Soproni Hirlap, 1930. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1930-10-01 / 223. szám

o SOPRONI HI­rLAP 1930. október 1. Legközelebbi országos vásárok a me­gyében: Sopron megyében legközelebb, október 18-ig bezárólag a következő he­lyeken lesz országos vásár: Október hó 2-án (csütörtökön) Fertőrákoson, októ­ber 4-én (szombaton) Bőben, október 6-án (hétfőn) Beleden, Bőben, Hegykőn és Sopronban, október 9-én (csütörtö­kön) Csornán (havi) és október 13-án (hétfőn) Mihályiban. 1­7afAflVll rtIPITPfl/ a7q4­ f Szakszerűen csomagolva vidékre is szállít Gruber J. utóda Horváth ^ UllllUll­­­Cl­lIlv^Cl­KCZCll • József csemegekereskedő Sopron, Várkerület 107. Telefon 375. * Wágner Mihály csornai plébános ünneplése Színpompás és bensőséges ünneplésben részesítette névnapja alkalmával Wágner Mihály plébános, szentszéki bírót, Csorna egyházközsége és társadalmának minden ré­tege. A hivatalok és testületek küldöttségi­­leg tisztelegtek a plébánián, ahol a küldött­ségek vezetői meleg szavakkal köszöntötték szeretett plébánosukat. Wágner Mihály plé­bános, szentszéki bíró, az elhangzott üdvözlő beszédekre meghatódva mondott köszönetet. “ A délután folyamán a polgári leányiskola­­ növendékei üdvözölték hitoktatójukat, majd 1­5 órakor az Isteni Megváltó Leányai iskolá­jában ünnepi előadás következett, a nézők között ott láttuk Csorna társadalmának elő­kelőségeit és a polgárok nagy tömegét. Este a helybeli dalárda Ehrenwerth Hugó veze­tésével lampionok színpompás megvilágítá­sában vonult a plébánia elé. Megható lát­vány volt, amint a híveknek többszáz főre rugó tömege néma csendben szorongott a plébánia ablakai alatt s hallgatta a cigány­zenétől kisért éjjeli szerenádot és bensősé­ges szeretettel ünnepelte névnapja alkalmá­ból Wágner Mihály plébánost.­ ­ p (1 15­0­ 56, Saenger Ferenc dr. 4, Gansriegler István 1 szavazatot kapott, így aljegy- s­zövő M­i­k­ó Bélát választotta a törvény-­­ hatóság. A megválasztottakat, miután a hivatali esküt letették, a főispán üdvözölte, aki lelkükre kötötte, hogy a régi tradíció­kat szívják magukba és minden mun­kájukban a megye iránti szeretet ve­zesse őket. A Soós Géza elhalálozásával meg­üresedett egy központi választmányi tagságra a közgyűlés egyhangú lelkese­déssel Szolnoky Dezső kormányfőta­nácsost, a hercegi uradalom központi igazgatóját választotta meg. A költségvetés vitája Áttérve a megye háztartási költség­­vetésére, a főispán azt indítványozta, hogy ahhoz elsősorban csak általános­ságban szóljanak hozzá a bizottsági ta­gok. Miután az indítványt elfogadták, Nagy Gyula bágyogi plébános emelke­dett szólásra. Nagy Gyula plébános: A legáltalá­nosabb hozzászólás: takarékosságot ké­rünk. A nép olyan helyzetbe került, hogy a mainak súlyosabb terheket elvi­selni nem tud. Magasnak találja a költségvetés né­hány tételét, majd így folytatja: — Az iskolánkivüli népoktatás szép dolog, de első az elemi iskola. Az isko­lán kívüli népoktatás ellenőrzői napidí­jat kapnak ugyanakkor, mikor a tanító­ság panaszkodik, hogy tőlük hivatalos útjaik után megvonták a napidíjakat. Sok nehézséget okozott az a rendelet, mely nem engedte, hogy a tanulók szorgalmi idejét megrövidítsék. A falusi szegény szülőnek szüksége van gyer­meke keresetére azért, hogy ruházhassa s igy iskolába