Somogyi Ujsag, 1922. június (4. évfolyam, 133-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

2 amely szomorú fényt vet Bosznia- Hercegovina mai siralmas helyze­tére. Különösen a szarajevói válasz­tásokat kíséri nagy figyelemmel a lap. A választásokat Pasics egy rendelettel elhalasztotta, mert nem látta biztosítva azt a körülményt, hogy a községek élére szerb vezető emberek kerüljenek. A szarajevói választások Pasics szerint csak ak­kor lesznek megtartva, ha biztosítva látja azt, hogy olyan elemek kerül­nek be, akik feltétlenül biztosítani fogják nemcsak Szarajevóban, de egész Bosznia-Hercegovinában a szerbeknek a vezetést és a ha­talmat. Ugyancsak a fenti lap nevezett száma tiltakozik az ellen, hogy a Karagyorgyevics dinasztia a „dél­szlávok egységes uralkodóháza“ nevet viselje, mert a fejedelmi nász alkalmával készült film és egyéb felvételekre ezt az írást helyez­ték el. Mentse meg az ifjúságot! A magyar társadalomhoz! A háború által ránk nehezedett elviselhetetlen szociális állapotok könyörtelen erővel sújtották főleg azt az ifjúságot, amelyik mindig kétséggel áldozta mindenét a Haza oltárára egy jobb jövő reményében. A megérdemelt jólét helyett jött a nyomor a ruhátlanság s a téli kínzó hideg rettenetes nyomora. Voltak, kik megértették, hogy a nemzet jövője forog veszélyben s lelkiis­meretük szavára hallgatva, adomá­nyaikkal igyekeztek megmenteni az ifjúságot. De egyeseknek a jóaka­­ratu nemesszivüsége és áldozat készsége mind csak egy csepp volt a nyomor tengerében. És ezért az ifjúság maga vette kezébe a megélhetéshez és mun­kához szükséges anyagiak előte­remtését: megszervezte a „ Magyar Diáknyomor enyhíti Akciót hogy anyagilag függetlenítse magát, mert egyenesen haladni, csak anyagilag függetlenül lehet. Az Akció nem óhajtja az amúgy is nagyon sok oldalról igénybevett társadalmat újabb áldozatokkal ter­helni, hanem a kellemes szórako­zás derűjén át akar céljának meg­felelni : nyári mulatságok, szinielő­­adások, hangversenyek, kabarék s táncestélyek rendezése által. A nagyarányú akció sikeres meg­indításához az ifjúság szenvedését megértő s vele együttérző társa­dalom erkölcsi és anyagi támoga­tására appellál. A Magyar Diákizemorenyhítő Akció vezetősége. Ideiglenes helyiség: Budapest, IX., Kistelek-u. 1, II. em. — Pincérek alakuló közgyűlése. A kaposvári pincérek, szállodai al­kalmazottak és segélyszemélyzet stb. f. hó 2- án, pénteken éjjel 2 órakor a Munkás­ Otthonban tartja alakuló közgyűlését. Előadó Buda­pestről. Pontos megjelenést kér az előkészítő bizottság. SOMOGYI WJSÁG 1922. június 23 Mikor lesz végre készen a strandfürdő? Látogatás a „strandon“ — Nem kell már sokáig várni — és fü­rödhetünk — Nem lesznek borsos fürdőárak - Kaposvár oázisa lesz a strandfürdő — Klekner Alajos igazgató nyilatkozata „Szegény strandfürdő“ — Így beszélnek róla a városban — de nehezen születik meg.“ És lemon­­­dólag intenek. Minden különösebb izgalom nélkül. Már kedvük sincs, mint tavaly, kijárni a „földhányá­sokhoz“ és „vacak deszkabódék­hoz“, mert a benfentesek azt is tudni vélik, hogy: „az idén sem lesz abból semmi“. Nekik, a pesz­­szimistáknak már nincs lelkierejük kimenni a „sóhajok földjére.