Sárospataki Református Lapok, 1922 (17. évfolyam, 1-53. szám)

1922-05-14 / 20. szám

föltétlenül hozzájuthassanak törvényesen felemelt, rendszeres nyugdíjilletményeikhez. A felemelendő nyugdíjjárulék véleményem szerint lehetne 25 szűrése a békebelinek. E szerint én fizettem a békében az orsz. nyugdíjintézetbe évenként 86 koronát, a kerületi nyugdíjintézetbe 12 koronát, most fizetnek 2150 és 300, összesen­­ 2450 koronát. Városi lelkészek helyett egyhá­zaik fizetnek. Az egyházak természetesen ugyan­ilyen arányban fizetnék felemelt járulékaikat. Ezen­felül szétosztatnám a Kálvineum deficitjét is vagy a lelkészek és gyülekezetek, vagy csupán a lelké­szek között. Ennyi temet elbírna a legszegényebb lelkész is (gondoljunk a tanár urakra!) s hiszem, hálás szívvel fogadnák nyug­ lelkészeink, özve­gyeink s árváink egyaránt. Akinek pedig az Isten olyan módot a­dott, hogy a kényszerű járulékon felül is áldozhatna a kön­yörületesség oltárán: tartsa erkölcsi kötelességének, hogy erejéhez mért ön­kéntes adományaival is áldozzon a nemes célnak! Mert különben csak zengő érc és pengő cim­balom leszünk ! Takács Mihály: Az abaúji egyházmegye tavaszi közgyűlése. Folyó évi május 2-ik napján, Szikszón tar­totta egyházmegyénk tavaszi közgyűlését. Nagy érdeklődéssel nem dicsekedhetünk, mert a hivata­losak és hivatottak közül sokan távol maradtak, némelyek elodázhatlan fontos teendőik, mások a nemtörődömség miatt. Ez utóbbin ideje volna már segíteni, ha mással nem, rendszabályok alkalma­zásával. Az elnöki széket, a betegségéből Isten segedel­méből felépült Cziáky Endre esperes és Szent- Imrey Gyula h. gondnok töltötték be, míg a bíró­sági üléseken világi részről dr. Puky Endre elnö­költ. A gyönyörű esperesi imádság és a munkára, egyetértésre, tántoríthatatlan hazafius szeretetre buzdító gondnoki beszéd elhangzása után, a kö­rülbelül negyven pontból álló tárgysorozat feldol­gozásához fogott a közgyűlés, melynek közérde­­kűbb részei alább következnek. A remekbe készült esperesi jelentést — me­lyet a Sárospataki Ref. Lapokban is közzéteszünk — annyival is inkább örömmel vettük tudomásul, mert az a közelmúlthoz képest haladásról, fejlő­désről, az egyházi közéleti viszonyok javulásáról, tisztulásáról tesz tanúságot. Az alkotó, építő munka megindult, a forrongó lelkek lehiggadtak, az engedetlen s különösen a fizetési kötelességek teljesítésében ellent álló gyülekezetek a jobb be­látás útjára térve, a megnyugvás érzetét keltötték fel lelkünkben. Megörökítettük jegyzőkönyvünkben szeren­csétlen és tragikus sorsot ért királyunk, IV. Károly, továbbá két érdemekben megőszült, sokat fáradt, de a benső megnyugvás érzésével örök álomra szenderült szolgatársunk, Bacskay Sándor nyik­i és Kőrössy József vilyi lelkész emlékezetét. Hűek voltak a rájuk bízottakban, az örök világosság fényeskedjék nekik ! A nagy veszteség érzetével és mély sajná­lattal olvastuk szeretettel és nagyrabecsüléssel kö­rülvett egyházmegyei gondnokunknak, Meczner József úrnak gondnoki állásáról lemondó levelét. Betegségére és aggkori gyöngeségére hivatkozással kéri annak elfogadását, hálás köszönetét fejezve ki az egyházmegye közönsége és tisztikara több­ször tapasztalt megtisztelő bizalmáért. Meczner József, mint világi aljegyző, 48 év­vel ezelőtt lépett egyházmegyénk kormányzói so­rába s 28 évig viselte a gondnoki méltóságot, amely idő alatt nagy és nemes ambícióval értéke­sítette az ő kiváló tehetségeit s egyházmegyénk­nek és egyetemes ref. egyházunknak minden irány­ban tisztességet, méltóságot és tekintélyt igyeke­zett szerezni. Szivén viselte egyházmegyénk anyagi és szellemi ügyeit, ezeknek fejlődését, gyarapodá­sát. Gyűlést megnyitó beszédeivel mindég megmu­­tatt az irányt, amely a virágzás és boldogúlás út­jára vezet. Konventi és zsinati gyűléseinknek te­vékeny tagja s ott egyházmegyénknek méltó di­­csekedése volt. Az egyházi közélet terén ilyen nagy és szép múltra tekintve vissza, fájó szívvel vagyunk kény­telenek meghajolni Meczner József úr akarata előtt s mélységes hálánkat és köszönetünket fejezve ki az ő nagy, nemes és alkotó, mély nyomokat hagyó, fáradtságot nem ismerő munkásságáért, a lemondást elfogadtuk, őt örökös tiszteletbeli gond­nokunknak nyilvánítjuk s hátralevő napjaira az Isten áldását és kegyelmét kérjük. A lemondás utján megüresedett gondnoki, valamint a világi főjegyzői állásra junius 30-ig terjedő határidővel a szavazást elrendelte a köz­gyűlés. Ugyanez alkalommal az egyházmegye fel­sővidékén élő egyházaink jogi dolgainak meg­könnyítése végett még egy ügyészi állást szervezve, Kovács Géza abaújszántói ügyvédet egyházmegyei ügyészszé választottuk. — Folyó évi egyházkerü­leti gyűléseinkre, mint rendes tagok kiküldetnek , az elnökségen kívül Frenczel Bertalan, Szilva István, Medgyaszay András papi, Kóczán György, Dobozy István, Téglássy András világi tanácsbí­­rák. A püspöki székhely állandóvá tételét a köz­gyűlés nem javasolta. Alsóvadász adásvételét, mely szerint a tanítók által használt iskolakertet, két házhely igénylőnek, mint­­ a községben máso­dik helyen álló nagybirtokos, eladta, jóváhagyás­sal terjesztjük fel az egyházkerülethez. A pénztár­vizsgáló, segélyosztó­ bizottság és számvevőszék jelentéseit elfogadtuk. Felmerült esetből kifolyólag kimondotta a közgyűlés, hogy a prezsbitériumok az iskolákat táncmulatság céljára ne engedjék át, csak igen megokolt esetben. A kiskinizsi lelkész­­választás megerősítést nyert. Jegyzőkönyvünk ki­­nyomatását elhatározta a közgyűlés, úgy azonban, hogy az egyes jegyzőkönyvi határozatok csak ki­vonatban bocsáttassanak sajtó alá. A szikszói egy­ház presbitériumának létszámát a közgyűlés­­ az eddigi 32 helyett 16-ban állapította meg. Több helyi érdekű ügydarab letárgyalása után a bíró­sági ügyek adtak dolgot az arra illetékeseknek, amelyek részben elintézést nyertek, részben idő­szaki bíróság elé kerülnek. Említésre méltó, hogy a szikszói egyház számos tagja perújítási kérelmet adott be a lelkészi díjlevél ügyében az egyházme­gyei és egyházkerületi bíróság által hozott jogerős ítélet ellen. A bíróság a perújítási­­kérelemnek, mivel az az alapperben felhozott indokokon kívül

Next