Ruházati Munkás, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEILI A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Mit­ vár 1974-től? Ismét túljutottunk egy esztendőn. Jó, vagy rossz év van mögöttünk? Ki-ki a saját sorsának alakulását mérlegelve válaszol. És milyen lesz az új esztendő? — Bizonyára lesz­nek sikerek, kudarcok, megvalósulatlan vágyak — úgy, mint az elmúlt esztendőben. Egy bizonyos, mindannyian várako­zóan tekintünk az előttünk álló hónapok, hétköznapok és ünnepek elé. Két üzem néhány dolgozóját kérdeztük meg, hogy mit várnak az új esztendőtől? Válaszaikban — mint egy cseppben a tenger — tükröződik társadalmunk szinte minden problémája, eredménye, öröme és gondja. Május 1 Ruhagyár ceglédi gyáregysége HORVÁTH DEZSŐNÉ: „A hatvanas szalag dolgozó­ja vagyok, tűző. Az arany ko­szorús Törekvés szocialista brigád vezetője, mely évek óta a legjobb eredményeket éri el gyáregységünkben. Az egyik műhelybizottság titká­ra és szakszervezetünk köz­ponti vezetőségének tagja va­gyok. Hogy mit várok az 1974-es évtől? Munkahelye­men további sikereket, a brigádok közötti versenyben. A folyamatos munka érdeké­ben jó szabványellátást sze­retnénk, és legalább olyan teljesítményt, mint az elmúlt évben volt, de ha lehet, még annál is jobbat. 1973-ban Szolnok, Komló és a buda­pesti szabászattal álltunk munkaversenyben, az érté­kelés még ez után lesz. Kí­váncsian várjuk, élüzemek leszünk-e? A bérezési rend­szert jól lenne, ha az előző évihez hasonlóan alakulna. Odahaza építkezünk, most komfortosítjuk házunkat és az idénre tervezzük az épít­kezés befejezését. Kislányom elsőéves ipari tanuló itt a gyárban, szeretném, ha jól fejezné be a tanévet. Azt hi­szem elégedett leszek év vé­gén, ha mindez sikerülni fog. Ennél több lehet, csak kevesebb ne legyen.” FARKAS PÁL: „A tmk vezetőjének helyettese va­gyok. Mit várok az új év­től? Bort, búzát, békességet. Komolyra fordítva a szót, sok a probléma és a fel­adat. A felújítási és kar­bantartási munka­tervet 1974- re elkészítettük. Ennek a munkatervnek zökkenő­­ment­es kivitelezését akarjuk elérni. Ez évben is célunk a dolgozók érdekében történő szociális és munkahelyi lé­tesítmények korszerűsítése, felújítása. Szeretném, ha mindezzel jól elkészül­nénk, mindenki megelé­gedettségére. Kevesebb tmk-problémát várok, mert ez azt jelentené, hogy folyamatosan megy a terme­lés. A marxizmus—leniniz­­mus esti középiskola hall­gatója vagyok. Februárban lesz a féléves beszámolóm, melyen szeretnék jól szere­pelni. Magánéletemben kü­lönösebb tervem nincs erre az évre. Édesapámmal élek együtt, mivel nőtlen va­gyok, hozhatna nekem ez az év egy jó feleséget.” RÉVÉSZ SÁNDORNÉ: „Kellékraktári dolgozó va­gyok, 1967 óta dolgozom a vállalatnál. Állandóan dél­LABANC JUDIT: „1970-ben első helyezéssel szaba­dultam a szakmai versenyen. Személyes terveim között szerepel elsősorban a sikeres érettségi és utána a férjhez­­menés. Ez utóbbitól nyu­godt, kiegyensúlyozott, biz­tonságos élet kezdetét vá­rom. Az érettségi eredmé­nyétől függően szeretnék to­vábbtanulni. Remélhetőleg ez összegyeztethető lesz a boldog házasélettel. Az üze­mi életben... mindenekelőtt a szép eredmények további megtartását, sőt javulását várom. Csinos, jó alapanya­gú modellek gyártását vá­rom, jó minőség elérésével és nyugodtabb munkahelyi lég­kör kialakításával. Várom azt is, hogy technikailag kor­szerűsödik az üzem, hogy lendületes munkaversenyek­ben vehetünk részt, megfe­lelő feltételek mellett. És mivel valószínű, hogy a KISZ-alapszervi titkári tiszt­től meg kell válnom az es­küvő után, olyan utódot kí­vánok, aki jobban tudja megszervezni, irányítani az alapszerv munkáját, mint én, mert ezt követeli a fejlődés is. És várom az anyagiak ja­vulását is a megfelelő mun­ka után, mert arra nekem is szükségem lesz a családala­pításhoz, mint talán min­denkinek a mi üzemünkben, ha különböző célok miatt is. Talán sokat várok, de mun­kámmal én is befolyásolha­tom, hogy a várakozások va­lóra is váljanak.”