Soproni Napló, 1913. január-március (17. évfolyam, 1-73. szám)

1913-01-01 / 298. (1.) szám

Januás vs. a nagy terhet szállító szekér rúdjának ele­­­­jén ült, azt képzelte magáról, hogy az egész­­ terhet és szekeret ő maga vontatja. Justh Gyula az ellenzéki pártok fúzió­járól is nyilatkozik és szó ami szó, el kell róla ismernünk, hogy ellenzéki vezértársai között még Andrássyt sem véve ki, ő az egyedüli politikai karakter. Nem azért, mert makacs és akaratos, de mert ő az egyedüli, aki nem megy bele az olyan politikai szö­vetkezésbe, amelyben a szövetkezésben rejlő erő és az ennek segítségével elérendő ered­ménynek kilátásával szemben, politikai el­veinek és meggyőződésének érvényesülésé­ben kellene korlátozást vagy hátramaradást szenvednie. Lehet, hogy ő is inkább szeret otthon elsőnek maradni, mint Rómában a másodiknak szerepére vállalkozni, de annyi bizonyos, hogy a­midőn az ellenzék többi ve­zérei a legellentétesebb, részben a legkonzer­vatívabb elvekkel és meggyőződésükkel keb­lükben a legradikálisabb irányú pártokat, sőt a gyűlölt szocialistákat is szövetkezésre szólítják s velük tényleg szövetkezni ké­szek. Justh Gyula az egyetlen, aki azt mondja: nem szövetkezem, elveim dolgában nem alkuszom, elveimből nem engedek! Ha a hazának, az alkotmánynak meg­mentéséről volna szó, mindenki természetes­nek találná, hogy elveik feláldozása árán is összefognak a harcosok s mindent el­követnek a veszedelem elhárítására. De a­midőn tisztán hatalmi kérdés forog szóban, csak azért, hogy a régi ellenzéki diktatúrát visszaszerezzék, csak azért, hogy kormány­­képes tömeget tudjanak összeboronálni, semmi másnak, mint csak a hatalomnak visszaszerzése céljából, ez olyan politikai immoralitás, amelytől még Justhnak edzett szíve is elfordulni kénytelen. Elég volt a koalíció uralmából, egyszer, amelynek rövid tartama alatt, kétségtelenül beigazolódott az az igazság, hogy az ilyen vérfertőző po­litikai házasság csak szörnyszülötteket hoz­hat a világra. Azt, hogy Justh Gyula nyíltabb és egyenesebb lelkű politikus akár Apponyinál, akár Kossuthnál, Rakovszkynál vagy Andrássynál, azt tudtuk­, s arról meg voltunk győződve, de hogy náluknál okosabb is, azt­­ csak most tudtuk meg igazán. Balkay Adolf: új előfizetés nyílik a SOPRONI NAPLÓ-ra. Városi közgyűlés. Sopron, december 31. Vége.) Hajnal Endre kívánatosnak tartja, hogy a pályázat ki se irassék, amíg az ál­lamsegély kilátásba helyezve nincs, de mi­után a közgyűlés már­ egyizben kimondotta, hogy a két kérdést külön ügynek tekinti, ezúttal is a pályázat kiírása mellett döntött. Az építést ellenőrző bizottságot alakí­totta még meg a közgyűlés. A bizottság elnöke a polgármester; tagjai: Albrecht Al­fréd, Beermann Géza, Berczeller Adolf, Fá­bián Henrik, Blum Náthán, Frivaldszky László, Dr. Füredi Sándor, Haller József, Laehne Vilmos, Dr. Leszner Rezső, Józsa Menyhért, Dr. Hoffmann Ede, Ráth Gyula, Scharmár Károly, Dr. Schwarz Sándor, Spitzer József, Dr. Scheffer Oszkár, Steiner Ignác, Dr. Schreiner Károly, Ullein József, Zsombor Géza. A tisztviselők közül Dr. Heimler Károly, Dr. Schindler András, Dr. Zergényi Jenő, Dr. Schönberger Gusztáv, Waelder József és Dr. Thurner Mihály. Ezzel tehát a kórház tervei mehetnek a minisztériumhoz s reméljük, nemsokára visszajönnek, ezúttal nem módosítva, hanem államsegélylyel kibélelve! A villamossági és erőátviteli r­­t. szer­ződése már néhányszor szerepelt a közgyű­lés tárgysorozatán. Legutóbb levették a napirendről s a jogügyi bizottság elé utal­ták, mely foglalkozott is vele jogi szem­pontból. A