Soproni Napló, 1913. január-március (17. évfolyam, 1-73. szám)
1913-01-01 / 298. (1.) szám
Januás vs. a nagy terhet szállító szekér rúdjának elején ült, azt képzelte magáról, hogy az egész terhet és szekeret ő maga vontatja. Justh Gyula az ellenzéki pártok fúziójáról is nyilatkozik és szó ami szó, el kell róla ismernünk, hogy ellenzéki vezértársai között még Andrássyt sem véve ki, ő az egyedüli politikai karakter. Nem azért, mert makacs és akaratos, de mert ő az egyedüli, aki nem megy bele az olyan politikai szövetkezésbe, amelyben a szövetkezésben rejlő erő és az ennek segítségével elérendő eredménynek kilátásával szemben, politikai elveinek és meggyőződésének érvényesülésében kellene korlátozást vagy hátramaradást szenvednie. Lehet, hogy ő is inkább szeret otthon elsőnek maradni, mint Rómában a másodiknak szerepére vállalkozni, de annyi bizonyos, hogy amidőn az ellenzék többi vezérei a legellentétesebb, részben a legkonzervatívabb elvekkel és meggyőződésükkel keblükben a legradikálisabb irányú pártokat, sőt a gyűlölt szocialistákat is szövetkezésre szólítják s velük tényleg szövetkezni készek. Justh Gyula az egyetlen, aki azt mondja: nem szövetkezem, elveim dolgában nem alkuszom, elveimből nem engedek! Ha a hazának, az alkotmánynak megmentéséről volna szó, mindenki természetesnek találná, hogy elveik feláldozása árán is összefognak a harcosok s mindent elkövetnek a veszedelem elhárítására. De amidőn tisztán hatalmi kérdés forog szóban, csak azért, hogy a régi ellenzéki diktatúrát visszaszerezzék, csak azért, hogy kormányképes tömeget tudjanak összeboronálni, semmi másnak, mint csak a hatalomnak visszaszerzése céljából, ez olyan politikai immoralitás, amelytől még Justhnak edzett szíve is elfordulni kénytelen. Elég volt a koalíció uralmából, egyszer, amelynek rövid tartama alatt, kétségtelenül beigazolódott az az igazság, hogy az ilyen vérfertőző politikai házasság csak szörnyszülötteket hozhat a világra. Azt, hogy Justh Gyula nyíltabb és egyenesebb lelkű politikus akár Apponyinál, akár Kossuthnál, Rakovszkynál vagy Andrássynál, azt tudtuk, s arról meg voltunk győződve, de hogy náluknál okosabb is, azt csak most tudtuk meg igazán. Balkay Adolf: új előfizetés nyílik a SOPRONI NAPLÓ-ra. Városi közgyűlés. Sopron, december 31. Vége.) Hajnal Endre kívánatosnak tartja, hogy a pályázat ki se irassék, amíg az államsegély kilátásba helyezve nincs, de miután a közgyűlés már egyizben kimondotta, hogy a két kérdést külön ügynek tekinti, ezúttal is a pályázat kiírása mellett döntött. Az építést ellenőrző bizottságot alakította még meg a közgyűlés. A bizottság elnöke a polgármester; tagjai: Albrecht Alfréd, Beermann Géza, Berczeller Adolf, Fábián Henrik, Blum Náthán, Frivaldszky László, Dr. Füredi Sándor, Haller József, Laehne Vilmos, Dr. Leszner Rezső, Józsa Menyhért, Dr. Hoffmann Ede, Ráth Gyula, Scharmár Károly, Dr. Schwarz Sándor, Spitzer József, Dr. Scheffer Oszkár, Steiner Ignác, Dr. Schreiner Károly, Ullein József, Zsombor Géza. A tisztviselők közül Dr. Heimler Károly, Dr. Schindler András, Dr. Zergényi Jenő, Dr. Schönberger Gusztáv, Waelder József és Dr. Thurner Mihály. Ezzel tehát a kórház tervei mehetnek a minisztériumhoz s reméljük, nemsokára visszajönnek, ezúttal nem módosítva, hanem államsegélylyel kibélelve! A villamossági és erőátviteli rt. szerződése már néhányszor szerepelt a közgyűlés tárgysorozatán. Legutóbb levették a napirendről s a jogügyi bizottság elé utalták, mely foglalkozott is vele jogi szempontból. A