Ruházati Munkás, 1983 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára: 1 forint Iparágunk szervezett dolgozóinak közössége december 7- én ünnepelte szakszervezetünk megalakulásának 90. évfordulóját. Az ünnepi nap rendezvénysorozata délelőtt a munkásmozgalmi múzeumban kezdődött, ahol Esti Béla főigazgató megnyitotta a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének eddigi történetét bemutató kiállítást. Délután a SZOT székházában ünnepi központi vezetőségi ülésen emlékeztünk a kilenc évtized eseményeire. Az ülést Tóth Tiborné elnök nyitotta meg, majd Papp János színművész elmondta József Attila: A város peremén című versét. A továbbiakban szakszervezetünk elnöke üdvözölte az elnökségben helyet foglaló Viniziay Gyulát, a SZOT titkárát, Domonkos Lászlót, az MSZMP KB munkatársát, dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettest, Patai Endre nyugalmazott vezérőrnagyot, dr. Bugár Jánosnét, a Hazafias Népfront alelnökét, Kimmel Emilt, a VII. kerületi pártbizottság titkárát, valamint a társszakszervezetek jelenlévő képviselőit, a SZOT megjelent tagjait, vezető munkatársait, a szabó szaktársakat, a munkásmozgalom veteránjait, a ruhaipari vállalatok politikai és gazdasági vezetőit, tisztségviselőit. A központi vezetőség ünnepi kibővített ülésén Czerván Mártonné dr., szakszervezetünk főtitkára mondott beszédet. Tisztelt Központi Vezetőség! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Kedves Vendégeink! Emlékezni és ünepelni, a forradalmár, harcos elődeink előtt • tisztelegni, hősies tetteikből — a ma és a holnap feladataihoz — erőt meríteni jöttünk ma össze. Megemlékezni a magyar munkásmozgalom számára is jelentős, de a ruhaipari munkásoknak különösen fontos évfordulóról. 90 évvel ezelőtt alakult meg a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének elődje, a Szabómunkások Szakegylete. Ez évtized minden eseménye, sikere és kudarca, egész időszaka része a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak. E kilenc évtized — még ha szakszervezetünk a magyar szakszervezetek legkorábban alakult harcos szervezetei közé tartozik is — egy történelmi pillanat csupán. Számunkra, a ruházati munkások, a ruházati ipar dolgozói számára csupán azonban a történelmi időszak. Egészben a mi történelmünk, amelynek mai hordozói, továbbvivői mi vagyunk. A múlt idézésével a ma oly szorítóan nehéz és megoldást igénylő gazdasági és politikai tennivalókra, a jövőre vértezzük fel magunkat. Az első szavunk azokhoz szól, akik legkorábban ismerték fel az összetartozás, a munkásszolidaritás erejét, akik elsőként vállalták az osztályöntudatos szervezkedés nehéz küzdelmét, akik elsőként kezdték el agazdasági és politikai harcok sorát, akiknek az idő múlásával már csak az utókor háláját tudjuk kifejezni. Megkülönböztetett szeretettel köszöntjük azokat a szervezett dolgozókat, akik több mint 60, 50 és 40 éve tagjai szakszervezetünknek. Tisztelettel szólunk mindazokról az elvtársakról, forradalmárokról, akik nemcsak egyszerű tanúi voltak a korábbi nagy időknek, az elmúlt korok harcainak, hanem egyben cselekvő részesei is, továbbfolytatok Engedjék meg, hogy a központi vezetőség nevében meleg szeretettel köszöntsem őket, kifejezzem irántuk végtelen nagy tiszteletünket, megbecsülésünket és hosszan tartó jó egészséget kívánjak mindannyiuknak. Most ők a legidősebbek közöttünk, és ők azok, akik deres fejjel, de a szocializmus több mint 37 éves eredményeivel maguk mögött jóleső érzéssel vonhatják meg a mérleget: jó ügynek szentelték életüket, jól harcolták végig az ifjúkorban vállalt küzdelmes utat. Történelmünk arany betűvel jegyzi fel tetteiket. Joggal várják el mindazoktól, akiknek szívében ők ültették el a munkásosztály közös ügyéért érzett felelősséget, akiknek a társadalmi harcban a stafétabotot ők adták át, a mai közép és ifjabb nemzedéktől, hogy a szocializmus ügyét hozzájuk méltón folytassák. Eltérő helyzetben, közös teherrel Ma a 90. évfordulót ünnepeljük, azonban a szabómunkások harca régebbre nyúlik vissza. Már 1502-ben az akkori szabólegények céhmintára társulást akartak alakítani. Történelmünkből ismerjük, hogy jó három évszázaddal később, 1846. április 12-én a szabólegények az elnyomatásra munkabeszüntetéssel válaszoltak. Ebben az időben a munkásosztály különböző rétegeinek eltérő volt a helyzete, de közös volt a terhe: az alacsony munkabér, a 12-16 órás vasárnapi pihenő nélküli munkaidő, a nagy nyomor, a szabóknak még a munkáltató háztartási munkájának végzése is ott vett. Ez ellen a kizsákmányolás ellen hívták harcba, szólították tömörülésre a d dolgozókat a szakszervezetek elődei, így a ruhaipari munkások elődei is. A budapesti szabómunkások 1868-tól kezdve meg-megújuló kísérleteket tettek a szakmai szervezkedésre. Ekkor alakult meg az Általános