jogügyi bizottság véleményét is­mertette ezúttal a tanács s utasítást kért a maga részére a továbbiakon. A jogügyi bizottság jogi véleménye szerint a szerző­dés ama rendelkezése, mely a társaságnak áramtermelésre és szolgáltatásra kizárólagos­­sági jogot biztosít­, sem az alaki, sem az anyagi jog szerint meg nem áll és semmis. A tanács megtoldja ezen véleményt azzal, hogy a társaság a szerződés több kardinális pontját is megsértette, miért is a város vele szemben sem kötelezhető a szerződés betar­tására. E vélemények alapján már most a tanács arra kér felhatalmazást, hogy kon­krét javaslattal jöhessen a közgyűlés elé. A közgyűlés a megbízást egyhangú készséggel megadta s Laehne Vilmos záros határidőt is kívánt a tanácsnak szabni. Dr. Töpler Kálmán polgármester utalt azon­ban arra, hogy olyan javaslatról van szó, mely nem csak jogi megfontolást, hanem műszaki kérdések tanulmányozását is igé­nyel s igy az indítványozott preclusiv ter­minus helyett csak a sürgősséget mondták ki-A társaságnak egy másik ügye is sze­repelt a tárgysorozaton. A tanács ugyanis a Kőszegi-úton létesítendő vezetéket csak mint földalatti vezetéket engedélyezte, mely határozat ellen a társaság felebbezett. A szerződés szerint a tanácsnak jogában áll forgalmas helyeken vagy egyéb indokokból a vezeték milyenségét meghatározni, a tár­saság azonban ezt az esetet nem találta indokoltnak. Zsombor Géza és Laehne Vil­mos szólaltak fel az elutasítás mellett s utóbbi indítványára a közgyűlés kimondotta azt is, hogy az eddigi földfeletti vezeté­keket is revízió alá véteti, vájjon nem-e szükséges közbiztonsági szempontból azokat földalattiakkal kicserélni. Az 1912. XXIII. t.-c. értelmében a köz­­gazdasági előadói tisztség megszűnt s e tisztet 1913. január 1-vel a közgazdasági fel­ügyelőség vezetője tölti be, akinek a törvény a működési helyén létező törvényhatósági bizottságban is ülést és szavazati jogot biz­tosít. Tudomásulvétel végett ezt a tanács a közgyűlésnek bejelentette s Zsombor Géza örömmel állapította meg: „Egy kormány­szavazattal több!” Három megüresedett irodatiszti állást a közgyűlés választás útján betöltött. Richly Rezső és Kund Frigyes felkiáltással, Bors János 59 szavazattal Perényi József 12 sza­vazatával szemben választottak meg. A Szálfasor kibővítéséhez szükséges Meyne-féle teleknek csere útján leendő meg­szerzését a közgyűlés egyhangúlag elhatá­rozta. A közigazgatási bizottság kilépő tag­jait a közgyűlés újból, a mandátumáról le­mondott Dr. Schreiner Károly helyébe pedig Dr. Leszner Rezsőt választotta meg. Újból megválasztotta a közgyűlés az ed­digi hat árvaszéki polgári ülnököt s az iga­zoló választmány öt kilépő tagját. Tschida József fertői halászati bérlő szerződését a közgyűlés a bérlő kívánságára felbontotta. A további kevésbbé közérdekű tárgyak azután (melyeket egyébként már a bizottsági tárgyalások alkalmával ismer­tettünk) már felszólalás nélkül a tanács ja­vaslata értelmében nyertek elintézést. SOPRONI NAPLÓ­S Nagymama: Dehogy kaparta. Még csak nem is tett említést, az urának, hogy felfedezte a titkát. A fájdalom első pilla­natában azt hitte, hogy le kell roskadnia. De mivel higgadt, józan volt, csakhamar úrrá lett az érzésein. Lecsillapította háborgó lelkét. Kisírta magát. Elhullatta a csalódás okozta első felindulás keserű könnyeit.... Megvívta lelkében erős küzdelemmel azt a nagy harcot, amelyet azok vívnak meg, a­kik nagyon szeretnek, csalódnak és sokat szenvednek. Aztán letörölte könnyeit és nyu­godt, mosolygó arccal lépett az ura elé. Klári: És a