. előtt dolgozom, mivel két gyermekem van. Bizakodva tekintek az új év elé. Jó lenne, ha kevesebb kellék­hiány- és vállfaprobléma je­lentkezne ebben az évben. Nagyon szeretem a munká­mat, számomra szinte az éle­tet jelenti. Évek óta egye­dül nevelem két gyermeke­met, akik ugyan­ nagyok már, de probléma azért velük is akad. Szeretném, ha leányo­mat felvennék a ruhaipari technikumba, ahová most je­lentkezett. Idén sorköteles a fiam, ha bevonul katonának, elvárom, hogy a honvédség­nél is úgy megállja a helyét, mint jelenleg a munkahe­lyén.” FÖLDÉN­YI ISTVÁNNÉ: „1973-ban nagy örömünkre kisunokám született. Már kéthónapos és nagyon ara­nyos gyerek. Az a legfonto­sabb, hogy ő is, és csalá­dunk minden tagja egészséges legyen. További tervünk a lakás rendbehozatala, mert bizony az elég régi. Erre gyűjtünk, így nyaralás csak akkor lehetséges, ha vala­milyen módon sikerülne ki­szorítani az anyagiakat rá. Az üzemi munkában szeret­nénk tartani és fokozni a jó eredményeket. Várom az új évtől a munkahelyi légkör további javulását, azt, hogy a munkatársak jobban meg­becsüljék egymást, és mint embernek, mint munkatárs­nak jobban legyünk egymás segítségére. Tiszteljük, be­csüljük egymásban az em­bert, és ne az anyagiak mér­téke legyen a megbecsülés és a barátság értékmérője. Az eredmények fokozását is várom, de nem a munkain­tenzitás növelésétől, hanem a jobb munkaszervezéstől, és a technikai fejlesztéstől, a csinos és gazdaságos model­lek gyártásától. Mint szak­­szervezeti aktivista várom a szakszervezeti élet további javulását, az összehangol­tabb, eredményesebb mun­ka végzését a szakszerveze­ten belül is. Hiszen jól dol­gozni, jó eredményeket el­érni csak egyesek nem tudhat­nak. Együtt, közös megér­téssel, egy akarattal, mind­nyájunk tudását hozzátéve a munkához, érhetünk el tar­tósan, igazán jó eredmé­nyeket.” VARGA S. JÓZSEF: „1974-re különösen nagy ter­veim nincsenek magánéletem­re vonatkozóan. Az elmúlt év elég nehéz volt, most in­kább erőt gyűjtök. Azért sze­retnék a Balaton mellett nyaralni, ha sikerül beutalót szereznem. Az elmúlt évben szerettem volna továbbta­nulni, de több okból elma­radt, amit 1974-ben igyek­szem pótolni, beiratkozni a közgazdaságiba. Nősülés? Az egy kicsit távolabbi terv... bár sohasem lehet tudni! Vá­rom az 1974-es évtől mun­kahelyemen, a nyersárurak­­tár bővítését, rendezését. A beérkező­ alapanyagoknak már kicsi a rakterűiét, rá­adásul egy tételt többször, nem egy esetben nyolcszor, tízszer is meg kell mozgat­ni, fárasztó és sok többlet­­munkával jár ez a tevé­kenység. Bizony hiányzik a gépesítés, ami munkánkat megkönnyítené... hát ennek a problémának a megoldását is várom. No, meg jobb mi­nőségű alapanyagokat! Mint sportköri elnök is várok va­lamit az új évtől. Először is azt, hogy a jó felszereléseket még több sportoló vegye igénybe, és még aktívabban vegyenek részt a különböző szakosztályokban, azok mun­kájában. Ehhez jobb propa­ganda is szükséges. Célunk a sport igazi tömegmozga­lommá tétele, és várom, hogy többet tudunk tenni ezért, mint eddig. És várom azt is, hogy a Debrecenben lebonyolításra kerülő ruha­ipari területi döntőből több szakosztály sportolói bejut­nak az országos döntőbe.” HORVÁTH JÚLIA: „A ruhaipari technikum sikeres befejezését várom elsősor­ban jó érettségi bizonyít­vánnyal. Emellett legjelen­tősebb tervem egy igazi, pihentető nyaralás a mun­ka és a tanulás fáradalmai után. A többit... majd meg­látjuk. Az üzemi munkában is várok valamit az új év­től. Alapanyag-változásnak nézünk elébe, igényesebb, nehezebb modelleket fo­gunk gyártani. Kicsit félek is, de remélem a kollektíva ereje átsegít a nehézségeken, tudjuk tartani, vagy talán fokozni az 1973-as eredmé­nyeket. Az igényesebb mo­dellek gyártásánál a minőség további javulását várom. A géppark felújítását, általá­ban a technikai fejlesztést fontosnak tartom, és azt, hogy a követelmények nö­vekedésének alapja ne az emberek iránti követelmé­nyek emelkedése legyen, ha­nem a fejlesztés, és a mun­kaszervezés korszerűsítése. Várom kis kollektívánktól — mint művezető —, hogy jobban összekovácsolódunk a gazdasági munka javulá­sa mellett a társadalmi munkánk, brigádéletünk is javul. Talán mindnyájunk nevében