jogügyi bizottság véleményét ismertette ezúttal a tanács s utasítást kért a maga részére a továbbiakon. A jogügyi bizottság jogi véleménye szerint a szerződés ama rendelkezése, mely a társaságnak áramtermelésre és szolgáltatásra kizárólagossági jogot biztosít, sem az alaki, sem az anyagi jog szerint meg nem áll és semmis. A tanács megtoldja ezen véleményt azzal, hogy a társaság a szerződés több kardinális pontját is megsértette, miért is a város vele szemben sem kötelezhető a szerződés betartására. E vélemények alapján már most a tanács arra kér felhatalmazást, hogy konkrét javaslattal jöhessen a közgyűlés elé. A közgyűlés a megbízást egyhangú készséggel megadta s Laehne Vilmos záros határidőt is kívánt a tanácsnak szabni. Dr. Töpler Kálmán polgármester utalt azonban arra, hogy olyan javaslatról van szó, mely nem csak jogi megfontolást, hanem műszaki kérdések tanulmányozását is igényel s igy az indítványozott preclusiv terminus helyett csak a sürgősséget mondták ki-A társaságnak egy másik ügye is szerepelt a tárgysorozaton. A tanács ugyanis a Kőszegi-úton létesítendő vezetéket csak mint földalatti vezetéket engedélyezte, mely határozat ellen a társaság felebbezett. A szerződés szerint a tanácsnak jogában áll forgalmas helyeken vagy egyéb indokokból a vezeték milyenségét meghatározni, a társaság azonban ezt az esetet nem találta indokoltnak. Zsombor Géza és Laehne Vilmos szólaltak fel az elutasítás mellett s utóbbi indítványára a közgyűlés kimondotta azt is, hogy az eddigi földfeletti vezetékeket is revízió alá véteti, vájjon nem-e szükséges közbiztonsági szempontból azokat földalattiakkal kicserélni. Az 1912. XXIII. t.-c. értelmében a közgazdasági előadói tisztség megszűnt s e tisztet 1913. január 1-vel a közgazdasági felügyelőség vezetője tölti be, akinek a törvény a működési helyén létező törvényhatósági bizottságban is ülést és szavazati jogot biztosít. Tudomásulvétel végett ezt a tanács a közgyűlésnek bejelentette s Zsombor Géza örömmel állapította meg: „Egy kormányszavazattal több!” Három megüresedett irodatiszti állást a közgyűlés választás útján betöltött. Richly Rezső és Kund Frigyes felkiáltással, Bors János 59 szavazattal Perényi József 12 szavazatával szemben választottak meg. A Szálfasor kibővítéséhez szükséges Meyne-féle teleknek csere útján leendő megszerzését a közgyűlés egyhangúlag elhatározta. A közigazgatási bizottság kilépő tagjait a közgyűlés újból, a mandátumáról lemondott Dr. Schreiner Károly helyébe pedig Dr. Leszner Rezsőt választotta meg. Újból megválasztotta a közgyűlés az eddigi hat árvaszéki polgári ülnököt s az igazoló választmány öt kilépő tagját. Tschida József fertői halászati bérlő szerződését a közgyűlés a bérlő kívánságára felbontotta. A további kevésbbé közérdekű tárgyak azután (melyeket egyébként már a bizottsági tárgyalások alkalmával ismertettünk) már felszólalás nélkül a tanács javaslata értelmében nyertek elintézést. SOPRONI NAPLÓS Nagymama: Dehogy kaparta. Még csak nem is tett említést, az urának, hogy felfedezte a titkát. A fájdalom első pillanatában azt hitte, hogy le kell roskadnia. De mivel higgadt, józan volt, csakhamar úrrá lett az érzésein. Lecsillapította háborgó lelkét. Kisírta magát. Elhullatta a csalódás okozta első felindulás keserű könnyeit.... Megvívta lelkében erős küzdelemmel azt a nagy harcot, amelyet azok vívnak meg, akik nagyon szeretnek, csalódnak és sokat szenvednek. Aztán letörölte könnyeit és nyugodt, mosolygó arccal lépett az ura elé. Klári: És a