Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-08 / 106. szám

„•<*­ k.a, -S f­iaG PROLETARIAS, EGYESÜLJETEK ij Ara: 80 fillér Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJa XXVII. évfolyam, 106. szám 1971. május 8., szombat Fock Jenő felszólalása a szakszervezetek kongresszusán Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke­ elöljáróban tolmácsolta a kongresszus részvevőinek a kormány üd­vözletét és jókívánságait. Utalt arra, hogy nemcsak­ kor­mányfői minőségben beszél, hiszen — s ez büszkeséggel tölti el — négy évtizede maga is tagja a szakszervezeti­­ moz­galomnak, s másfél évtizeddel ezelőtt részt vett a felső szintű szakszervezeti vezetésben. Munkánk, fejlődésünk lé­nyeges követelménye — mon­dotta —, hogy a párt­ és a kormány a szakszervezetekkel együtt, egyazon cél érdekében cselekedjen. A továbbiakban hangsúlyozta: — Úgy vélem, tevékenysé­günk a kormányzati és a szak­­szervezeti munkában is annál eredményesebb lesz, minél in­kább merünk önállóan, fele­lősségteljesen cselekedni, hi­szen ismerjük a párt irány­vonalát — hangsúlyozta Minisztertanács elnöke. — Az­­ egyes kérdéseket nálunk ma nem egy, két vagy tizenkét ember dönti el, hanem min­den lényeges dologban tanács­kozunk a dolgozókkal. Fock Jenő ezután külpoli­tikai kérdésekről beszélt, majd szólt a kormány és a szak­­szervezetek közötti együttmű­ködésről. Utalt arra a közvé­lemény által is ismert tényre, hogy a SZOT vezetői és kormány­tagjai — félévenként a — rendszeresen tanácskoznak. Az együttműködés azonban ennél sokkal szorosabb, min­dennapibb. A normarendezésről is szólt Fock Jenő, arról, hogy — ez a szó mintha már eltűnt vol­na a közhasználatból — szük­ség van a normák rendezésé­re, mégpedig folyamatosan. Új technológiák meghonosítá­sával az üzemekben a munka szervezettebbé válhat A nor­mákat tehát az újfajta szer­vezettséghez kell igazítani. De semmi esetre sem úgy, amint egy sor üzemben mostanában történt, hogy néhány ember összedugta a fejét, és nem tár­gyalva se pártszervezettel, se szakszervezettel, egyszerűen átirkálták a normákat, »eszi, nem eszi, nem kap mást« ala­pon. Az ilyen módszer elíté­lendő, ez az eljárás a szak­­szervezet semmibevételét je­lenti. Egyetértés van a kormány és a szakszervezetek között abban is, hogy a megterme­lendő nemzeti jövedelmet úgy osszuk el: több mint három­negyed rész jusson fogyasz­tásra és valamivel kevesebb, mint negyed részt fordítsunk beruházásra, felhalmozásra Ahhoz, hogy a tervezett ará­nyokat be tudjuk tartani, a kormány nevében kérem a szakszervezetek segítségét a beruházási munkákhoz is. A továbbiakban a munka­erőmozgásról, a törzsgárda­­tagok nagyobb megbecsülésé­ről, a szocialista brigádmoz­galomról beszélt, majd a ká­derpolitikáról szólva a többi között ezeket mondta: Megesik, hogy évekig tartó túlzott türelemmel elnézzük az esty-egy vállalatot már­­ túlha­ladott módszerekkel vezető igazgató működését, olyan ve­zetőét, aki nem törődik sem az üzemi demokráciával, sem önmaga továbbképzésével, de azzal sem, hogy körülötte új káderek nevelődjenek, pedig látjuk, hogy felnőnek mellet­te rátermettebb, hozzá képest fejjel kimagaslóbb káderek. Ezzel a problémával is kell birkózni, bátrabban meg al­kalmazva a káderpolitika he­lyes elveit. Szociális kérdésekkel foglal­kozva elmondta: ezen a terü­leten gördülékenyebb a kor­mány és a szakszervezetek együttműködése. A feladatok között utalt arra, hogy már ez év