Somogyi Ujsag, 1922. június (4. évfolyam, 133-145. szám)
1922-06-23 / 140. szám
2 amely szomorú fényt vet Bosznia- Hercegovina mai siralmas helyzetére. Különösen a szarajevói választásokat kíséri nagy figyelemmel a lap. A választásokat Pasics egy rendelettel elhalasztotta, mert nem látta biztosítva azt a körülményt, hogy a községek élére szerb vezető emberek kerüljenek. A szarajevói választások Pasics szerint csak akkor lesznek megtartva, ha biztosítva látja azt, hogy olyan elemek kerülnek be, akik feltétlenül biztosítani fogják nemcsak Szarajevóban, de egész Bosznia-Hercegovinában a szerbeknek a vezetést és a hatalmat. Ugyancsak a fenti lap nevezett száma tiltakozik az ellen, hogy a Karagyorgyevics dinasztia a „délszlávok egységes uralkodóháza“ nevet viselje, mert a fejedelmi nász alkalmával készült film és egyéb felvételekre ezt az írást helyezték el. Mentse meg az ifjúságot! A magyar társadalomhoz! A háború által ránk nehezedett elviselhetetlen szociális állapotok könyörtelen erővel sújtották főleg azt az ifjúságot, amelyik mindig kétséggel áldozta mindenét a Haza oltárára egy jobb jövő reményében. A megérdemelt jólét helyett jött a nyomor a ruhátlanság s a téli kínzó hideg rettenetes nyomora. Voltak, kik megértették, hogy a nemzet jövője forog veszélyben s lelkiismeretük szavára hallgatva, adományaikkal igyekeztek megmenteni az ifjúságot. De egyeseknek a jóakaratu nemesszivüsége és áldozat készsége mind csak egy csepp volt a nyomor tengerében. És ezért az ifjúság maga vette kezébe a megélhetéshez és munkához szükséges anyagiak előteremtését: megszervezte a „ Magyar Diáknyomor enyhíti Akciót hogy anyagilag függetlenítse magát, mert egyenesen haladni, csak anyagilag függetlenül lehet. Az Akció nem óhajtja az amúgy is nagyon sok oldalról igénybevett társadalmat újabb áldozatokkal terhelni, hanem a kellemes szórakozás derűjén át akar céljának megfelelni : nyári mulatságok, szinielőadások, hangversenyek, kabarék s táncestélyek rendezése által. A nagyarányú akció sikeres megindításához az ifjúság szenvedését megértő s vele együttérző társadalom erkölcsi és anyagi támogatására appellál. A Magyar Diákizemorenyhítő Akció vezetősége. Ideiglenes helyiség: Budapest, IX., Kistelek-u. 1, II. em. — Pincérek alakuló közgyűlése. A kaposvári pincérek, szállodai alkalmazottak és segélyszemélyzet stb. f. hó 2- án, pénteken éjjel 2 órakor a Munkás Otthonban tartja alakuló közgyűlését. Előadó Budapestről. Pontos megjelenést kér az előkészítő bizottság. SOMOGYI WJSÁG 1922. június 23 Mikor lesz végre készen a strandfürdő? Látogatás a „strandon“ — Nem kell már sokáig várni — és fürödhetünk — Nem lesznek borsos fürdőárak - Kaposvár oázisa lesz a strandfürdő — Klekner Alajos igazgató nyilatkozata „Szegény strandfürdő“ — Így beszélnek róla a városban — de nehezen születik meg.“ És lemondólag intenek. Minden különösebb izgalom nélkül. Már kedvük sincs, mint tavaly, kijárni a „földhányásokhoz“ és „vacak deszkabódékhoz“, mert a benfentesek azt is tudni vélik, hogy: „az idén sem lesz abból semmi“. Nekik, a peszszimistáknak már nincs lelkierejük kimenni a „sóhajok földjére.