Szabóegylet, melynek vezetőjéül Holländer Jakabot választották. Holländer Jakab egyik alapító tagja volt az Általános Munkásegyletnek is, aki Bábellel, Karl Liebknechttel és másokkal, az I. Internacionálé vezető egyéniségeivel nagyon szoros kapcsolatban volt. A szabók szakegylete az első szocialista munkásszervezet, az Általános Munkásegylet szakosztályaként tevékenykedett. A pesti szabólegények 1869-es sztrájkja közismertté vált. Nemzetközi visszhangra talált, hiszen 3000 szabómunkás vett részt a bérkövetelési sztrájkokban. A sztrájkoló munkások segítségére az I. Internacionálé Főtanácsa gyűjtést indított a pesti szabómunkások javára. A német munkásegylet tagjai által összegyűjtött pénzt Marxhoz juttatták el, s ez ügyben Marx Károly levélben kérdezte Holländer Jakab szabómunkást, hogy a pénzt hova küldjék. Ebből a levélből az is kitűnik, hogy Marx is személyes ügyének tekintette a magyar szabómunkások harcának támogatását. A múlt század utolsó harmadának társadalmi harcaihoz a Párizsi Kommün nagy lendületet adott hazánkban is. 1871 áprilisában, májusában jelentős sztrájkmozgalom, szolidaritási tüntetés bontakozott ki Budapesten, s ennek a szabók is részesei voltak. Ezért elődeink hősi harcát újabb hatósági megtorlások követték. A Párizsi Kommün bukása után 1872-ben a hírhedt „Hűtlenségi perben, egy korábbi nagygyűlés után letartóztatott 28 munkásvezető vádlott között 8 szabó is jelen volt. A magyar munkásmozgalom úttörői bátran kiálltak ügyük igaza mellett a bíróságon is. Az egyre fejlődő harcok, a szervezkedés igényének erősödése nyomán összehívták a szabók 1092 őszén a Magyar Szabómunkások I. Országos Kongresszusát, amely kimondta, hogy a szervezkedés szociáldemokrata alapokon — legalábbis egyelőre — helyi keretek között folyik. Ennek nyomán megindult a különböző városokban is a szabómunkások helyi szakegyleteinek megalakulása. 1982. november 5-én hagyta jóvá végre jó sok küzdelem után a Budapesti Szabómunkások Szakegyletének alapszabályát a belügyminiszter és november 18-án megtartották első, alakuló közgyűlésüket, amelyen elnöknek Matos Jánost választották meg. A szakszervezet létrejötte a szervezett munkásság, de különösen a szabómunkások számára óriási győzelem volt. 1983. JANUÁR A szocialista Magyarországért vívott nehéz küzdelemben mindenkor a munkásosztály vállalta a szerepet. Ebben a küzdelemben mindig ott voltak a szabómunkások, a mi nagyszerű elődeink, akik áldozattal, sokszor életük árán is, következetesen vállalták a harcot, a történelmi felelősséget. Büszkék lehetünk arra is, hogy a ruházatipari dolgozóké volt a századfordulóig az ország legnagyobb létszámú szakszervezete, és közöttük volt ebben az időszakban a legmagasabb arányú a szervezettség. Azt hiszem, ezt nem sokan tudjuk, pedig enélkül nem lehet helyesen felmérni azt a szerepet, amelyet a szabómunkások mozgalma a magyar munkásmozgalom kibontakozásában betöltött. A szabómunkások , mozgalma harcossága tekintetében is kiemelkedő volt. A szakszervezet megalakulásától kezdve sok-sok nagy sztrájkküzdelmet folytatott a századforduló idején is, és közvetlenül azután is. Köztük olyan eredményes csatákat, mint az 1904-es, több hétig tartó megmozdulás, melynek nyomán megszületett az első kollektív szerződés, vagy az 1923, —24, —25-ben és 1935-ben még nehezebb körülmények között lefolytatott, de ugyancsak eredményes bérharcaik. Nehéz megpróbáltatásokon keresztül jutott el szakszervezetünk a mához. A ruházati szakma nagy egyéniségeket adott az országnak, a munkásmozgalomnak. Olyan elvtársak kerültek ki közülük, mint Gárdos Mariska, Kulich Gyula, Berger Irén, Vámos Ilona, Mező Imre, Szerémi Borbála, akik a munkásmozgalom nagyjai között is kiemelkedtek. 1909-ben a szabómunkások önkéntes adakozásából megvásárolt és szakszervezetünknek azóta is otthont adó Almássy téri székházunk az illegális tevékenységnek gócpontja volt. Ennek régimódi kapuboltozata alatt márványtábla örökíti meg a munkásosztály győzelméért folytatott harcban életüket áldozó mártírjaink, illetve a fasizmus áldozatainak emlékét. Tudjuk, hogy korántsem teljes a névsor, de a történelem és az emlékezet fénylő betűkkel ad hírt, tanúságtételt, hitet, erőt és példát az előtte elhaladóknak. A szabómunkások szakszervezete létezése óta nagy gondot fordított a hazafiság és a nemzetköziség összekapcsolására, és ahol csak lehetett, kiálltak osztálytestvéreik mellett, szolidaritásukkal támogatták harcukat. Megőrzői és folytatói vagyunk elődeink küzdeni akarásának . Ünnepi központi vezetőségi illés szakszervezetünk megalakulásának 90. évfordulója alkalmából Az ünnepi ülés elnöksége Czerván Mártonná dr. Gazdasági és politikai harcban Jelen voltak a szovjet hatalom létrehozásáért a Vörös Hadsereg soraiban vívott csatákban, a par(Folytatás a 2. oldalon)