET A szövetkezés ősi, emberi tár­sasviszony. Önfenntartásunk biztosítását a legnehezebb körülmények között is a leg­jobban biztosítja. A legdemokratikusabb gazdasági életforma. A kispénzűek egy­más megsegítése a szövetkezés. A legne­hezebb gazdasági időkben lett valósággá a szövetkezetek szervezése a nyugati népek­nél, így a hollandoknál, franciáknál, dá­noknál, németeknél. Ezeknél a népeknél a szövetkezet valóságos tudománnyá lett és az ifjúság nevelésének, tanításának fontos eszközévé vált. Kötelező tantárgy lett az oktatás minden szintjén. Elemi iskoláktól az egyetemekig. A múlt század nyolcva­nas éveiben például a Vosges hegység községeiben több mint 120 egység műkö­dött. Svájc nagy pedagógusai, a dán pap­ tanítók az iskolákban tanították a szö­vetkezet tudományát. Keleten is gyorsan beindult, így pl. Bulgáriában már 1905- ben 563 tanszövetkezet alakult. E század elején Magyarország területén is számtalan iskolaszövetkezet volt. Romániában 1908-ban Spiru Haret, kiváló nevelésügyi miniszter bevezeti az iskolákba kötelező tantárgyként. Az első világháború után, a ro­mán közoktatási minisztérium határozata alapján, a tanítóképzők tantervébe beveze­tik a szövetkezés tudományát. 1934-ben kötelező tantárgy volt a gazdasági iskolákban. 1938-ban az ele­mi iskolai törvény elrendeli az iskolai szö­vetkezetek létesítését minden iskolában. A 3976. sz. törvényrendelet részletes tanter­vet ad, főképpen az elemi iskolák V.,VI- VII. osztályai számára. Ugyancsak ez év június 23-án módosított szövetkezeti tör­vény 72. szakasza kötelezővé írja elő a ta­nítóképzők VII-VIII. osztályai számára és a papneveldék két utolsó évfolyama szá­mára az előadásra kerülő anyagot. 1939. május 27-én megjelent törvény kötelezővé teszi az ifjúsági Tan­­­­szövetkezetek létesítését, tanári felügyelet mellett. E szerint a tanszövetkezet teljes „tisztikara” a diákságból tevődik össze, a nagy szövetkezetek mintájára. Elnök, alel­­nök, felügyelőbizottsági tagok, könyvelő, boltos. Az alakuló közgyűlésen meg­szavazzák az üzletrészek nagyságát,, ame­lyet a tanulók lejegyeznek és záros határi­dő alatt befizetnek a szövetkezet pénztárá­ba, nyugta ellenében. Az iskola vezetősége egy zárha­tó helyiséget kell biztosítson az üzlet szá­mára. Az üzletvezető a minden heti bevé­telét befizeti az iskola pénztárába. Az év kezdetén a szövetkezetet vezető tanító-tanár az üzletvezetővel ösz­­szeállítja a szükséges tankönyvek, füze­tek, írószerek, levélpapírok, bélyegek lajs­tromát, amelyeket nagykereskedelmi áron beszereznek áruházakból vagy esetleg gyárakból, szerződést kötnek egy-egy pékséggel péksüteményekre. Évharmadvégeken közgyűlésen a vezetőség beszámol üzletrészeseinek a szövetkezet forgalmáról, tevékenységéről. Év végén a felügyelőbizottság ismerteti a szövetkezet évi mérlegét, for­galmát, tiszta jövedelmét. Megszavaztatja a nyereség bizonyos százalékából a visz­­szatérítés összegét, melyet a tagok pénz­ben, vagy természetben vehetnek fel. A végző tanulók a befizetett üzletrészeiket visszakapják. A szövetkezeti demokrácia ki­mondja, hogy minden tagnak egyforma szavazati joga van a gyűléseken, akár egy, akár­­ mondjuk tíz­­ üzletrésze van ! El kell mondanom, hogy én a Nagyenyedi Bethlen Kollégium Tanító­képző Intézetének Iskolaszövetkezetét szerveztem be és irányítottam két éven át, 1942-44 között. Sajnos, csak e két évig, mert anyaintézetünket - a Hangyát - a be­vonuló szovjet