végéig rendezni kellene azoknak a elérőknek a nyugdíjkorhatárt helyzetét, akik még jó egészségnek örvende­nek, bírják a m­unkát. — Már a jövő évben be kel­lene vezetnünk olyan gyakor­latot — mondta Fock Jenő —, amely arra ösztönzi a korha­tárt elérőket, hogy ne akar­janak rögtön nyugdíjba men­ni. Változtatni lehetne a je­lenlegi előíráson, miszerint a nyugdíjösszeg felső ha­tára az eredeti kereset 75 százaléka. Ezt fel kel­lene emelni 80—85 vagy 90 százalékra, olyan formán, hogy a nyugdíjkorhatár után élunkéban töltött további évek kétszeresen vagy háromszoro­san számítsanak. Azon gondolk­odnunk kell, hogy ki­is terjesszük a nyugdíjasok egyes területeken már tíz, illetve ti­zenkétezer forintban megálla­pított, az évi hatezer forint­hoz képest már jóval felemelt kereseti lehetőségét. Ennek ki­dolgozásában van még tenni­valónk. A továbbiakban Fock Jenő arról szólt, hogy a negyedik ötéves tervben meghatározott 400 ezer lakás felépítésével kapcsolatban semmiféle alku­nak, vitának helye nincs, mert csak ennek a vállalásnak a teljesítésével tudjuk majd a 15 éves lakásépítési progra­munkat is megvalósítani. Említett olyan témákat is, amelyekben felmerülhetnek véleménykülönbségek a kor­mány és a szakszervezetek között, de érdemi eszmecse­rékkel itt is lehet jó határo­zatokat hozni. Egyes üzemek ugyanis fel­futtatják majd termelésüket, s ehhez új munkaerőre lesz szükségük, amit máshonnan szereznek meg. Tehát a gaz­daságosan termelő, távlatban is jó piaccal rendelkező üze­mek gyorsabban fejlődhetnek. Más üzemeknél viszont — olyanoknál, amelyek elavult gyártmányokat készítenek, s ezekhez is nehezen tudnak piacot találni — meg kell vonni az állami támogatást. Ezeknél az üzemeknél tehát munkaerőcsökkentésről, egyes esetekben az üzem­ bezárásá­ról is szó lehet. Természete­sen ez magával hoz különféle­ olyan emberi problémákat, amelyek kapcsán, a szakszer­vezeteknek sarkukra kell áll­niuk a kormánynál. Amen­­­nyiben például egy budapesti kis- vagy középüzemről van szó, úgy vélem, minden to­vábbi nélkül hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ha gazdaságtala­nul termel — és ez a reform során bebizonyosodott — ak­kor inkább csukja be a ka­puit, vagy nyissa meg egy nag­y vállalat előtt, esetleg le­gyen annak leányvállalata, s munkásgárdája a másik üzem gyártmányait termelje, na­gyobb mennyiségben és még olcsóbban. Más jellegű problémát jelent például egy iparilag fejletlen vidéki város. Ilyenkor a kor­mánynak sokszorosan meg kell gondolnia, hogy hagyja-e az ilyen helyen működő üze­met tönkremenni, szanálja-e, és a munkaerőt helyezze el máshová, vagy éppenséggel néhány évig a korábbinál nagyobb segítséget adjon ah­h­­hoz, hogy az üzem talpra tud­jon állni és dolgozhasson. Azt hiszen, lesz egy terü­let — mondotta a továbbiak­ban —, ahol sokat vitatko­zunk majd, ez pedig az ár­kérdés. Erre hivatott szer­veink tavaly 30 ezer ellenőr­zést folytattak, ennek kapcsán (Folytatás­ a 2. oldalon.) i Május: a béke és a szolidaritás hónapja Országos békekonferencia a parlamentben Országos békekonferenciát rendezett pénteken a magyar békemozgalom. Az eseményre, amely a hagyományos tavaszi békehónap nyitányát jelentet­te, a parlament vadásztermé­ben került sor. Az ünnepségre meghívták a Béke-világtanács Budapesten tartózkodó tiszt­ségviselőit és a BVT közgyű­lésre már fővárosunkba érke­zett külföldi delegátusokat­ is. A konferencia elnökségében foglalt