Soproni Napló, 1910. július-szeptember (14. évfolyam, 147-222. szám)

1910-07-01 / 147. szám

n­­­e­it­»1 é­vi és 17-­IA ,s a hu­­ír le. 147. (1889.) szám. XIV. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP. Telefonjelentéseink. A képviselőház ülése. Elnökválasztás Budapest, junius 30. Neusziedler Ká­­roly alelnök negyed 11 órakor megnyitja az ülést. Bejelenti, hogy több képviselő pót­lólag beterjesztette mandátumát. Felolvas­tatja azon képviselők névsorát, akik ellen összeférhetetlenségi bejelentés történt. Bethlen Pál gróf körjegyző felolvassa az elnökválasztásra vonatkozó intézkedést, azután névsorolvasással kezdetét veszi a vá­lasztás. Neve felolvasása után egyenként az ur­nához mennek a képviselők. Leadatott ösz­­szesen 294 szavazat, ebből Berzeviczy Albert­­re 211, Apponyi Albert grófra 78 szavazat esett. Következett az alelnökválasztás. Mikor Burgyán Aladár volt Kossuth-párti, jelenleg munkapárti az urnához lépett, az ellenzéken erős abcugolás támadt, ami a munkapárti lapokon nagy éljenzést váltott ki. Kabos Ferenc 196, Návay Lajos 195 szavazattal ale­lnökök lettek. (Meskó 71, Rakovszky 40 savazatot kaptak). Háznagy: Angyal József. Jegyzők: Lovászy Márton,­­Jiammers­­kg László, Nyegre József, Szinnyei­ Merse Six, Vermes Zoltán és Rudnyánszky Gy. :ek. Neusziedler Károly korelnök búcsúzik Isten áldását kéri a Házra. Berzeviczy lelkes éljenzések között el­­alja az elnöki széket s az egész háztöl­téssel fogadott remek beszédben köszö­­t mond a bizalomért; elvei megtagadása its szigorú bírája és védője fog lenni a­z­apályoknak és amennyiben tisztességes, ellenzékre szükség van, nem fog soha szabályok ellen véteni, de nem engedi ezt mások is tegyék, zután a holnapi napirend megállapitá- lezárta az ülést. A gyilkos színész, pest, jan. 30. Liszkay, a gyilkos szi­­r­mára kitűzött tárgyalását a bíróság vitás kiegészítése végett elhalasztotta. A pénzügyminiszter itthon, est, jun. 30. Lukács László pénz­­szter Bécsből, ahol az osztrák pénz­­zterrel folytatott a bank ügyében okot, hazaérkezett. Mivelhogy a tár­nem vezettek eredményre, az osz­­tügyminiszter legközelebb tuda­­kezik, hogy a tárgyalásokat foly­­ ó tüzérkapitány halála. ipest, jun. 30. Fleischmann tú­rnak, — aki hirtelen elhunyt — lboncolják. Ugyanis élete 650.000 it a Dunánál biztosítva. Most az vült fel, hogy a rokonság tudta, any Szívbajos, ezért biztosítói­körülményt a biztosító társasig­ttált. A boncolás elé az érdekel­ figyelemmel tekintenek. Peticióözön. m­i jun. 30. Ma délig a Kúriához­rkezett. Ezek között minden nap. A koalíció utolsó határköve. Sopron, junius 30. A leírái előtt állott egy hírlapíró, aki a koalíciós kormány ellen súlyos vádakat emelt. Vele szemben ült We­­kerle Sándor, a koalíciós kormány volt elnöke és rágalmazással vádolta a hír­lapírót. Két napig vergődött a vádlott és lépésről-lépésre hátrált meg. A pert ítélet döntötte el és ennek elébe vágni nem volt szabad. Nem is az a fontos, hogy a szörnyű vádakért, amelyek a koalíciós minisztérium felé hangzottak és amelyeket a hangoztatójuk bizonyí­tani alig tudott azzal a Wekerlével szemben, akinek a kis ujjában van az egész per anyaga, milyen büntetést rótt ki a szigorú bíróság. Nem is ez az, amiről beszélni aka­runk, vájjon ezek a vádak igazak-e vagy sem. Szomorú valóság azonban, hogy ezek a vádak, panamákról, üzletekről, nem tisztességes alkukról, a közvéle­mény körében kétségbeejtő módon el vannak terjedve. Már