Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1922. január-június (3. évfolyam, 1-145. szám)

1922-05-14 / 110. szám

Vasárnap IQ SS május 14 Tizsborod, Ungváru­l. évf. 1ІО sz. SZERKESZTŐSÉG E5 KIADÓHIVATAL: UNGVÁR, TELEKI­ UTCA 5. Lapunk telefon­száma: 156. Bécsi szerkesztőség: VI., Wien, Köstlergasse 4. A RUSZINSZKOI MAGYAR PÁRTOK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS NAPILAPJA. Felelős szerkesztő : Szerkesztő ZOMBORY DEZSŐ dr. RÁCZ PÁL ELŐFIZETÉSI ÁRAK! Egész évre 280 ‰ Negyed évre 70 ‰ Fél évre . . . 140 ‡ Egy hóra. . 24 К Külföldre (Amerika) Egész évre . . 425 К_____Fél évre . ■ ■ 213 К ■НЯМНШМКВЯПШН6' Nyéresházán (Nevesznicén) a hatóság a görög katholikusoknak vissza­adta a templomot Vrany máramarosi zsupán amerikázik. — A csendőrök váratlan megérke­zése a faluba. — A csendőr­kapitány bravúrosan szerzi meg a templom kulcsot. — A csendőröket magyar katonáknak tartják. — Érdekes tárgya­lás Taracközön. — Pesek pálfordulása. — Egy erélyes hangú ítélet — A görög katholikusok tomboló öröme. — Sírva csókolják végig a templomot. Egy legékesebb szónoklat — Kibékülés. Kiküldött munkatársunktól. Taracköz, május 3. Egy évvel ezelőtt, 1921. május 1-én foglalták el a pravoszlávok a nyéresházai (neresznicei) un­itus templomot. A gör. katholikusok ebbe sehogysem tudtak belenyugodni és állandóan jártak hatóságokhoz kéréseikkel, hogy a templo­mot adják nekik vissza. Az első visszaadási kísérlet még a múlt év május 21-én történt. Ez azonban dr. Komariszky taracközi főszolgabírónak valószínűleg szándékos erélytelensége miatt sikertelen maradt. Az idő­közben számban megnövekedett pravoszlávokat ez csak felbátorította a további terrorra, mely­nek eredményeként Chira Kornél unitus lelkészt Irholcra hurcolták, honnan azonban még aznap a hatóság erélyes intézkedésére visszahozták. Az unitusok folytonos járás­kelésének végre ez év márciusában meg lett az az eredménye, hogy Pesek maga adta ki Vrany máramarosi zsupánnak a szi­gorú rendeletet, hogy a nyéresházai templomot haladéktalanul adja át az unitusoknak. Erről a rendelkezésről az unitusok is értesül­­tek. Több hét elteltével azután küldöttségileg keresték fel a zsupánt és kérték, szerezzen ér­vényt a már kiadott rendeletnek. A zsupán cselekvés helyett a küldött­ség előtt történeti előadást tartott arról, hogy hiszen az ő őseik is pravoszlávok voltak és 200 évvel ezelőtt a magyarok erőszakkal vitték őket át a katholikus vallásra, hogy így könnyebben elma­­gyarosítsák őket. A zsupán amerikázik. Egyszóval a„­zsupán a már közismert recepttel akarta a bajt meggyógyítani. Egyszerűen ameri­­kázott a felsőbbség rendeletének a végrehajtásá­val. Ez az eljárása fényesen igazolja azon szám­talanszor tett kijelentünket, hogy az itteni konszolidáció a vidéki kiskirályok basáskodásán törik meg. A küldöttség nem volt kiváncsi a zsupán tör­ténelmi fejtegetéseire, hanem erélyes hangon ki­jelentette, hogy mivel a felmutatott telekkönyvi kivonat tanúsága szerint a templom a gör. kath. egyház nevére van kebelezve, követeli, helyezze a gör. kath.-okat vissza a templom birtokába, annál inkább, mert tudomása szerint erre már felettes hatóságától is kapott rendelkezést. A zsupán még próbálkozott alkudozni, de mert a küldöttség hajthatatlan maradt, kijelentette, hogy húsvét után vissza­adja a templomot. Több hét múlt el e jelenet óta minden intéz­kedés nélkül. Az unitások már letettek arról, hogy a rendeletet valamikor végre fogják haj­tani. A csendőrség szerepe. Egyszerre csak május 6 án délután egészen váratlanul Ploskár Oszkár csendőr­kapitány, az ungvári csendőriskola parancsnokának vezetésé­vel 54 csendőr érkezett a faluba. A lakosság kíváncsian nézte a csendőrök felvonulását és különösen feltűnt nekik a parancsnokló kapitány szép szálas termete és erélyt visszatükröző arc­kifejezése. Az is feltűnő volt a lakosság előtt, hogy a csendőrök kisebb csoportokban cirkál­tak a faluban, de senkivel sem állottak szóba. A kapitány ugyanis ezt a csendőrlegénységnek a legszigorúbban megtiltotta. Különben a zászlós kíséretében , maga is gyakran végig sétált a falun. Természetesen az egész falu lázban volt és­­ találgatta a csendőrség felvonulásának az okát. і A pravoszlávok gyanítottak valamit, ezért még az­nap este szét­küldött futáraik útján másnapra oda csődítették a környék összes pravoszlávjait, kik a másnapi misére csak úgy özönlöttek a faluba. Tengernyi nép­áradat lepte el a templom környékét. Mivel a