előcsapatok teljesen kira­bolták, így nem volt horm­an árut beszerez­nünk. Felhívnám a tanügyminiszter fi­gyelmét, hogy nem ártana a közeljövőben foglalkoznia ezzel a kérdéssel. Ennek megvalósítása nem csak a tanulóifjúság közvetlen megsegítését szolgálná, hanem elővetítené árnyékát a jövendő nagy szö­vetkezetek, mint pl. a Hangya Szövetkezet újjászerveződésének. HORVÁTH ZOLTÁN Nagyenyed ‘VÉGvÁR, (njrrFB'L'xg) ‘RÖVID ‘Tört Végvár Temesvártól délkeletre fekszik. Már a rómaiak,iserték­ e vidé­ket. Buziást már úgy említik, mint aho­vá a római fáradt harcosokat vitték, az új életerőt nyújtó forrásokhoz. A török, uralom megszűnésével szabad lett e vidéki de már népek, sem voltak, errefelé, így lassan Beindult a Be­telepítés. Az első német telepítés (1716- 1740). Az osztrák, kormány célja az volt, hogy németekkel kíd Betelepíteni a Temesi Bánságban a törököktől vissza­foglalt területeket. A második, német telepítés (1740-1780). Az 1738-ban kitört pestis­­járvány és a Borzalmas földrengés miatt megfogyatkozott nép következtében megindul az új telepítés — Mária Terézia idejében. 1763-ban Mária Terézia kiadja a gyarmatosítási pátenst és ezzel kezde­tét veszi a Bánságban a rendszeres tele­pítés, Rittberg telepítése. Ez a helység II. József császár uralkodása alatt, az 1784-86. években történt harmadik, né­met telepítéskor keletkezett,­­ sor rossz esztendő próbára tette az itt lakó 234 család életét, különösen 1793-ban és 1794 tavaszán 12 család kivételével mind elköltöz­tek­ Rit­tbergből. 1794-ben a Temesi Kamarai Adminisztráció kB. ISO magyar reformá­tus családot telepített be a németektől elhagyott helységekbe Csanád, Csongrád, Békés megyékből, kik­ magukkal hozták, lelkészüket is Boros István személyében. A község elnevezésére vonatko­zó vélemények, különbözőek: Vannak, kutatók* kik­ azt állítják* hogy nevét a Bécsben felállított Mária Terézia-szobor talapzatán előforduló Rittberg generális neve után kapta. *az Kaunitz Vencel osztrák, kancellárral szoros Barátságban volt és esetleg ezt az új települést barát­járól nevezte el. 1895-től a lakosság kérésére a helység a Végvár nevet kapja meg. 1900- ban Végvár lakosainak,száma 3060. A német telepesek,eltávozása u­­tán a parochia egy ósdi épület volt a hozzátartozó igen alacsony nádfedelű i­­maházzal együtt, a falu népe mindent elkövetett az új templom felépítése érde­kében. Az első templom építése 1858- 60 között tartott, alig pár évig volt használható rendeltetése dicső céljára, mert a hiányos építési okok­ miatt falai düledezni kezdtek. Közbiztonsági okok, miatt Bezárták,és 1869-ben lebontották. A második, templom építése 1887. június 28-án kezdődött meg, és 1888. június 17-én a torony gombját ün­nepélyesen húzták fel. 1988-ban, hogy a templom 100 éves évfordulóját méltóképpen megünne­peljük, a következő munkálatokat vé­geztük­ el. 1975-ben a templomot Belül renoválták, és festették* A­z összes fake­retes ablakokat új vaskeretes ablakokkal cseréltük, ki- 1977-ben a templom körül új betonkerítést építtettünk- 1981 -ben a lelkészlakás összes falait szigeteltük, és redőnyös ablakokkal láttuk, el. 1985-ben a templomot kívülről renováltuk. Ebben az esztendőben augusz­tus 21-én ünnepelte Végvár népe a köz­ség 200 éves évfordulóját. Mennyi örö­met és fájdalmat takar ez a kétszáz év. Isten szeretete legyen velünk] SZ±KUffBftLß rtf. lelkipásztor Végvár DICSŐSZENTMÁRTON KULTURÁLIS ÉLETÉBŐL