Segélykiáltás, 1932 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1932-01-01 / 1. szám

2 segélyt iiáltas Buzdító szózat Isten gyermekeihez: M­IÉRT ne legyen Krisztusé min­den teremtmény? Tehet ez el­len valaki ellenvetést? Vájjon a pokol sötétségében tudnak-e okot találni, hogy az az áradat, amely oda állandóan tart, miért ne legyen ki­sebbíthető, vagy teljesen megszüntet­hető és örvendetes hallelujával a m­eny­­nyek kapuja felé terelhető? Vájjon nem túl sok lélek kárhozott el eddig is? Váj­jon található-e ok, mely miatt Isten ke­gyelmi terve ne vitessék keresztül? Váj­jon a pokoli tüzet nem zárhatjuk-e el legalább újabb áradattól, ha azt kioltani nincs módunkban? A mennyei városban nincs-e hely minden ember számára? Van-e angyal, ki meggátolná, hog­y minden lélek örö­mében osztozzék és hálaénekükben részt vegyen? Van-e Isten üdvtervében valami bizonyíték arra nézve, hogy üdve az egész világot, mikép a tenger a mélységeket, be nem boríthatná? Részemre az írás minden nehézsége, minden hittudományi kérdés azon ma­gyarázat által, melyet isten saját lé­nyére vonatkozólag ad, elintézést nyer és ez: „Isten szeretet!“ Hogy Jézusnak semmi kifogása az ellen, hogy minden ember hozzá vezettessék, fenti parancs­ból világosan kitűnik, mely a papi meg­bízatás összefoglalásának látszik és minden szívében levő kegyelmének és szeretetének tartalma. E parancs nyil­­tan kimutatja azon végtelen együttér­zést azokkal szemben, kiket elítélnie kellett. Azt parancsolja, amire szíve készteti, íme, itt hírnökeit mégegyszer széjjelküldi az egész világra. A tanítványok pedig siettek, nem kérdeztek, nem haboztak af­elől, hogy ki legyen közülük a legnagyobbik, vagy pedig, hogy valami bánkódásuk lehetne, vagy hogy a hatóság mit szól hozzá. Tudták, hogy mi vár rájuk a szenve­dés és üldöztetés. Azonban mindezzel nem törődtek. Utukat bátran járták és minden, ami rajtuk múlott, megtették, hogy a vilá­got Istennek megnyerjék. Megtették a magukét — de jaj! Sok­sok év múlt el azóta és a munka még mindig nem fejeztetett be, sőt valójá­ban még csak alig kezdetett meg. Még ki e szavakat olvasod! Várjon ki más tegye ezt? Az apostolok ma nem élnek már, őnála vannak, kinek „jól vagyon“­­jával az új Jeruzsálem kapujában fo­gadtattak, így más e munka elvégzésére nincs, mint te. Nem vagyok elhíva — mondod. ‘Azon­ban azt gondolom, ilyképen kellene mondanod: „Nem hallottam az elhíva­­tást.“ Mióta bűneidet megbocsátotta, kér, hogy hírnöke légy. Figyelj arra, amit a Biblia feléd kiált és azután menj! Figyelj a terhelt, meggyötört emberi szív szerencstelen kiáltására, és menj! Menj egyszer a pokol ajtajához és hall­gasd, mikép könyörög hozzád a kárho­­zotiak serege, hogy az általuk elszenve­dett kínokról hírt vigyél ismerőseiknek. Azután pedig tekints a Megváltó sze­mébe. Azt mondod, hogy­ irgalmában részesültél és hogy megígérted, hogy szavának engedelmeskedsz; így mondd Néki, vájjon hajlandó vagy-e szíved, lel­ked, teszed odaadni, hogy üzenetét a vi­lággal közöld. Hogyan menj? Semmiképen se ma­radj nyugodtan. Kerekedj fel és csele­kedj, tégy valamit, tedd azonnal és foly­tasd a cselekvést! Amit teszel, egész szí­vedből tedd. Ne rettegj a fáradalmaktól. Olvass, cselekedj, imádkozz, beszélj, énekelj, tégy