Ruházati Munkás, 1983 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára: 1 forint Iparágunk szervezett dolgo­zóinak közössége december 7- én ünnepelte szakszervezetünk megalakulásának 90. évforduló­ját. Az ünnepi nap rendezvény­­sorozata délelőtt a munkásmoz­galmi múzeumban kezdődött, ahol Esti Béla főigazgató meg­nyitotta a Ruházatipari Dolgo­zók Szakszervezetének eddigi történetét bemutató kiállítást. Délután a SZOT székházában ünnepi központi vezetőségi ülé­sen emlékeztünk­ a kilenc évti­zed eseményeire. Az ülést Tóth Tiborné elnök nyitotta meg, majd Papp János színművész elmondta József Attila: A vá­ros peremén című versét. A to­vábbiakban szakszervezetünk elnöke üdvözölte az elnökség­ben helyet foglaló Viniziay Gyulát, a SZOT titkárát, Do­monkos Lászlót, az MSZMP KB munkatársát, dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettest, Patai Endre nyugalmazott vezérőrna­gyot, dr. Bugár Jánosnét, a Hazafias Népfront alelnökét, Kimmel Emilt, a VII. kerületi pártbizottság titkárát, valamint a társszakszervezetek jelenlévő képviselőit, a SZOT megjelent tagjait, vezető munkatársait, a szabó szaktársakat, a munkás­mozgalom veteránjait, a ruha­ipari vállalatok politikai és gaz­dasági vezetőit, tisztségviselőit. A központi vezetőség ünnepi kibővített ülésén Czerván Már­tonné dr., szakszervezetünk fő­titkára mondott beszédet. Tisztelt Központi Vezetőség! Kedves Elvtársnők! Kedves Elv­­társak! Kedves Vendégeink! Emlékezni és ünepelni, a for­radalmár, harcos elődeink előtt • tisztelegni, hősies tetteikből — a ma és a holnap feladataihoz — erőt meríteni jöttünk ma össze. Megemlékezni a magyar munkás­­mozgalom számára is jelentős, de a ruhaipari munkásoknak külö­nösen fontos évfordulóról. 90 évvel ezelőtt alakult meg a Ruházatipari Dolgozók Szakszer­vezetének elődje, a Szabómunká­­sok Szakegylete. E­z évtized minden eseménye, sikere és ku­darca, egész időszaka része a ma­gyar és a nemzetközi munkás­­mozgalomnak. E kilenc évtized — még ha szakszervezetünk a ma­gyar szakszervezetek legkorábban alakult harcos szervezetei közé tartozik is — egy történelmi pil­lanat csupán. Számunkra, a ru­házati munkások, a ruházati ipar dolgozói számára csupán azonban a történelmi időszak. Egészben a mi történelmünk, amelynek mai hordozói, továbbvivői mi vagyunk. A múlt idézésével a ma oly szorítóan nehéz és megoldást igénylő gazdasági és politikai ten­nivalókra, a jövőre vértezzük fel magunkat. Az első szavunk azokhoz szól, akik legkorábban ismerték fel az összetartozás, a munkásszolidari­­tás­ erejét, akik elsőként vállal­ták az osztályöntudatos szervez­kedés nehéz­ küzdelmét, akik el­sőként kezdték el a­­gazdasági és politikai harcok sorát, akiknek az idő múlásával már csak az utó­kor háláját tudjuk kifejezni. Megkülönböztetett szeretettel köszöntjük azokat a szervezett dolgozókat, akik több mint 60, 50 és 40 éve tagjai szakszervezetünk­­nek. Tisztelettel szólunk mindazok­ról az elvtársakról, forradalmá­rokról, akik nemcsak egyszerű ta­núi voltak a korábbi nagy idők­nek, az elmúlt korok harcainak, hanem egyben cselekvő részesei­ is, továbbfolytatok Engedjék meg, hogy a központi vezetőség nevé­ben meleg szeretettel köszöntsem őket, kifejezzem irántuk