Ruházati Munkás, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEILI A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Mit vár 1974-től? Ismét túljutottunk egy esztendőn. Jó, vagy rossz év van mögöttünk? Ki-ki a saját sorsának alakulását mérlegelve válaszol. És milyen lesz az új esztendő? — Bizonyára lesznek sikerek, kudarcok, megvalósulatlan vágyak — úgy, mint az elmúlt esztendőben. Egy bizonyos, mindannyian várakozóan tekintünk az előttünk álló hónapok, hétköznapok és ünnepek elé. Két üzem néhány dolgozóját kérdeztük meg, hogy mit várnak az új esztendőtől? Válaszaikban — mint egy cseppben a tenger — tükröződik társadalmunk szinte minden problémája, eredménye, öröme és gondja. Május 1 Ruhagyár ceglédi gyáregysége HORVÁTH DEZSŐNÉ: „A hatvanas szalag dolgozója vagyok, tűző. Az arany koszorús Törekvés szocialista brigád vezetője, mely évek óta a legjobb eredményeket éri el gyáregységünkben. Az egyik műhelybizottság titkára és szakszervezetünk központi vezetőségének tagja vagyok. Hogy mit várok az 1974-es évtől? Munkahelyemen további sikereket, a brigádok közötti versenyben. A folyamatos munka érdekében jó szabványellátást szeretnénk, és legalább olyan teljesítményt, mint az elmúlt évben volt, de ha lehet, még annál is jobbat. 1973-ban Szolnok, Komló és a budapesti szabászattal álltunk munkaversenyben, az értékelés még ez után lesz. Kíváncsian várjuk, élüzemek leszünk-e? A bérezési rendszert jól lenne, ha az előző évihez hasonlóan alakulna. Odahaza építkezünk, most komfortosítjuk házunkat és az idénre tervezzük az építkezés befejezését. Kislányom elsőéves ipari tanuló itt a gyárban, szeretném, ha jól fejezné be a tanévet. Azt hiszem elégedett leszek év végén, ha mindez sikerülni fog. Ennél több lehet, csak kevesebb ne legyen.” FARKAS PÁL: „A tmk vezetőjének helyettese vagyok. Mit várok az új évtől? Bort, búzát, békességet. Komolyra fordítva a szót, sok a probléma és a feladat. A felújítási és karbantartási munkatervet 1974- re elkészítettük. Ennek a munkatervnek zökkenőmentes kivitelezését akarjuk elérni. Ez évben is célunk a dolgozók érdekében történő szociális és munkahelyi létesítmények korszerűsítése, felújítása. Szeretném, ha mindezzel jól elkészülnénk, mindenki megelégedettségére. Kevesebb tmk-problémát várok, mert ez azt jelentené, hogy folyamatosan megy a termelés. A marxizmus—leninizmus esti középiskola hallgatója vagyok. Februárban lesz a féléves beszámolóm, melyen szeretnék jól szerepelni. Magánéletemben különösebb tervem nincs erre az évre. Édesapámmal élek együtt, mivel nőtlen vagyok, hozhatna nekem ez az év egy jó feleséget.” RÉVÉSZ SÁNDORNÉ: „Kellékraktári dolgozó vagyok, 1967 óta dolgozom a vállalatnál. Állandóan délLABANC JUDIT: „1970-ben első helyezéssel szabadultam a szakmai versenyen. Személyes terveim között szerepel elsősorban a sikeres érettségi és utána a férjhezmenés. Ez utóbbitól nyugodt, kiegyensúlyozott, biztonságos élet kezdetét várom. Az érettségi eredményétől függően szeretnék továbbtanulni. Remélhetőleg ez összegyeztethető lesz a boldog házasélettel. Az üzemi életben... mindenekelőtt a szép eredmények további megtartását, sőt javulását várom. Csinos, jó alapanyagú modellek gyártását várom, jó minőség elérésével és nyugodtabb munkahelyi légkör kialakításával. Várom azt is, hogy technikailag korszerűsödik az üzem, hogy lendületes munkaversenyekben vehetünk részt, megfelelő feltételek mellett. És mivel valószínű, hogy a KISZ-alapszervi titkári tiszttől meg kell válnom az esküvő után, olyan utódot kívánok, aki jobban tudja megszervezni, irányítani az alapszerv munkáját, mint én, mert ezt követeli a fejlődés is. És várom az anyagiak javulását is a megfelelő munka után, mert arra nekem is szükségem lesz a családalapításhoz, mint talán mindenkinek a mi üzemünkben, ha különböző célok miatt is. Talán sokat várok, de munkámmal én is befolyásolhatom, hogy a várakozások valóra is váljanak.”