d. e. folyamán semmi sem történt, mise után a más faluból jött pravoszlá­vok hazaszéledtek. A csendőrkapitány intézkedése folytán a tem­plom­kertben elhelyezett csendőrkülönítmény ve­zetését vasárnap délután a helybeli csendőrőr­­mester vette át, ki azt a parancsot kapta, hogy figyelje meg, ki fogja vecsernye után a templo­mot becsukni. Rövid idő múlva már jelentette a kapitánynak, hogy a temlom kulcsot Mih­ailyo Petro Parascsin vette magához, kinek házában lakik Bárán Illés pópa. Erre a csendőrkapitány intézkedésére észre­vétlenül, kisebb csoportokban felvonulva ennek házát 28 csendőr vette körül. Mikor ez már megtörtént, a csendőrkapitány a csendőrtiszt­helyettes, Begy­a András községi jegyző és a pravoszláv vallású Czoka Vaszily községi bíró társaságában felkereste a pópa lakását, hol a pópát felszólította, adja elő a templomkulcsot, vagy nevezze meg azt az egyént, ki a kulcsot őrzi. A pópát nagy zavarba ejtette a kapitány eré­lyes fellépése, alig tudta kinyögni, hogy nincsen nála a kulcs és nem is tudja, hol van. A kapi­tány utasítására ezt a kijelentést írásban is át­adta. Mire a kapitány nevetve ezt mondta: — Ön пэт tudja, de én tudom, hogy kinél van a kulcs. És odafordulva az egész jelenetet gyanútlanul szemlélő Mih­ailyo Petro Parascsinhoz, szigorúan reáparancsolt, hogy adja elő a nála lévő kulcsot. Mih­ailyo automatikusan nyúlt bele tarisznyájába és a kulcsot szó nélkül átadta. (Bizonyára örült is, hogy így legalább már egyszer megszabadul kellemetlen vendégétől a pópától.)­­ A csalódott pravoszlávok. A pravoszlávok között futótűzként terjedt el a történtek híte. Nagy felháborodással tárgyalták az esetet. Az a vélemény alakult ki közöttük, hogy ezek a csendőrök bizonyára az unitus lelkész hívására Magyarországból átjött és cseh csendőr ruhába öltözött magyar katonák. Sehogysem akarták elhinni, hogy a testvér szláv nemzet csendőrei vették el tőlük a kulcsot, me­lyet a kapitány azonnal beküldött Taracközre a zsupáni kirendeltséghez. A templom hivatalos átadásának tárgyalása. Még az­nap estefelé érkeztek meg Orbál dr. a taracközi zsupáni kirendeltség vezetőjétől az idézések a másnap délelőtt 10 órakor, a zsupáni kirendeltség irodájában a templom átadása ügyében tartandó tárgyalásra. Idézést kapott a munkácsi gör. kath. egyházmegye szentszéke, a nyéresházai gör. kath. és a pravoszláv hit­község gondnoka (kurátora), Nyéresháza község bírája és a falu legidősebb gör. kath., pravoszláv és zsidó vallásu lakosa. Ezek másnap megjelenve Taracközön a meg­jelölt irodában, kezdetét vette a tárgyalás, mit dr. Orbál vezetett és a melyen a beidézetteken kívül részt vett még Pesek tanügyi referens és dr. Komarinszky főszolgabíró. A tárgyaláson, mely három óra hosszat tartott, a szentszék kép­viselője és a gör. kath. hitközség kurátora tilta­koztak a templom elrablása ellen és követelték annak visszaadását. Hivatkoztak arra, hogy a még most is élő emberek atyáiktól nyert értesülé­seik alapján bizonyítják, hogy e templom már 100 év óta a gör. katholikusok tulajdona. Azért hivatkoznak csak 100 évre, mert ezt élő tanuk­kal tudják igazolni. A beidézett három öregem­ber, még a pravosláv is, megerősítette ezt, sőt a pravoszláv vallású községi bíró is kijelentette, hogy a templom jogos tulajdonosai a görög katholikusok. A tanúvallomásokból továbbá megállapítást nyert, hogy mindaddig, míg a pópák nem jöt­tek a faluba, ott a lakosság között a legnagyobb egyetértés honolt. Ezt a főszolgabíró is meg­erősítette. A kormányzóságot képviselő Pesek re­ferens kijelentette, hogy a tárgyalás fo­lyamán nyert impressziók­at is meg­győzték az unitások kérelmének jogos­ságáról, ezért ő is véleményezi e kére­lem teljesítését. Végül a szentszék képviselője tiltakozva a temp­lom szimultán használata ellen, kérte ítéletileg kimondani a templom azonnali visszaadását. A pravoszláv kurátor ez ellen tiltakozott és tekin­tettel arra, hogy ők többen vannak, kérte a gör. katholikusok igényét elutasítani. Erre Pesek egy mesével mutatta ki, hogy a pravoszlávok okos­kodása nem helyes. Megkérdezte a kurátort, mit szólna ő ahhoz, ha őt az erdőben három rabló megtámadja, mindenétől kifosztja és mikor bíró­ság elé kerülnek a rablók, azzal érvelnek, hogy ők hárman vannak egy ellen, tehát az elrablott holmi őket illeti. Egyszóval tehát a kormányzóság képvi­selője, a taktikázásról és a pravoszlávosc_ ТВдуез szám­­ára 1 korona (Drágábban sehol sem árusítható.) Megjelenik minden reggel 8 órakor

Next