“ — Irtózatos nézni azt a piszmo­­gást, szuszogást, ahogy azok az emberek kavargatják a malten. Csak feldühösítem magamat, ha kime­gyek. — Mondotta egy tavalyi napi vendége a száraz strandnak Pedig nincs igaza. Mintegy 25 — 30 munkás sürög­­forog az egyáltalán nem „vacak deszkabódék“ és „földhányások“ között mindennap kora reggeltől késő estig. A szorgalmas munká­nak meg is van a látszata. A bedőlt 70 méter hosszú betonfal helyébe kétszeres vastagságban újat építet­tek. Már napok óta készen van. A medence belsejében készülő beton falak, melyek lépcsőzetessé teszik a bejárást, csütörtökön délelőtt el­készülnek. A betonmunkák ezzel befejezettnek is tekinthetők és meg lehet kezdeni a víz bevezetését. Erre a célra most építik az artézi kúttól a csővezetéket, mely a büffé előtt fog a medencébe vezetni, ahol előzőleg egy tusst lát el vízzel, ami arra fog szolgálni, hogy a vízből kilépők homoktól megtisztisztitva mehessenek az öltözőkbe. A cső­vezés is még e héten okvetlenül készen lesz s akkor körülbelül 4 és nap alatt megtölthető lesz a hatal­mas, 3885 köbméter vizet igénylő medence, az artézi kút percenként 500 liter 22 C. melegségű vizet adó kútjából. A medence impozáns aránya csak a medence déli részéről bontakozik ki. Innét nézve, nem is lehet cso­dálni, hogy olyan sokáig tart az építkezés. Vágyat érezni, hogy a szemben levő oldal strandján végig nyújtózkodva sütkérezzen az ember a napsugarakban. Ennél a gondo­latnál azonban egy nagyon kelle­metlen és felette bosszantó hít hatása alá kerül az ábrándos szem­lélő. A városban tudniillik arról suttognak a „felelőtlen elemek“, hogy egy fürdőjegy 70, mondd het­ven koronába fog kerülni. Több helyen érdeklődtünk a hít valódi­sága felől és mindenhol azt a meg­nyugtató kijelentést tették, hogy az egésznek semmi alapja nincs, amennyiben a fürdőárak megálla­pításáról ezidáig szó sem volt, amennyiben ez olyan részletkérdés, melynek tárgyalására csak később kerülhet sor, amikor majd a für­dőt megnyithatják. A mondott ma­gas ártól tehát nem kell félni, mert a belépődíjak megállapításánál a társaságot más intenciók fogják vezetni. E tudattól megnyugtatva szem­léltük már a strandfürdőnél folyó munkálatokat, mikor a reggel üde levegőjében megjelent egy magas öregúr, Klekner Alajos, a strand fürdő igazgatója. Hozzásiettünk, mert „hivatalos igét“ akartunk hal­lani a vágyak terminusáról. A szim­patikus „Lujzi bácsi“, aki nem szo­kott olyant mondani, aminek biz­tosságáról nem győződött meg személyesen, kérdésünkre a követ­kező spártai, de rövidsége dacára is sokatmondó nyilatkozatot tette: — A munka e héten teljesen be lesz fejezve; a medence feltétlenül olyan állapotban lesz, hogy a víz beeresztését megkezdhetjük. A jövő hét végén, véleményem szerint ok­vetlenül lehet fürödni a meden­cében. Hogy a strandfürdő megnyitására is sor kerülhet e a jövő héten, az csak attól függ, hogy a vezetőség a különféle kisebb, legnagyobbrészt famunkák befejezése előtt át akarja e adni hivatásának a fürdőt Ugyan­csak hátra van még a parkírozás, amivel valóságos oázissá teszik a strandfürdő környékét, véleményünk szerint azonban ennek befejezése előtt is meg lehet nyitni a fürdőt, mert a közönségnek nem park, hanem a víz kell. Hisszük, hogy így is lesz ... — Lesz-e por a somogyi olim­­piászon ? Ez a kérdés izgatja most a közönségnek azt a részét, amely érdeklődik a sport iránt,­­ de nem a por iránt, melyből „elege van“ az utcán is. Tudniillik, eddig akár­hányszor