Soproni Napló, 1910. július-szeptember (14. évfolyam, 147-222. szám)
1910-07-01 / 147. szám
neit»1 évi és 17-IA ,s a huír le. 147. (1889.) szám. XIV. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP. Telefonjelentéseink. A képviselőház ülése. Elnökválasztás Budapest, junius 30. Neusziedler Károly alelnök negyed 11 órakor megnyitja az ülést. Bejelenti, hogy több képviselő pótlólag beterjesztette mandátumát. Felolvastatja azon képviselők névsorát, akik ellen összeférhetetlenségi bejelentés történt. Bethlen Pál gróf körjegyző felolvassa az elnökválasztásra vonatkozó intézkedést, azután névsorolvasással kezdetét veszi a választás. Neve felolvasása után egyenként az urnához mennek a képviselők. Leadatott öszszesen 294 szavazat, ebből Berzeviczy Albertre 211, Apponyi Albert grófra 78 szavazat esett. Következett az alelnökválasztás. Mikor Burgyán Aladár volt Kossuth-párti, jelenleg munkapárti az urnához lépett, az ellenzéken erős abcugolás támadt, ami a munkapárti lapokon nagy éljenzést váltott ki. Kabos Ferenc 196, Návay Lajos 195 szavazattal alelnökök lettek. (Meskó 71, Rakovszky 40 savazatot kaptak). Háznagy: Angyal József. Jegyzők: Lovászy Márton,Jiammerskg László, Nyegre József, Szinnyei Merse Six, Vermes Zoltán és Rudnyánszky Gy. :ek. Neusziedler Károly korelnök búcsúzik Isten áldását kéri a Házra. Berzeviczy lelkes éljenzések között elalja az elnöki széket s az egész háztöltéssel fogadott remek beszédben köszöt mond a bizalomért; elvei megtagadása its szigorú bírája és védője fog lenni azapályoknak és amennyiben tisztességes, ellenzékre szükség van, nem fog soha szabályok ellen véteni, de nem engedi ezt mások is tegyék, zután a holnapi napirend megállapitá- lezárta az ülést. A gyilkos színész, pest, jan. 30. Liszkay, a gyilkos szirmára kitűzött tárgyalását a bíróság vitás kiegészítése végett elhalasztotta. A pénzügyminiszter itthon, est, jun. 30. Lukács László pénzszter Bécsből, ahol az osztrák pénzzterrel folytatott a bank ügyében okot, hazaérkezett. Mivelhogy a tárnem vezettek eredményre, az osztügyminiszter legközelebb tudakezik, hogy a tárgyalásokat foly ó tüzérkapitány halála. ipest, jun. 30. Fleischmann túrnak, — aki hirtelen elhunyt — lboncolják. Ugyanis élete 650.000 it a Dunánál biztosítva. Most az vült fel, hogy a rokonság tudta, any Szívbajos, ezért biztosítóikörülményt a biztosító társasigttált. A boncolás elé az érdekel figyelemmel tekintenek. Peticióözön. mi jun. 30. Ma délig a Kúriáhozrkezett. Ezek között minden nap. A koalíció utolsó határköve. Sopron, junius 30. A leírái előtt állott egy hírlapíró, aki a koalíciós kormány ellen súlyos vádakat emelt. Vele szemben ült Wekerle Sándor, a koalíciós kormány volt elnöke és rágalmazással vádolta a hírlapírót. Két napig vergődött a vádlott és lépésről-lépésre hátrált meg. A pert ítélet döntötte el és ennek elébe vágni nem volt szabad. Nem is az a fontos, hogy a szörnyű vádakért, amelyek a koalíciós minisztérium felé hangzottak és amelyeket a hangoztatójuk bizonyítani alig tudott azzal a Wekerlével szemben, akinek a kis ujjában van az egész per anyaga, milyen büntetést rótt ki a szigorú bíróság. Nem is ez az, amiről beszélni akarunk, vájjon ezek a vádak igazak-e vagy sem. Szomorú valóság azonban, hogy ezek a vádak, panamákról, üzletekről, nem tisztességes alkukról, a közvélemény körében kétségbeejtő módon el vannak terjedve. Már most akár igazak