mondhatom, hogy várjuk, hogy munkánk ered­ményességét továbbra is megbecsülik és jutalmazzák erkölcsileg és anyagilag is.” A válaszokat leszervezte Horváth Istvánná és Moldvay Antal. Debreceni Ruhagyár ózdi telepe Boldog új esztendőt Mire jókívánságaim eljutnak az olvasókhoz, már néhány napja 1974-et írunk. Elmúltak az ünnepek, elfogytak az év végére hagyott sza­badságok, és ismét folytatódik az életünk ott, ahol a múlt évben abbahagytuk. De valóban ugyanúgy megy tovább az élet, mint az elmúlt esztendőben? Látszólag való­ban. Azonban mégis történt valami. Mögöt­tünk hagytunk egy évet és elkezdtünk egy újat. A szilveszter nemcsak a jókívánságok napja, hanem az összegezés, az értékelés, a számvetés napja is. Egy biztos! Ez az év is békében múlt el, és ez a magyar nép és minden embe­r számára a legfontosabb. Csak a béke lehet az alapja a bátor, országot, családot építő terveknek, a munkának, a boldogságnak. Az állami ruhaipar dolgozói — mint ennek a nagy kollektívának építői, alkotó tagjai el­mondhatják, hogy jó évet zártak 1973-ban. Néhány régi tervünket megvalósítottuk. Üzemeink termelése felfelé ívelő. Most sem volt problémamentes a munka — mint aho­gyan nem lesz az 1974-ben sem. De a gondok­nak már megtaláltuk a megoldását, már lépé­seket tettünk a problémák megszüntetésére. Jelentős változást értünk el a munka- és üzemszervezés területén. Szinte minden válla­lat lépéseket tett ezen a területen és az ered­mények biztatóak. Az iparág , ezen belül az állami ruhaipar teljesítette a belkereskedelmi kötelezettségeit, és általában az exportigé­nyeket is kielégítette. Ma már elismert márka a magyar konfek­cióipar. Termékeit keresik és szeretik ha­zánkban és külföldön is. Bár nincs ráírva a ruhákra, hogy kik készítették, de jó érzés, hogy a ruházati üzemek dolgozói szaktudásuk­kal, szorgalmukkal, két kezük munkájával szép terméket tudnak előállítani, mellyel örö­met szereznek százaknak és millióknak. Mél­tán lehetünk büszkék erre. Az elmúlt évben — pártunk határozata alapján — emelkedtek a bérek, elsősorban a munkások keresete nőtt. A központi bértá­mogatásból a ruhaipar kimagasló arányban részesült Tudjuk, hogy ezzel még nem oldot­tunk meg mindent, de régi kérésünk meghall­gatását látjuk ebben az intézkedésben. Ez is az elmúlt év egyik legjelentősebb eredménye. Jóleső érzéssel gondolhatunk arra, hogy 1973-ban csökkentek a központok, a gyáregy­ségek és a telephelyek közötti bérkülönbségek. A vállalatok a központi bértámogatást saját erőforrásaikból kiegészítették, és igyekeztek az aránytalanságokat felszámolni. Szebbek lettek üzemeink! Nem mindegyik — vethetik fel olvasóink. Például a miénk még mindig zsúfolt, rendetlen, korszerűtlen. Igaz. Van ilyen is. De hibát követnénk el, ha nem látnánk, hogy XXIV. kongresszusunk határozatát­­­, mely szerint 50 százalékról 80 százalékra kell emelni a szociális ellátottsá­got, a vállalatok nagyon komolyan vették. Új öltözőket, fürdőket létesítettek, tágasabbá tet­ték a munkatermeket, jobbakká a munkakö­rülményeket. Valamit még megtanultunk az elmúlt év­ben. Csak az állandó önképzéssel, tanulással, az események figyelemmel kísérésével tudjuk feladatainkat megoldani. Sokan tanulnak üze­meinkben állami iskolákban, szaktanfolya­mokon, politikai szemináriumokon, és nagy­ban megnőtt a rendszeresen könyveket, szép­irodalmi műveket olvasók száma. Az új esztendőben sem lesz kevesebb a munkánk, mint az elmúlt évben volt. Ered­ményeinket a termelés területén meg kell szi­lárdítani, illetve tovább növelni. Szakszerve­zetünk életében igen sok szép feladat megol­dására készülünk. Tovább kívánjuk javítani dolgozóink élet- és munkakörülményeit. A jó ügyért való fáradozás az ember életé­nek legfőbb értelme. Az 1973-as év eredmé­nye bizonyítja, hogy igenis érdemes egyen­ként és közösen képességeink legjavát adni, érdemes a nehézségeket vállalni. Boldog új esztendőt mindenkinek, aki együtt dolgozik velünk céljaink megvalósítá­sában! Kívánom, hogy munkájuk sikerrel járjon, hogy törekvéseik, vágyaik munkájukban és magánéletükben valóra váljanak! Tóth Tiborné főtitkár

Next