Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-08 / 106. szám

Fock Jenő felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) korrigáltattak árakat, néhány kirívó esetben pedig jelentős gazdasági bírságokat is ki­szabtak jogtalan áremelkedé­sekért. Tudom tehát, hogy az árak területén nincs minden rendben. Ugyanakkor szeret­ném,­­ ha elhinmek, hogy statisztikai hivatal nem szé­­­píti az adatokat, amikor ki­mutatja — hiszen ezt az ENSZ statisztikája is megerő­síti —, hogy az elmúlt há­rom évben évente 1—2 száza­léknál nagyobb mértékben soha nem emelkedett az ár­színvonal Magyarországon. A három év alatt hazánkban összesen nem emelkedett az árszínvonal olyan mértékben, mint egyes nyugat-európai ka­pitalista országokban tavaly vagy tavalyelőtt, tehát egyet­len esztendő alatt. Nyugati ál­lami vezetők gyakran megkér­dezik tőlünk, hogyan lehetsé­ges az, hogy az ottani infláció nem érezteti hatását hazánk­ban. E kérdést most nem aka­rom különösebben elemezni, viszont­ szeretném, ha elhin­nék azt az igazságot, hogy statisztikai adataink mondanak. Jól tudom, igazat hogy önök is, velem együtt, tudnak példákat mondani arra, hogy egyes árucikkek ára nem 1— 2, nem is 5—6 százalékkal, hanem ennél nagyobb mérték­ben emelkedett, az árak ös­­­szefüggését figyelembe véve azonban az árszínvonal emel­kedése minden évben 1—2 százalékon belül maradt, s a két százalékot várhatóan az idén sem fogja elérni. De van itt egy nagyobb kérdés is — folytatta. — A reform bevezetésekor állást foglaltunk abban, hogy a fo­gyasztói árakat is úgy kell alakítani, hogy azok megfelel­jenek a ráfordított értéknek. Nem sokkal később rájöttünk, hogy ezt a feladatot csak na­gyon lassan lehet végrehajta­ni. Oly módon, ahogyan erre a SZOT beszámolója is utalt. Ha az árintézkedés áremelést jelent, a lakosságot érzéke­nyen érintő területeken, ha például a hús árának emelé­sére kerülne sor, akkor ezt ne csak árcsökkentéssel ellen­súlyozzuk, főleg ne csak olyan árcsökkentéssel, amely a dol­gozók sokkal szűkebb rétegét érinti, hanem egyben bér­emelésekkel, a családi pótlék és a nyugdíj növelésével is ellensúlyozzuk. Tehát ahogy Gáspár elvtárs mondta: kom­­penzáljuk túl, adjunk többet, mint amennyit az áremelkedé­sek formájában elveszünk. A kormánynak ilyen szempont­ból is meg kell gondolnia, hogy mikor, milyen mértékben és milyen területen hajt vég­re áremelést, rögtön hozzá­fűzném, hogy a kormány eb­ben az évben nem tervez sem­miféle központi áremelést, sem a húsét, sem másét, de valamikor hozzá kell kezde­n­ünk ehhez. Előre jelzem, hogy ha ennek az ideje el­jön, akkor a szakszervezetek­kel alaposan megvitatjuk. Most csak azt kérem, hogy az értékarányos árakhoz való közelítés elvét, amit annak idején közösen alakítottunk ki, továbbra is valljuk ma­gunkénak, és találjuk meg a megfelelő időt, amikor ko­molyabb lépést tehetünk eb­ben az irányban. Ugyancsak komoly vitákkal kell előkészítenünk annak feladatnak a megoldását, amit a itt a kongresszuson úgy fo­galmaztak meg, hogy szüksé­ges a helyesebb bérarányok kialakítása, és hogy évekre előre dolgozzuk ki, szabjuk meg a bérszínvonal, a bér­arányok alakulását. Ez sem lesz könnyű feladat. Nagyon sok szempontot, érvet és el­lenérvet kell figyelembe venni ahhoz, hogy jól megoldjuk. Ugyancsak szép, feladat a munkaidő de nehéz további csökkentése azokon a terüle­teken, ahol ez még nem tör­tént meg. Befejezésül hangsúlyozta, hogy sikeres négy esztendő áll mögöttünk és lelkesítő, nagy feladatokat kell megoldani a következő esztendőkben. A kormány, a szakszervezetek, a dolgozók gondjait is ismer­jük, megértjük, azok saját gondjaink is, amelyek meg­oldásáért továbbra is együtt kell munkálkodni. Fock Jenő nagy tapssal fo­gadott beszéde