A Sajtó, Sajtótudományi és könyvészeti közlemények, 1947
Tartalomjegyzék - Sajtó és demokrácia
Sajtó és demokrácia. Irta: EGYED ISTVÁN, a Magyar Sajtótudományi Társaság elnöke. A magyar „sajtó” szó nyelvtörténészeink megállapítása szerint valószínűleg finn-ugor eredetű tőből származik és a Besztercei szójegyzék tanúsága szerint már a XIV. század végén is használatos volt; mai értelme és rendkívüli jelentősége azonban természetesen jóval később állt elő. Ma jogilag sajtótermék alatt iratnak, ábrázolatnak vagy zeneműnek gépi vagy más mesterséges úton (tehát: nyomda, fényképezés, stb.) által való többszörözését értik (1914:XIV. t. c. 2. §.), a sajtó jelentőségét pedig talán leginkább az által jellemezhetjük, ha megállapítjuk, hogy a sajtó a közvélemény hangja. Ami szűkebb körben a beszéd vagy a kézírás, t. i. eszköz a gondolat közlésére, az szélesebb és legszélesebb körben a sajtó. Minthogy pedig a demokrácia az az állami berendezés, amely a közhatalom gyakorlásába a legszélesebb néprétegeket vonja be, természetes, hogy a sajtó jelentősége a demokratikus államban különösen nagy. Az emberi kultúra fejlődése szempontjából a legjelentősebb esemény kétségtelenül az írás és később a nyomtatás feltalálása volt. Az írott, majd a nyomtatott szó létesít egyrészt biztos összeköttetést az emberek között — szemben az illanó szó hamar eloszló erejével —, másrészt lehetővé teszi a szó hatásának a jelenlevők körén túl egész népekre, sőt az egész emberiségre való ráterjesztését. Emberi kapcsolatok keletkezését rendkívül könnyíti, előmozdítja a sajtó, amely a közös eszmék kialakításának, tehát a közhangulat keletkezésének fontos eszköze. Az élő szó és a kézírás keveseknek, a sajtó a tömegeknek képes közvetíteni a gondolatot és így a sajtó kétségtelenül nagyban hozzájárult előbb a műveltség közkinccsé tételéhez, majd ennek nyomán a közhatalomban résztvevők körének rendkívüli kiterjesztéséhez. A demokratikus tanoknak nagy írók voltak a meghirdetői és e tanok a sajtó (könyv) útján terjedtek el mind szélesebb néprétegekben, előkészítve ily módon a demokratikus forradalmakat, a szabadságharcokat, a nagy állami átalakulásokat, sajtó nélkül ez a fejlődés be sem következhetett volna. Viszont a demokrácia hirdeti meg a sajtó szabadságát és annak talán legelőkelőbb helyet biztosít az emberi szabadságjogok rendszerében, a mi 1848. évi alkot