helyet Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Baratt Jó­zsef, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára, Se­bestyén Nándorné, az OBT tit­kára, Kiss Károly, az OBT al­­elnöke. Ugyancsak az alelnök­­ség tagja volt Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára, Alekszandr Kornyejcsuk író, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának tagja, a BVT elnöksé­gének tagja, valamint a koreai küldöttséget vezető Kim Tae Hug, a Koreai Országos Béke­tanács alelnöke. A tanácskozást vezető dr. Hárs István, az Országos Béke­tanács alelnöke, a Magyar Rá­dió és Televízió első elnökhe­lyettese megnyitó emlékeztetett arra: szavaiban 26 esz­tendővel ezelőtt, 1945. május 9-én hallgattak el a fegyverek a második világháború európai hadszínterén. A magyar béke­mozgalomnak több mint egy évtizedes hagyománya, hogy ettől az évfordulótól kezdő­dően esztendőről esztendőre megrendezi tavaszi seregszem­léjét, a békehónapot. Az ese­ménysorozat az idén a béke és a szolidaritás hónapjává bő­vül, s jelentőségében is megnö­vekszik azáltal, hogy máju­s 13—16 között Budapesten tart­ja közgyűlését a béke-világ­­mozgalom vezérkara, a Béke­világtanács — mondotta. Bevezetője után dr. Pethő Tibor, az OBT alelnöke tartott beszámolót a nemzetközi béke­mozgalom küszöbönálló buda­pesti találkozójának előkészü­leteiről. Többek között hangsúlyozta, hogy az idei béke- és szolida­ritási hónapon a magyar béke­mozgalmat az a nemes gondo­lat vezérli, hogy kifejezésre juttassa népünk őszinte béke­vágyát, hatékonyan segítse a béke-világmozgalom akcióinak­ sikerre vitelét. A mostani köz­gyűlés magasztos feladata lesz, hogy — figyelembe véve a világesemények fejlődését, a nemzetközi viszonyok sokrétű­ségét és bonyolultságát. — Dolgozzon ki hatásos módsze­reket az imperializmus hábo­rús terveinek meghiúsítására. Arról is szólt a beszámoló, hogy első esetben fordul elő: az ENSZ két bizottsága, az Apartheid és a Dekolonizációs Bizottság is képviselteti magát ilyen jellegű tanácskozáson. Elfogadta a közgyűlésre szóló meghívást az afrikai egység­­szervezet, s elküldi képviselőit a békéért és az igazságosság­ért harcoló új amerikai béke­koalíció is, amely egyébként szervezője volt a napokban le­zajlott és minden eddiginél na­gyobb szabású washingtoni bé­kemenetnek. Eljön Budapestre Martin Luther King utóda, Abernathy lelkész is. Befejezésül Pethő Tibor hangsúlyozta: A béke és szoli­daritási hónapot megnyitó or­szágos békekonferenciáról azt üzenjük: »Fogjon össze a vilá­gon minden jóakaratú, békére vágyó ember, és megsokszoro­zott erővel, szilárd egységben küzdjön a békés, boldog jövő­ért, az imperializmus ellen, a haladásért és a békéért.« A konferencia előtt a parla­ment delegációs termében ün­nepséget rendezett az Országos Béketanács. A magyar béke­mozgalomban hosszú időn át folytatott eredményes munkás­ságuk elismeréseképpen 130 békemozgalmi aktivista meg­kapta a mozgalom kitüntető jelvényét. A kitüntetéseket Kiss Károly, az Országos Bé­ketanács alelnöke nyújtotta át. Megyénkből kitüntetésben részesült Kamarell Károly ny. főagronómus (Zamárdi), Paál László újságíró (Kaposvár), Takács József főkönyvelő (Bolhó), dr. Ungár Sándor KISZÖV megyei titkár és Var­ga Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára. Új feladatok, növekvő követelmények Es üzemavató ünnepség A MEZŐBER Somogy me­gyei kirendeltségének néhány éves történetében jelentős dá­tum a tegnapi