után több kül­földi testvérszakszervezet de­legációjának vezetője kapott szót. A kongresszus ma befejezi munkáját. (MTI) Tanácskozott a négy nagykövet Tegnap fél tizenegykor, az egykori Szövetséges Ellenőrző Tanács nyugat-berlini épüle­tében, Jackling brit nagykö­vet soros elnöksége alatt megkezdődött a négy hata­lom nagyköveteinek 19. ta­nácskozása Nyugat-Berlinről. Ezt megelőzően a három nyugati hatalom nagykövete Schütz nyugat-berlini kor­mányzó polgármesterrel foly­tatott megbeszélést. A nagykövetek tárgyalásá­nak alapját a három nyugati hatalom, illetve a Szovjet­unió által előterjesztett konkrét rendezési elképzelé­sek képezik. (MTI) Schumann— Brezsnyev megbeszélés Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pénteken megbeszé­lést folytatott a hivatalos lá­togatáson Moszkvában tartóz­kodó Maurice Schumann fran­cia külügyminiszterrel. A megbeszélésen a szovjet­­francia kapcsolatok fejlődésé­nek távlataival és néhány más kérdéssel foglalkoztak. A francia külügyminiszter pénteken befejezte a szovjet kormány meghívására Moszk­vában tett négynapos hivata­los látogatását és a délutáni órákban repülőgépen vissza­utazott Párizsba. (MTI) Üdvözlő távirat az RKF Központi Bizottságához A Magyar Szocialista Mun- ponti Kispárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Ro­mán Kommunista Párt Köz­­dulója alkalmából. Bizottságát az RKP megalakulásának 50. évfor­­(MTI) Ajtai Miklós Londonban A hivatalos látogatáson Londonban tartózkodó dr. A­atai Miklós nyettes tiszteletére a londoni magyar nagykövetség fogadást adott, miniszterelnök-de­­amelyen az angol közélet számos vezetője megjelent. Képünkön: Dr. Ajtai Miklós (balról) az angol mű­vészetügyi miniszterrel, Lord Eccles-sel (jobboldalon) besz­élget a fogadáson­(Telefotó: AP—MTI—KS) A Közúti Építő Vállalat felvételre keres forgó-rakodógép­kezelőket A fizetés megegyezés szerint Jelentkezés: Kaposvár, Császárréti telep, gépészeti osztály. (282045) Az NDK M­a üli meg a Német De­mokratikus Köztársa­ság felszabadulásának 26. évfordulóját. Ez az ünnep más megemlékezésekkel is egybeesik: 26 évvel ezelőtt ezekben a napokban kapta az utolsó csapásokat a német fa­sizmus. A Harmadik Biroda­lom összeomlott, a szovjet hadsereg katonái és a szövet­ségesek a német fasizmus fö­lött győzelmet arattak, ennek nagy történelmi eredménye, hogy a romokon létrejött német munkás—paraszt állam.a Az NDK egykor Németor­szág szegényebb része, ma a világ tizedik legfejlettebb ipa­ri országa. Egykor junkerek hitbizománya, ma virágzó, ön­álló állam. A felszabadított földön a nép lerázta magáról a földbirtokosok és a tőkések igáját, kialakította a szocialis­ta társadalmi rendet. A né­met munkás—paraszt állam megalakulása fordulat Euró­pa történetében. A negyed évszázad alatt ne­héz utat járt meg ez az or­szág, de fejlődése immár im­ponáló. Iparcikkei négy világ­részben ismertek, s a lipcsei­ vásáron a legnagyobb világcé­gek is szívesen vesznek részt. Bizton támaszkodva arra a társadalmi-gazdasági alapra, amelyet megteremtett, az NDK a nemzetközi élet jelentős té­nyezője lett. Megjelent a vi­lágpolitika színterén, nemcsak német földön, a múltba ve­szett birodalom határain be­ ünnepe­ lül képviseli a haladást és a békét, hanem — a testvéri szo­cialista országokkal karöltve — a nemzetközi porondon is. A Német Demokratikus Köztársaság mind nagyobb te­kintélyt szerez magának a nem szocialista világban is. Letűni­k a Hallstein-doktrína kora, ma már 29 állammal van Berlinnek diplomáciai kapcsolata, és csaknem 300­­ nemzetközi szervezet tagja. Annak, hogy még nem min­den kormány ismeri el diplo­­­­máciailag a Ném­et Demokra­tikus Köztársaságot, egyik fő oka a tőkés német állam, a Német Szövetségi Köztársaság