Ruházati Munkás, 1988 (26. évfolyam, 1-5. szám)
1988-01-01 / 1. szám
SZEGEDI RUHAGYÁR: A siker titka a cselekvés A konfekcióipar homokóráján ismét lepergett egy év. Küzdelmes, dolgos napokat hagytak maguk mögött a vállalatok dolgozói. A Szegedi Ruhagyárban az év végi munkaszüneti napok előtt számot vetettek, tájékozódtak a tegnapról és előrenéztek, mit hoz a holnap? Öröm és gond, eredmény és hiba egyaránt hangot kapott abban a véleménycserében, amely a vállalati kibontakozási program megvalósítása jegyében folyt. Most, az év végi hajrában, — amikor tizenkétóráztak a munkaszalagok, — érte el tetőpontját a véleménycsere, íme néhány tény, adat az elhangzottak csokrából: — A tegnap nem volt könnyű, s a holnap sem lesz könnyebb. Jó lenne, ha ez nem bizonytalanságot szülne, hanem edzené az akaratot, a tettvágyat, hogy megoldjuk a ránk váró feladatokat — mondja Juhász Péterné, a vszb titkára. Már többször hangsúlyozta a különböző szakszervezeti tanácskozásokon, hogy a kibontakozás érdekében lényegében nem többet, hanem másként, nagyobb felelősséggel, pontosabban kell dolgozni a vállalati élet minden posztján. Cselekedni határozottabban, egymást segítő, megértő emberséggel. — Aki változtatni akar, annak magának is változnia kell — hangsúlyozza Juhász Géza vezérigazgató. — Törekvéseink sorába tartozik az is, hogy elismerjük a kiemelkedő teljesítményt, de minden esetben számon kérjük a hibát vétőktől, miért nem végeznek jobb munkát. Bácsalmási üzemünkben felelős vezetőkkel vonattuk le a következtetéseket, illetve állítottunk be helyükre más, új erőket, mert hibát követtek el az exportkiszállítások terén. Átszerveztük a kereskedelmi főosztályt, mert az elmúlt évben, több üzemi fórumon joggal tették szóvá a munkások, hogy ütemtelen az anyagellátás, ingatag a tervszerűség. Az észrevételeket figyelembe véve szerveztük át a vállalatirányító tevékenységet is. A kapacitás jobb kihasználása érdekében — ide értve a kooperációs üzemeket is —, a felsővezetés szintjén szükségesnek tartottam a termelés szervezését külön irányítás alá helyezni. Ez lényegében termelési igazgatói munkakör létrehozását jelenti. Ezzel igyekszünk elérni az optimális nyereséget biztosító gyártási feltételek megteremtését. — A vezetők a párt- és a társadalmi szervek, a vállalati kollektíváktól megújulást várnak. Ha ezzel a munkatermekben dolgozók azonosulni tudnak, ezt magukénak vallják, a siker nem maradhat el — mondja Kirili Szilveszterné, a vállalati pártbizottság titkára. — Volt már több jó határozatunk országosan és helyben is, de késett az egységes cselekvés, az eredményes végrehajtás, — ezek Tápai Józsefné szavai. — A mai nadrág, amit tőkés exportra gyártunk, már nem a régi nadrág —, fogalmazta meg a művezetők véleményét Lehotai Istvánná. — Fogós részei vannak ennek a munkának. Teremtsék meg az újszerű feladatok jó minőségű teljesítésének anyagellátási gépi feltételeit, csak így lehet valami a helyi kibontakozási programból. — Nem kell hangzatos szavakkal az emberek elé állni — tette hozzá Komáromi Károlyné. — Kérjen időben a vezetés, és mi adjuk időnket, munkánkat. — Nagyobb odafigyeléssel, jobb minőséggel dolgozni, úgy, ahogy eddig tettük, a fejlesztő munkában ez most a feladat — mondja Sándor János osztályvezető. — Lényegében arra utal, hogy a