Dicsőszentmárton kulturális élete az utóbbi időben fellendült. Eh­hez a Sipos Domokos Művelődési E­g­yesület nagyban hozzájárult.Szakács­yörgy tanár úrral, az egyesület elnö­kével beszélgetünk, aki 1993 tavaszá­tól, a tisztújító választások óta ügysze­retettel igyekszik irányítani és össze­hangolni a különböző tevékenysége­ket. - Mi a véleményed közösségi életünkről és munkánkról? - Közösségi életünkben a munkaszellem javult. Tagszámunk is növekedett, míg 1993 tavaszán 45, je­lenleg 130 tagja van egyesületünknek. A magyarság szívesen vesz részt a rendezvényeinken. Jól működő köre­ink, vegyes kórusunk és népfőisko­lánk van (ez utóbbi keretén belül Hon- és népismereti előadásokat indítot­tunk), idegen nyelvtanfolyamok mű­ködnek, varrótanfolyamot szervez­tünk, informatikai kör indult a fiata­loknak, hogy csak a fontosabbakat említsem. - Kérlek, konkrétan is mutas­sál be néhány tevékenységet - Időrendben fogom megemlí­teni a jól sikerült rendezvényeinket: januárban az irodalmi kávéház látta vendégül Horváth Aranyt (megjegy­zem, hogy az irodalomkor valóban ká­­véházjellegű, ingyen szolgáltatjuk a kávét és oldott hangulatban lépnek fel a szereplők). Februárban a református egyház nőszövetsége egy jól sikerült estet rendezett, ahol Izraeli tájak cím­mel Veress Károly lelkész tartott dia­vetítéses előadást, melyet tombolasor­solás követett (a befolyt összeget pe­dig a most épülő diakonikai otthon ja­vára fordították). Jól szórakoztunk a farsangi bálon, ahová a vidékieket is meghívtuk (különben rendezvénye­inkre mindig meghívjuk a környékbe­lieket is). Február 26-án a kolozsvári diákok Tarisznyás néptánccsoportja lépett fel a Magyar Házban. Március 12-én svédországi vendégeket fogad­tunk, dr. Bartha István ökológus Noé bárkája címmel tartott előadást, ezt pedig Erdős Irma művésznő szavaló­estje követte. Március 15 elevenen él még emlékezetünkben: dr. Kakassy Sán­dor, az RMDSZ elnöke mondott be­szédet, majd az irodalomkor tagjai verses összeállítást mutattak be. Ápri­lisban Marton Lilivel találkoztunk, aki emlékeivel Benedek Eleket idézte meg. Május nagyon gazdag volt tevé­kenységekben. Elsősorban a Kis-Kü­­küllő menti szavalóversenyeket emlí­tem meg, a kétnapos rendezvényen e­­lőbb a líceumi tanulók, másnap pedig az általános iskolák tanulói szavaltak. 21 líceumi tanuló és 70 általános isko­lai tanuló versenyzett, a Kis-Küküllő­­mente majdnem minden iskolája jelen volt és a szórványból is jöttek (Med­­gyes, Segesvár iskoláiból). Május vé­gén tartották az abosfalvi vallásos kul­­turális rendezvényeket melyen a SDME kórusa is fellépett. Június 6-12 között tartották a Dicsői Kulturális Napokat, melynek megszervezésében dr. Kakassy Sán­dor, az RMDSZ elnöke komoly szere­pet vállalt. Szécsi András emlékkiállí­tást szerveztünk, író-olvasó találkozó­ra hívtuk meg Kántor Lajost és Kötő Józsefet, melyen bemutatták a Magyar színház Erdélyben 1919-1992 című új könyvet, ünnepélyesen zártuk a Hon- és népismereti kurzus első részét, és befejezésként kórustalálkozót tartot­tunk. Hadd említsem meg, hogy ének­karunk részt vett a szovátai nemzetkö­zi kórustalálkozón is. Az egyesület ve­zető tanácsa az ifjúság neveléséhez is hozzájárult: a Magyar Műveltségszol­gálattal közösen idén csereüdültetést szerveztünk, 22 dicsőszentmártoni gyerek üdült az anyaországban (tíz fe­ledhetetlen napot töltöttek Budapes­ten, de eljutottak Gödöllőre, Visegrád­­ra és a Balatonra