küldhesse. Ha a gyermek tavasszal és ősszel nem kereshet, nem mehet iskolába, mert nem lesz se csiz­mája, se ruhája. A mi jó magyar né­pünk akarja, hogy gyermeke tanuljon, nem bánja azt se, ha az elemi iskolák osztályait nyolcra emelik, de nemcsak tanulni, hanem élni is kell. Előbb élni, azután tanulni. Kéri a megye vezetőségét, hogy kü­lönösen manapság nagy gondot fordít­sanak, a falusi szegényekre és a munka­­nélküliekre. Majd felveti a kérdést, mi­ért bánnak előnyösebben a városi mun­kanélküliekkel, mint a falusiakkal. Mi­vel nem dőlt be az októberi gondolat­­nak? Nem fog bedőlni a jövőben sem. A gazdák helyzetét, mely világszerte súlyos, helyi természetű ügyek is meg­nehezítik. Az ilyen nehézséget a ható­ságoknak el kell hárítani s egyben min­den gazdasági visszaéléstől meg kell őket óvni. Ha a gazda valamely terme­lési szerződést megszeg, megbüntetik. Ugyanakkor, ha a gyáros, vagy vala­mely nagyiparos a szerződésszegő, az utóbbiaknak semmi bajuk sem történik. Kifogásolja, hogy a vaárnapi munka­szünetet nem tartják meg és ezen a téren a jegyzői irodák mutatnak pél­dát. Kéri a megye vezetőségét, hogy ezt ne engedje s ne engedje meg azt se, hogy idegen kereskedők faluhelye­ken vasárnap bonyolítsanak le vásáro­kat. Több, kisebb jelentőségű ügy szóvá­­teszi, kérte a közgyűlést, valami for­mában hasson oda, hogy a kormány a balettát eltörölje. Beszédét így fejezte be: — Én a legteljesebb elismeréssel és bizalommal viseltetem a megye vezető­sége iránt, az elhangzottakat azonban meg kellett említenem, hogy azokon se­gítsenek. A költségvetést általánosság­ban elfogadom. A következő szónok, Szabó István dr. felszólalásában támadja az egész kormányzati rendszert s azon keresz­tül a megye vezetőségét is. Szerinte a megyei közigazgatás erőszakolt (élénk ellentmondások), a jegyzői irodák mun­kával agyonterheltek. A jegyzőknek, mintha mindegyik Sopron városát igaz­gatná, kettős könyvvitelt kell vezetni­ük. Állítja, hogy elvonták a falutól a bevételt. A költségvetést, mivel az a tavalyival szemben némi emelkedést mutat, nem fogadja el. Csigó Pusztai János csatlakozik Szabó Istvánhoz. Nagy a munkanélküliség és egyre nő a nyomor. Az egyenes adókat apasz­totta a kormány, nem szabad nekünk emelnünk az adótételeket. Östör József dr. képviselő: Én ezt a költségvetést négyszer tárgyaltam már, tehát jól ismerem. Kizárólag gya­korlati szempontból kívánok rávilágí­tani. Helyes, ha a panaszokat idehozzuk a megyeháza nagytermébe, de akkor, ha fölsoroljuk, mi a baj, mondjuk m­eg azt is, hogyan lehet azon segíteni. Ezt várnám én az új törvény­hatóságtól.­­ Ami a takarékosságot illeti, egyet­értünk. De hol van a takarékosság ha­tása? Mert nem szabad elfeledkeznünk, hogy szükségletek is vannak és a fede­zetről gondoskodnunk kell. S mivel ren­dezett államban élünk, a fedezetet más­hogyan, mint közadókból előteremteni nem tudjuk. Nem szabad elfelednünk, hogy a pótadó kulcsa csak látszatra emelke­dett. Kisebb lett az adóalanyunk. Az összes emelkedés, a testnevelési alapnál van és 3(KX) pengő. Ne szavazzuk meg ezt az összeget és akkor egy fillér emel­kedés se lesz.