Sopron, 1905. január-március (35. évfolyam, 1-39. szám)
1905-01-01 / 1. szám
gatott fejedelmi akarat zordon ereje elől. Várjon fenn áll-e ha csak egyetlenegy is az itt vázolt előfeltételek közül, amelyekben többé-kevésbbé magyarázatra lelt az osztrák centralizáció ma már rég túlhaladott államrendszere? Ám a nemzetiségi erőalakulás szédületes versenyében ma már messze előre került a szláv fajoknak egyre növekvő számaránya s az a németség, mely valaha joggal hivatkozott kulturális és számbeli felsőbbségének perdöntő erőviszonyaira, rohamosan részit tért az állami megnyilvánulás összes fázisaiban. A hadseregnek nyelvben német, szellemben osztrák intézményeit is mind hatalmasabb erővel döngeti a magyar nemzeti eszme s ekként az összbirodalmi álláspont leghatalmasabb támasza, az osztrák katonai szellem porlik el az egész vonalon s ad helyet a nemzeti védelem gondolatának. A nemzeti és fajviszonyok ilyetén alakulása mellett van-e még vájjon csak a legparányibb jogosultsága is annak az irányzatnak, mely históriai múltra visszatekintő nemzeteket hajt rabigába s láncokkal akasztja meg a nemzeti lélek fenséges szárnyalását? Nem történelmi paradoxon-e vájjon, hogy enyészve törpülő fajerő előtt hajtson fejet erőtől duzzadó nemzeteknek százados önérzetes fegyvereit szánalmas kishitűséggel rakja le egy hatalombitorló fajréteg lábai elé! Az osztrák centralizáció kísértetének véget kell tehát vetni — magyar nemzeti erővel ha kell, mert ameddig a népek kedve és lelkülete ellenére reájuk erőszakolt német nemzeti fölény útjában áll az erőteljesen lüktető faji érzés szülte hatalmi kialakulásnak, addig csupán a szélsőségek völgyhajlásaiban és szakadékai között hánykódik a kettős monarkia népeinek minden életnyilvánulása. Mily szédítő perspektívája tárul elénk a magyarság világhistóriai hivatásának, ha a magyar közvélemény felemelkedik történelmi kötelességérzetének magaslatára s a magyar ellenzékek egybetömörülése a birodalmi gondolat romjain teremt utat nemzeti nagyságunknak ! T. L. Szilveszter-éji álom. Fagyos Észak hideg szelét Zúgva, sírva lehelte szét. Fényes, meleg bálteremben Ez a nóta ismeretlen. Takaródét muzsikálnak A Szilveszter éjszakának. Takaródét muzsikálnak, Sír vonója a cigánynak, Kemény padon a ligetben Szendereg egy ismeretlen , Darócruhás, ütött-kopott, Lent a földön a koldusbot. Takaródét muzsikálnak.. . Szökik onnét gond és bánat! Büszke urak, cifra dámák Kipirulva, vígan járják. Sok boldog szív álmodása, Szép valóra lesz beváltva. — Szél rázza a derek ágat, Halk zizegés, moraj támad... (. — Üt az óra. — Agg Szilveszter Sírba roskadsz, sírba fekszel. — A kik ott bent mulatoznak, Örülnek a vidám tornak. Egy sem akad siratója, Cseng, kacag a vidám nóta.. . — Márciusnak idusára Vándort visszaviszi álma... Lát rajongó, zúgó népet. .. Mintha láncot csörgetnének, — Láncot, amely összetörve Rabkezekről hull a földre! Harsona szól, dobpörgése, Üdvrivalgás tör az égbe! A honvédek masíroznak, Mind újonc még, — hős már holnap! — SOPRON. A kamarilla akarja, Sopron, december 31. A király teljesítette a kamarilla óhajtását és megadta Tisza István gróf miniszterelnöknek a felhatalmazást, hogy az országgyűlést feloszlassa. Január 4-én a király trónbeszéddel berekeszti az országgyűlést úgy, hogy január végén és február első napjaiban megtörténnek az új választások. Nem hittük, hogy ez bekövetkezik, hogy újabb rést üssenek alkotmányunkon, hogy a „legalkotmányosabb“ jelzővel illetett királyt rá lehessen venni arra a cselekedetre, mellyel a nemzeti akaratot terrorizálni akarják. Megtörtént. Az erőszak romboló útjában nem ismer határt, vakon rohan, de „megálljt“ parancsol majd neki a nemzet, mely e vészes pillanatokban tudja, hogy mi a kötelessége és azt teljesíteni is fogja. Eszünkbe jutnak Andrássy Gyulának, a volt első miniszterelnök szavai, a melyeket Teleki László grófhoz intézett: Én Magyarország és a dinasztia együttélését óhajtom tiszta szívemből, — mondá Andrássy — de ha kiderülne, hogy Magyarország önálló államisága, a dinasztia ellenállása mellett nem szerezhető meg és a forradalom kikerülhetetlenné válnék, akkor