mindent, ami által az em­bereket valódi állapotukról meggyőzhe­ted. Isten majd segít. Szenvedj. Ha elindulsz, az azt jelenti, hogy Krisztusért szenvedned kell, így volt az apostoloknál is. Reájuk gyűlölet, szegénység, ostorcsapások, fogház, ha­lál, igen, kegyetlen halál várt. Erre el kell készülnöd, nincsen kivezető út! Szenvedni és menteni oly fogalmak, me­lyek el nem választhatók. Menni annyit is jelent, mint felhagy­ni. Nem mehetsz az egész világba, ha nem vagy hajlandó lemondani arról, ami test és vér számára kedves. Hova akarsz menni? Mindenhova! Abba a házba, ahol laksz, az üzletbe, hol vásá­rolsz. Oda, ahol ismernek. Menj a korcs­mákba az iszákosokhoz. Kövesd őket lakásukba. Mindenkihez mehetsz és mindig megfelelő időben fogsz jönni. Menj a bűnözőkhöz. Keresd fel őket ta­nyáikon, töltsd be a világot az üdv hí­rével. Ne hozz fel kifogásokat, mert e téren nincs kifogás. Ne mondd, hogy túl idős vagy, vagy hogy egészséged túl gyenge. Ha magad nem teheted, gondoskodj ar­ról, hogy más menjen helyetted. Gon­doskodj azon eszközökről, hogy más munkába állhasson. Menj mindenkihez! Ne félj! Tudod tenni és meg kell tenned. Isten az Üdv­hadseregnek különös feladatot adott. Ha minden keresztény kötelességét teljesí­tené, a térítés munkája rövid időn belül befejezhető volna. És ha az Üdvhadse­reg kötelességét híven teljesítt, akkor is hamarosan az egész világ Jézusé le­hetne. Mit tégy hát? Prédikáld az evangé­liumot úgy, hogy mindenki megért­hesse! Hadd érezzék, mennyire szüksé­ges ez. Nyisd meg szemüket, fülüket, hogy e fogalmak: bűn, halál, ítélet, po­kol érthetőkké váljanak. Lelkiismeretük előtt e fogalmak nem egészen ismeretlenek, de ami eddig alig olvasható, azt oly világossá kell tenni, mintha tüzes betűkkel volna lelkükbe égetve, melyet sem a világ, sem az ördög kioltani nem tudnak. Azután mondd el nekik azt, amit még nem tapasztaltak, hogy Jézus szeretete számunkra teljes üdvöt biztosított. Ne mondd, hogy az ilyen munka túl­zott. Lehet, hogy szemedben ilyennek tűnik és talán mások véleménye is az, azonban az igazi szalufista ezek szüksé­gességéről meggyőződést nyert. Egy könyvvel bírunk, mely szá­munkra szabályul és irányításul szolgál és ez a Biblia. Abban olvassuk a mi Urunk Jézus Krisztusnak, az Üdvhad­sereg nagy Kapitányának parancsát. Bajtársak, kik ezt olvassátok, íme ez a ti menetleveletek. Engedelmeskedje­tek, hogy egykor örvendezhessünk azon győzelmek felett, melyeket Isten Lelke erejében arattunk! 1ÉMJETEK! " Az Alapítótól: „Elmeimén széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.“ az emberek milliói élnek, kik az evan­gélium hírét sohasem hallották, és mil­liók, kik bár hírét hallották, de erejét sohasem tapasztalták. És ugyanazon Üdvözítő ma ugyan­azon parancsot adja, melyet azon órá­ban adott, amikor lábai már szinte el­hagyták e világot, hogy mennyei Atyjá­hoz felemelkedjék. Ki menjen azonban? — Te! -— Te, I „Egyenként“ hadjárat. | I Az 1932. évi január 3-tól március 13-ig terjedő hadjárati idő munkabeosztása. | Január 3—9-ig : Az ima hete. Január 10—16-ig: A hit hete. Január 17—23-ig: A lélekmentés hete. Január 24—31-ig: Az ébredés hete. Február 7-én : Febuár 14-én: . | A helyi tisztek vasárnapja. | Február 21-én : | Újonnan megtértek vasárnapja. | Február 28-án : | Az ifjúság vasárnapja. § Március 6-án : · Hálaadási nap.