ezek a vádak, akár nem, felháborító, hogy Magyarországnak olyan kormányai legyenek, amelyekről széltében-hosszában ilyen szörnyű vádakat emlegetnek. A nép szava, isten szava. A közvélemény, ismeretlen és titokzatos utakon, az igazság birója. Az ő ítélete felebbezhetetlen . . . Akár elkövette a koalíciós kormány ezeket a bűnöket, akár nem, a közvélemény kimondta az ítéletet, amelyet bármely okból az a kormány feltétlenül megérdemelt. Magyarország régi átka, a kormányai ellen fölzúgó, sugdosott panamavádak. A kormányok, bármi módon, de okot, vagy ürügyet adtak a sugdosásra mindig. A vádak azonban a koalíciós kormányzat alatt oly lesújtó tömegben és hangossággal kezdtek felzúgni, hogy azokat szó nélkül hagyni nem lehetett. És ami magában véve is elég szokatlan és szomorú dolog: a törvényszék kénytelen volt egy letűnt politikai rendszer emlékeit oly szempontból mérlegelni, hogy azok tiszták-e vagy sem és a megvádolt állami ténykedések korrektek-e vagy sem. Az országos érdekességű politikai sajtóper anyagából mi csak azzal a tapasztalattal foglalkozunk, hogy ime a koalíció politikájának szomorú fejfája ez a pör. Az a szomorú benne, hogy ez a pör egyáltalán keletkezhetett és a bíróság kénytelen foglalkozni vele. Hogy maga a pör anyaga az igazsággal milyen viszonylatban van, ezt az esküdtszék bölcsesége döntötte el. De hogy ez a pör milyen viszonylatban van a politikával, nevezetesen a koalíció életképtelenné vált politikájával, azt mindenki eldöntheti, akit a koalíció kormányzati uralmának emlékei még ma is gyötörnek. Voltaképpen nem is az a közügy ebben a perben, hogy valaki rágalmazott-e és ha igen, hogyan torolta meg ezt az igazságszolgáltatás. Ez büntetőjogi matematika, amelynek az eredményét mindenkinek a magyar igazságszolgáltatást megillető nagy tisztelettel kell fogadnia. Ebben a perben a közügy, egy politikai rendszert is túlélt közügy az, hogy keservesen látnunk kell, mily közel tudott férkőzni a vád és a gyanú legmagasabb állami méltóságainkhoz a koalíció idejében. És ebben föltétlenül hibásak a koalíció uralmának tényezői. Nem azért hibásak, mintha az ő működésük valóban kézenfekvő inkorrektségek forrása lett volna, hanem azért hibásak, mert nem óvták meg magukat kellően a látszattól, a szóbeszédtől, amely politikai tisztaságukra fátyolként nehezedett. Az államférfiú politikai inkorrektsége nemcsak ott kezdődik, ahol kézzel fogható, tényekkel bizonyítható panamák vannak, hanem már ott kezdődik, ahol a közvélemény a látszatok és gyanúk híreit magába fogadja. És ehhez nem is kell magának az állami méltóságnak inkorrektnek lennie. Elég, ha azok között akad inkorrekt politikus, akikkel az illető államférfiú politikát csinál. Az inkorrektség tehát nem az államférfiuban van, hanem a politikájában, abban a politikában, amelynek ilyen vádakkal terhelt pör járhat a nyomában. Ezért mi azt hisszük, hogy annak a politikai pörnek, amely az egész ország figyelmét lekötötte, a legfőbb szereplője, egy politikai emlék, mert hála istennek, már csak emléke a koalíció. És ennek a letűnt rendszernek a politikáját mindenképpen megbélyegezte ez a pör. Itt a láthatatlan vádlott, a főszereplő, a láthatatlan vádlott, a koalíció, amely ugyan a politikai temetőjében pihen már de a fejfájára csak most készül a felirat a pör tanulságaiból. I hirdetőeket felvesz: a „Soproni frapió“ Kiadóhivatala Sopron, Várkerület 72. szám alatt.