nap. A kong­resszusi versenyben, az el­múlt év során elért ered­ményeik alapján országosan harmadik lett a kirendeltség, és első ízben elnyerte az él­üzem címet. A bensőséges hangulatú avató ünnepségen részt vett Fábri István, a megyei párt­­bizottság gazdaságpolitikai osztályvzetője, Sási János, a megyei tanács elnökhelyette­se, Szögeczky László, a MEZŐBER Vállalat vezér­­igazgatója, dr. Ormossy Vik­tor, a városi tanács elnökhe­lyettese, de együtt ünnepeltek a kirendeltség dolgozóival a partnerek is: termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok vezetői, mezőgazdasági intéz­mények irányítói. A MEZŐ­BER Vállalat az idén ünnep­li fennállásának ötödik év­fordulóját. Időben ez rövid szakasz, de rendkívüli dina­mikus fejlődést hozott, a vállalat gyors ütemben vált alkalmassá az egyre bonyo­lultabb, nagyobb feladatokat jelentő hazások mezőgazdasági beru­valóra váltására. Erről az átalakulásról — ki­váltképpen a múlt év ered­ményeiről — szólt ünnepi be­széde első részében Szö­geczky László vezréigazgató. Kevés, de nagyon sokat mon­dó számokkal, adatokkal ér­zékeltette, hogy a MEZŐBER az országnak csaknem vala­mennyi mezőgazdasági üze­mével most, az kapcsolatba került, s ötéves jubileumra már átadják az egymillio­­modik sertés-, illetve a négy­százezredik szarvasmarha­férőhelyeit. Az ünnepi szónok nemcsak a vállalat egyre szaporodó külföldi kapcsola­tait méltatta, hanem szólt ar­ról a példás törekvésről is, ami jellemzi az itt dolgozók tevékenységét: magas szín­vonalú terveket adnak ki a kezükből, s­ a mezőgazdaság fejlesztését segítve egyre több új megoldást dolgoznak ki. Ahogy hangsúlyozta: ezek a tények, ezek a vonások jel­lemzik a Somogy megyei ki­­rendeltség munkáját is, akár a fejlődés dinamikáját, akár az elvégzett feladatok men­­­nyiségét vagy minőségét te­kintjük. Az oklevél átvétele után Szabó Péter, a kirendeltség igazgatója mondott köszönetet az elismerésért. Néhány szó­val emlékeztetett a kezdeti idők sok nehézségére és han­goztatta: ez a mérföldkő, ez a kitüntetés még színvonala­sabb munkára kötelez. A me­gye új élüzemét Fábri István köszöntötte, és kifejezésre jut­tatta azt, hogy a vállalat igen jelentős mértékben vesz részt a megye mezőgazdasági arcu­latának formálásában. Dr. Or­mossy Viktor a városi tanács nevében üdvözölte a kiren­deltséget, az elnöklő Steiner József, szakszervezeti titkár, pedig felolvasta Németh Fe­rencnek, a megyei pártbizott­ság­ első titkárának és Böhm­ Józsefnek, a megyei tanács elnökének üdvözlő dísztávira­tát. Az avatóünnepségen Szö­geczky László három minisz­teri kitüntetést adott át, ket­ten pedig megkapták a vál­lalat kiváló dolgozója jelvényt.­ A kirendeltség négy szocia­lista brigádjának Csornai Ti­bor, a MEZÖBER szakszerve­zeti tanácsának titkára adta át a cím elnyerésével, illetve újbóli elnyerésével járó ok­levelet és jutalmat. Tegnap még egy ünnepség volt a Somogy megyei MEZÖ­BER életében: felavatták a Kossuth Lajos utcában levő átalakított, korszerűsített iro­daházat V. M. Szögeczky László vezérigazga­tó átadja az élüzem cím el­nyeréséről szóló oklevelet Szabó Péternek, a kirendeltség igazgatójának' VASÁRNAP! SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: SALT GÉZA: Egy zöld és egy fekete cédula (3. oldal) SZALAI LÁSZLÓ: Az Ezüstpart napsütésben (4. oldal) Ballagd diákok (5. oldal) GERASZIMOV: Azok a napok Berlinben (7. oldal) D. KÓNYA JÓZSEF­: Csak ennyi... (8. oldal)

Next