­­§ Március 13-án . q Az új katonák avatása. g Hadosztálykadétok vasárnapja. Néhány szó Barátaim! Ha most már fölébredt bennetek a bi­zalom a mi Urunk iránt, arra kérlek titeket, hogy ez a bizalom teljes és tökéletes legyen. A ti hitetek töltse be a ti egész életeteket. Ne csak a lelki dolgokat ille­tőleg bízzatok az Úrban, hanem úgy lelki, mint testi dolgaitokban bízzatok Benne, ma és mindörökké. Az Úr képes is és kész arra is, hogy mindazon terheiteket hordozza, amelyeket a ti hitetek csak reája rak h­at. Az ő erejének a legnagyobb terh­etek is könnyű, és az ö bölcsesége előtt a leghomályosabb titok is világos. Bízd magadat teljesen Istenre. Támaszkodj reá és teljes erővel támaszkodjál. Igen, támaszkodjál teljes súlyoddal és egyéb terh­eddel Jákob hatalmas Istenére. Ne kicsinyeld le a benned végbement változást azzal, hogy csak futólagos és valami olyan kegyelem­­világ-féle, ami csak azért virít, hogy elhervadjon. Igaz, hogy most csak megkezded a kegyelem vasútján való utazást, de válts jegyet az egész útra. Bárcsak bíznál az Úrban a földi élet minden ne­hézségei közepette is! A világban sok bánat éri az embert, de meg kell tanulnunk a hit által, hogy min­den dolog a javunkra van és rendeljük magunkat alá Isten akaratának. Tekintsétek a juhokat, mikor nyír­ják őket. Ha nyugton feküsznek, akkor az olló nem sérti föl őket, ha azonban ellenkeznek, hánykolódnak, akkor könnyen, súlyosan is megsérülhetnek. Bízd rá magadat teljesen Isten kezére s akkor a fájdalom fa­­lánkja eltűnik. Önfejűségünk és elégedetlenségünk százszor több fájdalmat okoznak, mint szenvedésünk maga. Úgy higyi az Úrban, hogy biztos légy abban, hogy az ő akarata sokkal jobb, mint a tied és ennél­fogva ne csak alája rendeld magadat annak, hanem ör­vendezz is neki. Bízd magadat az Úr Jézusra megszentelődésed­­ben is. Talán egyik-másik barátom úgy vélekedik, hogy az Úr Jézus nem képes teljesen megszentelni szívedet, lelkedet és testedet is. Éppen azért szívesen megtűrnek egyes bűnöket magukban, azon hátsó gondolattal, hogy ezek ellen semmit sem tehetnek, hanem bele kell nyugodniok abba a változhatatlanba, hogy amíg csak élnek, ily különös módon adófizetővé legyenek a sátánnak. Ne hordozd egy bűn igáját sem válladon, hanem küzdj a szabadulásért. Haraggal, ki­ azokhoz, akik Spurgeon C. H.-tól, tétlenséggel, restséggel vagy a bűn bármely alakjával állunk szemközt, az isteni kegyelem képessé tesz min­ket arra, hogy ezt a kananeust kiűzzük. Az erény bár­mily teljességét elnyerheti az, aki Jézusban hisz és egy bűn sem fogja az ilyent legyőzni. Hiszen meg van írva, hogy „a bűn th­ajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt“. Hidd el, hogy az Úrban az örömnek legfelsőbb fokát találhatod föl; higgj a Jézushoz való hasonlatosságod­ban és haladj előre, hogy birtokodba vehesd ezeket a drága dolgokat, mert a hited szerint lészen neked. „Mindenek lehetségesek annak, aki hisz, és aki a bűnösök közt első volt, az is úgy megszentelődhetik, hogy semmivel sem fog a legszentebbek mögött maradni. Hogyan szabadulhatok meg bűneimtől? 