is). Ez idő alatt Di­­csőszentmártonban is 24 magyaror­szági gyerek nyaralt és ismerkedett Erdéllyel (Marosvásárhely, Segesvár, Medgyes, Szeben, Nagyenyed, a Tor­­dai-hasadék szépségeivel). A gyere­keknek javasoltuk, hogy naplószerűen rögzítsék élményeiket, mert jutalmaz­ni fogjuk. Eljutottunk július 31-én Se­gesvárra is, megkoszorúztuk a turul­madaras emlékművet, és Sipos Domo­kos sírjához is évente közösen elme­gyünk augusztus 4-én, születése nap­ján. Végül egy kiemelkedő ese­ménnyel zárnám: vegyes kórusunk jú­lius 25-augusztus 3 között Magyaror­szágon szerepelt, előbb Hajdúszo­boszlón, a testvérvárosban léptünk fel, aztán Csillebércen, a határon túli ma­gyarok kórusainak találkozóján szere­peltünk mondhatni szép eredmény­nyel,végül Debrecenben a nyugdíja­sok kórusainak meghívottjai voltunk. Magunkkal vittük nemcsak kórusszá­mainkat, hanem népdalainkat és Sipos Domokos verseit, így hát nyáron sincs pihenés, de ezt úgy is érthetjük, hogy együtt szórakozunk és szórakozva ta­nulunk. Mert az ember amíg él, min­dig tanul.­­ Köszönjük a beszélgetést, si­kereken gazdag, közösségerősítő ren­dezvényeket várunk továbbra is. SZLOVÁCSEK IDA Dicsőszentmárton U­NGVÁRI KÉPESLAP A tudós utánpótlás létezik A bíróságon valakinek érdeke, hogy halassza a tár­gyalást«­ Spiru Haret bevezeti az iskolába kötelező tantárgyként «­A helység az 1784-86. években, a harmadik német telepítéskor keletkezett «­ A magyarság szívesen vesz részt rendezvényeinken Felháborító a helyi illetékesek hallgatása KATOLNÁN MÉG NEM FOLYIK AZ IVÓVÍZ . Az RMSZ augusztus 9-i, 1408. számában megjelent Morzsá­kat csipegetve cikk kapcsán fordulok Önökhöz. Flóra Gábor úr, a cikk írója azt jelzi, hogy „Katolnán helyi erőkre támaszkodva, részben külföldi segít­ség nyomán csörgedez ma a víz a már bekötött lakásokban”. Hát sze­retném tudatni, hogy ezen információ teljesen téves. Az igaz ugyanis, hogy Szentkatolnán a vízhálózat, a víz­­kutak úgy vannak méretezve, hogy azok az egész falut el kellene lássák ivóvízzel, de sajnos, a helyi szervek még csak a már bekötött lakóházak vízellátását sem tudták megoldani — különböző technikai okokra hivatkozva. Már megszoktuk, hogy a Há­romszék című újságban egy bizonyos kézdivásárhelyi újságíró jóvoltából Szentkatolnáról és a környékről alaptalan, az igazságot mellőző cik­kek jelennek meg. De nem az RMSZ- től! És ami felháborítóbb, az a helyi illetékes szervek bűnös hallgatása. Mert mindenekelőtt az ő kötelességük lenne a téves információk kii­gazítása! Na persze, Szentkatolnán még sok csodálni való van, így az ó­­voda bejárata mellett tornyosuló sze­méttelep, ami a tömbházlakók kény­szerű megoldása nyomán keletkezett, mivel teljesen hiányoznak a szemét (hulladék) tárolására szükséges feltételek. És szeretném aláhúzni, hogy a víz- meg a szemétprobléma már több mint négy éve, hogy fenn­áll! NAGY KÁLMÁN Szentkatolna Megkaptuk, köszönjük Az augusztus 22-26 között beér­kezett levelek: Schlier Erzsébet, Lugos - Hantz Lám Irén, Kolozsvár - Gajdos B. Attila, Kolozsvár - Hadházi Hajnal Eme­se, Székelyudvarhely - Máthé Attila, Fe­héregyháza - Fazekas Attila Hunor, Szo­­váta — Bartha Klára, Sepsiszentgyörgy — Pap Balázs, Szováta - Bándy Margit, Sar­­maság — Bura Miklós, Máramarossziget — Budai Ági, Izsák-Kisizsák (Magyaror­szág) -Magdás Béla, Bere - Bokor Gyula, Székelyudvarhely - Gellért Géza, Szé­kelyudvarhely - Kónya Ádám, Sepsi­szentgyörgy.

Next