korszerűsítő munka az új, a jobb feltételek megteremtése technikával, technológiával már évekkel ezelőtt megkezdődött. Most a kibontakozás időszakában kell hatékonyabb munkára fogni a Pfaff gépsort, és a számítógépes Gerer berendezést, amelyek lízingvásárlással kerültek a gyárba. Kell a korszerű technika, hogy kiváló maradjon a minőség, és elfogadható legyen az önköltség. A Szegedi Ruhagyárban az eredményesebb gazdálkodáshoz, a termékszerkezet-váltáshoz folyamatos korszerűsítésre van szükség. Sajnos, alig-alig akad némi anyagi fedezet újabb speciál gépekre. Ezért most azt tartják: — Gondolkodó emberekre van szükség, életrevaló kezdeményezésekre, amelyek végterméke olyan ötletes gépek sora, mint például a tollbefúvó. Erre a gépre a francia megrendelésre, a szentesi üzemben készülő tolldzsekik gyártásához volt szükség. Ezt a terméket próbaként gyártotta egy francia cég 9 ezer darabos tételben. Rövid határidővel kérte, és a deviza sem állt rendelkezésre, hogy beszerezzenek tollbefúvót. A tmk-műhely szakemberei vállalkoztak a gépgyártó feladat megoldására. A siker titka itt is a cselekvés volt. Mert valóban sikerről van szó, hiszen a próbagyártás utolsó szállítmánya már hetekkel ezelőtt útnak indult, és visszhangjaként a megrendelő jelezte: 1988-ban több dzseki gyártását kéri. Nem csak a francia megrendelésre készített termékekkel „követte” az elmúlt hónapokban az exportgyártás növelésének útját a Szegedi Ruhagyár. Újfajta terméket készít kanadai, és különleges minőségű munkaruhát svájci, valamint 20 ezer ingblútt angol megrendelésre. Pályázat elnyerésével jutott fejlesztési lehetőséghez, s most ezt késztermékkel kell viszonozni. Az eredeti, 1987. évi tervben az előző esztendőhöz mérten a (Folytatás a 4. oldalon.) Tanácskozás a tagdíjrendszerről A szakszervezeti bizottságok gazdasági felelősei, valamint a vállalatok bérelszámolással foglalkozó szakemberei tanácskoztak december 14-én szakszervezetünk székházában. A megbeszélés — ahol az előadó Molnár Tiborné pénzügyi és gazdasági osztályvezető volt — az új tagdíjrendszerrel kapcsolatos ügyviteli munkák kialakítása és megszervezése körül forgott. A tanácskozáson részt vett Fenyő András, a központi vezetőség számvizsgáló bizottságának elnöke is, aki javaslataival segítette a szakemberek munkáját. Ára: 2,50 forint Állandó kiállítás nyílt A konfekcionálás története December 15-én a Textil- és Ruhaipari Múzeum újabb állandó kiállításának megnyitójárala konfekciótörténeti kiállításra kaptunk meghívót. Éppen egy esztendővel ezelőtt a szövés történetének bemutatásával nyitott az új múzeum, melynek létrehozásánál szinte az egész magyar textil- és ruházatipar bábáskodott. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület, a Könnyűipari Minisztérium és szám szerint 47 szakmabeli cég segítségének köszönhető e gyűjteményi anyag összeállítása, a bemutatott gépek rendbehozatala és a múzeum működtetéséhez szükséges pénzeszközök előteremtése. Egy évvel ezelőtt nem tudtuk még, hogy az útjára engedett és az egész iparág támogatását élvező múzeum eleget tud-e tenni azoknak a szakmai, kulturális és közművelődési feladatoknak, melyet joggal elvár a textiles és ruhás „társadalom”. A konfekciótörténeti bemutatót dr. Geleji Frigyes, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület