Sárospataki Református Lapok, 1921 (16. évfolyam, 1-35. szám)

1921-02-25 / 1. szám

1. szára. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 3 oldal. Mélyen tisztelt Presbitérium! A sárospataki ref. egyházközséget múltja és jövője egyaránt arra kötelezi, hogy a mai súlyos időkben minden követ megmozdítson, minden fölhasználható eszközt megragadjon avégre, hogy itt az egyházi élet minden tekintetben virágzó legyen. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha egyházközségünknek nem csupán lelkésze, hanem presbitériumának minden egyes tagja szíve mélyéig át lesz hatva attól a tudattól, hogy mi itt hegyen épült város vagyunk, hogy a mi egyházközségünknek minta-egyháznak kell lennie. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk ugyan hogy a presbitériumon kívűl is bőven állanak rendelkezésünkre ezek a nemes és szép munkára, azonban a munka oroszlánrészét mégis csak a presbitériumnak kell elvégeznie, mert csak a presbitérium útján válhatik az imént hangsúlyozott magas öntudat egyházközségünk minden egyes tagjának lelki kincsévé. Ugyanazért legyen szabad hangsúlyoznunk, hogy a presbiterek mindég egyházközségünk legbuzgóbb tagjai közül választassanak és pedig a mai idők szellemének és ref. egyházunk nemesen demokratikus hagyományainak is megfelelőleg, nem csupán az intelligencia, az iparos- és gazdaközönség, tehát a polgárság köréből, hanem az új munkásosztályból is. Kívánatosnak tartjuk, hogy a presbitereink eskütétele mindenkor teljes ünnepélyességgel történjék, talán legcélszerűbben a 3 évenként tartott újraválasztáskor, illetőleg a presbitérium törvényszerű kiegészítésekor, a templomban, az egész gyülekezet előtt, hogy ez az ünnepélyes cselekvény híveiek egész közönségére nevelőleg hasson. Hogy presbiteri gyűléseinken a tagok minél biztosabban megjelenhessenek, e célból javasoljuk annak kimondását és rendszerré tételét, hogy minden hónap első vasárnapján tartsunk presbiteri gyűlést. (Természetesen, a szükséghez képest, egyébkor is). Egyházi életünk jó rendje érdekében szükségesnek tartjuk, hogy a lelkész a januári presbiteri ülésben jelentést olvasson föl a saját, a presbitérium és az egyházi egyletek, intézmények előző évi működéséről, illetőleg állapotáról. A jelentésnek az egész gyülekezetét érdeklő része kinyomatandó lenne a hívek számára, hogy az ő érdeklődések egyházunk iránt ezáltal is állandóan ébren tartassák. Ugyanezt a célt fogja szolgálni egy havi egyházi értesítőnek a kiadása, melynek megindítását kérjük, mihelyt azt a viszonyok javulása lehetővé teszi. Istentiszteletünk minél vonzóbbá tétele érdekében a következő indítványaink vannak: 1. Gondoskodjunk arról, hogy vasárnap délelőtti isteni tiszteleteinken az énekkar s az ifjúsági vegyes kar minél gyakrabban szerepeljenek. 2. Gyülekezeti éneklésünk is bővítendő több tekintetben. Ugyanis a rövid énekversekből ne csak 2—3, hanem 4 vagy több is énekeltessék a fennálló ének után; a harmadik harangszó alatt pedig, orgona nélkül, gyülekező éneket énekeljenek a hívek. Igehirdetésünk változatosabbá tétele is kívánatosnak látszik előttünk, részint azért, hogy híveinkben a felekezeti öntudat állandóan, rendszeresen ápoltassák ; részint azért, hogy híveink a bibliát minél inkább megismerjék és megkedveljék. Ugyanazért indítványozzuk, hogy vasárnap délutánonként, a jelenleg szokásos prédikációk mellett, de természetesen nem egyidejűleg, hanem fölváltva, rendszeres káté- és irásmagyarázatok is tartassanak. Az itt tanuló theol. ifjúság érdekében is óhajtjuk ezt az újítást, hogy ők e tekintetben is példát vehessenek s maguk is gyakorolhassák magukat a nyilvános káté- és irásmagyarázatokban. Azt is a theool. ifjúság érdekében indítványozzuk, hogy koronként kiváló idegen szónokokat, vendég-prédikátorokat hívjunk meg templomi szószékünkre, hogy így mennél több jeles szónokot legyen alkalmuk hallani a sárospataki napnövendékeknek. Hogy isteni tiszteletünket télen által mindenki a meghűlés veszélye nélkül látogathassa, szükségesnek tartjuk templomunk fűtését minden téli vasár- és ünnepnapon. Ezt az újítást mindenesetre meg kell honosítanunk, mihelyt viszonyaink megengedik a szükséges fűtőkészülék beszerzését. Nagyon óhajtjuk a már nagyon sok helyen divatozó téli vallásos estélyek meghonosítását és állandó gyakorlását, illetőleg rendezését, novembertől áprilisig, híveink okulására és épülésére. Mint minden gyülekezetben, úgy mi közöttünk is vannak oly egyének, akik az átlagosnál élénkebb vallásos szükségleteket éreznek. Az ilyenek több lelki táplálékot igényelnek az egyház részéről, s ha ezt az egyháztól meg nem kapják, nagyon könnyen lesznek a szekták vagy egyéb téves irányzatok martalékaivá. Ennek megfontolása ösztönöz bennünket annak indítványozására, hogy a vallásos estélyeken kívül még egy másik alkalmát is teremtsük meg nagyobb igényű híveink lelki épülésének, t. i. egy heti bibliai órát, templomon kívűl, olyan megbeszéléssel, amelyben az előadó lelkészi egyéniségen kívül a hallgatóság is részt venne. Akié az ifjúság, azé a jövő. Egyházunk jövője érdekében rndkívül nagy gondot kell fordítanunk az ifjú nemzedék vallásos nevelésére. Szükségesnek tartjuk már az elemi iskolai növendékek számára a vasárnapi iskola létesítését, mely helyes vezetés mellett az iskolai vallásoktatásnak nagyon szerencsés kiegészítője s egyáltalában nem jelent a gyermekekre nézve újabb megterhelést. Erősen hangsúlyoznunk kell itt a tanyákon és szórványokban élő családaink gyermekei hitoktatásának nagy fontosságát, mert ilyen helyeken a rendszeres vasárnapi isteni tiszteleteket is nélkülözik a ref. családok, tehát annál nagyobb szükség van a gyermekek vallásos nevelésére az egyház részéről.