. előtt dolgozom, mivel két gyermekem van. Bizakodva tekintek az új év elé. Jó lenne, ha kevesebb kellékhiány- és vállfaprobléma jelentkezne ebben az évben. Nagyon szeretem a munkámat, számomra szinte az életet jelenti. Évek óta egyedül nevelem két gyermekemet, akik ugyan nagyok már, de probléma azért velük is akad. Szeretném, ha leányomat felvennék a ruhaipari technikumba, ahová most jelentkezett. Idén sorköteles a fiam, ha bevonul katonának, elvárom, hogy a honvédségnél is úgy megállja a helyét, mint jelenleg a munkahelyén.” FÖLDÉNYI ISTVÁNNÉ: „1973-ban nagy örömünkre kisunokám született. Már kéthónapos és nagyon aranyos gyerek. Az a legfontosabb, hogy ő is, és családunk minden tagja egészséges legyen. További tervünk a lakás rendbehozatala, mert bizony az elég régi. Erre gyűjtünk, így nyaralás csak akkor lehetséges, ha valamilyen módon sikerülne kiszorítani az anyagiakat rá. Az üzemi munkában szeretnénk tartani és fokozni a jó eredményeket. Várom az új évtől a munkahelyi légkör további javulását, azt, hogy a munkatársak jobban megbecsüljék egymást, és mint embernek, mint munkatársnak jobban legyünk egymás segítségére. Tiszteljük, becsüljük egymásban az embert, és ne az anyagiak mértéke legyen a megbecsülés és a barátság értékmérője. Az eredmények fokozását is várom, de nem a munkaintenzitás növelésétől, hanem a jobb munkaszervezéstől, és a technikai fejlesztéstől, a csinos és gazdaságos modellek gyártásától. Mint szakszervezeti aktivista várom a szakszervezeti élet további javulását, az összehangoltabb, eredményesebb munka végzését a szakszervezeten belül is. Hiszen jól dolgozni, jó eredményeket elérni csak egyesek nem tudhatnak. Együtt, közös megértéssel, egy akarattal, mindnyájunk tudását hozzátéve a munkához, érhetünk el tartósan, igazán jó eredményeket.” VARGA S. JÓZSEF: „1974-re különösen nagy terveim nincsenek magánéletemre vonatkozóan. Az elmúlt év elég nehéz volt, most inkább erőt gyűjtök. Azért szeretnék a Balaton mellett nyaralni, ha sikerül beutalót szereznem. Az elmúlt évben szerettem volna továbbtanulni, de több okból elmaradt, amit 1974-ben igyekszem pótolni, beiratkozni a közgazdaságiba. Nősülés? Az egy kicsit távolabbi terv... bár sohasem lehet tudni! Várom az 1974-es évtől munkahelyemen, a nyersáruraktár bővítését, rendezését. A beérkező alapanyagoknak már kicsi a rakterűiét, ráadásul egy tételt többször, nem egy esetben nyolcszor, tízszer is meg kell mozgatni, fárasztó és sok többletmunkával jár ez a tevékenység. Bizony hiányzik a gépesítés, ami munkánkat megkönnyítené... hát ennek a problémának a megoldását is várom. No, meg jobb minőségű alapanyagokat! Mint sportköri elnök is várok valamit az új évtől. Először is azt, hogy a jó felszereléseket még több sportoló vegye igénybe, és még aktívabban vegyenek részt a különböző szakosztályokban, azok munkájában. Ehhez jobb propaganda is szükséges. Célunk a sport igazi tömegmozgalommá tétele, és várom, hogy többet tudunk tenni ezért, mint eddig. És várom azt is, hogy a Debrecenben lebonyolításra kerülő ruhaipari területi döntőből több szakosztály sportolói bejutnak az országos döntőbe.” HORVÁTH JÚLIA: „A ruhaipari technikum sikeres befejezését várom elsősorban jó érettségi bizonyítvánnyal. Emellett legjelentősebb tervem egy igazi, pihentető nyaralás a munka és a tanulás fáradalmai után. A többit... majd meglátjuk. Az üzemi munkában is várok valamit az új évtől. Alapanyag-változásnak nézünk elébe, igényesebb, nehezebb modelleket fogunk gyártani. Kicsit félek is, de remélem a kollektíva ereje átsegít a nehézségeken, tudjuk tartani, vagy talán fokozni az 1973-as eredményeket. Az igényesebb modellek gyártásánál a minőség további javulását várom. A géppark felújítását, általában a technikai fejlesztést fontosnak tartom, és azt, hogy a követelmények növekedésének alapja ne az emberek iránti követelmények emelkedése legyen, hanem a fejlesztés, és a munkaszervezés korszerűsítése. Várom kis kollektívánktól — mint művezető —, hogy jobban összekovácsolódunk a gazdasági munka javulása mellett a társadalmi munkánk, brigádéletünk is javul. Talán mindnyájunk nevében mondhatom, hogy