én is ott leszek a többiek között! És amit Andrássy nem remélt, az bekövetkezett. Nem gondol ugyan Magyarországon ma még senki sem a végletekre, de annyi máris bizonyos, hogy az a szakramentum, amelyre eddig a nagy többség esküdött, a 67-es alap, csődbe jutott, hogy ez az alap oka mindannak, ami Magyarország önálló államiságának, a nemzeti állam kiépítésének lehetőségét éppen a dinasztia kamarillája akarata következtében megakadályozza. Dinasztia-ellenes hangokat ma még csak elvétve hallunk az országban, de az események oly rohamosan torlódnak, hogy — amitől az Isten mentsen, — az is bekövetkezhetik még. Ami történt és ami ma történik, minden, minden azt célozza, hogy a nemzeti élni akarást megtörjék és hogy a nemzet nagy igazságait megbuktassák. De hasztalan minden erőlködés, „ott leszek én is a többiek között“ — mondja ma minden igaz magyar. És tényleg együtt vagyunk mindnyájan, mert A vándornak altatója Ez a fagyos, síri nóta. Neki is van álmodása: Lelke mintha visszaszállna. Megszakad a zene hangja, Új tánc perdül, német fajta. A keringő hangjainál, Szív a szívnek üdvöt kínál. Úgy mulatnak, úgy vigadnak; Nagy a kedve az uraknak! — A vándor kint az éj fagyán Álmodik. — Óh, álma talán Visszaviszi régi korba, Hogy arcát úgy beragyogja! A jelennek minden átka, Egy álomért megbocsátva! Egy álomért, mely valós volt! Mely rábűvöl derűt, mosolyt!... — Egy riadó harsonása ■ Zúg az álom országába ! Egy riadó, harcok szava: * „Talpra magyar, hí a haza!“ velünk a jó ügy, velünk az igazság és velünk az Isten ! Két táborra oszolva áll az ország. Az egyik, a minden zsarnoki hatalmat támogató kormánypárt, a másik, a nagy és egységes függetlenségi párt Természetes, hogy a bérelt sajtó nem riad vissza a gyanúsításoktól, amellyel az egy jelszó alatt felvonuló nemzeti akaratot meggyanusíttatja. Erkölcsi lehetetlenségnek bélyegzik a balgák a nagy egyesülést, mert abban különféle felekezetekhez tartozó hazafiak hirdetik és követelik a nemzet igazát. Csak a vak nem látja, hogy a felekezeti háborúság ideje lejárt ; eddig sem táplálkozott az a magyar nemzet természetéből, épp azért csak ideig óráig vehetett ezt a lelkeken. A felekezetek szerint pártára szakadt Magyarország ideje letűnt, helyét a nemzeti eszméért, a nemzeti függetlenségért való lelkesedés és tántoríthatlan hit és st'up rajongás váltotta fel. És ez a hit és az ország legjobbjai által táplált és szított rajongás csodákat mivel az emberi szikekben. Hasztalan minden erőlködés, a szebb és boldogabb Magyarország kifejlődését megakadályozni többé nem lehet. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtószere... 1905. január 1. Rend és béke. Sopron, december 31. Rend és béke a két jelszó, mellyel a kormánypárt csatába indul. Jól mondá a csütörtöki városi közgyűlésen az ellenzék szónoka, Bella Lajos tanár, hogy e két jelszó érdekében megkockáztatta a helybeli kormánypárt azt az eshetőséget is, hogy a város tanácskozó termét zene-bona színhelyévé is teszi. E tekintetben vakon követi mesterét, Tisza István miniszterelnököt. Ez is a rend és béka érdekében nov. hó 18-án túltette magát házszabályokon, hogy azután a lex Dániel segítségével örök időkre biztosítsa a rendet s békességet az országgyűlés házában. Hogy milyen sikerrel, mindenki látja. Illuzóriussá téve ezáltal a nemzet két legféltettebb jogát, az adó- és újoncmegszavazás jogát, mondta Bella, mert záros határidőhöz kötvén ezek tárgyalását, a mindenre kész többséggel megszavaztat mindenféle előterjesztést. Az abszolutizmusnak legkényelmesebb formája ez, mely a kormányt minden felelősség alól fölmenti, áthárítván ezt a többség nagy táborára. Akkor a nyers abszolutizmus többre becsülened, legalább őszinte én nem kendőzi magát. A lex Dániel segítségével a béke és rend érdekében akár Bécsbe is terelhetnek bennünket. Más népeken is megesett már, hogy a rend és béke kedvéért lemondtak a szabad intézményekről. Ott van az angol nemzet, mely a Megrezdül az öreg vándor. — Ébren van tán, nem is álom ? Hideg dér hull az arcára. Részeg néptől jött a lárma ! „Csal a köny is szempillámon, Ebbe korba — ilyen álom!“ —