elnöke nyitotta meg. Bevezetőjében beszélt a múzeum megalapításáról és a kezdeti lépésekről, arról, hogy egy nemrég nyílt múzeum életében nem tekinthető rossz eredménynek az évi tízezernyi látogató. Kitért arra is, hogy az iparági és múzeumi tevékenység jobb öszszehangolása érdekében vezető ipari szakemberek bevonásával megalakult a Múzeumi Tanács, hiszen ezernyi szállal kötődnek egymáshoz. Természetesen még nem mutat átfogó képet a kiállítás, de néhány éven belül várható, hogy a ma még hiányzó technológiai láncszemek, mint a fonás, a kötés és hurkolás, valamint a kikészítés technikai fejlődése is bemutatásra kerülhet. A társadalmi tagozódás, a fogyasztási szokások változásai és nem utolsósorban a technika utóbbi két évszázadi fejlődése az öltözködést a konfekcionálás irányába hajtotta. Természetesen nem divattörténetet állít elénk a kiállítás — hiszen ez nem is feladata —, de bemutatja azokat az eljárásokat, eszközöket, szakmai fogásokat, melyek révén a ruhákat évszázadokkal ezelőtt készítették, valamint szűk lehetőségei szerint kitér a ruházatipart megújító technikai fejlődés fordulópontjaira is. Az öltözködés közel egyidős az emberiséggel, hiszen az utóbbi 9000 évben az ember különböző célzattal, de rendszeresen öltözködött. A konfekcionálás, vagyis az öltözetek ipari, többnyire gyári előállítása viszont csak a legutóbbi 150-160 évre jellemző. Érthető tehát, hogy az iparág mintegy másfél száz éve kötelez bennünket ennek bemutatására — fejezte be ünnepi megnyitóját dr. Geleji Frigyes. A vendégeknek Oszetzky Gábor, a kiállítás rendezője, a múzeum vezetője mutatta be a látnivalókat. Megtekinthető az 1725-ben készült Jacquardfejes kézi szövőgép, mely a kiállítás egyik legrégibb darabja, továbbá az 1800-as évek körül készült csehszlovák síkhurkoló gép, aztán látható még gyorsvetélős, kártyás nyüstvezérlésű takácsszék, népi szövőszék és a modernebb technikát képviselő mai berendezések is. Természetesen mindent felsorolni lehetetlen, de nem is érdemes, hiszen akit mindez érdekel, személyesen felkeresheti a bemutatót Budapesten a Gogol utca 9—11. alatt. Előzetes igénybejelentés esetén tárlatvezetést biztosítanak. A rendezők szívesen vesznek bármilyen, a ruházatipar fejlődésével kapcsolatos dokumentumot, gépet vagy eszközt, melyek bemutatása elősegíti a kiállítás teljessé tételét. A bemutató külön érdekessége, hogy a kiállított gépek, berendezések többsége működőképes és minden művelet elvégezhető velük. Mayer György VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXVI. évfolyam, 1. szám SOPRONI RUHAGYÁR: Dinamikus fejlődés , nyereséges termelés Rafinált egyszerűséggel szabott női alkalmi ruhákkal, ízléses gyermeköltözetekkel vonta magára a figyelmet a Soproni Ruhagyár kollektívája, az Ipari Minisztérium aulájában ünnep előtti, vásárlással egybekötött kiállításán. Az 1986-ban az őszi nemzetközi vásár nagydíját, a múlt esztendőben pedig immár tizennegyedik alkalommal a szakma kiváló vállalata címet elnyerő gyár igazgatója, Horváth Tibor a gazda büszkeségével mutatta be e könnyűipari létesítményt. A másfélezer dolgozót foglalkoztató ruhagyárban az anyaüzemet is beleértve hat telephelyen folyik a termelés. Ezek — megalakulásukat tekintve időrendi sorrendben — Brennberg, Csorna, Csepreg, Szany és