“ — Irtózatos nézni azt a piszmogást, szuszogást, ahogy azok az emberek kavargatják a malten. Csak feldühösítem magamat, ha kimegyek. — Mondotta egy tavalyi napi vendége a száraz strandnak Pedig nincs igaza. Mintegy 25 — 30 munkás sürögforog az egyáltalán nem „vacak deszkabódék“ és „földhányások“ között mindennap kora reggeltől késő estig. A szorgalmas munkának meg is van a látszata. A bedőlt 70 méter hosszú betonfal helyébe kétszeres vastagságban újat építettek. Már napok óta készen van. A medence belsejében készülő beton falak, melyek lépcsőzetessé teszik a bejárást, csütörtökön délelőtt elkészülnek. A betonmunkák ezzel befejezettnek is tekinthetők és meg lehet kezdeni a víz bevezetését. Erre a célra most építik az artézi kúttól a csővezetéket, mely a büffé előtt fog a medencébe vezetni, ahol előzőleg egy tusst lát el vízzel, ami arra fog szolgálni, hogy a vízből kilépők homoktól megtisztisztitva mehessenek az öltözőkbe. A csővezés is még e héten okvetlenül készen lesz s akkor körülbelül 4 és nap alatt megtölthető lesz a hatalmas, 3885 köbméter vizet igénylő medence, az artézi kút percenként 500 liter 22 C. melegségű vizet adó kútjából. A medence impozáns aránya csak a medence déli részéről bontakozik ki. Innét nézve, nem is lehet csodálni, hogy olyan sokáig tart az építkezés. Vágyat érezni, hogy a szemben levő oldal strandján végig nyújtózkodva sütkérezzen az ember a napsugarakban. Ennél a gondolatnál azonban egy nagyon kellemetlen és felette bosszantó hít hatása alá kerül az ábrándos szemlélő. A városban tudniillik arról suttognak a „felelőtlen elemek“, hogy egy fürdőjegy 70, mondd hetven koronába fog kerülni. Több helyen érdeklődtünk a hít valódisága felől és mindenhol azt a megnyugtató kijelentést tették, hogy az egésznek semmi alapja nincs, amennyiben a fürdőárak megállapításáról ezidáig szó sem volt, amennyiben ez olyan részletkérdés, melynek tárgyalására csak később kerülhet sor, amikor majd a fürdőt megnyithatják. A mondott magas ártól tehát nem kell félni, mert a belépődíjak megállapításánál a társaságot más intenciók fogják vezetni. E tudattól megnyugtatva szemléltük már a strandfürdőnél folyó munkálatokat, mikor a reggel üde levegőjében megjelent egy magas öregúr, Klekner Alajos, a strand fürdő igazgatója. Hozzásiettünk, mert „hivatalos igét“ akartunk hallani a vágyak terminusáról. A szimpatikus „Lujzi bácsi“, aki nem szokott olyant mondani, aminek biztosságáról nem győződött meg személyesen, kérdésünkre a következő spártai, de rövidsége dacára is sokatmondó nyilatkozatot tette: — A munka e héten teljesen be lesz fejezve; a medence feltétlenül olyan állapotban lesz, hogy a víz beeresztését megkezdhetjük. A jövő hét végén, véleményem szerint okvetlenül lehet fürödni a medencében. Hogy a strandfürdő megnyitására is sor kerülhet e a jövő héten, az csak attól függ, hogy a vezetőség a különféle kisebb, legnagyobbrészt famunkák befejezése előtt át akarja e adni hivatásának a fürdőt Ugyancsak hátra van még a parkírozás, amivel valóságos oázissá teszik a strandfürdő környékét, véleményünk szerint azonban ennek befejezése előtt is meg lehet nyitni a fürdőt, mert a közönségnek nem park, hanem a víz kell. Hisszük, hogy így is lesz ... — Lesz-e por a somogyi olimpiászon ? Ez a kérdés izgatja most a közönségnek azt a részét, amely érdeklődik a sport iránt, de nem a por iránt, melyből „elege van“ az utcán is. Tudniillik, eddig