Segélykiáltás, 1942 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

. Ára 10 fillér AT­­­IN WORDSEREGJ MAGYARORSZÁGI HIVATALOS KÖZLEYYE 18. évfolyam. Megjelenik havonta egyszer. A magyarországi munka vezetője: 1043 1. szám Előfizetési ár Magyarországon egész évre 1 ERKE ALBERT, 2 pengő, külföldön 3 pengő. Budapest, Till., Rökk Szilárd u. 6. Január Hogyan kezded az új évet? /A­Z ÚJ ÉVET másként fogom elkezdeni — mondod. Nem leszel a régi slendrian, „hanyag munkás“, dolgozni fogsz és céltudatosan előre törekedni. Más életet fogsz élni és felhagyni azon hibákkal, melyekkel már oly sokat ártot­tál másoknak. Gyermekeidnek gondoskodó édesapjuk és sze­rető édesanyjuk leszel, nyelved pedig, ez a „gonosz portéka“, nem fog több bajt okozni. Nem, soha! Nem mondunk ellene eme jó elhatározásoknak, azonban volna valami kérdeznivalóm : Hányszor határoztad már el mindezt? És mennyire jutottál eme jószándékaiddal ? Hall­gatsz. Mert nagyon jól tudod, hogy minden jószándékoddal csak addig jutottál, mint az a virág, mely mielőtt virágot ho­zott volna, elhervadt. Nem érte el célját, nem virágzott, nem örült neki senki, sohasem gyö­nyörködött benne senki. Pedig mennyire igyekezett a világos­ság felé fordulni, örömet akart másnak szerezni — virágot akart hozni, mint a szomszédai. A nyomorúságnak és tehetet­lenségnek szomorú képe ez. — A jószándékok egyedül nem elegendők! Ezekkel nem tudsz megerősödni, nem egyengetik a menny felé vezető utat. A pokolba vezető út jószándékok­kal van kikövezve. Jó szándékaid nem tesznek boldoggá és erőssé, nem képesít arra, hogy benned a szeretet világát előhozza, mely­ mindent elfedez, mindent hiszen, mindent eltűr . . . mely nem keresi a maga hasznát, hanem másokért él. Ez a szeretet sziklára alapoztatott, egészséges gyökerű és Jézus vérével megszentelt! Oh, bár ez a szeretet virága benned kinyílnék! Egész környezetedet megdicsőíti és a legszegényebb helyet is tar­tós örömmel tölti be. E virágot jószándékkal nem tudod be­ültetni szívedbe. Ezt Jézusnak kell megcselekednie. Minden jószándékodat, kudarcaidat, hi­tetlenségedet, konokságodat és hibáidat vidd Hozzá, — el kell fogadnod az üdvöt! Ismerd meg mint Megmentődet, tedd kezed az Ő kezébe és akkor bátran elkezdheted az új évet. így tudsz majd másnak örömet adni, áldására lenni környeze­tednek és világosság lehetsz a sötétségben. És ha a vihar szele csap is össze feletted, ha hideg és fagy akarja virágodat elpusztítani, ha kinevetnek az emberek, mosolyognak rajtad és cselekedeteidet bírálják, az ördög követ kőre halmoz útad­­ba, — ezek ellenére is bátran és boldogan tudod felvenni a harcot a sötétség fejedelmével, mert Jézus biztosan győzelem­re segít. Mennyi minden éri a növényt, mielőtt virágocskát hozhat — és a szív örvendezni tud! És mégis mennyi viruló lélek tud az üdv örömei, bátorság, erő által győzedelmeskedni. — És te? Künn a föld kőkeménnyé fagyott, látszólag minden élet meghalt a természetben, de az ablakban viruló virágot lehet látni. Benned is végbemehet egy csodálatos élet, egy új élet kezdődhet el benned: új törekvésekkel, új lehető­ségekkel. „A régiek elmúltak és íme, minden újjá lett!“ — az üdv által. Inténet­ ünnepi alázat. December 22-én, vasárnap a Férfiotthon szokásos házi istentiszteletére néhány vendég­­tiszt volt hivatalos. A kis zenekar játéka, az énekek és az egyes felszólalók a közeledő ka­rácsonyi ünnepekre utaltak. Macher adjutáns ,Isten adventja“ címen beszélt a Mindenható végtelen szeretetéről és türelmes várakozásá­ról. Majd énekeltünk. Az otthon lakói ajká­ról úgy hangzott az ének, mint a zúgó ten­ger morajlása. És mintha ebben a morajlás­ban a hajótöröttek kétségbeeső kiáltása ve­szett volna el... „Ó, vedd el bűnömet!...“ énekeltük és az ének „mentő hulláma“ egy lelket dobott a partra. Ki ismeri e léleknek szívfájdalmát, titkát és azt a hosszú utat, míg idejutott... Kegyelmes Istenünk van nekünk, aki meghallja e lelkek kiáltó­sát és I Aw, Idő rohan ! ! és nem tér Tissza! Ig I Ne pazarold el idődet! | i ! még időben segítségre siet. Mily boldogító érzés volt e meglett férfit ott a „parton“, a bűnbánati padnál térdepelve látni. Újból éne­keltünk­ ,hol töltöd az örök életet? — Jézus hív téged!“ és a háborgó tengeren, az élet szeszélyes hullámaitól dobálva, a „hajó ron­csaiba“, Isten ígéretében kapaszkodó lelkeket dobott partra az ének hulláma. Négy lélek térdelt a bűnbánati padnál, kerestek megbé­­külést Annál, akit oly sokszor megbán­tottak. Tudatában vagyunk annak, hogy fe­lelősek vagyunk azon lelkekért, akiket meg­mentettünk; azt is tudjuk, hogy eme felelős­ségünknek saját erőnkből nem tehetünk ele­get, azonban Isten ígéretéhez­ bízva végezzük e lélekmentő munkát, mert ő: „Az erőtlen erejét megsokasítja..Nagy felelősség hárul ezen a téren otthonaink és missziós ál­lt Hásaink vezetőire. Adjon az Úr elegendő képességét és erőt ennek véghezvitelére.

Next