most akár igazak ezek a vádak, akár nem, felháborító, hogy Magyarországnak olyan kormányai legyenek, amelyekről széltében-hosszában ilyen szörnyű vádakat emlegetnek. A nép szava, isten szava. A köz­vélemény, ismeretlen és titokzatos uta­kon, az igazság birója. Az ő ítélete felebbezhetetlen . . . Akár elkövette a koalíciós kormány ezeket a bűnöket, akár nem, a közvélemény kimondta az ítéletet, amelyet bármely okból az a kormány feltétlenül megérdemelt. Magyarország régi átka, a kormá­nyai ellen fölzúgó, sugdosott panama­vádak. A kormányok, bármi módon, de okot, vagy ürügyet adtak a sugdosásra mindig. A vádak azonban a koalíciós kormányzat alatt oly lesújtó tömegben és hangossággal kezdtek felzúgni, hogy azokat szó nélkül hagyni nem lehetett. És ami magában véve is elég szokatlan és szomorú dolog: a törvényszék kény­telen volt egy letűnt politikai rendszer emlékeit oly szempontból mérlegelni, hogy azok tiszták-e vagy sem és a megvádolt állami ténykedések korrek­tek-e vagy sem. Az országos érdekességű politikai sajtóper anyagából mi csak azzal a tapasztalattal foglalkozunk, hogy ime a koalíció politikájának szomorú fejfája ez a pör. Az a szomorú benne, hogy ez a pör egyáltalán keletkezhetett és a bíróság kénytelen foglalkozni vele. Hogy maga a pör anyaga az igazság­gal milyen viszonylatban van, ezt az esküdtszék bölcsesége döntötte el. De hogy ez a pör milyen viszonylatban van a politikával, nevezetesen a koalíció életképtelenné vált politikájával, azt mindenki eldöntheti, akit a koalíció kor­mányzati uralmának emlékei még ma is gyötörnek. Voltaképpen nem is az a közügy ebben a perben, hogy valaki rágalma­­zott-e és ha igen, hogyan torolta meg ezt az igazságszolgáltatás. Ez büntető­jogi matematika, amelynek az eredmé­nyét mindenkinek a magyar igazság­szolgáltatást megillető nagy tisztelettel kell fogadnia. Ebben a perben a köz­ügy, egy politikai rendszert is túlélt közügy az, hogy keservesen látnunk kell, mily közel tudott férkőzni a vád és a gyanú legmagasabb állami méltó­ságainkhoz a koalíció idejében. És ebben föltétlenül hibásak a koalíció uralmának tényezői. Nem azért hibásak, mintha az ő működésük valóban kézenfekvő inkor­rektségek forrása lett volna, hanem azért hibásak, mert nem óvták meg magukat kellően a látszattól, a szóbeszédtől, amely politikai tisztaságukra fátyolként nehezedett. Az államférfiú politikai inkorrekt­sége nemcsak ott kezdődik, ahol kézzel fogható, tényekkel bizonyítható panamák vannak, hanem már ott kezdődik, ahol a közvélemény a látszatok és gyanúk híreit magába fogadja. És ehhez nem is kell magának az állami méltóságnak inkorrektnek lennie. Elég, ha azok kö­zött akad inkorrekt politikus, akikkel az illető államférfiú politikát csinál. Az inkorrektség tehát nem az államférfiuban van, hanem a politikájában, abban a politikában, amelynek ilyen vádakkal ter­helt pör járhat a nyomában. Ezért mi azt hisszük, hogy annak a politikai pörnek, amely az egész or­szág figyelmét lekötötte, a legfőbb sze­replője, egy politikai emlék, mert hála istennek, már csak emlék­e a koalíció. És ennek a letűnt rendszernek a poli­tikáját mindenképpen megbélyegezte ez a pör. Itt a láthatatlan vádlott, a fősze­replő, a láthatatlan vádlott, a koalíció, amely ugyan a politikai temetőjében pihen már de a fejfájára csak most ké­szül a felirat a pör tanulságaiból. I hirdetőeket felvesz: a „Soproni frapió“ Kiadóhivatala Sopron, Várkerület 72. szám alatt.

Next