várjuk, hogy munkánk eredményességét továbbra is megbecsülik és jutalmazzák erkölcsileg és anyagilag is.” A válaszokat leszervezte Horváth Istvánná és Moldvay Antal. Debreceni Ruhagyár ózdi telepe Boldog új esztendőt Mire jókívánságaim eljutnak az olvasókhoz, már néhány napja 1974-et írunk. Elmúltak az ünnepek, elfogytak az év végére hagyott szabadságok, és ismét folytatódik az életünk ott, ahol a múlt évben abbahagytuk. De valóban ugyanúgy megy tovább az élet, mint az elmúlt esztendőben? Látszólag valóban. Azonban mégis történt valami. Mögöttünk hagytunk egy évet és elkezdtünk egy újat. A szilveszter nemcsak a jókívánságok napja, hanem az összegezés, az értékelés, a számvetés napja is. Egy biztos! Ez az év is békében múlt el, és ez a magyar nép és minden ember számára a legfontosabb. Csak a béke lehet az alapja a bátor, országot, családot építő terveknek, a munkának, a boldogságnak. Az állami ruhaipar dolgozói — mint ennek a nagy kollektívának építői, alkotó tagjai elmondhatják, hogy jó évet zártak 1973-ban. Néhány régi tervünket megvalósítottuk. Üzemeink termelése felfelé ívelő. Most sem volt problémamentes a munka — mint ahogyan nem lesz az 1974-ben sem. De a gondoknak már megtaláltuk a megoldását, már lépéseket tettünk a problémák megszüntetésére. Jelentős változást értünk el a munka- és üzemszervezés területén. Szinte minden vállalat lépéseket tett ezen a területen és az eredmények biztatóak. Az iparág , ezen belül az állami ruhaipar teljesítette a belkereskedelmi kötelezettségeit, és általában az exportigényeket is kielégítette. Ma már elismert márka a magyar konfekcióipar. Termékeit keresik és szeretik hazánkban és külföldön is. Bár nincs ráírva a ruhákra, hogy kik készítették, de jó érzés, hogy a ruházati üzemek dolgozói szaktudásukkal, szorgalmukkal, két kezük munkájával szép terméket tudnak előállítani, mellyel örömet szereznek százaknak és millióknak. Méltán lehetünk büszkék erre. Az elmúlt évben — pártunk határozata alapján — emelkedtek a bérek, elsősorban a munkások keresete nőtt. A központi bértámogatásból a ruhaipar kimagasló arányban részesült Tudjuk, hogy ezzel még nem oldottunk meg mindent, de régi kérésünk meghallgatását látjuk ebben az intézkedésben. Ez is az elmúlt év egyik legjelentősebb eredménye. Jóleső érzéssel gondolhatunk arra, hogy 1973-ban csökkentek a központok, a gyáregységek és a telephelyek közötti bérkülönbségek. A vállalatok a központi bértámogatást saját erőforrásaikból kiegészítették, és igyekeztek az aránytalanságokat felszámolni. Szebbek lettek üzemeink! Nem mindegyik — vethetik fel olvasóink. Például a miénk még mindig zsúfolt, rendetlen, korszerűtlen. Igaz. Van ilyen is. De hibát követnénk el, ha nem látnánk, hogy XXIV. kongresszusunk határozatát, mely szerint 50 százalékról 80 százalékra kell emelni a szociális ellátottságot, a vállalatok nagyon komolyan vették. Új öltözőket, fürdőket létesítettek, tágasabbá tették a munkatermeket, jobbakká a munkakörülményeket. Valamit még megtanultunk az elmúlt évben. Csak az állandó önképzéssel, tanulással, az események figyelemmel kísérésével tudjuk feladatainkat megoldani. Sokan tanulnak üzemeinkben állami iskolákban, szaktanfolyamokon, politikai szemináriumokon, és nagyban megnőtt a rendszeresen könyveket, szépirodalmi műveket olvasók száma. Az új esztendőben sem lesz kevesebb a munkánk, mint az elmúlt évben volt. Eredményeinket a termelés területén meg kell szilárdítani, illetve tovább növelni. Szakszervezetünk életében igen sok szép feladat megoldására készülünk. Tovább kívánjuk javítani dolgozóink élet- és munkakörülményeit. A jó ügyért való fáradozás az ember életének legfőbb értelme. Az 1973-as év eredménye bizonyítja, hogy igenis érdemes egyenként és közösen képességeink legjavát adni, érdemes a nehézségeket vállalni. Boldog új esztendőt mindenkinek, aki együtt dolgozik velünk céljaink megvalósításában! Kívánom, hogy munkájuk sikerrel járjon, hogy törekvéseik, vágyaik munkájukban és magánéletükben valóra váljanak! Tóth Tiborné főtitkár