1. Tégy bűnbánatot, vagyis bánkódj afelett, hogy vétkeztél, légy hajlandó bűneiddel felhagyni és ahol csak lehetséges, tegyed jóvá mindazon rosszat, amit Isten és ember ellen elkövettél. w 2. Kérjed Istent, hogy Krisztus érdeméért bocsás­­j­­son meg neked. |­ 3. Higgyed, hogy hallja és meghallgatja imádat. w 4. Bátran hirdessed, hogy Istent kezdted el 11 szolgálni. H Élj sokszor az égi örömök áldásával. Ez nagyra fogja növelni hitedet, de erre viszont szükségünk is van teljes mértékben. Aki az Úr Jézusban hisz, az rövid idő alatt megtalálja Őt és Vele lesz mindenütt, ahol ő van. Az ő fején korona lesz, szemei látni fog­ják a királyt az ő dicsőségében; fülei hallani fogják az ő drága hangját. Lelkének a dicsőségben lesz osz­tályrésze és szegény teste föl fog támadni halottaiból és rothadatlan összeköttetést nyer a tökéletes lélekkel. Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség! Mily közel van. És mily bizonyos! Hadd zengjen mindjárt a dicsének és hadd örvendezzünk előre megsejtett boldogságunknak. Valaki azonban fölkiált: „Hiszen még nem va­gyunk ott!“ Ez igaz. De a boldogság biztos reménye örömmel tölt el minket a hit­ által s egyszersmind erősít is további útunkban. Kedves olvasóm, igen sze­retném, ha te erős hittel csüggenél az Úron; ha lát­ már hisznek, nám, hogy nem vagy még féllábbal a laza fövényen, hanem már teljesen a sziklán álltál. Ebben a múlandó világban bízd magad Istenre minden dolgodban és egyedül­­ benne bízzál. Csak így lehet helyes életet folytatni, tapasztalatból tudom. Isten keze elég erős ahhoz, hogy arra támaszkodhassunk. Alapjában véve az a mindennapra való hit a leg­jobb, melynek köze van a kenyérhez, a vízhez, a ruhá­­zathoz, a gyermekhez, a jószághoz, a lakbérhez, az időjáráshoz stb. Mert az az elfinomodott melegházi hit, mely a vasárnapokra, szalongyülekezetek és bib­liaórák használatára van fönntartva, soha egy lelket sem fog az Isten országába vezetni, hanem az szük­séges, hogy egész életünk egy hosszú, szakadatlan konferenciává váljon, és minden napunk sabbattá legyen- Hitünket legbiztosabban az növeli nagyra, ha évről-évre, hónapról-hónapra gyakoroljuk magunkat abban, hogy az Úrra bízzuk minden bajunkat, pl. hitvestársunk betegségét, gyermekünk szenvedéseit, üzletünk hanyatlását, barátaink pogányságát és min­den egyéb gondot. Értsünk egyet abban, hogy ne akarjunk naggyá lenni, hanem törekedjünk mn­egszentelődésre. Ezen törekvésünkben bízzuk magunkat a mi Urunk Iste­­segítségére, akié vagyunk s akit szolgálunk. Kérjük őt, hogy szenteljen meg minket napról-napra. Vigyük Isten elé mindennapi foglalkozásunk ügyeit, valamint lelki dolgainkat is. Bízzuk rá és úgy szántó­földünket, szőlőnket, konyhánkat, mint lelkünk elő­jogait és a mi mennyei reménységünket. A hatalmas Jehova a mi házunk Istene; Jézus a mi tesvérünk lett, a Szent Lélek pedig a mi vigasztalónk a szenvedés idején. A mi Istenünk nem megközelíthetetlen; hall min­ket, könyörül rajtunk és megsegít. Bízzunk Benne szüntelenül, kétség és töprengés nélkül. Ha eddig kínt állottunk remegve a hitetlenség birodalmában, most végre a Szent Lélek tegyen minket alkalmassá amaz elhatározó fontos lépésre és ezen döntő szavak kimon­dására: „Uram, hiszek Benned, légy segítségemre az én hitetlenségemben!“ (Kivonat Spurgeon C. H.: „A kapu előtt“ c. művéből. Lásd: Könyvmegbeszélést.)

Next