Soproni Napló, 1911. július-szeptember (15. évfolyam, 147-222. szám)

1911-07-01 / 147. szám

XV. évfolyam. 147. (2186.) szám. tp­­m 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. H. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195.A POLITIKAI NAPILAP. „Leányok­-Asszonyok“ vasárnapi melléklettel. Szerkesztésés: I Kiadóhivatal: Bacohányi-tér 16—16. utm. | Vörkerfilat 73. azám. Távbeszélő: Szerkesztőség 202. — Kiadóhivatal 19. sz. Városi közgyűlés, Sopron, június 30. Immár kétségtelenül megállapítható, hogy városunkban legalább tizenötesztendei meditálás, tervezgetés és halogatás előzi m­eg a nagyobbfajta dolgok nyélbeütését. Ha arra lehet ebből következtetni, hogy az így ké­szült dolgok, mint alaposan megrágottak, örök idők számára alkotódnak, akkor nagyon helyeslendő erénye a városnak ez a meg­­gondoltság. Sajnos, beszélő példák vannak arra, hogy az alkotások ilyen alaposnak lát­szó előkészítése nem mindig azért történt, hogy az­ az alkotás azután minél tökéletesebb legyen, hanem azért, mert zsebbevágó voltá­nál fogva az­­érdekelt felek szívesen halo­gatták jobb időkre, mint ők bizonyosan min­dig kifejezték, „mikor a város anyagi viszo­nyai jobbra fordulnak”. A város azonban olyan furcsa valami, amelynek pénzügyi viszonyai akkor fordul­nak jobbra, ha polgárainak fizetőképessége erősödik és nem az a szomorú, hogy 70—80 százalékos pótadót kénytelen kivetni, hanem az volna szomorú, ha azt a polgárai fizetni nem tudnák. Olyan értelemben vett anyagi jobbrafordulás, mint amilyent a halogatók gondolnak, hogy a város eztán gyűjtendő tő­kéjéből fogja megcsinálni a szükséges dol­gokat, nem fog bekövetkezhetni, de nem is szükséges, hogy bekövetkezzék, mert a vá­rosnak nem lehet célja a vag­on felhalmozása Be kell azt látni előtt-utóbb, hogy — mint a polgármester igen okosan mondta a köz­gyűlésen — a mi javunkat szolgáló intézmé­nyeket bizony csak magunknak kell meg­fizetnünk, mert helyettünk senki sem fogja azokat létesíteni. Értjük és megértjük a halogatók gon­dolkodását, akik egyszerre fölfedezték, hogy milyen "jó levegője van ennek a városnak. Olyan jó levegője, hogy még az általános csatornázást is fölöslegessé teszi. Valóban a levegő nem kerül pénzbe, a csatornázás ellenben pénzbe kerül. Csakhogy, derék házi­urak, a jó levegő már nem soká lesz jó levegő, ha a csatornázás haladéktalanul be nem következik. Szerencsére a szerdai köz­gyűlés többsége belátta ennek az igazságát s a csatornaügyet végre-valahá a a teljesedés útjára terelte. Hogy ez az út még mindig hosszabb, mint amilyennek mi szeretnék, az valóság, de nem szabad túlontúl türelmet­lenkedni. Az a fontos, hogy egyszer már csakugyan a teljesedés útján van a csatorná­zás taligája. Ha nyikorog is, nem baj, csak haladjon! A közgyűlés további lefolyásáról rész­letes tudósításunk itt következik: A Bencés-gimnázium. Amint előre is látható volt, a Bencés­­rendnek adandó telek körül parázs kis vita keletkezett. A múlt közgyűlés határozatát most kellett volna név szerínt való szavazás­sal megerősíteni, a szavazás érvényességé­hez azonban a képviselők kevesen voltak. Itt van azonban a pannonhalmi főapát ujj kér­vénye, melyben 30.000 koronáért kéri a Ro­­senfeld-féle telket. Mit csináljanak ezzel. El­fogadni, persze, hogy el akarják fogadni. De érdemben mégsem lehet a dologban ha­tározni, vélik S­c­h­w­a­r­t­z Sándor dr. és Zsombor Géza, mert ez megint más lapra tartozik, mint a múltkori ajándékozás és előbb afölött kellene szavazni, ha lehetne De hát nem lehet s ők nem is nagyon akar­ják, hogy lehessen. Végre B­a­án Endre dr. főispán oldotta meg a már bonyolulttá tett kérdést azzal, hogy a főapát uj kérvénye beadásával a ré­git voltaképpen visszavonta s így ahoz többé semmi közük. Természetszerűleg tárgytalan a viszavont kérvényre hozott határozat is. Az új kérvényt pedig a legközelebbi köz­gyűlés elé hozza a tanács megfelelő javas­lattal. Ebben valamennyien megnyugodtak. A csatornázás. Mialatt W­a­­ld­er József főmérnök előadta a csatornázási tervezetet, Schrei­ner Károly kir. tanácsos szép gépírásban maga elé készítette azt a beszédet, amelyet a múlt heti pártközi konferencián elmondott Jó levegő van itt, ráérünk a csatornázással, majd akkor, ha a város pénzügyei jobbra fordulnak. Ezek a fő érvek az­ indítványában, melyet Littass Ernő dr. aljegyző olvasott fel. Hogy azonban némi komoly ellenvetés is legyen a csatornázás létesítése ellen, a tanácsos úr azt mondja, hogy nem bízik a mérnöki hivatal terveinek csalhatatlanságá­­ban, hanem követeli, hogy azokat magasabb szakértőkkel vizsgáltassák át, magát a csa­tornázás tárgyalását pedig halasszák el. T­ö­p­­­e­r Kálmán dr.: Látnivaló, hogy az egész indítvány