végtelen nagy­­ tiszteletünket, megbecsülé­sünket és hosszan tartó jó egész­séget kívánjak mindannyiuknak. Most ők a legidősebbek közöt­tünk, és ők azok, akik deres fej­jel, de a szocializmus több mint 37 éves eredményeivel maguk mögött jóleső érzéssel vonhatják meg a mérleget: jó ügynek szen­telték életüket, jól harcolták vé­gig az ifjúkorban vállalt küzdel­mes utat. Történelmünk arany betűvel jegyzi fel tetteiket. Joggal várják el mindazoktól, akiknek szívében ők ültették el a munkás­­osztály közös ügyéért érzett fele­lősséget, akiknek a társadalmi harcban a stafétabotot ők adták át, a mai közép és ifjabb nem­zedéktől, hogy a szocializmus ügyét hozzájuk méltón folytas­sák. Eltérő helyzetben, közös teherrel Ma a 90. évfordulót ünnepel­jük, azonban a szabómunkások harca régebbre nyúlik vissza. Már 1502-ben az akkori szabó­legények céhmintára társulást akartak alakítani. Történelmünk­ből ismerjük, hogy jó három év­századdal később, 1846. április 12-én a szabólegények az elnyo­matásra munkabeszüntetéssel vá­laszoltak. Ebben az időben a munkásosz­tály különböző rétegeinek eltérő volt a helyzete, de közös volt a terhe: az alacsony munkabér, a 12-16 órás vasárnapi pihenő nél­küli munkaidő, a nagy nyomor, a szabóknak még a munkáltató háztartási munkájának végzése is ott vett. Ez ellen a kizsákmá­nyolás ellen hívták harcba, szó­lították tömörülésre a d dol­gozóka­t a szakszervezetek elődei, így a ruhaipari munkások elődei is. A budapesti szabómunkások 1868-tól kezdve meg-megújuló kísérleteket tettek a szakmai szer­vezkedésre. Ekkor alakult meg az Általános Szabóegylet, melynek vezetőjéül Holländer Jakabot vá­lasztották. Holländer Jakab egyik alapító tagja volt az Általános Munkásegyletnek is, aki Bábellel, Karl Liebknechttel és másokkal, az I. Internacionálé vezető egyé­niségeivel nagyon szoros kapcso­latban volt. A szabók szakegyle­­te az első szocialista munkásszer­vezet, az Általános Munkásegy­let szakosztályaként tevékenyke­dett. A pesti szabólegények 1869-es sztrájkja közismertté vált. Nem­zetközi visszhangra talált, hiszen 3000 szabómunkás vett részt a bérkövetelési sztrájkokban. A sztrájkoló munkások segítségére az I. Internacionálé Főtanácsa gyűjtést indított a pesti szabó­munkások javára. A német mun­kásegylet tagjai által összegyűj­tött pénzt Marxhoz juttatták el, s ez ügyben Marx Károly levél­ben kérdezte Holländer Jakab szabómunkást, hogy a pénzt hova küldjék. Ebből a levélből az is kitűnik, hogy Marx is személyes ügyének tekintette a magyar sza­bómunkások harcának támogatá­sát. A múlt század utolsó harmadá­nak társadalmi harcaihoz a Pá­rizsi Kommün nagy lendületet adott hazánkban is. 1871 áprilisá­ban, májusában jelentős sztrájk­­mozgalom, szolidaritási tüntetés bontakozott ki Budapesten, s en­nek a szabók is részesei voltak. Ezért elődeink hősi harcát újabb hatósági megtorlások követték. A Párizsi Kommün bukása után 1872-ben a hírhedt „Hűtlenségi perben, egy korábbi nagygyűlés után letartóztatott 28 munkásve­zető vádlott között 8 szabó is je­len volt. A magyar munkásmoz­galom úttörői bátran kiálltak ügyük igaza mellett a bíróságon is. Az egyre fejlődő harcok, a szer­vezkedés igényének erősödése nyomán összehívták a szabók 1092 őszén a Magyar Szabómun­kások I. Országos Kongresszusát, amely kimondta, hogy a szervez­kedés szociáldemokrata alapokon — legalábbis egyelőre — helyi keretek között folyik. Ennek nyo­­mán megindult a különböző vá­rosokban is a szabómunkások he­lyi szakegyleteinek megalakulása. 