­­ Szólni kívánok még a munkanél­küliségről. A takarékosság után ezt a kérdést tartom a legfontosabbnak. Hogy ezt a kérdést kielégítően elintéz­ni nem tudjuk, az kétségtelen. A városi munkanélküliséget a városnál egy kalap alá venni nem lehet. A megyének ez a kérdés új és nehéz probléma. Csakis a községekkel karöltve lehet megoldani. A főszolgabírák vizsgálják meg a közsé­geket, nem tudnak-e valahol közmunkát biztosítani. Ahol lehet és szükséges, biz­tosítani kell. Sokan kérdeznék, miből? Adókat kivetni nem lehet. Ilyen esetek­ben segíthetne a megye. Itt van pél­dául az iskolán kívüli népművelés 20000 pengője. Azt fel lehetne használni. Van­nak megyék, ahol a gazdasági viszo­nyokra való tekintettel az idén a nép­oktatást felfüggesztették.­­ Vigyáznunk kell azonban, hogy a munkanélküliség ne legyen frá­zis. Ellen kell­őriznünk. Csak arról a mun­kanélküliségről beszéljünk, amely a rendesnél nagyobb. Mert hiszen tisz­tában kell lennünk azzal, hogy bizonyos fokú munkanélküliség, mely nem ma­gyar jelenség, mindig volt egy bizonyos időszakban. A munkanélküliség enyhí­tésére egyébként tőlünk telhetőleg min­dent el kell fogadnunk. A költségvetést elfogadja. Kozma Antal dr. beszédében né­hány tételt kifogásol. Nem helyesli, hogy a megye egy létszámfeletti dijno­­kot tart s évi 1585 pengővel díjazza. Kozma Antal: Ezt az 1585 pengőt nem szavazom meg. Simon Géza: Több lesz egy munka­­nélkülivel. Az alispán válasza Miután még Taszler Gyula is fel­szólalt, az alispán válaszolt a felszóla­lásokra. — Valamennyi szónok a takarékosság szükségességét hangoztatta. Ezt a költ­ségvetést megvitatta már a pénzügyi bi­zottság, majd nagyon részletesen a kis­­gyűlés. Mindegyik törölni akart és tö­rölt is. A takarékosságról talán elég is ennyi. — Szóvá tették, hogy a tanítók nem kapnak napidíjat. Aki ismerős a viszo­nyokkal, tudja, hogy egészen a múlt évig kaptak. Tavaly a napidíjak kifize­tését megtagadta a miniszter. Én erre azt kérdeztem illetékes helyen, kifizet­hető-e a napidíj, ha én rendelem be őket. Azt a feleletet kaptam, hogy igen. A válaszra úgy rendeltem be közgyűlé­sükbe a tanítóságot. Többet nem tehe­tek. (Éljenzés.) — Az iskolások szorgalmi idejének meg­rövidítése nem az én, hanem a közigazga­tási bizottság hatáskörébe tartozik. Írjon át hozzá a bizottság és kérje állásfoglalása megváltoztatására. — A munkanélküliség ügyében az a fel­fogásom, hogy ott, ahol lehet, segítsünk. Minket azonban a megye csak any­nyit adhat, amennyit a költségvetés megenged. — Ezen a téren sem vádolhatnak ben­nünk mulasztással. A közelmúltban épült a csornai járási székház, most épül a csep­­regi. Megjavíttattuk a kapuvári székházat és rengeteg hidat építtettünk, amely m­ind­- mind pénzkereseti forrás volt a közönség­­ számára. A községeket — 80 százalékban­­ — mi segítettük ahhoz, hogy építhessenek.­­ Egyszer 128.736, máskor 127.000 pengő se­gélyt kaptak. — Öször képviselő azon megjegyzésére, hogy a közoktatásra szánt 20.000 pengőt esetleg törölhetnénk, az a válaszom, nem hiszem, hogy ő — a kultúra apostola — ilyen indítványt tenne. Mindezek után a közgyűlés a költség­­vetést általánosságban is, részleteiben is el­fogadta, mire délután 3 órakor a főispán a gyűlést felfüggesztette. Délutáni 4 órakor ugyancsak a főispán nyitotta meg a gyűlést. A folytatólagos gyű­lésben a közgyűlés az egyes tárgypontokat a kisgyűlés javaslaslata szerint úgy, ahogy azokat már ismertettük, fogadta el.

Next