Segélykiáltás, 1941 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
II. évfolyam, 1. szám Heljelenik havonta egynel. Amagyarországi munka vezetője : Előfizetési ár Magyarországon egész évre TEBBE ALBERT, 2 pengő, külföldön 3 pengő. Budapest, VIII., Rökk Szilárd u. a. Ara 10 fillérTEDVHADSEREG NAGYARORSZÁGI HIVATALOS KÖZLÖNYE 1041. Január Újév küszöbén ETÜNT EGY ESZTENDŐ ismét a lét tengerében. Zakariás próféta ezt a letűnt évet ama óriás könyvhöz hasonlítja, melyet ő látott s „amelynek hossza húsz sing vala és széle 10 sing“, — „emeljétek fel szemeiteket s lássátok meg, hogy íme egy könyv repül fölöttünk az égen“, egy könyv, mely az emberiség vétkét zárja magába. De mi sokkal szerencsésebbek vagyunk a prófétánál, ő maga a repülő nagy könyvből csak átkot olvasott, „amely kihat az egész föld színére“, mi, hála érte a jó Istennek, a magunk könyvében sok, nagyon sok áldást is találhatunk. De ne hunyjunk szemet a valónak akkor sem, ha a sok áldás mellett itt sott átkot is találunk. De mit tartalmaz ez a hatalmas repülő könyv? Elsősorban is a letűnt esztendőben végzett cselekedeteinket sorakoztatja fel. Amikor azt kérdezzük, hogy az elmúlt év hogyan telt el, nem arra gondolunk, hogy az külsőségekben miként alakult, milyen eredményeket, sikereket értünk el, vagy milyen csapások szakadtak ránk. Inkább arra gondolunk, ami ott rejtőzik a tettek mögött, ami lelkesített és rugója volt cselekedeteinknek. Milyen volt a szeretetünk? Mi tartotta ébren bennünk a reményt és elsősorban: milyen volt a hitünk? Olvasok e fényes, e ragyogó sorok között, sötét, fekete betűket is látok ama repülő könyvben! E betűk azt beszélik, hogy a sikerek fénye elvette szemünk világát s a nagy áldásokat összetévesztjük olykor magával a sokkal nagyobb Áldóval. Ki ne hallotta volna a mai, sikerekben elbizakodott ember ajkáról Asszíria gőgös királyának e szavait: „Kezem erejével műveltem ezt s bölcsességemmel, mert okos vagyok!“ — avagy Babilon zsarnokának e felséges együgyűségét : „Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, fölidök hágok a magas felhőknek s hasonló leszek a Magasságoshoz !1 ‘ Mit tettünk Istenért? Sokat, nagyon sokat kellett volna tennünk. Hiszen Istennek köszönhetjük ez év minden áldását. Ámaz égen repülő könyvben a fényes betűket ő írta, — a sötét betűk a mi tökéletlen kezünk vonásai. Az emberiséget nagy sikerei útján ő vezette, adott erőt, hogy szembeszállhattunk legnagyobb ellenségünkkel, a bűnnel. Be kell vallanunk, hogy sokszor nem úgy éltünk, nem oly benső szeretetben, közösségben az Istennel, mint a gyermek az ő szüleivel. Mert, ha „gyermek vagyok, örökös is vagyok, Istennek örököse“. És ez az oka, hogy az égen repülő könyvben olyan sok sötét, szomorú följegyzést is találunk. Ezért nem tud tért hódítani a keresztyénség, mert a világ fiai nem látják meg az egyes emberekben Isten örök jogokkal és kötelességekkel felruházott gyermekét. Miért van annyi külsőség és annyi hazugság erkölcsi életünkben? Hányan vannak, akik ajkukra mernék venni ma a zsoltáros e tengermélységű szavait: „Szomjúhozik az én lelkem az élő, erős Istenhez“. Ez új esztendő hajnalán kérdem, van-e bennünk igazi szeretet? Mit ér az, ha egy pár óráig élvezzük a testvéri, rokoni, szülői szeretet és utána mégis csak keserűség marad a szánkban!? Hogyne, mikor az önzés rút ördöge kikendőzi, kifesti magát a szeretet szelíd, nyájas angyalává: a házastársak szeretetre esküsznek a rangért, vagyonért, jó módért, a testvér Káin kezével támad testvérére az örökségért s a barátok rakott asztal mellett szívesen elmulatnak velünk, hogy aztán mihelyt küszöbünkön kilépnek, megcsúfoljanak bennünket és másnap Péter kétségbeesett alattomosságával fejünkre olvassák akár esküvéssel: „Nem is ismerjük ezt az embert“. Hát nem fáj, hogy tudjuk, hogy a felénk irányuló mosoly hazug? Hát nem fáj, hogy nincs őszinteség az udvariasságban, a nyájasságban, a dicséretben, csak egyben van, a rosszakaratban, az irigységben, a rágalomban, a gyűlöletben. Ne csodáljátok aztán, ha olykor olyan rémítően zilált az életünk, nem is lehet más, mikor nincs benne igazság, nincs benne erkölcs és nincs benne becsület. Kedves olvasóim! E nagyon sötét sorokat le kellett olvasnunk amaz égen repülő könyvből. Le kellett éppen ma, ez új esztendő hajnalán, hogy meglássuk még idejében, hogy az elmúlt esztendő fényes égboltozatán nagy árnyékot vetett szeretetlenségünk. Ennek beismerése lesújt, de fel is emel bennünket. Azt beismerjük, hogy mi vagyunk az árnyék okozói és magunknak is kell azt, hogy eltüntessük, eloszlassuk. Kezdjük most, az év kezdetén, hogy tisztább fényben léphessünk a mi Urunk elé. Mert árnyék és sötétségirtó munkánkban velünk van és lesz a világosságnak ama Lelke (Jud. 19.) és ő, „e világnak világossága és ő, a világosságnak Istene, a ki körülvette magát világossággal, mintegy öltözettel“, velünk van és velünk lesz és ezt hirdeti amaz égen repülő könyv is!