1982. november 5-én hagyta jó­vá végre jó sok küzdelem után a Budapesti Szabómunkások Szak­egyletének alapszabályát a bel­ügyminiszter és november 18-án megtartották első, alakuló köz­gyűlésüket, amelyen elnöknek Matos Jánost választották meg. A szakszervezet létrejötte a szervezett munkásság, de különö­sen a szabómunkások számára óriási győzelem volt. 1983. JANUÁR A szocialista Magyarországért vívott nehéz küzdelemben min­denkor a munkásosztály vállalta a szerepet. Ebben a küzdelemben mindig ott voltak a szabómunká­sok, a mi nagyszerű elődeink, akik áldozattal, sokszor életük árán is, következetesen vállalták a harcot, a történelmi felelőssé­get. Büszkék lehetünk arra is, hogy a ruházatipari dolgozóké volt a századfordulóig az ország legnagyobb létszámú szakszerve­zete, és közöttük volt ebben az időszakban a legmagasabb ará­nyú a szervezettség. Azt hiszem, ezt nem sokan tudjuk, pedig enél­kül nem lehet helyesen felmérni azt a szerepet, amelyet a szabó­munkások mozgalma a magyar munkásmozgalom kibontakozásá­ban betöltött. A szabóm­unkások , mozgalma harcossága tekintetében is ki­emelkedő volt. A szakszervezet­ megalakulásától kezdve sok-sok nagy sztrájkküzdelmet folytatott a századforduló idején is, és köz­vetlenül azután is. Köztük olyan eredményes csatákat, mint az 1904-es, több hétig tartó megmoz­dulás, melynek nyomán megszü­letett az első kollektív szerződés, vagy az 1923, —24, —25-ben és 1935-ben még nehezebb körül­mények között lefolytatott, de ugyancsak eredményes bérhar­caik. Nehéz megpróbáltatásokon ke­resztül jutott el szakszervezetünk a mához. A ruházati szakma nagy egyé­niségeket adott az országnak, a munkásmozgalomnak. Olyan elv­társak kerültek ki közülük, mint Gárdos Mariska, Kulich Gyula, Berger Irén, Vámos Ilona, Mező Imre, Szerémi Borbála, akik a munkásmozgalom nagyjai között is kiemelkedtek. 1909-ben a szabómunkások ön­kéntes adakozásából megvásárolt és szakszervezetünknek azóta is otthont adó Almássy téri székhá­zunk az illegális tevékenységnek gócpontja volt. Ennek régimódi kapuboltozata alatt márványtáb­­la örökíti meg a munkásosztály győzelméért folytatott harcban életüket áldozó mártírjaink, il­letve a fasizmus áldozatainak em­lékét. Tudjuk, hogy korántsem teljes a névsor, de a történelem és az emlékezet fénylő betűkkel ad hírt, tanúságtételt, hitet, erőt és példát az előtte elhaladóknak. A szabómunkások szakszerve­zete létezése óta nagy gondot for­dított a hazafiság és a nemzet­köziség összekapcsolására, és ahol csak lehetett, kiálltak osztálytest­véreik mellett, szolidaritásukkal támogatták harcukat. Megőrzői és folytatói vagyunk elődeink küzdeni akarásának . Ünnepi központi vezetőségi illés szakszervezetünk megalakulásának 90. évfordulója alkalmából Az ünnepi ülés elnöksége Czerván Mártonná dr. Gazdasági és politikai harcban Jelen voltak a szovjet hatalom létrehozásáért a Vörös Hadsereg soraiban vívott csatákban, a par­(Folytatás a 2. oldalon)

Next