előfordult a mérkőzése­ken, hogy a legszebb pillanatokból nem láttak semmit a nézők, mert elborította őket is és a játékosokat is a szaharai porfelleg, amit vagy a lágy szellő, vagy a kocsikázók zúdítottak a pályára. A büszkesé­günket, melyben elsők vagyunk az országban, a „somogyi olimpiászt” mozgóképen örökítik meg. Vájjon mit szólnak az országban, ha a ké­pen egyszer csak azt látják, hogy nem látnak semmit, mert mindent elhomályosít a por? Akkor meg­kérdezik, hogy nem-e a Szahara kellős közepén fekszik Kaposvár. Mivel erre a dicsőségre nem aspi­rálunk, megújítjuk az egyik szá­­munkban már elhangzott kérésün­ket: néhány kocsi vizet kérünk a sport­pályára , a somogyi olim­­piászra való tekintettel, hogy szé­gyenbe ne maradjunk. .. In hoc signo vinces Pesti levél Budapest, június 18. Vasárnap lévén, még­hozzá délelőtt, az em­bernek bizony elég sok tervezge­­tésébe kerül, mit volna a legcél­irányosabb tenni Kaposvárott már nem csinálhatja az ember ilyen töprengően. Nincs más választás, mint a délelőtti mise utáni, esetleg előtti korzó, feltéve ha nincs más választás (t. i. nemzetgyűlési) vagy valami dunántúli olimpiász. De itt Pesten, ilyen rettentő kánikulában bsz nem igen siet az ember az utcára, különösen ha a templom is, meg a korzó is messzi van. Nincs más hátra — mint a liget és mire ezt megállapítom, már ott is vagyok A liget szép — a liget jó — gondolják Kaposvárott és gondo­lom én is — de nem mindenkor. Ennyire meleg időkben ez a leg­rosszabb hely Pesten. Oly porfel­hőket kerget a szél, hogy Kapos­várra gondolom magam és még a tavat sem látom meg, mert egy­szerűen kényszerítve vagyok le­csukni a szemeimet. Fáradtan bön­gészem a Stefánia után fel alá hullámzó tömeget. A rendesnél jóval nagyobb a forgalom Itt va­lami van Hajrá! Az emberfolyam sodrába vetem magam, felfrissülve ■ a kíváncsiságtól törtetek az isme­retlen cél felé, ahova akarva, nem akarva ragad a tömeg magával. Már bent járok jó mélyen a liget­ben, amikor egyszer csak a fák közé bujtatva elém tűnik egy gran­diózusan elterülő épület: az Ipar­csarnok. Észbe kapok. Hisz itt van­­ a tegnap megnyiltott árumintavá­sár! Ide özönlik a nép tarka ösz­szevisszaságban, innen folyik visz­­sza az áradat ugyanazon az úton.­­ Az épület körül magánfogatok és autók százai vesztegelnek, itt ott ■ fényesen felcsillan egy egy díszbe öltözött lovasrendőr sisakja, a karminpiros nyeregtakaró élénk kontrasztot vált ki a sűrü zöld , lombok között. Az Iparcsarnok előtt rózsagrup­pok és lugasok között gyönyörű­­ szökőkút áll széles medencével. A­­ vízből nagy kőtömbök emelkednek ki s játszi nimfák, pajzán tritonok, bohókás delfinek játszadoznak raj­tuk. A vízből ? Dehogy is! Még­­­ egyszer jól szemügyre veszem a­­ medencét s csak a szökőkút szökő vize hiányzott — más minden megvolt a hangulathoz. Nimfák, tritonok, sellők — és mindezek viz nélkül?! Hirtelen eszmetársi­­tással mi magunkra, csonka ha­zánkra gondoltam. Lehet élet ná­lunk életfeltételek nélkül? Mi is viz nélküli sellők vagyunk, szom­jasak, epedők... és nincs viz, nincs tenger, ami szomjunkat ol­taná! S mégis. A tarka csoporto­­zatból diadalmasan emelkedik ki az erő — talán sellő — talán Hun­gária — s győzelmi pálmát lobog­tat az árumintacsarnok felé, mintha Csonka J Magyarország — nervi ország. Egész Ír Magyarország — mennyország.

Next