Segélykiáltás, 1942 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
. Ára 10 fillér ATIN WORDSEREGJ MAGYARORSZÁGI HIVATALOS KÖZLEYYE 18. évfolyam. Megjelenik havonta egyszer. A magyarországi munka vezetője: 1043 1. szám Előfizetési ár Magyarországon egész évre 1 ERKE ALBERT, 2 pengő, külföldön 3 pengő. Budapest, Till., Rökk Szilárd u. 6. Január Hogyan kezded az új évet? /AZ ÚJ ÉVET másként fogom elkezdeni — mondod. Nem leszel a régi slendrian, „hanyag munkás“, dolgozni fogsz és céltudatosan előre törekedni. Más életet fogsz élni és felhagyni azon hibákkal, melyekkel már oly sokat ártottál másoknak. Gyermekeidnek gondoskodó édesapjuk és szerető édesanyjuk leszel, nyelved pedig, ez a „gonosz portéka“, nem fog több bajt okozni. Nem, soha! Nem mondunk ellene eme jó elhatározásoknak, azonban volna valami kérdeznivalóm : Hányszor határoztad már el mindezt? És mennyire jutottál eme jószándékaiddal ? Hallgatsz. Mert nagyon jól tudod, hogy minden jószándékoddal csak addig jutottál, mint az a virág, mely mielőtt virágot hozott volna, elhervadt. Nem érte el célját, nem virágzott, nem örült neki senki, sohasem gyönyörködött benne senki. Pedig mennyire igyekezett a világosság felé fordulni, örömet akart másnak szerezni — virágot akart hozni, mint a szomszédai. A nyomorúságnak és tehetetlenségnek szomorú képe ez. — A jószándékok egyedül nem elegendők! Ezekkel nem tudsz megerősödni, nem egyengetik a menny felé vezető utat. A pokolba vezető út jószándékokkal van kikövezve. Jó szándékaid nem tesznek boldoggá és erőssé, nem képesít arra, hogy benned a szeretet világát előhozza, mely mindent elfedez, mindent hiszen, mindent eltűr . . . mely nem keresi a maga hasznát, hanem másokért él. Ez a szeretet sziklára alapoztatott, egészséges gyökerű és Jézus vérével megszentelt! Oh, bár ez a szeretet virága benned kinyílnék! Egész környezetedet megdicsőíti és a legszegényebb helyet is tartós örömmel tölti be. E virágot jószándékkal nem tudod beültetni szívedbe. Ezt Jézusnak kell megcselekednie. Minden jószándékodat, kudarcaidat, hitetlenségedet, konokságodat és hibáidat vidd Hozzá, — el kell fogadnod az üdvöt! Ismerd meg mint Megmentődet, tedd kezed az Ő kezébe és akkor bátran elkezdheted az új évet. így tudsz majd másnak örömet adni, áldására lenni környezetednek és világosság lehetsz a sötétségben. És ha a vihar szele csap is össze feletted, ha hideg és fagy akarja virágodat elpusztítani, ha kinevetnek az emberek, mosolyognak rajtad és cselekedeteidet bírálják, az ördög követ kőre halmoz útadba, — ezek ellenére is bátran és boldogan tudod felvenni a harcot a sötétség fejedelmével, mert Jézus biztosan győzelemre segít. Mennyi minden éri a növényt, mielőtt virágocskát hozhat — és a szív örvendezni tud! És mégis mennyi viruló lélek tud az üdv örömei, bátorság, erő által győzedelmeskedni. — És te? Künn a föld kőkeménnyé fagyott, látszólag minden élet meghalt a természetben, de az ablakban viruló virágot lehet látni. Benned is végbemehet egy csodálatos élet, egy új élet kezdődhet el benned: új törekvésekkel, új lehetőségekkel. „A régiek elmúltak és íme, minden újjá lett!“ — az üdv által. Inténet ünnepi alázat. December 22-én, vasárnap a Férfiotthon szokásos házi istentiszteletére néhány vendégtiszt volt hivatalos. A kis zenekar játéka, az énekek és az egyes felszólalók a közeledő karácsonyi ünnepekre utaltak. Macher adjutáns ,Isten adventja“ címen beszélt a Mindenható végtelen szeretetéről és türelmes várakozásáról. Majd énekeltünk. Az otthon lakói ajkáról úgy hangzott az ének, mint a zúgó tenger morajlása. És mintha ebben a morajlásban a hajótöröttek kétségbeeső kiáltása veszett volna el... „Ó, vedd el bűnömet!...“ énekeltük és az ének „mentő hulláma“ egy lelket dobott a partra. Ki ismeri e léleknek szívfájdalmát, titkát és azt a hosszú utat, míg idejutott... Kegyelmes Istenünk van nekünk, aki meghallja e lelkek kiáltósát és I Aw, Idő rohan ! ! és nem tér Tissza! Ig I Ne pazarold el idődet! | i ! még időben segítségre siet. Mily boldogító érzés volt e meglett férfit ott a „parton“, a bűnbánati padnál térdepelve látni. Újból énekeltünk ,hol töltöd az örök életet? — Jézus hív téged!“ és a háborgó tengeren, az élet szeszélyes hullámaitól dobálva, a „hajó roncsaiba“, Isten ígéretében kapaszkodó lelkeket dobott partra az ének hulláma. Négy lélek térdelt a bűnbánati padnál, kerestek megbékülést Annál, akit oly sokszor megbántottak. Tudatában vagyunk annak, hogy felelősek vagyunk azon lelkekért, akiket megmentettünk; azt is tudjuk, hogy eme felelősségünknek saját erőnkből nem tehetünk eleget, azonban Isten ígéretéhez bízva végezzük e lélekmentő munkát, mert ő: „Az erőtlen erejét megsokasítja..Nagy felelősség hárul ezen a téren otthonaink és missziós állt Hásaink vezetőire. Adjon az Úr elegendő képességét és erőt ennek véghezvitelére.