megkínzott, megsebzett szíve ? Nagymama: Begyógyult lassanként. Klári: És az ura előtt soha még célzást se tett ? Nagymama: Ha már az ajkán volt, akkor is visszafojtotta azt. Klári: Meg se tudta az ura soha ezt az esetet? Nagymama: De... igen... Később egyszer, amikor máig elmúlt a viharnak gyötrő emléke is... a férj szükségét érezte a vallomásnak. Klári (feszülten): És akkor? Nagymama: Akkor a feleség csendesen és nyugodtan nézett az ura szemébe és szelíden mondta: Én tudtam mindent, de megbocsátottam, mert szerettelek és mert éreztem, hogy a bűn elkövetésekor is rám gondolsz és ekkor is csak az én értékem emelkedhetik magasabbra előtted. Klári (átkarolja a nagymamát): Ó, nagyanyám, ilyen asszonyok csak a régi, tiszta romlatlan világban éltek. Nagymama: Az idő nem változtat a szerelem törvényein. Mikor Isten a nőt teremtette, akkor teremtette a szeretetet és a bocsánatot is. A mindent megértő s a mindent megbocsátó asszony, az, aki előtt leborul a férfi, mint az emberi, az asszonyi tökéletesség, nemeslelkűség, földönjáró eszményképe előtt... Klári (elmélát): De ugye az én esetem mégis csak más ?! Nagymama (meggyőződéssel): Más. És ezért már elbírálás alá esik. Klári: Ugye?! Nagymama: Igen... A te férjed erkölcsi dolgait nem lehet azzal a mértékkel mérni, amivel a köznapi emberekét. A te férjed művész, akit homlokon csókoltak az istenek. Klári: És akitől eme kiváltsága miatt többet várhatunk, nemde ? Nagymama: Nem tőle, de (hangsúlyozva) tőled. Neked kell kétszeresen jobbnak, türelmesebbnek lenni. Figyelj ide: te költőnek vagy a hitvese. Költőé, tehát olyan emberé, aki talán nem is vétkezve követi el a hűtlenséget, mert az istenek csókjával már a bölcsőben kapják azt a végzetes adományt, hogy szemük ragyogóbbnak látja a szépet, tökéletesebbnek a jót Hatalmas fantáziájának erejével a költő abban a tündöklő mezben lát mindent, melybe idealizmusa borítja az embereket. És erre neki szüksége van. Az alkotásnál van rá szüksége. Ne tekintsd te se egyébnek, hangulatnál... Tapasztalni egy mihelyt ezek a színes hangulatok feleslegessé válnak, szive megtér hozzád. Mert a költő szive, miként a delejtű, önmagától elfordul, de mihelyt visszatér nyugalmába, újra azt az irányt veszi fel, amely vonzza őt. Tehát nincs okod, — Klárikám — kétségbeesésre akkor, amikor az ő lelke csalóka lidércfénytől vezetve, iszapos tájakra téved és elkalandozva ennek a posványos világra asszonyait elkápráztatja, megszédíti. Nem is olyan nagy baj az . . . Az aranynak ne von le értékéből az, ha falak közt talált. Még sok asszonyi szivet lángra gyújthat az ő alkotó vágyának forró heve. Klári (ijedten): Nagymama . . . és én . . . azt hogy viseljem el? Nagymama: Nemcsak elviseled, de büszke lesz rá. Mérhetetlenül büszke is lehetsz. Mert a többi asszony, ki meghódol neki, mind, mind a te nimbuszodat emeli. Sőt minél több alkalma lesz ezeket az aszszonyokat te veled összehasonlítani, te az ő képzelete előtt annál magasabb polcon fogsz állani, felruházva mindazon tökéllyel, melyekkel a hitvesi szeretet felékesítheti élete párját. Ez a megkülömböztetett szerelem, ez a valódi mélységes rajongás az egy, a kiváltságos iránt, megérdemli a legnagyobb jóságot. Ha te jó vagy, akkor t te urad ,soha, még hűtlenségében sem tud menekülni attól az édes rabságtól, melybe őt ez a te jóságod zárja. A jóságnál, a türelemnél és igaz szeretetnél nem adhatnak nagyobb hatalmat az asszonynak, mert aki evvel a három erénnyel bír, az megszerezhet magának minden hatalmat. A szerette"