Segélykiáltás, 1925 (2. évfolyam, 1-14. szám)

1925 / 1. Röpirat

Schmidt Dávid kapitány Magyarországon. November 28-án délután fél 3 kor, csodálkozva nézték azt a kis furcsa csapatot a járókelők, amelyik a Rákóczi úton haladt a Keleti pályaudvar felé. Egyik-másiknak kezében útitáska volt. Akkor kísértük ki a vasútra Csopják Gábort és feleségét, kis gyermeküket, valamint Hajós testvért és Irsay Mező Erzsébet testvérnőt, kik elmentek a berni tiszti iskolába, hogy ott kiképeztessenek. Egybeesett ez a búcsú egy nagyon szivalyes fogadtatással, amelyben a londoni tábornok által ide vezényelt Schmidt Dávid kapitányt részesítettük. Még utolsó búcsút integettünk távozó bajtársaink után, mikor berobogott a vonat, amely magával hozta a kapitányt. Az első budapesti hadosztály sorfala előtt haladt el az a kupé amelyből mosolygó arccal lépett ki a várva-várt lelkes kapitány s aki boldog örömmel hallgatta az ének szavait: Talpra katonák! Zengjen a kardal! Csak Úrban bízni s kitartani újra Híven zászlónkhoz, szól bár bőszen fújja ! Talpra hát győzni, Istenhez át! Igen, egygyel többen vagyunk, akik a magyar népért, annak boldogulásáért akarunk fej Jogunk Inai. out jfA., jAArtSSStHnysn erőt és? bMégelvállással kisérje a mi kapitányunk Amkáját Magyarországon ! Most átadjuk a szót őneki, hogy bemutatkozzon a mi kedves magyarjainknak : Jeremiás 1. 7—8. „Te pedig menj, ahová Én küldetek!“ Ez volt első gondolatom, amidőn hallottam, hogy mi történt és megtudtam hogy szép és szeretet Svájcomnak búcsút kell mondanom. „Csak semmi önkényes cselekedet, hanem menj, ahová az Úr küld,“ szólt egy halk hang szívemben, mivel kötelesnek éreztem magam Istennek engedelmeskedni és az Ő akarata szerint cselekedni, így hát levetettem a svájci ruhát és felvettem a ma ■ gyárt. Isten nagy áldozatot kívánt tőlem, de egyben erőt adott hozzá. Nos, most egyetlen kívánságom, hogy itt, ez országban áldást és fényt hozzak sok lélek számára, dolgozzak Isten dicsőségére, hogy sokan, kik még a bűnben élnek, megtalálhassák az örök békét, az örök boldogságot Istennél! „Szabad vagy-e szenvedélyeidtől ? Beláttad-e vájjon, hogy milyen bűnös vagy ? Egyáltalán hajlandó vagy-e megváltozni?” Ezeket a kérdéseket intézem hozzád, kedves olvasó és felhívom figyelmedet a Jézus Krisztusban rejlő üdvösségre, aki a te megszabadításod kedvéért, szenvedélyeid kiirtása érdekében, szállott alá a mennyekből és véghezvitte éretted szenvedéseivel és kereszthalálávaa ~ar^9hgv^is---vagy ■■ művét" Men-! küldöttje volt Ő e földön, hogy tégedmegmentsen. Ha pedig elfogadod Őt. Megváltódál, akkor kövessed Őt, miként én és sokan mások megtették, légy az Ő tanítványa, légy az Ő harcosa s azután téged is elküld majd a bűnös világba és te is mehetsz majd, ahová Ő küld téged. Halleluja ! SCHMIDT DÁVID KAPITÁNY borba fojtotta minden haját, haját. Valóban, ha nem tudnánk, hogy ez az a férfi, kinek láttuk a fiatalságát, nem is ismernénk rá, haja már kezd őszülni, borvirágos orra és az a nemtörődömség, tunyaság, mely egész lényét áthatja, mutatja azt az erkölcsi züllöttséget, amelybe sülyedt. IV. Megmentve. „Hol vagyok“ kérdezte Péter bácsi és felült az ágyában, hogy körülnézzen. „Az üdvhadsereg otthonában“ volt a válasz „és hogy kerültem ide?“ kérdé újra. „Az este hozták be, mert az utcán feküdt“ — kapta a választ. — Péter bácsi erős utálatot érzet maga irányában, lelki szemei előtt végigvonult az egész múltja. Aztán jól végignézte a vele beszélő üdvkatonát, miközben azt látszott fontolgatni, hogy várjon beszélhet- e vele bizalmasan és miután az üdvkatona barátságosan biztatta, hogy csak szóljon, hát hozzáfogott . Lassan, monoton hangon kezdte, de aztán mindjobban és jobban belemelegedett és a vége már hangos kétségbeesett zokogásba fulladt. Elmondta fiatal kora tervezgetéseit, melyet fiatal erős élniakarással a saját erejére épített. És az élet mint húzta át az összes számításait. Ekkor tanulta meg a hamis kártyát, melyet