Fertőszentmiklós. Valamennyi telephely hatvan kilométeres körzeten belül található. Ezen felül az össztevékenység 20 százalékát a külső kapacitás teszi ki, amelyet három termelőszövetkezeti melléküzemággal és két ipari szövetkezettel együttműködve végeznek. S hogy milyen eredménnyel, az a nehéznek ígérkező ’88-as gazdasági év kezdetén legérzékletesebben néhány számadattal bizonyítható. Az éves mérleg hiányában pontos adatok még nem állnak a vállalatvezetés rendelkezésére, de a várható árbevétel közel 400 millió forint lesz, a vagyonarányos nyereség pedig eléri a 40 százalékot (minden forintra 40 fillér nyereség számítható). Azt, hogy a ruhaipar nem válság-, ellenkezőleg húzóágazat, leginkább a költségvetéssel tartott kapcsolat példázza. Amíg ’85-ben 22, ’86-ban már 35, addig 1987-ben 40 millió forint pluszt fizethettek be az állami költségvetésbe. A kapacitás jelentős részét, mintegy hatvan százalékát a bérmunka köti le. A bérmunkáltatás előnye kétoldalú, részint gazdaságos, másrészt ezen az úton a termelők naprakészen értesülhetnek arról, hogy mit érdemes gyártani. Ezek a piaci információk azonnal kamatoztathatók a termelésben. A másik előny ott jelentkezik, hogy a műhelyekben csak termékről termékre, pl. blúzról a bélelt dzsekire kell átállni, de a megrendelő változatlan, így a stabil partner kívánalmainak megismerése után hatékonyabban, a minőségi kifogást a minimálisra szorítva lehet termelni. A tőkés megrendelők között is utcahosszal vezet az NSZK-piac, akik a legnyitottabbak a bérmunkáltatás formájában megvalósuló együttműködésre, de a kisszériás termékek vevőre találnak a Benelux államokban is. A szovjet — állandó jellegű — megrendelés az összkapacitás 20-25 százaléka, a maradékot pedig a belkereskedelem köti le. A női és leányka könnyűkonfekció- és divatcikk-előállításra specializálódott iparvállalat életképességét jelzi, hogy miközben a ruhagyárak sorra kényszerülnek a profil szélesítésére, addig Sopronban még nem gondoltak váltásra. Sőt a piacon „PINGVIN” márkanéven forgalmazott sportruházati és síöltözék modellcsalád négy év alatt keresett slágercikké vált. S arról, hogy prosperitását a nehezedő gazdasági körülmények között is megőrizze a ruhagyár, Sopron és a budapesti kirendeltség között ingajáratban közlekedő, jól összeszokott tervezőgárda gondoskodik. Vranich Rózsi, Pallos Éva és Csirmaz Katalin jól hordható modelljei tanúsítják, hogy sohasem hagyják figyelmen kívül a gyári technológia adta lehetőségek, és a gazdaságossági követelmények öszszehangolását. Ugyanakkor nem hallgathatók el a nehézségek, a gondok sem. A vállalat fennállása (Folytatás a 4. oldalon.) 1988. JANUAR Ünnepség a sajtónapon A magyar sajtó napja alkalmából a szakszervezet titkársága ünnepséget rendezett a tömegkommunikációban szakszervezetünkkel foglalkozó újságírók, valamint a Ruházati Munkás hivatásos és társadalmi tudósítói számára. A jelen lévő mintegy 20 újságírót Czerván Mártonné, szakszervezetünk elnöke üdvözölte. Elismerését és köszönetét fejezte ki az 1987. évi munájukért és szólt a ruhaiparra váró 1988. évi feladatokról. Az ünnepségen és az azt követő baráti beszélgetésen részt vett Katz Ervin, a Fékon Ruházati Vállalat vezérigazgatója, a Ruházati Munkás szerkesztőbizottságának elnöke és a szerkesztőbizottság több tagja.