Segélykiáltás, 1941 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

II. évfolyam, 1. szám Heljelenik havonta egynel. A­­magyarországi munka vezetője :­­ Előfizetési ár Magyarországon egész évre TEBBE ALBERT, 2 pengő, külföldön 3 pengő. Budapest, VIII., Rökk Szilárd u. a.­­ Ara 10 fillér­­T­EDVHADSEREG NAGYARORSZÁGI HIVATALOS KÖZLÖNYE 1041. Január Újév küszöbén ETÜNT EGY ESZTENDŐ ismét a lét tengerében. Zakariás próféta ezt a letűnt évet ama óriás könyvhöz hasonlítja, me­lyet ő látott s „amelynek hossza húsz sing vala és széle 10 sing“, — „emeljétek fel szemeiteket s lássátok meg, hogy íme egy könyv repül fölöttünk az égen“, egy könyv, mely az em­beriség vétkét zárja magába. De mi sokkal szerencsésebbek vagyunk a prófétánál, ő maga a repülő nagy könyvből csak átkot olvasott, „amely kihat az egész föld színére“, mi, hála érte a jó Istennek, a magunk könyvében sok, nagyon sok áldást is találhatunk. De ne hunyjunk szemet a valónak akkor sem, ha a sok áldás mellett itt s­ott átkot is találunk. De mit tartalmaz ez a hatal­mas repülő könyv? Elsősorban is a letűnt esztendőben végzett csele­kedeteinket sorakoztatja fel. Amikor azt kérdezzük, hogy az elmúlt év hogyan telt el, nem arra gondolunk, hogy az külsőségekben mi­ként alakult, milyen eredményeket, sikereket értünk el, vagy milyen csapások szakadtak ránk. Inkább arra gondolunk, ami ott rejtőzik a tettek mögött, ami lelkesített és rugója volt cselekedeteinknek. Mi­lyen volt a szeretetünk? Mi tartotta ébren bennünk a reményt és elsősorban: milyen volt a hitünk? Olvasok e fényes, e ragyogó sorok között, sötét, fekete betű­ket is látok ama repülő könyvben! E betűk azt beszélik, hogy a sike­rek fénye elvette szemünk világát s a nagy áldásokat összetéveszt­jük olykor magával a sokkal nagyobb Áldóval. Ki ne hallotta volna a mai, sikerekben elbizakodott ember ajkáról Asszíria gőgös királyá­nak e szavait: „Kezem erejével műveltem ezt s bölcsességemmel, mert okos vagyok!“ — avagy Babilon zsarnokának e felséges együgyűségét : „Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, fölidök hágok a magas felhőknek s hasonló leszek a Magasságoshoz !1 ‘ Mit tettünk Istenért? Sokat, nagyon sokat kellett volna ten­nünk. Hiszen Istennek köszönhetjük ez év minden áldását. Ámaz égen repülő könyvben a fényes betűket ő írta, — a sötét betűk a mi tökéletlen kezünk vonásai. Az emberiséget nagy sikerei útján ő ve­zette,­­ adott erőt, hogy szembeszállhattunk legnagyobb ellenségünk­kel, a bűnnel. Be kell vallanunk, hogy sokszor nem úgy éltünk, nem oly benső szeretetben, közösségben az Istennel, mint a gyermek az ő szüleivel. Mert, ha „gyermek vagyok, örökös is vagyok, Istennek örököse“. És ez az oka, hogy az égen repülő könyvben olyan sok sö­tét, szomorú följegyzést is találunk. Ezért nem tud tért hódítani a keresztyénség, mert a világ fiai nem látják meg az­ egyes emberek­ben Isten örök jogokkal és kötelességekkel felruházott gyermekét. Miért van annyi külsőség és annyi hazugság erkölcsi életünkben? Hányan vannak, akik ajkukra mernék venni ma a zsoltáros e tenger­­mélységű szavait: „Szomjúhozik az én lelkem az élő, erős Istenhez“. Ez új esztendő hajnalán kérdem, van-e bennünk igazi szere­tet? Mit ér az, ha egy pár óráig élvezzük a testvéri, rokoni, szülői szeretet és utána mégis csak keserűség marad a szánkban!? Hogyne, mikor az önzés rút ördöge kikendőzi, kifesti magát a szeretet szelíd, nyájas angyalává: a házastársak szeretetre esküsznek a rangért, vagyonért, jó módért, a testvér Káin kezével támad testvérére az örökségért s a barátok rakott asztal mellett szívesen elmulatnak ve­lünk, hog­y aztán mihelyt küszöbünkön kilépnek, megcsúfoljanak bennünket és másnap Péter kétségbeesett alattomosságával fejünkre olvassák akár esküvéssel: „Nem is ismerjük ezt az embert“. Hát nem fáj, hogy tudjuk, hogy a felénk irányuló mosoly hazug? Hát nem fáj, hogy nincs őszinteség az udvariasságban, a nyájasságban, a di­cséretben, csak egyben van, a rosszakaratban, az irigységben, a rá­galomban, a gyűlöletben. Ne csodáljátok aztán, ha olykor olyan ré­­mítően zilált az életünk, nem is lehet más, mikor nincs benne igaz­ság, nincs benne erkölcs és nincs benne becsület. Kedves olvasóim! E nagyon sötét sorokat le kellett olvasnunk amaz égen repülő könyvből. Le kellett éppen ma, ez új esztendő haj­nalán, hogy meglássuk még idejében, hogy az elmúlt esztendő fényes égboltozatán nagy árnyékot vetett szeretetlenségünk. Ennek beisme­rése lesújt, de fel is emel bennünket. Azt beismerjük, hogy mi va­gyunk az árnyék okozói és magunknak is kell azt, hogy eltüntessük, eloszlassuk. Kezdjük most, az év kezdetén, hogy tisztább fényben léphessünk a mi Urunk elé. Mert árnyék és sötétségirtó munkánkban velünk van és lesz a világosságnak ama Lelke (Jud. 19.) és ő, „e vi­lágnak világossága és ő, a világosságnak Istene, a ki körülvette ma­gát világossággal, mintegy öltözettel“, velünk van és velünk lesz és ezt hirdeti amaz égen repülő könyv is!

Next