hivatásszerűen űzött is mindaddig, míg le nem zárták érte néhány évre. És mikor kiszabadult, belőle is korcsmatöltelék lett. „Oh uram“ fejezte be beszédét „most már csak meghalni szeretnék és ha csak kicsit is éreznek velem, tegyék ezt lehetővé“. „Semmi esetre sem“, szólt nevetve az üdvkatona, „sőt élni fog örökké“. És kezdett beszélni neki az Úr csodálatos kegyelméről, az Úr Jézus váltságáról és a biblia csodálatos tartalmáról. Péter bácsi eleinte hitetlenül rázta a fejét, de lassan lassan megenyhült, végre örömmel kiáltott fel: „Hát csakugyan lehetek én még becsületes ember? És olyan mint más?“ „Oh igen“ volt a válasz, „ha teljesenelfogadja a Megváltót és bűnbánattal jön a kereszt alá, akkor igen“. És leborulva az ágy széléhez együttesen szállt az ima az egek Urához ... mialatt észre sem vették, hogy csendesen bejött néhány testvér és testvérnő és ima végeztével fölcsendült az ének: „Öröm van a mennyben Egy bűnös felett Ha megtérve hazaérkezett“. Szőke István, irodalmi altiszt. Segélykiáltás Énekeljünk az Úrnak! 1. 3. ! Vezess szelíd fény Vezess, szelíd fény, utam nem lelem Vezess te csak! Az éj sötét, messze még nyughelyem, Vezess te csak! Ragyogj elém, nincs messze óhajom, Csak léptenként hadd lássak a nyomon! Nem mindig volt, hogy téged kértelek Csak te vezess! Magam verem önös ösvényemet, De most vezess! Gőgös önhit, álfény csalt engemet, S hűn kötött meg, de óh Uram feledd. Ha oly sokáig áldva hordozál, Vezess elébb, Habár az éj, sötét veszélye vár — ■■■I I ■ I*---------------Arany kapun, ott várnak angyalok Kikkel — jaj — én, bukott testvér vagyok,. 2. Égi polgár vagyok én Égi polgár vagyok én Jézus vére árán. Ő váltott meg engemet Kínos keresztfáján. Bűnnek éjjelén bolyongtam, Fényre általa jutottam : Égi polgár, vagyok én Jézus vére árán. Kar: Halleluja, halleluja, halleluja. Asztalnál ülök én Nem csupán vendégül, Mint Atyának gyermeke Mentve nagy terhétöl, Büszkeség és öndícsőség Kegye által vallva szűnnék. Asztalánál ülök én Ott találom békém. Dicsérjük te Szent neved, Megmentett bárányid. Vétkemtől minket ments, És vezess tovább így. Hadd éljünk a te díszedre; Gyarapodjunk szeretetbe, S mondja Áment szellemed, Mi forró imánkra ! Egyesül most szellemem ! Egyesül most szellemem, Borával életnek, Kit sokáig sértettem, Most érzem enyémnek. . . Isten elé idegent Jézns beengedett : ! ! Szabaddá tette lelkem, S tisztává engemet. ! Csak amikor egésszen E vérre biztam én, Isten lelke csak akkor Ömlött ingyen belém, S bűnöm megbocsátva Újjá születtem én. I Az égben élek tisztán I Jézusnak kebelén. -----------.----Neszély,gap bár köröttem De én elébb megyek; El nem futós, hisz üdvöm Már itt elérkezett. Jézus az én megmentöm, Többet én kérek el ítélettől nem félek, Mint Isten gyermeke! Kereszt előtt térdeplek Kereszt előtt térdeplek ím: Óh add szerelmedet A forrót, mely a lelkekért Alá vont Ti gedet, Kar, Uram, töltsd meg szivem, Uram, töltsd meg szivem, Égő lánggal a lelkekért, Óh töltsd meg szivemet. Tölsd ki rajtam kegyművedet Taníts rá, mit akarsz! Segíts tiszta jó életre, S te érted tenni azt. Merítsd lelked erejébe Én gyönge lelkemet, Ez órától fogva, hogy én, Lángtengerré legyek, úgy szeretnék világitni Világi éjeket, Lássa minden örömmel itt, Szolgálok csak neked. 3 A főhadiszállás híres Ezredesünk berlini útjáról egészségben tért vissza. Ez alkalommal azonban vele jött a kedves ezredesnő is, kinek egészségi állapota mindezideig nem engedte meg az utazást. Szívünkből üdvözöljük a mi kedves vezetőnőnket és kérjük Istent, hogy erősítse meg az ő egészségét, hogy nemsokára ismét részt vehessen az Üdv háborújában. Berlini tartózkodása alatt ezredesünknek alkalma volt az elhunyt Stankaweit ezredesnő emlékére tartott gyülekezeten részt venni. Stankaweit ezredesnő az első német tisztnők egyike volt, kik német földön dolgoztak. Svájcban született és nevelkedett és mint fiatal leányka jelentkezett a Németországban való szolgálattételre.