akárhányszor előfordult a mérkőzéseken, hogy a legszebb pillanatokból nem láttak semmit a nézők, mert elborította őket is és a játékosokat is a szaharai porfelleg, amit vagy a lágy szellő, vagy a kocsikázók zúdítottak a pályára. A büszkeségünket, melyben elsők vagyunk az országban, a „somogyi olimpiászt” mozgóképen örökítik meg. Vájjon mit szólnak az országban, ha a képen egyszer csak azt látják, hogy nem látnak semmit, mert mindent elhomályosít a por? Akkor megkérdezik, hogy nem-e a Szahara kellős közepén fekszik Kaposvár. Mivel erre a dicsőségre nem aspirálunk, megújítjuk az egyik számunkban már elhangzott kérésünket: néhány kocsi vizet kérünk a sportpályára , a somogyi olimpiászra való tekintettel, hogy szégyenbe ne maradjunk. .. In hoc signo vinces Pesti levél Budapest, június 18. Vasárnap lévén, méghozzá délelőtt, az embernek bizony elég sok tervezgetésébe kerül, mit volna a legcélirányosabb tenni Kaposvárott már nem csinálhatja az ember ilyen töprengően. Nincs más választás, mint a délelőtti mise utáni, esetleg előtti korzó, feltéve ha nincs más választás (t. i. nemzetgyűlési) vagy valami dunántúli olimpiász. De itt Pesten, ilyen rettentő kánikulában bsz nem igen siet az ember az utcára, különösen ha a templom is, meg a korzó is messzi van. Nincs más hátra — mint a liget és mire ezt megállapítom, már ott is vagyok A liget szép — a liget jó — gondolják Kaposvárott és gondolom én is — de nem mindenkor. Ennyire meleg időkben ez a legrosszabb hely Pesten. Oly porfelhőket kerget a szél, hogy Kaposvárra gondolom magam és még a tavat sem látom meg, mert egyszerűen kényszerítve vagyok lecsukni a szemeimet. Fáradtan böngészem a Stefánia után fel alá hullámzó tömeget. A rendesnél jóval nagyobb a forgalom Itt valami van Hajrá! Az emberfolyam sodrába vetem magam, felfrissülve ■ a kíváncsiságtól törtetek az ismeretlen cél felé, ahova akarva, nem akarva ragad a tömeg magával. Már bent járok jó mélyen a ligetben, amikor egyszer csak a fák közé bujtatva elém tűnik egy grandiózusan elterülő épület: az Iparcsarnok. Észbe kapok. Hisz itt van a tegnap megnyiltott árumintavásár! Ide özönlik a nép tarka öszszevisszaságban, innen folyik viszsza az áradat ugyanazon az úton. Az épület körül magánfogatok és autók százai vesztegelnek, itt ott ■ fényesen felcsillan egy egy díszbe öltözött lovasrendőr sisakja, a karminpiros nyeregtakaró élénk kontrasztot vált ki a sűrü zöld , lombok között. Az Iparcsarnok előtt rózsagruppok és lugasok között gyönyörű szökőkút áll széles medencével. A vízből nagy kőtömbök emelkednek ki s játszi nimfák, pajzán tritonok, bohókás delfinek játszadoznak rajtuk. A vízből ? Dehogy is! Még egyszer jól szemügyre veszem a medencét s csak a szökőkút szökő vize hiányzott — más minden megvolt a hangulathoz. Nimfák, tritonok, sellők — és mindezek viz nélkül?! Hirtelen eszmetársitással mi magunkra, csonka hazánkra gondoltam. Lehet élet nálunk életfeltételek nélkül? Mi is viz nélküli sellők vagyunk, szomjasak, epedők... és nincs viz, nincs tenger, ami szomjunkat oltaná! S mégis. A tarka csoportozatból diadalmasan emelkedik ki az erő — talán sellő — talán Hungária — s győzelmi pálmát lobogtat az árumintacsarnok felé, mintha Csonka J Magyarország — nervi ország. Egész Ír Magyarország — mennyország.