azért történt, mert a kir. tanácsos úr sokallja a költségeket A csator­názást azonban mindenkinek akarnia kell aki a város érdekeivel valamit is törődik. Sem­mit sem vár az ellenindítványtól, azért kéri a közgyűlést mondja ki, hogy a csatorná­zást tovább nem halogatja. — Halasszuk el! — Ne halasszuk el! Ez a két kiáltás töltötte be a termet. Az első valamivel gyöngébb volt, mert, mint a szavazásnál kiderült, csak 29 városatya kí­vánsága volt, míg 46 képviselő halaszthatat­lannak tartotta a csatornázást, melyet azután elkezdtek érdemlegesen tárgyalni. Schreiner Károly, aki, mint mondja, úgyis meg­feledhezi a csatornázó határoza­tot, felvilágosításokat kér a főmérnöktől azokra a változtatásokra vonatkozólag, melye­ket az eredeti terven tett. Holzmann Tófor németül kívánja hal­lani a terveket. W­a­e­­­d­e­r Józef főmérnök eleget tesz a kegyetlen kívánságnak s elkezdi németre fordítani a vaskos művet. A városatyák ijed­ten menekülnek a folyosóra, csak Holzmann Tófor tart ki rendületlenül és ébresztgeti időnként néhány párthivét, akiket a műfordí­tás szépségei álomba szenderitettek. Négy óra volt, mikor a főmérnök elkezdte és az idő kereke forgott-forgott, fél öt volt s a fő­mérnök még mindig műforditott Bier fő­hadnagy már visszarepült Budapestre és ő még mindig fordított. Közben felfedezték a déli sarkot és beboltozták az Ikva-partaikot s Waelder főmérnök még mindig fordított. Ha főmérnök nem volna, mint műfordító is meg­élne, mondta egyik városatya, aki nagy so­kára vissza mert menni a terembe, öt óra lehetett, mikor a főmérnök egy mély léleg­zettel átnyújtotta az utolsó német mondatot a derék Holzmannak. Akik azt hitték, hogy a fordítás kimerítette, nagyon csalódtak. Még azután egy álltában megfelelt a kir. tanácsos úr aggodalmaira is. Ez a tervezet, úgymond, számításba veszi nemcsak a jelenlegi, ha­nem a fejlődő város szennyvízmennyisé­gét is. Azért kellett megváltoztatni az 1900. évben készült terveket, mert azok mellett nemsokára új főgyűjtőcsatornát kellett volna építeni. Nem zárkózik el művének felülvizs­gálata elől, de a város érdekében kívánja, hogy a közgyűlés fogadja el a tanács javas­latát. (Lelkes éljenzés.) Holzmann Tódor németül mondott beszédébe® főleg azon aggódik, hogy a csa­tornázás után mi lesz a trágyadombokkal? Töpler Kálmán dr. felel neki s meg­nyugtatta, hogy a jelenlegi poétikus dombok­­megszűnnek ugyan, de tartalmuk számára medencék fognak szolgálni. Laehne Vilmos az első, aki védelmébe veszi a tanács javaslatát. Az­­összpolgárság érdeke ez­ a csatornázás, melyet elodázhatat­­lannak tart, mert nem lehet, hogy még 13 évig várjanak olyan dologra, amit épp annyi év előtt meg kellett volna csinálni. A város egy lépést sem tehet előre, míg a csatornázás kész nincs. Teljes megállást, halált kívánnak azok, akik ezt a tervet akadályozzák. Ne csak elvben mondjuk ki, hanem lássunk hozzá valósággal. (Éljenzés.) Lasch­ober József a fedezetet házb­ér­­fillér alakjában alkalmasabbnak véli. Schwartz Sándor dr. a dolog mű­szaki részét illetőleg hajlandó osztani Schrei­ner dr. aggodalmait, mert az egész tervhez eddig egy szakértő sem szólt hozzá. Szük­ségesnek tartja a tervek felülvizsgálatát A fedezet tekintetében a hosszas, lehetőleg 100 éves törlesztés híve s fölveti azt az eszmét, hogy 40—45 év múlva, amikor a vízvezeték fölszabadul a törlesztéses kölcsön alól, annak a jövedelmét is a csatornatörlesztésre fordít­ják. A tervezetet általában degresszívnek­ tartja. Töpler Kálmán dr. figyelemreméltónak tartja Schwartz Sándor dr. észrevételeit, de az amortizációról elegendőnek tartja, ha ké­sőbb beszélnek, amikor az államsegélyt is be lehet majd állítani a számvetésbe. Baán Endre dr. főispán azt ajánlja, hogy fogadják el a javaslatot általánosságban és pedig olyformán, hogy a műszaki rész felül­vizsgálata után tárgyalják a fedezeti részt. A nagy többség ezt elfogadta. A munkásházak. A Haas-gyár 24 munkásházának építésé­hez a közgyűlés a tanács javaslata szerint járul hozzá, t. i. az állami adómentesség idejére biztosí­tja a községi pótadó mentes­ségét, továbbá a terméskő -ömáron való be­szerzését és az építési anyag vámmentes­ségét. Spiegel Szigfrid ezek ellenében azt a feltételt akarja kikötni, hogy a munkáshá­zak elidegeníthetők ne legyenek és a­­gyár szüntesse be az osztrák áruk detail-árusitár­sát. Zsombor Géza jogtalannak tartja ezt a kikötést és Spiegel később maga is eláll indítványától. Kár volt pedig. A polgármesteri jelentés. A polgármesteri jelentés politikai kije­lentéseit Schwartz Sándor dr. nem veszi tudomásul,» magát a jelentést céltalannak és nyomtatását fölöslegesnek tartja, mert szám­adatokat nem tartalmaz. Elég, ha a zárszám-

Next