megkínzott, megsebzett szíve ? Nagymama: Begyógyult lassanként. Klári: És az ura előtt soha még célzást se tett ? Nagymama: Ha már az ajkán volt, akkor is visszafojtotta azt. Klári: Meg se tudta az ura soha ezt az esetet? Nagymama: De... igen... Később egyszer, amikor máig elmúlt a viharnak gyötrő emléke is... a férj szükségét érezte a vallomásnak. Klári (feszülten): És akkor? Nagymama: Akkor a feleség csen­desen és nyugodtan nézett az ura szemébe és szelíden mondta: Én tudtam mindent, de megbocsátottam, mert szerettelek és mert éreztem, hogy a bűn elkövetésekor is rám gondolsz és ekkor is csak az én értékem emelkedhetik magasabbra előtted. Klári (átkarolja a nagymamát): Ó, nagyanyám, ilyen asszonyok csak a régi, tiszta romlatlan világban éltek. Nagymama: Az idő nem változtat a szerelem törvényein. Mikor Isten a nőt teremtette, akkor teremtette a szeretetet és a bocsánatot is. A mindent megértő s a min­dent megbocsátó asszony, az, aki előtt le­borul a férfi, mint az emberi, az asszonyi tökéletesség, nemeslelkűség, földönjáró esz­ményképe előtt... Klári (elmélát): De ugy­e az én ese­tem mégis csak más ?! Nagymama (meggyőződéssel): Más. És ezért már elbírálás alá esik. Klári: Ugy­e?! Nagymama: Igen... A te férjed er­kölcsi dolgait nem lehet azzal a mértékkel mérni, amivel a köznapi emberekét. A te férjed művész, akit homlokon csókoltak az istenek. Klári: És akitől eme kiváltsága miatt többet várhatunk, nemde ? Nagymama: Nem tőle, de (hangsú­lyozva) tőled. Neked kell kétszeresen jobb­­nak, türelmesebbnek lenni. Figyelj ide: te költőnek vagy a hitvese. Költőé, tehát olyan emberé, aki talán nem is vétkezve kö­veti el a hűtlenséget, mert az istenek csók­jával már a bölcsőben kapják azt a végzetes adományt, hogy szemük ragyogóbbnak látja a szépet, tökéletesebbnek a jót­ Hatalmas fantáziájának erejével a költő abban a tün­döklő mezben lát mindent, melybe idealiz­musa borítja az embereket. És erre neki szüksége van. Az alkotásnál van rá szük­sége. Ne tekintsd te se egyébnek, hangu­latnál... Tapasztalni e­gy mihelyt ezek a színes hangulatok feleslegessé vál­nak, szive megtér hozzád. Mert a költő szive, miként a delej­tű, önmagától elfordul, de mihelyt visszatér nyugalmába, újra azt az irányt veszi fel, amely vonzza őt. Tehát nincs okod, — Klárikám — kétségbeesésre akkor, amikor az ő lelke csalóka lidérc­­fénytől vezetve, iszapos tájakra téved és elkalandozva ennek a posványos világra asszonyait elkápráztatja, megszédíti. Nem is olyan nagy baj az . . . Az aranynak ne von le értékéből az, ha falak közt talált. Még sok asszonyi szivet lángra gyújthat az ő alkotó vágyának forró heve. Klári (ijedten): Nagymama . . . és én . . . azt hogy viseljem el? Nagymama: Nemcsak elviseled, de büszke lesz rá. Mérhetetlenül büszke is le­hetsz. Mert a többi asszony, ki meghódol neki, mind, mind a te nimbuszodat emeli. Sőt minél több alkalma lesz ezeket az asz­­szonyokat te veled összehasonlítani, te az ő képzelete előtt annál magasabb polcon fogsz állani, felruházva mindazon tökéllyel, melyekkel a hitvesi szeretet felékesítheti élete párját. Ez a megkülömböztetett sze­relem, ez a valódi mélységes rajongás az egy, a kiváltságos iránt, megérdemli a leg­nagyobb jóságot. Ha te jó vagy, akkor t te urad ,soha, még hűtlenségében sem tud menekülni attól az édes rabságtól, melybe őt ez a te jóságod zárja. A jóságnál, a türe­lemnél és igaz szeretetnél nem adhatnak nagyobb hatalmat az asszonynak, mert aki evvel a három erénnyel bír, az megszerezhet magának minden hatalmat. A szerette"

Next