magatartása. Bonn álláspont­ját azzal indokolja, hogy két német állam »nem kül­a­­­föld egymás számára«, tehát úgynevezett »belnémet« kap­csolatokat kell egymással te­remteniük. Valójában ilyen kapcsolatok nincsenek, és nem is lehetnek. Az If­DK mind­ a belső épí­tésben, mind nemzetközi hely­zetét tekintve fölfelé ívelő úton­ halad. Biztosítékot nyúj­tanak erre eddigi sikerei, biz­tosítékot nyújt az internacio­nalista összefogás a szocialista országokkal, testvéri sorban a Szovjetunióval,első­­­­elszabadulási ünnep­emlékezés és alkalom j­ jövőbe mutató gon­dolatok összefoglalására. Al­kalom a szívből jövő jókíván­ságaink kifejezésére. Emlékünnepség Leningrádban Találkozók az egykori védelmi vonalon Leningrádban a piszkarjevi emléktemető felett tegnap el­dördültek a tüzérségi díszlövé­sek a hitleri Németország fe­­­­lett aratott győzelem 26. évfor­­­­dulója alkalmából. A hagyo­mányos emlékünnepséget ab­ban a temetőben tartották, ahol a fasiszták ellen vívott harcokban elesett katonák és polgári lakosok százezerei nyugszanak. A város lakosai az örökláng­hoz vonultak. Leningrád kiáll­ta a hitlerista blokád 900 nap­ját, amely egyedülálló hőstett a történelemben. A nácik több mint negyedmillió légi bombát és lövedéket zúdítottak a vá­rosra. Az ostromlott város vé­dői éhséget és hideget leküzd­ve megsemmisítették a Wehr­macht válogatott egységeit. Koszorúkat és tavaszi virá­gokat helyeztek a gyászoló anyát ábrázoló haza emlékmű­vének talapzatához. Az iskolások díszőrséget áll­tak a harci dicsősség emlék­művénél. A fiatalok végigjár­ták azokat az­ útvonalakat, amelyeken a háború éveiben vonultak a frontra a népfelke­lő hadosztályok. Veterán-találkozókat rendez­tek a 220 kilométeres emlék­­övezetben, az egykori védelmi vonalon. Az SZKP XXIV. kongresszusa és a nemzetközi helyzet Integráció, mint érlelődő realitás A kongresszus áttekin­tette a szocialista tábor, a tő­kés országok és a harmadik világ országainak helyzetét. Nagyon sok új és fontos meg­állapítás hangzott el anélkül, hogy a kongresszuson minősí­tették vagy kategorizálták vol­na az egyes országok fejlődé­sét és mai viszonyait. Na­gyobb hangsúlyt kapott a be­számolóban és az azt követő vitában is a szocialista orszá­gok közötti együttműködés, amely szorosabb és aktívabb lesz a következő években. Az integráció előrehalad — az SZKP értékelése szerint — s a kongresszuson az együtt­működés magasabb fokáról, mint érlelődő realitásról be­széltek. A kongresszus vállalkozott arra is, hogy összegezze szocializmus építésében eltelt a 25 év tapasztalatait. A szocia­lista tábor negyedszázados történelme során bebizonyítot­ta életerejét, új távlatokat nyitott a forradalmi harcban, haladást hozott a világ vala­mennyi országa számára. Le­szögezték azt is, hogy a szo­cializmus építését csak az ál­talános tapasztalatok és nemzeti sajátosságok együttes a jelentkezése teszi Nagyon sok külföldi lehetővé. tudósító figyelte feszült érdeklődéssel, hogy miként reagál az SZKP a­ szocialista országok születő ellentmondásaira (Csehszlová­kia, Lengyelország). A kong­resszus véleménye szerint egy­­egy szocialista ország életé­ben megerősödhetnek a régi ellentmondások és újak is ke­letkezhetnek. A szocialista vi­lág ugyanis fejlődő, állandó mozgásban van, s éppen ezért még nem kialakult társadal­mi formáció. Az ellentmondá­sok tehát a mozgásból, a fej­lődésből következnek. A kongresszus ezzel adott csat­a­taná« választ a nyugati világ­ban elterjedt úgynevezett «► válságelméletekre«, szerint a szocialista amelyek fejlődés törvényszerű velejárója a vál­ság, az ellenforradalmi irány­zatok időnkénti jelentkezése. A kongresszus ezzel szemben a mozgáselméletet hirdeti: a problémák a szocialista orszá­gok fejlődéséből,­ mozgásából adódnak. A kongresszuson foglalkoz­tak a modern imperializmus jellemző vonásainak kielem­zésével is. Megállapították, hogy a modern imperializmus alkalmazkodni próbál és tud is a nemzetközi erőviszonyok­hoz, többek között a tudomá­nyos-műszaki forradalom eredményeit mindenkor a ki­zsákmányolás fokozására hasz­nálja fel. Taktikája, hogy megakadályozza, nehogy az osztályharc mindennapos for­mái forradalmi tömegmozga­lommá fejlődjenek. A modern imperializmus ma a leplezett elnyomás eszközeit alkalmaz­za, mivel a nyílt, leplezetlen elnyomás eszközei lejáratták magukat. De a nyugati világ csak alkalmazkodik, ez szá­mára nem jelent stabilitást, az általános válság enyhülé­sét. A tőkés világban zajló osztályharc egyre inkább a monopolista állam egészét gyengíti. S itt változatlanul a munkásosztály az imperializ­mus legnagyobb ellensége. A modern imperializmus válságát tovább fokozza, hogy a harmadik világnak a nem­zeti felszabadulásért folytatott harca mind jobban átalakul a kizsákmányolás elleni harccá. Sok helyen nagyarányú álla­mosításokat vezettek be, föld­reformokat hirdettek meg stb. A nemzeti felszabadító harcok tehát egyre inkább nagykorú­­sodnak, s ez mindenképp ked­vező a nemzetközi osztályharc szempontjából. A kongresszuson választ kellett adni az elmúlt négy év talán legbonyolultabb prob­lémájára, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom jelenlegi helyzetére is. Rend­kívül mértéktartóan és vilá­gosan fogalmazott a kongres­­­szus, holott a kérdések soka­ságában nem volt könnyű az állásfoglalás. Ebben az idő­szakban bontakozott ki leg­erőteljesebben a kínai egység­bontás, erősödött a nacionalis­ta különállás, a jobb- és bal­oldali tendenciák. A kong­resszus rámutatott, hogy a na­cionalizmus és a szovjetelle­­nesség erősödésében jelentke­zik a munkásmozgalom min­den ellentmondása, ugyanis a munkásmozgalom fővonalát éri támadás. »A szovjetelle­­nesség baloldali csomagolás­ban a legkelendőbb áru az imperializmus piacán« — mondta Gus Hall, az USA Kommunista Pártjának főtit­kára. Ezekkel a törekvésekkel szemben azonban egyre erő­sebb az összeforrottság és az egység iránti igény, amit ta­lán a kongresszus példája igazol legjobban. Csupor Tibor SOMOGYI IKPLAP a. Hétfőn kinyitnak a tőzsdék Az NSZK nem fogja felérté­kelni a nyugatnémet márkát — közölte Ahlers, a bonni kormány szóvivője. A bejelentés azt követően hangzott el, hogy Brandt kan­cellár Londonból hazatérve ta­nácskozást tartott vezető gaz­dasági minisztereivel és pénz­ügyi szakértőivel a valutavál­ság megoldására hozandó in­tézkedésekről. Adlers ezt kö­vető tájékoztatása sejtette, hogy a rögzített dollár-márka árfolyamot szabaddá teszik. Ez egyfajta felértékelést jelent, a szövetségi kormánynak azon­ban nem áll szándékában egy­oldalúan megváltoztatni a rög­zített árfolyamot — közölte nagyon határozottan a szóvivő. Bonn szeretne »­nyugat-euró­pai szintű« megoldást — tehát azt, hogy a közös piaci part­nerek is csatlakozzanak a ter­vezett nyugatnémet intézkedé­sekhez — ezért megvárják a szombati brüsszeli EGK-mi­­niszteri tanácsot a végleges döntés előtt. Schiller gazdaságügyi mi­niszter a leghatározottabban el­lenzi azt, hogy külkereskedel­mi korlátozó intézkedésekkel hidalják át a válságot. Az NSZK Brüsszelben a szabad »­hullámzó« árfolyamok­­ alkal­mazását javasolja majd part­nereinek. (Ez azt jelenti, hogy a központi bankok nem a rög­zített legalsó árfolyamnál esz­közölnek dollárvásárlásokat az árfolyam fenntartása érdeké­ben, hanem néhány százalék­kal alacsonyabb értéknél.) Az bizonyos, hogy az NSZK- ban hétfőn nyitják a deviza­piacokat és tőzsdéket, addig tehát — akár a közös piaci partnerekkel összhangban, akár egyedül — valamilyen döntés születik.

Next